1 Timóteus levél 5. fejezet: A különböző korú hívők útbaigazításának módjáról;

1 Tim. 5,1 Az idősb embert,* elöljárót, vént, presbitert, ne dorgáld meg,** nehogy megfedd, vagy korhold, ne tégy szemrehányást neki, hanem bátorítsd, buzdítsd, mint atyádat; az ifjabbakat, az újakat, mint atyádfiait, mint testvéreket.***

*Idősb ember (preszbüterosz): elöljárók, vének, presbiterek; / a görög szöveg nem tartalmazza az ember szót].

**Ne dorgáld meg (mé epiplésszó): nehogy megfedd, vagy korhold, ne tégy szemrehányást neki.

***És Titusznak arról ír az apostol, hogy a véneket / előljárókat mire kell buzdítani: „Hogy a vének, a presbiterek józanok, higgadtak, megfontoltak, körültekintőek, óvatosak, őrködők, okosak legyenek. Legyenek tisztességesek, megfontoltak, becsületesek, tisztelhetők, és tiszteletreméltók, bölcsek, és úgy kövessék az egészséges tanítást. Legyenek mértékletesek, fegyelmezettek, ép eszűek, egészségesek a hitben, és az Isten szerinti szeretetben, tűrésben, türelemben, kitartásban, állhatatosságban. És legyenek épek, romlatlanok, a tanhoz hű, igaz tanításban” (Tit. 2,2).

És hogy kiket nevez az Írás vénnek / presbiternek arról az apostolok így írnak: „A köztetek, és veletek lévő presbitereket, elöljárókat, véneket kérem és bátorítom, buzdítom én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő, az eljövendő, kijelentésre kerülő, s egyszer majd kinyilvánuló dicsőségnek is részese” (1 Pét 5:1).

Ugyanígy János apostol is presbiternek nevezi magát a leveleiben: „Én, a presbiter, az elöljáró, a vén, a kiválasztott Úrnőnek és az ő gyermekeinek, akiket én a valóságosan, és őszintén, Isten szerinti szeretettel szeretek. És nem csak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot, a valóságot, az Igét. Az igazságért, a valóságért, az Igéért, vagyis az Úr Jézusért, amely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké. [Más fordítás: akiket azért az igazságért, azért a valóságért, azaz: az Úr Jézusért szeretek, aki bennünk van, és velünk lesz örökké]: Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal, valóságban és Isten szerinti szeretetben. (Más fordítás: Kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és gyengéd, szerető irgalma, és békessége, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. Kísérjen minket az Atyában, Istenben, és az Úr Jézus Krisztusban az Atyának Fiában, vagyis a valóságban, és Isten szerinti szeretetben). Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, akik igazságban, a valóságban járnak és élnek, ahogyan az atya parancsát befogadtuk” (2 Ján. 1,1-4).

 „Én, a presbiter, az elöljáró, a vén, a szeretett Gájusnak, akit én igazán, valóságosan, a Krisztusban Isten szerinti szertetettel szeretek” (3 Ján.1,1).

1 Tim. 5,2 Az idősebb asszonyokat* a női elöljárókat, véneket, presbitereket mint anyákat, az ifjabbakat, az újakat, mint nőtestvéreidet, teljes tisztasággal és szentséggel.**

*Idősebb asszonyok (preszbüterosz): női elöljárók, vének, presbiterek.

**És hogy kikről beszél az apostol, azt az Úr jézus kijelentése világítja meg: „Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai, testvérei, de nem tudtak hozzá, vagyis Jézushoz jutni a sokaság miatt. És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai, a te testvéreid künn állnak, téged akarván látni. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai, az én testvéreim ezek, akik az Isten beszédét, az Isten igéjét hallgatják, és megtartják, és megcselekszik azt” (Luk. 8,19-21).

