2 Tim. 2,1 Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg [és légy hatalmassá] a Krisztus Jézusban való kegyelemben [(kharisz): Isten
jóindulatában, kedvezésében, és jóindulatú gondoskodásában]
»Más fordítás: Te azért gyermekem, meríts hatalmat a
Krisztus Jézusban megjelent kegyelemből«*
*Hogy megvallhassad velem együtt, hogy: „Mindenre van erőm az által, aki
hatalomra segít engem; és mindenre
képes vagyok abban, aki nekem erőt ad” (Fil. 4,13)
2 Tim. 2,2 És amiket tőlem hallottál* [és megértettél] sok bizonyság
által, [és sok tanú előtt] azokat [add át, és] bízzad hű [és megbízható] emberekre, akik
másoknak a tanítására is alkalmasak [(hikanosz):
és képesek] lesznek**
*És
amiket hallasz az apostoltól, azt tartsd meg: „Az egészséges [romlatlan, az Igéhez hű] beszédeknek [(logoszoknak): igéknek] példáját
[formáját, mintáját] megtartsd
[ragadd meg, és birtokold], amiket éntőlem hallottál, a Krisztus
Jézusban való hitben és szeretetben. [Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges
tanítást (azokat a logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál! Ragaszkodj
hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel (meggyőződéssel,
bizonyossággal) és (Isten
szerinti) szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása].
A rád bízott [és néked átadott] drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem
által” (2 Tim. 1,13-14).
A tiszta, és hamisítatlan Igéhez való ragaszkodásról így ír az
apostol: „Miért is atyámfiai [testvéreim], legyetek állhatatosak [álljatok
meg szilárdan, mozdíthatatlanul] és tartsátok meg a tudományt, [és ragaszkodjatok a rendelkezésekhez vagy: utasításokhoz, hagyományokhoz], amelyre
akár beszédünk [logoszaink,
vagyis Igéink], akár levelünk
által [írott üzenetünk útján] taníttattatok [és ismertetek meg; és
felvilágosítást kaptatok]!” (2 Thess. 2,15).
Az apostol újra - és újra így buzdítja az Istent
szeretőket: „Timóteus,
őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek (gnózis:
tudásnak) nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, Amellyel
némelyek (azt elfogadva, és) kevélykedve
a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21).
Mert: „A gonosz emberek és ámítók
pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De
te maradj meg azokban, amiket tanultál (és amiről megbizonyosodtál) és amik reád bízattak, tudván kitől
tanultad” (2 Tim. 3,13-14).
Olyan légy: „Aki a tudomány szerint
való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen (vagyis bátoríthasson) az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az
ellenkezőket. Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, (akik
fecsegők és ámítók) különösen a körülmetéltek
között” (Tit. 1,9-10)
De te: „… azokat szóljad (és azt
hirdesd), amik az egészséges tudományhoz
illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1).
„Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [és a hitet elvesztették,
megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük]” (1 Tim. 1,19).
**És hogy milyennek kell lenni annak, aki tanításra
alkalmas, arról így beszél az apostolon keresztül a Szent Szellem: „Ha van feddhetetlen [aki
kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem adó], egy feleségű férfiú, [vagyis monogám, úgy biológiai, mint szellemi
értelemben]. Akinek hívő [és megbízható, keresztény, és] nem
kicsapongással vádolt [vagyis nem
vádolhatóak azzal, hogy a megmentetlen állapotból fakadó, veszélyes
életmódot folytatnak, és kicsapongó, züllött, elvetemült, mértéktelen, orgiákon
résztvevők]. Avagy engedetlen gyermekei vannak [akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok,
akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek].
Mert szükséges, hogy a püspök [vagyis a felügyelő, a felvigyázó] feddhetetlen [és kifogástalan] legyen
[és ne legyen vádolható], mint Isten sáfára [mint Isten intézője].
Nem akaratos [ne
legyen önelégült, öntelt, önkényeskedő, a maga
tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen, sem elbizakodott,
önhitt, vagy kevély]. Nem haragos, [nem indulatos, vagy
hirtelen haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő,
bosszúálló]. Nem részeges [nem borissza, vagy
alkoholista], nem verekedő [vagyis nem erőszakos, arrogáns, harcias, veszekedő,
civakodó, támadó], nem rút [és nem aljas] nyerészkedő [és
nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi].
»Más
fordítás: Mert a felügyelő Isten népére visel gondot, ezért
szükséges, hogy kifogástalan életet éljen, és ne lehessen jogosan vádolni.
Szükséges, hogy ne legyen önfejű, vagy beképzelt, ne legyen hirtelen haragú,
vagy részeges, se kötekedő, verekedő, vagy olyan ember, aki mások kárára próbál
meggazdagodni«.
Hanem
vendégszerető [aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja],
jónak kedvelője [és
a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos]. Mértékletes [és józan
gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott,
megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó], igaz [vagyis igazságos, méltányos, pártatlan, és megigazult, azaz Isten által igazzá
tett], tiszta [és tisztességes, szent, hívő, tehát Istennek tetsző],
magatűrtető [vagyis
önmegtartóztató, fegyelmezett,
mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, vagyis önmagát legyőzni képes].
Aki a tudomány [vagyis a megtanított ismeret, és tudásanyag]
szerint való, igaz [őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz
illő] beszédhez [logoszhoz=Igéhez]
tartja magát [aki ragaszkodik
az Igéhez, és kitart az Ige mellett], hogy inthessen [és aki
képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni] az egészséges
tudománnyal [vagyis
a romlatlan tanítással, és
ismeretben részesíteni másokat] és
meggyőzhesse az ellenkezőket [megcáfolva,
feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak]. »Más
fordítás: Aki ragaszkodik, amire
taníttatott, a megbízható (hiteles) Igéhez, hogy képes legyen bátorítani (buzdítani)
is az egészséges tanítással, de
meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat«” (Tit. 1,5-9)
2 Tim. 2,3 Te azért a munkának terhét hordozzad [vagyis: (kakopatheó): szenvedd
el a nehézségeket, nyomorúságot, bajt, bántalmat, a szenvedést], mint a Jézus Krisztus jó [(kalosz): derék, vitéz, bátor, használható, hasznos]
vitéze [(sztratiótész):
a háborúban aktívan részt vevő katonája]*
*És
folytatódik a kijelentés minden Krisztusban hívő embernek, hiszen Timóteus
jelentése: aki Istent tiszteli;
istenfélő: „Ezt a
parancsolatot [vagyis ezt az
utasítást, és ezt a tanítást] adom néked [és kötöm a
lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent
tisztelő, istenfélő],
a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint,
hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel.
[Más
fordítás: Használd
azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]” (1 Tim. 1,18).
Hogy győztesen kerüljünk ki a harcból, Isten felfegyverzett
bennünket: „Legyen rajtatok Isten minden
fegyvere, hogy megállhassatok az
ördögnek [az ellenségnek] minden ravaszságával [mesterkedéseivel] szemben.
Mert nem vér és (hús)test ellen
folyik a harcunk; nem test és vér ellen kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk [birkóznunk], hanem a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek (erők
és hatalmak) ellen, akik a magasságban
vannak.
Annakokáért hordozzátok és használjátok az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok [sőt szembeszálljatok, és harcoljatok] e
veszedelmes időben, így tudtok majd
mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben. Álljatok hát elő körül
övezvén derekatokat [csípőtöket]
igazlelkűséggel [(alétheia): a VALÓSÁGGAL, vagyis
ÖLTÖZZÉTEK FEL A KRISZTUS JÉZUST]. És
felöltözvén az igazságnak [a megigazultság] mellvasába [páncéljába, mellvértjébe]. És legyetek állandóan készenlétben az örömhír, a győztes hadvezér
érkezésének hírét hirdetni. Minden
esetben hordozzátok a hitnek
[hatalmas] pajzsát, amellyel ama
gonosznak [a veszélyes ellenségnek] minden
tüzes [és izzó] nyilát
megolthatjátok [és elfojtjátok]. Az üdvösség [vagyis a
megmenekülés, megszabadulás] sisakját is fölvegyétek és a Szellem kardját ragadjátok meg [mert ez a hatalom támadó
fegyvere], amely nem más, mint az Isten
beszéde [Isten rémája,
kijelentett igéje].
Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az
imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok
éberek, és tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz.
6,11-18).
Jubileumi kommentár így magyarázza: Tusakodásnak (palé), szószerint: birkózásnak mondja. Az első fegyver: az
igazság (alétheia). A római katona első kelléke: az öv (cingulum)
volt, a hívő emberé az igazság, vagyis maga a Krisztus, amit fel kell öltenie,
hogy készen álljon a harcra mindenféle hazugság ellen. A második fegyver: az
igazságosság (dikaiosyné), pontosabban a megigazultság, amit mint mellvértet
(lorica)
kell felöltenie, és ez nem más, mint Isten bűnbocsánatban neki ajándékozott
igazsága. A harmadik Szellemi fegyver: a békesség evangéliumának készsége (hetoimasia).
Ez utóbbin van a hangsúly, ezt hasonlítja a saruhoz (caliga), mellyel bátran,
keményen kiléphetett, minden akadályon át mehetett előre a legionárius. A következő
fegyver: a hit (pistis), amit mint pajzsot (scutum) használ a hívő
ember, hogy magát fedezze, védje vele. Ismét másik fegyver: az üdvösség (sótérion),
melyet mint sisakot (galea) kell felvenni, hogy a fejét
védje vele, egyben kiemelkedve ragyogjon az, bátorságot sugározva. Más szóval:
hogy legyen üdvtudatuk és üdvbizonyosságuk, ami erősít a megpróbáló
helyzetekben. A hatodik és utolsó fegyver: Isten beszéde (réma theou). Az igét,
mint az egyetlen támadó fegyvert, helyesebben kardot (gladius) kell elfogadniuk
és megtanulniuk, hogy lehet hatásosan forgatni azt. Nem az ő kardjuk ez, hanem
a Szent Szellemé, aki mindig élővé és hatékonnyá teszi az igét és annak
hirdetését” (Eféz. 6,10–20).
Hiszen: „…az
Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb,
mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél
(és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválasztásáig vagy szétosztásáig,
szétválásáig), és megítéli
(megkülönbözteti) a szívnek (a
bensőnek) gondolatait (nézeteit,
véleményét, gondolkodását) és indulatait
(és szándékait). És nincsen oly
teremtmény, amely nyilvánvaló nem
volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (lemeztelenített,
csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt,
akiről mi beszélünk. »Más fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid.
4,12-13).
És az apostol így folytatja tovább: rólunk
pedig tudhatjátok, hogy: Az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten
ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül, azt bizonyítja, hogy Istennel
összhangban élünk, és teljesen fel
vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és védekező fegyverekkel” (2
Kor. 6,7).
„Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben élünk [húsban
járunk], de nem (hús)test szerint
vitézkedünk [nem a
hús szerint harcolunk, hadakozunk]. Mert
a mi vitézkedésünk [hadakozásunk] fegyverei
[harci fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a
húsból valók], hanem a mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezekben Isten
ereje működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erődítményt, amit az
ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza” (2
Kor. 10,3-4).
Ezt azért mondom, mert nektek is: „Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek,
harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a
harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent
énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,30). De
fontos az önuralom is, mert nézzétek: „Mindaz
pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik
[versenyben vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): ellenféllel harcol Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt), mindenben [minden (módon, mindenképpen),
mindig (állandóan)] magatűrtető. [(egkrateuomai):
uralkodik magán; megtartóztatja magát;
önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai megfékezésében); tudja
türtőztetni magát]. Azok ugyan, hogy
romlandó [hervadó; (phthartosz):
mulandó] koszorút
[koronát] nyerjenek, mi pedig
romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó,
örök; halhatatlan]” (1 Kor. 9,25).
És arra buzdítlak: „… hogy a Krisztus evangéliumához
méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek,
hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez
méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam
dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel;
egyetértően] viaskodván [és
bajtársian együtt küzdötök] az evangélium
[örömüzenet] hitéért. És meg nem
félemlvén [rettenve; (ptüromai):
megijed, félelembe esik, félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne
féljetek (ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az ellenségek [ellenfelek;
szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami
azoknak a veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele [bizonyítéka], néktek
pedig az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás
megmutatása], és ez az Istentől van. Mert
néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne,
hanem hogy szenvedjetek is Őérette.
Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok
felőlem” (Fil. 1,27-30).
Az apostolok állandóan figyelmeztetik a
hívőket, hogy a hit megtartása küzdelemmel – harccal – jár, és ebben a harcban
csak közösen, teljes egységben lehet győzni: Júdás
apostol is arra inti a hívőket, hogy harcoljanak a hitért: „Szeretteim,
miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak
nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra, a szentekre
bízatott” (Jud. 1,3))
Mert meg van írva, hogy: „Minden istentelen (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak (a megigazultak) pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1).
„Mert nem félelemnek (csüggedtség, gyávaság,
félénkség) szellemét adta nékünk az
Isten; hanem erőnek (hatalomnak) és
szeretetnek és józanságnak [Ige szerinti gondolkodás] szellemét” (2 Tim. 1,7)
2 Tim. 2,4 Egy harcos [(sztrateuomai):
hadseregben szolgáló katona] sem elegyedik bele az élet dolgaiba.
[(emplekó): nem bonyolódik, nem gabalyodik, keveredik
bele a megélhetés, a biológiai / testi élet, vagy: megélhetés, vagy a vagyon
ügyeibe, vagy gondjaiba, vagyis a földi élet fenntartásáért végzett
tevékenységbe, küzdelembe]. Hogy
tessék annak, aki őt harcossá avatta [(sztratologeó): aki seregébe bevette, vagyis a hadvezérnek,
a sereg főparancsnokának].
