A legfontosabb döntés

NE FÉLJ!

A bálványképektől, és szobroktól, mert:

 „Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!” 

(Jer. 10:5)

Steve McVey: Isten szeretete

Isten az Igét / Szót neked szánta. Isten már azelőtt mondani akart neked valamit, mielőtt az első proton és neutron létrejött volna. Mi volt ez a fontos hír, amit meg akart osztani, jóval azelőtt, hogy itt lettél volna?

Az hogy SZERET, mindig is szeretett és mindig is SZERETNI FOG.

Spurgeon: A gondolatokról

Lehet, hogy nem mindig azt kapod, amit akarsz, 

de mindig azt kapod, amire gondolsz.

Úr Jézus, Istenem!

Te vagy: 

„Aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra; Aki lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását”

(Zsolt. 65,7-8). 

Imádkozz

Ha gondod van: imádkozz!

Ha valaki megbántott: imádkozz!

Ha beteg vagy: imádkozz!

Ha úgy érzed, már-már feladod: imádkozz!

Ha valaki, akit szeretsz, szenved: imádkozz!

Ha elcsüggedtél: imádkozz!

Ha nem tudod, mit tegyél: imádkozz!

László Boda

A szeretet erős

Zsoltár 65. HÁLAIMA. (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 65,1 Az éneklőmesternek; [a karmesternek] zsoltár; Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] éneke.

Zsolt. 65,2 Tied a hódolat, [Téged illet] a dicséret, [a dicsőítés] oh Isten, a  Sionon. És néked teljesítik ott a fogadást. [Héber szerint: A (dúmijjáh): csendes várakozásban (təhilláh): dicsérem, dicsőítem, imádom, hálát adok ('ĕlóhím): Istennek a  Sionon (cijjôn): Sion= „napégette, kiszáradt, megperzselt hely), és (šálém): kész vagyok (néḏer neḏer): fogadalmi ajándékot bemutatni].*

*És így folytatja Dávid: „Hálával [(tôḏáh): hálaadással] áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat [(néḏer neḏer): fogadalmaidat]; (Más fordítás: A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt)!(Zsolt. 50,14).

„Tegyetek fogadást (fogadalmat) és adjátok meg (és teljesítsétek) azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, akik ő körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek” (Zsolt. 76,12).

Dávid példát ad arra, hogy mit jelent a fogadalom: „Felőled lesz [Rólad szól] dicséretem a nagy gyülekezetben [a nagy közösségben]. És teljesítem fogadalmaimat az istenfélők [(járé'): Istent tisztelők] előtt” (Zsolt. 22,26).

Jónás is erről tesz megvallást: „én hálaadó szóval áldozom néked (én hálaéneket zengve áldozok neked); megadom, amit fogadtam. Az Úré (az Úrtól jön) a szabadítás” (Jón. 2,10).

Bizony: „Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem (teljesítem) néked fogadásaimat, Amelyeket ajakim ígértek és szájam kimondott nyomorúságomban (a bajban)” (Zsolt. 66,13-14).

És: „Az Úr iránt való fogadásaimat (teljesítem) megadom az ő egész népe előtt (egész népe jelenlétében). Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged” (Zsolt. 116,14).

És: „Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek” (Zsolt. 35,18).

„Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, (és nem zárom be számat) te (jól) tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; (beszélek hűségedről és szabadításodról) nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat (szeretetedet és hűségedet) a nagy gyülekezetben” (Zsolt. 40,10-11).

„Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon” (Zsolt. 61,9).

És miért is kell még hálaadással áldoznunk? „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Annakokáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét” (Zsid. 13,14)

„Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, (szeretetéért) és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, (az emberekkel tett csodáiért). És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel (beszéljék el ujjongva tetteit)!” (Zsolt. 107,21-22).

