Mai Ige
„Most jól figyeljetek rám! Két utat mutatok nektek. Választanotok kell az áldás és az átok között! Ha engedelmeskedtek Istenünk, az Örökkévaló parancsainak… akkor az áldást választottátok.”
5Mózes 11:26
www.maiige.hu
2015. január 23.
2015. január 22.
Galata levél 4. fejezet: Krisztusban lehet elnyerni a fiúságot. (Revideált)
Gal. 4,1 Mondom pedig, hogy ameddig az
örökös kiskorú, éretlen, semmiben sem különbözik a rabszolgától, jóllehet ura
mindennek és már
akkor is minden az övé;
Gal. 4,2 Hanem gyámok és gondviselők
felügyelete, gondozók fennhatósága alatt
van az atyjától rendelt, az apa által megszabott ideig.
[Más fordítás: Mégis
nevelőszülők és gondviselők felügyelete alatt él az apja által előre meghatározott ideig]
Gal. 4,3 Azonképpen mi is, mikor kiskorúak,
vagyis gyermekek valánk, a világ
elemei, a világegyetemet irányító alapelvek és erők alá voltunk vettetve
rabszolgaként.
[Más fordítás: a látható világ, azaz e világ természeti, elemi erői alá voltunk vetve
rabszolgaként]*
*De: „Ha meghalván a
Krisztussal, megszabadultatok, és elszakadtatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat,
mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:
[Más
fordítás: Ha tehát Krisztussal
meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok, és miért vesztek magatokra
olyan kötöttségeket, és szabályokat, mintha még a világban élnétek, amelyek
csak az e világ szerint élőkre kötelezők]” (Kol. 2,20)
„Avagy nem tudjátok-é, hát nem
értitek, hogy mi, akik bemerítkeztünk
Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?” (Róm. 6,3)
És a bemeritkezés
következménye: „Eltemettetvén Ővele
együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe
vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból... Mert akik Krisztusba
meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Kol. 2,12; Gal. 3,27)
Ezért: „Meglássátok, és ügyeljetek rá, hogy senki ne legyen,
aki bennetek zsákmányt vet, és hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, a bölcselkedés üres,
hiábavaló, semmit érő, alaptalan, haszontalan félrevezető szavain át,
és meg en csaljon, meg ne tévesszen.
Mely emberek rendelése szerint, emberek
által továbbadott hagyomány, előírás,
tanítás, rendelkezés, a világ elemi tanításai szerint, a világegyetemet
irányító alapelvek és erők, és nem a Krisztus szerint való, nem pedig Krisztushoz igazodik
(Más fordításban:
„Vigyázzatok,
hogy senki félre ne vezessen, és meg ne csaljon benneteket evilági bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi
elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson)” (Kol. 2,8).
Gal. 4,4 Mikor pedig eljött, elérkezett az időnek teljessége, a beteljesedés
állapota, kibocsátotta, és elküldte Isten
az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki asszonytól született, aki törvény alatt
lett, a törvénynek alávetve, és a törvény alá adatott,
Gal. 4,5 Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, kivásárolja, hogy elnyerjük, azaz
visszanyerjük a fiúságot, és Isten fiaivá legyünk*
*És beteljesült az
Úr ígérete, amelyet a bűneset után tett: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy
ezt cselekedted, átkozott légy minden barom, minden állat és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél
életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek, ellenségeskedést támasztok
közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az
neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).
Beteljesült a Jákób által
mondott prófécia is: „Nem múlik, és nem távozik el Júdától a fejedelmi bot, a jogar,
sem a vezéri pálca, a kormánypálca térdei közül; míg eljő Siló / az
örömöt adó uralkodó /, és a népek
néki engednek” (1 Móz. 49,10).
Eljött a Megváltó, Izráel
Királya: „És az Ige, a (logosz)
hústestté lett és lakozék, és itt
élt, itt sátorozott, sátrat vert, és
letáborozott mi közöttünk. Közöttünk vett szállást, és láttuk, és
szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Mint az
Atyától származó egyszülött dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel Isten
szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulásával, és igazsággal,
aki maga a VALÓSÁG;
(Más
fordítás: Akit kegyelem és igazság tölt be)” (Ján. 1,14).
És így küldte el Isten az Ő Fiát. A Názáretbeli Mária: „És szülé az
ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté, és fektette őt a
jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál, mivel a
szálláson nem volt számukra hely” (Luk.
2,7).
És tette ezt Isten azért: „Mivel tehát a gyermekek hústestből
és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halála
által működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az
ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes
életükben rabok valának” (Zsid.
2,14-15).
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen
Őbenne, az nem jut ítéletre; aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van,
mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján.
3,16.18).
János apostol megvallása: „És mi láttuk és mi bizonyságot
teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).
Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És
minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, valóban
nagy a hitnek eme titka: Isten, aki
megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben,
megigazíttatott, és igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, mert megjelent,
megmutatkozott az angyaloknak, a hirnököknek és hirdettetett a pogányok, a
népek, nemzetek közt, és hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe”
(1 Tim. 3,16).
Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr / Jehova / dicsősége, és minden hústest látni fogja azt; mert az Úr szája
szólt. Az ÚR / Jehova / maga mondja ezt” (Ésa.
