2016. március 7.

Az Úr Jézusról szól énekem.

 „Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom”

 (Zsolt 69,31)



Amikor kimerült voltam, az Úr így szólt hozzám:

„Megitatom, és szomjúságát csillapítom a kimerült, fáradt, elgyötört embernek. és felüdítem a fáradt ellankadt, elgyengült embert, és minden éhezőt megelégítek” 
(Jer. 31,25).



IMA

Áldalak Úr Jézus!

Amiért vállaltad, hogy A Te derekad megteljen gyulladással és testedben semmi épség ne maradjon (Zsolt.38,8), Mert az én bűneimet- sőt az egész világ bűnét - magadra vállaltad (1Ján.2,2). Amelyek súlyos teherként borítottak el, erőd felett (Zsolt.38,5). Azért, hogy megments engem, és megszabadítsál; és hogy én ne legyek elfáradott, sem tántorgó, és még derekam öve se oldódjék meg (Ésa.5,27), sőt felövezhessem derekamat igazlelkűséggel. és hogy semmilyen gyulladásnak, fájdalomnak ne lehessen joga sem helye az én derekamban.


Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétó



 Jézus vérének egyetlen cseppjében elegendő erő van ahhoz, hogy megbocsásson minden bűnt, meggyógyítson minden betegséget, és megtörjön minden átkot! 
DANIEL KOLENDA



Zoltánné Kovács
 
Ámen


László Boda



2016. március 3.

Uram jó vagy és igaz

Példabeszédek 7. fejezet: Intés a a házasság / a szövetség-törés ellen. (héberrel és kapcsolódó igékkel).

Péld. 7,1 [Szerelmes] Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, (šámar): őrizd meg szavaimat, és az én parancsolataimat jegyezd meg, (cáp̄an): rejtsd el és zárd magadba.

Péld. 7,2 Az én parancsolatimat [(micəváh): előírásaimat] tartsd meg, és [akkor (ḥájah): boldogulsz, virágzó, sikeres, és elégedett életet] élsz; és az én tanításomat [(šámar): őrizd] mint a szemed fényét*

*Megvallás: Tehát tanított [oktatott] engem, és mondá nékem: [('ámar): így beszélt hozzám]: tartsa meg [(táma): ragadja meg, tartsa erősen, támaszkodjon szavaimra szíved, és fogadja be] az én beszédemet [(ár): az én szavaimat, igéimet] a te elméd [(): a te szíved, a te bensőd]. Hogy megtartván [(šámar): és megőrizvén] az én parancsolatimat [(micəváh): előírásaimat], élj [(ájah): boldogulj, és virágzó, sikeres, elégedett életet élj]. (Héber szavak nélkül: Tehát oktatott engem, és így beszélt hozzám: tartsa, ragadja meg, tartsa erősen, támaszkodjon szavaimra szíved, és fogadja be az én beszédemet, az én szavaimat, igéimet a te szíved, a te bensőd hogy megtartván és megőrizvén az én parancsolatimat, előírásaimat, boldogulj, és virágzó, sikeres, elégedett életet élj)(Péld. 4,4).

Már Mózesen keresztül így szól az Úr: „Tartsátok (és őrizzétek) meg azért az én rendeleteimet (előírásaimat) és az én végzéseimet (és döntéseimet), amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5)

Dávid megvallása az Úrról, és az Ő törvényéről, vagyis útmutatásáról: „Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes. (Más fordítás: Segítségének gyümölcse és következménye hűség, megbízhatóság, őszinteség, igazságosság. Előírásai szilárdak, stabilak, amire támaszkodni lehet). Boldogok, akiknek útjuk (életmódjuk, életvitelük) feddhetetlen (hibátlan, ártatlan) akik az Úr törvényében járnak (Más fordítás: Boldogok, akik az Úr tanítása, és irányítása szerinti életmódot folytatnak). Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt. Ezért így imádkozik: Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. Mert: A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst” (Zsolt. 111,7;119,1-2.18.72).

Péld. 7,3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved [(léḇ): bensőd, a szellemi életed központjának, az Ige befogadásának szervének] táblájára*

*És hogy el ne felejtsed: „... gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül (a kezeid cselekedjék), és legyenek homlokkötőül a te szemeid között (hogy mindig az igére nézz). És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.” (5 Móz. 6,7-9).

„Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve!” (Péld. 6,21).

„És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból. Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendőről esztendőre.” (2 Móz. 13,9-10).

