2014. május 27.

Ige: A vallásból is kihoz az Úr!

Erre mutat példát Pál apostol története: „Mert hallottátok, mint forgolódtam, és miként viseltem magamat én egykor a zsidóságban, vagyis a zsidó vallásban, hogy én felette igen háborgattam, és könyörtelenül üldöztem az Isten anyaszentegyházát, azaz kihívott gyülekezetét, eklézsiáját, és pusztítottam azt, és a romlására a pusztulására törtem*(Gal. 1,13)

*Mikor Istvánt megkövezték, a hívők eltemették, és szétoszolva hirdették az örömhírt mindenfelé, amerre jártak: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala”. Így vallja meg a jeruzsálemi zsidók előtt, amikor meg akarják kövezni: „… ezt a tudományt üldöztem mindhalálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.” Letartóztatása után is csak erről tesz bizonyságot, hogy mit tett a vallásos Saul, aki az Úrral való találkozása után Krisztus apostola és Pál lett: „én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. Én egykor elhatároztam vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az idegen városokig is” (Csel. 8,3; 22,4; 26,2-5.9-11)

 És Timóteusnak is bizonyságot tesz, Isten végtelen szeretetéről és kegyelméről: Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1Tim. 1,12-16).

 „És felülmúltam a zsidóságban, vagyis a zsidó vallásosságban nemzetem és fajtámbeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért, és mert fölöttébb vakbuzgó követője voltam atyáim, azaz őseim hagyományainak*(Gal. 1,14)

*Az apostolon keresztül jelenti ki Isten Igéje, hogy mennyit ér a vallásosság: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján” (Fil. 3,5-9).



Kértem és meglett

Tanulságos történet.

M Luther king: A férfiről.

Nem az a férfi mércéje, ahogyan kellemes és kényelmes percekben viselkedik, hanem az, hogyan állja meg a helyét vitákban, és hogyan oldja meg a kényes helyzeteket.


Steinberger : Beszélgetés Istennel

Hogyha nem tudunk Istennel rendesen beszélni, nem is hallunk jól. A némaság a süketségből származik.



Imádság:

Mennyei Édes Atyám!


Hálás szívvel állok meg előtted és köszönöm azt, hogy mennyi jót tettél velem. De köszönöm a nehéz pillanatokat, és próbákat is, hiszen ezek által formálsz. Uram, add, hogy sokkal jobban figyeljek felfelé, és tanuljak meg igazán az odafelvalókkal törődni. Ámen (S.A.)


Bízzál az Úrban!

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Filippi 4:6)

Fel kell ismernünk, hogy mindennapi tevékenységeinkhez, küzdelmeinkhez erőre van szükség. A mi erőnk azonban véges, éppen ezért kell abból a forrásból meríteni, mely kiapadhatatlan! „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul” – ismerjük jól ezt az igét, de gyakran megfeledkezünk róla! Életünkben sokkal több aggódás, nyugtalanság van jelen, mint kellene! Mit teszünk ezekkel? Pál apostol azt javasolja, hogy semmiért se aggódjunk, egyszerűen csak vigyük Isten elé imáinkban életünket, és ha mindezt hálás szívvel és rendszeresen tesszük, akkor Isten rendíthetetlen békéjét kapjuk meg!

Van egy olyan fegyver a kezünkben, amellyel életünket és mások életét is meg tudjuk változtatni! Ez a fegyver szó szerint a kezünkben, az összekulcsolt kezünkben van! Az imádság által ugyanis Isten erejét hozzuk életünkbe! Isten ereje körülményeket és kapcsolatokat tud megváltoztatni. Segít megbirkózni az élet napi problémáival. Meg tud gyógyítani testi és lelki bajokat. Segít házassági problémák és anyagi nehézségek legyőzésében. Tulajdonképpen mindenfajta nehézséget, válságot vagy csüggedést megold!

Valaki azt mondta, hogy amikor dolgozunk, akkor mi tesszük a dolgunkat, amikor pedig imádkozunk, akkor Isten végzi a munkát! Természetfölötti ereje az imádkozók rendelkezésére áll, akiket az a meggyőződés hat át, hogy Isten mindent mássá tehet! A kételkedők érvelhetnek azzal, hogy a meghallgatott imádságok csak a véletlen művei, de amint egy angol érsek egyszer megjegyezte: „Csodálatos, mennyi a véletlen egybeesés, amikor valaki elkezd imádkozni.”





