„És megáldatnak
a te magodban a földnek minden nemzetségei, (mert hallgattál szavamra), és
engedtél az én beszédemnek / az én Igémnek” (1 Móz. 22,18)
2014. március 29.
Elmélkedj az igén!
„El ne távozzék e törvénynek
könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról /elmélkedjél/ meditáljál azon
éjjel és nappal, hogy mindent figyelmesen és úgy cselekedjél meg, amint meg van
írva abban. Mert így gyarapodóvá teszed az útjaidat, és sikered lesz” (Józsué
1,8; New King James, Amplified fordítás)
Trudel: A legyőzetésről
Ha tudnák az emberek, milyen
nagy boldogság rejlik a legyőzetésben, - amikor Isten meggyőz - akkor senki sem
menekülne előle.
Öröm-gyilkosok: avagy Istennel kapcsolatos félreértések
Ez az áhitat Kay Warren új,
"Válaszd az örömöt: Mert a boldogság nem elég" című könyvén alapszik.
Mialatt próbáljuk megtapasztalni az örömöt hétköznapjainkban, a legtöbbünk szembesülünk akadályokkal. Azt hisszük, hogy a Biblia szabályok és előírások szívtelen és örömtelen gyűjteménye, ám ez nem így van. A Biblia szól igazán csak az örömről! Az Újfordításban több mint 500 hivatkozást találhatsz a boldogságról, örömről, mulatásról, ünneplésről, nevetésről és az élvezetekről. Azt hinnéd, hogy tízszer több az utalás olyan negatív dolgokra, mint a szomorúság, a gyász, könnyek - de összesen csak 158 hivatkozás található ezekkel kapcsolatban; ez alapján azt mondhatjuk, hogy Isten Szava az öröm könyve. Mégis nagy félreértéseink vannak Istennel kapcsolatban és arról, hogy ki is Jézus igazán. A legtöbb ember Istent haragosnak, ítélkezőnek tapasztalja, aki körbebarangolva lesi a módot arra, hogy összezúzza minden örömforrásunkat. Nézzük csak meg, hogyan volt Ő ábrázolva a művészetben éveken keresztül - mint egy őszhajú férfi szakállal. Nézzük meg hogyan lett ábrázolva Jézus? Legtöbb alkalommal a szenvedési stációja közepette és a kereszten vérezve, megtörten.
Mialatt próbáljuk megtapasztalni az örömöt hétköznapjainkban, a legtöbbünk szembesülünk akadályokkal. Azt hisszük, hogy a Biblia szabályok és előírások szívtelen és örömtelen gyűjteménye, ám ez nem így van. A Biblia szól igazán csak az örömről! Az Újfordításban több mint 500 hivatkozást találhatsz a boldogságról, örömről, mulatásról, ünneplésről, nevetésről és az élvezetekről. Azt hinnéd, hogy tízszer több az utalás olyan negatív dolgokra, mint a szomorúság, a gyász, könnyek - de összesen csak 158 hivatkozás található ezekkel kapcsolatban; ez alapján azt mondhatjuk, hogy Isten Szava az öröm könyve. Mégis nagy félreértéseink vannak Istennel kapcsolatban és arról, hogy ki is Jézus igazán. A legtöbb ember Istent haragosnak, ítélkezőnek tapasztalja, aki körbebarangolva lesi a módot arra, hogy összezúzza minden örömforrásunkat. Nézzük csak meg, hogyan volt Ő ábrázolva a művészetben éveken keresztül - mint egy őszhajú férfi szakállal. Nézzük meg hogyan lett ábrázolva Jézus? Legtöbb alkalommal a szenvedési stációja közepette és a kereszten vérezve, megtörten.
A Biblia Jézust az Ézsaiás 53-ban "Fájdalmak Férfiának" nevezi, aki ismerte a nyomorúságot és a szenvedést. Ez igaz: Az Atya Isten Jézust adta, hogy Megmentő, az emberiség Megváltója legyen, és ez rettenetes szenvedést, vére kiontásának erőszakos ábrázolását követelte. Mégis Ő nemcsak a fájdalom férfia volt egy kicsiny örömre, élvezetre való kapacitással; lényegében Jézus Isten volt. És Isten az öröm Istene.
