Az Istennel való helyes
kapcsolat kulcsa az engedelmesség.
2014. július 26.
Andrew Wommack: A győzelem kulcsa.
Bármilyen probléma, amivel ma
szembesülsz - akár a pénzügyek, az egészség, a házasság vagy bármi más téren -
nem nagyobb, mint amivel Dávid szembesült. Neki valódi, élő óriással volt
dolga, de Isten Dávidban elrejtett képességei elérhetővé tették számára a
sikert, és ez számodra is elérhető.
Bizonyára hallottad már a
történetet, melyben Dávid legyőzte Góliátot, de vajon alkalmaztad már
ugyanezeket az alapelveket a saját óriásodra? Dávid számára az az alapvető
igazság tette lehetővé a szembesülést az óriással, hogy az egész helyzetet az
Istennel való szövetségen keresztül nézte:
És szóla Dávid azoknak az
embereknek, akik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, aki megöli ezt a
Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a
körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!
1 Sámuel 17:26
Dávid arra hivatkozott, hogy
Góliát körülmetéletlen volt, vagyis Góliát nem rendelkezett azokkal a
szövetségi előjogokkal, mint ő. Valójában minden izraeli katona Isten
szövetséges népéhez tartozott, csak éppen nem úgy viselkedtek. Hasonlóképpen
minden igaz hívő rendelkezik a szövetségi jogokkal az egészség, a jólét, az
öröm, a békesség, stb. tekintetében, de nem mindegyikük tekint a szövetségen
keresztül a körülményeire.
Ezek az izraeli katonák
Góliátra néztek, és nem Isten ígéreteire. Az Úr azt ígérte nekik, hogy senki
sem lesz képes megállni előttük (Mózes V. könyve 11:25). Góliát ember volt.
Igaz, hatalmas ember, de mégiscsak ember. Míg mások csak az óriást látták,
Dávid Isten ígéreteire irányította a figyelmét.
Amikor Dávid a körülményei
ellenére hangot adott Isten szövetségébe vetett hitének, többek között a bátyja
is elkezdte kritizálni:
És meghallá Eliáb az ő
nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszéle; és nagyon megharaguvék Eliáb
Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a
pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért
jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet! Dávid pedig felele: Ugyan mit
cselekedtem én most? Hiszen csak szóbeszéd volt ez. És elfordula tőle egy
másikhoz, és ugyan úgy szóla, [mint korábban], és a nép is az előbbi beszéd
szerint válaszola néki.
1 Sámuel 17:28-30
Dávid próbálhatta volna
mentegetni magát a legidősebb bátyja előtt: az apja parancsát teljesítette,
amikor elhagyta a nyájat, hogy ajándékokat hozzon testvéreinek; de ha győzött
is volna a szóváltásban, elvesztette volna a lehetőséget, hogy legyőzze
Góliátot. Csak amikor elfordult a testvérétől, és újra kinyilvánította a hitét,
történt az, hogy valaki meghallotta, és elmondta Izrael királyának, Saulnak.
Talán ellenállásba ütközöl - esetleg
még a családtagjaid részéről is -, amikor kimondod, amit Isten helyezett a
szívedre, de Dávidhoz hasonlóan ragaszkodj az álláspontodhoz, mondván:
"Vajon nincs indíték?" Kérdezd meg magadtól: "Megéri harcolni
ezért, ami felett győzelmet akarok?" Ha igen, akkor indítékod nagyobb,
mint az, hogy mások mit gondolnak.
Még a király is megpróbálta lebeszélni
Dávidot arról, ami a szívében volt: tapasztalatlanságáról, Góliáthoz képest kis
termetéről beszélt, de nézd meg Dávid válaszát:
És felele Dávid Saulnak:
Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és
a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül: elmentem utána és levágtam, és
kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva,
és levágtam és megöltem őt. A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét
megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy,
mert gyalázattal illeté az élő Istennek seregét. És monda Dávid: Az Úr, aki
megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani
engem e Filiszteusnak kezéből is.
1 Sámuel 17:34-37a
Felsorolta Saul királynak
azokat a győzelmeket, melyeket az Úr segítségével vitt véghez. Ha Dávid nem
lett volna hűséges a néhány juh fölött, amit az Úr adott neki a legeldugottabb
pusztában, soha nem lett volna képes kiállni Góliát ellen. Sokan szeretnének győzelmet
aratni óriásokon olyankor, amikor a lelátók tele vannak, de kevesen lesznek
hűségesek az Istentől kapott, apró dolgok felett, amikor senki sem figyel. Ha
nem vagyunk hűek a kicsin, akkor nem kapunk nagyobbat (Lukács 16:10-12).
