Lukács Evangélium: 2. fejezet: Ne féljetek Örömhírt hirdetek (szerkesztett)

Luk. 2,1 És lőn [történt] azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat [rendelet] adaték ki, hogy mind az egész [lakott] föld [földkerekség; az egész világ; a birodalom lakossága] összeirattassék [hogy számlálják össze].

Luk. 2,2 Ez az összeírás [népszámlálás] először akkor történt, mikor Siriában Czirénius [jelentése: lándzsavető, harcias, harcos].volt a helytartó [kormányozó].

Luk. 2,3 Mennek vala azért mindenek, hogy beírattassanak [följegyeztesse magát; összeírják], kiki a maga városába.

Luk. 2,4 Felméne pedig József is Galileából [jelentése: csekély, alacsony, megvetett; (a pogányok körzete)], Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt [nemzetségéből származott];

Luk. 2,5 Hogy beirattassék [összeírják feleségével] Máriával [együtt], aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala [áldott állapotban volt].

Luk. 2,6 És lőn [történt], hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai [elérkezett a szülés ideje].

Luk. 2,7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté [fektette] őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál [a szálláson]

Luk. 2,8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn [a szabad ég alatt] tanyáztak és vigyáztak [őrködtek] éjszakán [őrváltásról őrváltásra] az ő nyájuk mellett [és éjnek idején őrizték nyájukat].

Luk. 2,9 És ímé az Úrnak angyala hozzájuk jöve [egyszerre csak ott állt előttük; ott termett mellettük; megjelent nekik], és az Úrnak [Istennek] dicsősége [fényessége] körülvevé [beragyogta; körülragyogta] őket: és nagy félelemmel megfélemlének [nagyon megijedtek, megrémültek; és nagy félelem vett erőt rajtuk].

Luk. 2,10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek [mert meglátjátok, jó hírt hoztam,], mert ímé [(öröm)hírként] hirdetek [adok tudtul] néktek nagy örömet, mely az egész [minden] népnek öröme lészen:

Luk. 2,11 Mert született néktek ma a Megtartó [az Üdvözítő; Megmentő; Szabadító], ki [maga az] Úr Krisztus [a Messiás], a Dávid városában

Luk. 2,12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket [kisdedet; újszülöttet] bepólyálva feküdni a jászolban.

Luk. 2,13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága [a mennyei hadseregből], akik az Istent dicsérik, és ezt mondják vala:

Luk. 2,14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és [a jóakaratú] emberekhez jó akarat

Luk. 2,15 És lőn [történt], hogy mikor elmentek [visszatértek] az angyalok őtőlük a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot [(réma): ezt a kijelentést, Igét; ami történt], amelyet az Úr megjelentett [megismertetett, tudtunkra és hírül adott] nékünk. [hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr]

Luk. 2,16 Elmenének azért sietséggel [gyorsan útra keltek], és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket [a kisdedet; az újszülöttet], ki a jászolban fekszik vala.

Luk. 2,17 És ezt látván, elhirdeték [elmondták azt az üzenetet, azt a kijelentést], ami nékik a gyermek felől mondatott vala.

Luk. 2,18 És mindenek, akik hallák, elcsodálkozának [megdöbbentek] azokon, amiket a pásztorok nékik mondottak.

Luk. 2,19 Mária pedig mind ez igéket [(réma): kijelentéseket] megtartja [megjegyezte; megőrizte; emlékezetébe véste], és szívében (bensőjében) forgatja [mérlegelve fontolgatta] vala [és el-elgondolkodott rajtuk].

Luk. 2,20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dicsérvén [magasztalták] az Istent mind azok felől, amiket [pontosan úgy] hallottak és láttak, amint nékik megmondatott [ahogyan ő megüzente nekik].

Luk. 2,21 És mikor betölt [letelt] a nyolc nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak [(Iészúsz): héber: Jehosua = Jehova a szabadulás, a menekülés, az üdvösség], amint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében [még mielőtt Mária méhébe fogadta volna].

Luk. 2,22 Mikor pedig betöltek [elteltek] Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe [béke alapja], hogy bemutassák az Úrnak.

Luk. 2,23 (Amint [ahogyan,] megíratott [elő volt írva:] az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött [anyaméhet megnyitó] fiú(magzat) az Úrnak szenteltessék), [az Úr szentjének hivatik]

Luk. 2,24 És hogy áldozatot adjanak [mutassanak be], a szerint amint megmondatott az Úr törvényében [az Úr törvényébe foglalt rendelkezés szerint]: Egy pár gerlicét, vagy két galamb fiat

Luk. 2,25 És ímé [élt] vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz [megigazult] és istenfélő vala, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Szellem vala őrajta [lakott őbenne].

Luk. 2,26 És kijelentetett néki [kinyilatkoztatást kapott] a Szent Szellem által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát [Fölkentjét].

