2016. április 25.
2 Korintusi levél 10. fejezet: ne a láthatókra nézzetek! (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)
2 Kor. 10,1 Magam pedig, én Pál, kérlek és emlékeztetlek titeket a Krisztus szelídségére, jóindulatúságára és
engedelmességére, aki némelyek szerint szemtől
szemben ugyan alázatos, és szerény vagyok, félénken viselkedek
közöttetek, de távol bátor, szigorú, erélyes, és határozott vagyok irántatok;
2 Kor. 10,2 Arra kérlek pedig, hogy amikor jelen
leszek, ne kelljen bátornak, szigorúnak, erélyesnek lennem, és ne kelljen szigorúan föllépnem azzal a határozottsággal, és annak a meggyőződésnek az alapján, amellyel úgy
gondolom bátor, szigorú, vakmerő, merész is lehetek némelyekkel
szemben, akik úgy gondolkodnak, és vélekednek felőlünk, mintha mi hústest szerint élnénk, vagyis hogy mi
is a hústól vezetve járunk. [Más fordítás: Szóval, el fogok menni hozzátok. De
kérlek benneteket, ne kényszerítsetek rá, hogy keményen bánjak azokkal, akik
úgy gondolják, hogy mi csak emberi módon viselkedünk]*
És így folytatja az apostol: „Gondolja meg
azt, aki ilyen, és így beszél, és
számoljon azonban azzal, hogy amilyenek vagyunk távollétünkben, a levelek által
való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, ottlétünkkor
cselekedetben is” (2 Kor. 10,11).
Mert: „Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben,
de nem az ismeretben; sőt mindenben,
minden tekintetben nyilvánvalókká lettünk, és nyíltan álltunk előttetek” (2 Kor. 11,6).
Hát: „Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok,
avagy Isteni szeretettel és szelídségnek szellemével?” (1 Kor. 4,21).
„Mert félek azon, hogy ha odamegyek, és amikor megérkezem nem talállak majd
olyanoknak, amilyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, amilyennek
nem szeretnétek; hogy valamiképpen versengések, viszálykodások, irigységek,
indulatoskodások, harag, visszavonások, önzés, rágalmazások, fondorkodások,
vádaskodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek” (2 Kor. 12,20).
2 Kor. 10,3 Mert noha igaz ugyan, hogy hústestben élünk, de nem hústest szerint vitézkedünk,
vagyis nem a hús szerint harcolunk, és hadakozunk.
2 Kor. 10,4
Mert a mi vitézkedésünk, a mi harci fegyvereink nem földiek, nem hústestiek, hanem Isten ereje által
hatalmasak erősségek lerontására; [Más fordítás: A mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezek Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket
romboljanak le, okoskodásokat bontsanak le; Így megcáfoljuk az ellenérveket
és mindazt, ami Isten megismerése elé akadályként tornyosul].
2 Kor. 10,5 Ezekkel rombolunk le okoskodásokat és minden magaslatot, vitatkozást, önteltséget,
amely Isten megismerése ellen
emeltetett. És foglyul ejtvén, és meghódítva minden gondolatot, hogy
engedelmeskedjék a Krisztusnak [Más fordításban: Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget, amely
Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk - és hatalmunkba ejtünk - minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra; és Krisztus
iránti hódolatra kényszerítünk];
2 Kor. 10,6 És készek vagyunk tisztázni, és számon
kérni minden engedetlenséget, figyelmetlenséget,
szófogadatlanságot, - ha valaki elengedi a füle mellett a neki címzett
szavakat, - mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességetek. [Más fordítás: Felkészültünk arra is, hogy ezekkel a
fegyverekkel minden engedetlenséget számon kérjünk, de csak akkor, ha a ti engedelmességetek már
tökéletes lesz]*
*Mert így szólt az
Úr a prófétán keresztül: „Lásd, én e mai napon népek fölé és országok
fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts és rombolj, építs és
plántálj!” (Jer. 1,10).