Dávid hite és az Úrban való
bizalma meggyőzte Saul királyt, hogy képviselje Izraelt és harcoljon Góliát
ellen. Ez már önmagában is egy csoda. Ha Dávid veszít, egész Izrael a
filiszteusok rabszolgája lesz. Azt hiszem, Saul felismerte Dávidon Isten
kenetét. Saul már volt a kenet hatása alatt, és tudta, milyen ereje van. Hagyta
tehát, hogy Dávid menjen, de a páncélját megpróbálta ráadni:
És felöltözteté Saul Dávidot
a maga harci ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és felöltözteté őt páncélba.
Akkor Dávid felköté kardját harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem
próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem
próbáltam; és leveté azokat Dávid magáról.
1 Sámuel 17:38-39
Ez történik mindig. Az
emberek azt mondják, hogy az Istenbe vetett hited nem fogja legyőzni az
óriásokat, de ha továbbra is kitartasz, akkor megpróbálnak tanácsokat adni,
hogyan vívd meg a csatát. Ezt tette Saul. Dávidnak akarta adni a páncélját - de
miért kellene Dávidnak a hitét Saul páncélja mögé rejtenie? Saulnak sem
használt: ugyanúgy félt Góliáttól, mint mindenki más. Dávid viszont elég bölcs
volt ragaszkodni ahhoz, amit már bizonyított az életében.
Ezután Dávidnak el kellett
viselnie az ellenség, Góliát csúfolódását. Figyelj, mit mondott az óriás:
Mikor pedig oda tekinte a Filiszteus,
és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép
tekintetű. És monda a Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-é én, hogy te bottal jössz
reám? És szidalmazá a Filiszteus Dávidot Istenével [együtt]. Monda továbbá a
Filiszteus Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a
mezei vadaknak adjam.
1 Sámuel 17:42-44
Ne hidd, hogy csak azért,
mert te felfegyverkezel mindazzal, amit Isten adott, az életed óriásai majd
megijednek tőled. Merésznek kell lenned, és szilárdan megállnod az ellenség
előtt, ahogy Dávid tette:
Dávid pedig monda a
Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a
Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te
gyalázattal illetél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és
fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak
és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy
van Izráelnek Istene. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és
nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog
adni.
1 Samuel 17:45-47
Dávid nem a levegőbe beszélt!
Nézd meg, mit tett, amikor Góliát közeledett hozzá:
... Dávid is sietett és
futott a viadalra a Filiszteus elé.
1 Sámuel 17:48b
Az Úr Szelleme volt Dáviddal;
nem félt! Rárohant az óriásra. Tudod, a saját óriásaidhoz való hozzáállásod is
mindent elárul, amikor itt az idő, hogy szembesülj velük. Ha tényleg hiszel
Isten ígéreteiben, akkor nem menekülni akarsz a csata elől, hanem elébe mégy.
Valóban elhiszed, amit Isten mondott, vagy sem? A szavak embere vagy? Az
óriások próbára teszik majd, ami Istentől van benned.
Nyilván ismered a történetet.
Dávid parittyát és követ használt, hogy az óriást leteperje, de nem állt itt
meg.
... pedig kard nem is vala a
Dávid kezében. És oda futott Dávid, és reá állott a Filiszteusra, és vevé annak
kardját, kirántotta hüvelyéből, és megölé őt, és fejét azzal levágta.
1 Samuel 17:50b-51a
Addig kell üldöznöd az ellenségeidet,
amíg azok már nem tudnak visszajönni! Ha elolvasod az egész történetet,
kiderül, hogy a filiszteusok nem menekültek el, amikor Góliát először földre
került. A távolban várakoztak, és pontosan nem tudták, mi történt. Góliát talán
csak megbotlott, esetleg megsebesült, de majd újra feláll és győz. Amikor
azonban Dávid levágta a fejét és felemelte, az minden kétséget kizárt - az
ellenség elmenekült.
Néha csak addig harcolunk az
ellenségeinkkel, amíg azok el nem bújnak a hegy túloldalán. Itt hagynak
bennünket, hogy később újra támadjanak. Csak addig harcolunk a betegséggel,
amíg azt nem mondhatjuk: ez már nem is olyan rossz, a maradékkal eléldegélek.
Dávid addig folytatta a csatát ellenségeivel, amíg azok el nem pusztultak. Soha
többé nem támadnak újra. Főként a Sámuel 30:10-18 jó példa erre, ahol Dávid
addig üldözte az amalekitákat, amíg vissza nem szerzett mindent, amit
elveszített.
Az emberek nem szeretnek
óriásokkal szembenézni, de Dávid nem lett volna hős, ha egy törpét ölt volna
meg. Az óriások az életedben lényegében nagyszerű lehetőségeket kínálnak
Istennek, hogy megmutassa az erejét érdekedben. A legkeményebb próbákból
lesznek a legnagyobb bizonyságok.
