Lukács Evangélium 6. fejezet: Jézus Úr minden felett (szerkesztett)

Luk. 6,1 Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között [a gabonaföldeken] méne által és az ő tanítványai gabonafejeket szaggatván [téptek a kalászokból] és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.

Luk. 6,2 Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, amit szombatnapokon nem szabad [nincs megengedve, tiltva van] cselekedni?

Luk. 6,3 És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő, és akik vele voltak?

Luk. 6,4 Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el [az oltárra felrakott] szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket pedig nem szabad megenni, [ami nincs megengedve] hanem csak a papoknak.?

Luk. 6,5 És monda [kijelentette] nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.

Luk. 6,6 Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába [az összejöveteli helyre] méne és tanít, és vala ott egy ember, akinek a jobb keze [a jobb karja] száradt [béna; sorvadt] volt.

Luk. 6,7 Az írástudók [törvénytanítók] és farizeusok pedig leselkednek [(paratéreisthai): a hivatalból történő megfigyelést jelenti] ő utána [figyelték Jézust], ha vajon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene [okot akartak találni ugyanis arra, hogy vádolhassák].

Luk. 6,8 Ő pedig tudván [ismerve] azoknak gondolatait [ismerte fontolgatásaikat; Ő belelátott gondolataikba, és látva szándékukat], monda a száradt [béna] kezű embernek: Kelj fel és állj elő [a középre]! És felkelvén, előáll [és odaállt].

Luk. 6,9 Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet megtartani [menteni], vagy elveszteni [életet menteni, vagy pusztulni hagyni]?

Luk. 6,10 És körültekintve [végignézve] mindnyájukon, monda [a béna kezű] embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék [szót fogadott], és keze oly éppé [egészségessé] lőn, mint a másik [meggyógyult a keze].

Luk. 6,11 Azok [a törvénytanítók és farizeusok] pedig eltelnek esztelenséggel [azokat pedig esztelen indulat szállta meg; vak dühvel teltek el] és beszélgetnek [és arról tanakodtak (váltottak szót) tanácskoznak] vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal.

Luk. 6,12 És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el [(dianüktereuó): átvirrasztva az éjszakát].

Luk. 6,13 És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak [(aposztolosz): hivatalosan, konkrét megbízással kiküldött személy, akit felruháztak hatalommal feladata elvégzésére; az evangélium nagykövete; akiket kiküldötteknek] is nevez:

Luk. 6,14 Simont, [jelentése: akit hallanak, meghallgatott] akit Péternek [jelentése: szikla vagy kő; - egy (darab) kő] is nevez, és Andrást [jelentése: férfias; felnőtt férfi]. Annak testvérét, Jakabot [jelentése: ravasz; mást kiszorító, más helyébe lépő] és Jánost [jelentése: Jahve kegyelmes, az Úr jóindulatú, jóságos, kedves; az Úr nagylelkű adakozó; az Úr megkegyelmezett], Filepet [jelentése: lovakat /testi erőt/ kedvelő] és Bertalant, [jelentése: Talmaj (barázdált) fia].

Luk. 6,15 Mátét [jelentése: Isten ajándéka, az Úr adománya; ajándékozott] és Tamást [jelentése: iker], Jakabot [jelentése: ravasz; mást kiszorító, más helyébe lépő], az Alfeus [jelentése: Isten megváltoztatta; vezető, tanító] fiát, és Simont [jelentése: akit hallanak, meghallgatott], aki Zelotesnek [jelentése: buzgó, szenvedélyes] neveztetik [zelótának, vakbuzgónak is neveztek],

Luk. 6,16 Júdást [jelentése: bizonyságtevő], a Jakab [jelentése: ravasz; mást kiszorító, más helyébe lépő] fiát és Iskáriótes Júdást [jelentése: kerijóti férfi; Kerióth (Móáb fővárosa) lakója], aki árulóvá is lőn [aki kiszolgáltatója (átadója) lett];

