2016. szeptember 26.
NE FÉLJ!
Bármilyen nagy, és megoldhatatlan probléma tornyosul lőtted,
mert azt mondja az Úr:
„Ne félj, megállj! Az Úr hadakozik érted; te pedig veszteg
légy. És nézd az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veled”
(2Móz.14,13-14)
Imádság:
Uram!
Köszönöm, hogy életem nem céltalan. Te vagy a cél, a hozzád
menetel. Addig adj kitartást, rád figyelő, benned bízó hitet és életfolytatást.
Ámen
2016. szeptember 22.
Római levél 4. fejezet: Isten kegyelemből igazít meg.(göröggel és kapcsolódó igékkel)
Róm. 4,1 Mit mondjunk tehát, mivel ez így van, kérdezzük csak, mit ért el, és mit
nyert volna, és mire jutott volna Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből,
vagyis emberi adottságával, azaz hústest szerint?
Róm. 4,2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből, vagyis tettei
eredményeként igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, akkor lenne alapja a
dicsekvésre, de nem Isten előtt, mert nincs erre lehetőség az Istennel szemben*
*Azért: „hogy egyetlen
ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt.
Hogy amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor.
1,29-31)
Tehát: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős
se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal
dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az
Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik
kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)
„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz
Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a
régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16)
„Aki pedig
dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17)
Emiatt: „Hol
van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké
által? Nem; hanem a hit törvénye
által” (Róm. 3,27)
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez
nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne
kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
„És ne
mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerezte
nékem…!” (5 Móz. 8,17).
Ezt ismerve vallja meg Pál apostol, hogy: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem,
hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, azaz kínoszlopában, aki által
nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14).
Róm. 4,3 De mit mond az Írás? „Hitt pedig Ábrahám az Istennek,
és bízott Benne, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki igazságul,
vagyis ez szolgált megigazulására*
53
Mert mit mond az Írás: „És Ábrám hitt az Úrnak, és bízott
Istenben, és ez tulajdoníttatott
őnéki igazságul, vagyis megigazulásul” (1
Móz. 15,6).
Jakab apostolon keresztül viszont így szól a Szent
Szellem: „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg,
felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a
cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt
mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul,
vagyis megigazulásul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23)
És hogy milyen cselekedetek
által igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és
tulajdoníttatott néki igazságul” (Gal.
3,6)
Miért vitte Ábrahám Izsákot –
az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert
hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”(Róm.
4,17)
Róm. 4,4 Márpedig aki
fáradozik, és tetteket visz végbe,
munkálkodik, dolgozik annak a bért, a fizetséget nem kegyelemből, vagyis nem
ingyen számítják, hanem azért, mert tartoznak vele, vagyis tartozás szerint jár
a fizetség, a tartozás kiegyenlítéseként.
Róm. 4,5 Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket, nem
munkálkodik, hanem hisz és bízik abban, aki megigazítja, vagyis igazzá, azaz megigazulttá
nyilvánítja az istentelent, azaz az Isten nélkül élőt, akiben nincs Isten,
annak a hite számít, a hite tulajdoníttatik, és szolgál igazságnak, vagyis
megigazulásul, az Isten kegyelmének végzése szerint*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Hiszen azt
tartjuk és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény
cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).
Mert Isten: „Nem az igazságnak cselekedeteiből,
amelyeket mi cselekedtünk, és nem az
általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, és üdvözített minket az
újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).
Bizony, Isten: „Nem
vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen
magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen
messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen
irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR, vagyis Jahve az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13).
És azt csak el kell fogadni,
hogy: „Isten ugyanis Krisztusban
megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket,
és reánk bízta a békéltetés igéjét”
(2Kor. 5,1)
Róm. 4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja, és hirdeti
boldognak, és áldottnak, szerencsésnek, akinek az Isten cselekedetek nélkül,
vagyis tettektől függetlenül tulajdonít, és számítja be az igazságot, vagyis a
megigazulást, azaz akit Isten igazit meg
tettek nélkül.
Róm. 4,7 „Boldogok és áldottak, akiknek megbocsáttattak és
elfedeztettek bűneik, hamisságaik, gonoszságaik, vagyis céltévesztésük, azaz a
cél ELVÉTÉSE, és törvényszegéseik. És akinek elengedték törvénytiprásait*
*Dávid így prófétál
arról, hogy mi a boldogság: „… Boldog és áldott, akinek hűtlensége
megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR, azaz Jahve nem rója
fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt.
32,1-2).
Róm. 4,8 Boldog és áldott ember az, akinek az Úr bűnt nem
tulajdonít, vagyis az a személy, akinek az Úr vétkeit, azaz céltévesztését nem rója, és nem
számítja fel.
