Egyedüllét.

Szükséged van egyedül töltött időre. Jézus is gyakran visszavonult a sokaságtól, mikor szüksége volt, hogy érzelmileg feltöltődön. Ebben az esetben akkora tolongás, nyüzsgés volt körülötte, hogy Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy: 

„Gyertek félre egy kicsit” (Márk 6:31 – KJV fordítás). 

Vagy félrevonulsz, vagy „szétesel”. 

Szükséged van egyedüllétre.

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Jézus története nem ér véget a keresztre feszítéssel. Ha véget ért volna, akkor a keresztre, mint a lesújtó vereség és kétségbeesés szimbólumára tekintenénk. A jó hír az, hogy Jézus nemcsak a bűn erejét zúzta szét a kereszten, hanem a halál erejét is. Három nappal később élve tért vissza, győztesként a sötétség, a halál és a Sátán fölött. Jézus, a Názáreti Ács a kereszt fájából életre nyíló ajtót készített. Az evangélium ezt üzeni: a keresztnek ereje van átformálni az életünket. A kereszten lett a mínuszból plusz, a negatívból pozitív, a sötétségből világosság, a halálból élet, a gyűlöletből szeretet, a kétségbeesésből öröm, az összetörtségből helyreállás, és a pokol tüzéből a menny dicsősége. 

REINHARD BONNKE

László Boda

László Boda

Jézus Uram nem hagylak el soha

1 Timóteus levél 4. Óvás a törvénykezőktől, és A hamis tanítókRól.

1 Tim. 4,1 A Szellem pedig nyilván,* világosan, egyértelműen mondja, hogy az utolsó időben,** az elkövetkező legutolsó korszakban némelyek elszakadnak,*** elpártolnak, eltávolodnak, és külön útra térnek a hittől, hitető,**** megtévesztő, félrevezető, eltévelyítő szellemekre és démoni, gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén, és ördögi, sátáni tanításokat hallgatva.*****

* Nyilván (rétósz): határozottan, világosan, egyértelműen.

**Utolsó időben (hüszterosz kairosz): az elkövetkező legutolsó korszakban.

***Elszakadnak (aphisztémi): elpártolnak, eltávolodnak, elkülönülnek, elhatárolják magukat, és külön útra térnek.

****Hitető (planosz): megtévesztő, csaló, félrevezető, eltévelyítő.

*****És ez azért történik meg, mert: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket, romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat fognak közétek becsempészni, és az Urat, aki megváltotta, aki megvásárolta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet, pusztulást hoznak” (2 Pét. 2,1).

Pál apostol így figyelmeztet minden Istent szeretőt, kifejtve az utolsó napok jellemzőit: „Azt pedig tudd, és értsd meg, hogy az utolsó napokban, a legvégső időszakban nehéz, és nehezen elviselhető, veszélyes, ártalmas, kegyetlen, keserves, gyötrelmes idők állanak be, durva időszakok következnek. Mert lesznek ez emberek olyanok: „Kiknél megvan, akik megtartják, megőrzik az istenfélelemnek, az Isten tiszteletének, és a hitnek látszatát, külső formáját, hitben folyó életet színlelők ugyan, de megtagadják, elutasítják annak erejét, a lényegét, a csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a csodát, az ilyeneknél a kegyesség ereje csődöt vall.  És ezeket kerüld, fordulj el ezektől, és tartsd távol ezeket magadtól” (2 Tim. 3,1-5).

Péter apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Tudjátok meg először is azt, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, és élnek” (2 Pét. 3,3).

„És sokan fogják követni azoknak romlottságát, akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek, és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket; kiknek ítélete régtől fogva nem szünetel, ellenük már régóta készen van az ítélet, és romlásuk nem szunnyad, nem kerülik el pusztulásukat. Főképpen pedig azok, akik a hústestet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és a hatalmasságot, az Isten felségét megvetik. Vakmerők, elbizakodottak, maguknak kedveskedők, akik a méltóságokat, a dicsőséges hatalmakat káromolni nem rettegnek: Holott még az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. De ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és levágásra, elpusztításra, valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, hozzájuk hasonlóan fognak elpusztulni” (2 Pét. 2,2-3.10-12).

Ők azok: „Akik bár fölismerték sem értették Isten rendelkezését, Isten végzését, igazságát, döntését, hogy aki effélét művel, és cselekszik, méltó a halálra, mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a tetteseknek, akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is, velük egyetértenek, és oltalmazzák azokat” (Róm 1,32).

És bár: „Tudják, és tisztában vannak vele, elismerik, és megvallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, a tetteik ennek ellentmondanak, mivelhogy utálatosak és hitetlenek, és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek, és minden jó cselekedetre méltatlanok, és alkalmatlanok, használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát. (Más fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek” (Tit. 1,16).

 Ezek azok a vallásos emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak, viperáknak fajzatai és ivadékai, mi módon, és hogyan szólhattok jókat? Hogy is volnátok képesek jót beszélni, holott gonoszak, rossz, káros, semmirekellő, hitványak vagytok? Mert a szívnek teljességéből, bőségéből szól a száj. [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó, haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen beszédért megnyilatkozásért, és Igéért, amit beszélnek, amit valaha kimondanak az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.  Mert a te beszédedből, kijelentésedből, tanításodból, prédikációdból, ismertetel, a szavaid alapján nyilvánítanak igaznak, és igazulsz meg. És a te beszédedből ismertetel hamisnak, mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet” (Mát. 12,34.36-37).

Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, - az Úr Jézust - de az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1 Ján. 2,4).

Ezek azok, akikben nincs Szent Szellem: „… mert a Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6).

„Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2).

Az Úr Jézus kijelentése: „Tehát az ő gyümölcseikről ismeritek fel, és ismeritek meg őket” (Mát. 7,20).

Hát: „Kérlek, buzdítlak pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, akik háborúságnak okai volnának, és botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget támasztanak a tudomány körül, akik más tudományra tanítanának azon kívül, és az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Kerüljétek őket; Térjetek ki előlük” (Róm. 16,17).

Akik szakadásokat okoznak, azok elől: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba - a gyülekezetbe, amely a házatokban van, - és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

1 Tim. 4,2 Hamis dolgokat állító, hazug beszédűeknek képmutatása színlelése által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben.*

*Ők azok: „Kik eltompultak, és érzéketlenné váltak. Reményvesztettségükben elfásultan, és tehetetlenül, önmagukat arcátlanul és féktelenül kicsapongásra adták, minden tisztátalanságnak, és kapzsiságnak mohó, telhetetlen, kielégíthetetlen művelésére. [Más fordítás: Ezért érzésükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik magukat, annyira elmerültek ezekben]” (Eféz. 4,19).

De: „valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek, és élvezeteknek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek, egymástól gyűlöltek, és egymást gyűlölők valánk” (Tit. 3,3).

Mert: „… ti … mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek. [Más fordítás: Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában, lényegüket tekintve nem is istenek. És veletek született természetetektől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek]” (Gal. 4,8).

„Emlékeztek, és tudjátok, hogy amikor még pogányok voltatok, amikor a nemzetekhez tartoztatok, kényszernek engedve mentetek a néma bálványokhoz. [Más fordítás: Úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett]” (1 Kor. 12,2).

Hogy bálványimádók legyetek, bizony: „Bizony régen ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, megtisztultatok, mert Isten megmosott, de megszenteltettetek, szentek lettetek, de megigazíttattatok, így megigazultatok, Isten igazzá tett benneteket az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).

1 Tim. 4,3 Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot, a valóságot.*

*Vagyis akik megismerték az Urat, hiszen kijelentette, hogy: „Én vagyok… az igazság, a valóság” (Ján. 14,6).

És hiába tisztelik Őt – mondja az Úr -: „hiába, és hasztalanul tisztelnek engem, ha ostobán, tévesen, hamisan tisztelnek, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,9).

Mert a házasságról is kijelentést nyert, hogy: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy…” (Zsid. 13,4).

Az eledelekről pedig így hangzik a kijelenés: „Pedig az eledel nem tesz minket kedvessé Isten előtt.  Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon, mert ha eszünk is, azzal nem nyerünk, nem lesz előnyünk, és akkor sincs érdemünk; ha nem eszünk azzal sem veszítünk, és nem lesz belőle hátrányunk, nem leszünk alacsonyabb rendűek, vagy rosszabbak” (1 Kor. 8,8).

És az Övéihez így szól az Úr: „Ti is értelem nélkül vagytok-é még? Hát még ti sem értitek? És nem gondoltok arra, és nem tudjátok, és nem fogjátok fel, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, azután pedig kiürül onnan, és az árnyékszékbe vettetik?” (Mát. 15,16-17).

Hiszen: „Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett, ugyanis az étel a gyomorért van a gyomor pedig az ételért. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli, és teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi. A test, a ti teljes valótok azonban nem a paráznaságnak, és nem a fajtalankodásnak, házasságtörésnek, kicsapongásnak, vagy bálványimádásnak rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek, egész valótoknak” (1 Kor. 6,13).

Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd az emberek parancsolatai és tanításai szerint? - Pedig mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve. - Ezek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta alázatoskodásban és a test, az egész valótok gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, és valójában semmi értéke és haszna nincs, mivelhogy a hústest hízlalására valók, és csak öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a hústesti vágyakat nem tudja megfékezni” (Kol. 2,20-23).

Hiszen az újjá teremtett emberhez így szólt az Úr: „Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat” (1 Móz. 9,3).

1 Tim. 4,4 Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal.*

*Hiszen: „még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka” (Préd. 3,13).

1 Tim. 4,5 Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés,* az Istennel való találkozás által.**

*Könyörgés (enteuxisz): Istennel való találkozás.

**Mert a logosz, az ige: „az Istennek beszéde,az Istennek igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony, élő energia…” (Zsid. 4,12).

És mert az Úr ígérete így hangzik: „Ha Isteneteket, az Urat, Jahvét, az Örökkévalót szolgáljátok, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom ti közületek a bajokat” (2 Móz. 23,25).

1 Tim. 4,6 Ezeket ha eleikbe adod, ha elé tárod az atyafiaknak, a testvéreknek, Krisztus Jézusnak jó, hasznos, derék szolgája, követe leszel, táplálkozván a hitnek és a jó tudománynak beszédeivel, amelyet követtél. [Más fordítás: Ha ezeket teszed kiindulási alapnak, Krisztus Jézusnak hasznos, és  derék követe leszel,olyan, aki a hitnek  megfelelő igaz tanítás igéivel táplálkozott, és növekedett, és amikről meggyőződött, és megbizonyosodott].

1 Tim. 4,7 A szentségtelen* közönséges, tisztátalan, és vénasszonyos meséket, és hitregéket pedig eltávoztasd, kerüld, és utasítsd el. Ellenben gyakorold magadat a hitben, és az Isten gyermeki tiszteletében.**

*Szentségtelen (bebélosz): közönséges, tisztátalan.

