Napkeltétől napnyugtáig áldjuk dicsérjük az Úr Nevét

Zsidókhoz írott levél 6. fejezet: Az evangéliumi hitben való állhatatos megmaradásról.

Zsid. 6,1 Ezért abbahagyva, félretéve, mellőzve a kezdeti Igéket, a Krisztusról szóló elemi tanítást, irányítsunk, és haladjunk, a teljesség, tökéletesség, érettkorúság, a végcélba jutás, bevégzettség felé. Nehogy leromboljon, és visszavigyen újra a holt cselekedetekből való megtérés, gondolkodásmód megváltoztatás, és a hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság bizonyítékának az alapjához. 

Zsid. 6,2 A mosakodások,94 a bemerítések tanításának, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.95

Zsid. 6,3 Ugyanis ezt meg is tesszük, ha az Isten megengedi, ha jóváhagyja.

Zsid. 6,4 Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, fényt nyertek, megízlelvén és megtapasztalva a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek,

Zsid. 6,5 És megízlelték, megtapasztalták az Istennek jó beszédét, Igéjének megnyilatkozását, Isten élő beszédét és a jövendő világnak, az eljövendő életnek hatalmas  erőit,

Zsid. 6,6 De mégis elálltak az igazság mellől, eltértek, eltántorodtak, hogy ismét újjá legyenek, és megtérve megváltoztassák a gondolkodásmódjukat, és új felismerésre térjenek, mint akik saját maguknak szegezik kínoszlopra az Istennek Fiát, és nyilvánosan megszégyenítik, kipellengérezik.96

Zsid. 6,7 Mert a föld, amely beissza a gyakran reá hulló esőt, a reá jövő záport és hasznos növényt terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől;97

Zsid. 6,8 De amely töviseket és bogáncsot visz magával, az alkalmatlan, használhatatlan, megbízhatatlan; Sportban az olyan személy, aki a versenyen nem tartja be a játékszabályokat, ezért kizárják a versenyből, vagy a győzelmét érvénytelenítik, mivel alkalmatlan, és közeledik az átokhoz, aminek eredménye megégés.98

Zsid. 6,9 De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és üdvösségesebb99 dolgokról vagyunk meggyőződve, - akik engedtétek magatokat meggyőzni, és hisztek - ha így szólunk is.

Zsid. 6,10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről, a ti fáradozásotokról és a szeretetről, melyet tanúsítottatok, és megmutattatok az ő nevében, mint akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.100

Zsid. 6,11 Kívánjuk pedig, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, hogy a reménység teljes bizonyosságára eljussatok, amíg a reménység egészen be nem teljesedik.101

Zsid. 6,12 Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.

Zsid. 6,13 Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.

Zsid. 6,14 Szólván ily módon: „Amilyen igaz, hogy vagyok, olyan igaz, hogy igen megáldalak, és nagyon megszaporítlak téged.102

Zsid. 6,15 És ekképpen, békességes tűrő lévén, hosszútűréssel megnyerte az ígéretet.103

Zsid. 6,16 Mivel az emberek maguknál nagyobbra esküsznek, és így minden ellenvetésnek, vitának véget vet, hogy szavuk megerősítéséül esküt tesznek; és mindent megerősít az eskü.104

Zsid. 6,17 Miért is az Isten még jobban meg kívánta mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése, elhatározása változhatatlan, és megmásíthatatlan voltát, esküvel erősítette azt meg, esküvel vállalt kezességet.105

Zsid. 6,18 Hogy két változhatatlan tény,106 megmásíthatatlan tett által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, és becsapjon, erős vigasztalásunk, bátorításunk legyen minékünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő, és rendelkezésre álló reménységet.107

Zsid. 6,19 Mely életünknek mintegy bátorságos és erős, biztos és szilárd horgonya, és beljebb hatol a kárpitnál,

Zsid. 6,20 Ahová útnyitóul, előfutárként bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.108