Lukács 7:34 része azt mondja: ”Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik…” Ez összezavar minden olyan sztereotípiát Jézusról, miszerint ő egy halálvágyó ember volt, aki nem bírta túlélni egy csomag papírzsebkendő nélkül. Jézus ugyanúgy megtapasztalta az örömöt is, mint ahogyan a fájdalmat.
Olyasvalakinek hangzik, akit
én meg szeretnék ismerni! Ha Ő meg tudta tapasztalni az örömöt, én is meg
tudom. És te is.
http://napiremeny.blog.hu/2012/04/10/orom_gyilkosok_avagy_istennel_kapcsolatos_felreertesek
Amit gyógyulásomnak köszönhetek
ORAL ROBERTS: Ö
N É L E T R A J Z. 19.
fejezet
Életemet, mindenemet gyógyulásomban való
hitemnek köszönhetem. Sohasem vágytam a megtérésre, amíg nem kezdtem abban
bízni, hogy meggyógyulok. Nem szerettem addig Istent, amíg Mama nem mondta
nekem azt, hogy, ha megtérek és Istennek adom át életemet, az Úr talpra
állíthat engem és felhasznál valamilyen célra. Akkor először vágytam arra, hogy
megtérjek. Gyógyulásomba vetett hitem fordított Isten felé. Véleményem
megváltozott róla, mert rájöttem, hogy Ő jóságos Isten.
Így
jutottam el a Biblia tanulmányozásához és annak felfedezéséhez, hogy Jézus az Ő
földi szolgálatának kétharmad részét betegek gyógyítására szánta. Gyógyulásomba
vetett hitem adta vissza nekem az élet ígéretét. Mert mindenemet elveszítettem
már: egészségemet, vágyaimat, álmaimat. Megtérésem és felgyógyulásom után
kezdtem el prédikálni. Jól munkálkodtam, de nem eléggé jól.
Híveim száma csekély volt, eredményeim
gyengék. Kielégületlen voltam. Tudtam, hogy ahhoz, hogy az emberek lelkét
megmozgassam, hasonlóvá kell válnom Jézushoz és mint Ő, a népet Isten
hatalmából való jelekkel és csodákkal kell megszabadítanom. Vívódásaim
csúcspontjára Amerika egyik nagy egyetemének osztálytermében ülve érkeztem el.
Ott és akkor dobbant a szívembe az érzés, hogy ugyanazt tudnám cselekedni az én
generációmmal, mint amit a tanítványok az ő kortársaikkal cselekedtek az első
században. Hogy elérhetném a Názáreti Jézus kegyelmi állapotát, ha elég erősen
kívánnám.
Kívántam.
Kerestem.
Nem volt könnyű, sok mindent fel kellett
adnom. Sok barátomat is. Majdnem hogy egyedül kellett élnem. Van otthonom, szép
és tágas otthon, és a farm, ahol feleségem és gyermekeim élnek. Havonta csak
nyolc napot töltök ott. Magányos szállodai szobákban lakom. Többnyire egyedül
étkezem. Csaknem minden társadalmi érintkezéstől - ami az embereknek oly sok
örömöt okoz, - el vagyok zárva. Családomtól távol élek. Gyermekeim nélkülem
nőnek fel.
Egyetlen
célért élek!
A
VESZENDŐ ÉS SZENVEDŐ EMBERISÉG MEGSZABADÍTÁSÁÉRT!
Mindent
alárendelek ennek a célnak. Szeretem a földet, szeretem a szép szarvasmarhát,
otthonunkat és farmunkat. De mindez nem ad békét és kielégülést nekem. Néhány
napig jól érzem magam otthon, lovagolunk a gyerekeimmel, széles, puha ágyon
alszom. De alighogy megkezdtem a pihenést, máris rámjön az az érzés, amelyet
egész életemen át ismertem.
Evelyn észreveszi távolba néző
tekintetem és azt mondja:
-
"Gyerekek! A ti Papátoknak csak a teste van itt velünk, lelke már a
népeknél van!"