Róm. 4,9 Ez a boldogság és áldás tehát a körülmetélteknek
szól-e, csak őket illeti meg, vagy a körülmetéletlennek
is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hite tulajdoníttaték
igazságul, a hitet számították be megigazulásul.
Róm. 4,10 Miképpen tulajdoníttaték tehát? És milyen állapotában
fogadta el őt igaznak, azaz
megigazultnak Isten? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem
körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
Róm. 4,11 Sőt a körülmetélkedés ismertetőjelét és jegyét
is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy ez
bizonyítsa hitelességét, és eredetiségét, és biztosítsa a
bántatlanságot, sérthetetlenséget. Ez a tulajdon vagy az eredetiség jele, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy
azok is igaznak, vagyis megigazultnak
fogadtassanak el*
*Ábrahámhoz így
szólt az Úr, adva neki a szövetség örökkévaló jelét: „Ez pedig az én
szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi
körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét,
és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcnapos
korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár
háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te
magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a
pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti
testeteken” (1 Móz. 17,10-13).
Pál apostolon keresztül
jelenti ki Isten, hogy Krisztusban választott népének mi számit
körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a
körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem
a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és
körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való
körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök hústestét a Krisztus körülmetélésében”
(Fil.
3,3; Kol. 2,10-11)
Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te
szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet
teljes szívedből és teljes lelkedből, azaz teljes éneddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6)
Róm. 4,12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak,
akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik, és lépést tartva menetelnek is a
mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokaival*
*És így folytatja
az apostol: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az. Sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen van, és
hústesten látható: Hanem az a zsidó,
vagyis az számít zsidónak, aki belsőképpen, titkos belsejében az, és a
szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi
körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem
emberektől, hanem Istentől van. Istentől
jön, és származik. Vagy Isten kizárólag a
zsidóké, vagyis a júdeaiaké? Nem a pogányoké, vagyis a nemzeteké is? Bizony, a pogányoké, a
nemzeteké is. Mert egy az
Isten, aki megigazítja, vagyis
megigazulttá nyilvánítja a
körülmetéltet hitből éppúgy, mint aki
a körülmetéletlent pedig hit által,
vagyis a hiten keresztül” (Róm. 2,28-30).
És
így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből
fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned
fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő
Ábrahámmal” (Gal.
3,8-9).
„Értsétek meg,
ismerjétek fel tehát, hogy akik
hitből vannak, hitből élnek, azok az Ábrahám fiai” (Gal. 3,7)
Róm. 4,13 Mert nem a törvény által, nem a törvény
közvetítésével adatott, és szólt az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy
e világnak, a világegyetemnek örököse és birtokosa lesz, hanem a hitnek
igazsága által, vagyis a hit általi megigazulás alapján*
*És ti vagytok: „...örökösei Istennek, örököstársai pedig
Krisztusnak...” (Róm. 8,17).
„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által,
a
Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül. Nincs többé zsidó, sem görög,
azaz: pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő;
mert ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé
lettetek a Krisztus Jézusban. Ha
pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint
örökösök” (Gal. 3,26-29).
És megismétli a Szent Szellem az apostolon
keresztül: „Ti… Krisztusé vagytok
Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,23)
És Pál apostol
így folytatja: „Ha pedig
Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”
(Gal. 3,29).
Krisztus örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr Jézus: „...Nékem adatott minden hatalom mennyen
és földön” (Mát. 28,18).
És: „Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta, és elküldötte az Isten az ő
Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy
többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek akaratából örököse is
Krisztus által” (Gal. 4,6-7).
Róm 4,14 Mert ha a törvény alá rendeltek, a törvényből valók,
vagyis a törvény alapján állók az örökösök, akkor a hit hiábavalóvá, üressé,
hasztalanná, hatástalanná lett, az ígéret pedig érdektelen, haszontalan, semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné
válik, csődöt mond, kudarcba fullad, nincs dolga, megszűnt a funkciója,
feladata.
Róm. 4,15 Mert a törvény a valóságban haragot nemz, haragot eredményez ahol pedig nincsen törvény,
ott törvény ellen való cselekedet, vagyis törvényszegés sincsen, ott nem lehet áthágni sem a törvényt.
Róm. 4,16 Azért adatott kizárólag
csak hitből, hogy ugyanakkor minden kegyelemből legyen; hogy erős
bizonyos, szilárd legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből
valónak, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem az Ábrahám hitéből valónak,
az Ábrahám hitét követőknek is, aki mindnyájunknak atyánk*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem
ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten kegyelme” (Gal. 3,18).
„Nem törlöm
el, nem utasítom vissza, és nem érvénytelenítem az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által, és a törvény útján van és
valósulna meg az igazság, vagyis a megigazulás, tehát Krisztus ok nélkül és hiába halt meg” (Gal. 2,21).
Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok
Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek”
(Gal.5,4).
De a törvénnyel nincs semmi
baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen
van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet
adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn
alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék
azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22).
