Isten országa sosem köthető helyhez vagy időhöz. Bennünk és
közöttünk van, és ő köt minket egy olyan hatalomhoz, amelyet semmilyen erő sem
képes elpusztítani.
2016. szeptember 29.
Joseph Prince: Egy nagyobb áldás vár rád
Amikor az ördög támadást intéz ellenünk, nem szabad
elbátortalanodnunk. Valójában, biztosak lehetünk benne, hogy Isten át fogja
fordítani a helyzetet, hogy még nagyobb áldást hozzon ki belőle – mert Ő velünk
van.
Amikor Isten megalkotta az első embert, hatalmat adott neki
a földön minden fölött (1Mózes 1:26). De amikor Ádám elbukott, a bűn és a halál
belépett a világba, és az ember átadta uralmát az ördögnek.
Akkor hát az ördög győzött? Nem, Isten véghezvitte megváltó
tervét azáltal, hogy elküldte Jézust, hogy meghaljon értünk. És azt akarta,
hogy tudjuk, Jézus többet tett annál, mint hogy visszaállított minket ugyanabba
a pozícióba, amiben Ádám volt – egy sokkal magasabb pozícióba helyezett
minket!
Amikor az Atya feltámasztotta Jézust a halálból, mi, akik
Krisztusban vagyunk, vele együtt feltámadtunk. Más szóval, Krisztussal együtt
Isten mennyei helyekre ültetett minket. Jézust jobbjára
ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és
hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet
segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is” (Efezusi
1:21). Ádám soha nem volt ilyen pozícióban. Így Jézus halálán és feltámadásán
keresztül, sokkal többet kaptunk.
Az Ószövetségben arról olvasunk, hogy Isten kihozta az
izraelitákat az egyiptomi fogságból és bevitte őket a tejjel-mézzel folyó
Kánaánba. Az ördög azt gondolta, hogy meg tudja akadályozni Isten tervét, hogy
az Izraeliták örököljék az Ígéret földjét, ha óriásokkal népesíti be azt.
Azonban, Isten túljárt az eszén. Hagyta, hogy az ott lakók házakat, városokat
építsenek, kutakat ássanak, veteményezzenek, amíg eljött a megfelelő idő.
Azután, bevitte az Izraelitákat a földre, és kiűzte az óriásokat.
Tehát, az izraeliták végül nagy és szép városokat, minden
jóval telt házakat örököltek, amiket nem ők építettek, kutakat, amiket nem ők
ástak, szőlőket és olajfákat, amiket nem ők ültettek (5 Mózes 6:10-11). Bár az
ördög megpróbálta meghiúsítani, hogy Isten terve megvalósuljon népe életében,
végül még sokkal többet is kaptak.
Kedvesem, az ördög megpróbál akadályokat és negatív
körülményeket az utadba állítani, de Isten ezeket a gonosz terveket jóra fogja
fordítani és még jobban meg fog áldani, mert Ő veled van!
Joseph
Prince
Magyar
fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/627-egy-nagyobb-aldas-var-rad.html
Drága Úr Jézus!
Hála telt szívvel köszönöm, hogy:
„annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél” És: megszabadítottál
engemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől"
(Zsolt. 109,31; 86,13)
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Ha nincs
hitünk, a Bibliát olvasva szert tehetünk rá, és ha van valamennyi hitünk,
ugyanígy tudunk többet szerezni. Semmi misztikus nincs ebben. Mindnyájan
született hívők vagyunk, akik a mindennapi életben gyakoroljuk is a hitünket,
akár a házastársunk, akár a főnökünk, a bankunk vagy az orvosunk felé. E nélkül
a természetes hit nélkül nem is tudnánk létezni. A hit mindenki számára
lehetséges! „Csak higgy!”- mondta Jézus.
REINHARD
BONNKE
2016. szeptember 26.
Római levél 5. fejezet: A MEGIGAZULÁS GYÜMÖLCSEI. (revideált)
Róm. 5,1 Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel, vagyis létrejött az az
állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, a mi Urunk Jézus
Krisztus által,
Róm. 5,2 Aki által van a menetelünk is, mert megnyílt
számunkra az út, és szabadon járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben
most állunk, élünk, és vagyunk, és dicsekedünk, sőt ujjongunk az Isten
dicsőségének reménységében.
[Más
fordítás: És dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Minthogy Isten volt a Krisztusban, amikor megbékéltette, kiengesztelte
önmagával a világot. Nem
tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és
nem számította fel nekik az
eleséseket, a hibás lépéseket,
botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket, és
reánk bízta, sőt belénk helyezte
a békéltetésnek, a kibékítés, a
kiengesztelődés igéjét logoszát” (2
Kor. 5,19).
