JELENÉSEK KÖNYVE 6. FEJEZET: Az első hat pecsét felnyitása;

Jel. 6,1 És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat [(dzóon): a négy élőlény] közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával [mennydörgő hangon szólt]: Jöjj és lásd.

Jel. 6,2 És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj vala; és adaték néki korona [(sztephanosz): koszorú]; és kijöve győzve, és hogy győzzön.*

*Dávid így prófétál Krisztusról: „Kösd derekadra kardodat [(gibbór gibbôr): erős, hatalmas, hős] vitéz! Dicsőségedet [(hôḏ): fenségedet, méltóságodat] és ékességedet. [(háḏár): fenséggel (ráḵaḇ): lovagolva, és (cáléaḥ cálaḥ): sikeresen, befejezve, bevégezve, és ('ĕmeṯ): megbízhatóvá téve az (dáḇár) igében tett ígéretet az (ʿănáváh) : alázatosoknak, szelídeknek, és (ceḏeq járé'): valóságos  csodákkal, (járá' járáh) megalapozva az (jámín) áldást]” (Zsolt. 45,4-5).

És Ő: hivatik vala Hűnek és Igaznak, és igazságosan dönt és hadakozik” (Jel. 6,2; 19,11).

És Ő teszi győzelmessé Isten igéjét, amely: „élő energia. És élesebb, és mélyrehatóbb minden kétélű kardnál: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a szív szándékait, gondolatait” (Zsid. 4,12).

Jel. 6,3 És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat [(dzóon): a második élőlény] ezt mondá: Jöjj és lásd.

Jel. 6,4 És előjőve egy másik, veres [(pürrosz): tűzvörös] ló, és aki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.

Jel. 6,5 És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat [(dzóon): a harmadik élőlény] mondá: Jőjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, aki azon üle, egy mérleg vala kezében.

Jel. 6,6 És hallék a négy lelkes állat [(dzóon): a négy élőlény] közt szózatot, [(phóné): egy hang szól] amely ezt mondja vala: A búzának [(szitosz): a gabonának] mércéje,^* egy dénár,^** és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajat ne bántsd, [(mé adikeó): nehogy megkárosítsd, elpusztítsd].^***

*Mérce: (khoinix): száraz (gabona) űrmérték, 1,08 liter, egy ember napi fejadagja.

**Dénár (dénarion): római ezüstpénz. Értéke egy munkás napszámának felelt meg.

***Már Mózes így prófétál erről az időről: „Mikor összetörik nálatok a kenyérnek botja, tíz asszony süti majd a ti kenyereteket egy kemencében, és megmérve viszik vissza (és kimérve adják oda) a ti kenyereiteket, és esztek (ugyan), de nem elégedtek meg (de nem laktok jól)” (3 Móz. 26,26).

Ezékiel is erről prófétál: „Mikor (šálaḥ): magatokra hagylak, az egyre súlyosabb (ráʿáḇ): éhínség gonosz veszélyes nyilai rombolnak és pusztítanak majd, mert összetörik a kenyér botja. (Ezék. 5,16).

Hóseáson keresztül azt is kijelenti az Úr, hogy mi, és miért következik be: „Esznek majd, de meg nem elégszenek, és (nem laknak jól); fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszűntek az Úrra vigyázni, (mert elhagyták az URat, nem ügyelnek rá). (Hós. 4,10).

Mikeás próféciája is erről az időről szól: „Eszel majd, de nem laksz jól, hanem éhen maradsz. Ha félreraksz is, nem mented meg, mert amit meg akarsz menteni, fegyver martalékává lesz” (Mik. 6,14).

Aggeus próféciája: „Sokat vetettetek, de keveset takartok (keveset hordtatok be). Esztek, de meg nem elégedtek (nem fogtok jóllakni); isztok, de meg nem részegedtek; ruházkodtok, de meg nem melegedtek, a bérlő is lyukas zacskóra bérel, és (aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét). Ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útjaitokat, hogy (mi történik veletek)! (Agge. 1,6-7).

Jel. 6,7 És mikor felnyitotta* a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat [(dzóon): a negyedik élőlény] szavát, amely ezt mondja vala: Jöjj és lásd.

*Felnyit (anoigó) szellemi meglátásban részesít.

Jel. 6,8 És látám, és ímé egy sárgaszínű [(khlórosz): egy zöldessárga, fakó] ló; és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol [a halottak tartózkodási helye, a sír] követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel [karddal] és éhínséggel és döghalállal és a földnek fenevadai [a föld vadállatai] által.*

*A próféták – Mózestől elkezdve – mind arról beszélnek, hogy mi a következménye annak, hogy elhagyták az Urat:  „És reátok bocsátom a mezei vadakat, (és elragadják gyermekeiteket) hogy megfosszanak titeket gyermekeitektől, kiirtsák barmaitokat, és (megritkítanak benneteket), és elfogyasszanak titeket, hogy (kihaltak) pusztákká legyenek a ti újaitok. És hozok reátok bosszuló fegyvert, amely bosszút álljon a szövetség megrontásáért (a szövetségszegésért). Ha városaitokba gyülekeztek össze, akkor döghalált (dögvészt) bocsátok reátok, és az ellenség kezébe adattok. (Héber szerint: (šálaḥ): Magatokra hagylak benneteket, és a (śáḏaj śáḏeh): mező (ḥaj): vadállatai (šáḵól): gyermekeitektől megfosztanak, gyermektelenné tesznek. (káraṯ): Elpusztítják (bəhémáh): jószágaitokat. (máʿaṭ šámém): Kevéssé, elhagyatottá, magányossá lesztek, és (dereḵ): magányos lesz életutatok, sorsotok. És (bô') rátok tör (ʿár ʿír): haraggal, dühvel a (náqam): bosszúra szomjazó ('ôjéḇ 'ójéḇ): ellenség (ḥereḇ): kardja. És ha (bəríṯ): szövetségkötésre ('sp̄): gyülekeztek össze vele, akkor (deḇer): csapást, romlást, járványokat, pusztulást, halált (šálaḥ): bocsát (táveḵ): közétek. És  (jáḏ): erővel (náṯan): fogságba vet). »Héber szavak nélkül: Akkor én is Magatokra hagylak benneteket, és a mező vadállatai gyermekeitektől megfosztanak, gyermektelenné tesznek. Elpusztítják jószágaitokat. Kevéssé, elhagyatottá lesztek, és magányos lesz életutatok, sorsotok. És rátok tör haraggal, dühvel a bosszúra szomjazó ellenség kardja. És ha szövetségkötésre gyülekeztek össze vele, akkor csapást, romlást, járványokat, pusztulást, halált bocsát közétek. És erővel fogságba vet«” (3 Móz. 26,22.25).