Nem
tehetek róla. Láttam a világ sebeit. Éreztem a veszendő és szenvedő emberiség
szívverését. Hallottam Isten hangját! "Fiam, meggyógyítlak és te tovább
viszed az Én gyógyító hatalmamat a te generációdnak!"
Mennem kell, nincs más választásom.
Tűzben égek, nincs nyugtom. Isten hívó szava, hogy segítsek az embereken,
éjjel-nappal a fülembe cseng. Mennem kell.
Napjaink
egyik híres prédikátorától megkérdeztem:
-
Mit csinálsz majd a betegeiddel?
-
Oral, rád hagyom őket - felelte.
-
Köszönöm, vállalom őket - mondtam.
Nem tudom, hogy meddig nem jön még el
Jézus, azt sem, hogy meddig hagy engem életben, de amíg eljön, vagy én elhagyom
ezt a világot, addig prédikálom, hogy Isten jó Isten, és az ördög rossz ördög.
S hogy a legnagyobb újjáébredés előtt áll a világ, és hogy jelek és csodák,
csodás gyógyulások és lelkek megszabadulásának újjáébredése lesz ez.
Meglásd ember, - és ez prófécia - hogy
igazi hatalmad nem tankjaidban és bombáidban, pénzedben és fegyvereidben
rejlik, hanem Istenbe vetett hitedben és bizalmadban. Isten azért állított
engem talpra, hogy nemzedékem, kortársaim számára elhozzam az Ő gyógyító
hatalmát!
Örökké Övé a
dicsőség!!!
SZELLEMI CSECSEMŐK
Mint most született
csecsemők, az Ige tiszta, hamisítatlan teje után vágyakozzatok, hogy azon
növekedjetek.
- 1Péter 2,2.
Milyen esetekben tudsz
másoknak segíteni? Ameddig az emberek jóhiszemű szellemi csecsemők, hiteddel
hordozhatod őket és megszerezhetsz nekik dolgokat. Nincs annál könnyebb a
világon, mint új keresztényeket gyógyulásra vezetni. Még azokat a
keresztényeket is viszonylag könnyű gyógyulásra vezetni, akik sohasem hallottak
az isteni gyógyításról. De azoktól Isten már kicsit többet vár, akiknek volt
idejük és lehetőségük arra, hogy megismerkedjenek a szellemi dolgokkal.
Amikor összeházasodtunk, 1938
novemberében, a feleségem, aki methodista volt, semmit sem tudott a
gyógyulásról. Decemberben megjött a szokásos vad északi szél Texasban, a
feleségem torka pedig begyulladt. Azt mondta:
— Kezeltetnem kell a
torkomat. Minden télen be szokott gyulladni. Minden évben kezelnek.
Ez jó alkalom volt arra, hogy
tanítsam őt az isteni gyógyításról. Mivel emlékeztem a Márk 11,23-ra, azt mondtam:
— Nem, nem fogjuk kezeltetni
a torkodat. Ez a krónikus torokgyulladás el fog múlni, és soha vissza se jön.
El is múlt. Hosszú évek óta
nincs torokgyulladása. Ma már ezt nem tudnám megtenni helyette, mivel
kifejlesztette a saját hitét, és Isten elvárja tőle, hogy használja is.
Megvallás: Én vágyakozom az
Igére, hogy azon növekedjem, és hogy segíteni tudjak másokon.
/Kenneth Hagin Hitünk
tápláléka napi adagokban/
Dr-Kováts György: ÁTMENTÜNK...-1.
1Jn 3,14.
Mi tudjuk, hogy általmentünk
a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő
atyjafiát, a halálban marad.
A halál és az élet két
birodalom. Éles határvonal választja el őket egymástól. Az Isten Fia azért jött
el, hogy mindazokat, akik a halálban vannak, átrántsa az életbe. Kiszabadítsa
őket. Akié a Fiú (az Isten Fia), azé az élet. Akiben nincs meg az Isten Fia, az
élet sincs meg abban. Az alapigazságok nem változnak. Vagy újjászülettél, vagy
még nem.
