Effata együttes: Azon a csendes éjszakán

Soósné Hajnalka

Dicsőség az Úrnak, - most és mindörökké! Ámen!

László Boda

Téged szeretlek Jézus

1Korintusi levél 3. fejezet: A Krisztusban kisdedekről. (göröggel és kapcsolódó igékkel ; revideált)

1Kor 3,1 Hozzátok azonban, testvérek, atyámfiai nem szólhattam, és nem beszélhettem úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint hústestiekhez^* mint az Olyan megtért emberekhez, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban, mert még kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok^**

*Hústestiek: (szarkikosz): hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, és vezet.

**A Szent Szellem kitöltetése előtt az Úr Jézus is ezt mondta tanítványainak: „Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok” (Ján. 16,12).

És azért nem hordozhatták el, mert a Szent Szellemmel való beteljesedés előtt még a „hús” szerint gondolkodik az ember: „Mert a hústest szerint valók a hústest dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a hústestnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig hústestben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt” (Róm. 8,5-8).

Ezért: „Érzéki, vagyis hústesti ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14).

Ezért el is tévelyithető: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben... ...kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (1 Kor. 14,20; Eféz. 4,14-15).

Ennek gyakorlati megvalósítását is megmutatja az Úr: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és buzdítsátok egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel. Hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16).

1Kor. 3,2 Tejjel tápláltalak, és itallal öntöztelek, itattalak meg, és itattalak át titeket, nem kemény eledellel, nem szilárd étellel, mert még nem bírtátok volna el, még nem voltatok képesek megérteni, mert még nem voltatok felruházva a Szent Szellem erejével, ezért nem voltatok még elég erősek. Sőt még most sem bírjátok el, még most sem vagytok elég erősek^*

*Így inti az apostol őket: „… arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok vagytok, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre” (Zsid. 5,12-14).

És azt tanácsolja, hogy mert ez így van, ezért: „mint újszülött csecsemők a hamisítatlan szellemi tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr” (1Pt. 2,2-3).

Beteljesült a Dávid által mondott prófécia: „Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül” (Zsolt 34,9).

1Kor. 3,3 Mert még hústestiek^* vagytok. Amikor ugyanis irigység, féltékenység, vetélkedés, versengés és viszálykodás, civódás, vita, visszavonás, meghasonlás, széthúzás van közöttetek, nem hústestiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?^**

*Testiek vagytok (szarkikosz): hús; húsból való; földi. Így a még testies gondolkodású újjászületett embernek is csak Isten dolgai alapigazságait szabad elmondani, különben „nem tudja megemészteni” azt, amit hall. Viszont az éretteknek szilárd táplálékot kell adni (bróma), mert már alkalmasak ennek elfogyasztására, sőt táplálkozásukhoz és növekedésükhöz ez szükséges.

**A cselekedeteik mutatják, hogy még testiek: „Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is... Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek” (1 Kor. 11,18; 1,11)

„Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található” (Jak. 3,14-16)

Mert a test cselekedetei láthatóak, és szomorú következményei vannak: „...mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal. 5,19-21).

1 Kor. 3,4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem hústestiek vagytok-e?^*

*A beszédük is bizonyság a testiességüknek: „Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. Vajon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére merittetettek-é be?” (1 Kor. 1,12-13).

Hiszen: „Egy a test (szóma) vagyis a személy, és egy a Szellem, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is” (Eféz. 4,4).

Tehát: „...sokan egy test (szóma) vagyis egy személy) vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk” (Róm. 12,5).

 „Azért senki ne dicsekedjék, és ne kérkedjék, és ne hencegjen emberekkel, mert minden a tietek” (1Kor. 3,21).

1Kor. 3,5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák, a szellemi javak felszolgálói, és megosztói csupán, Annak szolgái, akinek hittetek, és akik által hívővé lettetek, akik hitre vezettek titeket. Mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr^*

*Sokszor megismétli Pál apostol, hogy: „Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus rabszolgáit és Isten titkainak sáfárait... Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti rabszolgáitokat, a Jézusért” (1 Kor. 4,1; 2 Kor. 4,5).

AZ Úr Jézus parancsa is így hangzik a mindenkori tanítványaihoz: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti rabszolgátok; És aki közületek első akar lenni, mindenkinek rabszolgája legyen” (Márk. 10,42-44).