**És figyelmeztesd a hívőket, hogy: „…mesékkel és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel, és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra, amelyek inkább versengéseket támasztanak, és vitákra vezetnek, mint Istenben való épülést,  mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását a hit által”  (1 Tim. 1,4)

„Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket, Istent tanúul híva, és az Úr színe előtt, az Ő jelenlétében, hogy ne vitatkozzanak ne vívjanak szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak haszontalanul a hallgatóknak romlására, felforgatására, rombolására, aminek eredménye: aposztázia, hitehagyás. A szentségtelen, közönséges, üres lármákat, a mindenki számára megközelíthető, profán, közönséges, avatatlan, tisztátalan, szentségtelen, üres fecsegést, szószátyárkodást pedig kerüld, térj ki előle, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek, egyre előrébb jutnak az istentelenségben. [Más fordítás: A közönséges, üres locsogások elől térj ki, és az üres szócséplést kerüld, mert előbbre sodornak az istentelenségben]. És az ő beszédük, az ő szavuk mint a rákfekély, mint a rákos daganat, mint az üszkösödő seb terjed, elharapózik, és pusztít maga körül” (2 Tim. 2,14.16-17).

„És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez, mondákhoz, mítoszokhoz oda fordulnak” (2 Tim. 4,4).

 „A balgatag, és ostoba vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, és a civakodást, viszálykodásokat, és a törvény felől való, és a törvényeskedő harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).

„Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, akik fecsegők és ámítók, kiváltképpen a körülmetélkedésből valók. Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).

Óh Timóteus, őrizd meg, ami rád van bízva, a rád bízott kincset, elfordulván a  hazug módon ismeretnek nevezett, szentségtelen üres beszédektől, és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6, 20-21).

De: „A botor meggondolatlan, ostoba, éretlen, buta, és gyermekes, értelmetlen, nevelésre alkalmatlan vitatkozásokat, vitás kérdéseket, kérdezgetéseket pedig kerüld, utasítsd el, hárítsd el, és az ilyen vitatkozások elől térj ki. Tudván, hogy azok háborúságokat, harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést szülnek, és hoznak létre, teremtenek” (2 Tim. 2,23).

De te: „… azokat szóljad, és azt hirdesd, amik az egészséges tudományhoz illenek, és ami egyezik az egészséges tanítással” (Tit. 2,1).

1 Tim. 4,8 Mert ugyanis a test gyakorlásának* edzésének kevés haszna** jelentéktelen előnye van. De az istenfélelem, az Isten iránti gyermeki tisztelet mindenre hasznos, meglévén benne,*** tartalmazza, és magába foglalja a jelenvaló, és a jövő életnek ígéretét.****

*Testgyakorlás (gümnaszia): edzés.

**Kevés haszna (oligosz óphelimosz): jelentéktelen előnye.

***Meglévén benne (ekhó): tartalmazza, magába foglalja.

****És folytatódik a kijelentés: „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, az Isten iránti gyermeki tisztelet, a Benne való hit megelégedéssel” (1 Tim. 6,6).

Hát: „Tiszteljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt tisztelik, nincs fogyatkozásuk, nem szűkölködnek. Az oroszlánok szűkölködnek, és éheznek; de akik az Urat keresik, akik az Úrhoz folyamodnak semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt. 34,10-11).

1 Tim. 4,9 Igaz és megbízható ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen elfogadjuk.*

*És így folytatódik a kijelentés: „Igaz beszéd ez, megbízható, és hiteles az Ige és mindenképp teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa, üdvözítse, megmentse, és megszabadítsa a bűnösöket, a célt eltévesztőket, akik közül első és legnagyobb vagyok én” (1 Tim. 1,15).

Hát: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, Ő munkálkodik, és majd ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. (Más fordítás: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít)” (Zsolt. 37,4-6).

És ez az az igazság: „Mert azt, aki bűnt, céltévesztést nem ismert, bűnné, céltévesztéssé tette értünk, azért, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Hogy általa megigazultak legyünk Istenben” (2 Kor. 5,21).

Mert: „nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót, a javait azoktól, akik ártatlanul, feddhetetlenül élnek. Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned” (Zsolt. 84,12-13).

 
1 Tim. 4,10 Mert azért fáradunk, küzdünk, és szenvedünk szidalmakat, gúnyolódást, gyalázást, mivelhogy reménységünket vetettük az élő Istenben, aki minden embernek megtartója, szabadítója, megmentője, üdvözítője, védője, pártfogója, gyógyítója, de leginkább a hívőknek.*

* „Mert: megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit. 2,11).

„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, megmeneküljön, megszabaduljon, biztonságba kerüljön, meggyógyuljon, egészségessé legyen, életben maradjon, megtartasson, és az igazság, a valóság - Isten Igéjének, és a testté lett Igének, Krisztusnak – ismeretére, megismerésére, felismerésére, megértésére, és elfogadására eljusson” (1 Tim. 2,4).

De ehhez meg kell térni mindenkinek, így szólt az Úr: „Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg, és éljetek” (Ezék. 18,32).

1 Tim. 4,11 Ezeket hirdessed és tanítsad.

1 Tim. 4,12 Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, le ne nézze. Hanem légy példa, mintakép a hívőknek a beszédben, az igében, a magaviseletben* cselekvő forgolódásodban, Isten szerinti szeretetben, szellemben, a hitben, a tisztaságban.**

*Magaviseletben (anasztrophé): cselekvő magatartásodban, forgolódásban.