Péld. 7,4 Mondd ezt a bölcsességnek: Én néném [('áḥôṯ): nővérem] vagy te; és az eszességet [(bínáh): ítélőképességet, megkülönböztető képességet, megértést, értelmet] ismerősödnek [(móḏaʿ môḏa): rokonodnak] nevezd,

Péld. 7,5 Hogy megőrizzen [(šámar): megóvjon] téged a nem hozzád tartozó [(zúr): az idegen] asszonytól [('iššáh): a más feleségétől, asszonyától], és az ő beszédivel hízelkedő [(ḥálaq): álnok, csalárd, nyelvét simává tevő] idegentől, az [(náḵərí): ismeretlen, nem a családhoz tartozó idegen, ki édesget igéivel]*

*Őrizd a kijelentést: Hogy [a bölcsesség] megszabadítson [megóvjon, és megmentsen] téged a nem hozzád tartozó asszonytól [az emberi - az ádámi - fajból származó másik személytől], az idegentől [és ellenségestől]. Aki az ő [simulékony, álnok, és csalárd] beszédével hízelkedik [és aki azon tevékenykedik, hogy eltávolítson téged az egyenes, szent, és helyes életmódtól]” (Péld. 2,16).

Hogy a gonosz [(ráʿ): rossz, veszélyes, rosszindulatú] asszonytól, a [('iššáh): más feleségétől] téged megőrizzenek, [(šámar): megóvjanak, és biztonságban tartsanak], az idegen [(náḵərí): ismeretlen; nem a családhoz tartozó] asszony nyelvének hízelkedésétől, [(lášón lášôn ḥeləqáh): mézesmázos beszédétől, és alakoskodásától]. (Péld. 6,24).

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és simább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr (és mint a kétélű kard). Az ő lábai a halálra mennek (a halál felé visznek), az ő léptei a sírba törekszenek (és a holtak hazájába tartanak). Az életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, anélkül, hogy ő eszébe venné (Más fordítás: Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja)” (Péld. 5,1-6).

Mert a hamis egyháznak, a gonosz asszonynak: „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok” (Zsolt. 55,22).

És aki hozzá tér, az nincs tudatában annak, hogy: „ott élet nélkül valók (vagyis a holtak szellemei, és csak árnyak,) vannak (és hogy ott csak halotti árnyak találhatóak); és (kifürkészhetetlen mélyre helyezi) az ő hivatalosait, (akiket elhív)!(Péld. 9,18).

Péld. 7,6 Mert [az én] házam ablakán, a rács mögül [a rácson át kinéztem] és láttam, hogy [házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik, hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze]*

*A Prédikátor kutatásai alapján ezt vallja: „És találtam egy dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszony, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól” (Préd. 7,26)

 A hamis egyház, - házasságtörő - asszony, mert hűtlen lett Urához, Istenéhez, és ennek következménye: „Mert a házasságtörő asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász! Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?” (Péld. 6,26-28)

Az Úr nem szűnik meg újra és újra figyelmeztetni: „Mély verem az idegen asszonyoknak szája; akire haragszik az Úr, oda esik” „Mély verem a házasságtörő nő, és szoros kút az idegen asszony. És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja” (Péld. 22,14; 23,27-28).

Ám: „annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]” (Péld. 5,4).

Péld. 7,7 És láték a bolondok, az [(pəṯá'í peṯí pəṯí): együgyű, naiv, hiszékeny, becsapható tapasztalatlanok] között, eszembe vevék [(bín): feltűnt] a fiak között egy bolond [(ḥásér léḇ): egy esztelen, balgatag legényke, akinek nem volt bölcsesség a szívében] ifjat*

*Pedig: „Aki asszonnyal paráználkodik, [(ná'ap̄): házasságtörést követ el] bolond [(ḥásér): szűkölködik eszességben, mert nélkülözi az észt]; aki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt! Vereséget [(neḡaʿ): ütlegeket, csapást] és gyalázatot [(qálôn): szégyent] nyer, [(mácá'): von magára] és az ő gyalázatja, az ő [(ḥerəpáh): szégyene] el nem töröltetik [(máḥáh): letörölhetetlen, nem múlik el soha, le nem mossa semmi]” (Péld. 6,32-33).

Így folytatódik a kijelentés, „… aki (zánáh): paráználkodik, házasságot tör, vagyis idegen istent követ, és ebben (ráʿáh): gyönyörködik, és ebben  leli örömét, ('áḇaḏ): elpusztul, megsemmisül”(Péld. 29,3).

Péld. 7,8 Aki az utcán jár, annak szeglete mellett, [(pén): közel az asszony] házához, és ott lépeget,

Péld. 7,9 Alkonyatkor [(nešep̄): esti szürkületben], nap estjén, napszállat után, estefelé] és setét éjfélben [('ăp̄éláh'íšôn): a sötét éjszaka közepén].