1 Kor. 3,6 Én plántáltam, vagyis ültettem, Apollós öntözött, és itatott, de az Isten adja vala folyamatosan a növekedést^*

*És hogy hogyan és mit plántált Pál apostol, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „... szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket, vagyis a ti életeteket, egész lényeteket” (Jak. 1,21).

Ez a beoltott ige pedig az Úr Jézusról szóló örömhír: „Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok. Mert tőlem vagytok, mert én nemzettelek titeket a Krisztus Jézusban az evangélium által.  Ezért ismét: „Eszetekbe juttatom, és figyelmetekbe ajánlom, mert meg akarom ismertetni veletek atyámfiai, az evangéliumot. Melyet hirdettem, vagyis azt az örömüzenetet, jó hírt, amelyet én vittem néktek, melyet be is vettetek, és el is fogadtatok, melyben állotok is. Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, és szilárdan kitartotok benne aminémű beszéddel (logosszal): azaz IGÉ-vel hirdettem néktek. Hacsak nem hiába, és nem elhamarkodottan lettetek hívőkké, és ha ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hivőkké” (1 Kor. 4,15; 15,1-2).

1Kor 3,7 Nem számít sem az, aki ültet, vagyis plántál, sem az, aki öntöz, és itat hanem csak a gyarapodást adó Isten.

[Más fordítás: úgy hogy semmi az ültető, semmi az öntöző csak az Isten valami, aki a növekedést, az előmenetelt adja]^*

*És azért nem számítanak: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Fil. 2,13).

1Kor. 3,8 Aki ültet, vagyis plántál, és aki öntöz és itat: egyek, és egyformák, és mindegyik majd a maga, vagyis a saját jutalmát kapja és nyeri fáradozásához méltóan, vagyis a maga munkája szerint, és mértékében^*

*Dávid így prófétál, és tesz megvallást: „Tiéd Uram a kegyelem is, és nálad van, URam, a szeretet. Bizony Te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint!” (Zsolt. 62,13).

És hogy ki Ő, aki a jutalmat adja, aki megfizet, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte” (Ésa. 40,10)

Az Úr Jézus kijelentése: „És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel. 22,12)

A cselekedetet és a jutalmat az Úr Jézus egy példázattal  világítja meg: „És eljövén aki az öt tálentumot kapta vala, hoza más öt tálentumot, mondván: Uram, öt tálentumot adtál vala nékem; ímé más öt tálentumot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe” (Mát. 25,20-21).

1Kor. 3,9 Mert mi Isten munkatársai vagyunk ti pedig Isten művelés alatt álló szántóföldje, Isten épülete vagytok^*

*Ezért: „Mint együttmunkálkodók, vagyis mint Isten munkatársai intünk is, és kérünk, biztatunk, bátorítunk, buzdítunk benneteket, hogy hiába ne vettétek légyen, hogy ne váljék hiábavalóvá, üressé, haszontalanná az, hogy elfogadtátok az Isten kegyelmét, Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását” (2 Kor. 6,1).

És így folytatja az apostol: „Kik fölépíttettetek Isten házává, az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga Jézus Krisztus. Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, és szorosan összeillesztve, és egybeszerkesztve növekedik szent templommá az Úrban

[Más fordítás: Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Akiben ti is együtt építtettek, vagyis eggyé építtettek Isten hajlékává, Isten lakóhelyévé a Szellem által, és a Szellemben. (Eféz. 2,20-22).

1Kor. 3,10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs és gondos építőmester, alapot, fundamentumot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, és nézze meg; nézzen utána; folyton ügyeljen arra, hogyan és mimódon épít rá^*

*És így folytatja a buzdítást az apostol: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,6-8)

„A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és buzdítván egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak” (Kol. 3,16).

1Kor. 3,11 Mert más alapot, más fundamentumot senki sem vethet a meglevőn kívül, vagyis a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint ami már megvan, amely a Jézus Krisztus^*

*Már Ézsaiás is prófétál az „alap”-ról: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16)

Az apostol pedig folytatja kijelentést: „És nincsen senkiben másban üdvösség vagyis bűnbocsánat, megmenekülés, jólét, és jóllét, megtartatás: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk, vagyis üdvözülnünk” (Csel. 4,12).