Dávid győzelme Góliát felett
egyenesen a rendeltetési helyére katapultálta őt. Hasonlóképpen, bármilyen
hatalmas erővel szembesülsz, életed legnagyobb győzelmét arathatod, ha megállsz
Isten Igéjén és felülkerekedsz. Emlékszem, amikor a fiam meghalt... Szörnyű
volt, de mivel Jamie és én ellenálltunk ennek az óriásnak, aki megpróbálta
elvenni a fiamat, így a fiam feltámadása dicsőséges bizonysággá vált, amit már
számtalanszor az ördög orra alá dörgöltünk azóta. Dicsőség Istennek ! A te
győzelmed is úton van.
Áldott vagy!
Andrew és Jamie
2014. július 25.
Akit az Úr Jézus elhív, azzal közösséget vállal
.jpg)
„És
amikor tovaméne, és ahogy a
vámnál elhaladt, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ül vala,
és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala őt* (Márk. 2,14)
*A tanítványok névszerinti
elhívásáról Máté is beszámol: „És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy
embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess
engem! És az felkelvén, követé őt” (Mát.
9,9).
„És
lőn, azaz történt, illetve úgy
alakult, hogy amikor Ő ennek házában asztalhoz
üle, vagyis Lévi házában asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt, a
vámszedők és bűnösök, azaz a
céltévesztett emberek is sokan odaülnek, asztalhoz dőlnek vala Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának kik
nyomába szegődtek, és követék őt*
(Márk. 2,15)
*A Lukács írása szerinti Evangélium további
részleteket közöl a történtekről: „És
Lévi nagy lakomát, nagy vendégséget készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy
sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, azaz másoknak, akik ővelük együtt letelepedtek volt, és asztalhoz dőltek. És köztük az írástudók és farizeusok
zúgolódnak az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a
vámszedőkkel és a bűnösökkel, azaz a céltévesztettekkel együtt? És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra,
hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a
bűnösöket a megtérésre, a gondolkodásmód
megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak
Isten felé” (Luk. 5,29-32).
És ezután: „Igyekeztek, és közelgetnek vala pedig ő
hozzá, vagyis Jézushoz a vámszedők és a bűnösök mind, azaz mindnyájan, hogy hallgassák őt. És
zúgolódnak a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket, azaz
céltévesztetteket fogad magához, és velük együtt eszik. Ő pedig erre ezt a példázatot beszélé
nékik, mondván: Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet
azok közül elveszt, vajon nem hagyja ott a kilencvenkilencet a
pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha
megtalálta, felveti az ő vállára,
örülvén. És haza menvén, egybehívja
barátait és szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala. Mondom
néktek, hogy ily módon nagyobb öröm
lesz a mennyben egyetlen megtérő
bűnösön, hogysem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége
megtérésre. Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, vagy lámpást, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
(A drakhma, görög ezüstpénz, értéke egy napszám). És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédjait,
mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem
vala! Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egyetlen bűnös ember megtérésén” (Luk.
15,1-10).
Buzdítás:
„Legyetek ti is béketűrők, és
erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van” (Jak. 5.8)
Az igazi böjtről.
"Kiálts teli torokból, nem kíméld magad... Talán ilyen az a böjt, ami nekem tetszik?... Ha eltávolítod körödből az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyered, akkor felragyog világosságod a sötétségben" (És 58:1.5.9-10)
Blaise Pascal: Az Egyház üldözéséről.
Gyönyörűség vihar hányta
hajón ülni, abban a bizonyos tudatban, hogy nem pusztul el. Az Egyházat
háborgató üldözések ilyen viharhoz hasonlítanak.
Szent Ágoston: Az ima, és a munka.
Úgy kell imádkoznunk, mintha
minden Istentől függene, és úgy dolgozni, mintha minden tőlünk függne.
Guti Tünde: TALÁN, MÉG ALIG TUDUNK VALAMIT A SZERETETRŐL…
Amikor
kínzó fájdalomtól meggörnyedve,
lelkünk
porba hullva, titkolt bosszút liheg,
s
könny marta szemünkben idegen tűz gyullad,
hogy
szavakból vert kopját ragadjunk
szélsebesen
visszaverni bántalmazóink hadát,
talán,
még alig tudunk valamit a Szeretetről…
Amikor
rágalmak bakancstalpától sárba tiporva,
aszottan
sóhajt sebzett szívünk, s mégis, dobásra készen,
egykor
imádságra összetett kezünk éles köveket markol,
szorítva
a keménységbe zárt elfelejthetetlent,
s
terhünk súlyától lehúzva, sasokkal nem szárnyalhatunk…
talán,
még alig tudunk valamit a Szeretetről…
Amikor
lángoló hajnalok harapják a békesség perceit,
és
indigó naplementék káprázatos színjátékában,
pokróc
alatt vajúdó múlt fojtó füstje imbolyog,
csak
felhő és sűrű homály ölel keserűn,
nem
látszik a vakítóan tiszta ég…
Ó,
jaj, és mi azt hittük, hogy tudunk valamit a Szeretetről…
Amikor
viharvert háborús zóna kormos falai tövében,
üdezöld
hajtás sarjad a poros törmelék alatt:
életteli
virágszál egy kopár gyökérből,
szárba
szökkenve magasba emelkedik az Igazság.