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez
nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne
kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).
Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus
Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a
halál törvényétől” (Róm. 8,2)
Róm. 5,3 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk, és ujjongunk a
háborúságokban, nyomorúságokban;
szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult
helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban is, tudván, hogy a háborúság
nyomorúság, békességes tűrést nemz, kitartást, állhatatosságot munkál és
eredményez.
Róm. 5,4 az állhatatosság, a kitartás, és a reményteljes tűrés pedig a kipróbáltságot, vagyis megvizsgáltságot, a kipróbáltság a
reménységet, vagyis biztos várását
jelenti annak, ami be is fog következni.
Róm. 5,5 A reménység pedig
nem szégyenít, és nem csal meg; nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az
Istennek szerelme az Istennek természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a
mi bensőnkbe, vagyis a szellemi
életünk központjába a Szent Szellem által, ki adatott
nékünk*
*Az apostol
vallástétele, példaként minden krisztusi ember számára: „Annakokáért
gyönyörködöm a Krisztusért szenvedett erőtlenségekben,
bántalmazásokban gyalázásban,
erőszakban, nyomorúságokban, szorult helyzetben, üldözésekben és
szorongattatásokban, és nehéz helyzetekben. Mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok
erős, és akkor vagyok hatalmas.
»Más fordítás: Ezért
örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat
mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az
emberek üldöznek és rosszul bánnak
velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor
vagyok igazán erős«” (2 Kor. 12,10).
„Tudván, hogy a ti hiteteknek és hűségeteknek megpróbáltatása és megvizsgálása kitartást
kitartó, állhatatos, türelmes várakozást,
örömteli, reményteljes tűrést szerez.
[Más
fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez]” (Jak.
1,3).
És ezért boldogan vallja az apostol hogy: „De
mindezekben, és mindezekkel szemben
győzteseknél is többek vagyunk, és felettébb diadalmaskodunk; döntő, teljes, tökéletes, végleges, és
fölényes győzelmet aratunk Őáltala,
aki minket szeretett” (Róm. 8,37).
Hiszen: „Tudjuk
pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, minden javukat szolgálja, minden
összejátszik, minden körülmény, esemény, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak, akik az ő elhatározása szerint arra vannak elhíva hogy szentek legyenek”
(Róm.
8,28).
És az Úr maga erősít meg a
hosszútűrésre és kitartásra: „Minden
erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra, és
teljes állhatatosságra és
hosszútűrésre, és béketűrésre
örömmel;
[Más
fordítás: Az ő mindenen
uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan
hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít]”
(Kol. 1,11).
Az Úr Jézus figyelmezteti az
övéit, és kijelenti, ezeknek a nyomorúságoknak okát: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, azokról az igékről, amelyeket én
mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is
üldöznek majd; ha az én igéimet megtartották,
a tiéteket is megtartják majd. De
mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki
küldött engem” (Ján. 15,20-21).
De: „Boldogok
vagytok, ha szidalmaznak, ha csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak,
megszégyenítnek, és háborgatnak, üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény /bíróság /
előtt vád alá helyeznek titeket, és
mindenféle gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, ha hazudozva minden
rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek
és örvendezzetek, ujjongjatok;
vigadjatok ilyenkor, mert a ti
jutalmatok, és kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a
mennyekben: mert így háborgatták, üldözték,
zaklatták, vádolták a prófétákat,
az
Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is,
akik előttetek voltak, akik előttetetk éltek”
(Mát.
5,11-12).
De ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a
nyelve megigazulást szól. Istenének
törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra,
és halálra keresi azt, mert meg
akarja ölni; De az Úr nem hagyja azt
annak kezében, sőt nem engedi, hogy
kezébe kerüljön, vagy hogy bűnösként
elítéljék. Várjad az Urat, és
reménykedj az Úrban, őrizd meg az ő
útját, és maradj az ő útján; és fölmagasztal téged, hogy örököld a
földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a
gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa, vagy mint egy terebélyes zöldellő fa; De elmúlt, egyszer csak eltűnt és ímé
nincsen, és nem volt többé! Kerestem,
de nem található” (Zsolt. 37,30-36).
Róm. 5,6 Mert amikor még erőtlenek, gyengék, és tehetetlenek voltunk a hústest miatt, ami
engedett a kísértésnek, a rendelt,
vagyis az alkalmatos, a meghatározott, és kijelölt időben halt meg Krisztus
értünk, istentelenekért. vagyis Isten nélkül élőkért.
Róm. 5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért
talán csak meg merne halni valaki. A jóért még vállalja, és hamarabb elszánja
magát valaki.