És így szól a kijelentés arról, hogy mit kell
pusztítani és irtani: „Mert meg van írva:
„Elvesztem, eltörlöm a bölcsek
bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek, az okosak, éles eszűek,
megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem, félretolom, eltörlöm”
(1Kor. 1,19)
„Mert
hiszen e világ bölcsessége bolondság,
ostobaság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, álokoskodásukban” (1 Kor. 3,19)
Az Úr azt is nyilvánvalóvá
teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: „Mert
az Istennek beszéde - igéje - élő és ható. Élő energia, és élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb
minden kétélű fegyvernél, azaz kardnál.
És áthatol a szívnek, azaz a személy
egész lényének, és szellemének, és az ízületeknek és a
velőknek megoszlásáig szétválásáig.
És megkülönbözteti a szívnek, azaz a bensőnek gondolatait, nézetét, véleményét, gondolkodását és
szándékait. És nincsen oly teremtmény, amely láthatatlan, rejtett, ismeretlen
volna előtte, sőt mindenek meztelenek és
leplezetlenek annak szemei előtt, akiről
mi beszélünk. Neki kell majd számot adnunk. (Zsid. 4,12-13)
Az Úr szolgájának pedig
olyannak kell lennie: „Aki szelíden
neveli az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság
megismerésére. (Más fordítás: hátha az Isten
megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot), És felocsúdnának az ördög tőréből, csapdájából, foglyokká tétetvén az Úr
szolgája által az Isten akaratára, arra hogy Isten akaratát teljesítsék” (2
Tim. 2,25-26).
132
Hát: „Ne
ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet” (Ján. 7,24).
Mert mi: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában
van” (1 Ján. 5,19).
Igen: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki
nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak
Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1
Ján. 4,6).
2 Kor. 10,7 A szem előtt valókra, a látszatra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról,
hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában és számoljon azzal,
hogy amint ő maga a Krisztusé, azonképpen mi is a Krisztuséi vagyunk*
*Hát: „Ne ítéljetek
látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet” (Ján. 7,24).
Mert mi: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában
van” (1 Ján. 5,19).
Igen: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki
nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak
Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1
Ján. 4,6).
2 Kor. 10,8 Mert ha még egy kissé túlzottan, és a kelleténél
többet dicsekedem is a mi
hatalmunkkal, azzal a felhatalmazással, amelyet az Úr a ti építésetekre és nem megrontásotokra, nem
rombolásotokra adott, amit nem arra adott, hogy ártsak vele; én nem vallok
szégyent;
2 Kor. 10,9 Hogy ne láttassam, nem akarom azt a látszatot
kelteni, mintha csak ijesztgetnélek, vagy fenyegetnélek a leveleim által.
2 Kor. 10,10 Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak,
tekintélyesek és kemények, szigorúak; de a maga jelenvolta, a személyes megjelenése erőtlen, és beszéde silány, jelentéktelen, szánalmas; mert ő maga gyenge, és szava megvetendő, beszéde
gyatra, és fellépésében nincs erő.
2 Kor. 10,11 Gondolja meg azt az ilyen bíráló, és számoljon
azonban azzal, hogy amilyenek vagyunk távollétünkben a levelek által való beszédben, éppen olyanok
leszünk, ha megjelenünk, ottlétünkkor tetteinkben is*
*Az apostol
elmondja, hogy miért vannak ilyen vélekedések róla: „Mert úgy
határoztam, és úgy döntöttem, hogy nem tudok közöttetek másról, vagyis nem
akarok semmiről sem tudni, csak Jézus Krisztusról, még pedig róla is, mint a megfeszítettről, mint az oszlopra feszítettről. És én
erőtlenség, és gyöngeség, félelem, és a félelem miatt elerőtlenedve, és nagy
rettegés, reszketés, és remegés között
félve és nagyon elfogódottan jelentem meg nálatok, és érkeztem meg hozzátok. És az én beszédem és az én
prédikálásom, az én igehirdetésem nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben,
nem a bölcsesség meggyőző és rábeszélő
szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek és
erőnek, hatalomnak, és csodatevő erőnek megmutatásában, és megnyilvánulásában. Hogy
hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején, és hatalmán nyugodjék” (1Kor. 2,2-5).