»Más fordítás: Senki, aki táborba száll, nem
bonyolódik bele a megélhetés, a testi élet foglalatosságaiba, hogy annak
megnyerje tetszését, aki őt katonának fogadta«*
*Hiszen: „Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor is] a maga [saját] zsoldján? [költségén]…” (1 Kor. 9,7).
Ezért: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben
először részesülnie” (2 Tim. 2,6)
Ezért: „Akit pedig az igére (logoszra) tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját (minden javát
ossza meg tanítójával)” (Gal. 6,6)
„Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az
evangéliumból éljenek” (1 Kor. 9,14).
„Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó
a munkás a maga jutalmára (a maga bérére)” (1 Tim. 5,18).
Már Mózesen keresztül hangzik a kijelentés: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).
Az Úr Jézus parancsa a minden korban élő
tanítványaihoz: „Ne szerezzetek se
aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát,
se sarut, se botot (vagy pálcát): mert
méltó a munkás a kenyerére (a táplálékára)” (Mt. 10,9-10).
És: „Ugyanazon
házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás
az ő jutalmára (az ő bérére)…” (Luk. 10,7).
Aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel (és megelégedik eledellel), de aki hiábavalóságokat hajszol (és
követ), az esztelen (és bolond)” (Péld.
12,10).
Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja (műveli) az ő földét, megelégedik étellel (annak
elég kenyér jut); aki pedig
hiábavalóságok után futkos (és azokat hajhássza), megelégedik szegénységgel” (Péld.
28,19).
2 Tim. 2,5 Ha pedig küzd [versenypályán
(athleó): küzd, harcol, versenyez] is valaki, nem koronáztatik meg, [(sztephanoó): nem részesül győzelmi díjban] ha nem szabályszerűen küzd [(athleó):
harcol, versenyez]*
*Ezért
buzdítja így az apostol a hívőket: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan
[megfelelően éljetek és] viseljétek
magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei
polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]” (Fil. 1,27).
És így folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van
(nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (=
magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk”
Hát: „Legyetek én követőim (szümmimétisz:
szó szerint: együttkövetőim, vagyis akik
velem együtt követik Jézust), atyámfiai
(testvéreim). És figyeljetek azokra, akik
úgy járnak (élnek), amiképpen mi
néktek példátok vagyunk (és példát adtunk). Mert sokan járnak (és élnek) másképpen,
kik felől (és akikről) sokszor
mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy (ők) a Krisztus keresztjének (vagyis kínoszlopának) ellenségei. Kiknek végük veszedelem (apóleia: tönkretétel,
veszteség, romlás, pusztulás), kiknek
Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van (mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk),
kik mindig a földiekkel (mert ők
földi dolgokkal) törődnek” (Fil.
3.20; 17-19).
És az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „És kérve kértünk (intettünk és buzdítottunk), hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat (és éljetek az
Istenhez méltó módon), aki az ő országába
és dicsőségébe hív titeket. Mert: Erre
hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk
Jézus Krisztus dicsőségében” (2 Thess. 2, 12.14).
„Csakhogy a Krisztus evangéliumához
méltóan [és annak megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek,
hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez
méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam
dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal, egy szívvel;
egyetértően] viaskodván [bajtársian
együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet]
hitéért” (Fil. 1,27).
Hogy járjatok [és éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden
jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében. Úgy
ahogy tanultátok is Epafrástól [jelentése:
szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett]
(rab)szolgatársunktól, aki hív [vagyis hűséges, megbízható] (rab)szolgája
tiérettetek [és ti köztetek]
a Krisztusnak” (Kol. 1,10.7).
És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá,
Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak,
amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha
valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is
fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a
békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).
2 Tim. 2,6 A ki munkálkodik, [vagyis
aki fáradozik], a
földművesnek [(geórgosz):
szőlőművesnek] kell a
gyümölcsökben [a termésből] először részesülnie*
*Hiszen: „Kicsoda katonáskodik [vitézkedik;
ki szállt táborba] valaha [bármikor
is] a maga zsoldján? [költségén] Kicsoda
plántál [ültet] szőlőt, és nem eszik
annak gyümölcséből? [terméséből]. Vagy
kicsoda legeltet [terelget] nyájat,
és nem eszik [issza; élvezi] a
nyájnak tejéből? Vajon emberi módon [megfontolásból; okoskodással]
beszélem-e [mondom; szólom] ezeket? Vagy nem ezeket mondja-é [így nyilatkozik] a törvény is?
Mert a Mózes törvényében meg van
írva: Ne kösd fel [be] a nyomtató [(aloaó): - kitapossa a gabonát. KJV:
csépel; a mag (szem) különválasztása a héjától] ökörnek száját. [ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára; (phimoó): - elhallgattat (elnémít) szájkosarat rak fel]. Avagy [talán] az ökrökre
van-e az Istennek gondja? [Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten]. Avagy nem érettünk mondja-é [inkább]
általában? Mert mi érettünk íratott
meg, hogy aki szánt, [szántóvetőnek] (elváró) reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban a(z) (elváró) reménységben teszi, hogy részesül a termésben.
Ha mi néktek [köztetek] a szellemieket
[javakat] vetettük, nagy dolog-e, ha mi a
ti (hús)testi [anyagi; földi] javaitokat
aratjuk? [hogy aztán a hús világához tartozókat (hústestieket «hústest
számára valókat») aratjuk abból, ami a tiétek]. Ha egyebek [mások] élnek
nálatok e joggal [kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással], mért nem inkább mi? [nekünk nincs több
jogunk hozzá?] De mi nem éltünk e
jogunkkal [szabadsággal; felhatalmazással; nem használtuk ezt a jogot]; hanem mindent eltűrünk, [elviselünk] hogy valami akadályt ne gördítsünk
[gátat ne vessünk] a Krisztus Evangéliuma
[örömüzenete; a jó (a győzelmi) hír] elé.
Nem tudjátok-é, hogy akik a szent
dolgokban munkálkodnak, [akik a templomban (szentélyben)
szolgálnak] a szent helyből [templomból
(szenthelyből származó eledellel)] élnek,
[a szentélyből valókat eszik] és akik az
oltár [áldozati hely] körül
forgolódnak, [szolgálnak; serénykednek] az
oltárral együtt veszik el részüket? [az oltárra vitt adományokból
részesednek]” (1 Kor. 9,7-13).
Isten a papi szolgálat jutalmáról így rendelkezett: „Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé én
néked adtam az én felemelt áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai
nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési díjul,
örökkévaló rendelés szerint. Ez legyen a tied a legszentebb adományokból,
amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár
vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a
tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány. Megehetitek pedig azt minden
helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet (a
kijelentés) sátorában való
szolgálatokért”
„Ez legyen a papok törvényes
járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak
a lapockát, az állát meg a gyomrot. Add neki gabonád, mustod és olajad első
termését is, meg juhaidnak először lenyírt gyapját. Mert őt választotta ki
Istened, az ÚR, valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon az ÚR
nevével áldva, ő és fiai minden időben”
(4 Móz. 18,8-9.31; 5 Móz. 18,3-5)
És az apostol hivatkozik Isten örökkévaló rendelésére:
„Mert azt mondja az Írás: „… Méltó a munkás a maga jutalmára (bérére)” (1 Tim. 5,18).
2 Tim. 2,7 Értsd meg amit mondok; adjon azért
az Úr néked belátást [(szüneszisz):
értelmet, hogy felfogd] mindenekben. [Más fordítás: Gondolkozz azon,
amit mondok, és az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts].
2 Tim. 2,8 Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid
magvából való az én Evangéliumom szerint: [Ahogy az én örömüzenetem mondja]*
*Erről
tesz bizonyságot az apostol minden gyülekezetben, ahogy ez megírásra is került,
a próféciákban: „És mikor őt (Sault) elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és
monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden
akaratomat véghezviszi. Ennek magvából támasztott
Isten, ígérete szerint, Izráelnek üdvözítőt,
Jézust” (Csel. 13,22-23).
„Mikor pedig a te napjaid betelnek,
és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból
származik, és megerősítem (és szilárddá teszem) az ő királyságát” (2 Sám. 7,12).
Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, (nem tér el attól) nem másítja azt
meg: Ágyékod gyümölcsét ültetem trónodra”
(Zsolt. 132,11).
„És származik egy vesszőszál Isai
törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik (Más fordítás: Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad
gyökereiről)” (Ésa. 11,1).
A feltámadott Úr kijelentéssel erősíti meg a próféciákat: „Én vagyok Dávidnak ama gyökere (új
hajtása) és ága…” (Jel.
22,16).
Ennek az örömhírnek hirdetésére hívta el az Úr Pál apostolt: „Pál, Krisztus Jézus szolgája,
[rabszolgája] meghívott [elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott
[elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan,
szentségtelen dolgoktól] evangéliumának
[Örömhírének; győzelmi
hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [prédikálására]. Melyet
eleve [előre] megígért az ő prófétái
által a szentírásokban, Fiáról, Jézus Krisztusról (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a
szabadítás; a megváltó), a mi
Urunkról. Ő (hús)test szerint Dávid nemzetségéből [magvából] született” (Róm 1,1-3).
Őt hirdeti minden gyülekezetben: „Eszetekbe
juttatom [és figyelmetekbe ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek
[azt az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem]. Melyet be is vettetek [el is fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg
is maradtatok); melyet be is vettetek és követtek]. Amely által üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg
is menekültök], ha megtartjátok
[megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel
[(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan] lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem
látszatra lettetek hivőkké]” (1 Kor. 15,1-2).
Továbbá: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai
(testvéreim), hogy az az evangélium,
melyet én hirdettem, nem ember szerint való (nem embertől származik); Mert én sem embertől vettem azt, sem nem
tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által (kinyilatkoztatásából
kaptam)” (Gal. 1,11-12).
És én: „… úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek
másról, [nem akarok semmiről sem
tudni] csak Jézus Krisztusról, [még
pedig] róla is mint a megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]” (1Kor. 2,2)
„Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus
evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi
győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert
Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki
hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek; vagyis pogánynak]” (Róm.
1,16)
„Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és
dicsekedünk [ujjongunk] az Isten
[fiai] dicsőségének reménységében.
[és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm.
5,2)
„Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz):
Ige] bolondság [ostobaság;
esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan
azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): jelentése: Teljes
feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de
nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól,
veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta
problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi
lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés
anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás]
Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra / megmentésre]”
(1Kor.
1,18).
Ugyanis: „Mivel… a világ [koszmosz: világegyetem; világmindenség] a saját [maga] bölcsessége
[(szophia): a tudás, ismeret
és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége]
útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében. Tetszett Istennek
[úgy látta helyesnek (jónak)] hogy az igehirdetés bolondsága [ostobaságnak,
képtelenségnek látszó igehirdetés (prédikálás)] által üdvözítse a hívőket.
[azokat, akik hisznek]” (1Kor.
1,21)
2 Tim. 2,9 „Amelyért, mint egy gonosztevő [(kakúrgosz): rosszat munkáló, bűnöző], szenvedek mind a fogságig [mind a bilincsekig]; de az Istennek beszéde [(logosza): Igéje] nincs
bilincsbe verve. [Más fordítás: Ez az örömüzenet, amiért minden nyomorúságot
elhordozok, egészen a bilincsekig, a börtönig]*
*Az Úr Jézus felkészíti
tanítványit az üldözésekre: „Emlékezzetek meg ama beszédekről (arról az igéről), amelyeket
én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket
is üldöznek majd; ha az én beszédemet (az én igémet) megtartották, a
tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek,
mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).
De azt is kijelenti, hogy: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek (akiket üldöznek) az igazságért: mert övék a mennyeknek
országa” (Mát. 5,10).
És az apostol így bátorítja
Krisztus népét: „Boldogok (a legteljesebb mértékben
áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért
gyaláznak (ha szidalmat kaptok, és ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (és megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (az isteni Felségnek) Szelleme. Amit amazok káromolnak (és becsmérelnek, tiszteletlenül beszélnek
Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét
4:14).
Pál apostol a római hívőknek megvallja, hogy miért van láncok között: „Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és
beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot” (Csel. 28,20).
Timóteust pedig így bátorítja: „Ne
szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát,
hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által” (2
Tim. 1,8).
Péter apostol is így
bátorítja Krisztus népét: „De ha
szenvedtek (szenvednétek) is az
igazságért, (akkor is) boldogok
vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek
(és a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek)” (1 Pét. 3,14).
Mert bármi történik, az Ige
terjed tovább: „Mert az Istennek beszéde élő és
ható (élő energia), és
élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál), és elhat (és áthatol) a szívnek (a bensőnek) és szellemnek, az ízeknek és a velőknek
megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid. 4,12)
2 Tim. 2,10 Annakokáért mindent elszenvedek [(hüpomenó): eltűrök, elviselek, kibírok, elszenvedek]
a választottakért, hogy ők is elnyerjék [és birtokba vegyék] a
Krisztus Jézusban való üdvösséget
[szabadulást,
megmenekülést] örök dicsőséggel [fényességgel, ragyogással] egyben.
2 Tim. 2,11 Igaz beszéd ez, [és megbízható az ige (a logosz)]. Mert ha vele együtt meghaltunk,
vele együtt fogunk élni is*
*És folytatódik a kijelentés: „Avagy nem
tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy
[mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába
merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen
feltámasztatott [életre kelt] Krisztus
a halálból [a halottak közül] az
Atyának dicsősége [fényessége,
ragyogása] által, azonképpen mi is
új életben [új állapotban]
járjunk.
Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele
eggyé lettünk [egybenőttünk;
egyesültünk] bizonyára feltámadásáé
szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele
megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy
megerőtlenüljön [teljesen
működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon;
tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn
hatalmában álló (a céltévesztett)
test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk
rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái].
Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn
alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele. Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután] feltámadt a halálból, [a halottak közül]
többé meg nem hal; a halál többé rajta
nem uralkodik” (Róm. 6,3-9).