1 Kor. 3,12 Ha pedig valaki aranyat^* ezüstöt^** drágaköveket, holtfát^***szénát, pozdorját^**** és szalmából; gabonaszárból épít rá erre a fundamentumra, erre az alapra.

[Más fordítás: Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy ki mit épít erre az alapra].

*A próbában is kitartó – és az Úr Jézusba vetett – hit, az az arany, amely kiállja a tűz próbáját: „hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek, vagyis egész lényetek üdvösségét” (1Pt. 1,7)

 Ezért a feltámadott dicsőség Ura azt mondja: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy...” (Jel. 3,18)

Azért, hogy: „Az Isten ...megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való. ...akik megtartják ...a Jézus hitét!” (Róm. 3,26; Jel. 14,12).

**Akinek szívében és szájában Isten Igéje van, az ezüstöt épít az alapra, mert: „Az Úr szava egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított” (Zsolt 12,7)

Mert: „Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy” (Péld. 30,5-6)

És aki ehhez tartja magát, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Választott ezüst az igaznak nyelve...” (Péld. 10,20).

***De az emberek inkább választják a láthatókat, és kiábrázolják Istent, aki megmondta, hogy: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, vagyis a ti életeteket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben. Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére” (5 Móz. 4,15-16)

De az emberek: „...nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak” (Jel. 9,20)

És ha nincs elég pénze, hogy ezüst vagy arany bálványt készíttessen: „Aki szegény... oly fát választ, amely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely nem ingadoz” (Ésa. 40,20).

****A kevélység és a gonosz cselekedeteket nevezi az Úr pozdorjának: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat” (Malak. 4,1).

1Kor. 3,13 az a nap, vagyis az Úr napja fogja világossá, és nyilvánvalóvá; szemmel láthatóvá tenni, mert kimutatja, felszínre, nyilvánosságra, világosságra hozza, mivel tűzben jelenik meg. Mert tűzben érkezik, jelentetik ki, nyilvánul meg, tűz által fog kinyilatkozni, lepleződni, és hull le róla a lepel és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz, és láthatóvá válik majd, és hogy kinek mit ér a munkája, azt maga a tűz fogja kipróbálni, a tűz fogja majd megmutatni, és teszi próbára, vizsgálja meg^*

*Már Ézsaiás prófétán keresztül szól az Úr az övéinek: „Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor, vagyis a szegénység, nyomorúság kemencéjében, és kohójában (Ésa. 48,10).

„Hogy a ti kipróbált, és a próba alapján igazinak, valódinak bizonyuló hitetek, és hűségetek, megbízhatóságotok, hiteles hitvallásotok, Ami sokkal becsesebb, és sokkal értékesebb a veszendő, de tűz által kipróbált és megvizsgált, jóváhagyott jónak, megfelelőnek, alkalmasnak bizonyuló vertaranynál. Dicséretre, elismerésre, tisztességre, megbecsülésre, tiszteletre, és dicsőségre, vagyis dicsőséges ragyogásra méltónak találtassék, és méltónak bizonyuljon a Jézus Krisztus megjelenésekor, lelepleződésekor, kinyilatkoztatásakor, kijelentésekor” (1 Pét. 1,7).

És hogy mit ért kemencén az Úr: „Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemencéből, Egyiptomból, vagyis evilágból, hogy legyetek néki örökös népe, miképpen e mai napon vagytok” (5 Móz. 4,20)

Az Úr kihozott a világból – Egyiptomból – a nyomorúság földjéből – a vas kemencéből – mert: „...magának kiválasztott minket Őbenne, a Krisztusban a világ teremtetése előtt...” (Eféz. 1,4)

A tűzről pedig – amivel, vagy Akivel – megpróbál az Úr, így szól a Szent Szellem. „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr...” (Jer. 23,29).

És a testté lett Igéről: „... amikor megjelenik az Úr Jézus az égből... Tűznek lángjában…”(2 Thess. 1,7-8).

1Kor. 3,14 Ha valakinek a munkája, építménye, amelyet az alapra ráépített, megmarad, az olyan, jutalmat fog kapni.

1Kor. 3,15 de ha valakinek a munkája, a műve megég, és elhamvad kárt vall, vagyis veszteséget fog szenvedni. Ő maga azonban megmenekül, és megtartatik, életben marad, tovább él, megmenekül, épségben marad, és biztonságba kerül ugyan, de csak úgy, mint aki tűzön keresztül ment át.