„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő
mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem
vagyunk többé a vezérlő mester alatt”
(Gal. 3,24).
Ezt tudva: „... Értsétek meg tehát, hogy akik hitből
valók, azok Ábrahám fiai” (Gal. 3,7).
Róm. 4,17 Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek és
rendeltelek téged, az előtt az Isten színe előtt, akiben hitt, aki a holtakat
megeleveníti, és életre kelti és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja és
létre hívja mint meglevőket, hogy létezzenek.
Róm. 4,18 Aki reménység ellenére, túl minden reménységen
reménykedve és reménység alapján elvárással hitte, hogy sok népnek atyjává
lesz, a szerint, amint megmondatott: az ígéret ugyanis így szólt: Így lészen a
te magod.
Róm. 4,19 És hitében erős és állhatatos lévén, nem ingadozott a
hite, nem gondolt és nem tekintett az ő már elhalt, és életerejét vesztett
testére, vagyis emberi erejére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt
és elapadt méhére.
Róm 4,20 Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, vagyis
hitetlenség által nem vonta kétségbe Isten ígéretét, hanem erőt merített
hitéből, és megerősödött a hitben, és hatalmassá lett hite által, és így
magasztalta az Istent, dicsőséget adván Neki.
Róm. 4,21 és teljesen bizonyos volt, mert mindenestől
fogva elhitte, sőt meg volt győződve afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is
tudja tenni, mert elég hatalmas
ígéretének teljesítésére.
Róm. 4,22 Ezért Isten ezt a hitét be is számította, és ezt
tulajdonította neki igazságul, vagyis megigazulására*
*És folytatódik a
kijelentés: „Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával
nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az
ígéretet tette. Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól
származtak olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a tenger partján a
föveny, amely megszámlálhatatlan” (Zsid.
11,11-12).
Róm. 4,23 De az, hogy beszámította neki igazságul, hogy a hite
tulajdoníttatott megigazulás gyanánt nem egyedül őérte, és nemcsak róla van
megírva,
Róm 4,24 hanem miattunk, és mi érettünk is. Nekünk is
üdvösségünkre van, azoknak tudniillik, akiknek majd szintúgy beszámítja
igazságul, ha hiszünk Abban, aki a halottak közül, vagyis a halálból
feltámasztotta, és életre keltette Urunkat, Jézust,
Róm. 4,25 aki halálra adatott, és halált szenvedett,
mert ki lett szolgáltatva bűneinkért, vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért, és
feltámasztatott, vagyis feltámadt megigazulásunkért, felmentésünkért, vagyis:
igazzá nyilvánításunkért*
*És azért kellett Neki szenvedni és
meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten
ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus
által” (Róm. 3,23-24).
„Mivel tehát megigazultunk hit által,
békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).
„Mert azt,
aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne”
(2Kor. 5,21).
„és azért
halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem
annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor.
5,15).
Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „... Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik
elaludtak” (1Kor. 15,20).
Cseri Kálmán: a sürgős és a fontos dolgokról.
Néha fontos dolgok maradnak ki, a sürgős dolgok miatt.
És minden sürgőssé válik sokszor éppen az, ami Istentől talán
elsodor minket. Pedig egyáltalán nem fontos.
John Eldredge: Isten a teremtett világon keresztül is árasztja ránk szeretetét
A boldogság kulcsa ebben rejlik: Isten a szeretet, amire
vágysz.
Egy szerelmi történetben élünk. Isten románcra teremtett
minket és megelégíthetetlen étvágyunk van a romantikára.
Isten ilyen szívet adott nekünk; ez volt az egyik első
ajándéka számunkra. Azután, adta nekünk ezt a csodálatos világot, ami
lélegzetelállítóan szép. „Az Úr
szeretetével tele van a föld” (Zsoltárok 33:5), és ezt különféle
módokon láthatod és tapasztalhatod meg. Például ott van a fű, amit pont olyan
keménynek teremtett, hogy egyenesen álljon, mint a szőnyeg szálai, de
ugyanakkor puha is, és nem sérti fel a lábadat, amikor mezítláb sétálsz rajta.
Na és a hó. Pont elég keménynek alkotta ahhoz, hogy hógolyózni lehessen vele,
vagy szánkózni lehessen rajta, viszont lágyan hull, nem keményen, nehogy
fájdalmat okozzon. Azután madarakat is teremtett, amiknek a dalolása elragadó,
és természetesen füllel ajándékozott meg bennünket, hogy élvezhessük. Látod
Isten szeretetét, kedvességét és gyöngédségét a teremtett világban?
A teremtett világban minden Isten szeretetéről beszél,
amivel udvarol nekünk. Mindenki máshol találja meg ezt a szeretetet. Van, aki a
tengerparton. Vannak, akik a folyón vagy a völgyekben. Vannak, akik könyvekben.
