Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely
ellenünk támad... csak rád tekintünk. (2Krón 20,5-12)
Az ellenség tehát
közeledik, védekezésre nincs se idő, se mód. Mit tesz ilyenkor egy felelős
vezető és a nép? A nép összegyülekezett a jeruzsálemi templomba, a király pedig
mindenki füle hallatára elmondott ott egy megrendítő imádságot. Mert sem a hívő
hite, sem imaélete nem magánügy. Ebben az esetben a legteljesebb mértékben
közügy volt.
Ez nem mutatvány,
nem zavarában tesz valami rendkívülit, hanem mindig így szokta. Beszélget
mennyei Atyjával. Ha öröme van, akkor is, ha bánat éri, akkor is, jóban, rosszban
- mindig.
Kinek vallja Istent?
„Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te
kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben."
Aztán emlékezik Isten nagy tetteire és igéreteire, s máris biztos talajt érez a
lába alatt.
Kinek látja az
ellenséget? Onnan akarják kiűzni Jósáfát népét, ahova Isten helyezte őket.
Tehát így Istennel kerültek szembe. Akkor pedig nem nekik kell legyőzniük őket,
ez az Úr harca. Máris oldódik a szív szorongása, s egyre nagyobb kíváncsisággal
várja, mit fog cselekedni Isten.
És kinek látja
önmagát? „...nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben. Nem tudjuk, mit
tegyünk, csak rád tekintünk." Az igazi imádság ilyen őszinte. Jézus így
tanított erről a hegyi beszédben: úgy imádkozzatok, ahogyan a kisgyerek beszél
apjához, akiben bízik, és akiről tudja, hogy szereti őt!
Ilyen természetes-e
számunkra az imádság, hogy nemcsak baj esetén, hanem folyamatosan kapcsolatban
vagyunk Istennel? Hisszük-e, hogy a ma is cselekvő Úr, aki ki tud szabadítani
emberileg reménytelen helyzetből is? Szoktunk-e imádkozni ilyen hittel
népünkért?
Gyakoroljuk saját hitünk erősítésére, hogy elsoroljuk
hálával Isten tulajdonságait és nagy tetteit! Ő ígérte: „Hívj segítségül engem
a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt
50,15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.