„Mert nem
önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint
szolgáitokat Jézusért” (2 Kor. 4,5).
„Mert… azért küldött engem Krisztus, ...hogy az
evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus
kínoszlopa el ne veszítse erejét” (1Kor.
1,17).
És mi: „Ezeket hirdetjük…, de nem emberi
bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Szellemtől jött tanítással, a szellemi
dolgokat a szellemi embereknek magyarázva” (1Kor. 2,13).
„Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem
erőben” (1 Kor. 4,20).
És: „… ez a mi dicsekvésünk, amelyről
lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával,
nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban,
kiváltképpen pedig közöttetek” (2Kor. 1,12).
„az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb
és bal felől való fegyvereivel” (2Kor. 6,7).
„Ha pedig
avatatlan, iskolázatlan vagyok is a beszédben, az ékesszólásban, de nem az
ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk, és nyíltan
álltunk előttetek minden tekintetben” (2 Kor. 11,6).
„Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert
igazságot mondok; de megtürtőztetem, mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit
hall tőlem” (2 Kor. 12,6).
És: „Azért írom ezeket távollétemben, hogy
jelenlétemben, vagyis ottlétemkor ne
kelljen keményen viselkednem, ne kelljen keményen bánnom veletek ama hatalom
szerint, amelyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra, nem rombolásra”
(2
Kor. 13,10)
2 Kor. 10,12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy
hasonlítani, akik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz
hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek. [Más fordítás: Mi ugyan nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, - mert nem vagyunk oly vakmerők, hogy azokkal vessük össze
magunkat, - akik ajánlgatják magukat, és akik magukat nagyra
tartják. Balgaságukban saját magukat teszik meg mértéknek, és önmagukból veszik
az összehasonlítást, és nem veszik észre, hogy milyen ostobák, és
értelmetlenek]*
*És azt kérdezi az
apostol: „Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, -
vagy rászorulunk, - mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok,
avagy tőletek?” (2 Kor. 3,1).
Hát nem: Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat, és lehetőséget adunk tinéktek a velünk
való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből
dicsekedőknek. Hogy legyen mit
felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami
a szívben van. Akik külső megjelenéssel dicsekednek és nem szívvel, akik
dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában”
(2Kor. 5,12).
Pedig már a Szent Szellem
kijelentette, hogy ahogyan: „Igen sok
mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?” (Péld. 25,27).
2 Kor. 10,13 De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, és nem kérkedünk, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, amelyet Isten
adott nékünk mértékül. [A görög szerint: az Isten normatívája szerinti mérték
szerint, hogy hozzátok is elérjünk, eljussunk]; »Más
fordítás: Mi azonban nem fogunk túlságosan dicsekedni. Csak azzal a munkával,
amit Isten ránk bízott. Ebben azonban ti is benne vagytok, hiszen hozzátok is
eljutottunk«
2 Kor. 10,14 Mert nem feszítjük túl magunkat, nem mentünk túl a
nekünk kiszabott határon, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok
is eljutottunk a Krisztus Evangéliumával, örömüzenetével; [Más fordítás: Mert
mi nem ok nélkül dicsekszünk! Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el
hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus
örömhírét elvitték nektek; Nekünk tehát nem
kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen
Krisztus evangéliumával hozzátok is eljutottunk].
2 Kor. 10,15 Akik nem dicsekszünk mértéktelenül mások munkájával, a mások
fáradságának gyümölcsével, de reméljük,
hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint,
a mi munkaterületünkön.