„Isten
ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).
2 Tim. 2,12 Ha tűrünk [ha kitartunk, és
ha állhatatosak vagyunk], vele együtt fogunk uralkodni is [vele
együtt királyságra fogunk jutni mi is]: ha megtagadjuk [(arneomai):
elutasítjuk], ő is megtagad [(arneomai):
elutasít] minket;
2 Tim. 2,13 Ha hitetlenkedünk [ha hűtlenek, és
engedetlenek vagyunk],
ő hű [és megbízható] marad: ő magát meg nem tagadhatja [(arneomai): el nem utasíthatja]*
*Az Úr Jézus kijelentése: „Aki pedig megtagad [elutasít, és visszautasít] engem az emberek előtt, én is megtagadom azt
[majd] az én mennyei Atyám előtt,
[aki a mennyekben van]” (Mát. 10,33).
És hogy mit jelent az Úr megtagadása, arról
így beszél Ő maga: „Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz énrólam az emberek előtt, az
embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt; Aki pedig megtagad
engem az emberek előtt, megtagadtatik (mert azt
én is megtagadom) az Isten angyalai
előtt” (Luk. 12,8-9).
„Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia is
szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent
angyalokéval (vagyis amikor eljön a maga, az
Atya és a szent angyalok dicsőségében)” (Luk. 9,26).
Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert (ha) valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség
között (és bűnös nemzetség előtt), az
embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a
szent angyalokkal” (Márk. 8,38).
Pál apostol így bátorítja Timóteust, és a minden
időben élő, Istent szeretőket: „Ne
szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét (a mi Urunkról szóló
bizonyságtételt), se engem, az ő foglyát;
hanem (velem) együtt szenvedj az
evangéliumért Istennek hatalma szerint (és Isten ereje által)” (2
Tim. 1,8).
A feltámadott Úr ígérete: „Aki győz,
az fehér ruhákba öltözik; és nem
törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én
Atyám előtt és az ő angyalai előtt” (Jel.
3,5).
Ezt tudva így bátorít az
apostol: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,35).
„Mert megbánhatatlanok [visszavonhatatlanok] az Istennek ajándékai [(isteni) jutalom,
azaz szabadítás (a veszélyből vagy a szenvedésből, vagy egy szenvedélyből)
vagyis a Szellem megnyilvánulása] és az ő
elhívása” (Róm. 11,29).
„Hűséges az Isten, aki
által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe [(koinónia):
az Ővele való eggyé válásra]” (1Kor 1,9).
És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga
gondoskodik: „Hű az, aki
elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24).
Hiszen: „Nem
ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék, (vagy
hogy bármit megbánjon). Mond-é ő valamit,
hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19)
2 Tim. 2,14 Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket [(diamartüromai): Istent tanúul híva], és
az Úr színe előtt [az Ő jelenlétében], hogy ne
vitatkozzanak [(logomakheó): ne
vívjanak szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak] haszontalanul a
hallgatóknak romlására [(katasztrophé):
felforgatására, rombolására, aminek
eredménye: aposztázia, vagyis hitehagyás]*
*Az Úr Jézus figyelmeztetése: „De mondom néktek: Minden hivalkodó
[haszontalan, hiábavaló, felesleges,
hatástalan, eredménytelen] beszédért
[(rémáért): vagyis mondásért, megnyilatkozásért,
és Igéért], amit beszélnek [és
amit valaha kimondanak] az emberek,
számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logoszodból): ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája:
kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet;
utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján
nyilvánítanak] igaznak [vagyis
igazulsz meg]. És a te beszédedből
ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján
marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,36-37).
Ezért figyelmeztet
így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (és bomlasztó) beszéd (logosz: szó,
beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció,
prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor
szóljatok, ha az jó, és) szükséges az
építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra,
akik hallják)” (Eféz. 4,29).
Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az
indulatot), gonoszságot és szátokból a
káromkodást és gyalázatos beszédet (a
mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8).
„Mert (ilyenkor) gonoszságod
oktatja (és a bűn tanítja erre) a te
szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz
bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak
(és vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6).
Jakab apostolon keresztül is
figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai
(testvéreim), ne legyetek sokan tanítók,
tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és
sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben
(logosz) nem vétkezik, az
tökéletes ember, képes az egész testét (egész valóját) is
megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak.
3,1-2).
„Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való
nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak [se
ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra],
amelyek inkább versengéseket támasztanak [és vitákra vezetnek és vitatkozásra
adnak alkalmat], mint
Istenben való épülést [mint az Isten
üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által. [Más fordítás: Ne foglalkozzanak emberek által kitalált
történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével. Ezek a dolgok csak arra
jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem Isten munkáját viszik előre. Isten
tervei ugyanis hit által valósulnak meg] (1 Tim. 1,4).
De: „A balgatag
(az ostoba) vitatkozásokat azonban és a
nemzetségekről való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos
kérdéseket,), és a civakodást (a
viszálykodásokat) és a törvény felől való
(és a törvényeskedő) harcokat kerüld;
mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).
Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól
(mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és
amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki
szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
(Más fordítás: Élet és halál
van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21).
Ezért mindenkor az élet
beszédét szóljátok, és: „A Krisztusnak
beszéde (logosza: Igéje)
lakozzék ti bennetek gazdagon, minden
bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi
énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak (az Istennek)” (Kol. 3,16).
És így folytatódik a figyelmeztetés minden
Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten
szerető és tisztelő): „Ha
valaki másképpen tanít (és tévtanokat hirdet), és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a
kegyesség (az Istenfélő, és
tisztelő, hívő élet) szerint való
tudományt.
(Más fordítás: és nem tartja magát a mi Urunk Jézus
Krisztus egészséges beszédéhez, és az
Istenfélő, és tisztelő, hívő élethez illő tanításhoz).
Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért (és
nem tud semmit), hanem vitatkozásokban és
szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások,
rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott
elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik
az istenfélelmet a nyerészkedés eszközének tekintik. Azoktól, akik ilyenek,
eltávozzál. Óh Timótheus, őrizd meg,
ami rád van bízva (a rád bízott kincset), elfordulván a (a hazug módon ismeretnek nevezett) szentségtelen üres beszédektől és a hamis
nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel
némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek
(Más fordítás: amelyeket egyesek elfogadva
eltévelyedtek a hittől). Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,3-6.20-21).
„És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez (a mondákhoz, a mítoszokhoz) oda
fordulnak” (2 Tim. 4,4). „Mert van
sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (különösen
a körülmetéltek között), Ezért ne
foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek
parancsolataival” (Tit. 1,10.14). „A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő
életben)” (1 Tim. 4,7). És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz
illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1)
2 Tim. 2,15 Igyekezzél [(szpúdadzó):
törekedj, fáradozz, szentelj figyelmet,
legyen gondod, és tegyél meg mindent azért], hogy Isten előtt becsületesen [(dokimosz): vagyis olyan emberként, aki megbízható, hiteles] megállj, mint oly munkás, aki
szégyent nem vall [(anepaiszkhüntosz):
akinek nem kell megszégyenülnie]. Aki helyesen hasogatja az
igazságnak beszédét, vagyis: [(orthotomeó): egyenes utat vág (alétheia
a valóságról, vagyis Isten igéjéről)
szóló beszédben; vagyis: nem köntörfalaz, nem beszél mellé, nem csűri-csavarja
a szót, nem kerüli ki a kényes kérdéseket]*
*A valóság beszéde pedig az Evangélium: „… az igazság [(alétheia):
valóság=Ige] beszéde [(logosza):
Igéje], mely az evangélium [(euangelion): jó
hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre]”
(Kol. 1,5)
2 Tim. 2,16 A szentségtelen [közönséges] üres lármákat [(bebélosz): a mindenki számára megközelíthető, profán,
közönséges, avatatlan, tisztátalan, szentségtelen, üres fecsegést,
szószátyárkodást] pedig
kerüld [(periisztémi):
térj ki előle, kerüld ki], mert mind nagyobb istentelenségre
növekednek [(prokoptó):
egyre előrébb jutnak az istentelenségben]. »Más fordítás: A közönséges, üres locsogások elől térj ki,
és az üres szócséplést kerüld, mert előbbre sodornak az istentelenségben«*
*És így buzdít az apostol: „Óh Timótheus, őrizd meg a mi rád
van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű
ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, (és amelyeket
egyesek elfogadva) a hit mellől
eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1
Tim. 6,20-21)
2 Tim. 2,17 És az ő beszédük [(logoszuk)
és
szavuk] mint a
rákfekély [mint a (gaggraina):
rákos daganat, mint az üszkösödő seb] terjed [(nomé): és
elharapózik, és pusztít maga körül]. Közülük való Himenéus [jelentése:
menyegző, nászének] és Filétus [Jelentése: az, akit szeretnek].
2 Tim. 2,18 Akik az igazság mellől [(alétheia):
a valóság
kérdésében] eltévelyedtek [(asztokheó): a valóságtól eltévelyedtek, elhajoltak], azt mondván, hogy a feltámadás [(anasztaszisz): felemelkedés, felébredés, felkelés, felállás a halálból, újra talpra állás,
helyreállás; A latin
Vulgatában itt a resurrectionem szó szerepel, aminek első
jelentése: felemelkedés] már
megtörtént, [megérkezett]. »dr varga Zsigmond „Újszövetségi görög-magyar
szótár 55 oldal: a feltámadás eredménye már itt van, más feltámadás már nem
lesz« és feldúlják [(anatrepó):
megzavarják, és tönkreteszik] némelyeknek
a hitét [(pisztisz): bizalmát, meggyőződését, bizonyosságát]*
*Akik bemerítkeztetek Krisztusban, azok: „A bemerítésben vele együtt
eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok (szüdzóopoieó: életre keltetek a halálból) az
Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És
titeket, kik holtak valátok a bűnökben [paraptóma: melléesés;
melléfogás, hiba; hibás lépés] és
a ti (hús)testeteknek
körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden
bűnötöket” (Kol. 2,12-13).
Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és
hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).
Mert: „...ha
Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz,
aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti (dzóopoieó: megeleveníti) a ti
halandó testeiteket (szóma =
éneteket, személyeteket) is az ő ti
bennetek lakozó Szelleme által... Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt
meghaltunk, vele együtt fogunk élni is”
(Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11).
A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt
meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2
Tim. 2,11).
Az apostolon
keresztül így folytatódik a kijelentés: „Titeket
is megelevenített (életre keltett), akik
holtak valátok a ti vétkeitek (hibás lépéseitek, botlásaitok és
elhajlásaitok) és bűneitek
(céltévesztésetek) miatt, Melyekben
jártatok (éltetek) egykor e világ
(világmindenség) folyása (életmódja) szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint (igazodva
a levegő birodalmának fejedelméhez). Ama
szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.
Akik között forgolódtunk (éltünk) egykor mi is mindnyájan a mi (hús)testünk kívánságaiban, cselekedvén
(követtük) a (hús)testnek és a gondolatoknak akaratát (és
az érzékek hajlamait). És (emberi) természet(ünk) szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is (éppen úgy, mint a
többiek). De az Isten gazdag lévén
irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik
meg voltunk halva a vétkek (hibás lépések, botlások és elhajlások) miatt, megelevenített (életre keltett) együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg, kegyelemből
van üdvösségetek)! És együtt
feltámasztott (szünegeiró: együtt
feltámasztott) és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,1-6).
És folytatódik a kijelentés: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk (nem
az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), hanem az ő irgalmasságából tartott meg (üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent
Szellem megújítása által, Akit kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó Jézus Krisztusunk (a mi
Üdvözítőnk) által” (Tit. 3,5-6)
2 Tim. 2,19 Mindazáltal megáll az Istennek erős [(sztereosz): rendíthetetlen,
szilárd] fundamentuma [(themeliosz themelion): letett alapköve]* Melynek
pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit**és: Álljon el [(aphisztémi): különüljön
el, határolja el magát, tartózkodjon]
a hamisságtól [(adikia): igazságtalanság, igazság /Ige/ hiányától] minden, [és minden módon]. Aki
Krisztus nevét (meg)vallja, [aki az Úr nevét ajkára veszi].
*Az Isten által lefektetett alapkőről így hangzik a
prófécia: „Ezért így szól
az én Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága
sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16).
Az apostolok bizonyságtétele a prófécia
beteljesüléséről: „Az Istentől nekem
adott kegyelem szerint, mint bölcs [gondos] építőmester, alapot [fundamentumot] vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki [nézze meg;
nézzen utána; folyton ügyeljen arra], hogyan
[mi módon] épít rá. Mert más alapot
[fundamentumot] senki sem vethet a
meglevőn kívül, [a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint ami
már megvan] amely a Jézus Krisztus” (1 Kor. 3,10-11)
**És akiket az Úr ismer: „Hanem ha valaki [aki azonban] az Istent szereti [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni,
átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen
odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben], ismeri azt az Isten [azt az Isten is
(már megismerte), a magáénak tudja; az ilyen ember Istentől megajándékoztatott
volt értelemmel (vagyis: ismeretet nyert)]”(1 Kor. 8,3).
És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől
előre különválasztotta] hogy azok az ő
Fia ábrázatához [képéhez]
hasonlatosak legyenek. [Fiának
képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia,
akivel együttformált]. Hogy ő legyen az elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis az új emberiség
elsőszülöttje, első példánya] sok
atyafi [testvér] között” (Róm. 8,29)
2 Tim. 2,20 Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és
cserépből valók is [(osztrakinosz): földből, vagyis agyagból, ami esendő
törékeny]; és azok közül
némelyek tisztességre [(timé): tiszteletre, megbecsülésre], némelyek pedig gyalázatra [(atimia): megvetésre, tiszteletlen bánásmódra]
valók.
