„Azok az igék, amiket
mondtam nektek, telve vannak élettel és a Szent Szellemmel”
(Ján.
6,63) / NIV).
2017. április 24.
Victor János: Jézussal utazni.
Jézussal egy hajóban
utazni nem jelent okvetlenül sima és nyugodtabb utazást.
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Olvasd a Bibliát! Ha nem
is értesz belőle részeket, kérlek, ne add fel! Gondolkodj erről: Jézus elment
egy menyegzőre, ahol elfogyott a boruk. Az Úr azt mondta a szolgáknak, hogy
töltsék fel az edényeket vízzel - nem volt ez könnyű feladat. Aztán
észrevették, hogy a víz borrá változik. Folyamatosan töltsd magadba az ISTEN
IGÉJÉT, mert ami beléd kerül, az átváltozik áldásokká, éppen amikor szükséged
lesz rájuk! Éld át így Isten áldását!
Üdvözlettel: REINHARD BONNKE
IMA
Áldalak Úr Jézus, hogy egyetlen egy áldozatoddal örökre tökéletessé tettél. (Zsid.10,14.) és megváltottál a törvény átkától is, mert meg van írva, hogy: Krisztus váltott meg a törvény átkától, átokká levén érettem. (Gal.3,13.) Ezért azoknak a betegségeknek sincs már sem joga, sem köze testemhez, amelyek a törvény könyvében megírattak. El kell távoznia tőlem minden járványos betegségnek (döghalálnak) szárazbetegségnek, hideglelésnek (láznak), gyullasztó és izzasztó betegségnek (minden gyulladásnak, testem minden részéből távoznia kell) a bőrömről minden ragyának; minden fekélynek, varnak, sülynek, viszketegségnek, /amelyek a világban akár gyógyíthatók, vagy gyógyíthatatlanok/ tébolyodásnak, vakságnak és elme-zavarodásnak. És megőriz az Úr engem minden gonosz keléstől térdeimen és combjaimon, sőt egész testemet megőrzi ezektől talpamtól fogva a koponyámig. És eltávolított az Úr tőlem és gyermekeimtől minden csapást, és minden maradandó gonosz betegséget, és megszabadított a világban lévő minden betegségtől, azoktól is, amelyek még csak ezután lesznek. (5Móz. 28.)
2017. április 17.
Zsoltár 58. Bizony, Isten igazságot tesz e földön; (héberrel és kapcsolódó igékkel)
Zsolt. 58,1 Az éneklőmesternek [a karvezetőnek] az altashétre; [a
ne veszíts el; Ne töröld el; Ne semmisíts
meg; kezdetű ének dallamára] Dávid miktámja, [bizonyságtétele].
Zsolt. 58,2 Avagy valóban a néma igazságot
szólaltatjátok-e meg [oh gyülekezet]?
Avagy igazán ítéltek-e ti embernek fiai? [Valóban
igazat beszéltek, ti hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött]?*
*És
folytatódik a kérdés: „Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok
személyét? Szela” (Zsolt. 82,2).
„Mert amilyen
ítélettel ítéltek és amilyen
elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok, olyannal ítéltettek és olyannal
fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni” (Mát. 7,2)
Zsolt. 58,3 Sőt inkább hamisságot forgattok a ti
szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön. [Más fordítás: Hiszen
álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal
érvényesüljetek]. »A héber szerint: (ʿavəláh ʿável ʿevel): gonoszságot,
csalást, jogtalanságot (páʿal): tesztek (léḇ): bensőtökbe. (jáḏ): Kezetek (ḥámás): erőszakot, kárt, sérelmet, kegyetlenséget, elnyomást (pálas): mér ki az ('erec): országban«.*
*És tovább folytatódik a kérdés: Meddig
támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint
meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen? És miért akarjátok mindnyájan megölni?
Csak arról tanácskoznak, mi módon vessék őt le méltóságából, hogyan taszítsák
le a magasból. Szeretik a hazugságot, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak.
Szela” (Zsolt. 62,4-5).
„Egybegyülekeznek
az igaznak élete ellen, és elítélik az ártatlannak vérét” (Zsolt. 94,21).