Jeremiás is az Úr elhagyásának következményeiről prófétál: „Mert négyfélével támadok reájuk, (büntetem meg őket) ezt mondja az Úr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon, kutyákkal, hogy tépjenek, (amelyek marcangoljanak) az ég madaraival és a mezei vadakkal, (a föld vadállataival) hogy egyenek (fölfaljanak) és pusztítsanak. (Héber szerint: Az ellenség ('arəbáʿáh 'arəbaʿ): négyfélével (páqaḏ): támad rátok, - ezt  (nə'um): üzeni (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló. (ḥereḇ): Karddal, hogy (háraḡ): pusztítson, (keleḇ): kutyákkal, hogy (sáḥaḇ): marcangoljanak, és széttépjenek, az  (šámeh šámajim ʿôp̄): ég szárnyasaival, és a  ('erec): föld (bəhémáh): vadállataival, hogy ('áḵal šáḥaṯ): elpusztítson, megsemmisítsen. //Héber szavak nélkül: Az ellenség: „Négyfélével támad rátok, - ezt üzeni Jahve, az Örökkévaló. Karddal, hogy öljön, pusztítson, kutyákkal hogy marcangoljanak, és széttépjenek, az ég szárnyasaival, és a föld vadállataival, hogy elpusztítson, megsemmisítsen” (Jer. 15,3).

Ezékiel is erről prófétál:  „A nép harmadrésze dögvészben hal meg, és éhen pusztul a városban, egyharmada fegyvertől hull el körülötte, egyharmada pedig (zárah): szétszóratik mindenfelé, és kivont kard üldözi őket. Mikor (šálaḥ): magadra hagylak, éhség, és gonosz vadállatok pusztítanak, amelyek megfosztanak gyermekeidtől, és gyermektelenné tesznek; dögvész (deḇer): csapás, járvány pusztít, és vérontás gázol át rajtad, és kard jön rád. Én, az ÚR, Jahve, az Örökkévaló megmondtam!” (Ezék. 5,12.17).

Az Úr Jézus kijelentése, az Ő mennybemenetele utáni idők eseményeiről: „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek [és vigyázzatok, meg ne riadjatok; meg ne ijedjetek; és ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem]; mert mindezeknek meg kell lenniük [meg kell történniük; és be kell következniük]. De ez itt még nem a vég [ezzel még nem jön el a vég]. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen. És lesznek éhségek [és sok helyen az embereknek nem lesz mit enniük] és döghalálok [ragályos betegségek; dögvész], és földindulások [földrengések lesznek helyenként], és mindenfelé [mert a föld megrendül itt is, ott is]. Mindez pedig a sok nyomorúságnak [gyötrelmeknek; a fájdalmaknak] a kezdete. [Más fordítás: De mindez még csak olyan lesz, mint a szülési fájdalmak (a vajúdás kínjainak) kezdete]” (Mát. 24,6-8).

És: „… ezekben az időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a hazajövőnek (és nincs biztonságban sem az eltávozó, sem a hazatérő), mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (és mert sok gyötrelem szakadt mindazokra), akik e földön laknak; Annyira, hogy egy nemzetség (vagyis egyik nép) a másik nemzetséget (a másik népet) és egyik város a másik várost elpusztítja (és szétzúzza); mert az Isten gyötri őket minden sanyarúsággal (mindenféle nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (a ti tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).

Jel. 6,9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azokat a személyeket, akik megölettek az Istennek beszédéért [az Istennek Igéjéért] és a bizonyságtételért, amelyet kaptak, és [megtartottak].

Jel. 6,10 És kiáltának nagy szóval, [(kradzó): hatalmas hangon] mondván: Uram, te szent és igaz, Te [(aléthinosz): valóságos, szavahihető Úr] meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút, nem [(ekdikeó): szolgáltatsz igazságot] a mi [(haima): kiontott] vérünkért azokon, akik a földön laknak?^*

*És hogy kinek kiáltanak, arról így tesz bizonyságot Isten igéje, az Úr Jézusról beszélve: „… Ezt mondja a Szent, az Igaz, [(aléthinosz): a valóság] akinél a Dávid kulcsa van, [(ekhó): aki birtokolja a Dávid kulcsát] aki megnyitja és senki be nem zárja, [(anoigó kleió): szellemi meglátásban részesít, és azt senki el nem zárja] és bezárja [elzárja] és senki meg nem nyitja” (Jel. 3,7).

És a kérdésre az Úr Jézus válaszol: „Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik őhozzá kiáltanak [segítségért] éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk. [nem szolgáltat-e igazságot az ő választottainak? Vajon várakoztatja-e őket]? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük [igazságot szolgáltat nekik]…” (Luk. 18,7-8).