Minden, ami valaha is felkavarta a szívedet, jóleső érzéssel töltött el,
mindaz, ami gyönyörködtetett, Isten volt, amint éppen udvarolt neked. Ahogy a
Biblia is mondja: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről,
a világosság Atyjától száll alá” (Jakab
1:17).
„csodálatosak
alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt” (Zsoltárok 139:14)
John
Eldredge
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/john-eldredge/625-isten-a-teremtett-vilagon-keresztul-is-arasztja-rank-szeretetet.html
A keresztény és a világ.
Ha egy keresztény érvényesülhet a világban, nem kis oka van a
félelemre, hogy nem Krisztussal jár életközösségben.
Ami fontos minden Krisztusban hívő számára:
Hogy erősen ragaszkodjunk a MEGHALLOTT IGÉHEZ, hogy
el ne sodródjunk el.
(Zsid 2,1)
2016. szeptember 19.
Római levél 3. fejezet: céltévesztett Minden ember. (göröggel és kapcsolódó igékkel)
Róm. 3,1 Mi akkor a zsidó előnye? Mi tekintetben különb, vagy
felsőbbrendű hát a júdeai a
nemzetbelinél? Vagy mi a körülmetélés haszna, vagy előnye?
Róm. 3,2 Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten először rájuk bízta igéit, beszédét, ígéretét, kijelentését.
Róm. 3,3 De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak
hitetlensége, és engedetlensége
nem teszi-e hiábavalóvá, vagyis
hatálytalanná, teljesen működésképtelenné, és erőtlenné az Istennek hűségét?*
*Isten ígérete
mindenképpen megvalósul, mert: „Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az
Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; Sem
nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik
néked a te magod. Azaz, nem a hústestnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret
fiait tekinti magul” (Róm. 9,6-8)
„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek
gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)
„Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő
elhívása” (Róm. 11,29)
„Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem
tagadhatja” (2 Tim. 2,13).
Róm. 3,4 Távol legyen! Szó sincs róla! Sőt, azt kell
mondanunk: igaz, és igazmondó, őszinte az Isten, az emberek pedig legyenek bár valamennyien
hazugok, amint meg van írva: „Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, hogy
igaznak találtassál logoszaidban, Igéidben és győznöd kell, amikor perelnek, és perlekednek veled”*
*Ez pedig így van megírva: Dávid is így vall
Istennek: „… igaz légy beszédedben,
és igazmondónak bizonyulj rémáidban, kijelentéseidben” (Zsolt. 51,6)
Róm. 3,5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk, és igazságtalanságunk,
istentelenségünk teszi nyilvánvalóvá, mutatja és erősíti meg; hozza napfényre
Isten igazságát, szentségét, tisztaságát, és igazságosságát, akkor mit
mondjunk? Emberi módon, emberi okoskodással szólok: igazságtalan,
vagy hamis, és hűtlen az Isten,
hogy kiönti haragját?*
*Jób barátai így
szólnak Istenről: Vajon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője, és Alkotója előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő
angyalaiban is talál hibát” (Jób.
4,17-21)
Ezért: „Ki mondhatja: megtisztítottam,
és tisztán tartottam szívemet, tiszta
vagyok, nincs vétkem, és nem
tévesztettem el a célt” (Péld. 20,9).
Dávid értette az Urat, ezért
így vall Istennek: „Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi
gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben”
(Zsolt. 51,6).
Róm. 3,6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg,
vagyis hogyan hozza helyre, vagy különbözteti meg a
helytelent, és hogyan választja ki Isten a világot, a
teremtett világot, alátható világot, vagyis evilágvilágot?*
*Ábrahám így
könyörög Szodoma lakosaiért: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot
cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a
gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é
igazságot?” (1 Móz. 18,25).
Elihu válasza: „Azért ti okos emberek, hallgassatok rám!
Távol van Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság” (Jób. 34,10)
Róm. 3,7 Mert ha Isten igazsága, vagyis Igéje, ami a valóság,
az én hazugságom, vagyis az én hazug állításom vagy magatartásom által lett
naggyá, kiemelkedővé, és növekedett, fokozódott az ő dicsőségére, és az Ő
dicsőítésére, akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös, vagyis
mint a célt eltévesztő?
Róm. 3,8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak, és amivel
hamisan vádolnak is minket, és amit állítanak, és hangoztatnak némelyek? Hogy
tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, a káros,
ártalmas, értéktelen, és hitvány dolgokat, vagyis a
gonoszt hogy a jó következzék, és származzék belőle. Mert némelyek állítása
szerint mondjuk is ezt! Az ilyeneket méltán sújtja, és igazságosan éri az
ítélet, és jogos az elmarasztalásuk*
*Sőt az apostol azt
hirdeti, hogy: „… ti szabadságra hívattatok atyámfiai, testvéreim. Csakhogy a szabadság ürügy, kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom,
indok, indíték, ösztönzés ne legyen a
hústestnek. Sőt Isten szerinti szeretettel szolgáljatok egymásnak”
[Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a szabadságot a bűnös természetetek
kívánságaira. Ne olyan szabadságra
használjátok, mely ugródeszka a húsnak (Gal. 5,13).