A hit jót vár.

Portugál közmondás: Bízzál!

Ne veszítsd el soha a bizalmadat! Isten egyenesen ír görbe vonalakon.




Üdvözítő kapcsolat

 "Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből."
(János evangéliuma 10:27-29)

"Állj!" - ez egy nagyon fontos szó egy négy évesnél. Arra tanítjuk a kislányunkat, hogy amint ezt a szót hallja tőlünk, azonnal álljon meg, föggelenül attól, hogy ő mit gondol. A feltétlen engedelmesség életet menthet az út szélén. És ő tudja ezt, nem is bánja, ha rákiáltunk. Sőt, van, hogy magától megáll, és mosolyogva hátranéz. "Állj!" - mondta a minap a feleségem, és be kell vallanom, azonnal rátapostam a fékre. Jól tettem, mert az előttünk lévő autó renszámtáblája vészesen közeledett. Utólag gondolkodva arra jöttem rá, hogy nem szégyellem, hogy engedelmeskedtem a parancsnak, hiszen bízom a feleségemben, és szeretem őt.

"Jöjj!" - hangzik Jézus hívása. Aki bízik benne és szereti őt, elindul. Nem félelemből, nem azért mert kisebbrendűségi érzése van, vagy mert bizonytalan, ha valaki nem mondja meg, mit kell tenni. Aki követi Jézust, annak bíznia kell Őbenne és szeretnie kell Őt. Sőt, annak a meggyőződésnek kell élnie benne, hogy őt is szereti Jézus és megbízik benne. Jézust csak felnőttként lehet követni igazán: önsajnálat, magabízás, (ön)bizonytalanság, félelem, feltételezések és agresszió nélkül. Csak így lehet teljességgel meghallani, megérteni és értékelni Jézus szelíd és határozott hangját.

Hallgass ma Őrá!


http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/udvozito-kapcsolat.html
Lydia magazin


Irma Nyári


- TE ERŐT ADSZ -

#227 HUN A Bibliai Remény Nem Okoz Csalódást!

2014. május 26.

Zsoltár 11. Az Úr az igaznak nyilvánítottak menedéke; (szerkesztett)

Zsolt. 11,1 Az éneklőmesternek. Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok (nep̄): nekem: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

[Más fordítás: A karmesternek, a karvezetőnek Dávid / jelentése: szeretett, egyesítő / zsoltára, éneke. Az Úrhoz (ásah): menekülök, Nála keresek menedéket, oltalmat. Hogy mondhatjátok nekem, (: fuss, menekülj a hegyre, bujdoss el, mint a (cippór cippôr): kismadár].

Zsolt. 11,2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek

[Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igaz, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]

Zsolt. 11,3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, [mert amiket te állítottál, elbontották, és leomlottak] mit cselekedett az igaz.

 [Más fordítás: Ha (šáó): az oszlopokat is lerombolják, (háras): erőszakkal ledöntik, ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet (caddíq): az igaz / a megigazult ember].

Zsolt. 11,4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben [áll]; az ő szemei látják [a világot, és a szegényre tekintenek], szemöldökei megpróbálják [pillantása (szempillái; ragyogó szemei vizsgálják) szemügyre veszik (megvizsgálják)] az emberek fiait.

Zsolt. 11,5 Az Úr az igazat megpróbálja. A gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

[Más fordítás: Az Úr az igazat [(caddíq): a megigazultat (an): megvizsgálja, megfigyeli, és őrködik felette. (rášáʿ): a céltévesztett hitetlen istentelent, aki Isten nélkül él, (ámás): az erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás szeretőjét (śáné' nep̄): megveti, és nem adja át magát neki. És nem köti össze magát vele, vagyis nem vállal közösséget vele].

Zsolt. 11,6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük.

[Más fordítás: Tüzes parazsat, eleven szeneket záporoztat (rášáʿ): a célt eltévesztőkre. (ziləʿáp̄áh zaləʿáp̄áh): perzselő, forró (rúa): Szellem, mint szélvihar (kôs): kelyhük, poharuknak része].
  
Zsolt. 11,7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak meglátják az ő orczáját.

 [Más fordítás: Mert az Úr (caddíq): igazságos, méltányos, pártatlan, (áqáh): igazságosságosságot, jogosságot ('áhé 'áha): kíván, abban gyönyörködik. Az igaznak nyilvánítottak (horaó): megpillantják (páním): személyét, jelenlétét].



Győzelmi dal