„Nincsen, aki az
igazság mellett szólna, és nincsen, aki igazságosan perelne, haszontalanban
bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szülnek.(Más fordítás: Nincs, aki igaz vádat emelne, nincs, aki
helyesen ítélkeznék. Haszontalanságban bíznak, és hiábavalóságot beszélnek,
nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek)” (Ésa. 59,4).
De:
„Jaj a hamis határozatok határozóinak, és
a jegyzőknek, akik gonoszt jegyeznek. (Más
fordítás: Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik
csak terheket rónak ki)” (Ésa. 10,1).
Zsolt. 58,4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk
óta; tévelygenek a hazugok anyjuk méhétől kezdve. [Héber
szerint: (zúr): elfordult, eltávolodott, elszakadt a (rášáʿ) bűnösök, a céltvesztettek (reḥem): bensője. (táʿáh):
Eltévedtek, tévelyegnek, (kázáḇ): hazugságot, valótlanságot,
becsapást, megtévesztő dolgot (dibbér):
szólnak, beszélnek (beṭen): anyjuk
méhétől kezdve].*
*Ők azok: „Akik gonoszt gondolnak, és rosszat terveznek
szívükben, és minden nap háborúságot szítanak. Nyelvüket élesítik, mint a
kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,3-4).
„Kígyók, mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai
[ivadékai]…” (Mát. 23,33).
Aki: „Végül, mint a kígyó, megmar, és mint a
mérges kígyó, mint a vipera, megszúr, megsebez” (Péld. 23,32).
Zsolt. 58,5 Mérgük olyan, mint a (peṯen):
mérges kígyónak mérge; mint a
süket áspisé, mint a süket viperáé, amely füleit bedugja.
Zsolt. 58,6 Amely nem hallja a bűbájosoknak
szavát, sem a bűvölőét, aki bűbájakban jártas. [Más
fordítás: Hogy ne hallja a (láḥaš):
kígyóbűvölő (qól qôl): hangját,
a (ḥeḇer
ḥáḵam): varázslásban jártas igézőt].
Zsolt. 58,7 Isten, rontsd meg az ő fogaikat az
ő szájukban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram [jəhóváh): Jahve Örökkévaló]! [('ĕlóhím):
Istenem, (háras): törd össze szájukban
a fogakat! Zúzd össze Uram, jəhóváh):
Jahve Örökkévaló az oroszlánok állkapcsát]!
Zsolt. 58,8 Olvadjanak el, folyjanak széjjel,
mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok. [Héber: Legyenek
(má'as): megvetettek, mint a (hálaḵ): kiömlő, kifolyó (majim): víz. Ha (dáraḵ): nyilával céloz, (ḥéc):
nyilai legyenek (múl): eltompultak].*
*Dávid panasza, és az Úr segítségének kérése: „Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat,
ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre
lövöldözzenek. [Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az
íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igaz, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]. (Zsolt. 11,2).
„Fegyvert vonnak
a gonoszok; felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és
leöljék az igazán élőket. ...Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az
igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! Már megint kardját élesíti
a gonosz, íját feszíti, és céloz. ...Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől,
a gonosztevőknek gyülekezetétől. Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát;
irányozzák nyilukat, keserű beszédüket. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant;
nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek” (Zsolt. 37,14; 10,8-10; 64,3-5).
Zsolt. 58,9 Legyenek mint a csiga, amely
szétfolyván, elmúlik [(hálaḵ): elpusztul]. Mint az
asszonynak idétlen szülötte, [(nép̄el nep̄el): elvetélt magzata],
amely nem látta a napot.*
*Jób nyomorúságában így panaszkodik Istennek: „Miért
is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!” (Jób. 10,18).
„Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, [ṭáman): eltemetett] idétlen
gyermek [vagy mint az (nép̄el
nep̄el): elvetélt magzat, vagy holtan született koraszülött]. Mint
a világosságot [('ôr): napvilágot] sem
látott kisdedek [csecsemők,
mint a magzat, amely fényt sose látott]?” (Jób.