Nézzétek,
megbékélést hirdet Istennel és emberrel,
ha
megragadjuk, elszakít sötétségtől és hazugságtól!
Gyertek,
a keresztnél
mindent megtanulunk a Szeretettől,
és
mindnyájan meggyógyulunk!
2014.
június
16. Guti Tünde
2014. július 24.
Apostolok Cselekedetei 8. fejezet: A hivők üldöztetnek (göröggel és kapcsolódó igékkel)
Csel. 8,1 Saulus [aki később Pál lett] pedig szintén javallta [(szüneudokeó):
helyeselte, és jónak látta] az ő megöletését, vagyis [egyetértett István kivégzésével]* És támada [(ginomai): keletkezett] azon a napon nagy üldözés a
jeruzsálemi gyülekezet, vagyis [ekklészia): eklézsia, a kihívottak közössége] ellen, és mindnyájan eloszlának [(diaszpeiró):
szétszóródtak] Júdeának [jelentése: dicséret, magasztalás] és Samáriának
[jelentése: őrtorony, őrhegy, őrség] tájaira [(khóra): vidékeire], az apostolokat kivéve**
*Amikor István az Úr Jézusról tesz
bizonyságot, a szanhedrin tagjai: „Felkiáltván
pedig nagy fenszóval [vagyis erre hangosan (kradzó): felordítva], füleiket bédugák, [és felindulásukban
egyszerre], és egyakarattal reá rohanának; És kiűzvén a városon kívül,
megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus [Saul, ki
később Pál] nevezetű ifjú lábaihoz rakták
le” (Csel. 7,57-58).
Amikor
a damaszkuszi (jelentése: tevékenység, serénység) úton az Úr megszólítja
Saulust, ő így felel: „És én mondék:
Uram, ők maguk tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként
azokat, akik hisznek vala te benned: És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak
vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém
azoknak köntösét, akik őt megölték. És monda nékem: Eredj el, mert én téged
messze küldelek a pogányok közé” (Csel. 22,19-21).
**Az Evangélium így jutott el a pogányokhoz: „Azok, akik az István (jelentése: koszorú; megkoronázott) miatt támadt üldözés következtében
szétszóródtak, eljutottak Föníciáig (jelentése: pálmák országa; bíbor,
bíborvörös, karmazsin), Ciprusig
(jelentése: szeretet; virágzás; vörösréz) és
Antiókhiáig (jelentése: bosszúálló,
üldöző), de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. Volt azonban
közöttük néhány ciprusi és cirénei (jelentése: találkozás) férfi. Mikor ők eljutottak Antiókhiába, a
görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt,
úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz” (Csel. 11,19-21).
Csel. 8,2 Istvánt pedig eltakaríták [eltemették]
kegyes [(eulabész): hívő]
férfiak, és nagy sírást tőnek ő rajta [és
nagy gyászt tartottak felette].
Csel. 8,3 Saulus pedig [csakúgy tajtékzott a
kihívottak közössége ellen], és pusztítá [zaklatta, és (lümainomai
lümainó): igyekezett
megsemmisíteni] a kihívottak közösségét, az [(ekklészia): eklézsiát]. Házról-házra járva, és
férfiakat és asszonyokat elővonszolva [(szüró): elhurcolva], tömlöczbe [(phülaké): börtönbe]
veti vala
[Más fordítás: Saul meg házról házra menve mindenhová
behatolt, s úgy pusztította az eklézsiát, férfiakat is, nőket is elhurcolt,
hogy börtönbe vettesse őket]*
*Az apostol minden
gyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert
hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban (milyen volt az én
egykori magatartásom a zsidóság körében), hogy
én felette igen háborgattam (féktelenül üldöztem) az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a
zsidóságban (népem körében) nemzetembeli
sok kortársamat (a zsidó hithűségben), szerfelett
rajongván atyai hagyományaimért (minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam
atyáim hagyományainak)” (Gal. 1,13-14)
„És ezt a tudományt (ezt az utat) üldöztem mind
halálig (e tanítás követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.
