A szeretetről.

A szeretetről.

„A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben. Legyetek a vendégszeretetre alkalmat keresők, és nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe”

(Róm. 12,13)

Zeller: Az Úr vezetése.

Ne csináljatok sablonokat, az Úr az egyiket így vezeti, a másikat amúgy.

László Boda

 

 

Ne félj, csak higgy, mert!!!

BIBLIA

Szerelmeddel áraszd el

Zsidókhoz írt levél 3. fejezet: Kik mehetnek be a nyugalom helyére?

Zsid. 3,1 Annakokáért szent atyafiak, szent testvéreim, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak,50 a mi megvallásunk apostolára, követére és főpapjára, Krisztus Jézusra. És értsétek meg Jézust, mint apostolt, és mint főpapot.51

Zsid. 3,2 Aki hűséges ahhoz, aki őt rendelte, az ő küldőjéhez, valamint Mózes is az ő egész házában.52

Zsid. 3,3 Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, nagyobb tisztességre, méltóságra, megbecsülésre, dicséretre méltó, mint Mózes, amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, és méltósága, mint a háznak.53

Zsid. 3,4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent elkészített, felépített, aki a mindenséget alkotta: Isten az.54

Zsid. 3,5 Mózes hűséges, megbízható, szavahihető volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára, aki a jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot.55

Zsid. 3,6 Krisztus ellenben mint Fiú, a maga háza felett,  akinek háza  mi vagyunk, ha a bizodalmat, és a bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést mind végig erősen és szilárdan megtartjuk, [Más fordítás: Ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben].

Zsid. 3,7 Annakokáért amint a Szent Szellem mondja: Ma, ha az Ő szavát halljátok és megértitek,

Zsid. 3,8 Meg ne keményítsétek, és konokká tegyétek a ti szíveteket, mint az elkeseredés, zúgolódás, és fellázadáskor a kísértés,56 a bűnre, céltévesztésre való csábítás ama napján a pusztában.57

Zsid. 3,9 Ahol a ti atyáitok próbára tettek engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.

Zsid. 3,10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivikben; ők pedig nem ismerték meg az én újaimat.

Zsid. 3,11 Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.58

Zsid. 3,12 Vigyázzatok atyámfiai, testvéreim, hogy semmiképpen se legyen bármelyikőtöknek hitetlen, engedetlen gonosz szíve, hogy az élő, és életet adó Istentől elpártoljon, eltávolodjon, elszakadjon.59

Zsid. 3,13 Hanem buzdítsátok, bátorítsátok egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg, és  konokká ne legyen a bűnnek, a céltévesztésnek csalárdsága,60 megtévesztése, becsapása, csalása, csábítása által, hogy közületek senkit meg ne keményítsen a vétek tévelyítő hatalma.61

Zsid. 3,14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat, amely kezdetben élt bennünk mindvégig erősen, szilárdan, állhatatosan megtartjuk. Más fordítás: Mert Krisztusnak részesei lettünk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk].62

Zsid. 3,15 E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek, és nehogy konokká tegyétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor, amikor zúgolódtatok.

Zsid. 3,16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, akik kijövének Egyiptomból Mózes vezetésével?

Zsid. 3,17 Kikre neheztelt, és haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? Avagy nem azokra-e, akik vétkeztek, akik elvétették a célpontot, akiknek holttestei elhullottak a pusztában?63

Zsid. 3,18 Kiknek esküdött pedig meg, kiknek fogadta meg esküvel, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha a hitetleneknek, a rábeszélhetetlen, makacs engedetleneknek?64

Zsid. 3,19 És látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt. [Más fordítás: Nem voltak képesek bemenni hitetlenségük miatt, a hitetlenség következtében nem juthattak el oda].65

---

50 Vallásunk (homologia): a mi megvallásunk.

51 Mert: „Lévén nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk megvallásunkhoz” (Zsid. 4,14).

52 Az Úr bizonyságtétele Mózesről: „… Mózes, aki az én egész házamban hűséges, megbízható” (4 Móz. 12,7).

53 Ahogyan előbb Mózes volt Isten háza, a mostani időben pedig mi lettünk: „Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, a sarokkő maga Jézus Krisztus. Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává, lakóhelyévé a Szellem által, a Szellemben” (Eféz. 2,20.22).

54 Mi vagyunk az Ő háza, azé, aki maga az Isten: „Mert az Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban…” (Eféz. 2,10).