40,5)
Így lettünk Isten fiai: „Valakik pedig befogadák őt, az Úr Jézust, lehetőséget, jogot,
jogosultságot, és hatalmat ada azoknak, és azokat felhatalmazta arra, hogy
Isten fiaivá legyenek, hogy Isten fiaivá váljanak. Azoknak, akik az Ő nevében
hisznek. Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából, ösztönéből,
sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,12-13).
Gal. 4,6 Minthogy pedig fiak, vagyis Isten
fiai vagytok, kibocsátotta, kiárasztotta Isten az ő Fiának Szellemét a ti
szíveitekbe, a ti bensőtökbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya, azaz: Édesapám!
Gal. 4,7 Úgyhogy nem vagy többé rabszolga,
hanem fiú; ha pedig fiú, akkor Isten akaratából, és kegyelméből Istennek örököse is, akit maga Isten tett azzá Krisztus által*
*Mert azt mondja az
Írás, így lettünk Isten fiai:
„Valakik pedig befogadák őt, - az Úr
Jézust, - hatalmat, jogosultságot ada azoknak, és azokat felhatalmazta
arra, hogy Isten fiaivá váljanak, azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem
vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából, ösztönéből, sem a férfiúnak
indulatjából, hanem Istenből születtek”
(Ján. 1,12-13)
Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól az
ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit
által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal.
3,26-27)
Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek
szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság
Szellemét” (2Tim. 1,7).
És így folytatódik a kijelentés: „Mert mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme indít, és vezérel, azok
mind Istennek fiai, Mert nem kaptatok rabszolgaság szellemét ismét a félelemre,
vagyis hogy félelemben éljetek; hogy
újra féljetek, rettegjetek,
hanem a fiúságnak Szellemét
kaptátok, azaz nyertétek
el, aki által kiáltjuk: Abba, az-az
szerelmes Atyám!
[Így magyarázza
el a Szent Szellem, hogy ez gyakorlatilag mit jelent: 1. Megváltozott a
családi helyzete, egy másik család tagja lett (Az Ádám (jelentése: földből való
ember) családjából Isten családjának tagja, azaz: mennyei /szellemi/ emberré
lett).
2. Ez névváltozással is járt
(Ádámról Krisztusra változott a neve).
3. Új otthona lett, az új család szokásait,
törvényeit kellett követnie (Otthona az Atya háza, vagyis a menny. A
mennyország szokásait kell követnie, és annak törvénye vonatkozik rá).
4. Új felelősségek és
kiváltságok birtokosa lett (Felelőssége az isteni természet /a feltétel nélküli
– mentő – szeretet/ megjelenítése itt a földön, kiváltsága: minden helyzetben
és helyzet feletti: győzelem)].
Ez a Szellem bizonyságot tesz, együtt tanúskodik a mi
szellemünkkel együtt, a mi szellemünkben, hogy Isten született gyermekei vagyunk. Ha
pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig
Krisztusnak…” (Róm. 8,14-17).
„És
aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek,
az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten
bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10).
Gal. 4,8 Ámde ti akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok,
amik természet szerint nem istenek. [Más fordítás: Régen, amikor még nem ismertétek Istent,
olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában, lényegüket tekintve
nem is istenek. És veletek
született természetetektől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem
istenek]*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Tudjátok, és emlékeztek,
hogy amikor még pogányok voltatok, vagyis még a nemzetekhez tartoztatok,
vitetvén amint vitettetek, és hogyan sodródtatok, sőt kényszernek engedve
mentetek a néma bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket. (Más fordítások: „Ellenállhatatlanul vitt és sodort
valami benneteket a néma bálványok elé. Úgy hurcoltak titeket a néma
bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett)” (1 Kor. 12,2).
Gal. 4,9 Most azonban, miután megismertétek az Istent, sőt
helyesebben, hogy megismert
titeket az Isten,
[Görög szerint: most, hogy összeismerkedtetek Istennel, mi több, Isten is
összeismerkedett veletek].
Miként és miért tértek vissza ismét a gyenge, erőtlen, és gyarló, vagyis nyomorúságos, és tehetetlen elemekhez? Hogyan fordulhattok
vissza az erőtlen és nyomorúságos alapszabályokhoz, amelyeknek megint újból
szolgálni akartok? És hogyan akartok újból rabszolgájukká lenni?
Gal. 4,10 Megtartjátok, és aggódva figyelitek a napokat és hónapokat és időket, és
az évszakokat, meg az esztendőket.
[Más fordítás: Gondosan betartjátok a
különleges napokat, hónapokat; ünnepi időket, évszakokat, és éveket].
Gal. 4,11 Féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam körültetek.
[Más fordítás: Aggódom miattatok! Lehet, hogy hiába volt minden
értetek végzett munkám]*
*Ugyanis: „… ha valaki
az Istent szereti, vagyis teljesen odaszánja magát, és elvész,
feloldódik a szeretetben, ismeri azt
az Isten.