Róm. 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét isteni természetét abban mutatta meg,
azzal bizonyítja, hogy abban az időben, mikor még bűnösök, vagyis céltévesztők voltunk, Krisztus már akkor érettünk meghalt*
*És tette ezt Isten
azért:
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az
ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Aki hiszen Őbenne, az nem jut ítéletre; aki pedig nem hisz, már
ítélet alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18j).
„Mikor pedig eljött, elérkezett az
időnek teljessége, a beteljesedés
ideje, kibocsátotta, és elküldte Isten az ő Fiát, aki
asszonytól lett, aki asszonytól
született, aki törvény alatt lett,
vagyis a törvénynek alávetve, és a
törvény alá adatott. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, és
kivásárolja, hogy elnyerjük, vagyis hogy visszanyerjük a fiúságot, és ismét Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5).
János apostol megvallása: „És mi láttuk és bizonyságot
teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül”
(1 Ján. 4,14).
Pál apostolon
keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés
nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, és valóban nagy a
kegyességnek eme titka: Isten, aki megjelent, aki láthatóvá,
nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott hústestben megigazíttatott,
és igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent,
megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a
népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe”
(1 Tim. 3,16).
Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr, vagyis
Jahve dicsősége, és minden hústest látni fogja azt; mert az Úr szája
szólt, mert az ÚR, // Jahve // maga mondja ezt” (Ésa.
40,5)
Dávid pedig így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan
Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának
büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy
kegyelmet ad” (Mik. 7,18)
Róm. 5,9 Minekutána azért most megigazultunk, vagyis
megigazított minket az ő vére által, az értünk adott élete árán, Sokkal inkább megtartatunk, a harag
ellen Őáltala, vagyis: üdvözít, azaz megment, megszabadít bennünket a haragtól,
élete hatalmával*
*Üdvösség (szódzó): azaz
bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől,
balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás
(mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás;
biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét
(egészség); boldogság, megtartatás.
És az apostolok
újra és újra megvallják, hogy az Úr Jézus az: „Ki a mi bűneinkért halálra
adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő
vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése
miatt. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem
az egész világért is” (Róm. 4,25; 3,25;
1 Ján. 2,2).
Róm. 5,10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel,
mert megbékéltetett minket önmagával az ő Fiának halála által, mert Istent Fia
halála kiengesztelte, akkor sokkal inkább megtartatunk, vagyis üdvözülünk,
azaz:
megment, kiszabadít, és megvéd az ő élete által, minekutána megbékéltünk
vele
[Más
fordítás: Akkor
miután megbékéltettünk, még mennyivel inkább
üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]*
*Ezt Isten
cselekedte meg: „Mindez pedig Istentől van, ezt Isten viszi végbe, és mindez
Istenből támadt, aki minket önmagával
megbékéltetett a Jézus Krisztus által, akit Krisztus kiengesztelt
irántunk, és aki nékünk adta a
békéltetés szolgálatát, és aki minket a kiengesztelés szolgálatával
megbízott. Minthogy Isten volt a Krisztusban,
amikor a világot magával kiengesztelte, és önmagával
megbékéltette. Nem tulajdonítván
nékik az ő bűneiket, vagyis nem számította
fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket,
melléfogásokat, törvényszegéseket,
és a törvény áthágását, és
reánk bízta a békéltetésnek igéjét, sőt
belénk helyezte a kibékítés, a kiengesztelődés Igéjét” (2 Kor. 5,18-19).
Mert Isten úgy határozott: „… hogy Őáltala békéltessen meg, és engeszteljen
ki mindent, az egész mindenséget
Magával, békességet szerezvén a kínoszlopon kiontott vére által; Őáltala mindent, ami csak van,
akár a földön, akár a mennyekben” (Kol.
1,20).
Az apostolok azt az örömhírt
hirdetik, hogy ezt úgy tette meg Isten, hogy Isten: Az ellenségeskedést kiküszöbölte az Ő saját hústestében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén,
megszüntetvén, és érvénytelenné tette, hatályon kívül helyezte azért, hogy ama kettőt egy új emberré teremtse
Őmagában, békességet szerezvén. és
békességszerzővé tette. „És hogy megbékéltesse, kiengesztelje az Istennel mind a kettőt, egy testben, egy személyben
a keresztfa, azaz a kínoszlop által, megölvén, elpusztítva
ezen az ellenségeskedést. És eljövén örömhírként békességet
hirdetett néktek, a távol valóknak és a
közel valóknak. Mert
Őáltala van menetelünk, és szabad
utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,15-17).
„Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket,
miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
[Más
fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő
kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén,
amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk].
Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta
engesztelő véres áldozatul, fedélnek, mint előkép. -
Az Ő előképe a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom
helye, a kiengesztelés - Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy
igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk,
nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban
elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta (Róm. 3,24-25).
„Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, azaz céltévesztésünkért;
de nemcsak a mienkért, hanem az egész
világért is” (1 Ján. 2,2).
Hát: „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent,
hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul
bűneinkért, azaz céltévesztésünkért” (1 Ján.
4,10).
És a nemzetbeliekhez így szól
a Szent Szellem: „Titeket is, kik hajdan
elidegenültek, és idegenek
voltatok, mert elszakadtatok, és ezért ellenségek
valátok, vagyis ellenséges gondolkozásúak, és érzületűek voltatok
gonosz cselekedetekben, haszontalan, káros tetteitekben
gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis
megbékéltetett, most nektek is megszerezte a kiengesztelődést”
(Kol. 1,21)
Róm. 5,11 Nemcsak pedig, hanem ezen felül még dicsekedünk, és
ujjongunk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a
megbékélést nyertük, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést, vagyis az előző
kedvezőtlen kapcsolatot „megmásította”.
Róm. 5,12 Annakokáért, miképpen egy ember által jött és lépett
be a világra, sőt a világegyetembe a
bűn, vagyis a céltévesztés, és a bűn
által és a bűnön keresztül a halál, és
akképpen a halál elhatott, és minden ember osztályrésze lett, és minden emberre
átterjedt, mivelhogy mindenek, vagyis akiben mindnyájan vétkeztek, azaz
eltévesztették a célpontot]*
*És folytatódik a kijelentés: „Mert a bűn,
azaz a cél elvétésének zsoldja, a
bér amellyel a bűn fizet: halál. Az
Isten kegyelmi ajándéka, vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása
pedig örök élet, azaz: a természetfeletti élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23)
A bűn és a halál pedig azért
jöhetett be a világba, mert az ember a sátán szavát hitte el és fogadta be: „És ezt
parancsolá az Úr Isten az embernek, mondván:
A kert minden fájáról bátran, szabadon
egyél. De a jó és gonosz tudásának
fájáról, ne egyél, mert ha eszel róla, meg fogsz halni” (1
Móz. 2,16-17)
És mert Ádám a sátán szavát
hitte el és fogadta be, az Úr figyelmezteti Ádámot ennek következményeire: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míglen
visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert bizony por vagy te s ismét
porrá leszesz, vissza fogsz térni a porba” (1
Móz. 3,19)
A Prédikátor az e világi
életről így elmélkedik: „És látám, hogy
hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál, miképpen
hasznosabb a világosság a sötétségnél. A bölcsnek szemei vannak a fejében, és
nyitott szemmel jár; a bolond pedig
sötétben botorkál, és jár; de ugyan
én megismertem és arra is rájöttem,
hogy ugyanazon egy végük, sorsuk lesz mindezeknek, vagyis
mindegyiküknek. Mert nem lesz
emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő
időkben már mind elfelejtetnek, és
mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben. És miképpen meghal a bölcs, azonképpen
meghal a bolond is” (Préd. 2,14-15.17)
„Mindenik ugyanazon egy helyre megy, és kerül; mindenik a porból való, és mindenik porrá
lesz újból” (Préd. 3,20).
Róm. 5,13 Mert a törvényig, a törvény előtt is vala bűn, azaz
céltévesztés a világon; a bűn, vagyis
a céltévesztés azonban
nem számíttatik be, nincs felróva az embernek, ha nincsen törvény*
*Azért nem számítja
fel a bűnt, vagyis a céltévesztést Isten, mert: „... ahol pedig nincsen törvény,
ott törvény ellen való cselekedet sincsen” (Róm. 4,15)
Róm. 5,14 Úgyde mégis a halál uralkodott, és jutott uralomra
Ádámtól* Mózesig azokon is, akik
nem az Ádám esetének, vagyis elesésének hasonlatossága szerint vétkeztek, és
estek bűnbe, vagyis élettek céltévesztettek, aki ama következendőnek az
Eljövendőnek kiábrázolása, előképe, előre felvázolt,
megrajzolt formája, mintája, példa modellje**
*Ádámtól
héber: 'ádám’: magában foglalja ÉVÁT is: a kettő együtt
teszi ki az ember fogalmát.
**És folytatódik a kijelentés: „Mert
Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, és becsapva, félrevezetve bűnbe esett, vagyis ő lett az előre
világosan és határozottan kijelentett parancs megszegője, áthágója.
»Egyszerű fordítás: Meg
aztán nem Ádámot tévelyítették el, szedték rá, csapták be, vezette tévútra a
kísértő, az asszonyt azonban rászedték, félrevezették, és engedetlenségbe
esett, és az asszony lett a parancs áthágójává«” (1 Tim. 2,14).
