Ige: Isten titka

Isten az apostolainak kijelentette titkát:  „Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők [világkorszakok (aionok)] óta és nemzetségek [generációk, nemzedékek] óta [az emberek elől], most pedig megjelentetett [kijelentetett; kinyilatkoztatott; nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá vált] az Ő szentjeinek. Akikkel az Isten meg akarta ismertetni [jelenteni; tudtára akarta adni] azt, hogy milyen nagy [bőséges] a pogányok [nemzetek] között eme titok dicsőségének gazdagsága. Az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek [tibennetek] van, a dicsőségnek ama reménysége: [Más fordításban: Velük (Isten szentjeivel) akarta (ugyanis) megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok (nemzetek) számára ez a titok (hogy miben áll e titoknak, a bennetek lakó Krisztusnak dicső gazdagsága a nemzetek között): Krisztus bennetek (Ő a mi dicső reménységünk) a megdicsőülés reménye]” (Kol. 1,26-27)

És azért jelentetett ki: „hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3) 

Hatalmas titok ez, hogy: „...Isten megjelent (hús)testben...” (1 Tim. 3,16)

És most már: „...a Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27)

Erről a titokról már Dávid is prófétált „...a király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6)

 És folytatódik a kijelentés:„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt [elhatározott] magában, és amelyet kijelentett Őbenne. Az idők [időszak(asz)ok] teljességének rendjére [megvalósítására] nézve, hogy ismét egybeszerkeszt [egybefoglal; (összefog); megújít] magának mindeneket [újra egyesíti a mindenséget] a Krisztusban [mint Főben], mind, amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek e földön vannak. Hogy egyesüljön abban, akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja, s azon munkálkodik, Hogy szolgáljunk felsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük (elváró) reményünket (Eféz. 1,9-12)

De amíg hústest szerint élünk, addig azt mondja az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]” (1 Kor. 3,1)

„A tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre jutottak] között azonban mi is bölcsességet szólunk [hirdetünk], de nem e világnak, [ennek a kornak; világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó fejedelmeinek [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész]. Hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7)