És folytatódik a
figyelmeztetés: „De meglássátok, és arra azonban ügyeljetek, és vigyázzatok,
hogy ez a ti szabadságtok, ez a kiváltságotok,
feljogosult voltotok valamiképpen
botránkozásukra ne legyen, és botláskővé ne váljon az erőtleneknek, a gyengéknek” (1 Kor. 8,9).
Hanem:
„Mint szabadok, és nem, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, vagyis nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság
takarójának, és használják, hanem
mint Istennek rabszolgái” (1Pét 2:16).
Mert: „… ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek a bűn csábításától” (Ján. 8,36).
Róm. 3,9 Mi tehát az igazság? Különbek, feljebb valók, vagy fölényben
vagyunk? van-e előnyünk felettük? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már
kimondtuk azt az ítéletet, vagyis bizonyítottuk, hogy zsidók, vagyis a
júdeaiak, és a görögök, vagyis pogányok is mind bűnben, azaz: céltévesztésben
vannak. vagyis elvétették a célt, és ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak*
*És folytatják az
apostolok, mert: „… az Írás
mindent és mindenkit bűn, vagyis a céltévesztés alá rekesztett, és összezárt, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből
vagyis Jézus Krisztus hite által
adassék a hívőknek” (Gal.
3,22).
És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten mindeneket, minden embert engedetlenség, hitetlenség, csökönyös és lázadó makacsság
alá rekesztett, és mindnyájukat
a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, vagyis
mindenkin, és mindnyájukon könyörüljön,
és irgalmasságot gyakoroljon”
(Róm. 11,32).
Isten azonban – aki maga a Szeretet –
megoldást adott erre a problémára: „Mert
úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki
hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el
nem kárhozik, vagyis az nem jut
ítéletre. aki pedig nem hisz, immár
elkárhozott, már ítélet alatt van, mivelhogy
nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)
„az ítélet pedig az, hogy e világ
fejedelme, a sátán megítéltetett” (Ján. 16,11).
Mert: „Most
van e világ kárhoztatása megy végbe
az ítélet e világ felett, most
vettetik ki e világ fejedelme” (Ján.
12,31)
Róm. 3,10 amint meg van írva: „Nincsen igaz, és igazságos, vagy
megigazult ember egy sem,
Róm. 3,11 nincsen senki, aki értse, aki belássa, és tudja,
nincsen senki, aki keresse Istent.
Róm. 3,12 Mind elhajlottak, letértek az útról, eltévedtek
valamennyien. mindannyian egyaránt értéktelenné lettek, megromlottak,
elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak, és nincsen, aki jót tegyen,
nincs egyetlen egy sem*
*Ez pedig így lett
megírva: „Ezt gondolja, és mondja is a balgatag, a bolond az ő szívében, az ő bensőjében: Nincs Isten. Megromlottak és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs,
aki jót cselekedjék. Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy
meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak, és elpártoltak tőle, és valamennyien egyaránt megromlottak,
nincsen, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is, vagyis egyetlen ember sincs”
(Zsolt. 53,2-4)
Róm. 3,13 Nyitott, tátongó, és megnyílt sír a torkuk,
nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot
beszélnek, áspis, vagyis vipera kígyóméreg az ajkukon.
Róm. 3,14 szájuk átokkal, átkozódással, és keserűséggel,
keserű beszéddel van tele*
*A hitetlenekről,
és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük
csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek” (Zsolt.
5,10)
De: „Szája telve
átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és
álnokság” (Zsolt. 10,7)
„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge
van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)
„Kígyóméreg az ő boruk,
viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)
Róm. 3,15 Lábuk gyors a vérontásra*
*A próféciák már
előre jelzik azt, hogy: „Lábuk gonosz
cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok,
pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját, vagyis Krisztust, eljárásuk nem
törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez,
vagyis Krisztushoz” (Ésa. 59,7-8)
„Mert ők rossz úton
futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)
Róm. 3,16 Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság,
és nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság jár a
nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon.
Róm. 3,17 És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem
észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik*
*Mert nem ismerték
meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)
Akiről már a próféták is így
szóltak „… és hívják nevét:… békesség
fejedelmének!” (Ésa. 9,6)
Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én
békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)
És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)
Akik Őt nem ismerik, arról
így szól a Szent Szellem: „Nincs
békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, akik Isten nélkül élnek!
Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).