1 Tim. 5,3 Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, és valóban egyedül élnek tiszteld.

1 Tim. 5,4 Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, értsék, és tanulják meg, hogy először saját házukban legyenek Istentisztelők, és tanítsák meg először a saját házukat az Isten tiszteletére, és arra, hogy szüleiknek viszontgondoskodással fizessenek; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt.

1 Tim. 5,5 A valóban özvegy és magára hagyatott, egyedül maradt asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal.

1 Tim. 5,6 A bujálkodó pedig élvén megholt, mert aki felelőtlenül tékozló életet él, bár él, halott.*

*Ahogyan Anna, aki a templomban volt: „És vala ott egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből, - törzséből - való. Ez sok időt élt, és már igen öreg, előrehaladott, élemedett korú volt, miután az ő szüzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, mert csak hét évig élt férjével hajadonkora után. És ez mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala, aki nem távozék el a templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal” (Luk. 2,36-37).

1 Tim. 5,7 És ezeket hirdesd, és ezeket kösd szívükre, hogy feddhetetlenek legyenek. [Görög szerint: És ezt az üzenetet add át azért, hogy ne legyenek támadásnak kitéve, hogy támadhatatlanok legyenek].

1 Tim. 5,8 Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél, a pogánynál. [Görög szöveg szerint: Mert valaki a sajátjairól, elsősorban és különösen a házához tartozókról nem gondoskodik, a hitet megtagadta, és a hitelességét elvesztette. Így aztán rosszabb, károsabb a hitetlennél].*

*És az apostolon keresztül így szól az Úr minden kor hívőihez: „Annakokáért míg időnk, és alkalmunk van, cselekedjünk jót, és jó dolgokat mindenekkel, kiváltképpen, és leginkább pedig a mi hitünknek cselédeivel. [Más fordítás: Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak, a hittestvéreinkkel]” (Gal. 6,10).

„Mert úgy van, és az az Isten akarata, hogy jót cselekedvén, mint a másnak hasznára levők, akik hasznosat téve, elnémítsátok, elhallgattassátok a balgatag, értetlen, esztelen, oktalan, ostoba emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

És mert: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást Isten szerinti szeretettel szeretni, és megbecsülni fogjátok, függetlenül attól, hogy a másik ezt bármivel kiérdemelte volna” (Ján. 13,35).

1 Tim. 5,9 Özvegyként hatvan évesnél fiatalabb ki ne jelöltessék, ki ne választassék. Egy férfié legyen.

1 Tim. 5,10 Akinek jó cselekedetekről bizonysága van; ha gyermeket nevelt, ha vendéglátó volt, ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon, szorongatottakon, bajba jutottakon segített, ha minden jó cselekedetben buzgólkodott. (Görög szöveg: Aki bátor, becsületes, hasznos, minden várakozást kielégítő, tökéletes. Akinek teljesítménye, alkotása, eredménye magán hordozza bizonyságtétele hitelességének jelét. Ha gyermeket nevelt / táplált, gondját viselte. Ha vendégszerető, és idegeneket vendégszeretően fogadó, vendégül látó volt. Ha az Isten számára lefoglalt, a világ szennyétől elkülönült szentek lábait megtisztította. Ha a szorongatottaknak, zaklatottaknak segítségére sietett, tehermentesítette őket. Ha minden hasznos tevékenység, feladat, cselekedet a nyomában jár, nyomon követi őt).*

*És erre buzdítja is a szenteket az apostol:  „A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. [Más fordítás: A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben. Legyetek a vendégszeretetre alkalmat keresők, és nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe]” (Róm. 12,13).

Cselekedjetek úgy, ahogyan Ábrahám is, aki a sátra bejáratánál ülve: „felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjük siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, amint szólál. És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát. A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni. És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjük tevé: és ő mellettük áll vala a fa alatt, azok pedig evének” (1 Móz. 18,2-8).

