„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és
hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy,
hanem átment a halálból az életbe.”
János evangéliuma 5:24
Válság és bizonytalanság mindenfelé, amerre csak jársz.
Ezrek néznek kérdőn egymásra, a kormányra, az égre, hogy mikor lesz már végre
vége ennek az állapotnak. Ez a világ már rég nem az, mint aminek az Alkotó
megálmodta. Nem természetes az, hogy valakinek nincs meg a napi kenyere, a
munkája, a múltja, jelene, jövője; hogy valakinek nincs meg az élete.
A reggeli bágyadt gondolkodás közben füledbe csendülnek egy
évekkel ezelőtt látott film szavai: „Hogy lehetne a világ újra olyan, mint
volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog,
ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia. Új nap virrad majd fel, és
ha egyszer kisüt a Nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a
történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt
hozzá, hogy megértse, mit. De azt hiszem, Frodó úr, én igenis értem. Most már
tudom. E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették.
Tovább mentek, mert volt mibe kapaszkodniuk.”
Volt mibe kapaszkodniuk... Mondd, barátom, te ma reggel mibe
kapaszkodsz, amikor minden inog körülötted, és a legbiztosabbnak hitt dolgok
pillanatok tört része alatt válnak rommá, semmivé, magukkal rántva azt, aki
beléjük helyezte bizalmát? Mibe kapaszkodsz, amikor addig öröknek hitt eszmék
és elvek válnak egy újabb rendszer martalékává?
Isten ma reggel eléd tár egy különleges megoldást, egy
különleges kapaszkodót: saját magát, a Hitet Benne. Hitet Istenben, a szerető
Istenben, akit nem magad alkottál magadnak. Hitet a valódi, a létező Istenben,
akit olyannak ismerhetsz meg, amilyen valójában. Hitet abban az Istenben,
akinek a menny nem volt elég jó nélküled, és odaadta érted a legdrágább
kincset. Hitet Abban, akinek nem mindegy, hogy meddig élsz.
Ragadd meg hát ma reggel a Kapaszkodót, és élj örökké!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.