Péld. 7,10 És ímé, [(qirá') egyszer csak] egy asszony eleibe jő, egy asszony termett előtte] paráznának öltözetében, [(zánáh šíṯ): csábító ruhában, fátyollal borítva] álnok az ő elméjében [csalfa, ravasz szívvel, eltitkolva szándékát].

Péld. 7,11 Mely csélcsap [(hámáh): csacsogó, állhatatlan] és vakmerő, [szilaj, féktelen, önfejű, és (sárar) elvetemült] akinek házában [otthonában] nem maradhatnak meg [nem nyughatnak] az ő lábai. [Más fordítás: Fecseg az ilyen és féktelen, Lábai nem tűrik az otthon ülést]*

*A Prédikátor kutatásai alapján ezt vallja: „És találtam egy dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszony, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól” (Préd. 7,26)

A hamis egyház, „parázna” asszony, mert hűtlen lett Urához, Istenéhez, és ennek következménye: „Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász! Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?” (Péld. 6,26-28)

Az Úr nem szűnik meg újra és újra figyelmeztetni: „Mély verem az idegen asszonyoknak szája; akire haragszik az Úr, oda esik” „Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja” (Péld. 22,14; 23,27-28).

 Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]” (Péld. 5,3-4).

És ezek: „Értetlenek, balgatagok, ostobák, értelmetlenek. Hitszegők, szövetségtörők, szószegők, megbízhatatlanok lelketlenek, szeretetlenek, kíméletlenek, szívtelenek, ragaszkodás nélküliek könyörtelenek. Engesztelhetetlenek, irgalmatlanok, összeférhetetlenek” (Róm 1,31).

Péld. 7,12 Néha az utcán, néha a tereken van, és minden szegletnél [(pinnáh): és minden sarkon] leselkedik*

*És: „Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát” (Péld. 23,28).

Péld. 7,13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, [és szemtelen képpel] monda néki [Héber: (ḥázaq): Megfogja az ifjút, és máris megcsókolja, és azt mondja neki (ʿázaz páním): szégyentelen arccal, hízelegve]:

Péld. 7,14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg [ma teljesítettem] fogadásimat.

Péld. 7,15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orcádat, [hogy megkeresselek, és (qirá'): találkozzam veled, kívánva téged látni] és reád találtam! [(mácá'): megleltelek]!

Péld. 7,16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, és [(ʿereś ráḇaḏ marəḇáḏ): ágyamon a takarókat szépen elrendeztem] Egyiptomi [jelentése: (lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság)] finom szövésű szőnyegekkel, [egyiptomi színes szőtteseket terítettem rá].

Péld. 7,17 Beillatoztam ágyamat [illatossá tettem heverőmet] mirhával, áloéval és fahéjjal [illatos fahéj olajával].

Péld. 7,18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; [Gyere, igyuk a szerelem italát, jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig]. Vigadjunk szerelmeskedésekkel, [(ráváh bóqer dóḏ dôḏ ʿálas'óhaḇ): élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét, és gyönyörködjünk a szerelmes ölelkezésekben, míg fölvirrad a nap].

Péld. 7,19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

Péld. 7,20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; [a pénzes zacskót is magával vitte] holdtöltére jő haza.

Péld. 7,21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, [Sok beszéddel félrevezeti őt] ajkainak hízelkedésével elragadá [behálózta, befonta] őt [hízelgő szóval elcsábította; csalfa szájával tévútra vezette]. »Héber: És (náṭáh): elfordított, eltorzított (leqaḥ): tanításának (róḇ): sokaságával, és hosszúságával, (śep̄eṯ śáp̄áh): beszédének, szavainak (ḥéleq): simaságával (náḏaḥ): félrevezettetik, elcsábul, „bedől”«*

*Mert: „színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább az olajnál az ő ínye” (Péld. 5,3).

Bizony a hamis egyháznak, a gonosz asszonynak: „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok” (Zsolt. 55,22).

Péld. 7,22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, [követte őt oktalanul, ahogyan a  (ṭeḇaḥ): levágásra, elfogyasztásra szánt állat megy a vágóhídra] és mint a bolond, [('ĕvíl): esztelen, ostoba istentelen / Isten nélkül élő] egyszer csak fenyítő béklyóba, a [(músár ʿeḵes): tanítás bilincsébe] kerül. [Más fordítás: Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad; nem érti a bolond, hogy bilincsekbe vonják; bolondnak járó fegyelmezésre]*

*És az eredmény: „A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette. Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg (buktatja el) őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár (és kelepcébe kerül). Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt lépten-nyomon. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. (Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem), hogy elbuktassa. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje. (Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete). Eltűnik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő. (El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé)” (Jób. 18,6-14).