55 Az Úr Jézus kijelenti, hogy kiről tett tanúságot Mózes: „Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert énrólam írt ő” (Ján. 5,46). És az Úr a tanítványainak megnyitja a próféciákat: „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza, és értelmezi vala nékik minden írásokban - a teljes Szentírásban, - amik őfelőle megírattak” (Luk. 24,27).

56 Kísértés (peiraszmosz): támadó élű próbálkozás; bűnre, céltévesztésre való csábítás.

57 Ez pedig így lett megírva: „És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete, egész közössége a Szin pusztájából, az Úr Jahve az Örökkévaló rendeléséhez képest, az ő útjuk rendje szerint táborhelyről táborhelyre, és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize. Verseng vala azért a nép, és ismét perbe szállt Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat? És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódik a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat, jószágainkat? Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek engemet. És az Úr, Jahve az Örökkévaló monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közül; pálcádat is, mellyel a folyót megsújtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sújts a sziklára, és víz jő ki, víz fakad belőle hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára. És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengése, és perlekedése miatt, és mert kísértették az Urat, Jahvét az Örökkévalót mondván: Vajon köztünk van-e az Úr, Jahve az Örökkévaló vagy nincsen?” (2 Móz. 17,1-7). Dávid így prófétál Isten népéről: „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meriáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában: Ahol megkísértettek engem a ti atyáitok, a ti őseitek; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségre, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják, nem ismerik ők az én utamat! Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére” (Zsolt. 95,7-11).

58 Így szólt az Úr: „De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet. Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak: Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak engem” (4 Móz. 14,21-23).

59 És így folytatódik a kijelentés: „Óvakodjunk tehát, mivel még nem teljesedett be, de még megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék, és le ne maradjon erről” (Zsid. 4,1). Hát: „Ti azért szeretteim előre tudván ezt, vigyázzatok, és őrizkedjetek, hogy az istentelenek, az Isten nélkül élők tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek. Hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek” (2 Pét. 3,17). És a hiteteket el ne veszítsétek, mert megmondatott, hogy: „Aki hitre jut és bemeritkezik, üdvözül, az mind megszabadul, megmenekül. Aki pedig nem hiszen, a kárt hozó - a sátán - hatalma alatt marad, és elvész” (Márk. 16,16). Már a prófétai figyelmeztetés is így hangzik: „Ne legyen azért köztetek olyan férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs, amelynek a szíve ma elfordul az Úrtól, Istenünktől, és elmegy, hogy szolgáljon e népek isteneinek. Ne legyen köztetek mérget és ürmöt termő gyökér!” (5 Móz. 29,18).

60 Csalárdság (apaté): megtévesztés, becsapás, csalás, rászedés, ravaszság, csábítás.

61 És így folytatódik a kijelentés: „Tartsátok, és őrizzétek meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak gyengéd, szerető irgalmát az örök életre. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. [Más fordítás: Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, győzzétek meg őket, ha még ingadoznak, némelyeket pedig utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak]” (Júd. 1,21-23). Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan, és gonosz az; ki tudná kiismerni?!” (Jer. 17,9).

62 És: „Akiben van a mi bátorságunk, szabadon, és bizodalommal való menetelünk, és biztonságos utunk Istenhez az Őbenne való hit által” (Eféz. 3,12). „Annakokáért atyámfiai, testvéreim törekedjetek, és igyekezzetek még inkább a ti elhívatásotokat és kiválasztásotokat megerősíteni, megszilárdítani, állandóvá tenni, hogy megmaradjon, mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg, nem fogtok megbotlani, vagy elesni, vagy kudarcot vallani soha” (2 Pét. 1,10).