Zsolt. 65,3 Oh könyörgést [(təp̄illáh): az imádságot] meghallgató, hozzád folyamodik [(bô') eléd járul] minden test [minden (báśár): hústest].*

*Dávid megvallása: „A szegények [(ʿánájv ʿánáv): elnyomottak, szerencsétlen nyomorultak] kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, [a bensőjüket] füleiddel figyelmezel [feléjük fordítod füledet, és kegyelmed által szivüket megváltoztattad, és imádságra hangoltad]” (Zsolt. 10,17)

„Hiszen: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (és igazán) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19).

 Bizony az Úr: „… az igazaknak … könyörgését (és imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29).

Zsolt. 65,4 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg. [Héber szerint: Bár (ʿáôn dáḇár): bűnös beszédeim, és azok következményei: baj, csapás (gáḇar): felülkerekedtek, elhatalmasodtak, és (pešaʿ): lázadást, elszakadást okoztak. De Te (káp̄ar): befedezted bűneimet, és megbocsátottad].*

*És így folytatja Dávid:  „… utolértek bűneim miatt a [(ʿávôn ʿáôn): bajok, csapások], amelyeket végig sem nézhetek, amelyek [(jáḵôl jáḵól): legyőztek, felülkerekedtek rajtam]; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem” (Zsolt. 40,13).

„Mert bűneim [(ʿávôn ʿáôn): törvény nélküli állapotom miatti gonoszságaim] elborítják fejemet [(ró'š) kezdettől]; súlyos teherként, erőm felett [nehezednek rám]” (Zsolt. 38,5).  

Emiatt: „Eláradtak [(ráḥaḇ): igen megsokasodtak] szívemnek [(léḇáḇ): bensőmnek] szorongásai, [(cáráh): nyomorúságai, gyötrelmei] nyomorúságaimból [(məcuqáh məcúqáh): szorongattatásom, és gyötrelmemből] szabadíts meg engem. [Más fordítás: Adj enyhülést szívem gyötrelmének és (jácá'): szabadíts, ments meg, vezess ki bajaimból, szorult helyzetemből, szükségeimből, ínségemből]” (Zsolt. 25,17).

Mert: „bánatban [(jáḡôn): szomorúságban fájdalomban] enyészik [(káláh): múlik el] életem és sóhajtásban [('ănáḥáh): nyögésben, jajgatásban] múlnak éveim; bűnöm miatt  roskadoz erőm, a [(ʿávôn ʿáôn): bűn miatti baj, csapás (kášal): elveszi erőmet, támolygok, tántorgok, kimerült vagyok], és kiasznak csontjaim, és [(ʿášéš ʿecem): elfogy, elenyészik testem]” (Zsolt. 31,11).

Megvallom, hogy: „Egyedül te ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz…” (Zsolt. 51,6).

És: „… URam, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!” (Zsolt. 41,5).

Hiszen: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek (tiszteljenek) téged!” (Zsolt. 130,3-4).

 És én: „Vétkemet bevallám néked, bűnömet [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh jḏʿ ʿávôn ʿáôn): vétkemet, tévedésemet, céltévesztésemet megismertem, megértettem, és a bűn következményét, a bajt, csapást megtapasztaltam], és el nem fedeztem [(kásáh): nem rejtegettem, nem takargattam tovább, és hamisságomat nem titkoltam el]. Azt mondtam [('ámar): magamban]: Bevallom hamisságomat [(pešaʿ): lázadásomat, elszakadásomat, hűtlenségemet] az Úrnak [(jəhóváh): Jahvénak, az Örökkévalónak] - és te elvetted rólam bűneimnek terhét [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): céltévesztésem következményeit, bajokat, csapásokat, és eltörölted adósságom, megbocsátottad Istennélküliségemet] Szela. (Zsolt. 32,5).

A prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat és gonoszságodat önmagamért, és bűneidről, és gonoszságodról nem emlékezem meg!” (Ésa. 43,25).