Péld. 7,23 Mígnem átjárja [(pálaḥ): átfúrja] a nyíl az ő máját. Miképpen siet a madár a tőrre, és nem tudja, [(jḏʿ) nincs tudatában, nem érti, s nem veszi észre] hogy az az ő élete ellen van*

*A hamis egyház, „parázna” asszony, mert hűtlen lett Urához, Istenéhez, és ennek következménye: „annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]” (Péld. 5,4).

„Mert a parázna [(zánáh) szövetségtörő, bálványt imádó, idegen istent követő] asszony, a más férfi felesége drága életet vadász!” (Péld. 6,26)

Az Úr nem szűnik meg újra és újra figyelmeztetni: „Mély verem az idegen asszonyoknak szája; akire haragszik az Úr, oda esik” „Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja” (Péld. 22,14; 23,27-28).

A Prédikátor kutatásai alapján ezt vallja: „És találtam egy dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszony, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól” (Préd. 7,26).

Péld. 7,24 Annakokáért most, [szerelmes] fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

Péld. 7,25 Ne hajoljon annak útjaira a te elméd, [a te szíved] és ne tévelyegj annak ösvényin [Héber: (śáṭáh): fordulj, és szakadj el, annak (dereḵ): vallási szokásától, istentiszteleti módjától, hogy (léḇ): szíved, bensőd (táʿáh): ne tévelyegjen, ne hagyd  megtéveszteni, félrevezetni az ő (nəṯíḇáh náṯíḇ): ösvényei által]*

*Mert: „Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. [Héber szerint: (máveṯ): halálos betegség, csapás, pusztulás, romlás, és halál felé visz az ő járása, léptei a holtak hazájába tartanak, szilárd léptekkel tart a sírba]. A [(ḥaj): jólétnek, boldogulásnak, a virágzó, sikeres, prosperáló] életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, és [(pálas maʿəḡáláh maʿəgál): kisimított pályán (núʿa): bolyongásra (jḏʿ): tanít] anélkül, hogy ő eszébe venné. [Más fordítás: Útjai csapongók, az ö léptei változók és megismerhetetlenek, eszedbe nem veheted. Nem az élet ösvényét járod, téves úton jársz, és magad sem tudod]. Most azért, fiaim, hallgassatok engem [(šámaʿ): értsétek meg, és engedelmeskedjetek], és ne távozzatok, és [(šּׂúr súr): ne forduljatok] el számnak beszéditől [(peh'émer): számnak igéitől]. Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq): messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel magadhoz. Tartsd utadat mindig távol tőle, (bajiṯ): épületének (peṯaḥ): ajtajához közel sose kerülj]. Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan): szívedet, nehogy fogságba vessen] és a te ékességedet [(hôḏ): méltóságodat, ragyogásodat], és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a kegyetlennek [('aḵəzárí): a kegyetlen, kíméletlennek]. »Más fordítás: Hogy életedet ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak« Hogy ne az idegenek teljenek be a te javaiddal [(kôaḥ kóaḥ): a te erőddel, és hatalmaddal], és a te keresményed más házába ne jusson. [Héber szerint: Hogy (zúr): az idegen, a házasság / a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ): erőfeszítésed, vesződséged bajjá, gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon az (náḵərí): ellenséges, idegen (bajiṯ): házának belsejében. Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod] kelljen  [('aḥăríṯ): később] életed végén, [végezetül ne sopánkodj] amikor megemésztetik [tönkremegy; miután lefogyott] a te húsod és a te tested [életed]. »Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul, elenyészik (báśár): húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed]. És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi tanítást, [a tudományt] és a fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És azt ne kelljen ('ámar): gondolnod és mondanod magadban (śáné'): gyűlöltem, utáltam (músár): a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ tôḵéḥáh): az érveknek, ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam, kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm]. És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet, és [miért nem figyeltem oktatóimra]!” (Péld. 5,5-13).

Péld. 7,26 Mert sok sebesültet elejtett, [(raḇ): sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt, sok embert ejtett el megsebezve] és sokan vannak, [nagy azoknak a száma] akik attól megölettek. [Héber: Mert sok embert (ḥálál): meggyalázott közönségessé tett, megszentségtelenített, (náp̄al): földre döntve elsorvasztott (ʿácum ʿácúm): erős, hatalmasokat is (háraḡ): elpusztított].