---

94 Mosakodások (baptiszmosz): bemerítések. 

95 Mert: „… a különböző alámerítések - melyek testi rendszabályok – csak a megigazulás idejéig kötelezők” (Zsid. 9,10).

96 Az Úr Jézus kijelentése: „Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol. Aki nem velem dolgozik, ellenem dolgozik; és aki velem nem gyűjt, széjjelszór, és pazarol. Azt mondom azért néktek: Minden bűn, céltévesztés és káromlás, gyalázkodás, rágalmazás, becsmérlődés, megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása, gyalázása becsmérlése, a Szellem elleni szitkozódás nem bocsáttatik meg az embereknek. Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik. De aki a Szent Szellem ellen szól, és Őt leszólja, annak sem ezen - sem ebben a világban, ebben a létkorban, - sem a más világon, a jövendő létkorban meg nem bocsáttatik” (Mát. 12,30-32). Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn, minden hiba, tévedés megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, bármennyi káromlást szólnak. De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, és ha valaki a Szent Szellemet káromolja és rágalmazza, gyalázza, becsmérli, és ellene szitkozódik, nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké, a leendő, eljövendő létkorban is. Mivelhogy ezt mondják vala, és azt terjesztették: Tisztátalan szellem van benne” (Márk. 3,28-30). „Mert ha az Úrnak, a megtartó, üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, és megszabadultak a világ förtelmeitől, szennyétől, tisztátalanságától, beszennyezettségétől, fertőjétől, és mételyétől. (Itt a görög szöveg azt mondja: elkerülték a világ szennyét, fertőző hatását), de ezekbe ismét belekeveredve elbuknak, és legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá, rosszabbá, károsabbá, súlyosabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna a megigazulás útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak, és elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe, és a megfürdött disznó sárban hempereg” (2 Pét. 2,20-22). És így hangzik a Példabeszéd: „Mint az eb visszatér a maga okádására, úgy a bolond, azaz: az Isten nélkül élő, a hitetlen megkettőzteti az ő bolondságát, és úgy ismétli meg bolondságát az ostoba” (Péld. 26,11). „Mert ha szándékosan, önként, készségesen, szabad akaratból, vagy elhatározásból, kényszerítés nélkül vétkezünk, vétjük el a célt, és hibázunk, az igazság, a valóság, az Ige megismerésére való eljutás, az igazság teljes megismerése, és befogadása után. Akkor többé nincs bűnökért, a cél elvétésért való áldozat. (A görög szöveg azt mondja: már nem marad hátra áldozat. Mert erre a bűnre már nincsen engesztelő áldozat). Hanem az ítéletnek valami rettenetes, félelmetes, ijesztő, és szörnyű várása és a tűznek lángja, lobogó, mohó heve, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti vagy elveti a Mózes törvényét, és megszegi, érvényteleníti, hatálytalanítja, megszünteti, megsemmisíti, két vagy három tanúbizonyságra, két, vagy három tanú vallomása alapján irgalom és szánalom, részvét, könyörület, együttérzés, irgalmasság nélkül meghal. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megveti, és megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak, közönségesnek, szentségtelennek, megfertőzöttnek tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza, sértegeti, gyalázza, megveti, csúffá teszi, csúfolja, kigúnyolja, és megcsúfolja?” (Zsid. 10,26-29). Azt tanácsolja az Úr, hogy: „Ha valaki látja, és megtudja, hogy az ő atyjafia vétkezik, eltéveszti a célpontot, és hibázik, de nem halálos bűnt, de nem halálos a tévedése, hibája, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, akinek nem halálos a céltévesztése. Van halálos bűn, halálból eredő, és halálra visszavezető tévedés, hiba; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság, istentelenség, Isten nélküliség bűn, céltévesztés. De van nem halálos bűn, céltévesztés is, olyan elvétése a célnak, ami nem vezet halálra” (1 Ján. 5,16-17). Pál apostol megvallásával világítja meg az Úr az előző kijelentéseket, a hitetlen ember nem tudja a halálos bűnt elkövetni: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki engem megerősített, hogy engem hívnek ítélt, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló, és őt káromló, az övéit üldöző és erőszakoskodó valék, és erőszakos ember voltam: de könyörült rajtam, és mégis irgalmat nyertem, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben. Szerfelett megsokasodott, és bőségesen kiáradt rám a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa, üdvözítse a bűnösöket, a célt eltévesztőket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, és végtelen türelmét, példa gyanánt azoknak, akik hisznek Őbenne, és így az örök életre jutnak” (1 Tim. 1,12-16). És azért nem tud megtérni, aki már egyszer megszabadult, mert: „Mikor pedig a tisztátalan, a gonosz, szentségtelen szellem kimegy az emberből, víz nélkül való, sivár, száraz helyeken jár, és bolyong, és vándorol, nyugalmat, és csillapodást keresve, és nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én elhagyott házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és feldíszítve találja azt. Akkor nyomban elmegy, elsiet és vesz maga mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és mind bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek sorsa pedig rosszabbra fordul, és az ő utolsó, a későbbi állapota gonoszabb, és rosszabb lesz az elsőnél” (Mát. 12,43-44). Péter apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Józanok, Isten Igéje szerint gondolkodók legyetek. Vigyázzatok, éberek legyetek, és figyeljetek. Mert a ti ellenségetek, az ördög, a sátán, mint ordító oroszlán szertejár, és kószál mindenütt, keresvén, kit elnyeljen” (1Pét 5:8). És hogy soha ne maradjon üres a házatok, azért: „Mint most született csecsemők, a tiszta, csalárdságtól mentes, szellemi, hamisítatlan megtéveszthetetlen tej, Isten igéje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, amíg majd megmenekültök” (1Pét 2:2). „Mert az Istennek beszéde igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony; élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, a szellemi élet központjának szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét” (Zsid. 4,12).