Zsolt. 65,5 Boldog, és [('ešer 'ášár): áldott] az, akit Te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a Te tornácaidban, a Te [(ḥácér): udvaraidban]; hadd teljesedjünk meg a Te házadnak javaival, a Te templomodnak szentségével!*

*Dávid megvallása: „Boldog nép az [(gój gôj): a nemzet], amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül [(naḥăláh): tulajdonául] választott magának” (Zsolt. 33,12).

„Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. [Más fordítás: Megrészegülnek házad dús javaitól, gyönyörűséged patakjával itatod őket; örömöt árasztasz rájuk, mint patakot]” (Zsolt. 36,9).

 Igen: „Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela. (Zsolt. 84,5).

„Mert jobb egy nap a te tornácaidban, (a te udvaraidban) hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!” (Zsolt. 84,11).

Dávid így könyörög az Úrhoz: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában” (Zsolt. 27,4).

„Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem [és szereteted kísér] életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig [egész életemben örök időkön át]” (Zsolt. 23,6).

Zsolt. 65,6 Csodálatos dolgokat szólasz [(ʿún): jelentsz ki] nékünk a te igazságodban, üdvösségünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma.[Más fordítás: Igazságosságodban meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fenséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak];

Zsolt. 65,7 Aki hegyeket épít [(kún): hozott létre, és megszilárdította] erejével, körül van övezve hatalommal.*

*A próféták mind Őróla írnak: „Mert ímé, aki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és aki megjelenti az embernek az ő gondolatát, szándékát, aki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr (jəhóváh: Jahve, az Örökkévaló) ő, a Seregeknek Istene az ő neve” (Ámós. 4,13).

 Ő az, aki: „… kijő az Úr (jəhóváh: Jahve, az Örökkévaló) az ő helyéről, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain. És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tűz előtt, mint a meredekről leszakadó (lezúduló) vizek” (Mik. 1,3-4).

„Viaszként olvadnak meg a hegyek az ÚR (jəhóváh: Jahve, az Örökkévaló) előtt, az egész föld Ura előtt” (Zsolt. 97,5).

Zsolt. 65,8 Aki lecsillapítja [(šáḇaḥ): lecsendesíti] a tengerek zúgását, habjaik, a [(gal): hullámok] zúgását, [(hámón hámôn) morajlását], a népek, [nemzetek] háborgását. [Más fordítás: Te csendesíted el a tenger morajlását, hullámainak vészjósló bömbölését, zúgását. A népek háborognak; Zavarba jőnek a nemzetek].*

*Jób így vall Róla: Ő az: „Aki egymaga feszítette ki az egeket, lépdel a tenger hullámhegyein, és tapos a tenger hullámain” (Jób. 9,8).

És hogy ki Ő, azt az Evangélium jelenti ki: „És mikor Jézus a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai. És ímé heves vihar, és nagy háborgás, nagy rengés támadt a tengeren, annyira, hogy a hajót már-már elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik, mert lepihent, és elszunnyadott vala. És az ő tanítványai hozzámenvén, felköltik őt, mondván: Uram, Urunk! Ments és tarts meg minket; mert elveszünk, mert mindjárt elpusztulunk, és meghalunk. És monda nékik: Mit féltek, miért vagytok ilyen félénkek, bátortalanok, gyávák, óh kicsinyhitűek? Milyen kevés a hitetek. Azután felállt, és fölkelvén ráparancsolt és megfedte, megdorgálta a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség, és nagy nyugalom támadt, mert teljes szélcsend lett. Az emberek pedig elcsodálkoznak és megdöbbentek, és elámultak, mondván: Kicsoda ez, honnan való ő, hogy mind a szelek, mind a tenger engedelmeskednek néki” (Mát. 8,23-27).

