Zsid. 5,1 Mert minden főpap emberek közül választatván,
emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, Isten szolgálatára, hogy
ajándékokat és áldozatokat vigyen, és mutasson
be a bűnökért,
Zsid. 5,2 Aki képes együtt érezni a tudatlanokkal, aki elnéző
tud lenni az értelmetlenekkel és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve
gyarlósággal, és erőtlenséggel.
Zsid. 5,3 És
ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozatot bemutatni a bűnökért.
Zsid. 5,4 És senki sem veszi, és szerezheti meg önkényesen
magának e tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is.
Zsid.
5,5
Hasonlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, nem
önmagát emelte a főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólott hozzá: Én Fiam
vagy te, ma szültelek téged.
Zsid. 5,6 Miképpen másutt is mondja, kijelenti, kihirdeti: Te
örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.
Zsid. 5,7 Ki az ő hústestének napjaiban könyörgésekkel és
esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes, akinek
hatalma van megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő
Istentiszteletéért.
Zsid. 5,8 Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az
engedelmességet;
Zsid. 5,9 Így aztán bevégzetté, végcélba jutottá válva örök,
soha véget nem érő üdvösség,
szabadulás, megmenekülés, biztonság, oltalom, épség, egészség, megtartás
szerzője lett mindazokra nézve, akik
hallgatnak rá, és engedelmeskednek neki.
Zsid. 5,10 Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint
való főpapnak.
Zsid. 5,11 Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani
valónk van, mivel restek lettetek a hallásra, eltompult a hallásotok.
Zsid. 5,12 Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek,
ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire, alapelemeire
tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és
nem kemény eledelre.
Zsid. 5,13 Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan, és tudatlan az
igazságnak beszédiben, a megigazulás igéjében, mivelhogy kiskorú kisgyermek, és
oktalan.
Zsid. 5,14 Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint
akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való
különbségtételre. [Más fordítás: A felnőtt,
érett korúaknak, bevégzetteknek,
tökéleteseknek, célba jutottaknak,
kemény eledel való. Akiknek
érzékeit, és ítélőképességét a
gyakorlat, és tapasztalat az idő
folyamán kifejlesztette a jó és a rossz a gonosz, káros, ártalmas, értéktelen megkülönböztetésére.
Mert
így szólt a törvény: „Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és
készítsd el a te bűnért való áldozatodat és egészen égőáldozatodat, és végezz
engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz
engesztelést érettük is, amint megparancsolta az Úr” (3 Móz. 9,7). „És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati
tulkot, amely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Áron
pedig úgy áldozza meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és úgy
szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bűnért való
áldozati tulkot, amely az övé” (3 Móz. 16,6.11).
Bemerítő János is erről tesz bizonyságot: „Az ember semmit sem vehet, semmit sem
vallhat a magáénak, és nem tulajdoníthat magának, hanem ha a mennyből adatott
néki” (Ján. 3,27). És az ige
megerősíti a bizonyságtételt: „Amrám fiai:
Áron és Mózes. Áron kiválasztatott,
hogy felszenteltetnék a szentek szentje számára, ő és az ő fiai mindörökké,
hogy jóillatot tennének az Úr előtt, és szolgálnának néki, s az ő nevében a
népet megáldanák mindörökké” (1 Krón. 23,13). Az Úr így
szólt Mózeshez: „Te pedig hívasd magadhoz
a te atyádfiát, Áront, és az ő fiait
ő vele az Izráel fiai közül, hogy papjaim legyenek…” (2 Móz. 28,1).
Mert: „illendő, és
méltó vala Istenhez, hogy őt, akiért, és akin keresztül a mindenséget
teremtette, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük szerzőjét, és
fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé, és vigye végcélba, és dicsőítse
meg” (Zsid. 2,10).
Így
figyelmeztet az apostol: „Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges
beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt
cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, a mosakodásoknak,
tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. (Más fordítás: Ezért
elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne
kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az
Istenbe vetett hitnek a bemerítésekről, a kézrátételekről, a halottak
feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak): (Zsid.
6,1-2).
Pál apostol így ír erről: „A tökéletesek, a teljességre jutottak, érett
korúak, és nagykorúak, vagyis a hitben férfiak,
felnőttek között azonban mi is bölcsességet szólunk, és hirdetünk. De
nem e világnak, nem ennek a világkorszaknak, sem e világ múlandó fejedelmeinek,
és nem e világkorszak vezetőinek, akik elpusztulnak, akik eltöröltetnek, és
megsemmisülnek bölcsességét, miknek hatása elvész, megszűnik,
hatástalanná és eredménytelenné válik, kudarcba fullad, és csődöt mond. Hanem
Isten titkos, és titokzatos bölcsességét
szóljuk, azt az elrejtett, és titokban tartott bölcsességet, amelyet az
Isten öröktől fogva és előre, az örök korok, a világkorszakok előtt elrendelt,
és kijelölt külön a mi dicsőségünkre, a mi megdicsőülésünkre” (1Kor. 2,6-7).