(Más
fordítás: azt az Isten is már megismerte, a magáénak tudja; az ilyen
ember Istentől megajándékoztatott volt értelemmel, vagyis: Isten ismeretet
nyert)” (1 Kor. 8,3)
„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne
szedjen, és senki félre ne
vezessen, meg ne tévesszen, meg ne csaljon hitető, tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő
beszéddel, vagy hamis
következtetésekkel. Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az
Urat, akképpen járjatok, éljetek is
Őbenne. És: „Ha meghalván a
Krisztussal, elszakadtatok, és
megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat,
mintha e világban élők volnátok…”
[Más
fordítás: Ha tehát Krisztussal
meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok, és miért vesztek magatokra olyan kötöttségeket, olyan szabályokat,
- amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők - mintha még a világban élnétek]”
(Kol. 2,4.6.20)
És:
„… többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a hústestben hátralevő időt” (1 Pét. 4,2)
„Óh balgatag
nem gondolkodó, ostoba, értelmetlen Galáciabeliek azaz galaták, kicsoda igézett ki babonázott meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak
azaz a valóságnak vagyis az Igének, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy
íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust”
(Gal. 3,1)
„Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus
kegyelme által elhívott, ily hamar mássá tett, megváltoztatott, kicserélt
evangéliumhoz, örömüzenethez, jó hírhez hajlotok, elfordulva, elpártolva átálltok, és eltántorodtok. Holott
nincs más örömüzenet. De némelyek zavarnak, megháborítanak, zavarba ejtenek,
nyugtalanítanak titeket, és el akarják ferdíteni, el akarják forgatni a
Krisztus evangéliumát, örömüzenetét, a jó hírt” (Gal. 1,6-7)
Miért a törvény előírásait
akarjátok követni, amely kimondja: Hat
napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyugodjál, hogy nyugodjék a te
ökröd és szamarad, és megpihenjen, és
lélegzethez jusson a te szolgálód fia
és a jövevény. Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! (2 Móz. 23,12.14)
És hogy: Fújjatok kürtöt újholdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján; Izráelnek szóló rendelkezés
ez, a Jákób Istenének rendelése. (Zsolt. 81,4-5).
Hiszen: „… az előbbi, a korábbi
parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtlen és haszontalan, ezért
használhatatlan is” (Zsid.
7,18).
„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok
meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni”
(Gal. 5,1).
Gal. 4,12 Testvéreim, kérlek titeket, legyetek olyanok, mint én. mert én
is olyanná lettem, mint ti. Atyámfiai, kérve-kérlek titeket, semmivel sem
bántottatok meg engem.
[Más fordítás: Könyörgöm hozzátok! Ti nekem semmit sem ártottatok. Hiszen,
egészen mostanáig nem adtatok okot arra, hogy panaszom legyen rátok].
Gal. 4,13 Hiszen tudjátok pedig, hogy hústestem erőtlenségében hirdettem néktek az evangéliumot, a győzelmi hírt, a győztes hadvezér érkezésének
hírét az első alkalommal.
Gal. 4,14 És megkísértetvén hústestemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg,
és nem is utasítottatok el engem,
hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát hírnökét, követét, mint Krisztus
Jézust.
[Más
fordítás: „Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett, - kiálltátok a próbatételt hústesti
állapotom miatt, - nem válaszoltatok megvetéssel, és nem utáltatok meg, sem nem köptetek, engem látva, hanem úgy fogadtatok,
mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]*
*És hogy mi volt az
a kísértés az apostol hústestében, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem.
Amikor az apostol Listrában hirdeti az Igét, az Evangéliumot és egy béna
meggyógyul: „Jövének… Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván,
megkövezék Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt. De
mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap
Barnabással elméne Derbébe. És miután
hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek,
visszatértek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába” (Csel. 14,19-21) .
Gal. 4,15 Hová lőn tehát a ti boldogságotok?
Mert bizonyságot teszek néktek és
tanúsítom rólatok, hogy ti, ha lehetséges lett volna, vagy ha módotokban lett volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok
volna.
[Más fordítás: Hova tűnt a korábbi
lelkesedésetek? Emlékszem, hogy megtettetek volna bármit, hogy segítsetek
rajtam. Állítom, hogy ha rajtatok múlik, még a saját szemeteket is kivettétek
volna, hogy nekem adjátok].
Gal. 4,16 Tehát ellenségetek lettem-é,
megmondván néktek az igazat?
[Más fordítás: Csak nem azért váltam
ellenségetekké, mert nyíltan kijelentem, és megmondom nektek a valóigazat, mert őszinte vagyok
veletek]?
Gal. 4,17 Nem szépen, és nem tisztességesen,
becsületesen buzgólkodnak érettetek.
Némelyek nem jó szándékkal fáradoznak körülöttetek, sőt inkább minket ki akarnak rekeszteni, és el
akarnak titeket fordítani, el akarnak szakítani tőlem, hogy velük tartsatok. Hogy mellettük, és értük buzgólkodjatok.
[Más fordítás: Azok az emberek nagy
érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy
elszakítsanak titeket tőlem. A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják
elérni, hogy csak őket kövessétek; sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten
kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok].
Gal. 4,18 Szép dolog pedig fáradozni a jóban
mindenkor, és helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csupán
akkor, ha köztetek jelen vagyok.