**És így folytatja az apostol: „Mindenben, minden dologban tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben. A tudományban, a tanításban, a tudásban, ismeretben való részesítésben romlatlanságot, tisztaságot, megvesztegethetetlenséget, méltóságot, komolyságot, szentséget, valódiságot, és őszinteséget mutatván” (Tit. 2,7).

És te: „Ezeket szóljad, ezt hirdesd, és tanítsd, és bátoríts, figyelmeztess és győzz meg, és igazítsd helyre őket teljes méltósággal, teljes hatalommal, határozottsággal, tekintéllyel, és teljes nyomatékkal. Senki téged meg ne vessen, senki az eszével túl ne járjon rajtad, és hogy senki ne tudja figyelmen kívül hagyni, amit mondasz” (Tit. 2,15).

És hogy milyennek kell lenni Isten emberének, és miben kell példát mutatnia, azt így folytatja az apostol: „Tisztaságban, feddhetetlenségben. Tudományban, Isten ismeretben, tudásban, értésben. Hosszútűrésben, türelemben, béketűrésben, megértésben. Állhatatosság, és kitartásban. Szívességben, kedvességben, jóságban, szelídségben, becsületességben, jóindulatban. Szent Szellemben, tettetés nélkül való, képmutatás, - színészkedés - nélküli, nem színlelt, hanem őszinte Isten szerinti szeretetben. [Más fordításban: Mi valóban Isten szolgái vagyunk! Ezt bizonyítja, hogy senki sem vádolhat bennünket bűnnel, ezt bizonyítja a tudásunk, a türelmünk, jóságunk, a bennünk élő Szent Szellem. Ezt bizonyítja a képmutatás nélküli szeretetünk]” (2 Kor. 6,6).

1 Tim. 4,13 Amíg oda megyek, és megérkezem, legyen gondod,* és ügyelj, és gondosan figyelj az Írás felolvasására a buzdító, bátorító igehirdetésre, és a tanításra,** az újonnan felvettek oktatására.***

*Gondod legyen (proszekhó): ügyelj, és gondosan figyelj.

**Tanítás (didaskalia): az újonnan felvettek oktatása.

***És így folytatja az apostol: „Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára hozzád megyek; De ha késném, hogy tudd meg, hogyan és mi módon kell, és szükséges forgolódni, - eljárni, viselkedni, és tevékenykedni az Isten házában. Mely az élő Istennek egyháza, a kihívottak közössége, eklézsiája, az igazságnak, a valóságnak oszlopa és tartó pillére és erőssége, és szilárd, és erős alapja” (1 Tim. 3,14-15).

1 Tim. 4,14 Meg ne vesd,* és el ne hanyagold a kegyelemnek benned való ajándékát,** a benned levő kegyelem - a Szent Szellem - megnyilvánulását, aki adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével, a vének kézrátételével.***

*Meg ne vesd (ameleó): el ne hanyagold.

**Kegyelem ajándéka (khariszma): a benned levő kegyelem - a Szent Szellem – megnyilvánulása.

***Előképben mutatja be a Szent Szellem a szolgálatra való felkenést, és kiküldést. Így állították szolgálatba a lévitákat: „Akkor vezesd a lévitákat a gyülekezet, a kijelentés sátora elé, és gyűjtsd egybe Izráel fiainak egész gyülekezetét, egész közösségét. Ezután vezesd a lévitákat az Úr színe elé, és Izráel fiai tegyék kezeiket a lévitákra. Áron pedig lóbálja meg, így mutassa be, és így ajánlja fel a lévitákat, áldozatul az Úr előtt, Izráel fiai részéről, hogy szolgáljanak az Úr szolgálatában. (Más fordítás: Áron mutassa be - Áron szimbolikus kézmozdulattal „bemutatja” - a levitákat ajándékul Izrael fiaitól az Úr színe előtt, hogy szolgáljanak az ő szolgálatában)” (4 Móz. 8,9-11).

Így lett felkenve Józsué: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét, a Nún fiát akiben szellem van, és tedd őreá a te kezedet. És állasd őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet, az egész közösség elé, és adj néki parancsolatokat az ő szemeik előtt, és előttük iktasd be tisztébe. És a te dicsőségedet közöld ővele, hogy hallgassa őt Izráel fiainak egész gyülekezete, egész közössége. Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg őt az Urimnak ítélete felől az Úr előtt, így kérjen döntést az Úrtól, Jahvétól az Örökkévalótól sorsvetés útján. Az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek be, és térjenek haza, ő és Izráel minden fia ővele, és az egész gyülekezettel, az egész közösséggel együtt. Úgy cselekedék azért Mózes, amiképpen parancsolta vala az Úr néki; mert maga mellé vevé Józsuét, és állatá őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet, az egész közösség elé. És tevé az ő kezét őreá, és ada néki parancsolatokat, és beiktatta tisztébe, amiképpen szólott vala az Úr Mózesnek” (4 Móz. 27,18-23).

„Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcsességnek Szellemével; mert Mózes tette vala őreá kezeit; és hallgatnak reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek” (5 Móz. 34,9).

És így lett felkenve Timóteus is: „Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,6-7).

1 Tim. 4,15 Ezekről gondoskodjál,* ezekkel törődj, foglalkozzál, és elmélkedjél, ezeknek szenteld magad, hogy előhaladásod,** fejlődésed, gyarapodásod nyilvánvaló, jól látható, és ismert legyen mindenki előtt.