97 Dávidon keresztül fejti ki a Szent szellem az ige mondanivalóját:  „Meglátogatod a földet, gondoskodsz róla, megöntözöd, és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzel nékik, mert úgy rendelted azt. Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod, elegyengeted; záporesővel meglágyítod, porhanyítod azt, és termését megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség, és bőség fakad; Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság, és ujjongás övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; ujjonganak, örvendeznek és énekelnek” (Zsolt. 65,10-14)

98 A céltévesztett embert így figyelmezteti az Úr: „… Átkozott a föld te miattad, fáradságos munkával élsz belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogáncskórót terem tenéked; s eszed a mezőnek füvét. Orcád verítékével eszed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszel” (1 Móz. 3,17-19). Az Úr Jézus kijelentése a tövisről, és a bogáncsról, megerősítve Isten kijelentését: „… A tövisek, vagy a szúrós bogáncs: e világnak gondja, és a világ dolgai miatti aggodalom, gondoskodás és törekvés, és a csalóka gazdagságnak csalárdsága és csábítása...” (Mát. 13,22).

99 Üdvösségesebb (szótéria ekhó): üdvösség - szabadulás, megmenekülés, biztonság, oltalom, védelem; épség, egészség, megtartás.

100 Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, megköszönve az Úrnak, a szeretet által munkálkodó hitet, és szolgálatot:  „Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd, állhatatos reményetekre; És a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire” (1 Thess. 1,3). „Mindenkor hálaadással, és szüntelen hálával tartozunk az Istennek, atyámfiai, testvéreim, ti érettetek, amiképpen méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedék, és nőttön nő a ti hitetek, és mindnyájatokban gazdagodik, és bővölködik az egymáshoz, és egymás iránt való szeretet. Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk tegyen méltóvá titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek minden erejével” (2 Thess. 1,3.11). „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, valahányszor tiértetek könyörögvén imádkozunk.  Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4). „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok. Mindenkor minden én könyörgésemben, imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén. Mivelhogy közösséget vállaltatok velem, és részt vettetek az evangélium szolgálatában, hirdetésében az első naptól fogva mind ez ideig” (Fil. 1,3-5). „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5). „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek Őt” (Eféz. 1,15-17). Mert: „… a hit, ha cselekedetei nincsenek, halott ő magában” (Jak. 2,17)

101 Mert: „Krisztus… akinek háza mi vagyunk, ha a bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést mind végig erősen állhatatosan, és szilárdan megtartjuk, és ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben” (Zsid. 3,6).

102 Dávid próféciája: „Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, amelyet megszabott ezer nemzetségig, az ezer nemzedéknek parancsolt igére; Amelyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről” (Zsolt. 105,8-9). Az Ábrahámnak tett ígéret, és a neki ajándékozott szövetség: „Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes, és feddhetetlen. És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és megajándékozlak szövetségemmel: és felette igen megsokasítlak téged. És arcára borul Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: Ami engem illet, ímhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszel. És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, mert népeket támasztok belőled, és királyok is származnak tőled. És adom tenéked és a te magodnak te utánad a te bujdosásod földét hol jövevény vagy, Kánaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenük leszek nékik. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad, az ő nemzedékei szerint” (1 Móz. 17,1-9). „És nagy néppé teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És áldottak lesznek, akik téged áldanak, és aki téged megvet, átkozott lesz, átok alá helyezi magát: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei” (1 Móz. 12,2-3). Az Úr újra-és újra megerősíti ígéretét: „Az Isten pedig monda: Kétség nélkül a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségül az ő magvának ő utána” (1 Móz. 17,19). Ábrahám hitének próbája után esküvel erősíti meg Isten az ígéretet: „És monda: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak és nem tagadtad meg tőlem a fiad, a te egyetlenegyedet. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1 Móz. 22,16-18). És Isten megemlékezett az Ő ígéretéről: „Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, Arról az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi ősatyánknak, hogy ő megadja nékünk” (Luk. 1,69-73). Az ígéreteknek és próféciáknak, azok teljesülésének valóságos tartalmát pedig az Újszövetség fejti ki: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3.16).