2 Kor. 10,16 Hogy rajtatok túl, vagyis a rajtatok túl eső
területeken is hirdessük az Evangéliumot, nem dicsekedvén más
mértéke szerint a késszel, azaz anélkül
hogy idegen területen azzal dicsekednénk, amit más végzett el*
*Mert: „…tisztességbeli dolog, hogy ne
ott hirdessem az evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra
építsek: [Más fordítás: hogy az örömüzenetet
úgy hirdessem, hogy ne a mások rakta idegen alapra építsek, hanem ott, ahol a
Krisztus nevét még nem említették]” (Róm. 15,20)
2 Kor. 10,17 Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.
2 Kor. 10,18 Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem
akit az Úr ajánl [Más fordítás: Mert nem az a megbízható, aki
önmagát annak tartja, és nem az érdemel hitelt, hanem az, akit az Úr tart megbízhatónak]*
*Meg van írva,
hogy: „Dicsérjen
meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid” (Péld. 27,2).
És a prófétán keresztül így
szól a Szent Szellem: „Ezt mondja az Úr:
Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével,
a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik,
hogy értelmes és ismer engem. Hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr,
aki kegyelmet, szeretetet, és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik
kedvem, azt mondja az Úr” (Jer.
9,23-24).
Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem,
hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, azaz kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és
én is a világnak” (Gal. 6,14).
„Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban
dicsekedjék” (1 Kor. 1,31).
Dávid megvallása is így
hangzik: „Dicsekedik lelkem az Úrban; s
hallják ezt a szegények és örülnek” (Zsolt. 34,3).
Akik önmagukat ajánlva
dicsekednek, azok: „Nem jó szándékkal
buzgólkodnak érettetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, el akarnak
fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok, hogy mellettük, és értük buzgólkodjatok”
(Gal.
4,17)
KI VAGYOK KRISZTUSBAN?
A
mennyország polgára vagyok. Az én hazám a mennyekben van, mert Isten a
Krisztussal együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus
Jézusban. Ezért az odafelvalókkal törődöm, nem a földiekkel.
(Fil. 3.20; Ef.
2,6; Kol. 3,2)
Az Úr figyelmeztetése:
Ne adj teret életedben a sátánnak!
„Saját testvéredet is elítéled, megrágalmazod
anyád fiát! Ezt tetted, és én csak hallgattam. Azt hitted, olyan vagyok, mint
te?! De most szemedre vetem, és figyelmeztetlek!”
(Zsolt 50,20-21)
Hogy: „Ne járj
rágalmazóként, hanem hagyd abba a barátod rágalmazását, és ne terjessz pletykákat
a te néped között; ne törj felebarátod életére. Én vagyok az Úr”
(3 Móz. 19,16)
Az ember élete csak árnyék
„Az
asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a
virág, majd elfonnyad, árnyékként
tűnik el, nem marad meg”
(Jób. 14,1.2).
Tolsztoj: Istenről.
Azért,
hogy az ember nem ismeri fel és nem érti meg Istent még nincs joga arra
következtetni, Isten tehát nincs. A logikus következtetés csak az, hogy még nem
képes Istent megismerni és felfogni.
Napi Gondolatok
Reinhard Bonnkétól
A Biblia Istenét hidegen hagyják a vallások. Őt az
EMBEREK érdeklik. Jézus az emberekért jött, az emberekért élt, és az emberekért
halt meg, és most az emberek szívének ajtaja előtt áll és kopogtat (Jelenések
3,20). Miért? Mert be akar menni hozzájuk, és része akar lenni az életüknek. És
ha már egyszer bent van, alaposan rendet is rak odabenn. Jézuson kívül
valójában senki sincs, aki teljesen önzetlen szándékkal akarná megnyerni a szívedet.
Kérlek, engedd be Őt! REINHARD BONNKE
2016. április 22.
2 Korintusi levél 9. fejezet: Az adakozás rendje és áldása. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)
2 Kor. 9,1 A
szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek többet írnom.