3,16)
Zsolt. 58,10 Mielőtt megéreznék fazekaitok a
tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél. [Héber: Mielőtt
tüske, (síráh: tövis nőne
cserjéteken, (sír'áṭáḏ):
tüskebokrotokon, ragadja el a forgószél, akár élő, (ḥaj): friss, zöldellő, akár elszáradt, (ḥárón ḥárôn): égő, (śáʿar):
ragadja el, söpörje el a vihar].*
*Így
folytatóik a kijelentés: Amint a forgószél ráfuvall, már oda van az
istentelen. [Más fordítás: Mint a forgószél, a szélvész, az
elvonuló fergeteg, a viharos szél elmúlik, elhalad, úgy tűnik el, és nincs
többé nem áll meg az istentelen, az Isten nélkül élő]” (Péld. 10,25).
„Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva,
amelyet forgószél ragad el” (Jób. 21,18).
Zsolt. 58,11 Örül, és [(śámaḥ): örvendezik] az
igaz, a [(caddíq) megigazult], mikor látja a bosszúállást, az [(náqám):
igazságszolgáltatást]; lábait mossa a gonosznak, az [(aszebész): istentelen,
Isten nélkül élő] vérében.*
*Így folytatódik a kijelentés: „Mint juhok, a Seolra vettetnek,
a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtuk reggel; alakjukat
elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. [Más
fordítás: Mint juhok roskadnak a holtak hazájába; a halál pásztorolja
őket. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük s az igaz
szívűek taposnak sírjaikon]” (Zsolt. 49,15).
Zsolt. 58,12 És azt mondja az ember: Bizonyára
van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön. [Más fordítás: Az
emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki
igazságot tesz a földön]!*
*Hát: „Ügyelj
[(šámar):
figyelj] a feddhetetlenre, a [(tám):
tökéletes, ártatlan becsületesre] nézd
a becsületest [(jášár): az igazzá nyilvánítottat], mert a jövendő a béke emberéé. [Más
fordítás: Nézd az ártatlant, tekints az igazra, a békesség emberének új
nemzedéke támad]. De a bűnösök, akik
[(pášaʿ):
elszakadtak, fellázadtak] mind
elvesznek [(jaḥaḏ šámaḏ): egyszerre, teljesen elpusztulnak,megsemmisülnek];
a gonosznak
[(rášá'aḥăríṯ
ʿ): az Isten nélkül élő sorsának] vége
pusztulás, [a gonoszok hada elenyészik]” (Zsolt. 37,37-38)
„Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen dolga, mert cselekedeteik
gyümölcsével élnek. Jaj a gonosznak,
gonoszul lesz dolga, mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki” (Ésa. 3,11-12).
Mert Isten: „megfizet mindenkinek az ő cselekedetei, az ő
tevékenysége, eredménye, teljesítménye szerint. Azoknak, akik állhatatosan, és
kitartóan jót cselekedve, jótettekkel, jó munkával törekszenek és igyekeznek dicsőségre,
megbecsülésre, tiszteletre, tisztességre és halhatatlanságra,
romolhatatlanságra, és múlhatatlanságra, örök életet ad, természetfeletti
életet, az életnek egy más létezési formáját adja, De fizet majd haraggal és
megtorlással, búsulással; bosszankodással annak, aki haszonleső, viszálykodó,
perlekedő, önérdek keresője, hajszolója s nem hajlik, és nem hisz szándékosan
és önfejűen az igazságnak, nem engedelmeskedik a valóságnak, az Igének,
Krisztusnak. Hanem a gonoszsággal, a hazugsággal, istentelenséggel, Igével
ellentétesen tart, mert engedi magát meggyőzni, és az Igével ellentétesen hisz.
Mindenkit, minden embert, aki gonoszat, rosszat, haszontalan, hibás dolgot
művel, és elkövet, végrehajt, utolér a kín, a nyomorúság,
aggodalom, baj, keserűség, megpróbáltatás, szorongattatás, szükség. És a
gyötrelem, és ínség, szorongató veszedelem, szorongás, szükséghelyzet
elsősorban, és először is a zsidót, azután a pogányt, a görögöt. Ámde dicsőség,
tisztelet, megbecsülés, méltóság, rang, tisztesség és békesség vár, azaz:
épség, jó egészség, jólét, a veszély
érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás jut majd osztályrészül
mindenkinek, aki jót tesz, és
aki a jót folyamatosan munkálja. Kezdetben a júdeaiakra, azután a pogányra,
görögre. Mert ugyanis Isten nem személyválogató, nem részlehajló, Nála nincs
kedvezés, vagy protekció” (Róm.
