Ige: A Szellem szolgálata, nem olyan, mint az Ószövetség szolgálata.

„Mert nem miként Mózes, aki leplet borított az orcájára, lepellel fedte be arcát, hogy ne lássák Izráel fiai, és ne kelljen végignézniük az elmúlandónak, a mulandó dicsőségnek, a megszüntetendőnek, érvénytelenné teendőnek végét, vagyis elmúlását, eltűnését*

De megtompultak, megkérgesedtek, érzéketlenné váltak az ő elméik, gondolkozásuk, értelmük, felfogóképességük. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig megmaradt, és ott van, az Ószövetség olvasásánál, és felismerésénél felfedetlenül, s rajta is marad, mivelhogy a Krisztusban tűnik el, válik hatástalanná, és érvénytelenné.

[Más fordítás: De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát]**

Sőt mind máig, vagyis mai napig, amikor csak, és valahányszor olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre, lepel takarja bensőjüket.

Mikor pedig megtérnek, vagyis amint odafordulnak az Úrhoz, lehull a lepel, és eltűnik, elvétetik a takaró*** (2 Kor. 3,13-16)

*Mózes lepel nélkül csak az Úrral beszélt: „És lőn, amikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, és a kezében vala a bizonyság két táblája. Mózes nem tudta, hogy az ő orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele, vagyis Istennel szólott. És amint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orcájának bőre sugárzik: féltek közelíteni, és közel menni hozzá. Mózes pedig megszólítá, és hívta őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei, vagyis vezetői mind hozzá menének, és szóla, és beszélt velük. Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és közel mentek hozzá, és megparancsolá nékik mindazt, amit az Úr mondott néki a Sinai hegyen. Mikor pedig elvégezte Mózes velük a beszédet, leplet tőn orcájára. És valahányszor Mózes az Úr elébe, az Úr színe elé méne, hogy vele szóljon, és vele beszéljen, levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, ami parancsot kapott. És mivel az Izráel fiai láták a Mózes orcáját, hogy sugárzik a Mózes orcájának bőre, Mózes a leplet ismét orcájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele, vagyis Istennel szóljon, és beszéljen” (2 Móz. 34,29-35).

**Ézsaiás kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok, és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10)

 „Mert tanács-vesztett, eltévedt, és tévelygő nép ez, és nincs bennük értelem, ezért ilyen értelmetlen” (5 Móz. 32,28)

 Az Úr Jézusban nem ismerik fel az ő Istenüket, ezért így szól az Úr: „És beteljesedék rajtuk Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja. Hallván halljatok, és ne értsetek. És látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket” (Mát. 13,14-15)

Pál apostol Rómában hirdeti a zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig nem egyezének meg, és nem értettek egyet egymással, eloszlának, vagyis szétoszlottak. S ekkor Pál ez egy szót, ez egy igét mondá: Jól, és helyesen szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak, és a ti atyáitokról, mondván: Eredj, és menj el ehhez a néphez és mondd: Hallván halljatok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok meg! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra, hát vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez üdvössége, és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondotta, elmenének, eltávoztak a zsidók, maguk között sokat vetekedve, és vitatkozva” (Csel. 28,25-29)

És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha mégis leplezett, és nem elég világos a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, és csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, gondolkozását, mert hitetlenek, hogy ne lássák és így nem is látják meg a Krisztus dicsőséges evangéliumának, a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képe, az Isten képmása” (2 Kor. 4,3-4).

***Ézsaiás próféciáján keresztül jelenti ki az Úr, hogy ez minden nemzetre vonatkozik, beleértve Izráelt is: „És elpirul a sápadt hold, és megszégyenül az izzó nap, mikor a seregek Ura uralkodik, amikor Ő lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen, és vénein ragyog dicsősége. S elveszi e hegyen a fátyolt, leveszi a leplet, mely beboríta minden népeket, és amely ráborult minden népre, és a takarót, mely befödött, és betakart vala minden népségeket, és minden nemzetet” (Ésa. 24,23-24)

Dávid próféciája a dicsőség királyáról: „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, azaz Jehova, az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10)

S az Újszövetség válasza Dávid kérdésére: „...dicsőség Ura... a mi Jézus Krisztusunk...” (Jak. 2,1)

Beleértve Izráelt is: „Sőt azok is, ha meg nem maradnak, ha nem tartanak ki a hitetlenségben, a tagadásban, engedetlenségben, beoltatnak. Mert az Isten ismét beolthatja őket, mert Istennek van hatalma, és képes is arra, hogy újra beoltsa őket. Mert ha te a természet, eredet, és származás szerint való, a természetednek megfelelő vadolajfából kivágattál, és természet ellenére, a természet rendjén felülemelkedve beoltattál a szelíd olajfába mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet, eredet, és származás szerint valók, vagyis a természetes ágak az ő saját természetüknek megfelelő olajfájukba, akik természet szerint is oda tartoznak. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok, hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat, hanem akarom, hogy értsétek meg atyámfiai, testvéreim ezt a titkot, hogy magatokat el ne hitessétek, és nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok; és ne bízzátok el magatokat, hogy a megkeményedés, a megátalkodottság, a vakság, konokság, érzéketlenné válás Izraelre nézve csak részben történt. Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig, ameddig a pogányok, vagyis a nemzetekből kiválók teljes számban meg nem térnek, és amg a nemzetekből valók teljessége bemegyen. És így az egész Izráel megtartatik, vagyis üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, a Megmentő, és elfordítja, és eltörli, elveszi, eltávolítja Jákobtól a gonoszságukat, az istentelenséget,- az Isten nélküliséget - a hitetlenséget, és az istentelen gyakorlatokat (Róm. 11,23-26).