2 Kor. 9,2
Hiszen ismerem a ti készségeteket, buzgóságotokat, készséges szíveteket,
hajlandóságotokat, jóindulatotokat, és lelkesedéseteket, amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája
felkészült, és készen áll a múlt
esztendő óta; és a ti buzgóságtok* lelkesedésetek
sokakat magával ragadt, és felindította a többieket**
*Buzgóságtok (dzélosz):
igyekezet, buzgalom, lelkesedés.
**A
macedón hívőket úgy fellelkesítette Akhája buzgósága, hogy: „Sok könyörgéssel kérvén igyekeztek meggyőzni minket, és erősen
sürgetve kérték tőlünk azt a kegyelmet, hogy a szentek iránt, a szentek
szükségére való szolgálat, a szentek megsegítésének jótéteményébe, és örömébe
adakozással részt vehessenek, közösséget vállalhassanak” (2 Kor. 8,4)
És így folytatja az apostol, az adakozás Isten
kegyelme, ezért: „A szentek szükségeire
adakozók, vagyonotokat közlők legyetek;
(Más fordítás: A szentekkel vállaljatok
közösséget szükségeikben…” (Róm.
12,13)
És a kihívott gyülekezet ezt meg is cselekedte: „Ez időtájban vagyis ezekben a napokban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába
próféták. Felkelvén pedig előállt egy azok közül, név szerint Agabus,
megjelenté a Szellem által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhínség lesz;
amely meg is lőn, és be is következett császár idejében. A tanítványok pedig
valamennyien elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek közöttük módjában
áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak, testvéreknek:
Amit meg is cselekednek, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által” (Csel. 11, 27-30)
„Mert kedvét, és örömét lelte, és tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei, a
szűkös anyagi helyzetben lévők részére némileg adakozzanak. Jónak, és helyesnek
látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára”
(Róm. 15,26)
Betöltve Isten Igéjét, mely arra int, hogy: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket
illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. Ne késs jót tenni a
rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd” (Péld. 3,27).
2 Kor. 9,3
Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, a testvéreket, nehogy a mi felőletek
való dicsekedésünk ebben a tekintetben, ebben az ügyben, e dologban hiábavaló ne legyen, és alaptalannak
ne bizonyuljon, hogy szégyent ne valljak. Hogy,
amint mondám, készen legyetek.
2 Kor. 9,4
Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak, és megérkeznek, és
titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent ne valljunk mi, hogy ne
mondjam ti, ebben a dologban, ebben a bizodalmunkban. Azaz,
hogy nehogy ti megszégyenüljetek, ha kiderül, hogy mégis hiába bíztam bennetek.
2 Kor. 9,5
Szükségesnek véltem és tartottam azért buzdítani, bátorítani az atyafiakat, és megkérni a
testvéreket, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre
megígért adományotokat. Az áldást, melyet ti előzőleg megígértetek, hogy az úgy legyen készen, mint
adomány, mint hálaáldozat, és nem mint ragadomány, és nem mint kényszeradomány.
2 Kor. 9,6
Azt mondom pedig: Aki szűken, szűkmarkúan vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat, és aki
áldással vet, áldással fog aratni is.*
*Mert:
„Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a
szegényhez, aki könyörül a
nincstelenen; és az ő jótéteményét megfizeti, megtéríti néki” (Péld.
19,17)
És: „Boldog, aki
a nyomorultra gondol, akinek gondja van a nincstelenre; a veszedelem napján, ha
bajba kerül, megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és életben tartja azt;
boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának,(és nem engedi
át ellenségei dühének. Az Úr megerősíti őt, és enyhülést ad az ő betegágyán,
jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében” (Zsolt. 41,2-4)
„Az irgalmas
szemű a jóságos tekintetű ember
megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek, a nincstelennek” (Péld.
22,9)
„És
bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te
barmodnak gyümölcsében állataid ivadékában, és a te földednek
gyümölcsében, termésében…” (5 Móz.
28,11)
És az Úr Jézus ígérete: „Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat,
színig teltet, megtetézett mértékkel
adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek viszonzásul néktek, amellyel ti mértek” (Luk. 6,38).