63 És ez így történt: „De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül” (4 Móz. 11,4-6). Erről énekel Dávid is: „De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében, nem várták az ő tanácsát. Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban” (Zsolt. 106,9-14). És „Felemelé szavát az egész közösség, elkezdett hangosan jajveszékelni és síra a nép azon az éjszakán. És mindnyájan zúgolódnak Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész közösség: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! És az Úr válasza: De életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet. Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és a jeleket és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár tízszer, és nem hallgattak szavamra és nem engedtek az én szómnak: Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak. Senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak engem. Senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak. Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Meddig tűrjek e gonosz közösségnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem! Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,1-2.21-23.26-29).  Dávidon keresztül megismétli az Úr: „Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én utamat! Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére” (Zsolt. 95,10-11). Pál apostol így figyelmezteti Isten népét, ezért Isten: „azoknak többségét nem kedvelé, és nem lelte örömét bennük, mert elhullnak, elpusztultak a pusztában, és holttesteik szőnyegként terültek el. Hát ti pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító által, mert ezért sújtott le rájuk, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindezek pedig példaképpen, és figyelmeztetésül estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, hogy okuljunk belőlük mi, akikhez az időknek, a világkorszakoknak vége elérkezett, akik a végső időkben élünk” (1 Kor. 10,5 .10-11). És: „És meg ne szomorítsátok, meg ne bántsátok, vagy sértsétek az Istennek ama Szent Szellemét, aki által, és Akiben megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. [Más fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok]. Minden mérgesség, keserűség, fölgerjedés, indulat, düh, bosszúság és harag, vagy haragtartás, és lárma, kiabálás, szóváltás és káromkodás, vagy istenkáromlás, szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés kivettessék közületek, és legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]” (Eféz. 4,30-31). Júdás apostol is így figyelmezteti Isten, a Krisztus népét: Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek, elvesztette” (Júd. 1,5).

64 Mózes így szól Isten népéhez: „Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, a ti hangoskodásotokat és felháborodott, és megharaguvék, és megesküvék, mondván: E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom” (5 Móz. 1,34-35). És Pál apostolon keresztül ismét: „Nem mennek be az én nyugodalmamba” (Zsid. 4,5).

65 Dávidon keresztül is megerősíttetik a kijelentés, hogy azért nem voltak képesek bemenni: „Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segítségében” (Zsolt. 78,22). „És becsmérelték, és megvetették a kívánatos földet, nem hittek az ő ígéretének. Hanem zúgolódtak, morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára” (Zsolt. 106,24-25). Az apostol megerősíti, hogy: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni. Senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, és aki Őelé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid. 11,6).

Az Evangélium - The Gospel - magyar felirattal

A megigazultról, és az Isten nélkül élőről.

„A megigazultnak munkája, foglalatossága, tevékenysége, cselekedete az életet szolgálja. Az istentelennek, az Isten nélkül élő hitetlennek gyümölcse, eredménye veszedelemre, pusztulásra van” 

(Péld. 10,16)

Azt kérdezi az Úr:

„Járhat-e két ember együtt úgy, ha nem kötöttek egyezséget, ha nem jutottak egyezségre és nem értenek egyet?”

(Ámos 3,3)

Mi a te válaszod?

Az igéről

Az imáról

Könyörgés és hálaadás úgy tartoznak együvé, mint a szájnak a két ajka.

                               „…Akinek sebeivel gyógyultunk meg.”

                                               (1 Pét. 2.24)

Drága Úr Jézus! Köszönöm, hogy Te mentél a Golgotára, emelvén a keresztfát, amelyre gonosz kezek felfeszítették szent testedet helyettem és értem – ahogy azt Isten elrendelte, hogy megtörténjen. Eközben úgy hanyatlottál el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor, mert térdeid tántorogtak kínjaidtól és sok lelki és testi gyötrettetésedtől, és ezt is vállaltad, azért hogy az én lábaim már soha ne tántorodjanak meg.

(Ján 19,17.18; Róm.3,25; Zsolt 109,23.24; Zsolt 66,9)

A Szent Szellemről

Ki Ő?

Ő „…az Isten Szelleme, … aki a Krisztus Szelleme…”  (Róm. 8,9-10)

„Az Úr ugyanis Szellem…” (2 Kor. 3,17)

 „Így is van megírva: teremtetett az első ember, Ádám élőlénnyé; az utolsó Ádám megelevenítő, és éltető Szellemmé” (1 Kor. 15,45)

László Boda

 

 

Az Úr Jézus Krisztusnak, áldott drága szent, és hatalmas nevében, kérlek!!!

László Boda

 

 

Ámen!!!

Életem csak kegyelem

Zsidókhoz írott levél 2. fejezet: Az emberiség megváltó királya;

Zsid. 2,1 Annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk, és nehogy magával ragadjon valamilyen irányzat. [Más fordítás: Ezért a hallott igére még jobban kell figyelni, és azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük].

