1 Timóteus levél 4. Óvás a törvénykezőktől, és A hamis tanítókRól.

1 Tim. 4,1 A Szellem pedig nyilván,* világosan, egyértelműen mondja, hogy az utolsó időben,** az elkövetkező legutolsó korszakban némelyek elszakadnak,*** elpártolnak, eltávolodnak, és külön útra térnek a hittől, hitető,**** megtévesztő, félrevezető, eltévelyítő szellemekre és démoni, gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén, és ördögi, sátáni tanításokat hallgatva.*****

* Nyilván (rétósz): határozottan, világosan, egyértelműen.

**Utolsó időben (hüszterosz kairosz): az elkövetkező legutolsó korszakban.

***Elszakadnak (aphisztémi): elpártolnak, eltávolodnak, elkülönülnek, elhatárolják magukat, és külön útra térnek.

****Hitető (planosz): megtévesztő, csaló, félrevezető, eltévelyítő.

*****És ez azért történik meg, mert: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket, romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat fognak közétek becsempészni, és az Urat, aki megváltotta, aki megvásárolta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet, pusztulást hoznak” (2 Pét. 2,1).

Pál apostol így figyelmeztet minden Istent szeretőt, kifejtve az utolsó napok jellemzőit: „Azt pedig tudd, és értsd meg, hogy az utolsó napokban, a legvégső időszakban nehéz, és nehezen elviselhető, veszélyes, ártalmas, kegyetlen, keserves, gyötrelmes idők állanak be, durva időszakok következnek. Mert lesznek ez emberek olyanok: „Kiknél megvan, akik megtartják, megőrzik az istenfélelemnek, az Isten tiszteletének, és a hitnek látszatát, külső formáját, hitben folyó életet színlelők ugyan, de megtagadják, elutasítják annak erejét, a lényegét, a csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a csodát, az ilyeneknél a kegyesség ereje csődöt vall.  És ezeket kerüld, fordulj el ezektől, és tartsd távol ezeket magadtól” (2 Tim. 3,1-5).

Péter apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Tudjátok meg először is azt, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, és élnek” (2 Pét. 3,3).

„És sokan fogják követni azoknak romlottságát, akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek, és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket; kiknek ítélete régtől fogva nem szünetel, ellenük már régóta készen van az ítélet, és romlásuk nem szunnyad, nem kerülik el pusztulásukat. Főképpen pedig azok, akik a hústestet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és a hatalmasságot, az Isten felségét megvetik. Vakmerők, elbizakodottak, maguknak kedveskedők, akik a méltóságokat, a dicsőséges hatalmakat káromolni nem rettegnek: Holott még az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. De ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és levágásra, elpusztításra, valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, hozzájuk hasonlóan fognak elpusztulni” (2 Pét. 2,2-3.10-12).

Ők azok: „Akik bár fölismerték sem értették Isten rendelkezését, Isten végzését, igazságát, döntését, hogy aki effélét művel, és cselekszik, méltó a halálra, mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a tetteseknek, akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is, velük egyetértenek, és oltalmazzák azokat” (Róm 1,32).

És bár: „Tudják, és tisztában vannak vele, elismerik, és megvallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, a tetteik ennek ellentmondanak, mivelhogy utálatosak és hitetlenek, és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek, és minden jó cselekedetre méltatlanok, és alkalmatlanok, használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát. (Más fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek” (Tit. 1,16).

 Ezek azok a vallásos emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak, viperáknak fajzatai és ivadékai, mi módon, és hogyan szólhattok jókat? Hogy is volnátok képesek jót beszélni, holott gonoszak, rossz, káros, semmirekellő, hitványak vagytok? Mert a szívnek teljességéből, bőségéből szól a száj. [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó, haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen beszédért megnyilatkozásért, és Igéért, amit beszélnek, amit valaha kimondanak az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.  Mert a te beszédedből, kijelentésedből, tanításodból, prédikációdból, ismertetel, a szavaid alapján nyilvánítanak igaznak, és igazulsz meg. És a te beszédedből ismertetel hamisnak, mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet” (Mát. 12,34.36-37).

Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, - az Úr Jézust - de az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1 Ján. 2,4).

