Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Richard Selzer orvos Halálos leckék című könyvében
(Touchstone Books, 1987) leír egy kórtermi jelenetet, mely azt követően
játszódik, hogy műtétet hajtott végre egy fiatal nő arcán:
Ott állok az ágy mellett, amelyben a fiatalasszony fekszik... arca, mint műtét után... ajka bénán görbül... bohócszerű.
Az arcidegnek egy kis ága, az egyik szájizom el van vágva. Mostantól fogva így fog kinézni. Szinte megszállottan követtem az archús görbületeit, állíthatom. De ahhoz, hogy eltávolítsam az arcban lévő daganatot, át kellett vágnom ezt a kis ideget. A nő fiatal férje a szobában van. Az ágy másik oldalán áll, és úgy tűnik, hogy ők teljesen a maguk világában vannak az éjjeli lámpafénynél... tőlem elszigetelten... meghitten.
- Kik ők? Kérdezem magamtól... a férfi és ez a fanyar arc, amelyet én csináltam; akik olyan gyöngéden néznek egymásra és érintik meg egymást. A fiatalasszony megszólal:
- Mindig ilyen marad a szám? - kérdi.
- Igen - válaszolom. - Azért van ez így, mert az ideget el kellett vágni.
Bólint és hallgat. De a fiatalember mosolyog.
- Nekem tetszik - mondja. - Olyan pajkos.
Azonnal rájövök, ki ő. Megértem, és lesütöm a szemem. Senki sem bátor, amikor Istennel találkozik. A fiatalember nem zavartatja magát, lehajol, hogy megcsókolja a görbült ajkat, és én elég közel vagyok ahhoz, hogy lássam, hogyan torzítja el saját ajkát, hogy a feleségééhez igazítsa... hogy megmutassa neki: a csókjuk még mindig a régi.
Isten alkalmazkodott hozzánk, amikor kisbabaként jött le a mennyből. Eljött hozzánk, és hagyta, hogy teste eltorzuljon a kereszten, hogy megmutassa nekünk: Isten szeretete még mindig a régi. A bűn pusztítása miatti sebhelyeidtől függetlenül szeret téged Isten. Számára szép vagy. Az Ő képmására lettél teremtve, és hasonló vagy az Ő Fiához. Ő sosem szűnik meg szeretni téged. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta" (Jn 3,16).
Ott állok az ágy mellett, amelyben a fiatalasszony fekszik... arca, mint műtét után... ajka bénán görbül... bohócszerű.
Az arcidegnek egy kis ága, az egyik szájizom el van vágva. Mostantól fogva így fog kinézni. Szinte megszállottan követtem az archús görbületeit, állíthatom. De ahhoz, hogy eltávolítsam az arcban lévő daganatot, át kellett vágnom ezt a kis ideget. A nő fiatal férje a szobában van. Az ágy másik oldalán áll, és úgy tűnik, hogy ők teljesen a maguk világában vannak az éjjeli lámpafénynél... tőlem elszigetelten... meghitten.
- Kik ők? Kérdezem magamtól... a férfi és ez a fanyar arc, amelyet én csináltam; akik olyan gyöngéden néznek egymásra és érintik meg egymást. A fiatalasszony megszólal:
- Mindig ilyen marad a szám? - kérdi.
- Igen - válaszolom. - Azért van ez így, mert az ideget el kellett vágni.
Bólint és hallgat. De a fiatalember mosolyog.
- Nekem tetszik - mondja. - Olyan pajkos.
Azonnal rájövök, ki ő. Megértem, és lesütöm a szemem. Senki sem bátor, amikor Istennel találkozik. A fiatalember nem zavartatja magát, lehajol, hogy megcsókolja a görbült ajkat, és én elég közel vagyok ahhoz, hogy lássam, hogyan torzítja el saját ajkát, hogy a feleségééhez igazítsa... hogy megmutassa neki: a csókjuk még mindig a régi.
Isten alkalmazkodott hozzánk, amikor kisbabaként jött le a mennyből. Eljött hozzánk, és hagyta, hogy teste eltorzuljon a kereszten, hogy megmutassa nekünk: Isten szeretete még mindig a régi. A bűn pusztítása miatti sebhelyeidtől függetlenül szeret téged Isten. Számára szép vagy. Az Ő képmására lettél teremtve, és hasonló vagy az Ő Fiához. Ő sosem szűnik meg szeretni téged. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta" (Jn 3,16).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.