[Más fordítás: Amazokat megbecsülik,
emezek pedig közönséges használatra valók]*
*Az Úr Jézus példázatokban mutatja be, hogy mit példáz
az arany - és mit a földből való edény: „Hasonlatos a mennyeknek országa [Isten
királysága] az [olyan] emberhez, aki az ő (szántó)földjébe jó [nemes, és kitűnő] magot
vetett [ugyan]. De mikor az emberek [és az ő szolgáik] alusznak [vagyis
pihenőre tértek, és szunnyadtak] vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt [vagyis
vadbúzát] vete a búza közé, és elméne [majd
odébbállt]. Mikor pedig
felnevekedik [vagyis kisarjadt a gabona
és kalászba szökkent] a vetés, és gyümölcsöt terme [és kialakultak a kalászok, és
már magot hozott], akkor meglátszott [és
megmutatkozott; láthatóvá lett; előtűnt] a konkoly [vagyis a vadbúza] is.
A gazda szolgái [a
rabszolgák] pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta [nemes; eszményi; kitűnő] magot
vetettél-e a te (szántó)földedbe?
Honnan van azért benne a konkoly [vagyis
a vadbúza]? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség
cselekedte azt. A (rab)szolgák pedig
mondának néki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén, [kihúzgáljuk; kigyomláljuk, és]
összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt [vagyis a vadbúzát], azzal együtt netalán
a búzát is kiszaggatjátok [és gyökerestül
kihúznátok, kitépnétek]. Hagyjátok [és
engedjétek], hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás
idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt [vagyis a vadbúzát], és kössétek kévékbe
[azaz: nyalábba], hogy megégessétek;
a búzát pedig takarítsátok [és gyűjtsétek]
az én csűrömbe [az én magtáramba]”
(Mát. 13,24-30).
„Szintén
hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek Istenének királysága] a tengerbe vetett gyalomhoz [vagyis
kerítőhálóhoz, vonóhálóhoz; varsához], amely
mindenféle (hal)fajtát összefogott
[és összegyűjtött]. Melyet, minekutána
megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat [a használhatókat;
és a kitűnőket] (cserép)edényekbe
gyűjtötték [és szedték], a
hitványakat [és hasznavehetetleneket]
pedig kihányták [kivetették, és kidobták]” (Mát. 13,47-48)
2 Tim. 2,21 Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja [(ekkathairó):
alaposan megtisztítja],
tisztességre [(timé): tiszteletre, megbecsülésre] való edény lesz, megszentelt*
[(hagiadzó): Istennek elkülönített, Istennek szentelt,
Isten tulajdona]. És hasznos
[(eukhrésztosz): jól használható, használatra alkalmas] a gazdának [(deszpotész): az Úrnak],
minden jó cselekedetre alkalmas [(hetoimadzó):
felkészített, felkészült].
*Megszentelt, azért, hogy: „Hogy tökéletes legyen az Isten
embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2 Tim. 3,17)
2 Tim. 2,22 Az ifjúkori [(neóterikosz):
fiatalkori] kívánságokat [(epithümia):
vágy, kívánság, szenvedélyt] pedig kerüld [(pheugó): menekülj
el, fuss el, kerüld el, tartsd távol magad]. Hanem kövessed [(diókó):
törekedj, gyakorold magad, igyekezz
elérni,] az igazságot [(dikaioszüné): jogosság, méltányosság, igazság, vagyis
Isten Igéje]. A hitet [(pisztisz):
meggyőződés, bizonyosság, bizonyíték], az [Isten szerinti] szeretetet*
a békességet [(eiréné):
azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén
van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Azokkal egyetembe [(meta): egyetértésben], akik segítségül hívják az Urat tiszta [(katharosz): mocsoktalan,
érintetlen, vegyítetlen, amiben nincs idegen anyag hamisítatlan, valódi, tiszta
eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia):
benső, a szellemi élet központja]**
*És cselekedd ezt, mert: „Mert Krisztus Jézusban… semmi sem használ,
csak az [Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal.
5,6).
Mert: „A
gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a
szeretet” (Péld. 10,12).
„A
parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése, és eredménye] pedig a tiszta [őszinte,
romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a szellemi élet központjából, a
bensőből, és] jó lelkiismeretből
[szellemi-önismeretből, szellemi együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés
nélküli; őszinte] hitből való [hitből
fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet.
»Más fordítás: Azért a parancsolat az, hogy a
hívőkben felébredjen Isten szeretete, amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és
őszinte hit szükséges« (1 Tim. 1,5).
**Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok (szerencsések, és a gondoktól
és bajoktól mentes az életük), akiknek
szívük tiszta [érintetlen;
vegyítetlen; őszinte; Amibe nincs idegen anyag; elegyítetlen; a szívükben
(bensőjükre nézve) tiszták, vagyis: tisztaszívűek]: mert ők az Istent meglátják [észreveszik, felfogják; mert
megjelenik, megmutatkozik nekik]” (Mát. 5,8).
Ezért figyelmeztet a Szent Szellem: „Minden féltett dolognál jobban őrizd
(óvd) meg szívedet, mert abból indul ki
minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát (tartsd távol szádtól a
csalárdságot), és az ajkak álnokságát
távoztasd el magadtól (és távolítsd el ajkadról a hamisságot)” (Péld.
4,23-24).
„Mert a szívből származnak a gonosz
gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis
tanúbizonyságok (tanúskodások), (isten)káromlások”
(Mát. 15,19).
Ezért kéri Dávid, hogy: „Tiszta
szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12).
Mert: „Kicsoda
megy fel az Úr hegyére (Isten jelenlétébe)? És kicsoda áll(hat) meg az ő
szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét (aki
nem sóvárog) hiábavalóságra, és nem
esküszik meg csalárdságra (és nem esküszik hamisan). Áldást nyer (az ilyen) az
Úrtól, és igazságot (megigazulást) az
üdvösség Istenétől” (Zsolt. 24,3-5).
Bizony: „Uram,
kicsoda tartózkodhat sátorodban (a Te gyülekezetedben), kicsoda lakozhat (tartózkodhat) szent hegyeden (jelenlétedben)? Aki tökéletességben jár (aki
feddhetetlenül él), igazságot cselekszik
(törekszik az igazságra), és igazat szól
az ő szívében (és szíve szerint igazat szól)” (Zsolt. 15,1-2). Az: „Aki
szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség (és jóindulattal beszél): annak barátja a király” (Péld. 22,11).
Azok: „… látják
(majd) az ő orcáját; és az ő neve
homlokukon lesz” (Jel. 22,4).
Hát: „Közeledjetek
az Istenhez, és (Ő) közeledni fog
hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg
szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,8).
A prófétákon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy
hogyan lehet tiszta szívre szert tenni: „És
adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem
(eltávolítom) a kőszívet (hús)testetekből, és adok néktek hússzívet. És az
én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem (azt művelem veletek), hogy az én parancsolatimban járjatok (és
rendelkezéseim szerint éljetek) és az én
törvényeimet megőrizzétek (megtartsátok) és betöltsétek (és teljesítsétek)” (Ezék. 36,26-27).
És ismét: „És adok nékik egy szívet és egy
utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő
fiaiknak ő utánuk. És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el
tőlük és a velük való jótéteménytől (jót teszek velük), és az én félelmemet adom az ő szívükbe
(és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem), hogy el ne távozzanak (és ne hajoljanak el) tőlem” (Jer. 32,39-40).
És az Ígéret beteljesült az Úr Jézusban, aki
kijelentette: „… Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)
2 Tim. 2,23 A botor [(mórosz): meggondolatlan,
ostoba, éretlen],
és gyermekes [(apaideutosz): értelmetlen, nevelésre alkalmatlan]
vitatkozásokat [(dzétészisz): vitás kérdéseket, kérdezgetéseket] pedig kerüld [(paraiteomai): mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel
hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj
ki]. Tudván, hogy
azok háborúságokat [(makhé):
harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést] szülnek [(gennaó): hoz létre, okoz, teremt, vezet]*
*Mert aki ezt szereti, és kezdeményezi: „Az felfuvalkodott, aki nem tud
semmit, és semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved,
amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú
gyanúsítások” (1 Tim. 6,4).
A Szent Szellem Pál apostolon keresztül többször figyelmezteti a hívőket,
hogy: „A szentségtelen és
(szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig
eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem
(inkább) gyakorold magadat a kegyességben
(vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1
Tim. 4,7).
És: „… azokat
szóljad (és azt hirdesd), amik az
egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit.
2,1)
2 Tim. 2,24 Az Úr (rab)szolgájának pedig nem kell [nem szabad (dei): nem szükségszerű]
torzsalkodni [(makhomai): harcolni, vitatkozni,
veszekedni, szóharcot folytatni],
hanem legyen mindenkihez [minden módon, mindenképpen, mindig és
állandóan] nyájas, [(épiosz): jóindulatú, szelíd,
barátságos, és szívélyes] tanításra alkalmas, türelmes [(anexikakosz): aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő].
»Más
fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt
nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket
szelíden nevelőnek«*
*És
folytatódik a kijelentés, Isten emberei: „Senkit ne szidalmazzanak (senkit se
szóljanak meg), ne veszekedjenek
(kerüljék a viszálykodást), gyöngédek
(megértőek) legyenek, teljes szelídséget
tanúsítván minden ember iránt” (Tit.
3,2).
Nyilvánuljon meg rajtuk, és bennük: „…
a Szellem gyümölcse: [(agapé):
Isten szerinti] szeretet, öröm, békesség,
béketűrés [(makrothümia): türelem, állhatatosság, kitartás]. Szívesség
[kedvesség], jóság [(khrésztotész):
jószívűség, becsületesség, egyenesség, használhatóság, kedvesség, szívesség,
megbízhatóság], hűség [(pisztisz):
hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség], szelídség [(praotész): szelídség,
jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság], mértékletesség [(enkrateia):
önuralom, önmérséklet, mértékletesség, önmegtartóztatás]” (Gal. 5,22).
Mert: „Az igaznak (megigazultnak)
gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30).
Legyenek bölcsek: A felülről való
bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes,
irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló, nem kételkedő és
nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik
békességesen munkálkodnak (és békességet teremtenek.)” (Jak. 3,17-18)
2 Tim. 2,25 Aki szelíden [(praotész):
szelídséggel, jóindulattal, barátságossággal,
higgadtsággal] fenyíti [(paideuó):
tanítja, oktatja, képezi; neveli] az
ellenszegülőket [(antidiatithemai
antidiatithémi): akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak, ellenkeznek,
ellenszegülnek, kötekednek].
Ha talán adna nékik az Isten megtérést [(metanoia):
az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására] az igazság [(alétheia):
a valóság, vagyis Krisztus] megismerésére
[(epignószisz): teljes
tisztánlátást a felismerésre, és megértésre]*
*Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és
az igazság ismeretére [az igazság, vagyis Isten Igéjének, és a testté lett
Igének, azaz: Krisztusnak megismerésére] eljusson” (1 Tim. 2,4).
És kövesse Krisztust, hogy róla is így szólhasson az
Úr: „Ímé [Ő] az én szolgám [az én szeretett fiam], akit (ki)választottam. az én
szerelmesem [az én szeretettem; kedvencem], akiben kedvem telik, [akit én szeretek, akiben gyönyörködöm; akiben
tetszésemet lelem]. Szellememet adom őbelé [és
Szellememet rálehelem, ráárasztom], és
[igaz] ítéletet (kriszisz: igazi
változást) hirdet a pogányoknak [és
hirdetni fogja az igazságot a népeknek; nemzeteknek]. Nem verseng [és nem szít viszályt; Nem vitatkozik indulatosan], és nem kiált(oz); az utcákon [a piacokon,
és a tereken] senki nem hallja szavát [és hangját].
A megrepedezett [és a megroppant] nádat [és nádszálat] nem töri el, és a pislogó gyertyabelet [és
füstölgő mécsest; a pislákoló lámpást] nem
oltja ki, mígnem diadalomra [vagyis győzelemre] viszi az [igaz] ítéletet
[az igazságot]” (Mát. 12,18-20).
Akiről már a próféták így szóltak: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok (és
támogatok), az én választottam, akit
szívem kedvel, (és akiben gyönyörködöm) Szellememet
adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Megrepedt nádat nem tör el (nem töri össze), a pislogó gyertyabelet (mécsest) nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog, és meg nem reped, (nem alszik ki, és nem törik össze) míg a földön törvényt tanít, (míg a
törvénynek érvényt nem szerez a földön) és
a szigetek várnak tanítására” (Ésa.
42,1.3-4)
2 Tim. 2,26 És felocsúdnának [(ananéphó):
kijózanodva, magukhoz térnének] az ördög [(diab2 Timóteus 2. fejezet: Az Istennek tetsző harcosok, Krisztus Jézus hűséges
katonái. (göröggel és kapcsolódó igékkel)
2 Tim. 2,1 Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg [és légy hatalmassá] a Krisztus Jézusban való kegyelemben [(kharisz): Isten
jóindulatában, kedvezésében, és jóindulatú gondoskodásában]
»Más fordítás: Te azért gyermekem, meríts hatalmat a
Krisztus Jézusban megjelent kegyelemből«*
*Hogy megvallhassad velem együtt, hogy: „Mindenre van erőm az által, aki
hatalomra segít engem; és mindenre
képes vagyok abban, aki nekem erőt ad” (Fil. 4,13)
2 Tim. 2,2 És amiket tőlem hallottál* [és megértettél] sok bizonyság
által, [és sok tanú előtt] azokat [add át, és] bízzad hű [és megbízható] emberekre, akik
másoknak a tanítására is alkalmasak [(hikanosz):
és képesek] lesznek**
*És
amiket hallasz az apostoltól, azt tartsd meg: „Az egészséges [romlatlan, az Igéhez hű] beszédeknek [(logoszoknak): igéknek] példáját
[formáját, mintáját] megtartsd
[ragadd meg, és birtokold], amiket éntőlem hallottál, a Krisztus
Jézusban való hitben és szeretetben. [Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges
tanítást (azokat a logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál! Ragaszkodj
hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel (meggyőződéssel,
bizonyossággal) és (Isten
szerinti) szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása].