Dávid is Róla prófétál: „De az Úrhoz kiáltanak az ő szorultságukban, az ő nyomorúságukban, és sanyarúságukból, szorult helyzetükből kivezette és kiszabadította őket. Lecsendesítette, és megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok, és elcsitultak a hullámok. És örülnek, amikor azok elsimultak, hogy lecsillapodtak vala, és a kívánt kikötőbe vezette őket” (Zsolt. 107,28-30)

 Hát: „Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. Te uralkodol a tengernek kevélységén, a dühöngő tengeren, mikor az ő habjai felemelkednek, ha hullámai tornyosulnak, te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,9-10).  

És hogy mit szimbolizál a tenger, a sok vizek, azt Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr: „Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása. Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz; de ha megdorgálja az ÚR, elfut messzire. Mint a polyvát kergeti a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar” (Ésa. 17,12-13).

Mert:  „A hatalmas vizek hangjánál, a nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr, (jəhóváh: Jahve, az Örökkévaló) a magasságban. (Zsolt. 93,4).

Zsolt. 65,9 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és napnyugat határait megörvendezteted [Héber szerint: (járé'): félelemmel való tiszteletre, csodálatra, bámulatra késztet az ('ôṯ): emlékeztető jel, a pózna, a bizonyíték a (qácú): végen lakókban, amikor (jášaḇ) helyet foglal, és elhelyezkedik, és (bóqer): másnap reggel a fény behasít az sötétségbe, a (ʿereḇ): keveredésbe. És amikor (môcá'): feltűnik, felkel (ránan): örömre, örömkiáltásra fakasztod, ujjongásra indítod a végen lakókat].

Zsolt. 65,10 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzel nékik, mert úgy rendelted azt. [Héber szerint: Meglátogatod a földet, páqaḏ): figyelsz rá, észreveszed hiányát és gondoskodsz róla. Megöntözöd, áldásod bőségével elárasztod. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz róluk].*

*Folytatás: „Hogy esőt adj a lakatlan földre, az ember nem lakta pusztára, hogy bőven megitassad a puszta sivatagot, és zöldellő növényzetet sarjasszál” (Jób. 38,26-27)

„Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy eledelt vegyenek a földből” (Zsolt. 104,13-14).

„Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. [Más fordítás: Megrészegülnek házad dús javaitól, gyönyörűséged patakjával itatod őket; örömöt árasztasz rájuk, mint patakot]” (Zsolt. 36,9).

Zsolt. 65,11 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod, záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod. [Héber szerint: (ráváh): Bőségesen megöntözöd, átitatod, (telem): barázdáit, és (gəḏúḏáh gəḏúḏ): mélyedéseiben a (náḥéṯ):  göröngyöt, a rögöt szétlapítod, (rəḇíḇím): bőséges záporral (múḡ): megpuhítod, és elmállasztod. (cemaḥ): Sarját, termését (báraḵ): megáldod, és javaidból részesíted].*

*Az Úr az: „Ki az elmúlt időkben [(genea): az előző nemzedékek során] hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni: [(eaó ethnosz): eltűrte, hogy a nemzetek mind a maguk útján haladjanak]. Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket [(kardia): a mi bensőnket]” (Csel. 14,16-17).

Jeremiás így panaszkodik, ennek ellenére : „Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az Urat, (Jahvét az Örökkévalót), aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket” (Jer. 5,24).

Pedig Ő az: „Aki esőt ad [(náṯan): bocsát] a földnek színére [(páním): felszínére], és a mezőkre vizet bocsát [és vízzel öntözi az egész határt]” (Jób. 5,9).

Aki: „Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, (villámokat szór) hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból” (Zsolt. 135,7).

„Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből” (Jer. 10,13).  

„Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjasszon zsenge pázsitot” (Jób. 38,27).

 És Dávid így folytatja: „Énekeljetek az Úrnak hálaadással, (zengjetek hálaéneket az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak) pengessetek hárfát (énekeljetek hárfakísérettel) a mi Istenünknek! Aki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára (esőt bocsát a földre), és füvet sarjaszt a hegyeken” (Zsolt. 147,7-8).