2,6-11)
Imádság:
Köszönöm Úr Jézus, hogy: „Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad
gyászruhámat, körülöveztél örömmel” (Zsolt. 30:12)
És: Köszönöm, hogy a benned való öröm meglátszik az arcomon, és
másokat és megvidámít. Ámen
2017. április 10.
Zsoltár 57. Elküldi Isten az Õ kegyelmét; (héberrel és kapcsolódó igékkel)
Zsolt. 57,1 Az éneklőmesternek [a karmesternek] az altashétre; [A
„Ne veszíts el; Ne töröld el; Ne semmisíts meg” kezdetű ének dallamára] Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] miktámja; [arany-költeménye; bizonyságtétele abból az időből] mikor Saul [jelentése: akit kértek,
kívántak, a kikövetelt]
elől a barlangba menekült.*
*Dávid több
imádságot írt a barlangba lételekor: „Dávid tanító költeménye. Imádság abból az időből,
amikor a barlangban volt” (Zsolt.
142,1).
Mert Saul – a testi ember –
állandóan üldözte – és üldözi a szellemi embert: „Elméne azért onnan Dávid, és elfutott Adullám (jelentése: a nép
igazságossága; visszalépés, menekülés; pihenőhely; lezárt hely) barlangjába. És mikor meghallották testvérei
és atyjának egész háza népe, oda menének hozzá. És hozzá gyűlének mindazok,
akik nyomorúságban valának, és mindazok, akiknek hitelezőik voltak, és minden
elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan valának
ő vele” (1 Sám. 22,1-2).
„És Dávid elméne onnan, és Engedi (jelentése: vadkecskék forrása, kecskegidák forrása) erősségei közt, (sziklavárában) tartózkodék.
Lőn pedig, hogy a mikor visszatért Saul a Filiszteusok (jelentése: idegen,
vándor, kivándorolt) üldözéséből,
megüzenték néki, mondván: Ímé Dávid az Engedi pusztájában van. Maga mellé vőn
azért Saul az egész Izráel közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy
megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin” (1
Sám. 24,1-3).
758 Dávid így folytatja tovább könyörgését: „Tarts [(šámar): őrizz, óvj, védj] meg engemet, mint szemed fényét, [mint
szemed világát]. Szárnyaid árnyékába
rejts el engemet, [nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem]”
(Zsolt. 17,8).
Még amikor a világban –
a zordon sivatagban, és hústestben –voltunk, már akkor is az Úr őrzött: „Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki
sorssal jutott öröksége. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag
vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét; Mint a
fészkén felrebbenő sas fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait,
felveszi őket, és tollain emeli őket” (5Móz.
32,9-11)
„Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az
embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek” (Zsolt. 36,8)
„Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra
rólad elmélkedem; Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
Ragaszkodik hozzád lelkem (pszühé
= énem; életem; személyem), jobboddal
támogatsz engem” (Zsolt. 63,7-9).
„Hiszen te vagy az én menedékem, s erős tornyom, és (erős bástyám) az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te
sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá (szárnyad
oltalmába)! Szela” (Zsolt. 61,4-5). Így van, az Úr: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és
páncél az ő hűsége” (Zsolt. 91,4).
Zsolt. 57,2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert
benned bízom, és [(ḥásah nep̄eš): hozzád
menekülök]. Szárnyaid árnyékába menekülök, [(ḥásah): nálad keresek oltalmat, menedéket] amíg elvonulnak a
veszedelmek, amíg [(ʿáḇar
havváh): elmúlik a gonoszság, a romlás, pusztulás].*
*Dávid így
folytatja tovább könyörgését: „Tarts [(šámar):
őrizz, óvj, védj] meg engemet, mint
szemed fényét, [mint szemed világát]. Szárnyaid
árnyékába rejts el engemet, [nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem]”
(Zsolt. 17,8).