Miképpen a főpap is bizonyságom (tanúm erre) nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az
atyafiakhoz (testvérekhez), Damaskusba
menék, hogy az odavalókat is fogva (megkötözve) hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek (hogy megkapják
büntetésüket)” (Csel. 22,4-5)
Mert: „Én bizonyára elvégeztem vala (én egykor elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen
(mindent meg kell tennem, és) sok
ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a
szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást
megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam (és én is
ellenük szavaztam). És minden
zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb
dühösködvén ellenük (sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,9-11)
És mégis: „Nékem, minden szentek között a
legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (nemzetbelieknek)
hirdessem a Krisztus végére mehetetlen (mérhetetlen)
gazdagságát” (Eféz. 3,8)
„Ki előbb istenkáromló (rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó, az
övéit), üldöző és erőszakoskodó
(ember) valék: de könyörült rajtam
(mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul
cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott pedig (és bőségesen
kiáradt rám) a mi Urunknak kegyelme a
Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes
elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa
(üdvözítse) a bűnösöket, akik közül első
vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem (énrajtam)
mutassa meg legelőbb (elsősorban) a teljes hosszútűrését (végtelen
türelmét), példa gyanánt azoknak, akik (majd) hisznek Őbenne (és
így) az
örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13-16).
Csel. 8,4 Amazok annakokáért eloszolván [(diaszpeiró): szétszóródtak], széjjeljártak [(dierkhomai):
mindenhova elmentek], hirdetve a [(logoszt)]
az ígét, [(euaggelidzó): az
örömüzenet szavát, az evangéliumot]*
*Beteljesítve az Úr
Jézus szavát, aki azt mondta, hogy: „Mikor pedig abban a városban üldöznek
titeket, szaladjatok [és fussatok, meneküljetek] a másikba…” (Mát. 10,23).
Így terjedt el az Evangélium
a nemzetek között: „Azok tehát, akik
eloszlottak (szétszóródtak) az
üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Feniciáig (jelentése: pálmák országa), Ciprusig (jelentése: virágzás; vörösréz)
és Antiókhiáig, (jelentése: bosszúálló, üldöző) senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak
a zsidóknak. Voltak azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfiak (jelentése: találkozás), kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a
görögöknek, hirdetve az Úr Jézust. És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság
tére meg az Úrhoz, hívővé lévén” (Csel.
11,19-21).
Csel. 8,5 És Filep [jelentése: aki a lovakat // a
testi erőt // kedveli] lemenvén Samária
[jelentése: őrtorony, őrhegy]
városába, prédikálja [(kérüsszó): hirdette] vala nékik a Krisztust.
Csel. 8,6 A sokaság [(okhlosz): a
tömeg] pedig egy szívvel-lélekkel [(homothümadon): egyhangulag, teljes egyetértésben]
figyelmeze azokra, [(proszekhó): odafigyelve, és belemerülve azokba] amiket Filep mondott, hallván
és látván a jeleket, a [(szémeion): csodákat], melyeket cselekedék.
Csel. 8,7 Mert sokakból, [sok megszállottból]
kikben tisztátalan szellemek voltak, akiket [(akathartosz ekhó): szennyes, tisztátalan szellemek vettek
birtokukba, elfoglalva, és hatalmukban tartva őket] nagy hangon [(megasz phóné boaó): rendkívül erős hangon] kiáltva kimenének
[(exerkhomai): távoztak].
Sok gutaütött [(paralüó): szélütött,
béna] és sánta [(khólosz): rokkant, nyomorék] pedig meggyógyula.
Csel. 8,8 És lőn nagy öröm, és [(khara): ujjongás] abban a városban*
*Így teljesedett –
és teljesedik be minden korban – az Úr Jézus ígérete: „Azokat pedig,
akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen
[ezek a] jelek követik [fogják
kísérni]: az én nevemben [(onoma):
név, amely jelenti: a hatalom,
tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket;
démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]. Új
[(kainosz):
újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, nem csupán újabb keletű, hanem
lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el,
és addig még nem használták, nem volt érvényben] nyelveken szólnak.
[Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz],
és ha valami halálost [halálos
mérget] isznak, meg nem árt nékik:
betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket,
és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).
Mert azokkal: „együtt bizonyságot tevén arról [(szünepimartüreó): és együtt tanúskodott, azaz
egyesült velük a bizonyítékok hozzáadásában] az Isten, jelekkel meg
csodákkal és sokféle erőkkel [(poikilosz) (dünamisz): változatos, különféle, és sokféle erőmegnyilvánulással]
s a Szent Szellem közléseivel [(meriszmosz): Szent
Szellemének szétosztásával] az ő akarata [(thelészisz):
és elhatározása] szerint [vagyis kit úgy
osztott szét, ahogy akarta]” (Zsid. 2,4).