1Kor. 3,16 Nem tudjátok, nem vagytok tisztában van vele, hogy ti Isten temploma (naosz): a templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?^*

*Pontosítja a Szent Szellem, hogy Ő hol is lakik: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma): azaz személyetek, legbelső énetek a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati) a ti egész valótokban” (1 Kor. 6,19-20)

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22).

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)

 Ezért „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5)

Mert: „ti nem vagytok testben, (szarki) vagyis húsban, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9)

Így teljesült be a prófécia: „És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,26-28).

1Kor. 3,17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, tönkreteszi, feldúlja, megszeplősíti, megfertőzteti, lerombolja, lerontja, elpusztítja azt, megrontja, elpusztítja, elveszti, lerombolja, lerontja Isten, mert ugyanis az Isten temploma szent, a világtól, és annak szennyétől elkülönített, és ez a templom ti vagytok^*

*Dávid így prófétál erről:  „A te bizonyságaid igen bizonyosak, Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!” (Zsolt. 93,5)

De: „Te, emberfia, mondd el Izráel házának, hogy milyen ez a templom. Ők pedig szégyenkezzenek bűneik miatt, és azután mértékül vehetik ezt a mintát. Ha majd szégyenkezni fognak mindazok miatt, amiket elkövettek, akkor ismertesd velük a templom tervezetét és elrendezését, kijáratait és bejáratait, egész tervezetét és előírásait, egész tervezetét és a rá vonatkozó törvényeket; rajzold le a szemük láttára, hogy jegyezzék meg egész tervezetét és előírásait, és azt valósítsák meg. Ez a templom törvénye. A hegy tetején körülhatárolt egész terület igen szentséges, mert Isten jelenléte. Íme, ez a templom törvénye” (Ezék. 43,10-12)

A prófécia beteljesült, és most azt kérdezi Isten az Ő népétől: „…mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr” (2Kor. 6,15-18).

1Kor. 3,18 Senki meg ne csalja, ne ámítsa, ne vezesse tévútra, nehogy valaki becsapja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja, és bölcsnek tartja, és hiszi magát közöttetek, vagyis közületek ebben a világban, azaz e világon, ebben a létkorszakban, legyen bolonddá, és váljék balgává, oktalanná, ostobává, hogy csakugyan bölccsé lehessen^*

*Az Úr intése: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól” (Péld. 3,5.7)

Mert: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ézs. 5,21)

És újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „...Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint” (Róm. 12,16).

Hogy mit tart bölcsnek az Úr: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,22-24)

Mert: „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell” (1 Kor. 8,2).

Hanem: „az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik” (1Tim. 6,4).

Ezért így inti a mindenkori hívőket az apostol: „Mert a nékem adott kegyelem által, és segítségével mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni. Senki ne becsülje magát, és ne gondoljon magáról a kelleténél többre, hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. És elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul, vagyis az Ige szerint, kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta neki” (Róm. 12,3).

1 Kor. 3,19 Mert hiszen e világ, vagyis ennek a létkorszaknak a bölcsessége bolondság, butaság, ostobaság, értetlenség, oktalanság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja^* a bölcseket az ő csalárdságukban, álokoskodásukban, ravaszságukban, mesterkedésükben^**

*A héberben erőteljesebb a kifejezés, fordíthatnánk úgy; hogy Isten meghúzza a hurkot, mégpedig saját ravaszságuk kötelét a világ bölcseinek nyaka körül.

**Mert Isten az: „Aki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. Aki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi” (Jób 5,12-13)

Ezért: „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek” (Róm. 1,22).

„Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét?” „Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket” (1Kor. 1,20.27).

Ezért az apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,8).

1 Kor. 3,20 És ismét: Ismeri, és tudja az Úr a bölcsek gondolatait, fontolgatásait, érveléseit, okoskodásait, mert tárva vannak előtte, hogy holtpontra jutottak elgondolásaikkal, hogy hiábavalók, haszontalanok, fölöslegesek, értéktelenek, tévesek^*

*Már Dávidon keresztül kijelenti a Szent Szellem, hogy: „Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai” (Zsolt. 94,11).