Zsid. 2,2 Mert ha az angyaloktól, a hírnökök, követek által] hirdetett beszéd, ige erős volt,28 megállt, szilárdnak bizonyult, és stabil, rendíthetetlen, megbízható volt. És minden bűn,29 félrelépés, minden áthágás és engedetlenség,30 szándékos figyelmetlenség, és félrehallás megkapta igazságos büntetését,31 elnyerte igazságos, jogos, méltányos bérét, viszonzását, és megfizetését.32

Zsid. 2,3 Hogyan menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk,33 és könnyelműen semmibe veszünk ily nagy és jelentős üdvösséget? Amely akkor vette kezdetét, amikor először az Úr hirdette, és azok, akik hallották, és megértették, megerősítették, és biztosították számunkra.34

Zsid. 2,4 Velük együtt bizonyságot tevén arról,35 és egyesült velük a bizonyítékok hozzáadásában az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel,36 változatos, és sokféle erő-megnyilvánulással s a Szent Szellem közléseivel,37 és Szent Szellemének szétosztásával az ő akarata, és elhatározása szerint, Akit úgy osztott szét, ahogy akarta.38

Zsid. 2,5 Mert nem angyaloknak vetette alá, nem angyalok uralma alá rendelte a jövendő világot39 az eljövendő világegyetemet, és mindent, ami benne van, hogy a következő világkorszakban uralkodjanak, amelyről szólunk.

Zsid. 2,6 Sőt mi több, bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, hogy gondolsz rá, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá,40 hogy reá tekintesz, és meglátogatod, gondoskodsz róla, és vigyázol rá?

Zsid. 2,7 Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel, tisztességgel és méltósággal megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,

Zsid. 2,8 Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki a mindenséget alávetette, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki a mindenség alávettetett, hogy minden uralma alatt áll.41

Zsid. 2,9 Azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki egy kevés, egy rövid időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel, méltósággal és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje, megtapasztalja a halált.42

Zsid. 2,10 Mert illendő, és méltó vala Istenhez, hogy őt, akiért, és akin keresztül a mindenséget teremtette, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük szerzőjét, és fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé, és vigye végcélba, és dicsőítse meg.43

Zsid. 2,11 Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, egyetlenből származnak, amely oknál fogva nem szégyelli őket atyjafiainak, testvéreinek nevezni.44

Zsid. 2,12 Mondván: Kijelentem, és Hirdetem a te nevedet, hatalmadat, dicsőségedet, és erődet az én atyámfiainak, az én testvéreimnek, és az anyaszentegyháznak a kihívottak közösségének közepette dicséretet mondok néked, és énekelve magasztallak, és újra meg újra elmondom.

Zsid. 2,13 És ismét: Én Őbenne bízom és Őbenne reménykedem; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott nekem ajándékozott, és rám bízott.

Zsid. 2,14 Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által erejét veszítse, teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye azt, akinek hatalma van, aki erőt és hatalmat birtokol a halálon, tudniillik az ördögöt, az ellenséget, a sátánt.

Zsid. 2,15 És megszabadítsa, szabadon bocsáthassa azokat, akik a haláltól való félelem és rettegés miatt teljes életükben kiszolgáltatottak, és rabszolgaságban tartottak valának.45

Zsid. 2,16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. [Más fordítás: Mert bizonyára nem angyaloknak megy a segítségére, hanem Ábrahám magvának visz segítséget, és viseli gondját, s mellettük kötelezi el magát].46

Zsid. 2,17 Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, a testvéreihez, hogy könyörülő legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban, és szolgálatban. Hogy engesztelést szerezzen,47 illetve, hogy kiengesztelt legyen a nép bűneiért, céltévesztéséért.48

Zsid. 2,18 Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek. [Más fordítás: Amennyiben ugyanis őt magát is megkísértették szenvedésekkel, képes azokon segíteni, akik kísértést szenvednek.49

---

28 Erős volt (bebaiosz): megállt, szilárdnak bizonyult, és erős, stabil, rendíthetetlen, megmaradó, biztonságos, megbízható volt.

29 Bűn (parabaszisz): félrelépés, minden áthágás.

30 Engedetlenség (parakoé): szándékos figyelmetlenség, és félrehallás.

31 Megkapta igazságos büntetését elnyerte (endikosz): igazságos, jogos, méltányos bérét, (miszthapodoszia): viszonzását, és megfizetését.

32 Mert: „Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak, és közönségesnek tartja, és a kegyelemnek Szellemét megcsúfolja, és bántalmazza?” (Zsid. 10,28-29).