[Más fordítás: Helyes dolog,
ha igyekeztek mindig a jót tenni, ha mindenkor buzgók vagytok. De nem csak olyankor, amikor közvetlen
közeletekben, a körötökben vagyok]*
*Beteljesült a gyülekezeten a prófécia: „És hittek az ő - Isten - beszédeinek hittek ígéreteiben, és énekelték az ő
dicséretét. De csakhamar, és hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várták az ő
tanácsát, nem bíztak tervében!” (Zsolt. 106,12-13)
És: „Gyűlölik
azt, aki feddőzik, aki dorgálni mer…,
és utálják azt, aki feddhetetlenül beszél, aki megmondja az igazat” (Ámós. 5,10)
Mert olyan tanítókat fogadtak be, akik: „… a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de
annak az erejét megtagadják…” (2Tim. 3,5)
„És a
telhetetlenség, szemtelenség, és arcátlanság miatt költött beszédekkel (logoszzal): kitalált Igékkel vásárt
űznek belőletek, és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket.
Kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, mert ellenük már régóta készen
van az ítélet, és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el ítéletüket. Mert
hiábavalóság kevély szavait szólván, üres, fellengzős szólamokat hangoztatva,
hústesti kívánsággal, bujálkodással elhitetik, csábítják, csalogatják, csapdába
csalják azokat, akik valóban
elszakadtak a tévelygésben élőktől.
(Más fordítás: Mert
testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen
szakadtak el a tévelygésben élőktől).
Szabadságot
ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert akit valaki
legyőzött, az annak rabszolgájává lett” (2 Pét. 2,3.18).
Az apostol Dáviddal együtt vallja meg, hogy: „Buzgóságom megemészt engem, mert
elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
(Más fordítás: Belső
indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről)” (Zsolt.
119,139)
És kéri a galatákat: „Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor
közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek, még fontosabb, hogy
engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket!
Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel vigyétek véghez” (Fil.
2,12).
Gal. 4,19 Gyermekeim! Kiket ismét újra meg újra fájdalommal, fájdalmak között szülök,
míglen kiábrázolódik, kiformálódik, kialakul, alakot ölt bennetek Krisztus.
[Más fordítás: Drága gyermekeim! Most ismét olyan
fájdalmakon megyek keresztül, mint egy édesanya, amikor a gyermekét megszüli.
Ez addig tart majd, amíg igazán hasonlóvá nem váltok Krisztushoz].
Gal. 4,20 Szeretnék pedig most nálatok, és
köztetek jelen lenni és változtatni a hangomon, és
egészen más hangnemben beszélgetni veletek. mert bizonytalanságban
vagyok felőletek, mert aggódom
értetek, és nyugtalankodom miattatok.
Gal. 4,21 Mondjátok meg nékem, kik a törvény
uralma alatt akartok lenni, akik
a törvény igájába kívánkoztok: nem halljátok-é, nem ismeritek, nem tanuljátok a törvényt?
Gal. 4,22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak
két fia volt; egyik a szolgálótól a fiatal rabszolganőtől, és a másik a
szabadostól, a szabad asszonytól született fiú.
Gal. 4,23 De a szolgálótól a rabszolganőtől való csak hústest szerint született, természetes
módon jött a világra. A szabadostól, a szabad asszonytól való pedig az
ígéreten át, az ígéret által.
Gal. 4,24 Ezek mást példáznak. Ezek egy
példázat képei, és jelképes értelmük van: mert azok az asszonyok a két
szövetség, vagyis a két szövetséget jelentik. Az egyik a Sinai hegyről való, a
Sínai-hegyi szövetség, amely, szolgaságra szül, ez Hágár.
[Más fordítás: „Ennek az igaz
történetnek másik jelentése van. A két asszony ugyanis a két szövetséget
jelképezi. Az egyik szövetséget Isten a Sínai-hegyen kötötte a népével, amikor
a Törvényt adta nekik. Akikre ez érvényes, azok szolgák, ahogy Hágár, aki maga
is szolga volt].
Gal. 4,25 Mert Hágár a Sinai hegy, a Sínai
hegyet jelképezi Arábiában,
hasonlatos, és megfelel a
mostani Jeruzsálemnek, nevezetesen fiaival együtt szolgál, vagyis amely
szolgaságban van fiaival együtt, és szolgasorban
él.
[Más fordítás: Az Arábiában
levő Sínai-hegyet jelképezi, és
ugyanakkor a mostani Jeruzsálemet is, hiszen ez a város népével együtt a Törvény rabszolgája, mert gyermekeivel együtt rabszolgaságban él].
Gal. 4,26 De a magasságos, a mennyei Jeruzsálem ellenben szabad. [Más fordítás: Sára, a szabad asszony azonban a mennyei
Jeruzsálemet jelképezi, ez mindnyájunknak anyja*
*És így folytatja
az apostol: „Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus
megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat
szolgaságnak igájával.
(Más
fordítás: Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg
tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gal.
5,1).
Mert: Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem
sűrű homályhoz, sötétséghez,
szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották,
kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. Ti a Sion hegyéhez járultatok, - a
harcos és diadalmas Egyházhoz - és az élő Isten városához, a mennyei
Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és
gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, és mindenek bírájához,
Istenhez és a tökéletességre jutott igazak szellemeihez. Az újszövetség
közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél,
mint az Ábel vére. Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok, és meg ne vessétek azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt,
aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha
elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk” (Zsid. 12,18-19.22-25)
Hát: „Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, aki titeket szült, hogy
egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt - mondja az Úr!” (Ésa. 51,2).
