Zsoltár 15. Ki lakhat Istennél? (szerkesztett)

Zsolt. 15,1 Dávid zsoltára. [éneke] 

Uram, [Jahve] [ki lehet sátradnak vendége]? Kicsoda tartózkodhat [(gúr): lakozhat, időzhet jövevényként] sátorodban, [ki fog lakni a te hajlékodban] kicsoda lakozhatik [(šáḵan): kicsoda nyugszik meg, és ki élhet veled] szent hegyeden?

Zsolt. 15,2 Aki tökéletességben jár, [(támím): aki tökéletes, fogyatkozás nélküli, hibátlan, ártatlan, feddhetetlen, támadhatatlan]. Igazságot [(ceḏeq): jogosságot, méltányosságot, a valóságot, vagyis az igét] cselekszi, [és törekszik a megigazulásra] és igazat [gondol, és] szól az az ő szívében [és igazságot, az igét forgatja szívében].

Zsolt. 15,3 Nem rágalmaz [másokat, nem követ el álnokságot] nyelvével; nem tesz rosszat [nem árt, nem okoz szenvedést] felebarátjának, [embertársának] és nem szerez [nem hoz] gyalázatot [(ḥerəpáh): gúnyolódást, lenézést, megvetést, szégyent] rokonainak, és [(qáróḇ qárôḇ): ismerőseinek].

Zsolt. 15,4 A megbélyegzett [az alávaló, a gonosz, aki az Urat (má'as): nem választja, hanem elutasítja, visszautasítja] útálatos az ő szemeiben, [megvetéssel néz az alávalókra, előtte semmivé lett, és nem ér semmit a gonosz, elutasítóan tekint arra ki megvetésre méltó]. De az Urat [Jahvét] tisztelőket tiszteli [nagyra tartja, megbecsüli]: aki kárára esküszik, és meg nem változtatja.

[Más fordítás: Megvetéssel néz az alávalókra, a gonoszt nem veszi sokba, de tiszteli azokat, akik az URat tisztelik. Aki nem szegi meg, nem vonja vissza, nem másítja meg esküjét, még ha kárt vall is, még ha veszt is rajta; ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg]

Zsolt. 15,5 Pénzét nem adja uzsorára [uzsorakamatra], és nem vesz [nem fogad] el ajándékot [vesztegetésül] az ártatlan ellen, [és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására, kárára] Aki ezeket cselekszi, nem rendül [nem tántorodik meg, nem inog] meg soha örökké.