Luk. 6,17 És alámenvén ő velük, megálla a síkságon, és az ő tanítványainak serege [tanítványainak nagy sokasága volt jelen] és a népnek nagy sokasága [nagy néptömeg] egész Júdeából és Jeruzsálemből [jelentése: a béke megalapozása] és Tírusnak [jelentése: sziklák, sziklák városa] és Sidonnak [jelentése: lapos város (héb. ’a halfogás helye’)] tengermelléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak [(iaomai): meggyógyít, helyreállít, éppé tesz, betegségtől megszabadít] betegségeikből [(noszosz): betegség, fogyatékosság, rosszullét, nyavalya, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben; Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő, kínos betegségek]

Luk. 6,18 És akik tisztátalan [gonosz] szellemektől gyötrettek [szenvedtek], meggyógyulnak [Akiket tisztátalan szellemek zaklattak, kínoztak, rendre meg¬gyógyultak].

Luk. 6,19 És az egész sokaság [az egész tömeg] igyekezik vala őt illetni [megérinteni]: mert erő származék [hatalom áradt ki; sugárzott] belőle, és mindeneket meggyógyíta [(iaomai): meggyógyít, helyreállít, éppé tesz, betegségtől megszabadít]

Luk. 6,20 Ő pedig felemelvén szemeit [tekintetét] az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti (koldus)szegények: mert tiétek az Isten országa. [Isten királysága]

Luk. 6,21 Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.

Luk. 6,22 Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek [(miszeó): zaklatnak, üldöznek], és kirekesztenek [amikor kizárnak a zsinagógákból, amikor kiközösítenek, gyaláznak és bántanak titeket]. És szidalmaznak [amikor rosszat mondanak rólatok; és megvetnek, csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak] titeket, és kivetik [kitörlik] a ti neveteket, mint gonoszt [mint gonosz nevet; és gonosznak tartanak, megrágalmaznak és kiközösítenek titeket, mint holmi gonosztevőket; mint valami szégyenletes dolgot, elvetnek], az embernek Fiáért

Luk. 6,23 Örüljetek azon a napon és örvendezzetek [ujjongjatok; repessetek; ugráljatok örömötökben]; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.

Luk. 6,24 De jaj néktek [rossz lesz nektek], gazdagoknak [(plúsziosz): vagyonos; bővölködő], mert [ti már] elvettétek [megkaptátok] a ti vigasztalásotokat.

Luk. 6,25 Jaj néktek [rossz lesz nektek], kik beteltetek [most jóllaktok]; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni [gyászolni] fogtok.

Luk. 6,26 Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek [ha mindenki dicsér titeket; ha az emberek hízelegnek nektek]; mert épen így cselekedtek a hamis [a hazug] (ál)prófétákkal az ő atyáik.

Luk. 6,27 De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek [(agapaó): szeret önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek [(miszeó): megvet, utál, főleg zaklat, üldöz],

Luk. 6,28 Áldjátok [(eulogeó): Isten kegyelmébe ajánl] azokat, akik titeket átkoznak [akik rosszat mondanak rólatok], és imádkozzatok azokért, akik titeket; háborgatnak [akik bántalmaznak; rágalmaznak; gyaláznak; nyomorgatnak, hamisan vádolnak].

Luk. 6,29 A ki egyik arcodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond [ne tagadd] meg alsó ruhádat se.

Luk. 6,30 Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd [ne követeld] vissza.

Luk. 6,31 És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal [Más fordítás: Úgy bánjatok másokkal, ahogyan ti is szeretnétek, hogy bánjanak veletek].

Luk. 6,32 Mert ha csak azokat szeretitek [agapaó: szeret önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül, Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja], akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van [micsoda kegyelem van általatok]? Hiszen a bűnösök [(hamartólosz) a célt eltévesztők] is szeretik azokat, kik őket szeretik.

Luk. 6,33 És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van [micsoda kegyelem van általatok]? Hiszen a bűnösök [(hamartólosz) a célt eltévesztők] is ugyanazt cselekszik.

