Zsidókhoz írott levél 2. fejezet: Az emberiség megváltó királya;

Zsid. 2,1 Annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk, és nehogy magával ragadjon valamilyen irányzat. [Más fordítás: Ezért a hallott igére még jobban kell figyelni, és azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük].

Zsid. 2,2 Mert ha az angyaloktól, a hírnökök, követek által] hirdetett beszéd, ige erős volt,28 megállt, szilárdnak bizonyult, és stabil, rendíthetetlen, megbízható volt. És minden bűn,29 félrelépés, minden áthágás és engedetlenség,30 szándékos figyelmetlenség, és félrehallás megkapta igazságos büntetését,31 elnyerte igazságos, jogos, méltányos bérét, viszonzását, és megfizetését.32

Zsid. 2,3 Hogyan menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk,33 és könnyelműen semmibe veszünk ily nagy és jelentős üdvösséget? Amely akkor vette kezdetét, amikor először az Úr hirdette, és azok, akik hallották, és megértették, megerősítették, és biztosították számunkra.34

Zsid. 2,4 Velük együtt bizonyságot tevén arról,35 és egyesült velük a bizonyítékok hozzáadásában az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel,36 változatos, és sokféle erő-megnyilvánulással s a Szent Szellem közléseivel,37 és Szent Szellemének szétosztásával az ő akarata, és elhatározása szerint, Akit úgy osztott szét, ahogy akarta.38

Zsid. 2,5 Mert nem angyaloknak vetette alá, nem angyalok uralma alá rendelte a jövendő világot39 az eljövendő világegyetemet, és mindent, ami benne van, hogy a következő világkorszakban uralkodjanak, amelyről szólunk.

Zsid. 2,6 Sőt mi több, bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, hogy gondolsz rá, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá,40 hogy reá tekintesz, és meglátogatod, gondoskodsz róla, és vigyázol rá?

Zsid. 2,7 Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel, tisztességgel és méltósággal megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,

Zsid. 2,8 Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki a mindenséget alávetette, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki a mindenség alávettetett, hogy minden uralma alatt áll.41

Zsid. 2,9 Azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki egy kevés, egy rövid időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel, méltósággal és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje, megtapasztalja a halált.42

Zsid. 2,10 Mert illendő, és méltó vala Istenhez, hogy őt, akiért, és akin keresztül a mindenséget teremtette, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük szerzőjét, és fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé, és vigye végcélba, és dicsőítse meg.43

Zsid. 2,11 Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, egyetlenből származnak, amely oknál fogva nem szégyelli őket atyjafiainak, testvéreinek nevezni.44

Zsid. 2,12 Mondván: Kijelentem, és Hirdetem a te nevedet, hatalmadat, dicsőségedet, és erődet az én atyámfiainak, az én testvéreimnek, és az anyaszentegyháznak a kihívottak közösségének közepette dicséretet mondok néked, és énekelve magasztallak, és újra meg újra elmondom.

Zsid. 2,13 És ismét: Én Őbenne bízom és Őbenne reménykedem; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott nekem ajándékozott, és rám bízott.

Zsid. 2,14 Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által erejét veszítse, teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye azt, akinek hatalma van, aki erőt és hatalmat birtokol a halálon, tudniillik az ördögöt, az ellenséget, a sátánt.

Zsid. 2,15 És megszabadítsa, szabadon bocsáthassa azokat, akik a haláltól való félelem és rettegés miatt teljes életükben kiszolgáltatottak, és rabszolgaságban tartottak valának.45

Zsid. 2,16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. [Más fordítás: Mert bizonyára nem angyaloknak megy a segítségére, hanem Ábrahám magvának visz segítséget, és viseli gondját, s mellettük kötelezi el magát].46

Zsid. 2,17 Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, a testvéreihez, hogy könyörülő legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban, és szolgálatban. Hogy engesztelést szerezzen,47 illetve, hogy kiengesztelt legyen a nép bűneiért, céltévesztéséért.48

Zsid. 2,18 Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek. [Más fordítás: Amennyiben ugyanis őt magát is megkísértették szenvedésekkel, képes azokon segíteni, akik kísértést szenvednek.49

---

28 Erős volt (bebaiosz): megállt, szilárdnak bizonyult, és erős, stabil, rendíthetetlen, megmaradó, biztonságos, megbízható volt.

29 Bűn (parabaszisz): félrelépés, minden áthágás.

30 Engedetlenség (parakoé): szándékos figyelmetlenség, és félrehallás.

31 Megkapta igazságos büntetését elnyerte (endikosz): igazságos, jogos, méltányos bérét, (miszthapodoszia): viszonzását, és megfizetését.