A prédikátor pedig a testi emberről, és annak bölcsességéről így beszél: „A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál. De arra is rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghezvisznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés” (Préd. 2,15.17).

1Kor. 3,21 Azért senki ne dicsekedjék, és ne kérkedjék, és ne hencegjen emberekkel, mert minden a tietek^*

*Mert: „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm. 8,32).

1 Kor. 3,22 Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás. Akár világ, akár a világegyetem; a világmindenség; a teremtett világ, azaz: az angyalok és emberek együtt, akár élet, vagyis a fizikai, vagy biológiai élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, azaz eljövendők, a bekövetkezendők minden a tiétek^*

*Pál apostol megvallása arról, hogy miért az emberé minden a Krisztusban: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm. 8,38-39).

Már Dávid erről prófétál, amikor azt kérdezi Istentől: „Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10).

És az apostol megismétli a kijelentést: „Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel őróla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, mindent lába alá vetettél”„Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,5-9).

1 Kor. 3,23 Ti pedig Krisztusé vagytok, Krisztus pedig Istené^*

^*Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)

Ábrahámnak pedig azt ígérte Isten, hogy: „...e világnak örököse lesz...” (Róm. 4,13)

És ti vagytok: „...örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm. 8,17)

 Krisztus örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr Jézus: „...Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18)

És Ő: „Felül van minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: Mert Isten: az Ő lábai alá vetett mindeneket, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste (szómája): vagyis személye, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel” (Eféz. 1,21-23)

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (az Ő szómájában): vagyis az Ő személyében, És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 2,9-10)

Egy prófécia, amely 200 évvel ezelőtt, egy őszi napon beteljesedett!

„Egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lészen. És hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévaló Atyának, békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).

És aki ma is az Ő hatalma szavával tartja fenn a világmindenséget.

Aki Úr mindenek felett, ő az urak Ura, a királyok Királya, és nincs semmi ami nem az Ő uralma alatt állna!

Ima.

Dicsőítlek mennyei Atyám, mert meg van írva szent igédben, hogy: Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít. Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is értem. (Róm.8,33.34) Ezért  megvallom hittel, hogy megigazultam ingyen hit által a Te kegyelmedből mennyei Atyám, a Krisztus Jézusban való váltság által. (Róm.3,24.28) És ezt a hitet is Tőled kaptam ajándékba. (Eféz.2,8.)

Owl City - My everything magyarul

(Mát. 13,15)

„Mert megkövéredett, érzéketlenné vált e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket” 

Semmitől nem kell már félned, ha Krisztusban élsz!

 Mert: „A nyelvek ostora a rágalmazás, átkozás elől rejtve leszel, és biztonságban vagy, és nem kell félned, remegned, megijedned, megrémülnöd, hogy a pusztulás rád következik, hogy a pusztulás rád tör, elér, rád szakad” 

(Jób. 5,21).

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Az egész Földön nincs az evangéliumhoz fogható vallás vagy üzenet! Nincs még egy vallás, amelyben egy keresztről és egy olyan Megváltóról van szó, aki magára veszi a világ bűneit. A kereszt az a nagy, mélységes, dicsőséges, győzhetetlen, változtathatatlan és páratlan igazság, amely a kereszténységet magasan a vallások fölé emeli. „Ezáltal hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata.” (Apostolok Cselekedetei 13,38)

Legyetek áldottak ma is! REINHARD BONNKE

László Boda

Ámen!!!

Szent Színed elé járulunk.

Ige: VÁGYÓDÁS A MENNYEI HAZÁBA

„Mert akik e földi sátorban, ebben a hajlékban vagyunk is, roskadozva és szorongva sóhajtozunk, és fohászkodunk a teher miatt, mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni. Hanem felöltöztetni, vagyis a mennyből valót a földire ráölteni, hogy ami halandó, ami meghalásra képes, elnyelje azt az élet. Hogy diadalt arasson a halál fölött az élet*

Aki pedig minket erre el, és felkészített, az Isten az, aki a Szellem zálogát** is adta minékünk eljegyzési ajándékul*** (2 Kor. 5,4-5)

*Már Ezékiás így panaszkodik a földi sátor levetése miatt: „Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult. Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz?

(Más fordítás: Már azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának kapuiba), megfosztva többi éveimtől!