Lehet, hogy van néhány nagyon
rossz tulajdonságod. Lehet, hogy kiborultál. Olyan döntést hoztál, amit nagyon
megbántál. Lehet. Lehetnek rossz tulajdonságaid. De egy biztos. Ha az Isten
Fiának igent mondtál – átkerültél az életbe. Más szóval: ha nem álltál ellene
Jézusnak, amikor hívott téged, ha igent mondtál Neki a szövetségre, amit Ő a
Maga részéről vérrel pecsételt meg, és ami egész életedre szól, ha befogadtad
Őt, mint Isten Fiát, mint Uradat és Megváltódat az életedbe, akkor átmentél a
halálból az életre. Újjászülettél. Amit most tettél – a rossz döntés, a
kiborulás, a helytelen viselkedés, rossz tulajdonságaid előkerülése – nem jó,
de nem húzza át, hogy újjászülettél. Az élet ott lakik benned. Ez Isten
ajándéka.
És ez az élet dolgozni fog.
Ha újjászülettél, ez az új élet, benned, végzi a munkát. Munkája pedig az
átformálás. Úgyhogy először is, bánni fogod, amit tettél. Szól hozzád a
lelkiismeret útján. Nem hagy nyugodni. Az igazság és a valóságos szentség szava
belülről böködni fog. Egészen addig, ameddig kimondod, hogy megbántad. Kimondod
Istennek, és kimondod az embereknek is – azoknak, akik ellen vétkeztél, vagy
akik látták azt, amit tettél, hallották, amit mondtál – kimondod, és
elhatárolod magad a bűntől. Az új élet e területen nem köt kompromisszumot. Nem
fog hagyni nyugodni. A régi természet alkudozik: „de nézd meg, hogy a másik mit
tett”! Ő is részese volt – ő borított ki, ő vitt bele, ő vett rá – ő miért nem
kell megbánja… ő is megbánja, ha új élete van, lehet, hogy „húzza még egy
kicsit az időt”, de előbb vagy utóbb, ő is rájön, és megbánja. Bocsánatot is
fog kérni.
De, ha soha nem tenné is, te
akkor is tedd meg. Gyere, valld meg, amit az Úr megmutatott neked, és ne törődj
azzal, mások megteszik-e, ami rajtuk áll, vagy sem.
Szóval, az új élet dolgozni
fog. Mert szeret, szeretet lakik benne, és szeretni akar – akarja, hogy
szeress. Szeretni fog. Ez a természete.
2014. március 28.
Ige: Azokról, akik a vallást követik, és nem az Urat!
„Tele is vannak mindenféle gonoszsággal,
hitványsággal. Paráznasággal, rossz erkölccsel, igazságtalansággal,
romlottsággal, csalással, jogtalansággal, és istentelenséggel, ami
házasságtöréshez, fajtalansághoz, prostitúcióhoz vezette őket. Kapzsisággal, mohósággal,
telhetetlenséggel jogtalanul, kicsalt nyereség utáni vággyal, fösvénységgel.
Ravaszsággal,
rosszasággal, romlottsággal, gonoszsággal, becstelenséggel, hitványsággal,
gyávasággal, aminek következtében mindenféle baj, gyalázat, csapás,
szerencsétlenség éri őket, tele irigységgel, féltékenységgel,
rosszindulattal, gyűlölettel, gyilkossággal,
vetélkedéssel, versengéssel, viszálykodással, veszekedéssel, vitákkal, és
harcokkal ármánykodással, álnoksággal, rosszindulattal, gonoszlelkűséggel,
rossz jellemmel, elvetemültséggel*
„Megszólók,
súsárlók, besúgók, árulkodók, suttogók, pletykálkodók, rágalmazók, rossz
beszédűek. Istengyűlölők, Istent nem tisztelik, nem félik. Gyalázkodók
gátlástalanok, fennhéjázók, kevélyek, dölyfösek, gőgösek, felfuvalkodottak. Kérkedők,
dicsekedők, hetvenkedők
agyafúrtak, találékonyak a rosszban, fortélyos gazok, rosszban mesterkedők,
bosszúságra ingerlők. Szüleik iránt engedetlenek**
„Értetlenek, balgatagok, ostobák, értelmetlenek. Hitszegők, szövetségtörők, szószegők, megbízhatatlanok
lelketlenek, szeretetlenek, kíméletlenek, szívtelenek, ragaszkodás nélküliek
könyörtelenek. Engesztelhetetlenek, irgalmatlanok, összeférhetetlenek***
„Akik bár fölismerték sem értették
Isten rendelkezését, Isten végzését, igazságát, döntését, hogy aki effélét
művel, és cselekszik, méltó a halálra, mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a
tetteseknek akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is, velük egyetértenek, és
oltalmazzák azokat” (Róm 1,29-32)
*És hogy mit
tesznek az Isten nélkül élő emberek, arról így beszélnek a próféták: „Megkívánják a
mezőket és elrabolják, a házakat is elveszik. Nyomorgatják, és kihasználják
az embert és házát, őt magát és birtokát”
(Mik. 2,2).