A rád bízott [és néked átadott] drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem
által” (2 Tim. 1,13-14).
A tiszta, és hamisítatlan Igéhez való ragaszkodásról így ír az
apostol: „Miért is atyámfiai [testvéreim], legyetek állhatatosak [álljatok
meg szilárdan, mozdíthatatlanul] és tartsátok meg a tudományt, [és ragaszkodjatok a rendelkezésekhez vagy: utasításokhoz, hagyományokhoz], amelyre
akár beszédünk [logoszaink,
vagyis Igéink], akár levelünk
által [írott üzenetünk útján] taníttattatok [és ismertetek meg; és
felvilágosítást kaptatok]!” (2 Thess. 2,15).
Az apostol újra - és újra így buzdítja az Istent
szeretőket: „Timóteus,
őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek (gnózis:
tudásnak) nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, Amellyel
némelyek (azt elfogadva, és) kevélykedve
a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21).
Mert: „A gonosz emberek és ámítók
pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De
te maradj meg azokban, amiket tanultál (és amiről megbizonyosodtál) és amik reád bízattak, tudván kitől
tanultad” (2 Tim. 3,13-14).
Olyan légy: „Aki a tudomány szerint
való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen (vagyis bátoríthasson) az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az
ellenkezőket. Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, (akik
fecsegők és ámítók) különösen a körülmetéltek
között” (Tit. 1,9-10)
De te: „… azokat szóljad (és azt
hirdesd), amik az egészséges tudományhoz
illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1).
„Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [és a hitet elvesztették,
megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük]” (1 Tim. 1,19).
**És hogy milyennek kell lenni annak, aki tanításra
alkalmas, arról így beszél az apostolon keresztül a Szent Szellem: „Ha van feddhetetlen [aki
kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem adó], egy feleségű férfiú, [vagyis monogám, úgy biológiai, mint szellemi
értelemben]. Akinek hívő [és megbízható, keresztény, és] nem
kicsapongással vádolt [vagyis nem
vádolhatóak azzal, hogy a megmentetlen állapotból fakadó, veszélyes
életmódot folytatnak, és kicsapongó, züllött, elvetemült, mértéktelen, orgiákon
résztvevők]. Avagy engedetlen gyermekei vannak [akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok,
akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek].
Mert szükséges, hogy a püspök [vagyis a felügyelő, a felvigyázó] feddhetetlen [és kifogástalan] legyen
[és ne legyen vádolható], mint Isten sáfára [mint Isten intézője].
Nem akaratos [ne
legyen önelégült, öntelt, önkényeskedő, a maga
tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen, sem elbizakodott,
önhitt, vagy kevély]. Nem haragos, [nem indulatos, vagy
hirtelen haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő,
bosszúálló]. Nem részeges [nem borissza, vagy
alkoholista], nem verekedő [vagyis nem erőszakos, arrogáns, harcias, veszekedő,
civakodó, támadó], nem rút [és nem aljas] nyerészkedő [és
nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi].
»Más
fordítás: Mert a felügyelő Isten népére visel gondot, ezért
szükséges, hogy kifogástalan életet éljen, és ne lehessen jogosan vádolni.
Szükséges, hogy ne legyen önfejű, vagy beképzelt, ne legyen hirtelen haragú,
vagy részeges, se kötekedő, verekedő, vagy olyan ember, aki mások kárára próbál
meggazdagodni«.
Hanem
vendégszerető [aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja],
jónak kedvelője [és
a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos]. Mértékletes [és józan
gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott,
megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó], igaz [vagyis igazságos, méltányos, pártatlan, és megigazult, azaz Isten által igazzá
tett], tiszta [és tisztességes, szent, hívő, tehát Istennek tetsző],
magatűrtető [vagyis
önmegtartóztató, fegyelmezett,
mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, vagyis önmagát legyőzni képes].
Aki a tudomány [vagyis a megtanított ismeret, és tudásanyag]
szerint való, igaz [őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz
illő] beszédhez [logoszhoz=Igéhez]
tartja magát [aki ragaszkodik
az Igéhez, és kitart az Ige mellett], hogy inthessen [és aki
képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni] az egészséges
tudománnyal [vagyis
a romlatlan tanítással, és
ismeretben részesíteni másokat] és
meggyőzhesse az ellenkezőket [megcáfolva,
feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak]. »Más
fordítás: Aki ragaszkodik, amire
taníttatott, a megbízható (hiteles) Igéhez, hogy képes legyen bátorítani (buzdítani)
is az egészséges tanítással, de
meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat«” (Tit. 1,5-9)
2 Tim. 2,3 Te azért a munkának terhét hordozzad [vagyis: (kakopatheó): szenvedd
el a nehézségeket, nyomorúságot, bajt, bántalmat, a szenvedést], mint a Jézus Krisztus jó [(kalosz): derék, vitéz, bátor, használható, hasznos]
vitéze [(sztratiótész):
a háborúban aktívan részt vevő katonája]*
*És
folytatódik a kijelentés minden Krisztusban hívő embernek, hiszen Timóteus
jelentése: aki Istent tiszteli;
istenfélő: „Ezt a
parancsolatot [vagyis ezt az
utasítást, és ezt a tanítást] adom néked [és kötöm a
lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent
tisztelő, istenfélő],
a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint,
hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel.
[Más
fordítás: Használd
azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]” (1 Tim. 1,18).
Hogy győztesen kerüljünk ki a harcból, Isten felfegyverzett
bennünket: „Legyen rajtatok Isten minden
fegyvere, hogy megállhassatok az
ördögnek [az ellenségnek] minden ravaszságával [mesterkedéseivel] szemben.
Mert nem vér és (hús)test ellen
folyik a harcunk; nem test és vér ellen kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk [birkóznunk], hanem a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek (erők
és hatalmak) ellen, akik a magasságban
vannak.
Annakokáért hordozzátok és használjátok az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok [sőt szembeszálljatok, és harcoljatok] e
veszedelmes időben, így tudtok majd
mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben. Álljatok hát elő körül
övezvén derekatokat [csípőtöket]
igazlelkűséggel [(alétheia): a VALÓSÁGGAL, vagyis
ÖLTÖZZÉTEK FEL A KRISZTUS JÉZUST]. És
felöltözvén az igazságnak [a megigazultság] mellvasába [páncéljába, mellvértjébe]. És legyetek állandóan készenlétben az örömhír, a győztes hadvezér
érkezésének hírét hirdetni. Minden
esetben hordozzátok a hitnek
[hatalmas] pajzsát, amellyel ama
gonosznak [a veszélyes ellenségnek] minden
tüzes [és izzó] nyilát
megolthatjátok [és elfojtjátok]. Az üdvösség [vagyis a
megmenekülés, megszabadulás] sisakját is fölvegyétek és a Szellem kardját ragadjátok meg [mert ez a hatalom támadó
fegyvere], amely nem más, mint az Isten
beszéde [Isten rémája,
kijelentett igéje].
Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az
imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok
éberek, és tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz.
6,11-18).
Jubileumi kommentár így magyarázza: Tusakodásnak (palé), szószerint: birkózásnak mondja. Az első fegyver: az
igazság (alétheia). A római katona első kelléke: az öv (cingulum)
volt, a hívő emberé az igazság, vagyis maga a Krisztus, amit fel kell öltenie,
hogy készen álljon a harcra mindenféle hazugság ellen. A második fegyver: az
igazságosság (dikaiosyné), pontosabban a megigazultság, amit mint mellvértet
(lorica)
kell felöltenie, és ez nem más, mint Isten bűnbocsánatban neki ajándékozott
igazsága. A harmadik Szellemi fegyver: a békesség evangéliumának készsége (hetoimasia).
Ez utóbbin van a hangsúly, ezt hasonlítja a saruhoz (caliga), mellyel bátran,
keményen kiléphetett, minden akadályon át mehetett előre a legionárius. A következő
fegyver: a hit (pistis), amit mint pajzsot (scutum) használ a hívő
ember, hogy magát fedezze, védje vele. Ismét másik fegyver: az üdvösség (sótérion),
melyet mint sisakot (galea) kell felvenni, hogy a fejét
védje vele, egyben kiemelkedve ragyogjon az, bátorságot sugározva. Más szóval:
hogy legyen üdvtudatuk és üdvbizonyosságuk, ami erősít a megpróbáló
helyzetekben. A hatodik és utolsó fegyver: Isten beszéde (réma theou). Az igét,
mint az egyetlen támadó fegyvert, helyesebben kardot (gladius) kell elfogadniuk
és megtanulniuk, hogy lehet hatásosan forgatni azt. Nem az ő kardjuk ez, hanem
a Szent Szellemé, aki mindig élővé és hatékonnyá teszi az igét és annak
hirdetését” (Eféz. 6,10–20).
Hiszen: „…az
Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb,
mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél
(és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválasztásáig vagy szétosztásáig,
szétválásáig), és megítéli
(megkülönbözteti) a szívnek (a
bensőnek) gondolatait (nézeteit,
véleményét, gondolkodását) és indulatait
(és szándékait). És nincsen oly
teremtmény, amely nyilvánvaló nem
volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (lemeztelenített,
csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt,
akiről mi beszélünk. »Más fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid.
4,12-13).
És az apostol így folytatja tovább: rólunk
pedig tudhatjátok, hogy: Az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten
ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül, azt bizonyítja, hogy Istennel
összhangban élünk, és teljesen fel
vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és védekező fegyverekkel” (2
Kor. 6,7).
„Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben élünk [húsban
járunk], de nem (hús)test szerint
vitézkedünk [nem a
hús szerint harcolunk, hadakozunk]. Mert
a mi vitézkedésünk [hadakozásunk] fegyverei
[harci fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a
húsból valók], hanem a mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezekben Isten
ereje működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erődítményt, amit az
ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza” (2
Kor. 10,3-4).
Ezt azért mondom, mert nektek is: „Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek,
harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a
harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent
énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,30). De
fontos az önuralom is, mert nézzétek: „Mindaz
pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik
[versenyben vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): ellenféllel harcol Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt), mindenben [minden (módon, mindenképpen),
mindig (állandóan)] magatűrtető. [(egkrateuomai):
uralkodik magán; megtartóztatja magát;
önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai megfékezésében); tudja
türtőztetni magát]. Azok ugyan, hogy
romlandó [hervadó; (phthartosz):
mulandó] koszorút
[koronát] nyerjenek, mi pedig
romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó,
örök; halhatatlan]” (1 Kor. 9,25).
És arra buzdítlak: „… hogy a Krisztus evangéliumához
méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek,
hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez
méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam
dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel;
egyetértően] viaskodván [és
bajtársian együtt küzdötök] az evangélium
[örömüzenet] hitéért. És meg nem
félemlvén [rettenve; (ptüromai):
megijed, félelembe esik, félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne
féljetek (ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az ellenségek [ellenfelek;
szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami
azoknak a veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele [bizonyítéka], néktek
pedig az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás
megmutatása], és ez az Istentől van. Mert
néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne,
hanem hogy szenvedjetek is Őérette.
Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok
felőlem” (Fil. 1,27-30).
Az apostolok állandóan figyelmeztetik a
hívőket, hogy a hit megtartása küzdelemmel – harccal – jár, és ebben a harcban
csak közösen, teljes egységben lehet győzni: Júdás
apostol is arra inti a hívőket, hogy harcoljanak a hitért: „Szeretteim,
miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak
nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra, a szentekre
bízatott” (Jud. 1,3))
Mert meg van írva, hogy: „Minden istentelen (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak (a megigazultak) pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1).
„Mert nem félelemnek (csüggedtség, gyávaság,
félénkség) szellemét adta nékünk az
Isten; hanem erőnek (hatalomnak) és
szeretetnek és józanságnak [Ige szerinti gondolkodás] szellemét” (2 Tim. 1,7)
2 Tim. 2,4 Egy harcos [(sztrateuomai):
hadseregben szolgáló katona] sem elegyedik bele az élet dolgaiba.
[(emplekó): nem bonyolódik, nem gabalyodik, keveredik
bele a megélhetés, a biológiai / testi élet, vagy: megélhetés, vagy a vagyon
ügyeibe, vagy gondjaiba, vagyis a földi élet fenntartásáért végzett
tevékenységbe, küzdelembe]. Hogy
tessék annak, aki őt harcossá avatta [(sztratologeó): aki seregébe bevette, vagyis a hadvezérnek,
a sereg főparancsnokának].
»Más fordítás: Senki, aki táborba száll, nem
bonyolódik bele a megélhetés, a testi élet foglalatosságaiba, hogy annak
megnyerje tetszését, aki őt katonának fogadta«*
*Hiszen: „Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor is] a maga [saját] zsoldján? [költségén]…” (1 Kor. 9,7).
Ezért: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben
először részesülnie” (2 Tim. 2,6)
Ezért: „Akit pedig az igére (logoszra) tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját (minden javát
ossza meg tanítójával)” (Gal. 6,6)
„Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az
evangéliumból éljenek” (1 Kor. 9,14).
„Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó
a munkás a maga jutalmára (a maga bérére)” (1 Tim. 5,18).
Már Mózesen keresztül hangzik a kijelentés: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).
Az Úr Jézus parancsa a minden korban élő
tanítványaihoz: „Ne szerezzetek se
aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát,
se sarut, se botot (vagy pálcát): mert
méltó a munkás a kenyerére (a táplálékára)” (Mt. 10,9-10).
És: „Ugyanazon
házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás
az ő jutalmára (az ő bérére)…” (Luk. 10,7).
Aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel (és megelégedik eledellel), de aki hiábavalóságokat hajszol (és
követ), az esztelen (és bolond)” (Péld.
12,10).
Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja (műveli) az ő földét, megelégedik étellel (annak
elég kenyér jut); aki pedig
hiábavalóságok után futkos (és azokat hajhássza), megelégedik szegénységgel” (Péld.
28,19).
2 Tim. 2,5 Ha pedig küzd [versenypályán
(athleó): küzd, harcol, versenyez] is valaki, nem koronáztatik meg, [(sztephanoó): nem részesül győzelmi díjban] ha nem szabályszerűen küzd [(athleó):
harcol, versenyez]*
*Ezért
buzdítja így az apostol a hívőket: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan
[megfelelően éljetek és] viseljétek
magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei
polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]” (Fil. 1,27).
És így folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van
(nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (=
magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk”
Hát: „Legyetek én követőim (szümmimétisz:
szó szerint: együttkövetőim, vagyis akik
velem együtt követik Jézust), atyámfiai
(testvéreim). És figyeljetek azokra, akik
úgy járnak (élnek), amiképpen mi
néktek példátok vagyunk (és példát adtunk). Mert sokan járnak (és élnek) másképpen,
kik felől (és akikről) sokszor
mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy (ők) a Krisztus keresztjének (vagyis kínoszlopának) ellenségei. Kiknek végük veszedelem (apóleia: tönkretétel,
veszteség, romlás, pusztulás), kiknek
Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van (mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk),
kik mindig a földiekkel (mert ők
földi dolgokkal) törődnek” (Fil.
3.20; 17-19).
És az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „És kérve kértünk (intettünk és buzdítottunk), hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat (és éljetek az
Istenhez méltó módon), aki az ő országába
és dicsőségébe hív titeket. Mert: Erre
hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk
Jézus Krisztus dicsőségében” (2 Thess. 2, 12.14).
„Csakhogy a Krisztus evangéliumához
méltóan [és annak megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek,
hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez
méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam
dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal, egy szívvel;
egyetértően] viaskodván [bajtársian
együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet]
hitéért” (Fil. 1,27).
Hogy járjatok [és éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden
jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében. Úgy
ahogy tanultátok is Epafrástól [jelentése:
szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett]
(rab)szolgatársunktól, aki hív [vagyis hűséges, megbízható] (rab)szolgája
tiérettetek [és ti köztetek]
a Krisztusnak” (Kol. 1,10.7).
És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá,
Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak,
amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha
valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is
fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a
békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).
2 Tim. 2,6 A ki munkálkodik, [vagyis
aki fáradozik], a
földművesnek [(geórgosz):
szőlőművesnek] kell a
gyümölcsökben [a termésből] először részesülnie*
*Hiszen: „Kicsoda katonáskodik [vitézkedik;
ki szállt táborba] valaha [bármikor
is] a maga zsoldján? [költségén] Kicsoda
plántál [ültet] szőlőt, és nem eszik
annak gyümölcséből? [terméséből]. Vagy
kicsoda legeltet [terelget] nyájat,
és nem eszik [issza; élvezi] a
nyájnak tejéből? Vajon emberi módon [megfontolásból; okoskodással]
beszélem-e [mondom; szólom] ezeket? Vagy nem ezeket mondja-é [így nyilatkozik] a törvény is?
Mert a Mózes törvényében meg van
írva: Ne kösd fel [be] a nyomtató [(aloaó): - kitapossa a gabonát. KJV:
csépel; a mag (szem) különválasztása a héjától] ökörnek száját. [ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára; (phimoó): - elhallgattat (elnémít) szájkosarat rak fel]. Avagy [talán] az ökrökre
van-e az Istennek gondja? [Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten]. Avagy nem érettünk mondja-é [inkább]
általában? Mert mi érettünk íratott
meg, hogy aki szánt, [szántóvetőnek] (elváró) reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban a(z) (elváró) reménységben teszi, hogy részesül a termésben.
Ha mi néktek [köztetek] a szellemieket
[javakat] vetettük, nagy dolog-e, ha mi a
ti (hús)testi [anyagi; földi] javaitokat
aratjuk? [hogy aztán a hús világához tartozókat (hústestieket «hústest
számára valókat») aratjuk abból, ami a tiétek]. Ha egyebek [mások] élnek
nálatok e joggal [kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással], mért nem inkább mi? [nekünk nincs több
jogunk hozzá?] De mi nem éltünk e
jogunkkal [szabadsággal; felhatalmazással; nem használtuk ezt a jogot]; hanem mindent eltűrünk, [elviselünk] hogy valami akadályt ne gördítsünk
[gátat ne vessünk] a Krisztus Evangéliuma
[örömüzenete; a jó (a győzelmi) hír] elé.
Nem tudjátok-é, hogy akik a szent
dolgokban munkálkodnak, [akik a templomban (szentélyben)
szolgálnak] a szent helyből [templomból
(szenthelyből származó eledellel)] élnek,
[a szentélyből valókat eszik] és akik az
oltár [áldozati hely] körül
forgolódnak, [szolgálnak; serénykednek] az
oltárral együtt veszik el részüket? [az oltárra vitt adományokból
részesednek]” (1 Kor. 9,7-13).
Isten a papi szolgálat jutalmáról így rendelkezett: „Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé én
néked adtam az én felemelt áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai
nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési díjul,
örökkévaló rendelés szerint. Ez legyen a tied a legszentebb adományokból,
amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár
vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a
tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány. Megehetitek pedig azt minden
helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet (a
kijelentés) sátorában való
szolgálatokért”
„Ez legyen a papok törvényes
járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak
a lapockát, az állát meg a gyomrot. Add neki gabonád, mustod és olajad első
termését is, meg juhaidnak először lenyírt gyapját. Mert őt választotta ki
Istened, az ÚR, valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon az ÚR
nevével áldva, ő és fiai minden időben”
(4 Móz. 18,8-9.31; 5 Móz. 18,3-5)
És az apostol hivatkozik Isten örökkévaló rendelésére:
„Mert azt mondja az Írás: „… Méltó a munkás a maga jutalmára (bérére)” (1 Tim. 5,18).
2 Tim. 2,7 Értsd meg amit mondok; adjon azért
az Úr néked belátást [(szüneszisz):
értelmet, hogy felfogd] mindenekben. [Más fordítás: Gondolkozz azon,
amit mondok, és az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts].
2 Tim. 2,8 Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid
magvából való az én Evangéliumom szerint: [Ahogy az én örömüzenetem mondja]*
*Erről
tesz bizonyságot az apostol minden gyülekezetben, ahogy ez megírásra is került,
a próféciákban: „És mikor őt (Sault) elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és
monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden
akaratomat véghezviszi. Ennek magvából támasztott
Isten, ígérete szerint, Izráelnek üdvözítőt,
Jézust” (Csel. 13,22-23).
„Mikor pedig a te napjaid betelnek,
és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból
származik, és megerősítem (és szilárddá teszem) az ő királyságát” (2 Sám. 7,12).
Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, (nem tér el attól) nem másítja azt
meg: Ágyékod gyümölcsét ültetem trónodra”
(Zsolt. 132,11).
„És származik egy vesszőszál Isai
törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik (Más fordítás: Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad
gyökereiről)” (Ésa. 11,1).
A feltámadott Úr kijelentéssel erősíti meg a próféciákat: „Én vagyok Dávidnak ama gyökere (új
hajtása) és ága…” (Jel.
22,16).
Ennek az örömhírnek hirdetésére hívta el az Úr Pál apostolt: „Pál, Krisztus Jézus szolgája,
[rabszolgája] meghívott [elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott
[elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan,
szentségtelen dolgoktól] evangéliumának
[Örömhírének; győzelmi
hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [prédikálására]. Melyet
eleve [előre] megígért az ő prófétái
által a szentírásokban, Fiáról, Jézus Krisztusról (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a
szabadítás; a megváltó), a mi
Urunkról. Ő (hús)test szerint Dávid nemzetségéből [magvából] született” (Róm 1,1-3).
Őt hirdeti minden gyülekezetben: „Eszetekbe
juttatom [és figyelmetekbe ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek
[azt az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem]. Melyet be is vettetek [el is fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg
is maradtatok); melyet be is vettetek és követtek]. Amely által üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg
is menekültök], ha megtartjátok
[megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel
[(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan] lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem
látszatra lettetek hivőkké]” (1 Kor. 15,1-2).
Továbbá: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai
(testvéreim), hogy az az evangélium,
melyet én hirdettem, nem ember szerint való (nem embertől származik); Mert én sem embertől vettem azt, sem nem
tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által (kinyilatkoztatásából
kaptam)” (Gal. 1,11-12).
És én: „… úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek
másról, [nem akarok semmiről sem
tudni] csak Jézus Krisztusról, [még
pedig] róla is mint a megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]” (1Kor. 2,2)
„Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus
evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi
győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert
Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki
hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek; vagyis pogánynak]” (Róm.
1,16)
„Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és
dicsekedünk [ujjongunk] az Isten
[fiai] dicsőségének reménységében.
[és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm.
5,2)
„Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz):
Ige] bolondság [ostobaság;
esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan
azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): jelentése: Teljes
feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de
nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól,
veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta
problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi
lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés
anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás]
Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra / megmentésre]”
(1Kor.
1,18).
Ugyanis: „Mivel… a világ [koszmosz: világegyetem; világmindenség] a saját [maga] bölcsessége
[(szophia): a tudás, ismeret
és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége]
útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében. Tetszett Istennek
[úgy látta helyesnek (jónak)] hogy az igehirdetés bolondsága [ostobaságnak,
képtelenségnek látszó igehirdetés (prédikálás)] által üdvözítse a hívőket.
[azokat, akik hisznek]” (1Kor.
1,21)
2 Tim. 2,9 „Amelyért, mint egy gonosztevő [(kakúrgosz): rosszat munkáló, bűnöző], szenvedek mind a fogságig [mind a bilincsekig]; de az Istennek beszéde [(logosza): Igéje] nincs
bilincsbe verve. [Más fordítás: Ez az örömüzenet, amiért minden nyomorúságot
elhordozok, egészen a bilincsekig, a börtönig]*
*Az Úr Jézus felkészíti
tanítványit az üldözésekre: „Emlékezzetek meg ama beszédekről (arról az igéről), amelyeket
én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket
is üldöznek majd; ha az én beszédemet (az én igémet) megtartották, a
tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek,
mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).
De azt is kijelenti, hogy: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek (akiket üldöznek) az igazságért: mert övék a mennyeknek
országa” (Mát. 5,10).
És az apostol így bátorítja
Krisztus népét: „Boldogok (a legteljesebb mértékben
áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért
gyaláznak (ha szidalmat kaptok, és ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (és megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (az isteni Felségnek) Szelleme. Amit amazok káromolnak (és becsmérelnek, tiszteletlenül beszélnek
Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét
4:14).
Pál apostol a római hívőknek megvallja, hogy miért van láncok között: „Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és
beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot” (Csel. 28,20).
Timóteust pedig így bátorítja: „Ne
szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát,
hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által” (2
Tim. 1,8).
Péter apostol is így
bátorítja Krisztus népét: „De ha
szenvedtek (szenvednétek) is az
igazságért, (akkor is) boldogok
vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek
(és a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek)” (1 Pét. 3,14).
Mert bármi történik, az Ige
terjed tovább: „Mert az Istennek beszéde élő és
ható (élő energia), és
élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál), és elhat (és áthatol) a szívnek (a bensőnek) és szellemnek, az ízeknek és a velőknek
megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid. 4,12)
2 Tim. 2,10 Annakokáért mindent elszenvedek [(hüpomenó): eltűrök, elviselek, kibírok, elszenvedek]
a választottakért, hogy ők is elnyerjék [és birtokba vegyék] a
Krisztus Jézusban való üdvösséget
[szabadulást,
megmenekülést] örök dicsőséggel [fényességgel, ragyogással] egyben.
2 Tim. 2,11 Igaz beszéd ez, [és megbízható az ige (a logosz)]. Mert ha vele együtt meghaltunk,
vele együtt fogunk élni is*
*És folytatódik a kijelentés: „Avagy nem
tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy
[mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába
merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen
feltámasztatott [életre kelt] Krisztus
a halálból [a halottak közül] az
Atyának dicsősége [fényessége,
ragyogása] által, azonképpen mi is
új életben [új állapotban]
járjunk.
Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele
eggyé lettünk [egybenőttünk;
egyesültünk] bizonyára feltámadásáé
szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele
megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy
megerőtlenüljön [teljesen
működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon;
tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn
hatalmában álló (a céltévesztett)
test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk
rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái].
Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn
alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele. Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután] feltámadt a halálból, [a halottak közül]
többé meg nem hal; a halál többé rajta
nem uralkodik” (Róm. 6,3-9).
„Isten
ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).
2 Tim. 2,12 Ha tűrünk [ha kitartunk, és
ha állhatatosak vagyunk], vele együtt fogunk uralkodni is [vele
együtt királyságra fogunk jutni mi is]: ha megtagadjuk [(arneomai):
elutasítjuk], ő is megtagad [(arneomai):
elutasít] minket;
2 Tim. 2,13 Ha hitetlenkedünk [ha hűtlenek, és
engedetlenek vagyunk],
ő hű [és megbízható] marad: ő magát meg nem tagadhatja [(arneomai): el nem utasíthatja]*
*Az Úr Jézus kijelentése: „Aki pedig megtagad [elutasít, és visszautasít] engem az emberek előtt, én is megtagadom azt
[majd] az én mennyei Atyám előtt,
[aki a mennyekben van]” (Mát. 10,33).
És hogy mit jelent az Úr megtagadása, arról
így beszél Ő maga: „Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz énrólam az emberek előtt, az
embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt; Aki pedig megtagad
engem az emberek előtt, megtagadtatik (mert azt
én is megtagadom) az Isten angyalai
előtt” (Luk. 12,8-9).
„Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia is
szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent
angyalokéval (vagyis amikor eljön a maga, az
Atya és a szent angyalok dicsőségében)” (Luk. 9,26).
Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert (ha) valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség
között (és bűnös nemzetség előtt), az
embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a
szent angyalokkal” (Márk. 8,38).
Pál apostol így bátorítja Timóteust, és a minden
időben élő, Istent szeretőket: „Ne
szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét (a mi Urunkról szóló
bizonyságtételt), se engem, az ő foglyát;
hanem (velem) együtt szenvedj az
evangéliumért Istennek hatalma szerint (és Isten ereje által)” (2
Tim. 1,8).
A feltámadott Úr ígérete: „Aki győz,
az fehér ruhákba öltözik; és nem
törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én
Atyám előtt és az ő angyalai előtt” (Jel.
3,5).
Ezt tudva így bátorít az
apostol: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,35).
„Mert megbánhatatlanok [visszavonhatatlanok] az Istennek ajándékai [(isteni) jutalom,
azaz szabadítás (a veszélyből vagy a szenvedésből, vagy egy szenvedélyből)
vagyis a Szellem megnyilvánulása] és az ő
elhívása” (Róm. 11,29).
„Hűséges az Isten, aki
által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe [(koinónia):
az Ővele való eggyé válásra]” (1Kor 1,9).
És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga
gondoskodik: „Hű az, aki
elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24).
Hiszen: „Nem
ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék, (vagy
hogy bármit megbánjon). Mond-é ő valamit,
hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19)
2 Tim. 2,14 Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket [(diamartüromai): Istent tanúul híva], és
az Úr színe előtt [az Ő jelenlétében], hogy ne
vitatkozzanak [(logomakheó): ne
vívjanak szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak] haszontalanul a
hallgatóknak romlására [(katasztrophé):
felforgatására, rombolására, aminek
eredménye: aposztázia, vagyis hitehagyás]*
*Az Úr Jézus figyelmeztetése: „De mondom néktek: Minden hivalkodó
[haszontalan, hiábavaló, felesleges,
hatástalan, eredménytelen] beszédért
[(rémáért): vagyis mondásért, megnyilatkozásért,
és Igéért], amit beszélnek [és
amit valaha kimondanak] az emberek,
számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logoszodból): ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája:
kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet;
utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján
nyilvánítanak] igaznak [vagyis
igazulsz meg]. És a te beszédedből
ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján
marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,36-37).
Ezért figyelmeztet
így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (és bomlasztó) beszéd (logosz: szó,
beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció,
prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor
szóljatok, ha az jó, és) szükséges az
építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra,
akik hallják)” (Eféz. 4,29).
Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az
indulatot), gonoszságot és szátokból a
káromkodást és gyalázatos beszédet (a
mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8).
„Mert (ilyenkor) gonoszságod
oktatja (és a bűn tanítja erre) a te
szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz
bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak
(és vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6).
Jakab apostolon keresztül is
figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai
(testvéreim), ne legyetek sokan tanítók,
tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és
sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben
(logosz) nem vétkezik, az
tökéletes ember, képes az egész testét (egész valóját) is
megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak.
3,1-2).
„Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való
nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak [se
ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra],
amelyek inkább versengéseket támasztanak [és vitákra vezetnek és vitatkozásra
adnak alkalmat], mint
Istenben való épülést [mint az Isten
üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által. [Más fordítás: Ne foglalkozzanak emberek által kitalált
történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével. Ezek a dolgok csak arra
jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem Isten munkáját viszik előre. Isten
tervei ugyanis hit által valósulnak meg] (1 Tim. 1,4).
De: „A balgatag
(az ostoba) vitatkozásokat azonban és a
nemzetségekről való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos
kérdéseket,), és a civakodást (a
viszálykodásokat) és a törvény felől való
(és a törvényeskedő) harcokat kerüld;
mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).
Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól
(mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és
amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki
szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
(Más fordítás: Élet és halál
van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21).
Ezért mindenkor az élet
beszédét szóljátok, és: „A Krisztusnak
beszéde (logosza: Igéje)
lakozzék ti bennetek gazdagon, minden
bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi
énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak (az Istennek)” (Kol. 3,16).
És így folytatódik a figyelmeztetés minden
Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten
szerető és tisztelő): „Ha
valaki másképpen tanít (és tévtanokat hirdet), és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a
kegyesség (az Istenfélő, és
tisztelő, hívő élet) szerint való
tudományt.
(Más fordítás: és nem tartja magát a mi Urunk Jézus
Krisztus egészséges beszédéhez, és az
Istenfélő, és tisztelő, hívő élethez illő tanításhoz).
Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért (és
nem tud semmit), hanem vitatkozásokban és
szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások,
rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott
elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik
az istenfélelmet a nyerészkedés eszközének tekintik. Azoktól, akik ilyenek,
eltávozzál. Óh Timótheus, őrizd meg,
ami rád van bízva (a rád bízott kincset), elfordulván a (a hazug módon ismeretnek nevezett) szentségtelen üres beszédektől és a hamis
nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel
némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek
(Más fordítás: amelyeket egyesek elfogadva
eltévelyedtek a hittől). Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,3-6.20-21).
„És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez (a mondákhoz, a mítoszokhoz) oda
fordulnak” (2 Tim. 4,4). „Mert van
sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (különösen
a körülmetéltek között), Ezért ne
foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek
parancsolataival” (Tit. 1,10.14). „A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő
életben)” (1 Tim. 4,7). És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz
illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1)
2 Tim. 2,15 Igyekezzél [(szpúdadzó):
törekedj, fáradozz, szentelj figyelmet,
legyen gondod, és tegyél meg mindent azért], hogy Isten előtt becsületesen [(dokimosz): vagyis olyan emberként, aki megbízható, hiteles] megállj, mint oly munkás, aki
szégyent nem vall [(anepaiszkhüntosz):
akinek nem kell megszégyenülnie]. Aki helyesen hasogatja az
igazságnak beszédét, vagyis: [(orthotomeó): egyenes utat vág (alétheia
a valóságról, vagyis Isten igéjéről)
szóló beszédben; vagyis: nem köntörfalaz, nem beszél mellé, nem csűri-csavarja
a szót, nem kerüli ki a kényes kérdéseket]*
*A valóság beszéde pedig az Evangélium: „… az igazság [(alétheia):
valóság=Ige] beszéde [(logosza):
Igéje], mely az evangélium [(euangelion): jó
hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre]”
(Kol. 1,5)
2 Tim. 2,16 A szentségtelen [közönséges] üres lármákat [(bebélosz): a mindenki számára megközelíthető, profán,
közönséges, avatatlan, tisztátalan, szentségtelen, üres fecsegést,
szószátyárkodást] pedig
kerüld [(periisztémi):
térj ki előle, kerüld ki], mert mind nagyobb istentelenségre
növekednek [(prokoptó):
egyre előrébb jutnak az istentelenségben]. »Más fordítás: A közönséges, üres locsogások elől térj ki,
és az üres szócséplést kerüld, mert előbbre sodornak az istentelenségben«*
*És így buzdít az apostol: „Óh Timótheus, őrizd meg a mi rád
van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű
ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, (és amelyeket
egyesek elfogadva) a hit mellől
eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1
Tim. 6,20-21)
2 Tim. 2,17 És az ő beszédük [(logoszuk)
és
szavuk] mint a
rákfekély [mint a (gaggraina):
rákos daganat, mint az üszkösödő seb] terjed [(nomé): és
elharapózik, és pusztít maga körül]. Közülük való Himenéus [jelentése:
menyegző, nászének] és Filétus [Jelentése: az, akit szeretnek].
2 Tim. 2,18 Akik az igazság mellől [(alétheia):
a valóság
kérdésében] eltévelyedtek [(asztokheó): a valóságtól eltévelyedtek, elhajoltak], azt mondván, hogy a feltámadás [(anasztaszisz): felemelkedés, felébredés, felkelés, felállás a halálból, újra talpra állás,
helyreállás; A latin
Vulgatában itt a resurrectionem szó szerepel, aminek első
jelentése: felemelkedés] már
megtörtént, [megérkezett]. »dr varga Zsigmond „Újszövetségi görög-magyar
szótár 55 oldal: a feltámadás eredménye már itt van, más feltámadás már nem
lesz« és feldúlják [(anatrepó):
megzavarják, és tönkreteszik] némelyeknek
a hitét [(pisztisz): bizalmát, meggyőződését, bizonyosságát]*
*Akik bemerítkeztetek Krisztusban, azok: „A bemerítésben vele együtt
eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok (szüdzóopoieó: életre keltetek a halálból) az
Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És
titeket, kik holtak valátok a bűnökben [paraptóma: melléesés;
melléfogás, hiba; hibás lépés] és
a ti (hús)testeteknek
körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden
bűnötöket” (Kol. 2,12-13).
Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és
hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).
Mert: „...ha
Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz,
aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti (dzóopoieó: megeleveníti) a ti
halandó testeiteket (szóma =
éneteket, személyeteket) is az ő ti
bennetek lakozó Szelleme által... Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt
meghaltunk, vele együtt fogunk élni is”
(Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11).
A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt
meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2
Tim. 2,11).
Az apostolon
keresztül így folytatódik a kijelentés: „Titeket
is megelevenített (életre keltett), akik
holtak valátok a ti vétkeitek (hibás lépéseitek, botlásaitok és
elhajlásaitok) és bűneitek
(céltévesztésetek) miatt, Melyekben
jártatok (éltetek) egykor e világ
(világmindenség) folyása (életmódja) szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint (igazodva
a levegő birodalmának fejedelméhez). Ama
szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.
Akik között forgolódtunk (éltünk) egykor mi is mindnyájan a mi (hús)testünk kívánságaiban, cselekedvén
(követtük) a (hús)testnek és a gondolatoknak akaratát (és
az érzékek hajlamait). És (emberi) természet(ünk) szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is (éppen úgy, mint a
többiek). De az Isten gazdag lévén
irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik
meg voltunk halva a vétkek (hibás lépések, botlások és elhajlások) miatt, megelevenített (életre keltett) együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg, kegyelemből
van üdvösségetek)! És együtt
feltámasztott (szünegeiró: együtt
feltámasztott) és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,1-6).
És folytatódik a kijelentés: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk (nem
az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), hanem az ő irgalmasságából tartott meg (üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent
Szellem megújítása által, Akit kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó Jézus Krisztusunk (a mi
Üdvözítőnk) által” (Tit. 3,5-6)
2 Tim. 2,19 Mindazáltal megáll az Istennek erős [(sztereosz): rendíthetetlen,
szilárd] fundamentuma [(themeliosz themelion): letett alapköve]* Melynek
pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit**és: Álljon el [(aphisztémi): különüljön
el, határolja el magát, tartózkodjon]
a hamisságtól [(adikia): igazságtalanság, igazság /Ige/ hiányától] minden, [és minden módon]. Aki
Krisztus nevét (meg)vallja, [aki az Úr nevét ajkára veszi].
*Az Isten által lefektetett alapkőről így hangzik a
prófécia: „Ezért így szól
az én Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága
sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16).
Az apostolok bizonyságtétele a prófécia
beteljesüléséről: „Az Istentől nekem
adott kegyelem szerint, mint bölcs [gondos] építőmester, alapot [fundamentumot] vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki [nézze meg;
nézzen utána; folyton ügyeljen arra], hogyan
[mi módon] épít rá. Mert más alapot
[fundamentumot] senki sem vethet a
meglevőn kívül, [a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint ami
már megvan] amely a Jézus Krisztus” (1 Kor. 3,10-11)
**És akiket az Úr ismer: „Hanem ha valaki [aki azonban] az Istent szereti [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni,
átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen
odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben], ismeri azt az Isten [azt az Isten is
(már megismerte), a magáénak tudja; az ilyen ember Istentől megajándékoztatott
volt értelemmel (vagyis: ismeretet nyert)]”(1 Kor. 8,3).
És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől
előre különválasztotta] hogy azok az ő
Fia ábrázatához [képéhez]
hasonlatosak legyenek. [Fiának
képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia,
akivel együttformált]. Hogy ő legyen az elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis az új emberiség
elsőszülöttje, első példánya] sok
atyafi [testvér] között” (Róm. 8,29)
2 Tim. 2,20 Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és
cserépből valók is [(osztrakinosz): földből, vagyis agyagból, ami esendő
törékeny]; és azok közül
némelyek tisztességre [(timé): tiszteletre, megbecsülésre], némelyek pedig gyalázatra [(atimia): megvetésre, tiszteletlen bánásmódra]
valók.
[Más fordítás: Amazokat megbecsülik,
emezek pedig közönséges használatra valók]*
*Az Úr Jézus példázatokban mutatja be, hogy mit példáz
az arany - és mit a földből való edény: „Hasonlatos a mennyeknek országa [Isten
királysága] az [olyan] emberhez, aki az ő (szántó)földjébe jó [nemes, és kitűnő] magot
vetett [ugyan]. De mikor az emberek [és az ő szolgáik] alusznak [vagyis
pihenőre tértek, és szunnyadtak] vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt [vagyis
vadbúzát] vete a búza közé, és elméne [majd
odébbállt]. Mikor pedig
felnevekedik [vagyis kisarjadt a gabona
és kalászba szökkent] a vetés, és gyümölcsöt terme [és kialakultak a kalászok, és
már magot hozott], akkor meglátszott [és
megmutatkozott; láthatóvá lett; előtűnt] a konkoly [vagyis a vadbúza] is.
A gazda szolgái [a
rabszolgák] pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta [nemes; eszményi; kitűnő] magot
vetettél-e a te (szántó)földedbe?
