Zsoltár 138.

Készítette: Rozsa Nemes Nagy

Zsolt 138.

Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

2

Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

3

Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

4

Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

5

És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

6

Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

7

Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

8

Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait! –