33 Nem törődünk (ameleó): könnyelműen semmibe vesszük.

34 Az Evangélium bizonyságtétele: „Minekutána pedig János elfogatott és tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván, s ott így hirdette az Isten országának, Isten királyságának evangéliumát, örömhírét. Mondván: Betölt, beteljesedett, mert letelt a kijelölt idő, és elközelített, már közel van az Istennek országa, Isten királysága, Isten királyi uralma; térjetek meg, térjetek más felismerésre, változtassátok meg gondolkodásmódotokat, és higgyetek az evangéliumban, az üdvösség jó hírében, az örömhírben” (Márk. 1,14-15). És az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok, és meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót elutasították, és megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből vagyon, és a mennyből szól hozzánk” (Zsid. 12,25).

35 Bizonyságot tevén arról (szünepimartüreó): és együtt tanúskodott, azaz egyesült velük a bizonyítékok hozzáadásában.

36 Sokféle erőkkel (poikilosz) (dünamisz): változatos, különféle, és sokféle erő-megnyilvánulással.

37 Szent Szellem közléseivel (meriszmosz): Szent Szellemének szétosztásával.

38 Az Úr Jézus mennybemenetele után a tanítványok: „… pedig kimenvén, prédikálnak, hirdették az igét mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítve, és hitelesítve az igét jelek és csodák által, amelyek kísérik vala.. Ámen!” (Márk. 16,20). Pál apostol bizonyságtétele: „…külön-külön ajándékaink, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai vannak a nékünk adott kegyelem szerint.. „ (Róm. 12,6). Ezért: „…nem merek szólni, prédikálni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak, a nemzeteknek engedelmességére, megnyerésére, megtéréséért szóval - igével - és tettel. [Más fordítás: olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]. Jelek - természetfölötti események, rendkívüli jelenségek, és - csodák ereje által, és hatalmával az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem, szétszórtam a Krisztus evangéliumát. [Más fordítás: csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19). Mert: „A kegyelmi ajándékokban, a Szellem megnyilvánulásában pedig különbség, és változatosság van, de ugyanaz a Szellem. És mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, és érezteti hatását, fejt ki az erőt, osztogatván mindenkinek külön, tetszése szerint, amint elhatározza” (1 Kor. 12,4.11). Hiszen: „Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint” (Eféz. 4,7). Péter apostol bizonyságtétele a prófétai kijelentésekről: „Akiknek megjelentetett, és akik kinyilatkoztatást kaptak, akik előtt leleplezték, hogy nem maguknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal az örvendetes közlésekkel. Amelyeket mostantól hirdetnek néktek azok, akik most az Evangélium, az örömüzenet, a győztes hadvezérről szóló jó hír hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szent Szellem által, amikbe angyalok sóvárogva vágyakoznak betekinteni” (1 Pét. 1,12).

39 Jövendő világot (oikúmené): az eljövendő világegyetemet, és mindent, ami benne van, hogy a következő világkorszakban uralkodjanak.

40 Gondod van reá (episzkeptomai): meglátogatod, gondoskodsz róla, és vigyázol rá.

41 És az Úr, Őt tette: „Felül minden fejedelemségen, és hatalmasságon, és hatóerőn, és uraságon, és minden néven, mely neveztetik, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a világkorszakban, hanem a következendőben, az eljövendő világkorszakban is, ami még KÖRÜL fog venni.

És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, a kihívottak közösségének fejévé, Mely az Ő teste, az Ő lénye, személye, teljessége Őnéki, amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel. Aki mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,21-23). Újra és újra megismétli a Szent szellem, Aki csak az Úr Jézust dicsőíti: „Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben” (1 Kor. 15,27-28) És hogy ez a hatalom a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, arról így beszél az Ige: Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10). Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, az Ő lényében, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).Az Úr Jézus már mennybemenetele előtt, ezt a hatalmat átadta az Övéinek: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem és bennem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért tanítsatok, és tegyetek tanítványokká minden népeket, az összes nemzeteket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe, hatalmába, dicsőségébe, erejébe” (Mát. 28,18-19). „És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nékik, és hirdessétek: Elközelített hozzátok az Isten országa, az Isten királysága, uralma” (Luk. 10,9). De ez a hatalom csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő, és leszáll reátok: és lesztek nékem tanúim, bizonyságtevőim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8). Már a teremtéskor – a bűneset, a céltévesztés előtt – uralkodásra rendelte az embert Isten: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1 Móz. 1,26-28). Ámulva kérdezi Jób, és Dávid: „Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá, és törődsz vele?” (Jób. 7,17). „Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, hogy törődsz vele, és az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsolt. 144,3).