*Gondoskodjál (meletaó): ezekkel törődj, foglalkozzál, és elmélkedjél.

**Előhaladásod (prokopé): fejlődésed, gyarapodásod.

1 Tim. 4,16 Gondot viselj magadról és a tudományról. ügyelj erre, és fordíts figyelmet magadra, és a tanításra; maradj meg azokban, mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, megmented; üdvösségre segíted, mind a te hallgatóidat.

A nevetésről.

„A vidámság megőrzi az egészséged”

 (Pél17:22; TEV fordítás) 

Tanulmányok bizonyítják, hogy mikor nevetsz, ez megnöveli a T-sejtek számát, melyek megnövelik az ellenálló képességed, ez pedig endorfint termel az agyban. A humornak előnyös hatásai vannak!

Ő a

Imádság:

Uram!

Kérlek, taníts meglátni, ami kevésbé lényeges és azt tennem, ami előtted helyes. Ámen

Spurgeon: a Szentírás.

A Szentírás nagy igazságait a természetből vett példákkal alátámasztani annyit jelent, mint Istennek egyik könyvét a másikkal magyarázni.

Boldog ember az: Aki az Igéről gondolkodik, arról elmélkedik, és eszében forgatja nappal és éjjel: „Olyan lesz, mint egy jól elültetett és jól gondozott fa, melyet a folyó áradata mellé ültettek. És teljes érettségre / teljes kifejlettségig jut / és minden, amit csak tesz, bővölködő lesz, és eljut a befejezett, érett állapotba” ( Zsolt. 1,3; ampl. ford.)

Aki az Igéről gondolkodik, arról elmélkedik, és eszében forgatja nappal és éjjel:

„Olyan lesz, mint egy jól elültetett és jól gondozott fa, melyet a folyó áradata mellé ültettek. És teljes érettségre / teljes kifejlettségig jut / és minden, amit csak tesz, bővölködő lesz, és eljut a befejezett, érett állapotba”

( Zsolt. 1,3; ampl. ford.)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

László Boda

László Boda

Az Úr Jézus Krisztus áldott drága szent és hatalmas nevében, Parancsolom hogy!!!

Jó Őt dicsérni

1 Timóteus levél 3. fejezet: a hit titkáról.

1 Tim. 3,1 Igaz ez a beszéd,* és hitelt érdemlő, megbízható az ige. Ha valaki püspökséget kiván,** felvigyázói, felügyelői szolgálatra vágyakozik, és törekszik, jó dolgot kíván*** nemes, hasznos tevékenységet, feladatot kíván, nemes munkára vágyik.****

*Igaz ez a beszéd (pisztosz logosz): hitelt érdemlő, és megbízható az ige.

**Püspökséget kíván (episzkopé oregomai oregó): felvigyázói, felügyelői szolgálatra vágyakozik, és törekszik.

***Jó dolgot kíván (kalosz ergon): nemes, hasznos tevékenységet, feladatra, nemes munkára vágyik.

****Hiszen: „Nem mintha magunktól, mintegy saját erőnkből volnánk alkalmatosak, és képesek vagy elegendők valamit gondolni, és bármit is megítélni, úgy, mint magunkból, mintegy a saját erőnkből. Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink. Ellenkezőleg a mi alkalmatos, és elégséges voltunk, és a mi képességünk, rátermettségünk az Istentől van” (2 Kor. 3,5).

A Filippibelieknek így írnak az apostolok, ismét a püspököket előljáróknak, felvigyázóknak nevezve: „Pál és Timóteus, Jézus Krisztus rabszolgái írják e levelet, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik a püspökökkel, vagyis az elöljárókkal, felügyelőkkel, felvigyázókkal, és diakónusokkal az egyházban, azaz a kihívottak közösségében szolgálókkal egyetemben” (Fil. 1,1).

És Titusz is azt az utasítást kapja, hogy: „Avégett, annak érdekében hagytalak téged Krétában, hogy a hátra maradt, az elmaradt dolgokat hozd rendbe, és az elintézetlenül maradt ügyeket eligazítsad, és pótold, ami hiányzik. És jelölj ki, és állíts szolgálatba városonként presbitereket, véneket, bölcs elöljárókat, amiképpen én néked meghagytam” (Tit. 1,5).

1 Tim. 3,2 Szükséges annakokáért, hogy a püspök, azaz a felügyelő, a felvigyázó feddhetetlen,* kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, nem zsarolható, panaszra okot nem adó legyen. Egy feleségű, monogám férfiú, úgy biológiai, mint szellemi értelemben. Józan,** megfontolt, bölcs, mértéktartó, titoktartó. Mértékletes,*** önmagán uralkodni képes, illedelmes,**** kötelességét pontosan teljesítő, szerény. Vendégszerető,***** aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja, a tanításra alkalmatos,****** akinek meg van hozzá a képessége, adománya;

*Feddhetetlen (anepiléptosz anepilémptosz): kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, nem zsarolható, panaszra okot nem adó.

