Lukács Evangélium 5. fejezet: Evezzetek a mélyre (szerkesztett)

Luk. 5,1 És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult [és nagy tömeg vette körül], hogy hallgassa az Isten beszédét [(logoszát): igéjét], Ő a Genezáret [jelentése: hárfa, lant, citera; a király kertje, fejedelmi kert] tavánál áll vala;

Luk. 5,2 És láta két hajót [két bárkát] állani a vizen [amely a part mentén vesztegelt]: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat.

Luk. 5,3 És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől [a parttól]: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.

Luk. 5,4 Mikor pedig megszűnt beszélni [befejezte a tanítást], monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.

Luk. 5,5 És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk [keményen dolgoztunk; küszködtünk], még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra [a te szavadra, igédre (réma): kijelentésedre mégis] levetem a hálót.

Luk. 5,6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítik be [olyan hatalmas tömegű halat fogtak be, hogy]; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.

Luk. 5,7 Intenek azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyednek.

Luk. 5,8 Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék [lábaihoz borult], mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös [(hamartólosz): a célt eltévesztő] ember vagyok, Uram!

Luk. 5,9 Mert félelem [(thambosz): elképedés, megdöbbenés, csodálkozás] fogta körül [döbbentette meg] őt és mindazokat, akik ővele valának, a [nagy] halfogás miatt, amelyet fogtak;

Luk. 5,10 Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz [halászni; emberhalász leszel].

Luk. 5,11 És a hajókat [a bárkákat] a szárazra vonván [kieveztek a partra], elhagyták mindenüket [otthagytak mindent] és követék Őt

Luk. 5,12 És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy poklossággal [leprával] teljes [leprával borított] ember: és mikor meglátta Jézust, arcra borulva kéré őt, mondván: Uram, [hatalmadban áll, hogy] ha akarod, megtisztíthatsz engem [te képes vagy megtisztítani]!

Luk. 5,13 Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté [megérintette] azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság.

Luk. 5,14 És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul őnékik [Ez lesz nekik a bizonyíték arra, hogy meggyógyultál].

Luk. 5,15 A hír azonban annál inkább terjedt Őfelőle; és nagy sokaság gyűlt egybe [és emberek tömegei mentek hozzá; és nagy tömeg gyűlt (verődött) össze], hogy Őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből

Luk. 5,16 De Ő félrevonult a pusztákba [Jézus azonban gyakran elment egy elhagyatott helyre, a sivatagba], és imádkozék.

Luk. 5,17 És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülnek a farizeusok és a törvénynek tanítói [is, és hallgatták őt], akik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma [ereje] vala Ővele, [rajta volt és ösztönözte] hogy gyógyítson.

Luk. 5,18 És ímé valami férfiak ágyon egy embert hoznak, aki gutaütött [béna] vala; és igyekeznek azt bevinni és ő elébe tenni.

Luk. 5,19 De nem találván módot, hogy a sokaság [a tömeg] miatt miképp vigyék őt be, felhágnak a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsátják őt alá ágyastól Jézus elé a középre.

Luk. 5,20 És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid [(hamartia): céltévesztésed].

Luk. 5,21 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdnek tanakodni [fontolgatni; okoskodni], mondván: Kicsoda ez [az ember], aki ily káromlást szól [aki Istent gyalázza]? Ki bocsáthatja meg a bűnt [kinek van hatalma vétkeket elengedni], hanemha egyedül az Isten [az egy Istenen kívül]?

Luk. 5,22 Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat [ismerte, átlátta gondolataikat; fontolgatásaikra rálátott], felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok [miért gondolkodtok így; mit fontolgattok; mit okoskodtok] a ti szívetekben?

Luk. 5,23 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?

Luk. 5,24 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (ezzel a bénához fordult, és monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat [az ágyadat], eredj haza!

Luk. 5,25 És az rögtön felkelvén [felállt] azok szemeláttára, felvevé amin feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent.

Luk. 5,26 És az álmélkodás [ámulat] elfogá mindnyájukat [mindannyian önkívületbe jutottak], és dicsőítik az Istent [mindenki eksztázisban dicsőítette Istent], és betelének [szent] félelemmel, mondván: Bizony [hihetetlen; megfoghatatlan, különös] csodadolgokat láttunk ma!

Luk. 5,27 Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!

Luk. 5,28 És az mindeneket elhagyván [(kataleipó): hátrahagyva], felkele és követé őt

Luk. 5,29 És Lévi nagy lakomát [nagy vendégséget, nagy vacsorát rendezett] készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, akik ővelük letelepedtek volt [velük együtt dőlt asztalhoz].

Luk. 5,30 És köztük az írástudók [törvénytanítók] és farizeusok zúgolódnak [és így panaszkodtak] az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel?

Luk. 5,31 És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

Luk. 5,32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat [megigazultakat] hívjam, hanem a bűnösöket [(hamartólosz): a célt eltévesztőket] a megtérésre [arra, hogy az életük megváltozzon; hogy más felismerésre gondolkozásmód megváltozásra térjenek]

Luk. 5,33 Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta böjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak?

Luk. 5,34 Ő pedig monda nékik: Avagy művelhetitek-e [tehetitek−é; rábírhatjátok-e] azt, hogy a lakodalmasok böjtöljenek [rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön], amíg a vőlegény velük van?

Luk. 5,35 De eljőnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik [(apairó): elragadtatik] őtőlük, akkor majd böjtölnek azokban a napokban [Más fordítás: De eljön majd az idő, amikor a vőlegényt elveszik tőlük. Ők majd akkor böjtölnek]

Luk. 5,36 És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja [eltépné] és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt. [Más fordítás: Senki nem tép ki foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja. Ha ezt teszi, kiszakítja az új ruhát, és az új ruhából készült folt sem illik a régi ruhához].

Luk. 5,37 És senki sem tölti az újbort ó tömlőkbe; mert különben az újbor megszakasztja [szétrepeszti a régi] tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek [kiszakadnak; tönkremennek].

Luk. 5,38 Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.

Luk. 5,39 És senki, aki óbort iszik, mindjárt újat nem kíván [az nem akar újat], mert azt mondja: Jobb az ó.