„Az utcák zugaiban lappang, ólálkodik a
házak körül, a rejtekhelyeken titokban megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra, és szeme a gyámoltalant figyeli. Leselkedik, és lesben áll a rejtekhelyén,
leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, vagy a bozótban, hogy
elragadja a szegényt. Kiveti hálóját,
és elragadja a szegényt, a nyomorultat, mihelyt hálójába foghatja azt. Lenyomja,
tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak
(Más
fordítás: Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé
jutnak)” (Zsolt. 10,8-10).
„Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják” (Zsolt.
94,6)
**Gátlástalanok: A
görög fogalom szerint: ez egészen pontosan olyan embert jelent, aki
nem ismerve a mértéket vakmerően áthágja az isteni és emberi határokat, túllép
az erkölcsi korlátokon gőgtől, kevélységtől indíttatva. A fogalom magában
foglalja az erőszakos föllépést és a szabadjára engedett kívánságokat is, mint
paráznaság, bujaság, telhetetlenség. A görög köznyelvben jelentései tehát: gőg,
dölyf, kevélység; önhittség, elbizakodottság; kihívó viselkedés, féktelenség;
arcátlanság, csúfolódás; istentelenség, Isten elleni lázadás. Kéjvágy, bujaság;
vadság; bántalmazás, sértés, meggyalázás; nemi erőszak. Súlyos testi sértés;
erőszakosság, vadság; vakmerőség.
***Isten igéje
bemutatja, hogy milyenek azok az emberek, akik valamilyen vallást követnek, és
nem a Megváltót: „Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, kérkedők, dicsekvők, gőgösek, kevélyek.
Istenkáromlók, szüleikkel szemben
engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok,
és szentségtelenek. Szeretet nélkül
valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, féktelenek, a jónak nem kedvelői, és jóra
nem hajlandók. Árulók, vakmerők,
felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az
Istent. Kiknél megvan a kegyességnek
látszata, ezek olyan emberek, akik
vallási parancsokhoz, tehát külsőséges tényezőkhöz való igen pontos
ragaszkodásúak, akik a hitben folyó életet aprólékosan hűen, de alapjában véve
formálisan tartják meg, de megtagadják
annak erejét. Fordulj el tehát
ezektől, és ezeket kerüld” (2 Tim. 3,2-5).
„Főképpen pedig azokat, akik a hústestet
követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és akik tisztátalan vágyaik után mennek. Ezek vakmerők, elbizakodottak, maguknak
kedveskedők, akik attól sem rettennek
vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromolják és az Isten felségét megvessék” (2 Pét. 2,10)
Moody: Az imádkozásról
Ha olyan sok dolgod van, hogy
nem érsz rá imádkozni, akkor bizonyos lehetsz, hogy jobban elfoglalod magad,
mint ahogy Isten jónak látja.
Imádság:
Mint a vízbefulladó, aki az
utolsó pillanatban jut az éltető levegőhöz,
úgy szívom magamba Szent
Szellemed lélegzetét.
És eszmélek, emelkedem, nélküled
elvesző, süllyedő, önmagamból
– Életnek Istene – hozzád,
feléd. ÁMEN
(Hajdú Zoltán Levente)
Isten középarányossági törvénye
ORAL ROBERTS: Ö N É L E T R A
J Z. 18. fejezet
Már
szolgálatom legelején rádöbbentem arra, hogy egy bizonyos ténnyel számolnom
kell. Azzal, hogy gyarló emberi lény vagyok. Istenbe vetett hitem erején
keresztül emberek ezrei tértek meg és találtak gyógyulást. De képtelen voltam
arra, hogy mindenkin egyaránt segítsek. Néhány esetben nem sikerült.