Honnan van azért benne a konkoly [vagyis
a vadbúza]? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség
cselekedte azt. A (rab)szolgák pedig
mondának néki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén, [kihúzgáljuk; kigyomláljuk, és]
összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt [vagyis a vadbúzát], azzal együtt netalán
a búzát is kiszaggatjátok [és gyökerestül
kihúznátok, kitépnétek]. Hagyjátok [és
engedjétek], hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás
idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt [vagyis a vadbúzát], és kössétek kévékbe
[azaz: nyalábba], hogy megégessétek;
a búzát pedig takarítsátok [és gyűjtsétek]
az én csűrömbe [az én magtáramba]”
(Mát. 13,24-30).
„Szintén
hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek Istenének királysága] a tengerbe vetett gyalomhoz [vagyis
kerítőhálóhoz, vonóhálóhoz; varsához], amely
mindenféle (hal)fajtát összefogott
[és összegyűjtött]. Melyet, minekutána
megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat [a használhatókat;
és a kitűnőket] (cserép)edényekbe
gyűjtötték [és szedték], a
hitványakat [és hasznavehetetleneket]
pedig kihányták [kivetették, és kidobták]” (Mát. 13,47-48)
2 Tim. 2,21 Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja [(ekkathairó):
alaposan megtisztítja],
tisztességre [(timé): tiszteletre, megbecsülésre] való edény lesz, megszentelt*
[(hagiadzó): Istennek elkülönített, Istennek szentelt,
Isten tulajdona]. És hasznos
[(eukhrésztosz): jól használható, használatra alkalmas] a gazdának [(deszpotész): az Úrnak],
minden jó cselekedetre alkalmas [(hetoimadzó):
felkészített, felkészült].
*Megszentelt, azért, hogy: „Hogy tökéletes legyen az Isten
embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2 Tim. 3,17)
2 Tim. 2,22 Az ifjúkori [(neóterikosz):
fiatalkori] kívánságokat [(epithümia):
vágy, kívánság, szenvedélyt] pedig kerüld [(pheugó): menekülj
el, fuss el, kerüld el, tartsd távol magad]. Hanem kövessed [(diókó):
törekedj, gyakorold magad, igyekezz
elérni,] az igazságot [(dikaioszüné): jogosság, méltányosság, igazság, vagyis
Isten Igéje]. A hitet [(pisztisz):
meggyőződés, bizonyosság, bizonyíték], az [Isten szerinti] szeretetet*
a békességet [(eiréné):
azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén
van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Azokkal egyetembe [(meta): egyetértésben], akik segítségül hívják az Urat tiszta [(katharosz): mocsoktalan,
érintetlen, vegyítetlen, amiben nincs idegen anyag hamisítatlan, valódi, tiszta
eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia):
benső, a szellemi élet központja]**
*És cselekedd ezt, mert: „Mert Krisztus Jézusban… semmi sem használ,
csak az [Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal.
5,6).
Mert: „A
gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a
szeretet” (Péld. 10,12).
„A
parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése, és eredménye] pedig a tiszta [őszinte,
romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a szellemi élet központjából, a
bensőből, és] jó lelkiismeretből
[szellemi-önismeretből, szellemi együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés
nélküli; őszinte] hitből való [hitből
fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet.
»Más fordítás: Azért a parancsolat az, hogy a
hívőkben felébredjen Isten szeretete, amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és
őszinte hit szükséges« (1 Tim. 1,5).
**Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok (szerencsések, és a gondoktól
és bajoktól mentes az életük), akiknek
szívük tiszta [érintetlen;
vegyítetlen; őszinte; Amibe nincs idegen anyag; elegyítetlen; a szívükben
(bensőjükre nézve) tiszták, vagyis: tisztaszívűek]: mert ők az Istent meglátják [észreveszik, felfogják; mert
megjelenik, megmutatkozik nekik]” (Mát. 5,8).
Ezért figyelmeztet a Szent Szellem: „Minden féltett dolognál jobban őrizd
(óvd) meg szívedet, mert abból indul ki
minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát (tartsd távol szádtól a
csalárdságot), és az ajkak álnokságát
távoztasd el magadtól (és távolítsd el ajkadról a hamisságot)” (Péld.
4,23-24).
„Mert a szívből származnak a gonosz
gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis
tanúbizonyságok (tanúskodások), (isten)káromlások”
(Mát. 15,19).
Ezért kéri Dávid, hogy: „Tiszta
szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12).
Mert: „Kicsoda
megy fel az Úr hegyére (Isten jelenlétébe)? És kicsoda áll(hat) meg az ő
szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét (aki
nem sóvárog) hiábavalóságra, és nem
esküszik meg csalárdságra (és nem esküszik hamisan). Áldást nyer (az ilyen) az
Úrtól, és igazságot (megigazulást) az
üdvösség Istenétől” (Zsolt. 24,3-5).
Bizony: „Uram,
kicsoda tartózkodhat sátorodban (a Te gyülekezetedben), kicsoda lakozhat (tartózkodhat) szent hegyeden (jelenlétedben)? Aki tökéletességben jár (aki
feddhetetlenül él), igazságot cselekszik
(törekszik az igazságra), és igazat szól
az ő szívében (és szíve szerint igazat szól)” (Zsolt. 15,1-2). Az: „Aki
szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség (és jóindulattal beszél): annak barátja a király” (Péld. 22,11).
Azok: „… látják
(majd) az ő orcáját; és az ő neve
homlokukon lesz” (Jel. 22,4).
Hát: „Közeledjetek
az Istenhez, és (Ő) közeledni fog
hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg
szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,8).
A prófétákon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy
hogyan lehet tiszta szívre szert tenni: „És
adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem
(eltávolítom) a kőszívet (hús)testetekből, és adok néktek hússzívet. És az
én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem (azt művelem veletek), hogy az én parancsolatimban járjatok (és
rendelkezéseim szerint éljetek) és az én
törvényeimet megőrizzétek (megtartsátok) és betöltsétek (és teljesítsétek)” (Ezék. 36,26-27).
És ismét: „És adok nékik egy szívet és egy
utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő
fiaiknak ő utánuk. És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el
tőlük és a velük való jótéteménytől (jót teszek velük), és az én félelmemet adom az ő szívükbe
(és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem), hogy el ne távozzanak (és ne hajoljanak el) tőlem” (Jer. 32,39-40).
És az Ígéret beteljesült az Úr Jézusban, aki
kijelentette: „… Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)
2 Tim. 2,23 A botor [(mórosz): meggondolatlan,
ostoba, éretlen],
és gyermekes [(apaideutosz): értelmetlen, nevelésre alkalmatlan]
vitatkozásokat [(dzétészisz): vitás kérdéseket, kérdezgetéseket] pedig kerüld [(paraiteomai): mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel
hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj
ki]. Tudván, hogy
azok háborúságokat [(makhé):
harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést] szülnek [(gennaó): hoz létre, okoz, teremt, vezet]*
*Mert aki ezt szereti, és kezdeményezi: „Az felfuvalkodott, aki nem tud
semmit, és semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved,
amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú
gyanúsítások” (1 Tim. 6,4).
A Szent Szellem Pál apostolon keresztül többször figyelmezteti a hívőket,
hogy: „A szentségtelen és
(szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig
eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem
(inkább) gyakorold magadat a kegyességben
(vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1
Tim. 4,7).
És: „… azokat
szóljad (és azt hirdesd), amik az
egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit.
2,1)
2 Tim. 2,24 Az Úr (rab)szolgájának pedig nem kell [nem szabad (dei): nem szükségszerű]
torzsalkodni [(makhomai): harcolni, vitatkozni,
veszekedni, szóharcot folytatni],
hanem legyen mindenkihez [minden módon, mindenképpen, mindig és
állandóan] nyájas, [(épiosz): jóindulatú, szelíd,
barátságos, és szívélyes] tanításra alkalmas, türelmes [(anexikakosz): aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő].
»Más
fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt
nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket
szelíden nevelőnek«*
*És
folytatódik a kijelentés, Isten emberei: „Senkit ne szidalmazzanak (senkit se
szóljanak meg), ne veszekedjenek
(kerüljék a viszálykodást), gyöngédek
(megértőek) legyenek, teljes szelídséget
tanúsítván minden ember iránt” (Tit.
3,2).
Nyilvánuljon meg rajtuk, és bennük: „…
a Szellem gyümölcse: [(agapé):
Isten szerinti] szeretet, öröm, békesség,
béketűrés [(makrothümia): türelem, állhatatosság, kitartás]. Szívesség
[kedvesség], jóság [(khrésztotész):
jószívűség, becsületesség, egyenesség, használhatóság, kedvesség, szívesség,
megbízhatóság], hűség [(pisztisz):
hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség], szelídség [(praotész): szelídség,
jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság], mértékletesség [(enkrateia):
önuralom, önmérséklet, mértékletesség, önmegtartóztatás]” (Gal. 5,22).
Mert: „Az igaznak (megigazultnak)
gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30).
Legyenek bölcsek: A felülről való
bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes,
irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló, nem kételkedő és
nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik
békességesen munkálkodnak (és békességet teremtenek.)” (Jak. 3,17-18)
2 Tim. 2,25 Aki szelíden [(praotész):
szelídséggel, jóindulattal, barátságossággal,
higgadtsággal] fenyíti [(paideuó):
tanítja, oktatja, képezi; neveli] az
ellenszegülőket [(antidiatithemai
antidiatithémi): akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak, ellenkeznek,
ellenszegülnek, kötekednek].
Ha talán adna nékik az Isten megtérést [(metanoia):
az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására] az igazság [(alétheia):
a valóság, vagyis Krisztus] megismerésére
[(epignószisz): teljes
tisztánlátást a felismerésre, és megértésre]*
*Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és
az igazság ismeretére [az igazság, vagyis Isten Igéjének, és a testté lett
Igének, azaz: Krisztusnak megismerésére] eljusson” (1 Tim. 2,4).
És kövesse Krisztust, hogy róla is így szólhasson az
Úr: „Ímé [Ő] az én szolgám [az én szeretett fiam], akit (ki)választottam. az én
szerelmesem [az én szeretettem; kedvencem], akiben kedvem telik, [akit én szeretek, akiben gyönyörködöm; akiben
tetszésemet lelem]. Szellememet adom őbelé [és
Szellememet rálehelem, ráárasztom], és
[igaz] ítéletet (kriszisz: igazi
változást) hirdet a pogányoknak [és
hirdetni fogja az igazságot a népeknek; nemzeteknek]. Nem verseng [és nem szít viszályt; Nem vitatkozik indulatosan], és nem kiált(oz); az utcákon [a piacokon,
és a tereken] senki nem hallja szavát [és hangját].
A megrepedezett [és a megroppant] nádat [és nádszálat] nem töri el, és a pislogó gyertyabelet [és
füstölgő mécsest; a pislákoló lámpást] nem
oltja ki, mígnem diadalomra [vagyis győzelemre] viszi az [igaz] ítéletet
[az igazságot]” (Mát. 12,18-20).
Akiről már a próféták így szóltak: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok (és
támogatok), az én választottam, akit
szívem kedvel, (és akiben gyönyörködöm) Szellememet
adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Megrepedt nádat nem tör el (nem töri össze), a pislogó gyertyabelet (mécsest) nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog, és meg nem reped, (nem alszik ki, és nem törik össze) míg a földön törvényt tanít, (míg a
törvénynek érvényt nem szerez a földön) és
a szigetek várnak tanítására” (Ésa.
42,1.3-4)
2 Tim. 2,26 És felocsúdnának [(ananéphó):
kijózanodva, magukhoz térnének] az ördög [(diabolosz): a
sátán, a félrevezető, ellenség, ellenálló] tőréből [(pagisz):
csapdájából, kelepcéjéből],
foglyokká tétetvén az Úr (rab)szolgája
által az Isten akaratára [(theléma):
Isten elhatározása szerint].
»Más fordítás: Talán kijózanodnak, és feleszmélnek a vádló tőréből,
ki élve fogta meg őket, hogy akaratának engedelmeskedjenek«*
*Mert: „Az ilyen hitetleneknek e
világ (e világkorszak: aion) istene
megvakította elméit [gondolkozását, értelmüket] hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges
evangéliumának [örömüzenetének] világosságát,
aki az Isten képe [képmása].
»Más fordítás: Hogy
Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága (fénye) ne ragyogjon fel nekik«” (2
Kor. 4,4).
Ők azok: „Kik
értelmükben meghomályosodtak (az ő elméjükre sötétség borult), elidegenültek az isteni (az Istennek
tetsző) élettől a tudatlanság miatt
(mert megmaradtak tévelygésükben), mely
az ő szívük keménysége miatt van bennük (és megkeményedett a szívük)” (Eféz.
4,18)
olosz): a
sátán, a félrevezető, ellenség, ellenálló] tőréből [(pagisz):
csapdájából, kelepcéjéből],
foglyokká tétetvén az Úr (rab)szolgája
által az Isten akaratára [(theléma):
Isten elhatározása szerint].
»Más fordítás: Talán kijózanodnak, és feleszmélnek a vádló tőréből,
ki élve fogta meg őket, hogy akaratának engedelmeskedjenek«*
*Mert: „Az ilyen hitetleneknek e
világ (e világkorszak: aion) istene
megvakította elméit [gondolkozását, értelmüket] hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges
evangéliumának [örömüzenetének] világosságát,
aki az Isten képe [képmása].
»Más fordítás: Hogy
Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága (fénye) ne ragyogjon fel nekik«” (2
Kor. 4,4).
Ők azok: „Kik
értelmükben meghomályosodtak (az ő elméjükre sötétség borult), elidegenültek az isteni (az Istennek
tetsző) élettől a tudatlanság miatt
(mert megmaradtak tévelygésükben), mely
az ő szívük keménysége miatt van bennük (és megkeményedett a szívük)” (Eféz.
4,18)