Gal. 4,27 Mert meg van írva: Ujjongj,
örvendj, örülj, és vigadj te
meddő, vagyis magtalan, ki nem szülsz, és aki nem szültél. Vigadozzál, fejezd
ki örömöd és örvendezz, törj ki hangos kiáltásba, és kiálts,
ki nem vajúdsz, vagyis aki nem vajúdtál, aki szülőfájdalmat nem ismersz. Mert
sokkal több az elhagyottnak, a magányosnak magzatja, mint a férjes asszonynak, mint akinek férje vagyon.
[Más fordítás: „Mert az Írás így beszél róla: „Örülj, te asszony, akinek
nem lehet gyermeke, aki még sohasem szültél gyermeket! Légy vidám, és ujjongva
kiálts, te, akinek nem lehetnek szülési fájdalmai! Mert több gyermeke lesz az
elüldözött asszonynak, mint annak, akinek férje van]*
*Pál apostol a
Galatáknak idézi az Ézsaiáson keresztül hangzó Igét: „Ujjongj te
meddő, ki nem szültél, vígan,
ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajúdtál, mert többek az elhagyottnak fiai a
férjnél való fiainál, azt mondja az Úr. Szélesítsd ki a sátorod helyét, és
hajlékidnak kárpitjait terjesszék ki, és ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet,
és erősítsd meg szegeidet.
(Más
fordítás: Széles helyet keress sátradnak, feszítsd ki sátorponyváidat
teljes szélességükben! Húzd meg köteleidet, erősen verd le).
Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod
népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek. Ne félj, mert meg
nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod
szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem
emlékezel.
(Más
fordítás: Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér
gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem
emlékezel többé).
Mert férjed a te Teremtőd, aki alkotott,
seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód
- visszavásárlód - Izráelnek Szentje,
aki az egész föld Istenének hívattatik” (Ésa. 54,1-5)
„Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz
most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid. Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros
szűk e hely nékem, menj el, menj odébb,
hogy itt lakhassam. Hadd telepedjem le! És te így szólsz szívedben: Ki szülte
nékem ezeket? Hisz én gyermektelen és terméketlen, meddő voltam, és fogoly és
számkivetett, száműzött voltam. És ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül
maradtam meg; ezek hol voltak, honnan valók ezek? Elvétethetik-é a préda az
erőstől, a zsákmány a hőstől, és megmenekülhetnek-e, és megszabadulhatnak-é az
ártó sátán foglyai? Igen, így szól
az Úr, az erőstől, a hőstől elvétetnek a foglyok, és megmenekül, megszabadul a
kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, perlőiddel én fogok
perelni, és én szabadítom, és én tartom meg fiaidat” (Ésa. 49,19-25)
„Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, aki
titeket szült, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt” (Ésa. 51,2)
Pál apostolon keresztül
hangzik a kijelentés Isten alkotásairól: „Mert
az Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban…
Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő
testéből és az Ő csontjaiból valók” (Ef.
2,10; 5,30).
Gal. 4,28 Mi és ti pedig,
atyámfiai, testvéreim, Izsák módja szerint,
ígéretnek gyermekei vagyunk.
[Más fordítás: Ti is, testvéreim,
ugyanannak az ígéretnek az alapján születtetek, mint Izsák]*
*Isten ugyanis így
szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1 Móz.
12,7)
És az apostolon keresztül
megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem
mondja: És a magvaknak, mint sokról;
hanem mint egyről. És a te magodnak,
aki a Krisztus” (Gal. 3,16)
Ezért akik a Krisztuséi,
azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek
gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)
És a pogányokból,
nemzetekből megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret
szerint örökösök” (Gal. 3,29)
Mert: „… nem a hústestnek fiai az
Istennek fiai; nem a testi származás szerinti utódok Isten
gyermekei, hanem az ígéret
fiait tekinti magul” (Róm.
9,8).
Gal. 4,29 De valamint akkor a hústest szerint
való, ahogy a hús vonalán született
üldözte a Szellem szerint valót, a Szellem vonalán születőt, úgy van ez most is.
[Más fordítás: De ahogyan annak idején,
a természetes módon született gyermek üldözte azt, aki a Szent Szellem ereje
által született, ma is ugyanez történik].
Gal. 4,30 De mit mond az Írás? Űzd ki a
szolgálót, űzd el a rabszolganőt és
az ő fiát; mert a szolgáló fia nem
örököl a szabad nő fiával.
[Más fordítás: Mit mond erről az Írás?
Kergesd el a rabszolganőt a fiával együtt, mert az ő fia nem fog együtt
örökölni a szabad asszony fiával]*
*Ez pedig így
történt: „Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Egyiptombeli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szült vala, Monda Ábrahámnak:
Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló
fia az én fiammal, Izsákkal. Ábrahámnak pedig igen rosszul esett, és igen
nehéznek látszék e dolog az ő fiáért. De monda az Isten Ábrahámnak: Ne essék
neked rosszul, és ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga. bármit mond néked Sára, hallgass a
szavára, és engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod. De a
szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik. Felkele azért
Ábrahám jó reggel, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és
feltevé azt és a gyermeket annak vállára és elküldte őt, s elbocsátá a
gyermekkel együtt. Az pedig elméne, és bujdosék és bolyongott a Beérseba - a szerződés - pusztájában” (1
Móz. 21,9-14)
Az Úr Jézus kijelentése a
szolgáról: „… Bizony, bizony mondom
néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem
marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. A bűn, azaz a céltévesztés pedig az, hogy nem hisznek
énbennem” (Ján. 8,34;16,9)
Gal. 4,31 Annakokáért, atyámfiai, testvéreim,
mi nem vagyunk a szolgáló, vagyis a
rabszolganő fiai, hanem a
szabadoséi, vagyis a szabad asszony gyermekei vagyunk.