És Samáriában bemutatja az
ige, az üldözés erdményét, és jutalmát: : „Boldogok
vagytok, ha szidalmaznak, csúfolnak,
gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek és háborgatnak, üldöznek, sőt:
akik közé beépülnek, törvény / vagy
bíróság / előtt vád alá helyeznek titeket és
mindenféle gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, és hazudozva minden
rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és örvendezzetek, sőt ujjongjatok, és
vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok, a ti kárpótlásotok bőséges, és nagy
fizetség jár nektek a mennyekben: mert így háborgatták, és üldözték, zaklatták,
és vádolták a prófétákat, az Isten
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek
voltak, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12).
Csel. 8,9 Egy Simon [jelentése: akit hallanak]
nevű ember pedig [mint mágus] már
előbb [előzőleg] gyakorolta abban a
városban a (mageuó): mágiát, és varázslást folytatott, és elámította, [exisztémi:
eksztázisban tartotta] Samária népét, magát valami nagynak állítván, és [magát a Nagynak nevezve]:
Csel. 8,10 Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama
nagy ereje! [Ő az Isten Hatalmasnak
nevezett ereje].
Csel. 8,11 Azért figyeltek, és [hallgattak]
pedig rá, [és csüggtek rajta] mert
sok időn át (mageia) mágiával, és varázslásával elámította [ámulatban tartotta] őket [Más fordítás: Azért hallgattak rá, és csüggtek rajta mert
már meglehetős ideje magukon kívül, eksztázisban
voltak varázslásai miatt].
Csel. 8,12 De miután hittek Filepnek, aki az Isten országára, és a Jézus Krisztus
nevére tartozó örvendetes dolgokat, vagyis az [(euaggelidzó): Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről
szóló evangéliumot, örömüzenetet]
hirdeti vala, mind férfiak, mind asszonyok Jézus Krisztus nevében
bemerítkeztek.
Csel. 8,13 És Simon maga is hűn, [hisz] és
miután bemerítkezett Fileppel tarta; [(proszkartereó): kitartóan ragaszkodott Fülöphöz, és mellé szegődött] és látván, [(theóreó): szemlélve,
és tapasztalva] hogy jelek és nagy erők lesznek, és [nagy csodák és nagy erőmegnyilvánulások történnek], álmélkodik, és [önkívületbe esett, eksztázisba került] vala.
Csel. 8,14 Mikor pedig meghallották jeruzsálemben az apostolok, hogy Samária
befogadta az Isten (logoszát), igéjét, elküldék azokhoz Pétert és
Jánost;
Csel. 8,15 Kik mikor lementek, imádkoztak érettük, hogy vegyenek Szent Szellemet,
vagyis [hogy részesüljenek a Szent
Szellem ajándékában].
Csel. 8,16 Mert még senkire azok közül nem szállott [epipektókosz: nem esett]
rá, csupán be voltak merítve az
Úr Jézus nevébe.
Csel. 8,17 Akkor kezeiket reájuk veték, [rájuk
tették] és vőnek Szent Szellemet, vagyis [részesültek a Szent Szellem ajándékában]*
*Hogy ők is tovább
adhasák a Szent Szellem erejét, teljesítve a feltámadott Úr parancsát: „Elmenvén azért
[tehát], tegyetek tanítványokká
[és tanítsatok] minden
népeket [az összes
nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a
Szent Szellemnek nevében [hatalmába, dicsőségébe, erejébe]” (Mát. 28,19).
Mert: a nékik adott hatalom
csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek
[kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és
Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).
Az Úr Jézus ígérete is csak
ezután valósul meg: „Azokat pedig, akik
hisznek [akik hitre jutottak], ilyen
[ezek a] jelek követik [fogják
kísérni]: az én nevemben [(onoma):
név, amely jelenti: a hatalom,
tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket;
démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]. Új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő,
nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az,
ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt
érvényben] nyelveken szólnak. [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz],
és ha valami halálost [halálos
mérget] isznak, meg nem árt nékik:
betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket,
és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).
Ezért mondja az Úr Jézus az
Övéinek: Békesség néktek! Amiként engem
küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket. És mikor ezt mondta,
rájuk lehelle, [(emphüszaó): rájuk fújt] és monda nékik: Vegyetek, és [(lambanó): fogadjátok
be] a Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).
És így folytatódik a
kijelentés. Ez után: „Amit megköttök a
földön, a mennyben is kötve lészen; és amit (fel, vagy) megoldotok a földön, a mennyben is oldva
lészen” (Mát. 18,18).
Így kapta meg a Szent
Szellemet Timóteus (jelentése: aki Istent tiszteli), és egyben kijelentést
nyer, hogy az ajándék a Szent Szellem: „Meg
ne vesd (ne hanyagold el) a
kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a
presbitérium kezeinek reád tevésével (a vének kézrátételével)” (1
Tim. 4,14).
„Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az
Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által.
Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és
szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2
Tim. 1,6-7).