1 Tim. 5,11 A fiatalabb özvegyasszonyokat pedig mellőzd; mert ha gerjedeznek, és túlteng bennük az indulat Krisztus ellenére, férjhez akarnak menni. [Görög szöveg: Az új, friss, fiatal, tapasztalatlan özvegyeket, akiknek a férje meghalt: mellőzd, ugyanis valahányszor Krisztus ellenére kívánságra gerjednek, házasodni akarnak].*

*És így folytatja az apostol: „Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, akik egyszer fényt nyertek, megtapasztalva a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek. És megízlelték, és megtapasztalták az Istennek jó beszédét, Igéjének megnyilatkozását, Isten élő beszédét, és a jövendő világ, az eljövendő élet hatalmas  erőit. És elestek, akik mégis elálltak az igazság mellől ismét megújuljanak a megtérésre, és új felismerésre, gondolkozásmód megváltozásra térjenek, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt. [Görög szöveg: de mégis eltértek, eltántorodtak, hogy ismét újjá legyenek, és megtérve megváltoztassák a gondolkodásmódjukat, mint akik saját maguk szegezik kínoszlopra az Istennek Fiát, és nyilvánosan megszégyenítik, kipellengérezik]” (Zsid. 6,4-6).

1 Tim. 5,12 Ezeknek ítélete megvan,* döntésüket, választásukat viselik, mivelhogy az első, a kezdeti hitet megvetették, és megtagadták.

*Ítélete megvan (krima ekhó): döntésüket, választásukat viselik.

1 Tim. 5,13 Egyszersmind pedig dologkerülők lévén, megtanulják a házról-házra való járogatást; sőt nemcsak dologkerülők, hanem fecsegők is, és más dolgába avatkozók, olyanokat szólván, amiket nem kellene. [Görög szöveg: Ugyanakkor viszont lusta, tétlen, henyélő, hasznavehetetlen, haszontalan, eredménytelenek lévén, megtanulják, és hozzászoknak arra, hogy házról házra járjanak. Mégpedig egyedül csak azért, hogy hivalkodó, tétlen, kárba veszett, haszontalan pletykákat, ostoba, hiábavaló dolgokat beszéljenek. Ugyanis ezek fontoskodó, tolakodó, minden lében kanál, kíváncsi, más dolgába avatkozók, kik azt beszélik, amit nem kellene].*

*Erről ír az apostol a tessalonikai gyülekezetnek is: „Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, és felelőtlen életmódot folytatnak közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem kerülik a munkát, mások dolgába avatkoznak, haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük, és sürgetjük őket az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek, hogy csendesen munkálkodva, a maguk kenyerét egyék” (2 Thess. 3,11-12).

1 Tim. 5,14 Akarom tehát, és azt tanácsolom, hogy az újjak, a fiatalabbak férjhez menjenek. és kössenek házasságot. Gyermekeket szüljenek, egy házat vezessenek, és semmiféle alkalmat, okot, ürügyet ne adjanak az ellenségnek, az ellenszegülőknek, ellenfeleinknek a szidalmazásra, gyalázkodásra, becsmérlésre, a rossz véleményre.*

*Pál apostol ezt tanácsolja Titusznak, akit egy város házainak – kihívott közösségeinek – elöljárójává kentek fel az apostolok: „Egészséges, józan, romlatlan, feddhetetlen beszédet, feddhetetlen, kifogástalan, el nem ítélhető, megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan Igéket mondj. Azért hogy az ellenfél, az ellenséges ellenkező megszégyenüljön, és magába szálljon, elgondolkozzon, megforduljon, / megtérjen / megfutamodjon, semmi gonoszt, semmi rosszat sem tudván rólatok mondani, mert semmi rossz nem marad neki, amit mondhatna rólatok” (Tit. 2,8).