Még amikor a világban –
a zordon sivatagban, és hústestben –voltunk, már akkor is az Úr őrzött: „Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki
sorssal jutott öröksége. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag
vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét; Mint a
fészkén felrebbenő sas fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait,
felveszi őket, és tollain emeli őket” (5Móz.
32,9-11)
„Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az
embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek” (Zsolt. 36,8)
„Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra
rólad elmélkedem; Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
Ragaszkodik hozzád lelkem (pszühé
= énem; életem; személyem), jobboddal
támogatsz engem” (Zsolt. 63,7-9).
„Hiszen
te vagy az én menedékem, s erős tornyom, és (erős bástyám) az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te
sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá (szárnyad
oltalmába)! Szela” (Zsolt. 61,4-5). Így van, az Úr: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és
páncél az ő hűsége” (Zsolt. 91,4).
Zsolt. 57,3 A magasságos [a
felséges] Istenhez kiáltok; Istenhez, [aki
mellém áll], és jót végez felőlem, [(gámar): ki ügyemet jó végre viszi].*
*És mert az Úr nem
változik, Pál apostol is ezt vallja meg: „Meg lévén győződve arról, hogy aki
elkezdette bennetek a jó dolgot, a jó munkát, elvégezi, és be is fejezi
a Krisztus Jézusnak napjáig” (Fil. 1,6).
A Zsoltár szavaival
megvallhatjuk, hogy: „Ha szorult helyzetben
vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet,
jobbod megsegít engem. Elvégzi értem az Úr, és javamra dönti el ügyemet.
Uram, a te kegyelmed örökkévaló, szereteted örökké tart: ne hagyd
el a te kezeidnek alkotásait!” (Zsolt. 138,7-8).
Zsolt. 57,4 Elküldi a mennyből, és megtart engem: és meggyalázza az engem
elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét. [Héber szerint: šálaḥ): lebocsátja a mennyből, és (jášaʿ): segít, támogat, megszabadít,
megőriz, győzelmet ad. Csúffá teszi üldözőimet, és gyalázatba
taszítja azokat, akik taposnak rajtam. (šálaḥ):
lebocsátja a mennyből Isten (ḥeseḏ): kegyelmét szeretetét
irgalmát, és('ĕmeṯ): igazságát].*
*Dávid így folytatja megvallását: „Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt kimentett a vizek mélyéről. (Zsolt. 18,17).
„Az Úrnak [(jəhóváh):
Jahve, az Örökkévalónak] minden útja
kegyelem [minden ('óraḥ):
ösvénye (ḥeseḏ): szeretet, jóakarat, jóindulat, jóság] és hűség [('ĕmeṯ): szilárdság,
stabilitás, állandóság; biztonság] azoknak,
akik szövetségét és bizonyságait [(ʿéḏáh): bizonyítékait] megtartják [megőrzik]”
(Zsolt. 25,10).
Mert: „az Úr kegyelme (szeretete) öröktől fogva való és örökkévaló az őt
félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain (még az unokákon is); Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és
megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék” (Zsolt.
103,17-18).
És az Isten igazságáról
így hangzik a bizonyságtétel: „Istennek
igazsága pedig Jézus Krisztus...” (Róm.
3,22).
Zsolt. 57,5 Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között
fekszem; emberek között, akiknek foguk dárda [lándzsa] és nyilak, nyelvük pedig éles szablya. [Héber szerint: (ləḇijjá' láḇí' nep̄eš): Oroszlánok
között fekszem, (láhaṭ táveḵ šáḵaḇ' áḏám):
lángleheletű emberek között, kiknek fogai, mint az (šén): éles szirt, mint a (ḥăníṯ
ḥéc): dárda, és a dárdahegye, és mint a nyilak. (lášón lášôn): nyelvük, és beszédük pedig (ḥăḏáh): élesre köszörült (ḥereḇ):
kard].*
*És így folytatja
Dávid: „A szádat gonoszságra tátod, [szádból (ráʿ): veszélyes,
rosszindulatú beszéd jön ki] és a nyelved
csalárdságot [(mirəmáh cámaḏ): csalást, becsapást, félrevezetést tervez] sző” (Zsolt. 50,19).
„Szeretsz minden ártalmas [(belaʿ): romlást, pusztulást hozó] beszédet, [szeretsz bántó szavakat
mondani], és az álnok [(mirəmáh):
félrevezető] nyelvet”
(Zsolt. 52,6).