Csel. 8,18 Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a
Szent Szellem, [hogy az apostolok
kézrátétellel közvetítik a Szent
Szellemet], megkínálá őket pénzzel, vagyis [pénzt kínált fel nekik],
Csel. 8,19 Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, ezt a [(exúszia): felhatalmazást, tekintélyt, jogosultságot],
hogy valakire vetem, vagyis [ráhelyezem]
kezeimet, Szent Szellemet vegyen.
Csel. 8,20 De Péter monda néki: A te ezüstpénzed veled együtt vesszen, és [pusztuljon] el, mivel azt gondoltad,
hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető [hogy
pénzen megszerezheted, és (ktaomai):
birtokolhatod, hogy saját javadra
használhasd az Isten ajándékát].
Csel. 8,21 Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban [en tó lógó tútó: ebben a beszédben, (logoszban), vagyis igehirdetésben],
mert a te szíved [a te bensőd] nem
igaz [és nem egyenes] az Isten [színe] előtt.
Csel. 8,22 Térj meg azért ezen gonoszságodból, és [(kakia): romlottságodból], és [(metanoeó): változtatsd meg a felfogásodat, gondolkodásodat, szándékodat, és fordulj el ettől a gonoszságtól] és
kérjed az Istent [könyörögve, esedezz az
Úrhoz], ha talán megbocsáttatik, néked szívednek gondolatja, [elengedi majd néked bensődnek gonosz szándékát].
Csel. 8,23 Mert látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében
leledzel, [a keserű irigység és a
gonoszság fogságába estél, és a
hamisság bilincsébe jutottál bele]*
*Simon mágus nem
volt újjászületve: „Mert a (hús)test gondolata
[bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [és ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik,
[nem veti alá magát] mert nem is teheti.
[sőt nem is képes rá, mert az
természete ellen van].
»Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása
ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének,
hisz nem is lehet«” (Róm. 8,7).
A hústesti, vagyis az: „Érzéki ember [az itt szereplő görög szó
jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan
ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a
saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel, és nem fogadja el] az Isten Szellemének dolgait: mert
bolondságok néki [Mert balgaságnak tartja; oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára]. És meg sem értheti [nem is képes rá] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg.
[vagyis szellemileg kellene megvizsgálni]” (1 Kor. 2,14).
Az Úr Jézus kijelenti, hogy
mi az oka ennek: „...Ha valaki nem
születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami
(hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az”
(Ján. 3,5-6).
Azok a (hús)testi emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19).
Csel. 8,24 Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy
semmi azokból, amiket mondtatok, reám ne jőjjön [semmi se szálljon rám, és semmi se érjen abból, amit mondtatok].
Csel. 8,25 Azok annakokáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak
ígéjét, megtérének Jeruzsálembe, és [útközben]
a Samaritánusoknak sok falujában prédikálák az Evangéliumot [az örömhírt].
Csel. 8,26 Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli], mondván: Kelj fel és menj
el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába [jelentése: erős, szilárd; erődítmény, vár, megerősített
hely] megy alá. Járatlan ez, és [magányos,
elhagyatott].
Csel. 8,27 És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen [egy etióp / jelentése: napégette, fekete arcú]
férfiú, Kandakénak [jelentése: a szolgák
királynője], a szerecsenek [az
etiópok] királyasszonyának hatalmas [(dünasztész): nagyhatalmú, és nagy tekintélyű] komornyikja
[(eunúkhosz): legfőbb
eunuchja], ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött
imádkozni Jeruzsálembe;
Csel. 8,28 És visszatérőben volt és az ő szekerén [az ő hintóján] ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát.
Csel. 8,29 Monda pedig a Szellem Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a
szekérhez [ehhez a hintóhoz]!
Csel. 8,30 Filep azért oda futamodván, hallá, amint [az eunuch] az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon
érted-é, a mit olvasol?
Csel. 8,31 Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem?
És kéré Filepet, hogy felhágván, [szálljon
fel, és] üljön mellé*
*Azért küld az Úr
igehirdetőket: „Mert minden [vagyis mindenki], aki
segítségül hívja az Úr nevét, [vagyis személyét, és hatalmát, tekintélyét] megtartatik,
[vagyis üdvözül]. Mimódon [és
hogyan] hívják azért segítségül azt,
akiben nem hisznek? [vagyis amíg nem hisznek benne]. Mimódon hisznek [és hogyan higgyenek] pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig
prédikáló [igehirdető, tanító, és hírnök] nélkül. Mimódon prédikálnak pedig, [és hogyan hirdetnék, és
tanítanák az Igét] ha el nem küldetnek?
Amiképpen meg van írva: Mily szépek [ékesek, és gyönyörűségesek] a békesség hirdetőknek lábai, akik
jókat [jó hírt, örömhírt, azaz
evangéliumot] hirdetnek” (Róm.