2 Kor. 9,7
Mindenki amint eltökélte, előre eldöntötte szívében, nem szomorúságból, ne
kedvetlenül, kelletlenül, vagy kénytelenségből, és ne is kényszer alatt tegye;
mert a jókedvű adakozót szereti az Isten*
*És hogy kinek a részére, miért és hogyan
kell adakozni, arról már a Törvény beszél. A törvény parancsa szerint a Szent
Sátor (a Krisztus testének előképe) építéséhez önként kell hozzájárulni: „És szóla az Úr
Mózeshez, mondván: Szólj,és mondd meg az
Izráel fiainak, hogy minden embertől, akit szíve indít arra, szedjenek nékem
ajándékokat, és gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat” (2
Móz. 25,1-2).
Az Úr -
Jahve, az Örökkévaló - parancsát így továbbította Mózes: „És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a
mit az Úr parancsolt, mondván: Szedjetek magatok
közt ajándékot, felajánlást az Úrnak
- Jahvénak, az Örökkévalónak - mind, akinek szíve önként hajlandó arra,
hozzon ajándékot. Vagyis mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást
az Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet” (2 Móz. 35,4-5)
Az Úrnak ad az az ember is, aki a szegény, szűkölködő
testvérén segít: „Bizonyára adj néki, és
meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld
meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire
kezedet veted. (Más fordítás: Adj neki
szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani
Istened, az ÚR minden munkádat és minden szerzeményedet). Mert a szegény, szűkölködő,
nélkülöző, segítségre szoruló nem
fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg
kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának, testvérednek a te földeden, és légy bőkezű az országodban levő
nyomorult és szegény testvéredhez” (5 Móz. 15,10-11)
Ne légy szűkmarkú, mert: „Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki
megtartóztatja, és visszatartja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. (Más fordítás: Van, aki bőven osztogat, mégis
gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut). A mással jól tevő ember megkövéredik. (Más fordítás: Az ajándékozó bővelkedik); és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld. 11,24-25).
2 Kor. 9,8
Az Isten pedig hatalmas*és képes arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy
mindenféle kegyelmet**bőségesen ontson rátok; hogy mindenben, minden
tekintetben, és mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre
bőségben legyetek.
*Hatalmas (dünatosz): erős, képes.
**Kegyelem (kharisz: Isten
jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása.
2 Kor. 9,9
Amint meg van írva: Szórt osztogatott, bőkezűen adakozott a szegényeknek, a szűkölködőknek; az Ő igazsága örökké megmarad.
2 Kor. 9,10
Aki pedig magot ád a magvetőnek, és kenyeret juttat eleségül, megadja és
megsokasítja, megszaporítja,
megsokszorozza a ti vetéseteket a ti vetőmagotokat, és megszaporítja a ti igazságtoknak, azaz
megigazulásotoknak gyümölcsét*
*Az apostol így buzdítja a mindenkori
hívőket: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő
gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19)
Hiszen azt mondja az Úr: „Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura” (Agge. 2,8)
Dávid megvallása pedig így hangzik, aki: „Osztogat, és bőven adakozik a szegényeknek, a nélkülöző, rászoruló, szükségben
levőknek, igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik,
felmagasztaltatik dicsőséggel, hatalma dicsőségesen emelkedik” (Zsolt.
112,9).
Az apostol így dicsőíti az Urat: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, mert hatalma van és képes rá. Feljebb, vagyis azon felül is, amit mi
kérünk vagy megértünk. A mibennünk munkálkodó, a bennünk ható hatalma szerint; Annak légyen dicsőség az
egyházban, a kihívottak közösségeiben,
az eklézsiában, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre, és nemzedékről nemzedékre örökkön
örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21).
2 Kor. 9,11
Hogy így mindenben
meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, bőséges
adakozásra, amely általunk hálaadást szerez, és munkál az Istennek.
2 Kor. 9,12
Mert e tisztnek szolgálata, ez az Úrért végzett szent munka nemcsak a szenteknek szükségét
elégíti ki, és tölti be, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt, vagyis
sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé.