És hogy mikor, arról Pál apostol tesz megvallást: „Mert [ugyanis] én immár megáldoztatom [(szpendó): italáldozatként feláldoztatom], és az én elköltözésem [(analüszisz kairosz): eloldódásom elrendelt] ideje [(ephisztémi): küszöbön áll] beállott. Ama nemes [(kalosz): jó, becsületes] harcot megharcoltam, [(agón): megküzdöttem] futásomat elvégeztem, [a pályát végigfutottam, futásomnak végére érkeztem] a hitet [bizonyosságot, meggyőződést, hitvallást] megtartottam [megőriztem].Végezetre [(loipon): továbbá, a jövőre nézve] eltétetett nékem [(apokeimai): készen vár rám] az igazság [a megigazultság] koronája, [győzelmi koszorúja] melyet megád nékem az Úr ama napon. Az igaz [(dikaiosz): igazságos] Bíró. De nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva [örömmel, sóvárogva] várják az ő megjelenését [az ő dicsőséges eljövetelét]” (2 Tim. 4,6-8).

Jel. 6,11 Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; [fehér köntösök], és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, és [legyenek türelemmel] amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjukfiainak, [testvéreiknek] száma, akiknek meg kell öletniük, amint ők is megölettek [akiket ugyanúgy megölnek, mint őket].

Jel. 6,12 Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, [(megasz szeiszmosz ginomai): hatalmas földrengés támadt] és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, [elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha] és a hold [a telihold] egészen olyan lőn, mint a vér;

Jel. 6,13 És az ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.

Jel. 6,14 És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; [az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő (biblion): könyvtekercs] és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték.^*

*Ézsaiás is erről prófétál: „(Széthull), és elporhad az ég minden serege, és az ég, mint írás egybehajtatik, (összecsavarodik, mint egy tekercs) és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb” (Ésa. 34,4).

És a kijelentés folytatódik: „Az ég és a föld [vagyis a föld mint látható világ] elmúlnak [de nem a végleges megsemmisülés értelmében, hanem csak továbbhalad, eltűnik, (Más fordításban: megváltoznak, más (jobb) állapotba mennek át)], de az én beszédeim [az én szavaim (logoszaim: Igéim) azonban] semmiképpen el nem múlnak [semmiképp sem veszítik érvényüket]” (Mát. 24,35).

Márk is ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Az ég és a föld elmúlnak…” (Márk. 13,31).

Dávid így prófétál Arról, aki: „Régente fundáltad a földet (és Te vetettél hajdan alapot a földnek), s az egek is a te kezednek munkája (és alkotása). Azok elvesznek (és elpusztulnak)…; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és (ők) elváltoznak….” (Zsolt. 102,26-28).

 Az apostol idézi a Dávid által mondott próféciát: „Te Uram kezdetben alapítottad [(themelioó): alapot vetettél, és megalapoztad] a földet [(gé): földet, mint látható világot] és a te kezeidnek művei [és alkotása] az egek [(úranosz): a látható, és láthatatlan eget]. Azok elvesznek [elpusztulnak; megsemmisülnek, azok el fognak tűnni]… és mindazok, mint a ruha megavulnak [(palaioó): hanyatlik, bomlik, romlik, elöregszik, elkopik, tönkremennek]. És palástként összehajtod [összegöngyölíted] azokat és [mint a ruha] elváltoznak [(allasszó): megváltoztatod, másmilyenné teszed, és kicseréled]…” [Más fordítás: Mint egy fátyolt úgy göngyölöd össze őket, vagy mint egy köpenyt, és elváltoznak…]” (Zsid. 1,10-12).

Mert az egész teremtett világ mulandó: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek (és tekintsetek le) a földre ide alá. mert az egek, mint a füst elfogynak (és szétfoszlanak), és a föld, mint a ruha megavul (és szétmállik), és lakosai hasonlókép elvesznek (és úgy elhullnak, mint a legyek). De szabadításom örökre megmarad, és igazságom (az Isten által ajándékozott, és a hit által való megigazulás) meg nem romol (meg nem rendül)” (Ésa. 51,6)

És én: „… ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (és a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).

Az apostolon keresztül pedig kijelentést nyer, hogy miért történik mindez: „Mert a teremtett világ, vagyis a teremtmények, és az egész természet sóvárogva, epedő sóvársággal, feszülten várja az Isten fiainak megjelenését, megnyilvánulását, kijelentését, kinyilatkozását. Mert a teremtett világ hiábavalóság, mulandóság, üresség, haszontalanság, sikertelenség alá vettetett, és minden teremtmény mulandóságnak van alávetve. Nem önként, nem önszántából, készségesen, és szabad akaratból, hanem azért, és az által, aki az alá vetette. Azzal a nekünk adott reménységgel, hittel és bizalommal, hogy maga a teremtett világ is megszabadul, hogy a teremtett világot is fel fogja szabadítani a romlandóság rabszolgaságától, a mulandóság szolgai állapotából az Isten fiai dicsőségének szabadságára és hogy a teremtett világ is átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ, a teremtmények, és az egész természet együtt: egyetemben fohászkodik, sóhajtozik, nyög, nyöszörög és vajúdik, a szülés fájdalmaiban kínlódik mind idáig, egészen mostanáig. Sőt, nemcsak ez a világ, hanem maguk a Szellem zsengéjének, kezdetének birtokosai, akik mint a Szellem teljességéből az első részlet, mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét, fohászkodunk, sóhajtozunk, és nyögünk magunkban, bensőnkben, a szellemünkben. Várván a fiúságot, egy fiú helyére helyezést, és hogy méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba, kiváltságaiba, és méltóságaiba való belépésre. A mi testünknek megváltását, a holttestünkből való, váltság általi megszabadítást” (Róm. 8,19-23).

Az egész teremtett világ pedig azt várja, hogy visszaálljon az eredeti –  a teremtéskori, vagyis paradicsomi – állapot, és: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” (Ésa. 65,25).

János apostolnak megadatott, hogy lássa az új teremtést: „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala (és a tenger sincs többé). És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony” (Jel. 21,1-2).