A hitetlenek között: „Van olyan, aki beszél
hasonlókat a tőrszúrásokhoz; (akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés)…”
(Péld. 12,17).
Mert: „A mihaszna (haszontalan) ember
gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz.” (Péld. 16,27).
Jeremiás prófétán keresztül
folyatódik a kijelentés: „Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj, hazugsággal és nem igazsággal hatalmaskodnak
az országban! Egyik gonoszságot a másik után követik el, de engem nem ismernek
- így szól az ÚR” (Jer. 9,2).
Jakab apostol megerősíti a
kijelentést: „A nyelv tűz, a gonoszságnak
összessége [(adikia): a jogtalanság, igazságtalanság, istentelenség,
gaztett, gonoszság egész világa]. Úgy
van a nyelv a mi tagjaink [(melosz): testrészeink] között, hogy megszeplősíti [(szpiloó):
beszennyezi] az egész testet, a
[(holosz
szóma): teljes lényünket] és lángba borítja életünk folyását [(geneszisz trokhosz):
természet szerinti életünk - testi származásunk - folyamatát, lefolyását,
vagyis egész életünket, és lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti].
Maga is lángba boríttatván a gyehennától
[(phlogidzó
geenna): lángra gyúlva a gyehenna tüzétől]. A nyelvet az emberek közül senki sem
szelídítheti meg [senki sem képes (damadzó): ellenőrzése alatt
tartani, megfékezni]; fékezhetetlen
[(akataszkhetosz):
nyughatatlan, megbízhatatlan] gonosz
[(kakosz):
rossz, gonosz, káros, ártalmas] az,
halálos [(thanatéphorosz): végzetes, halált okozó] méreggel teljes” (Jak. 3,6.8).
Zsolt. 57,6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az
egész földön legyen a te dicsőséged [Más fordítás: Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész
föld fölé keljen föl dicsőséged]!*
*És folytatja
Dávid: „Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az
egész földön! Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel
és hallgass meg engem! (Más fordítás: Magasztaljanak a mennyben, Istenem,
dicsőítsenek az egész földön! Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy
megmenekülhessenek kedveltjeid!)” (Zsolt. 108,6-7).
Zsolt. 57,7 Hálót készítettek lábaimnak, és (nep̄eš (káp̄ap̄): megaláztak
engem; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.*
*Az ellenség:
„Gödröt
ás [vermet nyit, és (ḥáp̄ar): csapdát készít] és mélyre vájja azt, de beleesik a verembe,
amit csinált, [a maga készített csapdába]” (Zsolt. 7,16).
Mert van egy szellemi
törvény, amely így hangzik: „Aki vermet
ás másnak, abba belé esik; és aki felhengeríti a követ, arra gurul vissza...
Aki vermet ás, beleesik abba, és aki lerontja a kőkerítést, azt megmarja a
kígyó” (Péld. 26,27; Préd. 10,8).
Egy történeten
keresztül mutatja be a Szent Szellem, a szellemi törvény működését: „És monda Harbona (jelentése: perzsa = a
lovak (a testi erő) országából), az
udvarmesterek egyike a király előtt: Ímé a fa is, amelyet készített Hámán
(jelentése: lázító, lármázó; tomboló) Márdokeusnak
(jelentése: tiszta mirtusz), aki a király
javára szólott vala, ott áll Hámán házában, ötvenkönyöknyi magas. És monda a
király: Akasszátok őt magát reá! Felakasztják azért Hámánt a fára, amelyet
készített Márdokeusnak, és megszünék a király haragja” (Eszt. 7,9-10).
De: „Aki elcsábítja az igazakat gonosz útra,
vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót” (Péld. 28,10).
Az Úr Jézus így fejti
ki a próféciákat: „Aki pedig
megbotránkoztat [bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt,
botlásba visz csak] egyet [is] e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek,
jobb annak [és jobban járnának], hogy
malomkövet kössenek a nyakára, és [azzal együtt] a tenger mélységébe vessék. [és a tenger fenekére süllyesszék]”(Mát.
18,6).