103 Mert az Úr mindig betartja ígéretét: „Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születik néki az ő fia Izsák” (1 Móz. 21,5).

104 Minden ügyben a „nagyobbra”: Az Úrra, Jahvéra az Örökkévalóra

tett eskü döntsön két ember között, hogy nem nyújtotta-e ki kezét embertársának a tulajdonáért. Ezt fogadja el az állat gazdája, és nem kell kártérítést fizetni” (2 Móz. 22,11).

105 Már a prófécia is így szól az Úrról: „Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit” (1Sám. 15,29). Mert: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék, vagy hogy bármit megbánna.  Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19). „Mert megbánhatatlanok és visszavonhatatlanok az Istennek ajándékai: Isten kegyelme és a Szellem megnyilvánulása és az ő elhívása” (Róm. 11,29). Ezért: Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, amelyet parancsolt, ezer nemzetségig; Amelyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről. Mert Ő örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára, amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött” (1Krón. 16,15-16).

106 Változhatatlan tény (ametathetosz pragma): megmásíthatatlan tett.

107 Az apostolok továbbra is így bátorítanak: „Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, mint megfontoltak, a végcél felé tartva, bevégzettekhez illően. Tökéletesen és teljes bizonyossággal, megingathatatlanul reménykedjetek és bízzatok abban a kegyelemben, amelyet a Krisztus Jézus kinyilatkoztatása, kijelentése, lelepleződése fog hozni nektek” (1 Pét. 1,13). „Aki megváltott, megszabadított, megtartott, és szent életre, tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink, vagy erőfeszítéseink szerint, hanem az ő saját végzése, elhatározása, szándéka, és kegyelme szerint, amellyel megajándékozott Krisztus Jézusban örök időknek előtte, az idők kezdete előtt” (2 Tim. 1,9).

108 És folytatódik a kijelentés: „Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz” (Zsid. 4,14). „Annakokáért szent atyafiak, szent testvéreim, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi megvallásunk apostolára, követére és főpapjára, Krisztus Jézusra, és értsétek meg Őt, mint apostolt, és mint főpapot” (Zsid. 3,1). „… aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint”. „Miképpen másutt is kijelenti, kihirdeti: Te örökké való pap vagy, rendje szerint. Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak. Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra, eltompult a hallásotok” (Zsid. 5,6.10-11). Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta. Akinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 7,1-3.17). „Melkisédek pedig Sálem királya, … a Magasságos Istennek papja vala” (1 Móz. 14,18). Dávid is erről tesz megvallást: „Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” (Zsolt. 110,4).

Imádság.

Köszönöm Uram Szellemedet, aki által bennem élsz, aki tanít, tanácsol, vezet, szól hozzám, emlékeztet, megerősít, feladatot ad, és megőriz a gonosztól… Ámen

Az ige hallgatásáról.

 „Az igének pedig megtartói, és cselekvői legyetek, és váltsátok tettekre, és ne csak hallgatói legyetek, megcsalván magatokat, mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot.

(Jak. 1,22)

Ravasz László: A Szent Szellem munkája.

A Szent Szellem munkája nem egyéb, mint Istennek tervszerű maga közlése, az Ő dicsősége érdekében.

Imádság.

 Drága Istenünk, Úr Jézus!

Köszönjük gyengéd irgalmadat. Hálásak vagyunk és imádjuk szent neved. Ámen.

A Szent Szellem

Ki Ő?

Ő a: „…szakértelemnek, és ügyességnek, értelemnek,  ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek Szelleme, tanácsnak előrejelzésnek és hatalomnak Szelleme. Erőnek: vitézségnek, bátorságnak Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme”

(Ésa. 11,2)

A beszédről

A beszédről

 „Az ádámi faj embereinek cselekedeteinél a Te ajkad Igéjével őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől. Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem a kegyetlenek útjától; Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat”

(Zsolt. 17,4)

László Boda

 

 

Én Uram, és én Istenem!!!