Ezek azok, akikben nincs Szent Szellem: „… mert a Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6).

„Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2).

Az Úr Jézus kijelentése: „Tehát az ő gyümölcseikről ismeritek fel, és ismeritek meg őket” (Mát. 7,20).

Hát: „Kérlek, buzdítlak pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, akik háborúságnak okai volnának, és botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget támasztanak a tudomány körül, akik más tudományra tanítanának azon kívül, és az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Kerüljétek őket; Térjetek ki előlük” (Róm. 16,17).

Akik szakadásokat okoznak, azok elől: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba - a gyülekezetbe, amely a házatokban van, - és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

1 Tim. 4,2 Hamis dolgokat állító, hazug beszédűeknek képmutatása színlelése által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben.*

*Ők azok: „Kik eltompultak, és érzéketlenné váltak. Reményvesztettségükben elfásultan, és tehetetlenül, önmagukat arcátlanul és féktelenül kicsapongásra adták, minden tisztátalanságnak, és kapzsiságnak mohó, telhetetlen, kielégíthetetlen művelésére. [Más fordítás: Ezért érzésükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik magukat, annyira elmerültek ezekben]” (Eféz. 4,19).

De: „valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek, és élvezeteknek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek, egymástól gyűlöltek, és egymást gyűlölők valánk” (Tit. 3,3).

Mert: „… ti … mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek. [Más fordítás: Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában, lényegüket tekintve nem is istenek. És veletek született természetetektől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek]” (Gal. 4,8).

„Emlékeztek, és tudjátok, hogy amikor még pogányok voltatok, amikor a nemzetekhez tartoztatok, kényszernek engedve mentetek a néma bálványokhoz. [Más fordítás: Úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett]” (1 Kor. 12,2).

Hogy bálványimádók legyetek, bizony: „Bizony régen ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, megtisztultatok, mert Isten megmosott, de megszenteltettetek, szentek lettetek, de megigazíttattatok, így megigazultatok, Isten igazzá tett benneteket az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).

1 Tim. 4,3 Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot, a valóságot.*

*Vagyis akik megismerték az Urat, hiszen kijelentette, hogy: „Én vagyok… az igazság, a valóság” (Ján. 14,6).

És hiába tisztelik Őt – mondja az Úr -: „hiába, és hasztalanul tisztelnek engem, ha ostobán, tévesen, hamisan tisztelnek, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,9).

Mert a házasságról is kijelentést nyert, hogy: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy…” (Zsid. 13,4).

Az eledelekről pedig így hangzik a kijelenés: „Pedig az eledel nem tesz minket kedvessé Isten előtt.  Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon, mert ha eszünk is, azzal nem nyerünk, nem lesz előnyünk, és akkor sincs érdemünk; ha nem eszünk azzal sem veszítünk, és nem lesz belőle hátrányunk, nem leszünk alacsonyabb rendűek, vagy rosszabbak” (1 Kor. 8,8).

És az Övéihez így szól az Úr: „Ti is értelem nélkül vagytok-é még? Hát még ti sem értitek? És nem gondoltok arra, és nem tudjátok, és nem fogjátok fel, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, azután pedig kiürül onnan, és az árnyékszékbe vettetik?” (Mát. 15,16-17).

Hiszen: „Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett, ugyanis az étel a gyomorért van a gyomor pedig az ételért. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli, és teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi. A test, a ti teljes valótok azonban nem a paráznaságnak, és nem a fajtalankodásnak, házasságtörésnek, kicsapongásnak, vagy bálványimádásnak rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek, egész valótoknak” (1 Kor. 6,13).

Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd az emberek parancsolatai és tanításai szerint? - Pedig mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve. - Ezek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta alázatoskodásban és a test, az egész valótok gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, és valójában semmi értéke és haszna nincs, mivelhogy a hústest hízlalására valók, és csak öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a hústesti vágyakat nem tudja megfékezni” (Kol. 2,20-23).

Hiszen az újjá teremtett emberhez így szólt az Úr: „Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat” (1 Móz. 9,3).

1 Tim. 4,4 Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal.*

*Hiszen: „még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka” (Préd. 3,13).

1 Tim. 4,5 Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés,* az Istennel való találkozás által.**

*Könyörgés (enteuxisz): Istennel való találkozás.