Ezért: Besüllyedtek [beestek, bezuhantak] a pogányok [a népek, nemzetek] a verembe [a gödörbe, a veszedelembe], amelyet [maguk] ástak, amit [másoknak készítettek];
a [rejtett] hálóban, [csapdában, vagy
tőrben] amelyet elrejtettek, [és
titkon vetettek] megakadt
[megbotlott, belegabalyodott, és megfogatott] a lábuk. [Más fordítás: A nemzetek beleestek a verembe, amelyet
ástak, és csapdájuk saját lábukat fogta meg]. (Zsolt. 9,16).
Bizony: „A maga álnokságai fogják meg az istentelent,
(aki Isten nélkül él) és a saját bűnének
köteleivel kötöztetik meg” (Péld. 5,22).
Zsolt. 57,8 Kész az én szívem, az én [(léḇ): bensőm], oh
Isten, kész az én szívem az én [(léḇ): bensőm]; hadd énekeljek és
zengedezzek [(šúr šír zámar): hadd ünnepeljelek
énekléssel, zenélve és táncolva hadd dicsérjelek]!*
*Ismét ezt vallja
meg Dávid: „Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek lelkesen” (Zsolt. 108,2).
„Hadd menjek be, hadd [(bô'): járuljak] Isten oltárához, vigasságos örömömnek erős
Istenéhez, [(śiməḥáh gíl): jókedvű örvendezéssel, ujjongással] és hadd dicsérjelek téged citerával, [(kinnôr):
hadd magasztaljalak hárfával] Isten, én
Istenem!” (Zsolt. 43,4).
„Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és egész valóm is,
amelyet megváltottál. Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert
megszégyenültek és gyalázattal illettettek, akik vesztemre törtek” (Zsolt. 71,23-24).
Zsolt. 57,9 Serkenj fel, [(ʿúr): ébredj], én dicsőségem serkenj
fel, [[(ʿúr): ébredj] te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!*
*És újra-és újra
arra biztatja Dávid Isten népét, hogy: „Dicsérjétek [dicsőítsétek (jáḏáh):
megvallva] az Urat, és [adjatok
hálát az Úrnak] citerával; tízhúrú
hárfával [lanttal, hegedűvel] zengjetek
[(zámar):
dalt] néki [zengjétek fölségét]. Énekeljetek néki új éneket, [(šúr
šír): énekléssel ünnepeljétek] lantoljatok
[(nḡn): húrt pengessetek] lelkesen, [(jáṭaḇ) vidám szívvel,
örömkiáltással; nagy örömmel], harsogón
[(tərúʿáh): ujjongó
csatakiáltással]” (Zsolt. 33,2-3).
Hát: „Énekeljetek néki, zengedezzetek (zsoltárt) néki, beszéljétek el minden ő csodatételét. (Dicsőítsétek szent
nevét), dicsekedjetek az ő szent nevével;
örvendezzen azoknak a szívük, akik keresik az Urat” (Zsolt. 105,2-3).
„Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán
és citerán; Dicsérjétek őt dobbal és
tánccal (körtáncot járva), dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával;
Dicsérjétek őt hangos cimbalommal, (csengő cintányérral) dicsérjétek őt harsogó cimbalommal
(zengő cintányérral). Mindenki dicsérje
az Urat! Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt.
150,3-6).
„Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te
egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra
az ő szabadítását. Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet
között az ő csodadolgait” (Zsolt.
96,1-3).
És ismét: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert
csodadolgokat cselekedett, (mert csodákat tett); megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja (szabadulást
szerzett). Tudtul adta az Úr az ő
szabadítását, (megmutatta szabadító erejét); a népek előtt megjelentette, és (nyilvánvalóvá tette) az ő igazságát. Megemlékezett az ő
kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek
szabadítását. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; (Ujjongjatok az ÚR
előtt az egész földön)! Harsanjatok fel,
örvendezzetek és zengedezzetek (Örvendezve vigadjatok, zsoltárt
énekeljetek)! Zengedezzetek az Úrnak
hárfával, és hangos énekléssel, és (hárfakísérettel zengő éneket)! Trombitákkal (harsonákkal) és kürtzengéssel vigadozzatok, és
(ujjongjatok) a király, az Úr előtt!” (Zsolt. 98,1-6).
