„...kitartott, mint aki látja a
láthatatlant." (Zsidók 11:27)
Szoros
összefüggés van aközött, hogy elindulunk az álmunk megvalósítása felé, és aközött,
ahogy majd rendelkezésünkre lesznek az ehhez szükséges források. Túl gyakran
akarjuk elõször látni a forrásokat, sõt a kezünkben tartani õket, mielõtt
elindulnánk elõre. Ha így viselkedünk, sem forrásaink nem lesznek, sem
elõrehaladásunk.
Olyannak
kell lennünk, mint az a csiga, aki egy hideg februári napon elkezdett felmászni
az almafára. Amint araszolgatott felfelé, egy kis kukac kidugta a fejét a
fakéreg egyik repedésén, és ezt mondta: „Csak az erõdet pazarolod. Nincs
odafent egyetlen alma sem.” A csiga tovább mászva ezt mondta: „Most nincs, de
mire odaérek, majd lesz!”
A
Szentírásban újra meg újra olvashatjuk, hogyan indított útnak Isten embereket
nagyon kevésnek vagy nem megfelelõnek tûnõ eszközökkel. Mire azonban odaértek,
ahol Isten akarta õket látni, ott vártak rájuk azok a források, amikre
szükségük volt ahhoz, hogy a rájuk bízott munkát elvégezzék. Az álom nem a
forrásokat követi, ez éppen fordítva történik. Elõször van egy álmunk, aztán
elindulunk felé. Aztán – és csakis aztán – követnek majd az emberek és a
források. Aztán a terv, amit Isten adott nekünk, kezd megvalósulni.
Egy bölcs ember egyszer ezt mondta: „Az
erõfeszítés csak akkor hozza meg jutalmát, ha az ember nem hajlandó feladni.” A
sikeres emberek látják, amit mások nem látnak, ez tartja mozgásban õket. „Hit
által hagyta el [Mózes] Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem
kitartott, mint aki látja a láthatatlant.”
http://www.maiige.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.