Ő az: „Aki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből” (Zsolt. 104,13-14).

És hogy milyen esőt küld az Úr, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, az én igém is, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, és eléri célját a hová, és amiért küldöttem” (Ésa. 55,10).

Zsolt. 65,12 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, [(ṭôḇ): áldásoddal], és a te nyomdokaidon, a Te [(maʿəgál): utadon] 

a kövérség [(dešen): termékenység, bőség] fakad [(ráʿap̄): csepeg, harmatoz];*

*Dávid így folytatja: „A föld megadja az ő gyümölcsét (meghozza termését): megáld minket az Isten, a mi Istenünk” (Zsolt. 67,7).

„Békességet ad határainknak, megelégít minket a legjobb búzával” (Zsolt. 147,14).

És a feltétel: „Ha az én rendeléseim szerint jártok, (és éltek) és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek: Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan (és biztonságban) lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken” (3 Móz. 26,3-7).

„És reád szállnak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára” (5 Móz. 28,2).

Zsolt. 65,13 Csepegnek [(ráʿap̄): harmatoznak] a puszta legelői és a halmokat vígság [(gíl): örvendezés, ujjongás] övezi.*

*Így folytatódik a kijelentés: „Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből, mint eső cseperegnek alá, Amelyet a fellegek (árasztanak) és özönnel öntenek, és (bőségesen) hullatnak le temérdek emberre” (Jób. 36,27-28).

Hát: „Ne félj, te föld! Örülj és vigadozz, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr! Ne féljetek, ti mezei vadak! Mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat” (Jóel. 2,21-22).

És Dávid imája, és kijelentés aki alászáll mint eső: „Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot. Szolgáltasson igazságot a nép nyomorultjainak segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót. Éljen addig, amíg a nap áll és ameddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre. Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, amely megöntözi (és megáztatja) a földet” (Zsolt. 72,3-6).

Zsolt. 65,14 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek [ujjonganak] és énekelnek.*

*Dávid imában vallja meg az Úr ígéreteit: „Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százsorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. (Marháink legyenek kövérek), ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utcáinkon. Boldog nép az, amelynek így van dolga; boldog nép az, amelynek az Úr az ő Istene” (Zsolt. 144,13-15).

És azt is, Akiről szólnak az ígéretek: : „És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon. Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. Tartson neve mindörökké; viruljon neve, (terjedjen híre) míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt. Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, Egyedül ő tud csodákat tenni!” (Zsolt. 72,15-18).

Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas legelőn legel azon a napon” (Ésa. 30,23)

Imádság:

Úr Jézus, én Uram!

Csak annyit kérek Tőled, hogy adj nekem benned bízó, rád tekintő hitet!

Ámen

Nem csak egy fog vagy a kozmikus fogaskerékben!

Isten valóra vált álma, mesterműve vagy! Aki Jézus Krisztusban átölelt, és szorosan magához vont,  és most már az ő gyermeke vagy.

Mint gyermek, Jézushoz hasonlóan, a szeretet és elfogadás helyére ültetett.

Steve McVey

Az imáról

NE FÉLJETEK!

„Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!”

(Jer. 10:2)

A szellemi ajándékokról

„Aszerint, hogy ki-ki milyen szellemi ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek” 

(1Pét 4.10; SZIT)

Spurgeon: Az igéről.

A Szentírásban található igazság soha nem tesz boldoggá bennünket, amíg az a szívünkben élő igazsággá nem válik.

Berkes Vilmos

Imádság

 Köszönöm Atyám, hogy Krisztusban jó pásztorom lettél. Hálás vagyok törődésedért, gondoskodó szeretetedért. Ámen

Fenségednél nincs vonzóbb

Zsoltár 64. Könyörgés segítségért és oltalomért. (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 64,1 Az éneklőmesternek; [(nácaḥ): karmesternek, karvezetőnek] Dávid zsoltára.