Róm. 3,18 Isten félelmével nem törődnek, Isten tisztelete nincs
szemük előtt*
*A hústesti ember: „A bűnös
ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal
hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és
csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a
jó úton jár, nem veti meg a rosszat”
(Zsolt. 36,2-5).
Róm. 3,19 Mi azonban
tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, vagyis
azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve, hogy elnémuljon, és
elhallgattassék, bedugassék, betömessék minden száj, és az egész világot, az
egész teremtett világot Isten ítélje meg, azaz az egész teremtett világ igazságos döntésnek legyen alárendelve*
*Ugyanis: „… akik a törvény cselekedeteiből vannak, vagyis a
törvény szerint élnek, és akik a
törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok alatt vannak, és azokat átok
sújtja; minthogy meg van írva:
Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, vagyis aki nem tartja meg
hűségesen, amik megírattak a
törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10).
És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek
igéit, hogy cselekedje azokat, és nem
a szerint cselekszik! És mondja az
egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)
„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott az az ember,
és mindenki, aki meg nem hallja e
szövetségnek igéit, és aki nem
hallgat annak a szövetségnek az igéire. Amelyet
akkor és azon a napon parancsoltam a ti atyáitoknak, a ti őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből, a vaskohóból,
mondván: Halljátok meg az én szómat, és hallgassatok szavamra, és cselekedjétek, és teljesítsétek mindazokat, amiket én parancsolok néktek. akkor népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek
néktek” (Jer. 11,3-4).
„Mostan azért ha figyelmesen, és engedelmesen
hallgattok szavamra és megtartjátok az én
szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim, az én
tulajdonom. mert enyém az egész föld.
És lesztek ti nékem papok birodalma, királysága, és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel
fiainak” (2 Móz. 19,5-6)
„Mert az Isten mindeneket, minden embert
engedetlenség, hitetlenség csökönyös és
lázadó makacsság alá rekesztett. Mindnyájukat
a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, és mindenkin,
mindnyájukon könyörüljön, irgalmazzon, és irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32)
Mert: „… az Írás mindent, és mindenkit
bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus
Krisztusban való hitből, a Jézus Krisztusban
vetett hit alapján adassék a
hívőknek, azoknak, akik hitre
jutottak” (Gal. 3,22)
Ugyanis: „… a törvény vége, bevégzése;
végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése Krisztus minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki
hisz” (Róm. 10,4)
Róm. 3,20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, vagyis
olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul
meg Őelőtte, vagyis Isten előtt: mert a bűn, azaz: a céltévesztés
ismerete és felismerése a törvény
által vagyon*
*És így folytatódik
a kijelentés. „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é, vagyis
céltévesztés? Távol legyen: sőt
inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, és a vágyat, a mohó kívánást sem ismerném,
ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd! De
a tiltó parancsolat által a bűn
alkalmat vett, ösztönzést,
indíttatást, lökést, ugródeszkát, és támaszpontot kapott, és nemzett és fölébresztett; felszított; felkeltett; kimunkált bennem minden gonosz kívánságot, és
mohó kívánást és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt, mert ugyanis
törvény nélkül holt a bűn” (Róm.
7,7-8).
Mert a kívánság pedig – ha
gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság
megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak.
1,15).
Dávid így imádkozik,
megvallva, hogy: „… egy élő, vagyis
természeti, a biológiailag élő ember sem
igaz előtted!” (Zsolt. 143,2)
Róm. 3,21 Most pedig kijelentetett, hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül
lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, az Isten előtti megigazulás, amelyről
bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személyek]*
*Ezért: „Tudván azt,
hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, vagyis tettei alapján… Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem. Mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá”
(Gal. 2,16)
Róm. 3,22 Isten pedig ezt az igazságát, vagyis az Isten előtti
megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való
hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és
mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között*
*És tette ezt
Isten: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban a követelményeivel, és rendelkezéseivel
ellenünk szóló, és tételekbe
foglalt kézírást, az adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és
mely vádolt minket. És azt eltette eltávolította, eltolta az
útból, odaszegezvén azt a keresztfára, vagyis a kínoszlopra” (Kol. 2,14).
Ugyanis: „A törvény nincs hitből, nem a hitből
származik, hanem amely ember
cselekszi, betölti, és megteszi azokat,
élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket, Ő vásárolt
ki bennünket, és váltságdíj ellenében
felszabadított a törvény
átkától, vagyis a törvény átka alól” (Gal. 3,12-13).
Ezért: „A körülmetélkedés semmi, hasonlóképpen
a körülmetéletlenség is semmi; hanem csak az Isten parancsolatainak, és végzésének
megtartása. Csak az fontos, és ér
valamit” (1 Kor. 7,19).
Isten parancsa pedig az, hogy
„Szükség néktek újonnan születnetek (Ján. 3,7).