Péter apostol minden krisztusi embert így figyelmeztet, és buzdít: „Magatokat a pogányok, a nemzetek közt jól, tisztességesen, becsületesen viselvén annak érdekében, hogy amiben rágalmaznak titeket, és ellenetek beszélve rosszat mondanak rólatok, mint ártalmas, kárt okozó személyeket, mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, ha életmódotokat, magatartásotokat, viselkedéseteket megfigyelik, vizsgálják, szemlélik, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Mert úgy van, és az az Isten akarata, hogy jót, másnak a hasznára levőt cselekedvén, elnémítsátok, elhallgattassátok a balgatag, értetlen, esztelen, oktalan, ostoba emberek tudatlanságát. Jó lelkiismeretetek - szellemi együttészlelésetek - lévén; hogy amiben rágalmaznak, és hamisan vádolnak, sértegetnek titeket, mint gonosztevőket, mint ártalmas, kárt okozókat, megszégyenüljenek, akik gyalázzák, becsmérlik a ti Krisztusban való jó életeteket” (1Pét 2:12.15; 3,16).

1 Tim. 5,15 Mert némelyek már elhajlottak a Sátánhoz.  [Más fordítás: Némelyek ugyanis letértek már az útról, és visszaszegődtek a sátánhoz, követve őt].

1 Tim. 5,16 Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek. [Görög szöveg: Ha egy hívőnek hatalmában van, hogy segítségére legyen, és támogasson egy özvegyet, ő segítse és támogassa azt, hogy ne terhelje a kihívottak közösségét, hogy segítségére lehessen, támogathassa azokat, akik valóban, özvegyek].*

*Az özvegyekről így tanít a Szent Szellem: „Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodtak, és nőtt a tanítványok száma, támada a görög zsidók közt panaszkodás, zúgolódás a héberek, az arám nyelvet beszélő, és az atyák hagyományaihoz szilárdan ragaszkodó zsidók ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek, és elhanyagolják őket a mindennapi szolgálatban. Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén, magához hívta a tanítványok sokaságát, és mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk, és Isten üzenetének tanítását, prédikálását, és üzenetének szolgálatát elhanyagoljuk, és az asztalok körül szolgáljunk. Szemeljetek ki, és válasszatok azért, atyámfiai, testvéreim magatok közül hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel, Istentől kapott bölcsességgel teljesek, kiket erre a szolgálatra, ennek a szükségnek a pótlására beállítsunk. Mi pedig to­vábbra is kitartóan, állhatatosan, folyamatosan és állandóan foglalatosok maradunk a könyörgésben, és az igehirdetés és tanítás szolgálatában. [Más fordítás: Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, és Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük]” (Csel. 6,1-4).

1 Tim. 5,17 A jól,* helyesen, megfelelően forgolódók, akik szolgálatukat jól betöltő, a vezetésben bevált, vagyis azok az elöljárók, vének, presbiterek, akik élenjárnak, mint követendő példakép, kettős tisztességre méltattassanak, kétszeres megbecsülésre legyenek méltók. Főképpen, akik mind a beszédben, az igehirdetésben, mind a tanításban fáradoznak.**

*Jó (kalósz): helyes, megfelelő.

**Pál apostol Epafróditust hazaküldi, és arra buzdítja a gyülekezetet, hogy: „Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel, sőt ujjongással, és az ilyeneket megbecsüljétek, mert az ilyen ember megérdemli, hogy tiszteljétek” (Fil. 2,29).

Mert az Úr Jézus ilyen szolgáit pedig:  „És az ő munkájukért megbecsüljétek őket …” (1 Thess. 5,13).

Pál apostol Derbében szolgál, bemutatva a presbiterek feladatát: „És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérnek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába. Erősítve a tanítványokat, és bátorítva őket, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok nyomorúságon, és háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk. Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, elöljárókat, imádkozván böjtölésekkel egybe, ajánlják őket az Úrnak, kiben hittek vala” (Csel. 14,21-23).

A véneket pedig arra buzdítja, hogy: „… Az elöljáró, - aki élen jár, mint követendő példa, - aki vezet, irányít, gondoskodik valakiről, szorgalmatossággal, igyekezettel, buzgósággal, serénységgel tegye…” (Róm. 12,8).