Jel. 6,15 És a földnek királyai és a fejedelmek, az [(megisztanesz megisztan): előkelőségek, és főrangú emberek] és a gazdagok és a vezérek, a [(khiliarkhosz): hadvezérek] és az [(dünatosz): erősek], és hatalmasak, és minden szolga, és [(dúlosz): rabszolga] és minden szabad, elrejték magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba;

Jel. 6,16 És [(legó): szólnak], és mondának  a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek [(piptó) omoljatok] mi reánk és rejtsetek el minket annak színe [(proszópon) jelenléte, és tekintete] elől, aki a királyiszékben, a [(thronosz): trónon] ül, és a Bárány [(orgé): indulatától, felháborodásától] haragjától:^*

*Az Úr Jézus a Golgotára menve kijelenti, hogy: „ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és amely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! Akkor kezdik [kiáltani], és mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok [(kalüptó): rejtsetek] el minket!” (Luk. 23,29-30).

És az ok: „Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók [amikor bekövetkezett az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás]! De most elrejtettek a te szemeid elől. [Más fordítás: bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől]. Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek [és sáncot húznak és ostromfalat építenek ellened], és körülvesznek [körülzárnak; bekerítenek] téged, és mindenfelől megszorítanak [szorongatnak; és mindenfelől ostromolnak] téged. És a földre tipornak téged, [(edaphidzó): földig lerombolnak, és a földdel egyenlővé tesznek] és a te fiaidat te benned [akik tebenned laknak]; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. [Más fordítás: mert nem ismerted fel azt az időt, (kairosz): alkalmas / megfelelő időt, a kijelölt, és elrendelt időszakot) amikor Isten eljött hozzád, hogy megmentsen téged]” (Luk. 19,42-44).

Ekkor: „Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelmes fensége és méltósága elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt. A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága és a halandók nagysága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon. Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, és az megaláztatik. És Libánon minden cédrusai ellen, amelyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen. Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett, kiemelkedő halmok ellen; Minden magas, büszke torony ellen, és minden erős vár, és kőfal ellen; És porba hajtatik a közember kevélysége, az ember büszkesége, és megaláztatik a főemberek, és a halandók magassága, nagysága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon. És a bálványokat teljességgel elveszti. A bálványok pedig semmivé lesznek egészen. És bemennek, bebújnak a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, repedéseibe, az ÚR félelmes fensége és méltósága, és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet. Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek, Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet” (Ésa. 2,10-15.17-21).

„Elpusztulnak a bét-áveni áldozóhalmok, ahol Izráel vétkezik, gaz és bogáncs növi be oltárait. Azt mondják majd a hegyeknek: Takarjatok el! - a halmoknak pedig: Omoljatok ránk!” (Hós. 10,8).

Mert azt mondja az Úr: „meglátogatom a földön a bűnt, (a világ gonoszságát) és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek (az Isten nélkül élőknek) kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom. Drágábbá teszem az embert (a halandót) a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál” (Ésa. 13,11-12).

Jel. 6,17 Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?*

*Erről az időről szólnak a próféták: „Reszket előtte a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják, és elvesztik fényüket. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?” (Jóel. 2,10-11).

„De kicsoda szenvedheti el, ki bírja majd ki az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja!” (Malak. 3,2)

Imádság:

Úr Jézus! Köszönöm, hogy benned élhetek. Nélküled semmi vagyok. Veled járva mindenben a vezetésedet, útmutatásodat keresem és hogy megvalósítsam. Te segíts ebben ! Ámen

Tanács az Istenszeretőknek:

„Mondd meg nekik, hogy használják pénzüket jócselekedetekre. Bővelkedjenek a jótéteményekben és örömmel adakozzanak a szükségben lévőknek; legyenek mindig készek megosztani másokkal mindazt, amit Isten adományozott számukra. Ha így tesznek, valódi kincset gyűjtenek majd maguknak a mennyben”

(1 Timóteus 6:18-19a, TLB fordítás)

Isten ad új kezdetet

Isten velünk is képes csodát művelni hátralevő életünkben, hiszen egyik jellemzője, hogy tiszta lapot és új esélyt ad az embernek. (R.W.)

Joseph Prince: Szilárd hittel álljatok meg

 „Legyetek józanok, kiegyensúlyozottak, és vigyázzatok, mert ellenségetek, a Sátán, kerülget benneteket. Úgy járkál körbe-körbe, mint az ordító, éhes oroszlán, keresve, kit nyelhet el. Szilárd hittel álljatok meg vele szemben…”  (1 Péter 5:8-9, EF)

Tizenéves koromban azt tanították nekem, hogy úgy tudok ellenállni az ördögnek, ha megdorgálom. Így, minden alkalommal, amikor rossz gondolataim támadtak, vagy megkörnyékezett a kísértés ilyen dolgokat mondtam: „Ördög, Jézus nevében ellenállok neked! Megkötözlek! Távozz tőlem! Megdorgállak Jézus nevében!”

Mindaddig így tettem, amíg egy nap Isten megmutatta nekem, hogy bár „ellenálltam” az ördögnek, több időt töltöttem a vele való beszélgetéssel, mint Istennel.

Megnéztem a Szentírást és világossá vált számomra, hogy nem azzal állunk ellen az ördögnek, ha arra koncentrálunk, hogy ellenálljunk neki, hanem azzal, ha szilárdan megalapozódunk abban a hitben, hogy Jézus vére által Isten előtt megigazultunk, és Krisztusban Isten igazsága vagyunk (2 Korinthus 5:21).

Igen, az ördög folyamatosan emlékeztetni fog a hibáidra, bukásaidra és a bűneidre. Azt is fogja mondani neked, hogy ezek miatt nem kapod meg a gyógyulás ajándékát, meg kell fizetned a hibáidért, és valami rossz fog történni a családoddal. Vádolni fog, kárhoztatni és megpróbál meggyőzni, hogy árthat neked.

Ne hagyd, hogy meggyőzze a szíved, hanem szilárdan állj meg a hitben. Isten azt mondja neked: „Gyökeret versz az igazságban, és megerősödsz benne rendíthetetlenül. Távol marad tőled minden pusztítás és romlás, gondolnod sem kell vele. Közeledbe sem jön a rettegés, nem kell félned tőle” (Ézsaiás 54:14, EF).