10,13-15).
Salamon kéri az Urat, hogy
még az idegen imáját is hallgassa meg: „Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, az
Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért; (Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a
te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), ha eljön és imádkozik ebben a házban” (1 Kir. 8,41-42).
És az Úr válasza: „És ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz
adá magát (aki az ÚRhoz csatlakozott): Bizony
(elkülönít, és) elszakaszt az Úr engem az
Ő népétől! Ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól
az Úr a herélteknek: Akik megőrzik szombatimat és szeretik azt, amiben
gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és
falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban
élő név. Örök nevet adok nékik, (amelyet nem lehet eltörölni) amely soha el nem vész. És az idegeneket,
akik az Úrhoz adák magukat (akik csatlakoznak az ÚRhoz), hogy néki szolgáljanak, és hogy szeressék az
Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek. mindenkit, aki megőrzi a szombatot,
hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre
viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában. Egészen égő és véres
áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik
minden népek számára!” (Ésa. 56,3-7).
Mert: „Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország (az etiópok) hamar kinyujtja kezeit Istenhez” (Zsolt. 68,32).
Csel. 8,32 Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték
mészárszékre [levágni], és mint a
bárány az ő nyírője előtt néma, azonképen nem nyitotta fel az ő száját.
Csel. 8,33 Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig
kicsoda sorolja el? Mert elvétetik a földről az ő élete. [Más fordítás: A
megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert
élete felvitetik a földről]*
109 És ez így van megírva:
„Kínoztatott, pedig alázatos volt, és
száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh,
mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és
ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az
élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! (Más fordítás: Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de
kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül,
népe vétke miatt éri a büntetés)?!” (Ésa. 53,7-8).
Csel. 8,34 Felelvén pedig a komornyik [az
eunuch] Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta?
Magáról-é, vagy más valakiről?
Csel. 8,35 Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki [örömüzenetként] a Jézust.
Csel. 8,36 Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik [az eunuch]: Ímhol a víz: mi gátol, [mi az akadálya] hogy bemerítkezzem?
Csel. 8,37 Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén,
monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.
Csel. 8,38 És megállítá a szekeret [a hintót];
és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik, vagyis [az eunuch]; és Fülöp bemerítette őt.
Csel. 8,39 Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Szelleme [(harpadzó):
megragadva fölkapta, és] elragadá
Filepet; és többé nem látta őt a komornyik [az
eunuch], De azért örvendezve utazott tovább a maga útján.
Csel. 8,40 Filep pedig találtaték Azótusban [jelentése: erődítmény, vár, megerősített hely]; és széjjeljárva [és végigjárva valamennyi várost] hirdeté
az evangyéliomot [az örömhírt] minden
városnak, míglen Cézáreába [jelentése: császári
város] juta.
Őrizd meg a prófétai szót!
"Ímé eljövök hamar. Boldog, a
ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit" (Jel. 22.7)
Az Úr Jézus kijelentése:
„Ha
valaki szeret engem [(agapaó): vagyis teljesen
átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], megtartja [(téreó):
ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] az én beszédemet [(logoszomat):
az én igémet]. És az én Atyám szereti őt, [(agapaó):
vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] és ahhoz
megyünk, [(poieó moné): és szállást készítünk magunknak nála]
és annál lakozunk” (Ján 14:23)
Joó Sándor: A keresztény váradalom.
A keresztyén jövőbeli
váradalom arrafelé tekint, amerre Istennek a múltban már elvégzett és a
jelenben folytatott tettei mutatnak.
Cseri Kálmán: A rejtett kívánságok.
Minél inkább titkolt, rejtegetett kívánságokkal él együtt
valaki, annál jobban meglátszik a kedélyén. Annál inkább tapasztalnia kell,
hogy sok életerőt, energiát szívnak ezek el. Akaratlanul is megrontja a kapcsolatait.
Max Lucado: Az alázatról.
Az igazi alázat nem az, hogy
rossz véleménnyel vagyunk magunkról, hanem az, hogy pontosan látjuk magunkat.
Egyszer egy politikus tanácsot akart adni nekem: „Németországban nem prédikálhat olyan egyenesen, mint Afrikában”. Ezt feleltem neki: „Uram, ön diplomata, én viszont evangélista vagyok!” Az Isten Igéjét olyan egyenesen és nyíltan kell prédikálni, amennyire csak lehetséges. Az Istentől kapott megbízatásunk nem arra szól, hogy tárgyalásokat folytassunk a világgal az együttműködésről. Az evangélium nem egy alternatíva a sok közül, hanem Isten ultimátuma a világnak. „Térjetek meg és higgyetek...” (Márk 1,15) Isten áldjon benneteket! REINHARD BONNKE
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)