1 Tim. 5,18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját, ne hallgattasd el; és: Méltó a munkás a maga jutalmára, megérdemli a maga bérét.*

*És a korintusbeli hívőknek is így ír az apostol: „Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára. Avagy talán az ökrökre van-e az Istennek gondja? Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten?” (1 Kor. 9,9)

És ismét: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).

Az Úr Jézus parancsa a minden korban élő tanítványaihoz: „Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot, vagy pálcát: mert méltó a munkás a kenyerére, a táplálékára” (Mt. 10,9-10).

És: „Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára, az ő bérére…” (Luk. 10,7).

Aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, megelégedik eledellel, de aki hiábavalóságokat hajszol, és követ, az esztelen, és bolond” (Péld. 12,10)

Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja, és műveli az ő földjét, megelégedik étellel, és annak elég kenyér jut; aki pedig hiábavalóságok után futkos, és hiábavalóságokat hajhász, megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19).

1 Tim. 5,19 Presbiter, elöljáró, vén ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúvallomásra, két vagy három tanú szavára.*

*Már a törvény kimondta, hogy: „Nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem, bármilyen vétket követett is el. Két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy” (5 Móz. 19,15).

De ha igaz a vád, akkor: „Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon” (5 Móz. 17,6).

1 Tim. 5,20 A vétkeseket, akik hibáznak és eltérnek a helyes iránytól, mindenki szeme előtt fedd meg,* kérdezd ki, és ha rábizonyul a hiba, utasítsd rendre azért, hogy a többiek is elrettenjenek, és hogy a többiekben is félelem támadjon.**

*Fedd meg (elegkhó:) kérdezd ki, és ha rábizonyul a hiba, utasítsd rendre.

**Ennek megvalósítására maga Pál apostol mutat példát: „Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, és nyíltan szembeszálltam vele, mert okot adott rá, és méltó volt a feddésre, mivel panasz volt rá. Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, mindig a pogányokkal, vagyis a nemzetekből valókkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult, visszahúzódott és elkülönítette magát, különvált tőlük, félvén a körülmetélkedésből valóktól. És vele képmutatóskodtak, kétszínűsködtek a többi zsidók is, úgyhogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésük által. De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához, valóságához képest, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mondék Péternek, azaz Kéfásnak mindnyájuk előtt. Ha te zsidó létedre pogány, - nemzetbeli - módra élsz és nem zsidó módra, nem zsidó szokás szerint, miként kényszeríted a pogányokat, a nemzetbelieket, hogy zsidó módra éljenek, és zsidó szokásokat kövessenek” (Gal. 2,11-14).

1 Tim. 5,21 Kérve kérlek az Istenre, Krisztus Jézusra és a kiválasztott angyalokra, hogy ezeket tartsd meg előítélet és kedvezés nélkül, semmit sem cselekedvén részrehajlásból. [Görög szöveg: Esküvel kérlek, és nyomatékosan figyelmeztetlek Isten, azaz Jézus az Úr színe előtt, és a kiválasztott hírnökök, követek előtt azért, hogy ezeket megőrizd, megtartsd előítélet, és elfogultság nélkül, semmit nem téve részrehajlás, és alaptalan kedvezés, vagy előnybe részesítésből].

1 Tim. 5,22 A kézrátevést el ne hirtelenkedd,* ne hamarkodd el senkinél, se ne légy részes a más bűneiben,** ne vállalj közösséget az idegen céltévesztésével; tenmagadat tisztán tartsd,*** érintetlenül, szentül őrizd meg.****

*Ne hirtelenkedd el (médeisz takheósz): ne hamarkodd el senkinél.