32 Mert: „Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak, és közönségesnek tartja, és a kegyelemnek Szellemét megcsúfolja, és bántalmazza?” (Zsid. 10,28-29).

33 Nem törődünk (ameleó): könnyelműen semmibe vesszük.

34 Az Evangélium bizonyságtétele: „Minekutána pedig János elfogatott és tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván, s ott így hirdette az Isten országának, Isten királyságának evangéliumát, örömhírét. Mondván: Betölt, beteljesedett, mert letelt a kijelölt idő, és elközelített, már közel van az Istennek országa, Isten királysága, Isten királyi uralma; térjetek meg, térjetek más felismerésre, változtassátok meg gondolkodásmódotokat, és higgyetek az evangéliumban, az üdvösség jó hírében, az örömhírben” (Márk. 1,14-15). És az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok, és meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót elutasították, és megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből vagyon, és a mennyből szól hozzánk” (Zsid. 12,25).

35 Bizonyságot tevén arról (szünepimartüreó): és együtt tanúskodott, azaz egyesült velük a bizonyítékok hozzáadásában.

36 Sokféle erőkkel (poikilosz) (dünamisz): változatos, különféle, és sokféle erő-megnyilvánulással.

37 Szent Szellem közléseivel (meriszmosz): Szent Szellemének szétosztásával.

38 Az Úr Jézus mennybemenetele után a tanítványok: „… pedig kimenvén, prédikálnak, hirdették az igét mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítve, és hitelesítve az igét jelek és csodák által, amelyek kísérik vala.. Ámen!” (Márk. 16,20). Pál apostol bizonyságtétele: „…külön-külön ajándékaink, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai vannak a nékünk adott kegyelem szerint.. „ (Róm. 12,6). Ezért: „…nem merek szólni, prédikálni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak, a nemzeteknek engedelmességére, megnyerésére, megtéréséért szóval - igével - és tettel. [Más fordítás: olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]. Jelek - természetfölötti események, rendkívüli jelenségek, és - csodák ereje által, és hatalmával az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem, szétszórtam a Krisztus evangéliumát. [Más fordítás: csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19). Mert: „A kegyelmi ajándékokban, a Szellem megnyilvánulásában pedig különbség, és változatosság van, de ugyanaz a Szellem. És mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, és érezteti hatását, fejt ki az erőt, osztogatván mindenkinek külön, tetszése szerint, amint elhatározza” (1 Kor. 12,4.11). Hiszen: „Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint” (Eféz. 4,7). Péter apostol bizonyságtétele a prófétai kijelentésekről: „Akiknek megjelentetett, és akik kinyilatkoztatást kaptak, akik előtt leleplezték, hogy nem maguknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal az örvendetes közlésekkel. Amelyeket mostantól hirdetnek néktek azok, akik most az Evangélium, az örömüzenet, a győztes hadvezérről szóló jó hír hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szent Szellem által, amikbe angyalok sóvárogva vágyakoznak betekinteni” (1 Pét. 1,12).

39 Jövendő világot (oikúmené): az eljövendő világegyetemet, és mindent, ami benne van, hogy a következő világkorszakban uralkodjanak.

40 Gondod van reá (episzkeptomai): meglátogatod, gondoskodsz róla, és vigyázol rá.

41 És az Úr, Őt tette: „Felül minden fejedelemségen, és hatalmasságon, és hatóerőn, és uraságon, és minden néven, mely neveztetik, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a világkorszakban, hanem a következendőben, az eljövendő világkorszakban is, ami még KÖRÜL fog venni.

És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, a kihívottak közösségének fejévé, Mely az Ő teste, az Ő lénye, személye, teljessége Őnéki, amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel. Aki mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,21-23). Újra és újra megismétli a Szent szellem, Aki csak az Úr Jézust dicsőíti: „Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben” (1 Kor. 15,27-28) És hogy ez a hatalom a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, arról így beszél az Ige: Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10). Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, az Ő lényében, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).Az Úr Jézus már mennybemenetele előtt, ezt a hatalmat átadta az Övéinek: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem és bennem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért tanítsatok, és tegyetek tanítványokká minden népeket, az összes nemzeteket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe, hatalmába, dicsőségébe, erejébe” (Mát. 28,18-19). „És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nékik, és hirdessétek: Elközelített hozzátok az Isten országa, az Isten királysága, uralma” (Luk. 10,9). De ez a hatalom csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő, és leszáll reátok: és lesztek nékem tanúim, bizonyságtevőim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8). Már a teremtéskor – a bűneset, a céltévesztés előtt – uralkodásra rendelte az embert Isten: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1 Móz. 1,26-28). Ámulva kérdezi Jób, és Dávid: „Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá, és törődsz vele?” (Jób. 7,17). „Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, hogy törődsz vele, és az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsolt. 144,3).