Ugyanis Ádám saját akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr
is tette az Ő menyasszonyáért, ezért lett az első Ádám, az utolsó Ádám előképe:
„És látá az asszony, hogy jó az a fa
eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért:
szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az
is evék” (1 Móz. 3,6).
Róm. 5,15 De a kegyelmi ajándék, Isten
győzelmi ajándéka nem úgy van, mint a bűneset.
[Más fordítás: A kegyelemmel azonban nem úgy áll a
dolog, mint a bukással, a félre-csúszással, botlással, illetve elhajlással].
Mert ha amaz egynek esete, bukása, hibás lépése, botlása, félre-csúszása miatt
sokan haltak meg, az Isten kegyelme, vagyis Isten jóindulata, kedvezése,
jóindulatú gondoskodása az ember iránt és a
kegyelemből való szellemi ajándék, mely az
egyedüli ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább, és sokkal bőségesebben elhatott, és kiáradt sokakra*
*Így folytatódik a
kijelentés: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a
halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak,
azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)
Róm. 5,16 És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező, vagyis mint egy céltévesztő által.
Mert a céltévesztés, és hibás lépés következményeként,
hatásaként, és eredményeként egyből lett kárhozattá,
azaz: kedvezőtlen / elmarasztaló ítéletté. A győzelmi ajándék a győztes hadvezértől pedig sok bűnből, vagyis sok bukás,
hibás lépés, botlás, félre-csúszásból van
megigazulásra.
Róm. 5,17 Mert ha az egynek bűnesete hibás lépése, botlása, elbukása, és elesése miatt
uralkodott, uralomra jutott, és uralkodóvá lett a halál az egy emberen
keresztül, Sokkal inkább az életben, vagyis az élet hatalmával uralomra jutnak, és uralkodnak
az egy Jézus Krisztus által azok,
kik a kegyelemnek, Isten jóindulatának, kedvezésének, és jóindulatú
gondoskodásának, és az igazság, vagyis a megigazulás
ajándékának bővölködésében
részesültek, akik a megigazulás ajándékát megkapták és elfogadták.
Róm. 5,18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesetén, hibás lépésén, botlásán, elbukásán, és elesésén
keresztül minden emberre elhatott a kárt hozó, azaz: a sátán, és minden emberre
kedvezőtlen ítéletet
hozott* azonképpen
egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.
[Más
fordírás: Ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az
életet, a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját adó megigazulást].
*Az Úr figyelmezteti az embert, hogy mi lesz
az engedetlenség következménye: „És vevé az
Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze
azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról
bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely
napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1 Móz. 2,15-17).
Az
embernek – aki inkább a sátán által becsapott feleségére hallgatott – pedig
monda: Mivelhogy hallgattál a te
feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne
egyél arról: Átkozott lesz a föld te miattad, fáradságos munkával élsz
belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót terem tenéked;
s eszed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével eszed a te kenyeredet, míglen visszatérsz
a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz”
(1 Móz. 3,17-19).
Hogy
mit jelent a tövis, azt az Úr Jézus jelenti ki:
„… a tövisek …e világnak,
vagyis e létkornak gondja, és a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés,
és a csalóka gazdagságnak
csalárdsága… (Mát. 13,22)
Róm. 5,19 Mert miképpen egy embernek Isten igéje figyelmen kívül hagyása miatt, és engedetlensége által sokan bűnösökké, azaz:
céltévesztőkké lettek: sok embert a céltévesztés állapotába döntötték,
azonképpen egynek engedelmessége, és szolgálatkészsége által sokan igazakká
lesznek, vagyis megigazulnak*
*Az Úr Jézusról
szóló bizonyságtétel: „... Mert azt, aki nem ismert bűnt, vagyis
céltévesztést, bűnné, azz: céltévesztéssé tette értünk és helyettünk,
hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne, vagyis, hogy általa megigazultak legyünk Istenben. ...Ki a mi bűneinkért, azaz:
félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért halálra
adatott, aki ki lett szolgáltatva, és halált
szenvedett, de feltámasztatott, feltámadt a
mi megigazulásunkért, felmentésünkért, vagyis: igazzá
nyilvánításunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25)
Róm. 5,20 A törvény pedig bejött,
és azért csúszott be a kegyelem mellett, hogy a bűn, vagyis a félre-csúszás, botlás és elhajlás megnövekedjék, és fokozódjék,
bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, és hogy megsokasítsa az elesést.