**Ne légy részes a más bűneiben (méde koinóneó allotriosz hamartia): ne vállalj közösséget az idegen céltévesztésével.

***Önmagadat tisztán tartsd (szeautú hagnosz): érintetlenül, szentül őrizd meg.

****A szolgálatra való felkenést ne hirtelenkedd el: „Szemeljetek ki, és válasszatok atyámfiai, testvéreim magatok közül hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel, Istentől kapott bölcsességgel teljesek, kiket erre a szolgálatra, ennek a szükségnek a pótlására beállítsunk. Mi pedig to­vábbra is kitartóan, állhatatosan, folyamatosan és állandóan foglalatosok maradunk a könyörgésben, és az igehirdetés és tanítás szolgálatában. [Más fordítás: Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, és Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük]. És tetszék e beszéd, ez az ige, és ez a javaslat az egész gyülekezetnek: és kiválasztják Istvánt, ki hittel és Szent Szellemmel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust ki Antiókhiából való prozelitus vala, aki felvette a zsidó vallást; Kiket állatának az apostolok, a kiküldöttek, a követek elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájuk tették” (Csel. 6,3-6).

És ezután, Samariában Filep hirdeti a Krisztust, és egész Szamária megtért, Ezután jött Péter és János apostol, és: „Akkor kezeiket reájuk tették, és vőnek Szent Szellemet, részesültek a Szent Szellem ajándékában” (Csel. 8,17).

Így lett a szolgálatra felkenve Pál apostol, s Barnabás is: „Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Szellem: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket. Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Szellemtől, lemenének Szeleuciába; és onnét elevezének Cziprusba” (Csel. 13,2-4).

1 Tim. 5,23 Ne légy tovább vízivó, ne csak vizet igyál, hanem élj egy kevés borral,* gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel. [Görög szöveg: ezután ne csak vizet igyál, hanem élj egy kevés borral a te bensőd gyakori szellemi erőtlensége miatt].

*Hiszen azért adja az Úr a bort, mert: „a bor megvidámítja az embernek szívét, a bensőjét, fényesebbé, és ragyogóbbá teszi az orcát az olajnál…” (Zsolt. 104,15).

1 Tim. 5,24 Némely embereknek a bűnei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is.[Görög szöveg: Van, akinek céltévesztése mindenki számára világos már a döntés előtt is, és van, akinél csak azután, a döntést követően derül ki].

1 Tim. 5,25 Hasonlóképen a jó cselekedetek is nyilvánvalók; és amelyek másképpen vannak, azok sem titkolhatók el. [Görög szöveg: Éppen így a megfelelő, hasznos cselekedet is mindenki számára világos, nyilvánvaló, de ha hiába, alaptalanul  történik, azt sem lehet eltitkolni].*

*És az apostol így mutatja be a jó, és ami attól különbözik, mert egyiket sem lehet eltitkolni: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, kedvencei. Szentek, Istennek szenteltek, és a világtól Isten számára elkülönítettek és szeretettek - mert Isten teljesen összekötötte magát veletek, hogy eggyé legyetek vele - könyörületes, a nyomorúságban, bajban lévőkkel együttérző szívet, jóságosságot, kedvességet, gyengédséget, alázatosságot, szerénységet, szelídséget, jóindulatot, higgadtságot, türelmet, hosszútűrést” (Kol. 3,12).

„… biztatunk, bátorítunk, buzdítunk benneteket, hogy hiába ne vettétek légyen, és ne váljék hiábavalóvá, üressé, haszontalanná az, hogy elfogadtátok az Isten kegyelmét, Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását” (2 Kor. 6,1).

„Eszetekbe juttatom és figyelmetekbe ajánlom továbbá atyámfiai, testvérek, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek. Azt az örömüzenetet, jó hírt, amelyet én néktek vittem, melyet be is vettetek, el is fogadtatok, melyben állotok is, és szilárdan kitartotok benne; amelyben meg is maradtatok; melyet követtek, amely által üdvözültök is, amelyen át meg is menekültök, ha megtartjátok, megőrzitek úgy, aminemű beszéddel, igével hirdettem néktek. Hacsak nem hiába és nem elhamarkodottan nem látszatra lettetek hívőkké” (1 Kor. 15,1-2).