Spurgeon: Az Úr gondviseléséről

A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.

JÉZUS KRISZTUS LEVELE a BIBLIA.

És abban mi van megírva?

Nem az, hogy a születésnapjáról emlékezzetek meg, hanem a haláláról.

Mikor? Amikor csak egybegyűltök” (1 Kor. 11,20)

Az Úr Jézus: „És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megtörte, és átnyújtotta nékik, mondván: Ez az én testem, az én személyem, teljes lényem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a poharat is vette az étkezés után, és így szólt: E pohár amaz újtestamentum, az Újszövetség az én vérem által, és amikor csak isztok belőle, az énrólam való megemlékezésül tegyétek ezt. (Luk. 22,19-20)

„Mert valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdetitek, amíg eljövend” (1 Kor. 11,26)

Neked hódolnak a hegyek

Zsidókhoz írott levél 5. fejezet: Krisztus örökké való főpap Melkisédek rendje szerint.

Zsid. 5,1 Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen, és mutasson be a bűnökért,

Zsid. 5,2 Aki képes együtt érezni a tudatlanokkal, aki elnéző tud lenni az értelmetlenekkel és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal, és erőtlenséggel.

Zsid. 5,3 És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozatot bemutatni a bűnökért.84

Zsid. 5,4 És senki sem veszi, és szerezheti meg önkényesen magának e tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is.85

Zsid. 5,5 Hasonlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, nem önmagát emelte a főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged.86

Zsid. 5,6 Miképpen másutt is mondja, kijelenti, kihirdeti: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.87

Zsid. 5,7 Ki az ő hústestének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes, akinek hatalma van megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő Istentiszteletéért.88

Zsid. 5,8 Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet;

Zsid. 5,9 Így aztán bevégzetté, végcélba jutottá válva örök, soha véget nem érő üdvösség,89 szabadulás, megmenekülés, biztonság, oltalom, épség, egészség, megtartás szerzője  lett mindazokra nézve, akik hallgatnak rá, és engedelmeskednek neki.90

Zsid. 5,10 Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak.

Zsid. 5,11 Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra, eltompult a hallásotok.

Zsid. 5,12 Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire, alapelemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.91

Zsid. 5,13 Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan, és tudatlan az igazságnak beszédiben, a megigazulás igéjében, mivelhogy kiskorú kisgyermek, és oktalan.92

Zsid. 5,14 Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre. [Más fordítás: A felnőtt, érett korúaknak, bevégzetteknek, tökéleteseknek, célba jutottaknak, kemény eledel való. Akiknek érzékeit, és ítélőképességét a gyakorlat, és tapasztalat az idő folyamán kifejlesztette a jó és a rossz a gonosz, káros, ártalmas, értéktelen megkülönböztetésére.93

---

84 Mert így szólt a törvény: „Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te bűnért való áldozatodat és egészen égőáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést érettük is, amint megparancsolta az Úr” (3 Móz. 9,7). „És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Áron pedig úgy áldozza meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé” (3 Móz. 16,6.11).

85 Bemerítő János is erről tesz bizonyságot: „Az ember semmit sem vehet, semmit sem vallhat a magáénak, és nem tulajdoníthat magának, hanem ha a mennyből adatott néki” (Ján. 3,27). És az ige megerősíti a bizonyságtételt: „Amrám fiai: Áron és Mózes. Áron kiválasztatott, hogy felszenteltetnék a szentek szentje számára, ő és az ő fiai mindörökké, hogy jóillatot tennének az Úr előtt, és szolgálnának néki, s az ő nevében a népet megáldanák mindörökké” (1 Krón. 23,13). Az Úr így szólt Mózeshez: „Te pedig hívasd magadhoz a te atyádfiát, Áront, és az ő fiait ő vele az Izráel fiai közül, hogy papjaim legyenek…” (2 Móz. 28,1).