42 És folytatódik a kijelentés: „Annakokáért az Isten is mindenek fölé felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden más név fölött való, amely minden névnél nagyobb. [Más fordítás: „Ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött áll]. Isten azért tette ezt, mert azt akarja, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hirdesse, vallást tegyen arról, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. [Más fordítás: „Mindenki el fogja ismerni, és ki fogja mondani: „Jézus Krisztus az Úr”. Ez pedig dicsőségére lesz az Atya Istennek]” (Fil. 2,9-11). És az Ő: „Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura” (Jel. 19,16).

43 És az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés arról, hogy ki a Teremtő, és Megváltó: „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek, mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm. 11,36). Az apostol vallástétele: „… nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala” (1 Kor. 8,6). „Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn. 1,3). „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,16-17). „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!” (Mal. 2,10). Az apostol megvallja a prófétai szót: „Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben” (Eféz. 4,6).

44 Az Úr Krisztus a Megszentelő, akinek az akarata volt ez: „Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,10.14). „Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére, tulajdon élete által a népet, a kapun kívül szenvedett” (Zsid. 13,12).

45 Zakariás így prófétál Isten ígéretéről, amiről a próféták ősidők óta szóltak: „Hogy a mi ellenségeinktől megment, megszabadít, biztonságba helyez, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek, megvetnek, utálnak, zaklatnak, üldöznek; Hogy kiragadva a mi ellenségeink, a mi  gyűlölőink kezéből, félelem nélkül, félelmet nem ismerve, és Istent tisztelve szolgáljunk néki” (Luk. 1,71.74). Az apostol pedig így bátorítja Timóteust, és minden Istent szeretőt: „Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma, és ereje szerint. Ő szabadított, és megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök idők előtt.  Megjelentetett, és nyilvánvalóvá lett pedig most a mi Megtartónk, és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki teljesen működésképtelenné, hatástalanná tette, érvénytelenítette a halált, megtörve erejét. Világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot, az elmúlhatatlan életet az evangélium által” (2 Tim. 1,8-10). Mert Isten: „… elveszi e hegyen a fátyolt, a leplet, mely beboríta minden népeket, nemzeteket, és a takarót, mely betakart vala minden népségeket, nemzeteket. Elveszti a halált, véget vetve a halálnak, megsemmisíti örökre, és letörli az Úr Isten, az én Uram, az Úr, Jahve az Örökkévaló a könnyhullatást minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott, és ezt ígérte. És szólnak ama napon: Ímé! Itt van a mi Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart. Benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (Ésa. 25,7-9). Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom, kifizetem a váltságdíjat; kiváltom, kiszabadítom őket a Seol hatalmából, a holtak hazájából! Megmentem, megváltom őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed, a te tövised, mérged, oh halál?! Hol van a te romlásod, fullánkod, oh Seol, holtak hazája?! Megbánás nincs bennem, elrejtetett én előlem. Elrejtőzött a részvét szemem elől” (Hós. 13,14). És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert drága, és nagy áron vétettetek, vásároltattok meg, nagy volt a váltságdíjatok, dicsőítsétek meg tehát, és hordozzátok azért az Istent a ti testetekben, a ti személyetekben, és szellemetekben, amelyek az Istenéi” (1 Kor. 6,20). Ő az: „Aki kiragadott, és megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt, áthelyezett az Ő szerelmes Fiának országába, királyságába” (Kol. 1,13).

46 Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1Móz. 12,7). És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:  „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16). Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29) „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28). És folytatódik a kijelentés: „Mert nem a hústestnek fiai az Istennek fiai; nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret fiait tekinti, és nevezi magul” (Róm. 9,8).

47 Engesztelést szerezzen (hilaszkomai): hogy kiengesztelt legyen.

48 És Ő: „… önmagát megüresítve szolgai formát vévén föl. Szolgai alakot öltött, emberekhez hasonlóvá lévén, és külsejét tekintve olyan lett, és úgy jelent meg, mint egy ember, és magatartásában is embernek bizonyult. [Más fordításban: Azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga]. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, és alakjára nézve embernek bizonyult, vagy formájában embernek mutatkozott, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának, azaz a kínoszlopon való haláláig. (Fil. 2,7-8).

49 „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, erőtlenségeinken, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt, a céltévesztést” (Zsid. 4,15).