Állj meg szilárdan az igazságban és bátran jelentsd ki „Igen, lehet, hogy vannak problémáim az életben, de Isten szemében igaz vagyok amiatt, amit Krisztus tett értem. Jézus vére által megigazultam!”

Kedves barátom, így állj ellen az ördögnek!

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/622-szilard-hittel-alljatok-meg.html

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Isten Szelleme nem olyan, mint a gyülekezet, amelyik csak vasárnaponként gyűlik össze. Nem vár türelmesen addig, amíg megtaláljuk a méltó dicsérő énekeket az ő jövetelére. Nem szükséges órákat imádkoznunk azért, hogy ott legyen, mert Ő ott van - mindig ott van teljes lényével közöttünk! Soha nem teszi a szabadító munkáját a mi érzelmeinktől függővé, amelyek úgy ingadoznak fel s alá, mint a New York-i Empire State Building liftjei: egyik pillanatban még a földön van, a másikban pedig már a felhők között. Isten Napja soha nem nyugszik le. Isten Szelleme nem húzódik vissza, nem fogyatkozik el, és nem folyik el. Ő állandó. Isten nem bizonyos időre kötött velünk szövetséget, hanem mindörökre. Mára is. Isten áldjon benneteket!

Reinhard Bonnke

BIBLIA

László Boda

Úr Jézus Rólad szól énekem

Példabeszédek 9. fejezet: Két asszony képében a bölcsesség és bolondság hivogat;

Péld. 9,1 Bölcsesség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván, [hét oszlopot faragott hozzá és felállította].*

*A Krisztus népe Isten háza, melyet bölcsesség megépített: „Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga Jézus Krisztus” (Eféz. 2,20).

Péld. 9,2 Megölte vágnivalóit, [áldozatait, (msḵ): megfűszerezte, megkeverte], és kitöltötte borát, asztalát is elkészítette [(ʿáraḵ): elrendezte és megterítette].

Péld. 9,3 Elbocsátá, és [(šálaḥ): kiküldte] az ő leányit, [(naʿăráhqárá'): az ő szolgálóit, hogy így kiáltsanak], hivogatva a város magas helyeinek tetein [(márôm gap̄): a város magasan fekvő pontjain].*

*Ezért azt kérdezi az Úr: „Hát a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem (és az okosság) nem bocsátja-é ki (nem hallatja-e) az ő szavát? A magas helyeknek tetein, az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg. (Más fordítások: Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra; >Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást<). A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng (Más fordítás: A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált). Tinéktek (hozzátok) kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van (szavam az emberekhez szól)!” (Péld. 8,1-4).

Igen: „A bölcsesség künn szerül-szerte kiált; az utcákon [úton-útfélen, köztereken] zengedezteti [hallatja] az ő szavát. [szónokol, adja szózatát]” (Péld 1,20-21).

Lármás utcafőkön [utcasarkon; a népsokaság főhelyén], kiált a kapuk bemenetelin [bejáratánál, ajtóiban], a városban [a városkapuk ajtóiban] szólja az ő beszédit, [mondja mondásait].

Péld. 9,4 Ki tudatlan? [(pəṯá'í peṯí pəṯí): együgyű, naiv, hiszékeny, becsapható]? Térjen ide; az értelem nélkül való [(léḇ ḥásér): szívűnek] ezt mondja:*

*És tovább kérdez az Úr: „Míglen szeretitek [meddig kedvelitek, gyönyörködtök, kívánjátok], oh, ti együgyűek [hiszékenyek, becsaphatók, szemtelenek, éretlenek, bolondok, kicsinyek, dőrék, tapasztalanok] az együgyűséget [bolondságot, gyermekséget, dőreséget, ami ártalmas, a tapasztalatlanságot, hiszékenységet, becsaphatóságot]. És gyönyörködnek a csúfolók [gúnyolódók] a csúfolásban [a pimasz fecsegésben], és [meddig] gyűlölik a balgatagok [esztelenek, ostobák] a tudományt [az észt, a belátást, tudást, ismeretet]?! Térjetek az én dorgálásomhoz [bizonyítékomhoz]; ímé közlöm veletek az én [egész] Szellememet [(pnoé): leheletemet], tudtotokra adom [megtanítom] az én beszédimet [(logosz): Igémet] néktek. [Más fordítás: Hallgassatok korholó szavamra! Térjetek meg, ha megdorgállak (ha megfeddlek)]. Kiöntöm előttetek [közlöm veletek; kiadom tinéktek; kiárasztom rátok; kitárom nektek] egész Szellememet [(pnoé): leheletemet], és a szavaimat elétek tárom: [tudtotokra adom, megismertetem veletek; kijelentem; tudtul adom az én beszédeimet (Igéimet) néktek]” (Péld. 1,22-23).

És hogy ki az az Úr, aki hív, arról az Evangélium tesz bizonyságot: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, akik kimerültetek és megterheltettetek, és teher alatt éltek, és én megnyugvást, nyugalmat adok nektek, megpihentetlek és felüdítlek benneteket” (Mát. 11,28).

 Hiszen: „a Krisztus Jézus, adatott bölcsességül nékünk Istentől…” (1 Kor. 1,30).

Mert: „Krisztus az Isten bölcsessége” (1Kor. 1,24).

Péld. 9,5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, [(láḥam leḥem): egyetek a kenyeremből] és igyatok a [fűszerezett] borból, melyet töltöttem [(msḵ): amelyet kevertem, amelyet nektek elegyítettem].*

*Már Ézsaiás prófétán keresztül így hív az Úr: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort - az öröm szimbóluma - és tejet - az Evangélium szimbóluma. Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket, és keresményeteket azért, ami meg nem elégíthet, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjetek kövérségben” (Ésa. 55,1-2).

És hogy ki az az Úr, aki a prófétákon keresztül hív, azt az Evangélium jelenti ki: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és hangosan kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék.  Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az őbenne hívők…” (Ján. 7,37-39).

És: „… aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn. 6,35).

Akkor: „Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; … Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17).