Zsolt. 64,2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, az én [(śíaḥ): beszédemet] mikor panaszkodom. Óvd, Őrizd meg életemet, mert ellenség rettent.*

*Dávid minden nyomorúságában, szorongattatásában kiált az Úrhoz, példát hagyva nekünk: „Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!” (Zsolt. 4,2).

„Uram, figyelmezz szavaimra (figyelj beszédemre); értsd meg (vedd észre) az én sóhajtozásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára (figyelj hangos kiáltozásomra), én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!” (Zsolt. 5,2-3)

Hallgasd meg, Uram, az igazságot (hallgasd meg igaz ügyemet), vedd észre könyörgésemet (figyelj esedezésemre), figyelmezzél (ügyelj) imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. A te orcádtól (a Te színed elől) jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat (Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot)” (Zsolt. 17,1-2)

„Serkenj föl, ébredj ítéletemre (kelj védelmemre, tégy igazságot peremben), oh Uram, Istenem, az én ügyemért (intézd te az ügyem). Ítélj meg engem, oh Uram, Istenem (igazságod szerint, ne engedd, hogy kinevessenek), hogy ne örüljenek rajtam! (Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam)” (Zsolt. 35,23-24).

„Halld meg esedezéseimnek szavát, [(šámaʿ taḥănúnáh taḥănún qól qôl): figyelj, és értsd meg könyörgő szavam, esedező hangomat] mikor [(šávaʿ): segítségért] kiáltok, és [imádkozom] hozzád, és mikor felemelem [kitárom] kezeimet a te szentséged lakhelye [(qóḏeš dəḇir dəḇír): szent templomod] felé” (Zsolt. 28,2).

„Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok” (Zsolt. 5,2-4)

„Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet” (Zsolt. 143,1).

Zsolt. 64,3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől [Héber szerint: Rejts el engem az (ráʿaʿ): ártalmas, rossz szándékúak (sôḏ): társaságától, gyülekezésétől. akiknek minden (páʿal'áven) - tettük, üresség, hiábavalóság hazugság, csalás romlottság.  A gonoszok (riḡəšáh reḡeš): zsibongó sokaságától].*

*Így folytatja Dávid: „Szabadíts (ments) meg engem, Uram, a gonosz emberektől; az erőszakos emberektől védj (oltalmazz) meg engemet! Akik gonoszt gondolnak (rosszat terveznek) szívükben, és minden nap háborúságot szítanak” (Zsolt. 140,2-3).

Zsolt. 64,4 Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát [(ḥereḇ): mint a kardot]; irányozzák nyilukat, [(dáraḵ): meghajlítják, megfeszítik az íjat, és céloznak nyilukkal], keserű [(mar): csípős, ártalmas, bántó, mérgező] beszédükkel.*

*Dávid panasza, és az Úr segítségének kérése: „Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket” (Zsolt. 37,14).

„Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek. [Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igaz, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]” (Zsolt. 11,2).

Zsolt. 64,5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek [Héber szerint: (misətár): rejtekhelyről lövöldöznek a (tám): tökéletes, ártatlan, feddhetetlenre. (piṯə'óm piṯə'ôm): Váratlanul, és hirtelen lőnek rá, nem félnek; Hogy arcátlanul gyorsan leterítsék].

Zsolt. 64,6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; [eltökélték magukat a gonosztettre] megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket [Héber szerint: (ḥázaq): elkötelezetten, szilárdan ragaszkodnak a (raʿ) gonosz, rosszindulatú károkozáshoz, rongáláshoz. (dáḇár): Eldöntötték, hogy (môqéš ṭáman): csapdát rejtenek el. Azt ('ámar): gondolják, és mondják, azzal dicsekednek, hogy ki (rá'áh): látja, ki veszi észre őket]?*

*Mert a gonosz: „Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arcát: nem is látott soha. [Más fordítás: Mert így szól szívében: Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket” (Zsolt. 10,11).