De ahol megnövekedik, elhatalmasodik, megsokasodik a bűn, azaz: a
hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás, ott azt messze felülmúlva a
kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása sokkal
inkább bővölködik, és túláradóan kiárad*
*A törvényadás
célja, a céltévesztés felismerése volt: „Micsoda tehát
a törvény? A bűnök, törvényszegések és áthágások miatt toldották meg vele az
ígéretet, vagyis a bukások, elesések
okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén
angyalok által, közbenjáró kezében
(Más fordítás: Angyalok által lett
érvényes, és adták parancsba, közbenjáró kezén át” (Gal. 3,19)
Róm. 5,21 Hogy miképpen uralkodott, uralomra jutott a bűn, vagyis a céltévesztés
a halálra azaz: halált hozva, hogy azonképpen a kegyelem, vagyis Isten
jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása is
uralomra jusson, és uralkodjék igazság, vagyis
megigazulás által az örök életre, a természetfeletti
életre; az életnek egy más létezési formájára a mi Urunk Jézus Krisztus által*
*Az ok, amiért
Isten emberré lett: Miután ugyanis ember által van a halál, mert egy ember
idézte elő a halált; szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak,
azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek, mindenki életre kel.
[Más fordítás: Miután ugyanis emberen keresztül jött a
halál a világra, ugyanígy a halottak is egy ember révén támadnak fel, egy
emberen keresztül jött a halottak feltámadása is].” (1 Kor. 15,21-22)
NE FÉLJ!
Bármilyen nagy, és megoldhatatlan probléma tornyosul lőtted,
mert azt mondja az Úr:
„Ne félj, megállj! Az Úr hadakozik érted; te pedig veszteg
légy. És nézd az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veled”
(2Móz.14,13-14)
Imádság:
Uram!
Köszönöm, hogy életem nem céltalan. Te vagy a cél, a hozzád
menetel. Addig adj kitartást, rád figyelő, benned bízó hitet és életfolytatást.
Ámen
2016. szeptember 22.
Római levél 4. fejezet: Isten kegyelemből igazít meg.(göröggel és kapcsolódó igékkel)
Róm. 4,1 Mit mondjunk tehát, mivel ez így van, kérdezzük csak, mit ért el, és mit
nyert volna, és mire jutott volna Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből,
vagyis emberi adottságával, azaz hústest szerint?
Róm. 4,2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből, vagyis tettei
eredményeként igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, akkor lenne alapja a
dicsekvésre, de nem Isten előtt, mert nincs erre lehetőség az Istennel szemben*
*Azért: „hogy egyetlen
ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt.
Hogy amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor.
1,29-31)
Tehát: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős
se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal
dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az
Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik
kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)
„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz
Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a
régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16)
„Aki pedig
dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17)
Emiatt: „Hol
van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké
által? Nem; hanem a hit törvénye
által” (Róm. 3,27)
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez
nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne
kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
„És ne
mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerezte
nékem…!” (5 Móz. 8,17).
Ezt ismerve vallja meg Pál apostol, hogy: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem,
hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, azaz kínoszlopában, aki által
nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14).
Róm. 4,3 De mit mond az Írás? „Hitt pedig Ábrahám az Istennek,
és bízott Benne, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki igazságul,
vagyis ez szolgált megigazulására*
53
Mert mit mond az Írás: „És Ábrám hitt az Úrnak, és bízott
Istenben, és ez tulajdoníttatott
őnéki igazságul, vagyis megigazulásul” (1
Móz. 15,6).
Jakab apostolon keresztül viszont így szól a Szent
Szellem: „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg,
felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a
cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt
mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul,
vagyis megigazulásul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23)
És hogy milyen cselekedetek
által igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és
tulajdoníttatott néki igazságul” (Gal.
3,6)
Miért vitte Ábrahám Izsákot –
az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert
hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”(Róm.
4,17)
Róm. 4,4 Márpedig aki
fáradozik, és tetteket visz végbe,
munkálkodik, dolgozik annak a bért, a fizetséget nem kegyelemből, vagyis nem
ingyen számítják, hanem azért, mert tartoznak vele, vagyis tartozás szerint jár
a fizetség, a tartozás kiegyenlítéseként.
Róm. 4,5 Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket, nem
munkálkodik, hanem hisz és bízik abban, aki megigazítja, vagyis igazzá, azaz megigazulttá
nyilvánítja az istentelent, azaz az Isten nélkül élőt, akiben nincs Isten,
annak a hite számít, a hite tulajdoníttatik, és szolgál igazságnak, vagyis
megigazulásul, az Isten kegyelmének végzése szerint*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Hiszen azt
tartjuk és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény
cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).
Mert Isten: „Nem az igazságnak cselekedeteiből,
amelyeket mi cselekedtünk, és nem az
általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, és üdvözített minket az
újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).
Bizony, Isten: „Nem
vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen
magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen
messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen
irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR, vagyis Jahve az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13).