Luk. 6,34 És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van [mit ér a nálatok lévő kegyelem]? Hiszen a bűnösök [(hamartólosz) a célt eltévesztők] is adnak kölcsönt a bűnösöknek [(hamartólosz) a célt eltévesztőknek], hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

Luk. 6,35 [Ti még inkább többet tegyetek], és szeressétek [agapaó: Isten szerinti szeretet nyilvánuljon meg, amely azok javát, üdvösségét munkálja] ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jól tévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.

Luk. 6,36 Legyetek azért irgalmasok [könyörületesek], mint a ti Atyátok is irgalmas [könyörületes].

Luk. 6,37 Ne ítéljetek [(krinó): véleményt formál; felebarátaink magatartásának megítélése, elbírálása. Kedvezőtlen mellékértelemmel elítél bírál(gat), rosszall] és nem ítéltettek

[Más fordítás: Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el]; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok [Más fordítás: Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd]; megbocsássatok [másoknak], néktek is megbocsáttatik

[Más fordítás: Adjatok felmentést, és titeket is felmentenek]

Luk. 6,38 Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak [az emberek] a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.

[Más fordítás: Adjatok, és nektek is adni fognak, többet, mint gondolnátok! A kezetekbe majd olyan sokat öntenek, nem is bírjátok el, sőt az öletekbe ömlik majd. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd viszonzásul nektek is].

Luk. 6,39 Példabeszédet [példázatot] is monda nékik: Vajon a vak vezetheti-é a világtalant? Avagy nem mindketten a verembe [gödörbe] esnek-é?

Luk. 6,41 Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?

Luk. 6,42 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra [és akkor majd elég jól (és elég élesen) látsz ahhoz], hogy kivesd a szálkát, amely a te atyádfia [testvéred] szemében van.

Luk. 6,43 Nem jó fa az [nincsen nemes fa], amely romlott [rothadt] gyümölcsöt terem; és nem romlott [rothadt] fa az, a mely jó [nemes; eszményi (kitűnő)] gyümölcsöt terem

[Más fordítás: A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt. Ugyanígy rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt].

Luk. 6,44 Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről [tüskebokorról; a bogáncsról] nem szednek fügét, sem a szederindáról [csipkebokorról] nem szednek [nem szüretelnek] szőlőt.

Luk. 6,45 A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből [gonoszsága tárából] hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.

[Más fordítás: A jó ember szívében jó dolgok vannak, és azokból jó dolgokat hoz elő. A gonosz ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból gonosz dolgokat hoz elő. Mert amivel csordultig van (amitől túlárad) a szív, azt szólja (azt beszéli) a száj].

Luk. 6,46 Miért mondjátok pedig nékem [(kaleó): hívtok segítségül így]: Uram! Uram! Ha nem teszitek, amiket mondok?

Luk. 6,47 Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet [(logosz): Igémet] és azokat megtartja [és engedelmeskedik a szavaimnak, és azok szerint cselekszik], megmondom néktek, mihez hasonló.

[Más fordítás: Mindenki, aki hozzám jön, és meghallgatja szavaimat és tettekre is váltja, megmutatom néktek, kihez hasonló].

Luk. 6,48 Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot [és a kősziklára alapozott]. Mikor aztán árvíz lett [áradás jött], beleütközött a folyóvíz abba a házba [ostromolta a folyó azt a házat; Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra], de azt meg nem mozdíthatta [de nem volt rá ereje, hogy megingassa, és nem tudta megrendíteni]: mert kősziklán épült.

Luk. 6,49 Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg [de nem váltja tettre], hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön [(gé): föld, mint látható világ] építette házát fundamentum [alapvetés, alapkő letétele] nélkül. Amelybe beleütközvén a folyóvíz [amikor a folyam árja nekizúdult, és ostromolta a folyó], azonnal összeomlott [összeroskadt], és nagy lett annak a háznak romlása.

[Más fordítás: De az az ember, aki hallja a szavaimat, és nem engedelmeskedik azoknak, az ahhoz az emberhez hasonlít, aki alap nélkül (alapkőtől függetlenül), a földre építette a házát. Amikor jött az árvíz, és nekiütközött az ár, a ház azonnal összeomlott, és az egész elpusztult, romhalmazzá vált].