Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Mikor visszajött, a
repülőtéren Édesanyja örömkönnyekkel várta. Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy
csak tudta, mert nagyon hiányzott neki. Erre azt mondta a fia: „Mama, tudom,
hogy szeretsz, de blamálsz engem, ha ennyi ember előtt ölelgetsz, mintha
kisgyerek lennék!” Nagyon megbántotta ezzel az Édesanyját, aki azt gondolta, a
fia nem örül viszontlátni őt...
6 évvel később a fiú ismét külföldre utazott. Ekkor már 21
éves volt, de Édesanyja mégis kikísérte a repülőtérre, hogy elbúcsúzzon tőle.
Ám ezúttal nem ölelte át fiát, hanem elfordult és sírva mondta neki: „Vigyázz
magadra fiam!” ... Mikor a fiú visszatért, Édesanyja már nem volt a
repülőtéren. Amint hazaért, egy levelet talált mamájáról egy csokor virág
mellett. Kíváncsian nyitotta ki és olvasta végig. Mikor végére ért, sírva esett
össze, mert élete legrosszabb pillanata volt. A levélben ez állt: „Fiam, mikor
6 évvel ezelőtt átöleltelek, az örömtől sírtam, de mikor ezeket a sorokat
olvasod, én már a temetőben leszek egy koporsóban, mert meghaltam rákban...
Sírtam, mikor a második utazásodnál hátat fordítottam neked, mert nem akartalak
blamálni, pedig tudtam, hogy utoljára látlak téged. Nagyon szeretlek és mindig
a közeledben leszek. Szeretettel, Mama.”
---- Mindenki, aki
szereti Édesanyját, ossza meg ezt az írást. Nincs okom szégyellni magam az
Édesanyám miatt, mert Ő az, aki ajándékozta nekem az életet!!!
És mindenki aki szereti az Úr Jézust, mert Tőle kaptunk
örörkéletet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.