86 Az Úr ígérete Krisztusnak és fiainak: „Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és feljebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait” (Zsolt. 89,27-30). Bizonyságtétel az Úr Jézusról: „És Ő… a kezdet, elsőszülött a halottak közül…” (Kol. 1,18). Ezt ismétli meg Péter apostol: „És mi hirdetjük néktek, az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust. Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te. Ma nemzettelek én téged” (Csel. 13,32-33). Így teljesedett be Dávid próféciája: „Az Úr végzését hirdetem: Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet” (Zsolt 2,7). Ő az, Aki minden teremtett lénynél nagyobb: „Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?” (Zsid. 1,4-6). Ez akkor történt, Amikor az Úr Jézus alámeritkezett, és leszállt reá a Szent Szellem: „És ímé az égből szózat hallatszott, és egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, akiben én megengeszteltettem” (Mát. 3,17).

87 Dávid is prófétál Róla: „Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” (Zsolt. 110,4). A kárpiton túl: „Ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint. Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta. Akinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,20-7,1-3.17). „Melkisédek pedig Sálem királya, … a Magasságos Istennek papja vala” (1 Móz. 14,18)

88 Máté bizonyságtétele így hangzik a Gecsemáné kertben történtekről: „És egy kissé előre menve, arcra borult könyörögvén és mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár. [Más fordítás: Ha lehetséges, hadd ne kelljen kiinnom a szenvedésnek ezt a poharát]; mindazáltal ne úgy legyen amint én kívánom, amint én akarom, hanem amint te” (Mát. 26,39). „Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? Azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” (Mát. 27,46). „Jézus pedig ismét nagy fennszóval, újra nagy hangon kiáltván kilehelte, kibocsátotta szellemét” (Mát. 27,50). Lukács is bizonyságot tesz: „És ő és eltávozék tőlük mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, Mondván: Atyám, ha akarod, vedd és távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom hanem a tiéd legyen! És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. És haláltusában lévén, harcában, küzdelemben, és gyötrődésében buzgóságosabban, elszántabban, odaadóbban, kitartóbban, állhatatosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. [Más fordítás: Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek]. És hangosan kiáltván Jézus nagy messze hangzó szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet. És ezeket mondván, kilehelte, kibocsátotta szellemét, és meghala” (Luk. 22,41-44.46).

89 Üdvösség (szótéria aitiosz): szabadulás, megmenekülés, biztonság, oltalom, épség, egészség, megtartás.

90 Mert: „illendő, és méltó vala Istenhez, hogy őt, akiért, és akin keresztül a mindenséget teremtette, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük szerzőjét, és fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé, és vigye végcélba, és dicsőítse meg” (Zsid. 2,10).

91 Így figyelmeztet az apostol: „Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, a mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. (Más fordítás: Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek a bemerítésekről, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak): (Zsid. 6,1-2).

92 Hát: „Atyámfiai testvérek, ne legyetek gyermekek értelemben, a gondolkozásban, eszetek jártatásában; hanem a gonoszságban, a rosszban legyetek gyermekek, naivak, ártatlanok. A megértésben pedig érettek legyetek, és gondolkodásotokban legyetek felnőttek, nagykorúak, férfiak; s az értelemre nézve tökéletesek, bevégzettek, végcélba jutottak legyetek” (1 Kor. 14,20). Azért: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiskorú, éretlen hívők, kiket ide s tova hány a hab, akik ingadoznak, és hajt és megszédít a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága csalása, becsapása által, a tévelygés és félrevezetés ravaszságához való csalárdság által. [Más fordítás: Hogy ne legyünk tovább kiskorúak, gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, az emberek csalásától, álnokságától, tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők csalárd módszerei, és álnok fogásai diktálják]. Hanem az igazságot, a valóságot / Igét követvén Isten szerinti szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, aki Ura a Krisztusban. [Más fordítás: Ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba]” (Eféz. 4,14-15) Tehát: „Különböző, és különféle idegen tudományok által, és tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív…” (Zsid. 13,9).

93 Pál apostol így ír erről: „A tökéletesek, a teljességre jutottak, érett korúak, és nagykorúak, vagyis a hitben férfiak, felnőttek között azonban mi is bölcsességet szólunk, és hirdetünk. De nem e világnak, nem ennek a világkorszaknak, sem e világ múlandó fejedelmeinek, és nem e világkorszak vezetőinek, akik elpusztulnak, akik eltöröltetnek, és megsemmisülnek bölcsességét, miknek hatása elvész, megszűnik, hatástalanná és eredménytelenné válik, kudarcba fullad, és csődöt mond. Hanem Isten titkos, és titokzatos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett, és titokban tartott bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva és előre, az örök korok, a világkorszakok előtt elrendelt, és kijelölt külön a mi dicsőségünkre, a mi megdicsőülésünkre” (1Kor. 2,6-7).