42 És folytatódik a kijelentés: „Annakokáért az Isten is mindenek fölé felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden más név fölött való, amely minden névnél nagyobb. [Más fordítás: „Ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött áll]. Isten azért tette ezt, mert azt akarja, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hirdesse, vallást tegyen arról, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. [Más fordítás: „Mindenki el fogja ismerni, és ki fogja mondani: „Jézus Krisztus az Úr”. Ez pedig dicsőségére lesz az Atya Istennek]” (Fil. 2,9-11). És az Ő: „Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura” (Jel. 19,16).

43 És az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés arról, hogy ki a Teremtő, és Megváltó: „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek, mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm. 11,36). Az apostol vallástétele: „… nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala” (1 Kor. 8,6). „Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn. 1,3). „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,16-17). „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!” (Mal. 2,10). Az apostol megvallja a prófétai szót: „Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben” (Eféz. 4,6).

44 Az Úr Krisztus a Megszentelő, akinek az akarata volt ez: „Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,10.14). „Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére, tulajdon élete által a népet, a kapun kívül szenvedett” (Zsid. 13,12).

45 Zakariás így prófétál Isten ígéretéről, amiről a próféták ősidők óta szóltak: „Hogy a mi ellenségeinktől megment, megszabadít, biztonságba helyez, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek, megvetnek, utálnak, zaklatnak, üldöznek; Hogy kiragadva a mi ellenségeink, a mi  gyűlölőink kezéből, félelem nélkül, félelmet nem ismerve, és Istent tisztelve szolgáljunk néki” (Luk. 1,71.74). Az apostol pedig így bátorítja Timóteust, és minden Istent szeretőt: „Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma, és ereje szerint. Ő szabadított, és megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök idők előtt.  Megjelentetett, és nyilvánvalóvá lett pedig most a mi Megtartónk, és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki teljesen működésképtelenné, hatástalanná tette, érvénytelenítette a halált, megtörve erejét. Világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot, az elmúlhatatlan életet az evangélium által” (2 Tim. 1,8-10). Mert Isten: „… elveszi e hegyen a fátyolt, a leplet, mely beboríta minden népeket, nemzeteket, és a takarót, mely betakart vala minden népségeket, nemzeteket. Elveszti a halált, véget vetve a halálnak, megsemmisíti örökre, és letörli az Úr Isten, az én Uram, az Úr, Jahve az Örökkévaló a könnyhullatást minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott, és ezt ígérte. És szólnak ama napon: Ímé! Itt van a mi Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart. Benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (Ésa. 25,7-9). Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom, kifizetem a váltságdíjat; kiváltom, kiszabadítom őket a Seol hatalmából, a holtak hazájából! Megmentem, megváltom őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed, a te tövised, mérged, oh halál?! Hol van a te romlásod, fullánkod, oh Seol, holtak hazája?! Megbánás nincs bennem, elrejtetett én előlem. Elrejtőzött a részvét szemem elől” (Hós. 13,14). És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert drága, és nagy áron vétettetek, vásároltattok meg, nagy volt a váltságdíjatok, dicsőítsétek meg tehát, és hordozzátok azért az Istent a ti testetekben, a ti személyetekben, és szellemetekben, amelyek az Istenéi” (1 Kor. 6,20). Ő az: „Aki kiragadott, és megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt, áthelyezett az Ő szerelmes Fiának országába, királyságába” (Kol. 1,13).

46 Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1Móz. 12,7). És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:  „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16). Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29) „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28). És folytatódik a kijelentés: „Mert nem a hústestnek fiai az Istennek fiai; nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret fiait tekinti, és nevezi magul” (Róm. 9,8).

47 Engesztelést szerezzen (hilaszkomai): hogy kiengesztelt legyen.

48 És Ő: „… önmagát megüresítve szolgai formát vévén föl. Szolgai alakot öltött, emberekhez hasonlóvá lévén, és külsejét tekintve olyan lett, és úgy jelent meg, mint egy ember, és magatartásában is embernek bizonyult. [Más fordításban: Azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga]. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, és alakjára nézve embernek bizonyult, vagy formájában embernek mutatkozott, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának, azaz a kínoszlopon való haláláig. (Fil. 2,7-8).

49 „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, erőtlenségeinken, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt, a céltévesztést” (Zsid. 4,15).