**Józan (néphaleosz néphaliosz): megfontolt, bölcs, mértéktartó, titoktartó.

***Mértékletes (szóphrón): önmagán uralkodmi képes, tisztességes, rendes, tiszteletreméltó.

****Illedelmes (koszmiosz): kötelességét pontosan teljesítő, szerény.

*****Vendégszerető (philoxenosz): aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja.

******Tanításra alkalmas (didaktikosz): akinek meg van hozzá a képessége, adománya.

1 Tim. 3,3 Nem borozó,* nem részeges, nem iszákos, nem verekedő,** és nem veszekedő, aki sértő, bántó szavakat mond indulatosan, és nem erőszakoskodó, nem kötekedő, hanem szelíd, békeszerető. Nem rút nyereségre vágyó,*** nem mohó, nem haszonleső, nem hitvány módon nyerészkedő, nem kapzsi. Hanem szelíd,**** jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, megértő, kíméletes. Versengéstől ment, a viszálykodást kerülő; nem harcoló, és nem harcias, aki nem vesz részt a csatában, nem vitatkozó, vagy veszekedő, békés, békeszerető, legyőzhetetlen, bevehetetlen*****nem pénzsóvárgó,****** nem pénzsóvár, nem törekszik hamis nyereségre, nem anyagias, a pénznek nem rabja.*******

*Borozó (paroinosz): részeges, iszákos.

**Verekedő (pléktész): veszekedő, aki sértő, bántó szavakat mond indulatosan, és erőszakoskodó, kötekedő.

***Nyereségre vágyó (aiszkhrokerdész): mohó, haszonleső, hitvány módon nyerészkedő, kapzsi.

****Szelíd (epieikész): jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, megértő, kíméletes.

*****Nem versengő (ἄμαχον): a viszálykodást kerülő; nem harcoló, és nem harcias, aki nem vesz részt a csatában, nem vitatkozó, vagy veszekedő, békés, békeszerető, legyőzhetetlen, bevehetetlen.

******Pénzsóvárgó (aphilargürosz): pénzsóvár, törekszik hamis nyereségre, anyagias, a pénznek rabja.

*******És mert rendkívül fontos a mondanivaló, újra-és újra ezt tanítja az apostol: „Ha van feddhetetlen, aki kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem adó, egy feleségű, monogám férfiú, úgy biológiai, mint szellemi értelemben. Akinek hívő, és megbízható, keresztény, és nem kicsapongással vádolt, nem vádolhatóak azzal, hogy a megmentetlen állapotból fakadó, veszélyes életmódot folytatnak, és kicsapongó, züllött, elvetemült, mértéktelen, orgiákon résztvevők. Avagy engedetlen gyermekei vannak, akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek. Mert szükséges, hogy a püspök, azaz a felügyelő, a felvigyázó feddhetetlen, és kifogástalan legyen, ne legyen vádolható, mint Isten sáfára, mint Isten intézője. Nem akaratos, ne legyen önelégült, öntelt, önkényeskedő, a maga tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen, sem elbizakodott, önhitt, vagy kevély. Nem haragos, nem indulatos, vagy hirtelen haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló. Nem részeges, nem borissza alkoholista, nem verekedő, nem erőszakos, arrogáns, harcias, veszekedő, civakodó, támadó, nem rút, és nem aljas nyerészkedő, nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi. Hanem legyen vendégszerető, aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja. Jónak kedvelője, és a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos. Mértékletes és józan gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott, megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó. Megigazult, méltányos, pártatlan, és Isten által igazzá tett, tiszta és tisztességes, szent, hívő, Istennek tetsző, magatűrtető, önmegtartóztató, fegyelmezett, mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, önmagát legyőzni képes. Aki a tudomány szerint való igaz, őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő beszédhez, Igéhez tartja magát, aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige mellett, hogy inthessen, és aki képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni az egészséges tudománnyal, a romlatlan tanítással. Hogy meggyőzhesse az ellenkezőket, megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak. (Más fordítás: Aki ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható, hiteles Igéhez, hogy képes legyen bátorítani, buzdítani is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat)” (Tit. 1,6-9).  

És hogy hogyan kell szolgálni azoknak, akik Isten népének vezetői, arról így szól Péter apostol: „Legeltessétek pásztorként felügyelve, és felvigyázva az Istennek köztetek lévő, és rátok bízott nyáját, gondot viselvén, szorgalmasan figyelve, felügyeletet gyakorolva, és vigyázva arra nem kényszerítésből, nem is kényszerűségből, hanem örömest, buzgóságból, és önként, szabad akaratból, és készségesen. Sem nem rút nyerészkedésből, nem nyereségszerzés, és haszonlesésből, hanem jóindulattal, és odaadással, készségesen. Sem nem úgy, hogy letiporva, és zsarnokoskodva uralkodjatok a gyülekezeteken, nem hatalmaskodva, kontrollálva, és leigázva a választottak fölött mely sorsrészül jutott nektek, hanem mint példányképei a nyájnak” (1Pét 5:2-3).

És ismét hangzik a figyelmeztetetés: „A testvéri szeretet legyen maradandó, és maradjon meg. A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2).

És ugyanezt mondja Pál apostol: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká, őrizőivé tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28).

És folytatódik a kijelentés, ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes, részegítő italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet, a kijelentés sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben, nemzedékről nemzedékre. Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz. 10,9-10).

Továbbá: „A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. (Más fordítás: A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben. Legyetek a vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe)” (Róm. 12,13).

És ismét: „Az Úr rabszolgájának pedig nem kell nem szabad, és nem szükségszerű torzsalkodni, harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni. Hanem legyen mindenkihez minden módon, mindenképpen, mindig és állandóan nyájas, jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes, tanításra alkalmas, türelmes aki elviseli a rosszat / a gonoszt. Higgadt a rossz iránt, béketűrő. (Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek)” (2 Tim. 2,24).