**Mert a logosz, az ige: „az Istennek beszéde,az Istennek igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony, élő energia…” (Zsid. 4,12).

És mert az Úr ígérete így hangzik: „Ha Isteneteket, az Urat, Jahvét, az Örökkévalót szolgáljátok, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom ti közületek a bajokat” (2 Móz. 23,25).

1 Tim. 4,6 Ezeket ha eleikbe adod, ha elé tárod az atyafiaknak, a testvéreknek, Krisztus Jézusnak jó, hasznos, derék szolgája, követe leszel, táplálkozván a hitnek és a jó tudománynak beszédeivel, amelyet követtél. [Más fordítás: Ha ezeket teszed kiindulási alapnak, Krisztus Jézusnak hasznos, és  derék követe leszel,olyan, aki a hitnek  megfelelő igaz tanítás igéivel táplálkozott, és növekedett, és amikről meggyőződött, és megbizonyosodott].

1 Tim. 4,7 A szentségtelen* közönséges, tisztátalan, és vénasszonyos meséket, és hitregéket pedig eltávoztasd, kerüld, és utasítsd el. Ellenben gyakorold magadat a hitben, és az Isten gyermeki tiszteletében.**

*Szentségtelen (bebélosz): közönséges, tisztátalan.

**És figyelmeztesd a hívőket, hogy: „…mesékkel és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel, és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra, amelyek inkább versengéseket támasztanak, és vitákra vezetnek, mint Istenben való épülést,  mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását a hit által”  (1 Tim. 1,4)

„Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket, Istent tanúul híva, és az Úr színe előtt, az Ő jelenlétében, hogy ne vitatkozzanak ne vívjanak szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak haszontalanul a hallgatóknak romlására, felforgatására, rombolására, aminek eredménye: aposztázia, hitehagyás. A szentségtelen, közönséges, üres lármákat, a mindenki számára megközelíthető, profán, közönséges, avatatlan, tisztátalan, szentségtelen, üres fecsegést, szószátyárkodást pedig kerüld, térj ki előle, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek, egyre előrébb jutnak az istentelenségben. [Más fordítás: A közönséges, üres locsogások elől térj ki, és az üres szócséplést kerüld, mert előbbre sodornak az istentelenségben]. És az ő beszédük, az ő szavuk mint a rákfekély, mint a rákos daganat, mint az üszkösödő seb terjed, elharapózik, és pusztít maga körül” (2 Tim. 2,14.16-17).

„És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez, mondákhoz, mítoszokhoz oda fordulnak” (2 Tim. 4,4).

 „A balgatag, és ostoba vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, és a civakodást, viszálykodásokat, és a törvény felől való, és a törvényeskedő harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).

„Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, akik fecsegők és ámítók, kiváltképpen a körülmetélkedésből valók. Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).

Óh Timóteus, őrizd meg, ami rád van bízva, a rád bízott kincset, elfordulván a  hazug módon ismeretnek nevezett, szentségtelen üres beszédektől, és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6, 20-21).

De: „A botor meggondolatlan, ostoba, éretlen, buta, és gyermekes, értelmetlen, nevelésre alkalmatlan vitatkozásokat, vitás kérdéseket, kérdezgetéseket pedig kerüld, utasítsd el, hárítsd el, és az ilyen vitatkozások elől térj ki. Tudván, hogy azok háborúságokat, harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést szülnek, és hoznak létre, teremtenek” (2 Tim. 2,23).

De te: „… azokat szóljad, és azt hirdesd, amik az egészséges tudományhoz illenek, és ami egyezik az egészséges tanítással” (Tit. 2,1).

1 Tim. 4,8 Mert ugyanis a test gyakorlásának* edzésének kevés haszna** jelentéktelen előnye van. De az istenfélelem, az Isten iránti gyermeki tisztelet mindenre hasznos, meglévén benne,*** tartalmazza, és magába foglalja a jelenvaló, és a jövő életnek ígéretét.****

*Testgyakorlás (gümnaszia): edzés.

**Kevés haszna (oligosz óphelimosz): jelentéktelen előnye.

***Meglévén benne (ekhó): tartalmazza, magába foglalja.

****És folytatódik a kijelentés: „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, az Isten iránti gyermeki tisztelet, a Benne való hit megelégedéssel” (1 Tim. 6,6).