Van úgy, hogy agyon gyötröm magam a
táborozáson összezsúfolt tömegért való imádkozásaimban. Ha pedig túlságosan
kimerülök, akkor a hitem sem végzi munkáját kellőképpen. Van úgy, hogy az
emberek nincsenek sem lelkileg, sem szellemileg felkészülve arra, hogy
higgyenek Istenben. Ilyenkor egy időre jelen van a hitetlenség, csakúgy, mint
amikor Jézus visszatért Názáretbe. Nem is tehetett ott semmi csodát, csak
néhány beteget gyógyított meg, úgy, hogy rájuk tette a kezét. És csodálkozott
az ő hitetlenségükön. (Mk. 6:5-6) Nem lehetek én sem különb az én Uramnál,
hitem nem tud munkálkodni konok hitetlenség közepette.
Megesett,
hogy kudarcot vallottam és nem tudtam az okát. Lehet, hogy bennem volt a hiba,
lehet, hogy a jelenlévő emberekben. Mindenesetre Isten ereje nem szállt belém,
az Ő hatalma nélkül pedig nem szabadíthatok meg senkit. Egyéni hatalmam nincs,
gyógyítani egyedül csak Isten tud. Nem szűnhetek meg hirdetni az evangéliumot
azért, mert nem minden ember fogadja el azt. Nem szüntethetem be az emberek
megmentésére irányuló igyekezetem azért, mert közöttük olyanok is akadnak, akik
elutasítják Istent.
Betegekért
való imáimat sem szüntethetem be azért, mert némely esetben nem teljesülnek.
Megteszem, amit legjobb akaratommal tehetek, az eredményt pedig az Úrra bízom.
Az, ami mindenkor segített lelki egyensúlyom megtartásában: Isten
középarányossági törvénye, amely szerint jó és rossz váltakozva éri az embert,
és ezért a rosszban sem szabad reményt vesztettnek lenni. Én hiszek ebben a
törvényben. Érvényesülhet az én életemben is, ha bízom benne.
Babe
Ruth, a sportban közismert baseball-matador is vallotta ezt a törvényt. A sajtó
előtt több ízben is hivatkozott erre, mikor magyarázatot adott egyes
ténykedéseire. Magam is hiszek a középarányosság törvényében. Hiszem, hogy
minden gyermeke számára tartogat Isten ilyen törvényt.
Az
észak-karolinai Goldsboroban a B-29-es hangárban táboroztunk, 1949.
decemberében. A goldsboroi táborozás szolgálatom egyik legnagyobb szabású és
legkiemelkedőbb táborozása volt. Bár a nagy hangár 6000 ülőhellyel
rendelkezett, túlontúl szűknek bizonyult a hatalmas tömeg számára. Mégis, az
egyik estén igen nehezemre esett a prédikáció. A helységet zsúfolásig
megtöltötték az emberek. Sok lelkész jött el. Akadtak köztük ridegek,
kritikusok. Mialatt prédikáltam, mintha valami gonosz hatalom az arcomba vágta
volna vissza a szavaimat. Ha ilyesmi történik velem, mindig különös hatással
van rám. Akkor is tovább prédikálok, ha az az életembe kerülne. Most is,
összeszedve minden bátorságomat, elhatároztam, hogy elmondom a beszédemet, még
ha belehalok, akkor is. Prédikációm végeztével 300 bűnös jelentkezett
megtérésre. Majd a gyógyító szolgálat következett. Úgy látszott, hogy senki sem
gyógyul meg. Imádkoztam, de imám a semmibe veszett el. Szívem majd megszakadt.
Pontosan tudtam, hogy hol a baj. Tudtam, hogy a hallgatóság soraiban figyelő
egyes lelkészek rideg kritizálása és közönye megbontotta szolgálatomat,
megdermesztette a légkör melegét. Ismerem a hitetlenség hatalmát. Meg tudja
Isten népének kötni a kezét, ha csak el nem távolodik az útból.