És folytatódik a kijelentés, Isten emberei: „Senkit ne szidalmazzanak, senkit se szóljanak meg, ne veszekedjenek, kerüljék a viszálykodást. Gyöngédek, megértőek legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2).

Nyilvánuljon meg rajtuk, és bennük: „… a Szellem gyümölcse: az Isten szerinti szeretet, öröm, békesség, béketűrés, türelem, állhatatosság, kitartás, szívesség, kedvesség, jóság, jószívűség, becsületesség, egyenesség, hűség, megbízhatóság, hitelesség, szelídség, jóindulat, higgadtság, nyugodtság, mértékletesség, önuralom, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22).

Mert: „Az igaznak, a megigazultnak gyümölcse életnek fája; és életeket nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30).

Legyenek bölcsek: A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak, és békességet teremtenek” (Jak. 3,17-18).

1 Tim. 3,4 Ki a maga házát jól igazgatja, aki a saját háznépét* jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza, gyermekeit engedelmességben**irányítása alatt, alávetettségben]tartja, minden tisztességgel*** szentségben neveli. (Más fordítás: aki saját családjának legyen jó gondviselője, gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre nevelve).

*Saját háznépét (proisztémi): jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza.

**Engedelmességben tart (hüpotagé): irányítása alatt, alávetettségben.

***Tisztességgel neveli (szemnotész): méltósággal, és szentségben neveli.

1 Tim. 3,5 Mert ha valaki az ő tulajdon házát, háznépét nem tudja igazgatni,* vezetni, kormányozni, rendben tartani, és példaként előtte állni, mi módon visel gondot az Isten egyházára, az eklézsiára, a kihívottak közösségére.**

*Igazgat (proisztémi): vezet, kormányoz, rendben tart, és példaként előtte áll.

**És megismétli az apostol, hogy aki elöljáróságot kíván, annak ne legyenek: „… engedetlen gyermekei, olyanok, akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlan gyermekek, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek” (Tit. 1,6).

Már az Ószövetségben kijelentésre került, hogy olyan legyen, aki: „Vigyáz a háznépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi, és nem kenyere a semmittevés” (Péld. 31,27).

1 Tim. 3,6 Ne legyen új ember,* újonnan megtért ember, nehogy felfuvalkodván** és beképzeltté válva gőgös, öntelt, dölyfösen viselkedő legyen. És így az ördög,*** a vádaskodó, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség kárhozatába, az ördög tőrébe esve, a vádló ítéletébe ne essék, és az ő ítélete alá ne kerüljön.

*Új ember (neophütosz): új hívő, vagyis újonnan megtért ember, aki nemrég vált kereszténnyé.

**Felfuvalkodván (tüphoó tüphoomai): és beképzeltté válva gőgös, öntelt, dölyfösen viselkedő legyen.

***Ördög (diabolosz): a vádaskodó, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség.

1 Tim. 3,7 Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívül valóktól, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla. Hogy gyalázatba és az ördög tőrébe, csapdájába, hálójába ne essék, és nehogy megszólják, és hogy csúfolás, gúnyolás, gyalázás rágalom ne fogja, hízelgés tőrbe ne ejtse.  

1 Tim. 3,8 Hasonlóképpen a diakónusok,* az egyházi szolgálatot végzők, akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják, tisztességesek, tiszteletre méltók, komolyak legyenek. Nem kétnyelvűek, nem kétféleképpen beszélők, és nem kétszínűek. Nem sok borivásba merültek, akik a mértéktelen borivás rabjai, nem olyanok, akik a borívásnak adja át magát. nem rút nyereségre vágyók** nem haszonlesők, nem piszkos nyereséget hajhászók, nem kapzsik.

*Diakónusok (diakonosz): egyházi szolgálatot végzők, akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják.

**Nyereségre vágyók (aiszkhrokerdész): haszonlesők; piszkos nyereséget hajhászók, kapzsik.

1 Tim. 3,9 Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. [Más fordítás: olyanok, akik tiszta lelkiismerettel birtokolják, és őrzik magukban a hit titkát].*

*És újra hangzik a kijelentés: „Birtokolván, és megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, a szellemi együttészlelést, melyet némelyek elvetvén, és elutasítván, a hit dolgában hajótörést szenvedtek, és a hitet elvesztve megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük” (1 Tim. 1,19).

1 Tim. 3,10 És ezek is először megpróbáltassanak,* ezeket is meg kell vizsgálni előbb, hogy alkalmasnak bizonyulnak-e, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek,** kifogástalanok, panaszra okot nem adók, nem vádolhatók, megtámadhatatlanok.

*Megpróbáltassanak (dokimadzó): megvizsgáltassanak, hogy alkalmasnak bizonyulnak-e.

**Feddhetetlenek (anegklétosz): kifogástalanok, panaszra okot nem adók, nem vádolhatók, megtámadhatatlanok.

1 Tim. 3,11 Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, és tiszteletre méltóak, komolyak legyenek, nem patvarkodók,* nem rágalmazók, vádaskodók, pletykások, árulók, rosszindulatúak, ellenségeskedők, ellenségeskedést szítók. Hanem józanok, meggondoltak, mértékletesek, körültekintőek, az ige szerint élők, és viselkedők, mindenben hűségesek, és megbízhatóak legyenek**

*Patvarkodó (diabolosz): rágalmazó, vádaskodó, pletykás, áruló, rosszindulatú, ellenségeskedő, ellenségeskedést szító. Ez olyan személyt jelent, aki negatív beszéddel vagy tevékenységgel szétszakítja a kapcsolatokat, és az embereket (vagy Istent és az embert) eltávolítja egymástól.