Hát: „Tiszteljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt tisztelik, nincs fogyatkozásuk, nem szűkölködnek. Az oroszlánok szűkölködnek, és éheznek; de akik az Urat keresik, akik az Úrhoz folyamodnak semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt. 34,10-11).

1 Tim. 4,9 Igaz és megbízható ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen elfogadjuk.*

*És így folytatódik a kijelentés: „Igaz beszéd ez, megbízható, és hiteles az Ige és mindenképp teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa, üdvözítse, megmentse, és megszabadítsa a bűnösöket, a célt eltévesztőket, akik közül első és legnagyobb vagyok én” (1 Tim. 1,15).

Hát: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, Ő munkálkodik, és majd ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. (Más fordítás: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít)” (Zsolt. 37,4-6).

És ez az az igazság: „Mert azt, aki bűnt, céltévesztést nem ismert, bűnné, céltévesztéssé tette értünk, azért, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Hogy általa megigazultak legyünk Istenben” (2 Kor. 5,21).

Mert: „nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót, a javait azoktól, akik ártatlanul, feddhetetlenül élnek. Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned” (Zsolt. 84,12-13).

 
1 Tim. 4,10 Mert azért fáradunk, küzdünk, és szenvedünk szidalmakat, gúnyolódást, gyalázást, mivelhogy reménységünket vetettük az élő Istenben, aki minden embernek megtartója, szabadítója, megmentője, üdvözítője, védője, pártfogója, gyógyítója, de leginkább a hívőknek.*

* „Mert: megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit. 2,11).

„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, megmeneküljön, megszabaduljon, biztonságba kerüljön, meggyógyuljon, egészségessé legyen, életben maradjon, megtartasson, és az igazság, a valóság - Isten Igéjének, és a testté lett Igének, Krisztusnak – ismeretére, megismerésére, felismerésére, megértésére, és elfogadására eljusson” (1 Tim. 2,4).

De ehhez meg kell térni mindenkinek, így szólt az Úr: „Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg, és éljetek” (Ezék. 18,32).

1 Tim. 4,11 Ezeket hirdessed és tanítsad.

1 Tim. 4,12 Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, le ne nézze. Hanem légy példa, mintakép a hívőknek a beszédben, az igében, a magaviseletben* cselekvő forgolódásodban, Isten szerinti szeretetben, szellemben, a hitben, a tisztaságban.**

*Magaviseletben (anasztrophé): cselekvő magatartásodban, forgolódásban.

**És így folytatja az apostol: „Mindenben, minden dologban tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben. A tudományban, a tanításban, a tudásban, ismeretben való részesítésben romlatlanságot, tisztaságot, megvesztegethetetlenséget, méltóságot, komolyságot, szentséget, valódiságot, és őszinteséget mutatván” (Tit. 2,7).

És te: „Ezeket szóljad, ezt hirdesd, és tanítsd, és bátoríts, figyelmeztess és győzz meg, és igazítsd helyre őket teljes méltósággal, teljes hatalommal, határozottsággal, tekintéllyel, és teljes nyomatékkal. Senki téged meg ne vessen, senki az eszével túl ne járjon rajtad, és hogy senki ne tudja figyelmen kívül hagyni, amit mondasz” (Tit. 2,15).

És hogy milyennek kell lenni Isten emberének, és miben kell példát mutatnia, azt így folytatja az apostol: „Tisztaságban, feddhetetlenségben. Tudományban, Isten ismeretben, tudásban, értésben. Hosszútűrésben, türelemben, béketűrésben, megértésben. Állhatatosság, és kitartásban. Szívességben, kedvességben, jóságban, szelídségben, becsületességben, jóindulatban. Szent Szellemben, tettetés nélkül való, képmutatás, - színészkedés - nélküli, nem színlelt, hanem őszinte Isten szerinti szeretetben. [Más fordításban: Mi valóban Isten szolgái vagyunk! Ezt bizonyítja, hogy senki sem vádolhat bennünket bűnnel, ezt bizonyítja a tudásunk, a türelmünk, jóságunk, a bennünk élő Szent Szellem. Ezt bizonyítja a képmutatás nélküli szeretetünk]” (2 Kor. 6,6).