És azt csak el kell fogadni,
hogy: „Isten ugyanis Krisztusban
megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket,
és reánk bízta a békéltetés igéjét”
(2Kor. 5,1)
Róm. 4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja, és hirdeti
boldognak, és áldottnak, szerencsésnek, akinek az Isten cselekedetek nélkül,
vagyis tettektől függetlenül tulajdonít, és számítja be az igazságot, vagyis a
megigazulást, azaz akit Isten igazit meg
tettek nélkül.
Róm. 4,7 „Boldogok és áldottak, akiknek megbocsáttattak és
elfedeztettek bűneik, hamisságaik, gonoszságaik, vagyis céltévesztésük, azaz a
cél ELVÉTÉSE, és törvényszegéseik. És akinek elengedték törvénytiprásait*
*Dávid így prófétál
arról, hogy mi a boldogság: „… Boldog és áldott, akinek hűtlensége
megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR, azaz Jahve nem rója
fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt.
32,1-2).
Róm. 4,8 Boldog és áldott ember az, akinek az Úr bűnt nem
tulajdonít, vagyis az a személy, akinek az Úr vétkeit, azaz céltévesztését nem rója, és nem
számítja fel.
Róm. 4,9 Ez a boldogság és áldás tehát a körülmetélteknek
szól-e, csak őket illeti meg, vagy a körülmetéletlennek
is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hite tulajdoníttaték
igazságul, a hitet számították be megigazulásul.
Róm. 4,10 Miképpen tulajdoníttaték tehát? És milyen állapotában
fogadta el őt igaznak, azaz
megigazultnak Isten? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem
körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
Róm. 4,11 Sőt a körülmetélkedés ismertetőjelét és jegyét
is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy ez
bizonyítsa hitelességét, és eredetiségét, és biztosítsa a
bántatlanságot, sérthetetlenséget. Ez a tulajdon vagy az eredetiség jele, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy
azok is igaznak, vagyis megigazultnak
fogadtassanak el*
*Ábrahámhoz így
szólt az Úr, adva neki a szövetség örökkévaló jelét: „Ez pedig az én
szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi
körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét,
és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcnapos
korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár
háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te
magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a
pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti
testeteken” (1 Móz. 17,10-13).
Pál apostolon keresztül
jelenti ki Isten, hogy Krisztusban választott népének mi számit
körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a
körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem
a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és
körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való
körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök hústestét a Krisztus körülmetélésében”
(Fil.
3,3; Kol. 2,10-11)
Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te
szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet
teljes szívedből és teljes lelkedből, azaz teljes éneddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6)
Róm. 4,12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak,
akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik, és lépést tartva menetelnek is a
mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokaival*
*És így folytatja
az apostol: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az. Sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen van, és
hústesten látható: Hanem az a zsidó,
vagyis az számít zsidónak, aki belsőképpen, titkos belsejében az, és a
szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi
körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem
emberektől, hanem Istentől van. Istentől
jön, és származik. Vagy Isten kizárólag a
zsidóké, vagyis a júdeaiaké? Nem a pogányoké, vagyis a nemzeteké is? Bizony, a pogányoké, a
nemzeteké is. Mert egy az
Isten, aki megigazítja, vagyis
megigazulttá nyilvánítja a
körülmetéltet hitből éppúgy, mint aki
a körülmetéletlent pedig hit által,
vagyis a hiten keresztül” (Róm. 2,28-30).
És
így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből
fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned
fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő
Ábrahámmal” (Gal.
3,8-9).
„Értsétek meg,
ismerjétek fel tehát, hogy akik
hitből vannak, hitből élnek, azok az Ábrahám fiai” (Gal. 3,7)
Róm. 4,13 Mert nem a törvény által, nem a törvény
közvetítésével adatott, és szólt az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy
e világnak, a világegyetemnek örököse és birtokosa lesz, hanem a hitnek
igazsága által, vagyis a hit általi megigazulás alapján*
*És ti vagytok: „...örökösei Istennek, örököstársai pedig
Krisztusnak...” (Róm. 8,17).
„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által,
a
Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül. Nincs többé zsidó, sem görög,
azaz: pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő;
mert ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé
lettetek a Krisztus Jézusban. Ha
pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint
örökösök” (Gal. 3,26-29).
És megismétli a Szent Szellem az apostolon
keresztül: „Ti… Krisztusé vagytok
Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,23)
És Pál apostol
így folytatja: „Ha pedig
Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”
(Gal. 3,29).
Krisztus örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr Jézus: „...Nékem adatott minden hatalom mennyen
és földön” (Mát. 28,18).