Kijelentés a Logoszról, vagyis a teremtő Igéről:
„Kezdetben [eredetileg
már] vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Minden [a mindenség] Őáltala
lett [Őáltala teremtetett; rajta keresztül támadt; és általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett, ami
teremtetett, és létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,1-2).
Kenneth E. Hagin: Hajtsd a füledet – I/3. rész
Az Ő - Isten - akarata kell hogy legyen a gyógyulás a
gyermekei életében, ha nem az lenne, akkor Isten Igéjének meg kellene mutatni,
hogyan tudunk Isten akarata ellenére meggyógyulni. Ez kell hogy legyen Isten
akarata, különben nem adta volna az Igéjét. Ehelyett azt mondja: „hajtsd a
füleidet a beszédeire.” Ha Isten ezt akarja, miért ne akarnánk mi is? Az
embereknek lehet rossz képük is Róla, torzított jellemű Istent látnak sokan. De
ha az Igében keresik az Ő karakterét, akkor már helyes képet kapnak. „Hajtsd a
füleidet az én beszédeimre, mert élet az mindazoknak, akik ezt teszik, és
egészség egész testüknek.”
Néhány éve Új-Mexikóban prédikáltam egy helyi
gyülekezetben, ahol a feleségemmel voltunk. Szombat este a teljes evangéliumi
üzletemberek összejövetelén beszéltünk, vasárnap pedig egy hit-szemináriumot
kezdtem el, ami öt napig tartott. Előtte néhányan összejöttek imádkozni, s mi
is odatartottunk a feleségemmel, amikor egy hölgy megállított minket. Mondtuk,
hogy sietünk az imaalkalomra, és máris késésben vagyunk, mert betegeknek
szolgáltunk eddig. A hölgy így velünk lépést tartva újságolta el, hogy 47 éves,
és ma van először életében egy új cipő a lábán.
Ezt különbözőképp lehetne értelmezni, akár így is: „szegény
asszony, mostanra engedhette meg magának, hogy új cipőt vegyen…” Sok gondolatod
támadhat ugye? De a hölgy folytatta: „én nyomorék lábbal születtem. Egész
életemben csak az egyik lábamra tudtam normális cipőt venni, de soha nem tudtam
egy párat. A másik ugyanis olyan torz volt, hogy speciális cipőre volt
szükségem. A nyomorék lábam rövidebb volt és el is volt deformálódva.” Majd így
folytatta: „soha nem gondoltam, hogy meggyógyulhatnék, de valaki adott egy
tanítássorozatot kazettán.” (Amit mi Hit-sorozatnak neveztünk el.) A hölgy
hozzátette: „teljes evangéliumi gyülekezetben nőttem fel, de soha nem volt
arról szó, hogy meg tudok gyógyulni. Ám meghallgattam
a kazettáidat, és először az Igék semmit sem jelentettek számomra. De újra és
újra és újra meghallgattam őket.” Hat hónappal később, miután naponta
meghallgatta azokat, vagy másképp: hat hónappal azután, hogy fülét Isten
Igéjének a hallgatására adta oda, meggyógyult! A hölgy azt mondta, soha
senki nem imádkozott érte, pedig a gyülekezetben rendszeresen imádkoztak a
betegekért - „senki sem helyezte a kezét rám, sőt, még magamért sem
imádkoztam.”
Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy ne kérjetek imát,
vagy ne imádkozzatok a gyógyulásotokért, hiszen a Biblia tanít erre minket. De
a Példabeszédekben azt mondja Isten: „hajtsátok a fületeket az én beszédeimre,
tartsd meg a szíved közepén, mert életük ez azoknak, akik hallgatják és
egészség.” Itt nincs egyetlen utalás sem arra, hogy imádkozni kellene.
Természetesen Isten nagyon sokszor az imádra is válaszol - a te szinteden - ,
csak azt szeretném mondani, hogy ebben az Igében egy szó nem szerepel az
imáról.
Ennek a hölgynek az életében valósággá vált ez az Ige. A
fülét Isten szavának hallására adta, szemét nem távoztatta el tőle, szíve
közepébe rejtette, és így élet lett a számára és egész testének egészség. Tehát
hat hónap kitartó hallgatása a tanításoknak - semmi mást nem tett, mint négy
órát hallgatta ezeket - s mi történt? Nőtt benne Isten Igéje. Érted már?
Láttunk már csodákat, s azt várjuk, hogy hasonló módon történjen a mi
életünkben is. S meg is fognak, mert ez is Isten Igéje.
De ez az Ige mindig működik!