2 Kor. 9,13
Amennyiben e szolgálatnak próbája* illetve bizonysága által dicsőítik az
Istent a ti Krisztus evangéliumát** megvalló engedelmességetekért, és a ti
hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért, és
közösségvállalásotokért***
*Próbája (dokimé): bizonysága.
** Evangélium (euangelion):
jó hír, örömhír; győzelmi hír, a győztes hadvezér érkezésének híre.
***János apostol így figyelmezteti a
mindenkori hívőket, kijelentve, hogy az adakozás is a hit bizonysága: „Akinek pedig
van miből élnie e világon, és világi
javakkal rendelkezik, és elnézi, hogy az ő atyjafia, az ő testvére szükségben
van, és elzárja attól az ő szívét, hogyan lehetne abban az Isten szeretete?
Fiacskáim, gyermekeim, ne szóval szeressünk,
se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,17-18).
Timóteust is így tanítja az
apostol: „Azoknak, akik gazdagok e
világon, mondd meg, hogy ne
fuvalkodjanak fel, ne legyenek
gőgösek, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő
Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra, a mi
megélhetésünkre. Hogy a gazdagok jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó
cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, javaikat másokkal megosztók”
(1 Tim. 6,17-18) .
2 Kor. 9,14
Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rátok
kiárasztott, és rajtatok való bőséges kegyelme miatt. [Más fordítás: És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága
bőven kiáradt rátok; Amikor pedig viszonzásul imádkoznak majd értetek, kívánnak majd látni
titeket, mivel Isten jósága olyan bőségesen kiáradt rátok].
2 Kor. 9,15
Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan, leírhatatlan,
kifejezhetetlen, elmondhatatlan ajándékáért.
[Más fordítás: Istenem, hálásan
köszönöm ajándékodat, amely kimondhatatlanul csodálatos]*
*És az apostol tovább is így dicsőíti az
Urat: „Övé
legyen a dicsőség mindörökkön örökké!
Ámen”
(Gal. 1,5).
IMA
Áldalak
Úr Jézus, hogy egyetlen egy áldozatoddal örökre tökéletessé tettél.
(Zsid.10,14.) és megváltottál a törvény átkától is, mert meg van írva, hogy:
Krisztus váltott meg a törvény átkától, átokká levén érettem. (Gal.3,13.) Ezért
azoknak a betegségeknek sincs már sem joga, sem köze testemhez, amelyek a
törvény könyvében megírattak. El kell távoznia tőlem minden járványos
betegségnek (döghalálnak) szárazbetegségnek, hideglelésnek (láznak), gyullasztó
és izzasztó betegségnek (minden gyulladásnak, testem minden részéből távoznia
kell) a bőrömről minden ragyának; minden fekélynek, varnak, sülynek,
viszketegségnek, /amelyek a világban akár gyógyíthatók, vagy gyógyíthatatlanok/
tébolyodásnak, vakságnak és elme-zavarodásnak. És megőriz az Úr engem minden
gonosz keléstől térdeimen és combjaimon, sőt egész testemet megőrzi ezektől
talpamtól fogva a koponyámig. És eltávolított az Úr tőlem és gyermekeimtől
minden csapást, és minden maradandó gonosz betegséget, és megszabadított a
világban lévő minden betegségtől, azoktól is, amelyek még csak ezután lesznek.
(5Móz. 28.)
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
A Biblia felemel minket Istenhez, aki adta azt.
„Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsoltárok 119,105). Háromezer éve tartja vezető helyét, mint a világ legolvasottabb könyve. Titka, hogy nem csak tudást közöl vagy irodalmi élményt nyújt, hanem átformálja az olvasóit. Az olyan embernél, akinek a Bibliája szétesik a gyakori olvasástól, nem kell tartani attól, hogy szétesik az élete. A nyitott Biblia ajtót nyit a Mennyre. REINHARD BONNKE
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)