Péld. 7,27 Sírba vivő út [(dereḵ): vallási szokása, istentiszteleti módja] az ő háza [(bajiṯ): sátra], amely levisz [(járaḏ): letaszít, ledönt] a halálnak [(máveṯ): pusztulás, romlás] hajlékába. [Háza a (šə'ól šə'ôl) Seol ḥeḏer): holtak hazájának legbenső részére vezet]*

*És így folytatja a Szent Szellem: „Akit a romlás fia megragad, elnyer, hatalmába kerít, elfoglal, és birtokol, és fogva tart. Akinek az az akarata, szándéka, hogy szerencsétlenségek, viszontagságok, sérelmek érjenek. Ezért elfeledteti az ő vezetőjének, fejedelmének akaratát, tervét, és tanácsát, és elhagyja a frissesség állapotában kapott tanítást, és ismeretet, és hibázik, ezért elmarad a szövetségtől. Ennek következtében a halálra [a holtak országába] hanyatlik [a holtak országába vezet, és süllyed] az ő háza [az ő belső része, ami belül van], és az ő ösvényei [az ő útjai és az ő életmódja helyezi őt] az élet nélkül valókhoz [a holtak szellemei, az árnyak közé]. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg [mert mindenki, aki betér, és bemegy hozzá, nem jön többé vissza, mert sohasem tud visszafordulni], sem meg nem nyerhetik [nem ragadhatják meg, és nem nyerhetik el és nem birtokolhatják] az életnek útjait [nem jut el, és nem talál rá, és nem is érik el többé a természetfeletti élet útjára, és ösvényére]” (Péld. 2,17-19).

Mert aki hozzá tér, az nincs tudatában annak, hogy: „ott élet nélkül valók (vagyis a holtak szellemei, és csak árnyak,) vannak (és hogy ott csak halotti árnyak találhatóak); és (kifürkészhetetlen mélyre helyezi) az ő hivatalosait, (akiket elhív)!(Péld. 9,18)

És az: „Az ember, aki eltévelyedik az értelemnek útjáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik (az árnyak gyülekezetébe jut majd)” (Péld. 21,16).

Az idegen asszonyt szerető, hozzá bizalommal lévő sorsát egy történeten keresztül mutatja be a Szent Szellem: Mikor Sámson elárulta titkát, Delila: „Erre ő elaltatta Sámsont (jelentése: nap fia, napból való, fényes, erős).) a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta fejéről a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni és ereje elhagyta. Delila (jelentése: a díszes, pompás; az éjszakai) odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, (jelentése: idegen, vándor, kivándorolt) Sámson!” Erre fölébredt álmából s azt mondta: „Kikeveredek a bajból, mint máskor és kiszabadítom magamat.” Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tőle. A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét és levitték Gázába (jelentése: erődítmény, vár, megerősített hely). Kettős lánccal megkötözték és a fogságban (a foglyok házában) malmot hajtattak vele” (Bír 16,19-21)






Kinek a nevében imádkozunk?


Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól Oldal (kedveled) · 2015. március 3. ·


Az emberek gyakran kérdezik: „Mit mond Isten ma az egyháznak?” Miért kérdezik ezt? Talán Isten olyan halkan suttog, hogy nem értik? Ma semmi mást nem mond, mint amit már kimondott az Igéjében. Egy valamit biztosan mond, és ha prófétáink igazán Istentől lennének, ők is ugyanolyan sürgetéssel mondanák és visszhangoznák a nagy missziós parancsot, mint Jézus Krisztus: „MENJETEK EL SZERTE AZ EGÉSZ VILÁGBA, ÉS HIRDESSÉTEK AZ EVANGÉLIUMOT MINDEN TEREMTMÉNYNEK” (Márk 16,15). 
Evangélisták? Újra vissza kellene állítani jogaiba ezt a szolgálatot! Ezrek és ezrek végeznek olyan egyházi szolgálatot, amelyre Isten soha nem hívta el őket. A tény örökre tény marad, hogy Istent ma is, mint a Golgotánál, a lelkek üdvössége érdekli. 

A múlt számtalan tragédiával terhes. Amikor ajtók nyíltak, a keresztény szolgálók irigyen védelmezték saját területüket, mint az aranyásók a lelőhelyüket. A rivalizálás gyakran megfojtotta az ébredést. Az érett gabona nem maradhat learatatlan, mégis az aratók azzal vannak elfoglalva, hogy darabka kis földjüket védelmezzék. Krisztus nem azért halt meg, hogy a keresztény szolgálók karriert fussanak be, hanem azért, hogy megmentse az elveszetteket! Munkára fel! „Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat” (János 9,4). Isten áldjon benneteket! REINHARD BONNKE


Robert Bezdek