1 Tim. 4,13 Amíg oda megyek, és megérkezem, legyen gondod,* és ügyelj, és gondosan figyelj az Írás felolvasására a buzdító, bátorító igehirdetésre, és a tanításra,** az újonnan felvettek oktatására.***

*Gondod legyen (proszekhó): ügyelj, és gondosan figyelj.

**Tanítás (didaskalia): az újonnan felvettek oktatása.

***És így folytatja az apostol: „Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára hozzád megyek; De ha késném, hogy tudd meg, hogyan és mi módon kell, és szükséges forgolódni, - eljárni, viselkedni, és tevékenykedni az Isten házában. Mely az élő Istennek egyháza, a kihívottak közössége, eklézsiája, az igazságnak, a valóságnak oszlopa és tartó pillére és erőssége, és szilárd, és erős alapja” (1 Tim. 3,14-15).

1 Tim. 4,14 Meg ne vesd,* és el ne hanyagold a kegyelemnek benned való ajándékát,** a benned levő kegyelem - a Szent Szellem - megnyilvánulását, aki adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével, a vének kézrátételével.***

*Meg ne vesd (ameleó): el ne hanyagold.

**Kegyelem ajándéka (khariszma): a benned levő kegyelem - a Szent Szellem – megnyilvánulása.

***Előképben mutatja be a Szent Szellem a szolgálatra való felkenést, és kiküldést. Így állították szolgálatba a lévitákat: „Akkor vezesd a lévitákat a gyülekezet, a kijelentés sátora elé, és gyűjtsd egybe Izráel fiainak egész gyülekezetét, egész közösségét. Ezután vezesd a lévitákat az Úr színe elé, és Izráel fiai tegyék kezeiket a lévitákra. Áron pedig lóbálja meg, így mutassa be, és így ajánlja fel a lévitákat, áldozatul az Úr előtt, Izráel fiai részéről, hogy szolgáljanak az Úr szolgálatában. (Más fordítás: Áron mutassa be - Áron szimbolikus kézmozdulattal „bemutatja” - a levitákat ajándékul Izrael fiaitól az Úr színe előtt, hogy szolgáljanak az ő szolgálatában)” (4 Móz. 8,9-11).

Így lett felkenve Józsué: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét, a Nún fiát akiben szellem van, és tedd őreá a te kezedet. És állasd őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet, az egész közösség elé, és adj néki parancsolatokat az ő szemeik előtt, és előttük iktasd be tisztébe. És a te dicsőségedet közöld ővele, hogy hallgassa őt Izráel fiainak egész gyülekezete, egész közössége. Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg őt az Urimnak ítélete felől az Úr előtt, így kérjen döntést az Úrtól, Jahvétól az Örökkévalótól sorsvetés útján. Az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek be, és térjenek haza, ő és Izráel minden fia ővele, és az egész gyülekezettel, az egész közösséggel együtt. Úgy cselekedék azért Mózes, amiképpen parancsolta vala az Úr néki; mert maga mellé vevé Józsuét, és állatá őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet, az egész közösség elé. És tevé az ő kezét őreá, és ada néki parancsolatokat, és beiktatta tisztébe, amiképpen szólott vala az Úr Mózesnek” (4 Móz. 27,18-23).

„Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcsességnek Szellemével; mert Mózes tette vala őreá kezeit; és hallgatnak reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek” (5 Móz. 34,9).

És így lett felkenve Timóteus is: „Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,6-7).

1 Tim. 4,15 Ezekről gondoskodjál,* ezekkel törődj, foglalkozzál, és elmélkedjél, ezeknek szenteld magad, hogy előhaladásod,** fejlődésed, gyarapodásod nyilvánvaló, jól látható, és ismert legyen mindenki előtt.

*Gondoskodjál (meletaó): ezekkel törődj, foglalkozzál, és elmélkedjél.

**Előhaladásod (prokopé): fejlődésed, gyarapodásod.

1 Tim. 4,16 Gondot viselj magadról és a tudományról. ügyelj erre, és fordíts figyelmet magadra, és a tanításra; maradj meg azokban, mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, megmented; üdvösségre segíted, mind a te hallgatóidat.