Nem tudom neked garantálni, hogy egy gyógyító
összejövetelen meg fogsz gyógyulni, mert a Szent Szellem adja az ajándékait,
ahogy akarja. Nem tudom most sem, hogy a gyógyítás csodája ma megtörténik-e. Az
1 Korinthus 11:12 alapján: „ahogy a Szellem akarja.” Azt sem tudom garantálni,
hogy különleges hit alapján fogsz meggyógyulni, bár néha így történik, de nem
tudom garantálni. Mert az 1 Korinthus 11:12 alapján a Szent Szellem kilenc
megjelenését Ő határozza meg. De azt tudom garantálni, hogy Isten Igéje
mindennap képes működni az életedben! Számíthatsz rá, mert Isten áll a Biblia
minden egyes szava mögött - s Ő mondja, hogy figyelmezz az Igére.
Mi történt volna, ha ez a hölgy három hónapig hallgatja a
tanítást, és utána abbahagyja? És mi történt volna, ha hat hónap után sem lett
volna eredmény? Abbahagyta volna? De ő azt mondta: hat hónap után nem
imádkoztam, és senki sem imádkozott értem, a lábam egyszer csak, egyik
pillanatról a másikra normális lett, olyan, mint a másik. 46 éves korában
mindkét lába egészséges volt! Ha azt mondod: „ó, ez számomra úgysem működne!” -
akkor felejtsd el.
Megnéztük a feleségemmel a lábát, és teljesen normális
volt mindkettő. Elfogadtuk hát a bizonyságát. De nem tudom, te hogy vagy, én
szeretek utánanézni a dolgoknak. A hölgy mondta nekem: „egyik barátod, akiről
említést tettél a prédikációban, pásztorom volt korábban.” A találkozásunk után
felhívta a feleségem ezt a bizonyos pásztort, és ahogy megemlítette a hölgy
nevét, az rögtön rávágta: „akinek az egyik lába nyomorék, arról beszélsz,
ugye?” A feleségem mondta: „már nem az, meggyógyult.” A vonal másik végén a
pásztor erősítette: de bizony nyomorék, már így született.” Tehát a
bizonyságtevés helyes volt, láttuk a teljesen egészséges lábait. Hogyan
történhetett ez meg?
Félre ne értsetek, nem beszélek a Szent Szellem csodái
ellen. Most nyáron Philadelfiában tartottunk egy összejövetel sorozatot, első
alkalommal négy tolószékes ember ült a színpad előtt. Hirtelen a Szent Szellem
kenete jött rám, a különleges hit kenete, amit a Szent Szellem abban a
pillanatban megadott. Azt mondta, mutassak rá az egyikükre. Ezt tettem, s
mondtam az illetőnek: „amikor még egyszer rád mutatok, ki fogsz szállni a
tolószékből” - és így is történt. A másik három hölgy felé nem így szolgáltam,
mert a Szent Szellem a csodák megjelenését adja, ahogy akarja. Tudtam
hármójukért hittel imádkozni, akik ezt elfogadták, és meg is gyógyultak.
Ezt azért mondtam, hogy illusztráljam a különbséget.
Keresztényként az jelenthet problémát, hogy mivel láttunk már ilyet, a saját
életünkben is hasonló módon akarjuk a csodát. De az vagy megtörténik, vagy nem.
Ám Isten Igéje mindig működik! Ezért tanítjuk folyamatosan azt, és
hangsúlyozzuk, hogy az emberek hajtsák a fülüket rá. S garantálom, hogy ennek
csoda-eredménye lesz. Ezért a nyomorék hölgyért nem kellett imádkozni, mert
egyszerűen helyreállt a lába. Nem csoda által, nem a gyógyítás ajándéka által,
nem is különleges hit által, hanem hat hónapi Igehallgatás után. Elmondta:
„lassan kezdett el a szívemben érni az üzenet, nem hirtelen, hanem fokozatosan
növekedett a hit, míg végül a gyógyulás teljesen természetessé vált a
számomra.” Pusztán azért gyógyult meg, mert hallgatta, amit Isten mondott. Nem
ez az egyedüli módja, hogy valaki meggyógyuljon, de ez a legbiztosabb módja. Ha
ezt teszed, mindig az úton maradsz.
John G. Lakes mondta, aki pünkösdi volt: „nagyon sokszor
történik azonnali gyógyulás velünk, de az emberek utána elmennek, és el is
felejtik. A kilenc leprásból csak egy ment vissza megköszönni. De ha
fokozatosan gyógyul meg, aki hitben jár, egyre jobban és jobban lesz, ráadásul
egy nagy szellemi leckét is megtanul - s ez egész életében működőképes lesz.
Köszönjük Uram a Te Igédet!
(Megvallás: Isten Igéjére hajtom a fülemet, mert az Ő
Igéje, szavai élet mindazoknak, akik megtalálják azt, az Ő Igéje élet a
számomra, és az Ő szavai egészség egész testemnek a fejem búbjától a talpamig.
Isten Igéjében járok, tehát így életben járok, és egészségben, Isten Igéjében
járok, az dolgozik bennem, s ez az Ige egészséget eredményez, és gyógyulást. Mg
vagyok gyógyulva, tele vagyok élettel, egészséges vagyok, azért mert Isten
Igéjében járok, és az mindig működik bennem.)