Péld. 9,6 Hagyjátok el a bolondokat, [(pəṯá'í peṯí pəṯí): együgyű, naiv, hiszékeny, becsaphatóakat] hogy éljetek [(ḥájah) jól, boldoguljatok, és virágzó, elégedett életet éljetek], járjatok az eszességnek [(bínáh): értelem, okosság, a belátásnak] útján.

Péld. 9.7 Aki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat, [szégyent arat] és [maga fog pironkodni]: és a ki feddi a latrot, [a bűnöst] szégyenére lesz [magát szennyezi be; maga is foltot kap].*

*És folytatóik a figyelmeztetés: „Menj el az (ostoba ember elől), a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét, és (nem szerzel ajkáról tudást)” (Péld. 14,7).

„A bölcs fiú enged atyja intésének, és (megfogadja az apai intést); de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád” (Péld. 13,1).

Hanem: „lőn nékik az Úr beszéde (igéje) parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak, és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!” (Ésa. 28,13)

Péld. 9,8 Ne fedd meg, és ne [(jḵḥ): vitatkozz, érvelj, bizonyíts, ne cáfold meg] a csúfolót, a [(lúc): gúnyolódó arcátlant, mert kinevet] hogy ne gyűlöljön [(śáné'): nehogy megutáljon] téged;* fedd meg [(jḵḥ): érvelj, bizonyíts, cáfold meg] a bölcset, és [megkedvel érte], és szeret téged.

*Mert: „Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy” (Péld. 15,12).

Péld. 9,9 Adj [tanácsot] a bölcsnek, és [okítsd] és még bölcsebb lesz, és [gyarapodni fog bölcsessége]. Tanítsd az igazat, [és sietve elfogadja] és öregbíti [gyarapítja] a tanulságot. [Más fordítás: oszd meg az ismeretet az  (caddíq): igaznak nyilvánítottal, és  (jásap̄): gyarapodik  (leqaḥ): tudása]*

*Mert: „Ha bölcs hallgatja őket, [figyeli] gyarapítja (még jobban) tudását, [a bölcs bölcsebb lesz] az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon [szerez érett tanácsokat, bölcs útmutatást nyer, ügyesség birtokába jut]” (Péld 1,5).

„Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik, úgyhogy feleslege lesz; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van, vagy amiről úgy gondolja, hogy van” (Mát. 13,12).

Péld. 9,10 A bölcsességnek kezdete [eredete] az Úrnak [(jəhóváh): Jahvenak, az Örökkévalónak] félelme [(jirə'áh): tisztelete]; és a Szentnek [(daʿaṯ): megismerése], és ismerete az eszesség [a Szentnek (búlé): tanácsa ad (bínáh): ítélőképességet, megkülönböztető képességet, megértést, értelmet].*

*És újra- és újra kijelentést nyer, hogy: „Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják. [Más fordítás: A bölcsesség [ismeret] kezdete [feje] az Úrnak félelme, ám a balgák [bolondok] megvetik [megutálják] a bölcsességet [tudományt] és az intést. [tanítást]” (Péld. 1,7).

Isten Igéje a továbbiakban így tanít: Ezt már kezdetben kijelentette az Úr, Aki: „Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak tisztelete: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás” (Jób. 28,28)

 „A bölcsesség kezdete az Úrnak tisztelete; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig” (Zsolt. 111,10)

 Ezért tanácsolja az Úr: „Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az útmutatást és az értelmet!” (Péld. 23,23)

Mert csak ez az: „egy a szükséges dolog: … amelyik örökre megmarad] (Luk. 10,42).

Mert: „A bölcsesség kezdete ez: szerezz, bölcsességet, és [(qánáh): tegyél szert szellemi bölcsességre] és minden keresményedből [és minden vagyonodon, és jövedelmedből] szerezz [és vegyél] értelmet [(bínáh): ítélőképességet, megértést]. »Héber szavak nélkül: A bölcsesség kezdete ez: tegyél szert szellemi bölcsességre és minden vagyonodon, és jövedelmedből vegyél ítélőképességet, és megértést«. (Péld. 4,7).

Az Úr Jézus példázatokkal világítja meg, hogy a bölcsesség megszerzése minden áldozatot megér: „Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván, amije volt, megvevé azt. (Mát. 13,44-46).

Péld. 9,11 Mert én általam sokasodnak meg a te  napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.*

*Így folytatódik a kijelentés: „Mert napoknak [a földi életnek] hosszú voltát, és [számos napot] és sok esztendős életet, [magas életkort, és szerencsés éveket] és [ráadásul, és / azon felül még ad] békességet [boldogulást; jólétet; boldogságot, és bőséges gazdagságot] hoznak néked bőven [mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked]. Napoknak hosszúsága [hosszú (földi) élet] van jobbjában [és áldás, siker], baljában [gazdagság, vagyon; bőség] és tisztesség [dicsőség tisztesség, méltóság, megbecsülés, dicséret]. (Más fordítás: És a szájából származik a megigazulás törvénye, beszédét könyörület, irgalom, és szánalom kíséri). Életnek fája ez azoknak, akik megragadják [utána nyúlnak; magukhoz kapcsolják], és akik megtartják [és akik belekapaszkodnak, rátámaszkodnak] boldogok. (Péld. 3,2.16.18).

Igen: „Az Úrnak félelme (tisztelete) hosszabbítja meg, és (gyarapítja) a napokat; az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek) pedig esztendeik megrövidülnek” (Péld. 10,27) .

„Az Úrnak félelme (tisztelete) az életnek kútfeje, és (az élet forrása) a halál tőrének eltávoztatására, (a halál csapdáinak kikerülésére)” (Péld. 14,27).

Bölcsesség kijelentése önmagáról: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Gazdagság (vagyon) és tisztesség (és megbecsülés) van nálam, megmaradandó jó és igazság. Boldog ember, aki hallgat engem, (és aki hallgat rám) az én ajtóm előtt virrasztván (és vigyázva) minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki (megtalál) az megnyer engem, és az életet találja (és nyeri meg), és szerzett az Úrtól jóakaratot (és kegyelmet nyer az ÚRtól)” (Péld. 8,17-18.34-35)

Hát: „Hallgasd, fiam, (fogadd el) és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei” (Péld. 4,10).

Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem hogy ki Isten bölcsessége, és ki az, aki a kijelentést teszi: „...Krisztus Jézus... lett bölcsességül nékünk Istentől...”(1 Kor. 1,30).

Bemutatja az Ige, hogy hogyan valósult meg az Ő ígérete Ábrahám életében:  „És ...meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.” (1 Móz. 25,8)

 És Salamon életében: „... megadom néked, a gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben. És ha az én útaimon jársz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat, amiképpen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.” (1 Kir. 3,13-14).

Így buzdít a Szent Szellem: „Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged. A bölcsesség kezdete ez: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből szerezz értelmet. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.” (Péld. 4,5)

„Élet forrása az értelem annak, akinek van....” (Péld. 16,22)

Így figyelmeztet az Úr Jézus „Meglássátok azért, mi módon hallgatjátok: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még amijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle” (Luk. 8,18)

Bölcsesség azt tanácsolja: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.” (Ésa. 55,6).

Péld. 9,12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak [neked válik javadra]; ha pedig csúfoló [gúnyoló] vagy, [(lúc): és esztelenül viselkedsz], magad vallod kárát [(násá' náśá'): bűnt veszel magadra, bűnössé teszed magad, és egyedül te viseled a gonoszt].

Péld. 9,13 Balgaság [(kəsílúṯ): bolondság, ostobaság] asszony fecsegő, [(hámáh): nyughatatlankodik, izgága, lármás] bolond, [(pəṯajjúṯ): együgyű], és semmit nem tud. [Más fordítás: Dőre ('iššáh): asszonynak nincsen nyugodalma, tele van butasággal, lármás, háborgó, együgyű, tele van hízelkedéssel, csupa csábítás, és egyebet sem tud].*

*Folytatódik a kijelentés: „Mely csélcsap [(hámáh): csacsogó, állhatatlan] és vakmerő, [szilaj, féktelen, önfejű, és (sárar) elvetemült] akinek házában [otthonában] nem maradhatnak meg [nem nyughatnak] az ő lábai. [Más fordítás: Fecseg az ilyen és féktelen, Lábai nem tűrik az otthon ülést]” (Péld. 7,11).

Csak az menekül meg a hamis egyháztól, az idegen asszonytól: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2).

Mert: „...a bölcsesség megment a nem hozzád tartozó asszonytól, [az emberi fajból származó másik személytől], az idegentől, aki az ő [simulékony, álnok, és csalárd] beszédével hízelkedik [és aki azon tevékenykedik, hogy eltávolítson téged az egyenes, szent, és helyes életmódtól]” (Péld. 2,16).

És Ő: „...őriz meg a gonosz asszonytól téged, az idegen asszony nyelvének hízelkedésétől” (Péld. 6,24)

„Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]” (Péld. 5,3-4).

Mert a hamis egyháznak, a gonosz asszonynak: „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok” (Zsolt. 55,22).

Újra-és újra figyelmeztet az Úr: „És ezek: „Értetlenek, balgatagok, ostobák, értelmetlenek. Hitszegők, szövetségtörők, szószegők, megbízhatatlanok lelketlenek, szeretetlenek, kíméletlenek, szívtelenek, ragaszkodás nélküliek könyörtelenek. Engesztelhetetlenek, irgalmatlanok, összeférhetetlenek” (Róm 1,31).

A Prédikátor kutatásai alapján ezt vallja: „És találtam egy dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszony, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól” (Préd. 7,26)

A hamis egyház, „parázna” asszony, mert hűtlen lett Urához, Istenéhez, és ennek következménye: „Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász! Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?” (Péld. 6,26-28)

Az Úr nem szűnik meg újra és újra figyelmeztetni: „Mély verem az idegen asszonyoknak szája; akire haragszik az Úr, oda esik” „Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja” (Péld. 22,14; 23,27-28).

És ezek: „Értetlenek, balgatagok, ostobák, értelmetlenek. Hitszegők, szövetségtörők, szószegők, megbízhatatlanok lelketlenek, szeretetlenek, kíméletlenek, szívtelenek, ragaszkodás nélküliek könyörtelenek. Engesztelhetetlenek, irgalmatlanok, összeférhetetlenek” (Róm 1,31).

Péld. 9,14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein. [Más fordítás: Üldögél házának ajtaja előtt, (kisséh kissé'): trónszéken a város magaslatán].*

*És: „Néha az utcán, néha a tereken van, és minden szegletnél [(pinnáh): és minden sarkon] leselkedik” (Péld. 7,12).

„Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát” (Péld. 23,28).

Péld. 9,15 Hogy hívja [felszólíthassa, elcsalja] az úton járókat, [akik arra járnak, akiknek épp arra vezet el az útjuk] akik egyenesen mennek útjukon, [akik egyenes ösvényeken járnak].

Péld. 9,16 Ki együgyű? [(pəṯá'í peṯí pəṯí): tapasztalatlan, kicsiny, tudatlan, bolond] térjen ide [(šּׂúr súr): be hozzám], és valaki esztelen, [('ámar): nincs értelem a szívében] annak ezt mondja:

Péld. 9,17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges. [Más fordítás: S milyen jó az íze a titkos eledelnek; az eldugott (gánaḇ: a titokban adott / titokban élvezett, megevett / kenyér kedves, mert a (siṯəráh séṯer leḥem náʿém): rejtett élelem gyönyörűséges, ízletes és jólesik]!*

*És bár: „Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annak utána betelik az ő szája kavicsokkal” (Péld. 20,17).