És: „Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta, és elküldötte az Isten az ő
Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy
többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek akaratából örököse is
Krisztus által” (Gal. 4,6-7).
Róm 4,14 Mert ha a törvény alá rendeltek, a törvényből valók,
vagyis a törvény alapján állók az örökösök, akkor a hit hiábavalóvá, üressé,
hasztalanná, hatástalanná lett, az ígéret pedig érdektelen, haszontalan, semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné
válik, csődöt mond, kudarcba fullad, nincs dolga, megszűnt a funkciója,
feladata.
Róm. 4,15 Mert a törvény a valóságban haragot nemz, haragot eredményez ahol pedig nincsen törvény,
ott törvény ellen való cselekedet, vagyis törvényszegés sincsen, ott nem lehet áthágni sem a törvényt.
Róm. 4,16 Azért adatott kizárólag
csak hitből, hogy ugyanakkor minden kegyelemből legyen; hogy erős
bizonyos, szilárd legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből
valónak, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem az Ábrahám hitéből valónak,
az Ábrahám hitét követőknek is, aki mindnyájunknak atyánk*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem
ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten kegyelme” (Gal. 3,18).
„Nem törlöm
el, nem utasítom vissza, és nem érvénytelenítem az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által, és a törvény útján van és
valósulna meg az igazság, vagyis a megigazulás, tehát Krisztus ok nélkül és hiába halt meg” (Gal. 2,21).
Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok
Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek”
(Gal.5,4).
De a törvénnyel nincs semmi
baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen
van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet
adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn
alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék
azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22).
„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő
mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem
vagyunk többé a vezérlő mester alatt”
(Gal. 3,24).
Ezt tudva: „... Értsétek meg tehát, hogy akik hitből
valók, azok Ábrahám fiai” (Gal. 3,7).
Róm. 4,17 Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek és
rendeltelek téged, az előtt az Isten színe előtt, akiben hitt, aki a holtakat
megeleveníti, és életre kelti és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja és
létre hívja mint meglevőket, hogy létezzenek.
Róm. 4,18 Aki reménység ellenére, túl minden reménységen
reménykedve és reménység alapján elvárással hitte, hogy sok népnek atyjává
lesz, a szerint, amint megmondatott: az ígéret ugyanis így szólt: Így lészen a
te magod.
Róm. 4,19 És hitében erős és állhatatos lévén, nem ingadozott a
hite, nem gondolt és nem tekintett az ő már elhalt, és életerejét vesztett
testére, vagyis emberi erejére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt
és elapadt méhére.
Róm 4,20 Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, vagyis
hitetlenség által nem vonta kétségbe Isten ígéretét, hanem erőt merített
hitéből, és megerősödött a hitben, és hatalmassá lett hite által, és így
magasztalta az Istent, dicsőséget adván Neki.
Róm. 4,21 és teljesen bizonyos volt, mert mindenestől
fogva elhitte, sőt meg volt győződve afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is
tudja tenni, mert elég hatalmas
ígéretének teljesítésére.
Róm. 4,22 Ezért Isten ezt a hitét be is számította, és ezt
tulajdonította neki igazságul, vagyis megigazulására*
*És folytatódik a
kijelentés: „Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával
nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az
ígéretet tette. Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól
származtak olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a tenger partján a
föveny, amely megszámlálhatatlan” (Zsid.
11,11-12).
Róm. 4,23 De az, hogy beszámította neki igazságul, hogy a hite
tulajdoníttatott megigazulás gyanánt nem egyedül őérte, és nemcsak róla van
megírva,
Róm 4,24 hanem miattunk, és mi érettünk is. Nekünk is
üdvösségünkre van, azoknak tudniillik, akiknek majd szintúgy beszámítja
igazságul, ha hiszünk Abban, aki a halottak közül, vagyis a halálból
feltámasztotta, és életre keltette Urunkat, Jézust,
Róm. 4,25 aki halálra adatott, és halált szenvedett,
mert ki lett szolgáltatva bűneinkért, vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért, és
feltámasztatott, vagyis feltámadt megigazulásunkért, felmentésünkért, vagyis:
igazzá nyilvánításunkért*
*És azért kellett Neki szenvedni és
meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten
ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus
által” (Róm. 3,23-24).
„Mivel tehát megigazultunk hit által,
békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).
„Mert azt,
aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne”
(2Kor. 5,21).
„és azért
halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem
annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor.
5,15).
Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „... Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik
elaludtak” (1Kor. 15,20).
Cseri Kálmán: a sürgős és a fontos dolgokról.
Néha fontos dolgok maradnak ki, a sürgős dolgok miatt.
És minden sürgőssé válik sokszor éppen az, ami Istentől talán
elsodor minket. Pedig egyáltalán nem fontos.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)