Annyira izgalmas az Igét olvasni, nagyon fontos számomra
ez a fajta gyógyulási mód, mert én is így gyógyultam meg. Tudtam, hogy soha nem
játszhatok a velem egykorúakkal - 17 éves koromig. Láttam őket, ahogy
szaladgálnak, nevetgélnek, az én gyerekkorom soha nem volt normálisnak
mondható, ráadásul végül ágyhoz kötött lettem tizenhat évesen. Több hónapig,
tizenhat hónapig feküdtem. Tudom mit jelent, amikor valaki önállóan soha nem
tud semmit tenni, mindig rá van szorulva valakire, még étkezésben is. Mintha
egy barlangba lennél zárva, borzalmas érzés, szinte lehetetlen leírni.
Emlékszem, milyen, mikor nappal azt kívánod, bárcsak
éjjel lenne, éjjel pedig azt, bárcsak nappal. Emlékszem, öt orvos is lemondott
rólam: „ennek a fiúnak meg kell halnia.” - jelentették ki. Odakint ragyogó
nappal volt, de a szobámban sötétség és halál. Emlékszem, megkérdezték tőlem:
„milyen éneket énekeljünk a temetéseden?” Hála Istennek voltam így - de csak
VOLTAM! Halleluja!!! Dicsőség Istennek!
Ott voltam, amikor a fény betört az életembe, mert az Ő
Igéje fényt ad. Addig azonban nem tud betörni a szívedbe, míg a füledet nem
hajtod az Igére. Mert Isten Igéje ad fényt. Sokan nem is tudjátok elképzelni
ezt a helyzetet. Már ismertem a Márk 11:24-et korábbról, mielőtt betegágyba
kerültem volna. Emlékszem, éjszakánként azt vártam, hogy meghaljak. S mikor
mindenki más is ezt várta, emlékszem, ezt az Igét ismételgettem. Nem egyszer
egész éjszaka ismételgettem ezt az Igét, több ezerszer elmondtam, mielőtt
meggyógyultam volna. Egész éjszakákat imádkoztam a Márk 11:24 ismételgetésével.
De hála Istennek, a fény végül betört az életembe. Egész testem egészséges
lett.
Mondhatod: „Könnyű neked, Isten elhívott, hogy az Igéjét
prédikáld.”
Nem ezért gyógyultam meg, hanem mert az Ő Igéjére
hajtottam a fülemet!
Fordította: Orbán Tibor
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Van-e valami ára a Szent Szellem ajándékainak, amit fizetni kell értük? Ha lenne, akkor nem ajándékok, hanem árucikkek volnának. Viszont a használatuknak ára van. Egy szerszámkészlet nagyszerű ajándék lehet egy asztalosnak, de hasznavehetetlen lenne a homlokának izzadsága nélkül! Az ajándékokat azok kapják, akik használják őket. REINHARD BONNKE
2015. január 21.
Ige: Az igazság beszéde = Evangélium
%2BCopy.jpg)
„A
mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az
igazság, a valóság beszédében, azaz Isten Igéjében, mely az evangélium* az örömhír; a győztes hadvezér érkezésének
híre**
*Evangélium
(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre.
**A
kijelentés folytatódik: „Áldott az Isten
és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint
újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való
feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre,
amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1 Pét. 1,3-4)
„Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt
az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is
megjelentek dicsőségben” (Kol. 3,3-4)
„Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem
reménység; mert amit már teljesedni látunk, miért reméli is azt? Ha pedig, amit
nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel, és türelemmel várjuk” (Róm.
8,24-25)
„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus
Krisztust is várjuk” (Fil. 3,20)
„Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök
időknek előtte” (Tit. 1,2)
Mely eljutott
hozzátok, és jelen van nálatok,
miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, és gyarapszik, növekszik, úgy, mint nálatok is attól a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten
kegyelmét igazán** (Kol. 1,5-6)
**A világhoz
így szól az Úr az apostolon keresztül: „Kérdem: talán nem hallották?
Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség
széléig az ő beszédük” (Róm. 10,18)
És hogy miért
hatott el, arról Pál apostol megvallása az Ő szolgálatáról, mely az Evangélium
hirdetése: „De semmivel sem gondolok, sőt
még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot,
amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten
kegyelmének evangéliumáról” (Csel. 20,24).
„A
mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az
igazság, a valóság beszédében, azaz Isten Igéjében, mely az evangélium* az örömhír; a győztes hadvezér érkezésének
híre**
*Evangélium
(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre.
**A
kijelentés folytatódik: „Áldott az Isten
és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint
újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való
feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre,
amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1 Pét. 1,3-4)
„Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt
az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is
megjelentek dicsőségben” (Kol. 3,3-4)
„Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem
reménység; mert amit már teljesedni látunk, miért reméli is azt? Ha pedig, amit
nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel, és türelemmel várjuk” (Róm.
8,24-25)
„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus
Krisztust is várjuk” (Fil. 3,20)
„Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök
időknek előtte” (Tit. 1,2)
Mely eljutott
hozzátok, és jelen van nálatok,
miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, és gyarapszik, növekszik, úgy, mint nálatok is attól a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten
kegyelmét igazán** (Kol. 1,5-6)
**A világhoz
így szól az Úr az apostolon keresztül: „Kérdem: talán nem hallották?
Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség
széléig az ő beszédük” (Róm. 10,18)
És hogy miért
hatott el, arról Pál apostol megvallása az Ő szolgálatáról, mely az Evangélium
hirdetése: „De semmivel sem gondolok, sőt
még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot,
amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten
kegyelmének evangéliumáról” (Csel. 20,24).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)