Erre mutat példát Pál apostol története: „Mert hallottátok, mint forgolódtam, és
miként viseltem magamat én egykor a zsidóságban, vagyis a zsidó vallásban, hogy
én felette igen háborgattam, és könyörtelenül üldöztem az Isten
anyaszentegyházát, azaz kihívott gyülekezetét, eklézsiáját, és pusztítottam
azt, és
a romlására a pusztulására törtem*(Gal.
1,13)
*Mikor Istvánt
megkövezték, a hívők eltemették, és szétoszolva hirdették az örömhírt
mindenfelé, amerre jártak: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat,
házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti
vala”. Így vallja meg a jeruzsálemi zsidók előtt, amikor meg akarják
kövezni: „… ezt a tudományt üldöztem
mindhalálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.” Letartóztatása
után is csak erről tesz bizonyságot, hogy mit tett a vallásos Saul, aki az
Úrral való találkozása után Krisztus apostola és Pál lett: „én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete
szerint éltem, mint farizeus. Én egykor elhatároztam vala magamban, hogy ama
názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is
cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a
főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének,
szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket,
káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az
idegen városokig is” (Csel. 8,3; 22,4;
26,2-5.9-11)
És Timóteusnak is bizonyságot tesz, Isten végtelen
szeretetéről és kegyelméről: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi
Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor
szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul
cselekedtem hitetlenségben” (1Tim.
1,12-16).
„És felülmúltam a zsidóságban,
vagyis a zsidó vallásosságban nemzetem és fajtámbeli sok kortársamat,
szerfelett rajongván atyai hagyományaimért, és mert fölöttébb vakbuzgó követője
voltam atyáim, azaz őseim hagyományainak*(Gal. 1,14)
*Az apostolon
keresztül jelenti ki Isten Igéje, hogy mennyit ér a vallásosság: „Körülmetéltettem
nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból
való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat
üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De amelyek
nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt
annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus
ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek
ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen
saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által,
Istentől való igazságom a hit alapján”
(Fil. 3,5-9).