Luk. 2,27 És ő a Szellem indításából [ösztönzésére] a templomba méne, és mikor a (kis)gyermek Jézust bevivék szülői, hogy őérette a törvény szokása szerint cselekedjenek [törvény előírásának eleget tegyenek],

Luk. 2,28 Akkor ő [ölelő] karjaiba vevé őt, és áldá [magasztalva] az Istent, és monda:

Luk. 2,29 Mostan bocsátod el, Uram, a te (rab)szolgádat, a te beszéded [(réma):igéd; kijelentésed] szerint, békességben:

Luk. 2,30 Mert [már] (meg)látták az én szemeim a te üdvösségedet [Üdvözítődet; megváltásodat; megmentő hatalmadat; szabadításodat],

Luk. 2,31 Amelyet készítettél [rendeltél] minden népeknek [nemzeteknek] szeme láttára [és számára];

Luk. 2,32 [hogy megjelenjék] világosságul [fényül] a pogányok [nemzetek] megvilágosítására [hogy azt nemzeteknek leleplezd; kinyilatkoztasd], és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére

Luk. 2,33 József [az ő apja] pedig és az ő anyja csodálkozának [megdöbbentek] azokon, amiket ő felőle [fiukról] mondottak.

Luk. 2,34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő [a gyermek] anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére [romlására; bukására] és feltámadására [felemelésére jelent meg, rendeltetett; sokaknak elestére és talpra állítására, felébredésére] az Izráelben; és jegyül [jelül], akinek sokan ellene mondanak; [ellenszegülnek]

Luk. 2,35 Sőt a te lelkedet [érzéseidet; személyedet] is általhatja az éles tőr [a széles, kétélű kard]; hogy sok szív [a szellemi életük központjának titkos] gondolatai nyilvánvalókká legyenek [kiderüljenek; lelepleződjenek; (hogy nyilvánosságra jöjjenek sok szívből (bensőből) az elgondolások, és lehulljon a lepel)]

Luk. 2,36 És vala [ott] egy prófétaasszony, Anna [jelentése: a megkegyelmezett, közbenjárás], a Fánuel [jelentése: Isten arca] leánya, az Áser [jelentése: boldog, szerencsés] nemzetségéből [törzséből való]. (Ez sok időt élt [aki már igen öreg, előrehaladott, élemedett korú volt], miután az ő szüzességétől fogva hét esztendeig élt férjével [aki csak hét évig élt férjével hajadonkora után],

Luk. 2,37 És ez mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala), [és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt] aki nem távozék el a templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal [könyörgésekkel] szolgál vala éjjel és nappal.

Luk. 2,38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak [dicsőítette; magasztalta az Istent; vallást tett az Isten mellett], és szóla ő felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták [aki csak várta Jeruzsálem megváltását]

Luk. 2,39 És mikor mindent elvégeztek [amivel] az Úr törvénye szerint [tartoztak], visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.

Luk. 2,40 A kis gyermek pedig növekedék [gyarapodik], és erősödék szellemben, (be)teljesedve bölcsességgel [mely őt megtöltötte]; és az Istennek kegyelme [jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] vala ő rajta.

Luk. 2,41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét [a pászka-bárány] ünnepére [a szokásnak megfelelően]

Luk. 2,42 És mikor tizenkét esztendős lett, [szintén] fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;

Luk. 2,43 És mikor eltelének a(z) (ünnep)napok [hazafelé indultak, és], mikor ők visszatérének [visszaindultak], a gyermek Jézus visszamarada [hátra maradt] Jeruzsálemben [anélkül, hogy szülei tudták volna]; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;

Luk. 2,44 Hanem azt gondolván [abban a hitben], hogy az úti társaságban [útitársaik körében] van, [már] egy napi járóföldet menének, és [csak azután] keresék őt a rokonok és az ismerősök között;

Luk. 2,45 És mikor nem találák őt [sehol], visszamenének [visszafordultak] Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

Luk. 2,46 És lőn, [történt] hogy harmadnapra megtalálták őt [ráakadtak] a templomban, a doktorok [tanítók; mesterek] között ülve, amint őket [hol] hallgatta, és [hol meg] kérdezgette őket.

Luk. 2,47 És mindnyájan, akik őt hallgatták, elálmélkodának [(exisztémi): ámulatba ejt, meghökkent, megdöbbent, magán kívül van, extázisban / önkívületben van, illetve kerül] az ő értelmén [bölcsességén, csodálkoztak okosságán] és az ő feleletein52

Luk. 2,48 És [szülei] meglátván [megpillantották] őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam [gyermekem], miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal [szomorúan; gyötrődve; fájdalommal] kerestünk téged.

Luk. 2,49 Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai [hogy Atyám házában kell lennem]?

Luk. 2,50 De ők nem érték [nem fogták fel] e beszédet [igét], amit ő nékik szóla.

Luk. 2,51 És aláméne velők, és méne Názáretbe; és engedelmes vala [alárendelte magát] nékik. És az ő anyja [gondosan] szívében tartá [megőrizte; véste] mind ezeket a dolgokat [(réma): igéket, megnyilatkozásokat].

Luk. 2,52 Jézus pedig gyarapodék [növekedett fejlődött] bölcsességben és testének állapotában [(hélikia): érettségben, termetében, és testmagasságban], és az Isten és emberek előtt való kedvességben