Péld. 9,18 És az nem tudja, [nem veszi észre, (jḏʿ): nincs tudatában, nem érzékeli, nem érti meg], hogy ott élet nélkül valók [(ráp̄á'): holtak, árnyak] vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai, [és vendégei a halál mélységeibe kerülnek].*

*És így folytatja a Szent Szellem: „Akit a romlás fia megragad, elnyer, hatalmába kerít, elfoglal, és birtokol, és fogva tart. - Akinek az az akarata, szándéka, hogy szerencsétlenségek, viszontagságok, sérelmek érjenek. - Ezért elfeledteti az ő vezetőjének, fejedelmének akaratát, tervét, és tanácsát, és elhagyja a frissesség állapotában kapott tanítást, és ismeretet, és hibázik, ezért elmarad a szövetségtől. Ennek következtében a halálra [a holtak országába] hanyatlik [a holtak országába vezet, és süllyed] az ő háza [az ő belső része, ami belül van], és az ő ösvényei [az ő útjai és az ő életmódja helyezi őt] az élet nélkül valókhoz [a holtak szellemei, az árnyak közé]. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg [mert mindenki, aki betér, és bemegy hozzá, nem jön többé vissza, mert sohasem tud visszafordulni], sem meg nem nyerhetik [nem ragadhatják meg, és nem nyerhetik el és nem birtokolhatják] az életnek útjait [nem jut el, és nem talál rá, és nem is érik el többé a természetfeletti élet útjára, és ösvényére]” (Péld. 2,17-19).

„Annakokáért most, [szerelmes] fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire. Ne hajoljon annak útjaira a te elméd, [a te szíved] és ne tévelyegj annak ösvényin [Héber: (śáṭáh): fordulj, és szakadj el, annak (dereḵ): vallási szokásától, istentiszteleti módjától, hogy (léḇ): szíved, bensőd (táʿáh): ne tévelyegjen, ne hagyd  megtéveszteni, félrevezetni az ő (nəṯíḇáh náṯíḇ): ösvényei által]. Mert sok sebesültet elejtett, [(raḇ): sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt, sok embert ejtett el megsebezve] és sokan vannak, [nagy azoknak a száma] akik attól megölettek. [Héber: Mert sok embert (ḥálál): meggyalázott közönségessé tett, megszentségtelenített, (náp̄al): földre döntve elsorvasztott (ʿácum ʿácúm): erős, hatalmasokat is (háraḡ): elpusztított]. Sírba vivő út [(dereḵ): vallási szokása, istentiszteleti módja] az ő háza [(bajiṯ): sátra], amely levisz [(járaḏ): letaszít, ledönt] a halálnak [(máveṯ): pusztulás, romlás] hajlékába. [Háza a (šə'ól šə'ôl) Seol ḥeḏer): holtak hazájának legbenső részére vezet]” (Péld. 7,24-27).

Mert: „Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. [Héber szerint: (máveṯ): halálos betegség, csapás, pusztulás, romlás, és halál felé visz az ő járása, léptei a holtak hazájába tartanak, szilárd léptekkel tart a sírba]. A [(ḥaj): jólétnek, boldogulásnak, a virágzó, sikeres, prosperáló] életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, és [(pálas maʿəḡáláh maʿəgál): kisimított pályán (núʿa): bolyongásra (jḏʿ): tanít] anélkül, hogy ő eszébe venné. [Más fordítás: Útjai csapongók, az ö léptei változók és megismerhetetlenek, eszedbe nem veheted. Nem az élet ösvényét járod, téves úton jársz, és magad sem tudod]. Most azért, fiaim, hallgassatok engem [(šámaʿ): értsétek meg, és engedelmeskedjetek], és ne távozzatok, és [(šּׂúr súr): ne forduljatok] el számnak beszéditől [(peh'émer): számnak igéitől]. Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq): messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel magadhoz. Tartsd utadat mindig távol tőle, (bajiṯ): épületének (peṯaḥ): ajtajához közel sose kerülj]. Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan): szívedet, nehogy fogságba vessen] és a te ékességedet [(hôḏ): méltóságodat, ragyogásodat], és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a kegyetlennek [('aḵəzárí): a kegyetlen, kíméletlennek]. »Más fordítás: Hogy életedet ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak« Hogy ne az idegenek teljenek be a te javaiddal [(kôaḥ kóaḥ): a te erőddel, és hatalmaddal], és a te keresményed más házába ne jusson. [Héber szerint: Hogy (zúr): az idegen, a házasság / a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ): erőfeszítésed, vesződséged bajjá, gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon az (náḵərí): ellenséges, idegen (bajiṯ): házának belsejében. Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod] kelljen  [('aḥăríṯ): később] életed végén, [végezetül ne sopánkodj] amikor megemésztetik [tönkremegy; miután lefogyott] a te húsod és a te tested [életed]. »Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul, elenyészik (báśár): húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed]. És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi tanítást, [a tudományt] és a fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És azt ne kelljen ('ámar): gondolnod és mondanod magadban (śáné'): gyűlöltem, utáltam (músár): a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ tôḵéḥáh): az érveknek, ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam, kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm]. És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet, és [miért nem figyeltem oktatóimra]!” (Péld. 5,5-13).

„És az: „Az ember, aki eltévelyedik az értelemnek útjáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik (az árnyak gyülekezetébe jut majd)” (Péld. 21,16).

Az idegen asszonyt szerető, hozzá bizalommal lévő sorsát egy történeten keresztül mutatja be a Szent Szellem: Mikor Sámson elárulta titkát, Delila: „Erre ő elaltatta Sámsont (jelentése: nap fia, napból való, fényes, erős).) a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta fejéről a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni és ereje elhagyta. Delila (jelentése: a díszes, pompás; az éjszakai) odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, (jelentése: idegen, vándor, kivándorolt) Sámson!” Erre fölébredt álmából s azt mondta: „Kikeveredek a bajból, mint máskor és kiszabadítom magamat.” Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tőle. A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét és levitték Gázába (jelentése: erődítmény, vár, megerősített hely). Kettős lánccal megkötözték és a fogságban (a foglyok házában) malmot hajtattak vele” (Bír 16,19-21)