Ezért: „… nincs különbség, vagyis megkülönböztetés zsidó
meg görög, azaz: pogány között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek,
vagyis mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják”(Róm. 10,12)
Róm. 3,23 Mindenki vétkezett, vagyis eltévesztette a célpontot,
és híjával van, és nélkülözi, szűkölködik, az Isten dicsőségének.
Róm. 3,24 Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket,
miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
[Más
fordítás: Megigazulásukat
azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják
a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus
Jézus megváltó munkája fordított felénk]*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a
világot Nem tulajdonítván nékik az ő
bűneiket, nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás
lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket, és reánk bízta, sőt belénk helyezte a
békéltetésnek, a kibékítés, a
kiengesztelődés igéjét”
[Más
fordítás: Isten volt a
Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte.
(2 Kor. 5,19)
„Megigazulván azért hit
által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1)
„Akiben
van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének
gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)
Ő: „Krisztus váltott meg minket a törvény
átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal. 3,13)
„hogy
a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal.
4,5)
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez
nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne
kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
„Az Ő, vagyis Isten munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette
nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor.
1,30)
Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus
Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a
halál törvényétől” (Róm. 8,2)
Róm. 3,25 Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta
engesztelő véres áldozatul, fedélnek, mint előkép. A frigyláda fedele
a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés. Azoknak, akik az ő
vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét
megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az
előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és
megbocsátotta,
Róm. 3,26 türelme idején, az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és
megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével, hogy e
mostani időben, vagyis a mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki
igazságát. És kimutatta
igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt
is, vagyis megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való*
*Mert: „Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden
nép a maga útján járjon” (Csel. 14,16)
És: „A tudatlanság
időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy
mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30)
„Járuljunk tehát bizalommal
a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor
segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16)
Róm. 3,27 Hogyan lehetséges akkor, és hol marad az ember
számára a dicsekvés lehetősége, amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné
vált, szétfoszlott, kirekesztetett, semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény
által? A cselekedeteké, a tettek törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye”
által.
Róm. 3,28 Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által
igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Mit mondjunk tehát? Mivel ez így van, kérdezzük csak mit ért el, és mit nyert hústest szerint, és mire jutott Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből, vagyis
tettei eredményeként igazult meg,
akkor van mivel dicsekednie, és akkor
lenne alapja a dicsekvésre, de nem
Isten előtt. Mert nincs erre
lehetőség az Istennel szemben. De mit mond az Írás? „Hitt pedig Ábrahám
az Istennek, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki
igazságul, ez szolgált megigazulására. Márpedig aki fáradozik, és tetteket visz végbe; és munkálkodik, dolgozik annak a bért, a fizetséget nem kegyelemből,
és nem ingyen számítják, hanem azért, mert tartoznak vele, vagyis tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként. Aki pedig nem fáradozik, nem
visz végbe tetteket, és nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja, aki igazzá, vagyis megigazulttá
nyilvánítja az istentelent, vagyis
azt, akiben nincs Isten, az Isten nélkül élőt, annak a hite számít, a hite
tulajdoníttatik igazságnak, vagyis megigazulásul az Isten kegyelmének végzése szerint.
Ahogyan
Dávid is azt az embert mondja, és
hirdeti boldognak és áldottnak, szerencsésnek, - ami pedig az
Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka - akinek az Isten cselekedetek nélkül, vagyis a tettektől függetlenül
tulajdonít, és számítja be az igazságot:
vagyis a megigazulást; azaz, akit Isten
igazit meg tettek nélkül. „Boldogok,
és áldottak akiknek megbocsáttattak bűneik, hamisságaik, gonoszságaik, törvényszegéseik, akiknek törvénytiprásait elengedték, és akiknek elfedeztettek bűneik, gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE. Boldog
és áldott ember, vagyis az a személy,
akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Akinek vétkeit, vagyis céltévesztését nem rója, és nem
számítja fel]” (Róm. 4,1-8).
Dávid is így prófétál arról,
hogy mi a boldogság: „Boldog, akinek
hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az
ÚR nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2).
És teszi ezt Isten azért: „hogy egyetlen ember egyetlen hústest se
dicsekedjék az Isten színe előtt. Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az
Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29.31).
Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős
se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal
dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az
Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik
kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)
„Hogy aki magát
áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön,
esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert
elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).
„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2
Kor. 10,17).
Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem,
hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, vagyis kínoszlopában, aki által
nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)
És a továbbiakban is így
vallja meg az apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a
törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is
Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem
a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy
hústest sem” (Gal. 2,16).
És így folytatja az apostol: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit
által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy
senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
Mert Isten: „Nem
az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, és nem az általunk véghezvitt igaz
cselekedetekért, hanem az ő
irgalmasságából tartott meg, és
üdvözített minket az újjászülő és
megújító fürdője a Szentlélek által” (Tit. 3,5).
Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem
bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az
ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan
messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az
ÚR az istenfélőkhöz” (Zsolt.