Egyik
beteg a másik után vonult el, láthatólag minden csodálatosabb eredmény nélkül.
Az ördög megcsúfolt. Első gondolatom az volt, hogy abbahagyva az egészet,
hazamegyek. Majd azt mondtam magamban: nem tehetem. Istennek dolgozom. A
gyógyulásra áhítozó emberek nem felelősek azért, mert a hallgatóság között levő
egynémely pap rideg és kritikus. Gyógyulásért jöttek ide és én Isten
segítségével meggyógyítom őket.
Hirtelen eszembe ötlött a
középarányosság törvénye. Kudarcot vallottam, de ha kitartok és tovább hiszek a
törvényben, minden jóra fordul. Végignéztem a felvonulók során. Láttam, amint
egy asszony jön nyomorék kisgyermekével. Szívemet megdobogtatta. Tudtam, hogy mire
elém kerülnek, célt érek.
A mankóin bicegő kisfiú anyja
kíséretében nemsokára előttem állt. Egyik lábacskája szíj-félével volt
körülcsavarva, amelyet a vállára hurkoltak. Szóltam, hogy bontsa ki a gyermek
kötését, vegye el mankóit, és őt magát nyújtsa fel nekem. Olyan fölénnyel
mondtam, mintha egy pohár vizet készültem volna kiinni. Néhány perccel ezelőtt
félig sem ilyen nehéz esetekkel álltam szemben, és képtelen voltam a
gyógyításukra. Most nyugodt voltam, és a sikerben teljesen biztos. Sproul testvér
a térdemre tette a kicsi fiút. Átkaroltam a gyermeket, majd feltekintettem
Istenre, kérve Őt, hogy gyógyítsa meg a béna kisfiút és engedje meg, hogy járni
tudjon. Egyik lába teljesen élettelen volt. Éreztem, hogy bénán lóg le a
csípőjéről, amikor megtapintottam a kezemmel. Tudtam, ha Isten úgy akarja,
kiegyenesítheti ezt a kis lábat. Életet önthet belé, és lehetővé teheti, hogy a
gyermek éppen úgy szaladgáljon és ugrálhasson, mint a többi gyermekek.
Imádságom közben Isten hatalma villámként futott át kezemen, és én éreztem,
hogy a kisfiú képes lesz a járásra. Visszaadtam Dr. Sproulnak, aki az emelvény
felett tartotta. Székemből felkelve leugrottam hozzájuk az alsó emelvényre és
véletlenül rápillantottam az anyára, aki magánkívül volt az izgalomtól és így nem
lehetett segítségünkre. Imádkoztam érte
is gyorsan, és leküldtem az emelvényről, hogy lent várja meg, amíg a gyermeke
odamegy hozzá.
- Dr. Sproul! Hiszi, hogy ez
a fiú járni fog?
Majd így szóltam a fiúhoz:
- Fiam! Hiszed, hogy Isten
megcselekszi veled még ma este, hogy járni tudjál?
- Igen, hiszem - mondta a
gyermek.
- Helyes. Akkor indulj el.
Nem azt akarom, hogy járj, hanem, hogy szaladgálj. Fiam! Szaladj anyádhoz!
Szaladni kezdett. Valaki
odanyújtotta neki a mankóit, ő a vállára vette azokat és úgy rohant végig az
oldalhajókon ezrek szeme láttára.
A B-29-es nagy hangár egész
nézőtere egyetlen pillanat alatt talpon volt. Minden kudarcomat elfelejtették.
Ugráltak, kiáltoztak, szaladgáltak, dicsőítették Istent. A férfiak a levegőbe
dobálták kalapjukat, a nők zsebkendőikkel integettek. Így tartott ez néhány
percig. Végül azt mondtam:
- Emberek! Kérlek szépen, nem
ülnétek vissza a helyetekre?
Akár a zúgó óceánnak
beszéltem volna. Látva, hogy nem csendesednek le, azt mondtam:
- Akkor hát csináljatok, amit
akartok!
Lee
Braxton később említette nekem, hogy először látott engem olyan helyzetben,
amikor elveszítettem uralmamat a néptömeg felett. De ezen az estén senki sem
tudta volna féken tartani ezeket az embereket. Hitem győzött.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)