Mondám: nem látom többé az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek, nem láthatok embert többé a megszünés lakói közt. Porsátorom lerontatik, hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka, mert megfosztanak tőle! Összetekeri életemet, mint takács a vásznat, hiszen levágott a fonalról engem, elvágta életem fonalát. Reggeltől estig végzesz velem!” (Ésa. 38,9-12)

Péter apostol így inti a mindenkori keresztényeket: „Méltónak vélem, és helyesnek tartom pedig, amíg ebben a földi porsátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket; Mint aki tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amiképpen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem. De igyekezni fogok azon, hogy ti az én távozásom, elköltözésem után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről. Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, megjelenését. Hanem mint akik szemtanúi, és szemlélői voltunk az ő nagyságának az Ő isteni fenségének” (2 Pét. 1,13-16)

Jób így panaszkodik Istennek: „Napjaim gyorsabbak voltak a takács vetélőjénél, és most reménység nélkül múlnak, és tűnnek el. Gondold meg, és emlékezzél, hogy az én életem csak egy lehelet, csak szellő, és az én szemem nem lát többé jót. Nem lát és nem pillant meg engem szem, amely rám néz; te felém fordítod, és rám veted szemed, de már nem vagyok! A felhő eltűnik és elmegy, elszáll, így aki leszáll a sírba, a holtak hazájába, nem jő fel, és nem jön vissza többé” (Jób. 7,6-9)

„Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, elszaladnak, nem láttak semmi jót. Ellebbentek, elsuhantak, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára lecsapó keselyű” (Jób. 9,25-26)

Jákób megvallása a földi életről: „És monda a Fáraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy? Monda pedig Jákób a Fáraónak: Az én bujdosásom, az én idegenként, jövevényként való életem / tartózkodásom esztendeinek napjai százharminc esztendő. Kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, életem rövid volt, tele rossz napokkal, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak, az ő idegenként, jövevényként való életük / tartózkodásuk idejét” (1 Móz. 47,8-9).

**Zálog: (arrabón): foglaló, előleg, biztosíték; Az Újszövetségben csak átvitt értelemben van, vagyis általában olyan valóságot jelöl, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek; így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része. Egy eljegyzési ajándék - zálog, azaz a vásárláshoz szükséges pénz vagy vagyon egy része, amelyet előlegbe adnak, mint a hátralévő összeg biztosítékát.

***És így folytatja az apostol: „Aki el is pecsételt minket, aki pecsétjével megjelölt, és el is jegyzett minket. Aki a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is, és a Szellemnek zálogát eljegyzési ajándékul adta” (2 Kor. 1,22)

Ő bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, és a mi szellemünkben, hogy Isten született gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16)

Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek: „Aki záloga, foglalója a mi örökségünknek, Isten tulajdon népének megváltatására, vagyis arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk, az Ő dicsőségének magasztalására.

[Más fordítás: És feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása, míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az ö dicsőségének dicséretére]” (Eféz. 1,14).

Az Úr Jézus ígérete.

„Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székemben üljön velem, amint én is győztem, és ültem az én Atyámmal az Ő királyi székében”

 (Jel. 3,21)

Ha győzni akarsz, fogadd be a győztes Királyt!

KI VAGYOK KRISZTUSBAN?

A száznegyvennégyezer tagja vagyok, aki a trón előtt új éneket énekelve dicsőítem azt, Aki a földről megváltott

(Jel 14,3)

Szellemi fegyverek.

Minden esetben hordozzátok a hitnek hatalmas pajzsát, amellyel ama veszélyes ellenségnek minden tüzes nyilát megolthatjátok. Az üdvösség sisakját is hordozzátok, és ragadjátok meg a hatalom támadó fegyverét, amely az Isten kijelentése” 

(Eféz. 6,14-17).

És hogy ezekbe a fegyverekbe akkor öltöztetünk be, amikor megtérünk az Úr Jézushoz, és ő megszabadít evilág rabszolgaságából. Ezt egy előképben így mutatja be a Szent Szellem:

„és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földéről” 

(2 móz 13,18)

(Zsolt. 9,10)

„az Úr / Jézus / a nyomorultak, az elnyomottak, szegények, összetörtek kővára, biztos menedéke, kővár a szükség, a nyomorúság, szorongatás, és veszedelem idején”

László Boda

Hallgassátok meg nagyon szép! Engem rázott a hideg