És ismét: „Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak
új éneket; dicsérje őt a hívők gyülekezete! Örvendezzen Izráel az ő
teremtőjében: Sionnak fiai örüljenek, és (örvendezzenek) az ő királyukban! Dicsérjék az ő nevét tánccal (körtáncot járva); dobbal és hárfával zengjenek néki. Mert
kedveli az Úr az ő népét, és (gyönyörködik népében) a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg (győzelemmel ékesíti fel
az elnyomottakat)” (Zsolt. 149,1-4).
És Dávid válasza: „Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged” (Zsolt. 144,9).
Zsolt. 57,10 Hálát adok néked [(jáḏáh): dicsérlek, és
magasztallak], én Uram, [('ăḏónáj)] a népek között, és [zsoltárt] zengedezek néked [rólad] a nemzetek között.
Zsolt. 57,11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed [szereteted], és a felhőkig a te hűséged.*
*És Dávid újra-és újra megvallja: „Uram, az égig ér a te kegyelmed, és [szereteted]; a te hűséged a felhőkig!” (Zsolt. 36,6).
„… az Úr
kegyelmével
[(ḥeseḏ):
irgalmával; jóvoltával, szeretetével] telve
a föld” (Zsolt. 33,5).
És
ismét. „Magasztallak, URam, a népek közt,
zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. Mert nagy, egek felett való a te
kegyelmed, (szereteted) és a felhőkig
ér a te hűséges voltod!” (Zsolt.
108,4-5).
„Az Úrnak kegyelmét (kegyelmes tetteit) hadd énekeljem örökké! Nemzedékről
nemzedékre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal! Mert azt mondom:
Örökké megáll a te kegyelmed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben,
mondván” (Zsolt. 89,2-3).
Mert:
„Nem bűneink szerint cselekszik velünk,
és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert a milyen magas az ég a
földtől, olyan nagy az ő kegyelme (szeretete) az őt félők iránt” (Zsolt.
103,10-11).
Hát: „Dicsérjétek
az Urat mind, ti pogányok (ti nemzetek); magasztalják (dicsőítsétek) őt
mind a népek! Mert nagy az ő kegyelme (szeretete) mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 117,1-2).
Zsolt.
57,12
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te
dicsőséged [Más fordítás: Uram, (rúm): emelkedj föl az
egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged]!*
*És így folytatja Dávid: „[Uram]
Mi Urunk [Jahve, = örökké létező,
Örökkévaló] Istenünk, mily felséges
[('addír):
hatalmas, fenséges, csodálatos] a te
neved az egész földön, [széles e világon, és szerte a világon] aki az egekre helyezted dicsőségedet [(hôḏ):
ragyogásodat, pompádat, fenségedet, méltóságodat]. (Más fordítás: Ó, Urunk, Örökkévaló! Az egész Földön nincs
nevednél felségesebb, az égnél is magasabbra emelted dicsőségedet. Mert:
A te dicsőséged fölmagasztaltatott az egek fölött, és méltóságodról az egeken
túl is beszélnek]” (Zsolt. 8,2)
Spurgeon: A szeretet hiányáról.
Amit látni akarunk, azt mindig látni fogjuk. A
hibák mindig vastagok ott, ahol vékony a szeretet. A fehér tehenet is feketének
látod, ha úgy akarod.
Bátorítsd az embereket!
„Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek
erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő,
és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei
megnyittatnak, Akkor ugrándoz, és szökellni fog, mint szarvas a sánta, és
ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok erednek a
kietlenben, a pusztában”
(Ésa. 35,4-6).
Hirdesd, hogy az Úr Jézus
bosszút állt az ellenségeiteken – a sátánon és csapatán, - legyőzve őt a
golgotai kínoszlopon.
NE FÉLJ!
Az Úr rendeléseit és a végzéseit megtartani és teljesíteni,
mert akkor lesz jó dolgod, ha azokat teljesíted. Akkor leszel bátor és erős, és
semmitől sem fogsz félni sem ne rettegni!
(1 Krón. 22,13)
Hát merj szeretni,
„…mert a szeretettel teljesen betöltöd a
törtvényt”
(Róm. 13,10)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)