És ezt gondolják, és mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!” (Zsolt. 94,7).

„És mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? És van-e a Magasságosban értelem?” (Zsolt. 73,11).

Zsolt. 64,7 Álnokságokat koholnak [(ʿavəláh): gonoszságokat, csalást terveznek]; a kikoholt [(ḥáp̄aś): kitalált, kiötölt] tervet végrehatják [(támam): kidolgozzák, véghez viszik, megvalósítják]; mindenikük keble, az [('íš léḇ qereḇ): ember bensője] és szíve kikutathatatlan [(ʿámóq): mély, rejtélyes, kikutathatatlan kifürkészhetetlen; [Más fordítás: Titkos útjainkat ki tekinti át?” Átlátja az, aki ismeri az ember bensőjét, a kifürkészhetetlen szívet].*

*A próféta is így szól róla: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan és gonosz az; kicsoda ismerhetné, ki tudná kiismerni azt?” (Jer. 17,9).

Zsolt. 64,8 De meglövi [(járáh): nyíllal keresztüllövi] őket az Isten; hirtelen [(piṯə'óm piṯə'ôm): váratlanul] nyíl üt rajtok sebet [(ḥéc makkáh): nyíl sebzi meg őket; A Kisdedek nyilai az ő sebesítésük].*

*És folytatódik a kijelentés: „Annakokáért hirtelen, és [(piṯə'óm piṯə'ôm): váratlanul] eljő [(bô') rátör] az ő nyomorúsága, [('êḏ): szerencsétlenség, baj, csapás, romlás]. Gyorsan egy [(peṯaʿ): szempillantás alatt] megrontatik, [(šáḇar): összetörik, elvész, elpusztul] s nem lesz gyógyulása [(marəpé'): és nincs számára gyógymód]. (Más fordítás: Az ilyenre hirtelen rászakad romlása, hirtelen tör rá a veszedelem, és váratlanul összeroppan. egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül; tönkremegy és nincs menekvése)” (Péld. 6,15).

 Ézsaiás erről így ír: „Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el” (Ésa. 40,24).

 Mert az Isten nélkül élők: kapcsolatba, közösségbe kerülnek az átokkal, és az birtokba veszi őket” (5Móz. 28,15).

„Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; A maga gonoszsága miatt bukik el” (Péld. 14,32).

Zsolt. 64,9 És megejtik őket, a nyelvük lesz ellenük; iszonyodik mindenki, aki őket látja [Héber szerint: (kášal lášón lášôn náḏaḏ): saját nyelvük, buktatja el őket. Aki (rá'áh): szemléli, azt látja, hogy a saját beszédük űzi el, kényszeríti menekülésre őket].*

*Hiszen meg van írva: „Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának. (Más fordítás: Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza)” (Péld. 12,13).

Zsolt. 64,10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [Héber szerint: Akkor (járé'): félelemmel való tiszteletre, csodálatra, bámulatra készteti a ('áḏám): a testi embert. (náḡaḏ): megvallják, és hirdetik Isten (póʿal): tettét. És (śáḵal): megszemlélik, megvizsgálják, fontolóra veszik (maʿăśeh) cselekedeteiket, és életmódjuk, következményét].*

*És: „Hallatszik már a Babilóniából futva menekülők hangja, akik hírül viszik Sionnak, hogy bosszút állt Istenünk, az Úr, Jahve az Örökkévaló bosszút állt templomáért!” (Jer. 50,28).