**A szent Szellem figyelmeztetése: „A rágalmazó megjelenti a titkot, mert pletykál, és meghitt beszélgetésekben elhangzó titkokat tár fel; de a szellemben erős elfedezi, elleplezi a dolgot” (Péld. 11,13).

És ismét: „Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál” (Péld. 20,19).

1 Tim. 3,12 A diakónusok, - az egyházi szolgálatot végzők, akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják egy feleségű - monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben - férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják, aki a saját háznépét jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza.*

*Tehát olyan ember, aki: „Vigyáz a háznépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi, a semmittevés nem kenyere” (Péld. 31,27).

1 Tim. 3,13 Mert akik jól szolgálnak, szép és méltó *tisztességet, rangot szereznek maguknak, és sok bizodalmat** és magabiztosságot a nyilvánosság előtt való szólásban, és a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.***

*Tisztesség (bathmosz): rang.

**Bizodalmat (parrészia): magabiztosságot a nyilvánosság előtt való szólásban.

***Akik jól forgatják a rájuk bízott talentumokat, azoknak azt mondja Uruk: „Jól vagyon jó, derék és hű rabszolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, és sokak fölé foglak állítani; menj be a te uradnak örömébe, az Urad ünnepi lakomájára” (Mát. 25,23).

1 Tim. 3,14 Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára hozzád megyek;

1 Tim. 3,15 De ha késném, ezekből tudd meg, hogyan és mi módon kell, és szükséges forgolódni,* eljárni, viselkedni, és tevékenykedni az Isten házában. Mely az élő Istennek egyháza, ami a kihívottak közössége, az eklézsia, az igazságnak, a valóság oszlopa,** tartó pillére és erőssége, szilárd, és erős alapja.***

*Forgolódni (anasztrephó): eljárni, viselkedni, és tevékenykedni.

**Igazságnak oszlopa (alétheia sztülosz): a valóság oszlopa, és tartó pillére.

***Így tanítja Timóteust az apostol: „Az ifjúkori kívánságokat, vágyat, szenvedélyt pedig kerüld, menekülj el, fuss el, tartsd távol magadtól. Hanem kövessed, az igazságot, Isten Igéjét. A hitet, az Isten szerinti szeretetet, és a békességet vagyis azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás. Azokkal egyetembe,  akik segítségül hívják az Urat tiszta, mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, amiben nincs idegen anyag, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes szívből, bensőből, a szellemi élet központjából. A botor, meggondolatlan, ostoba, éretlen, és gyermekes, értelmetlen, nevelésre alkalmatlan vitatkozásokat pedig kerüld, mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj ki. Tudván, hogy azok háborúságokat, harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést szülnek, hoznak létre, teremtenek. Az Úr rabszolgájának pedig nem kell, sőt nem szabad, és nem szükségszerű torzsalkodni, harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni. Hanem legyen mindenkihez, minden módon, mindenképpen, mindig és állandóan nyájas, jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes, tanításra alkalmas, türelmes, olyan aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő. (Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie. Tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek). Aki szelíden, jóindulattal, barátságossággal, higgadtsággal tanítja, oktatja, képezi, neveli az ellenszegülőket, az olyanokat, akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak, ellenkeznek, ellenszegülnek, kötekednek. Ha talán adna nékik az Isten megtérést, az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására az igazság, a valóság, Krisztus megismerésére” (2 Tim. 2,22-25).

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16).

1 Tim. 3,16 És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben, megigazíttatott, igazolást nyert Szellemben. Megláttatott az angyaloktól. Hirdettetett a pogányok, a  népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, fölment a dicsőségbe. [Más fordítás: Valljuk, hogy a a hit Nagy Titka Az, aki megjelent testben, igazolta a Szellem, látták az angyalok, hirdették a népeknek, hitt benne a világ, befogadta a dicsőség].*

*János apostol bizonyságtétele: „Kezdetben már vala az Ige, és az Ige vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. A világban volt, és a világ általa lett, általa jött létre, és teremtetett, rajta keresztül támadt, de a világ mégsem ismerte meg, nem ismerte fel őt. Az övéi közé, a saját tulajdonába jöve, és az övéi, a saját tulajdonai nem fogadák be őt. És az Ige hústestté lett, és lakozék, sátrat vert, letáborozott mi közöttünk, és láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. Akit kegyelem és igazság tölt be” (Ján. 1,1.10-11.14).

Ő Maga az ÉLET: „És az élet, a természetfeletti élet, a más létezési forma megjelent, szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, megmutatta magát, és láttuk, és megtapasztaltuk, felfogtuk, s szemlélői is voltunk. És tanúbizonyságot teszünk róla, és jelül szolgálunk, magunkon hordozva bizonyságtételünk hitelességének JELÉT: szavaink valódiságát, amit életünkkel, és tetteinkkel igazolunk, és hirdetjük néktek is az örök életet, a természetfeletti életet, a más létezési formát, amely az Atyánál vala és most szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, megmutatta magát és megjelent nékünk” (1 Ján. 1,2).

„És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket eltávolítsa; és ő benne nincsen bűn” (1 Ján. 3,5).

Őbenne van biztonságos utunk, mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Őbenne való hit által” (Ef. 3,12)