103,10-13).
„Isten ugyanis
Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik
bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19).
Róm. 3,29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké, vagyis a júdeaiaké? Nem a pogányoké, vagyis a
nemzeteké is? Bizony, a pogányoké, vagyis a nemzeteké is.
Róm. 3,30 mert egy az Isten, aki megigazítja, vagyis
megigazulttá nyilvánítja a körülmetéltet hitből, éppúgy, mint aki a
körülmetéletlent pedig hit által, vagyis a hiten keresztül*
*Hiszen Ábrahám: „…
a körülmetélkedés jelét, jegyét,
és jelképét is körülmetéletlenül
tanúsított hite igazságának pecsétjéül, a
tulajdon vagy az eredetiség jeleként kapta,
hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak
fogadtassanak el. És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak,
akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének
nyomdokait” (Róm. 4,11-12).
És
így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből
fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned
fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő
Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9)
Már Ézsaiáson keresztül: „Így
szól az Úr az Úr Jézushoz, és a minden korban élő krisztusi emberhez: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób
nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a
népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,6).
Hiszen: „Csak egyetlen Úr, egyetlen hit, és egyetlen
bemeritkezés van; Egyetlen az
Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van, aki uralkodik
minden felett, mindenek által
és mindenen
keresztül, és mindnyájatokban
munkálkodik, cselekszik,
és mindent átjár, és mindenhol jelen van” (Eféz. 4,5-6).
Róm. 3,31 Érvénytelenné, hatálytalanná tesszük, és mellőzzük, érvénytelenítjük,
megszüntetjük, vagy eltöröljük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla!
Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek, és érvényre emeljük a hiten át*
*Az Úr Jézus kijelenti,
hogy a törvényt Ő fogja beteljesíteni, és teljessé tenni: „Ne
gondoljátok, és ne véljétek, hogy jöttem a törvénynek, azaz Az Úr útmutatásának, tanításának, Isten
kijelentett akaratának, az IGÉ-nek vagy a prófétáknak
eltörlésére vagy megszüntetésére,
fölbontására, visszavonására. Nem
jöttem, hogy eltöröljem, megszüntessem, érvénytelenné tegyem, visszavonjam,
hanem inkább, hogy betöltsem, beteljesítsem teljessé, tökéletessé tegyem,
vagyis tartalmat adni jöttem”
(Mát. 5,17).
Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr
Jézus kijelentését: „Mert a törvény vége,
bevégzése, végcélja, beteljesedése,
megszűnése befejeződése Krisztus
minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki hisz” (Róm.
10,4).
Ugyanis: „… az Írás
mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit
alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény
őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a
törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, és nevelőnk volt Krisztusig, hogy
hitből, azaz: hit által igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk
többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus
Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek
magatokra” (Gal.
3,22-27)
„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel a
törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest
miatt, mert a hústest gyengévé tette.
Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván és elküldve
bűn, vagyis a céltévesztés hústestének
hasonlatosságában, és hasonmásában
és a bűnért, azaz a céltévesztés miatt. És
kárhoztatá, azaz elítélte a bűnt a
céltévesztést a hústestben. Hogy a törvénynek igazsága, az igazzá-tétel
eredménye beteljesüljön bennünk és rajtunk, kik nem hústest szerint
járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli,
hanem a Szellem (Róm. 8,3-4)
„Most pedig megszabadultunk, felszabadultunk,
mentesültünk, feloldoztattunk a
törvénytől, a törvény hatálya alól
minekutána meghaltunk arra nézve, és annak a számára, amely által lekötve tartattunk, ami
fogva tartott bennünket, hogy
szolgáljunk a Szellemnek újságában újszerűségében,
új voltában és nem a betű óságában.
S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az
Írás elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,6)
„Az által, hogy eltörölte
a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a követelésével minket terhelő
adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és amely minket vádolt,
és azt eltette eltávolította az útból, odaszegezvén azt a
keresztfára, vagyis a kínoszlopra” (Kol. 2,14)
Mert
így szól az Úr Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé ez az
én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam,
akit szívem kedvel, akiben gyönyörködöm. Szellememet adtam Őbelé,
törvényt beszél és hirdet a népeknek” És: „… a törvényt
igazán jelenti és hirdeti meg
(Ésa. 42,1.3)
Ez
a törvény pedig: „… a hit törvénye…” (Róm.
3,27)
Mégpedig: „… a szeretet által munkálkodó
hité” (Gal. 5,6)
„… mert aki szereti a felebarátját, az embertársát, a
különböző, a „másféle” más fajtából való, vagyis az Ádámi idegent, a
törvényt, vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében
jelentett ki betöltötte, beteljesítette,
véghezvitte, megvalósította, tartalmat adott neki. „… tehát a
szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8.10)
„Mert az egész törvény ebben az egy igében
teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)