Zsolt. 64,11 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenes szívűek. [Héber szerint: (śámaḥ śáméaḥ): örül, és örvendezik az (caddíq): az igazzá nyilvánított (jahəveh): Jahvéban az Örökkévalóban. Hozzá (ḥásáh): menekül, oltalmat / menedéket keresve. És (hálal jášár léḇ): ragyogva dicsekednek, énekkel, dicsérik, magasztalják az igazszívűek].*

*És Dávid újra -és újra arra buzdítja a hívőket: Örvendezzetek [(ránan): örüljetek, vigadjatok, ujjongjatok, örömkiáltást hallassatok] ti igazak, [(caddíq): igaznak nyilvánítottak] az Úrban; [(jəhóváh): Jahvéban, az Örökkévalóban, mert] a hívőkhöz, az [(jášár): igazakhoz] illik a dicséret” (Zsolt. 33,1).

 „Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti (a szétszóródott) Izráelnek elűzötteit; Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsolt. 147,13).

„Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel, (ujjongjunk előtte énekszóval). Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül” (Zsolt. 95,1-3).

 Mert: „Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és (szeretetedet) és éjjelente a te hűséges voltodat. Tízhúrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem, és (ujjongok)” (Zsolt. 92,2-5).

„Örüljetek az Úrban, vigadozzatok, és ujjongjatok ti igazak, ti, akik megigazultatok, akiket igaznak nyilvánítottak! Örvendezzetek mindnyájan ti igaz szívűek” (Zsolt. 32,11).

És ő is arra buzdít, hogy: „Dicsőítsétek velem az Urat! Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, és magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsolt. 34,4).

Az apostol is arra buzdítja a hívőket, hogy: „Örüljetek és örvendezzetek az Úrban mindenkor, és minden időben szüntelenül. Újra csak azt mondom, örüljetek és örvendjetek!” (Fil. 4,4).

 És a Szent Szellem újra- és újra arra buzdít az apostolon keresztül, hogy: „… atyámfiai, testvéreim, örüljetek, és örvendezzetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, nekem nincs terhemre, és engem nem fáraszt, tinéktek pedig bátorságos, sőt szükséges, mert biztonságot jelent, és titeket megerősít” (Fil. 3,1).

És azért örüljenek, mert: „… a Szellem gyümölcse: öröm…” (Gal. 5,22).

Már Dávid így prófétál róluk: „Az igazak, a megigazultak… örvendeznek és vígadnak az Isten színe előtt, és ujjongnak örömmel, és vígan örvendeznek” (Zsolt. 68,4).

 Hát: „Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek, örvendezzetek együtt velem” (Fil. 2,18).

 És ismét: „Mindenkor örüljetek” (1 Thess. 5,16).

 Mert: „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked” (Sof. 3,17).

Ezért: „Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének! (Más fordítás: Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt)!” (Zsolt. 81,2).

 Mert: „Világosság támad fel, és fényözön árad az igazra, és a tiszta szívűekre öröm. Örüljetek ti igazak az Úrban, és magasztaljátok az ő szentséges emlékezetét, és szent nevét!” (Zsolt. 97,11).

Habakuk is az Úrban való örömről, és annak okáról prófétál: „Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, és porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim és reszkető léptekkel járok: hogy nyugtom legyen a nyomorúság napján, amely feljön a bennünket fosztogató népre, mely megsanyargatja azt. Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben a szőlőtőkéken nem lészen gyümölcs, megcsal, és hiányozni fog az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni, és vigadozni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben” (Hab. 3,16-18).

Ézsaiás is erről prófétál, és arról, hogy mit tett az Úr velünk: „Örvendezvén örvendezek, és ujjongva ugrálok örömömben, mert nagy örömöm telik az Úrban, örüljön egész lényem az én Istenemben, mert víg örömre indít Istenem. Mert az üdvnek, a szabadulásnak, megmentésnek, biztonságnak, és jólétnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság, a megigazulás palástjával vett engemet körül. A megigazulás palástját terítette rám, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, aki fölteszi fejdíszét, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit, és ékszereit. Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot, a megigazulást s a dicsőséget minden nép előtt, és öröméneket ad minden nép hallatára” (Ésa. 61,10-11).

Uram!

Nélküled semmi vagyok, kezedben hasznos edény lehetek. Tölts meg engem önmagaddal! Ámen