Fejezd be a versenyt!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Az 1992-es Barcelonai Olimpiai Játékokon az atlétika történetének egyik leghihetetlenebb jelenete játszódott le. A brit Derek Redmond egész életében arról álmodott, hogy egyszer aranyérmet nyer 400 méteres síkfutásban.

Ez az álom elérhető közelségbe került, amint a startpisztoly eldördült a barcelonai elődöntőben. Élete nagy versenyét futotta, és már látta maga előtt a célvonalat, ahogy a célegyenesbe fordult. Akkor hirtelen éles fájdalom hasított a lábába. Elszakadt jobb térdszalaggal orra bukott.

A Sports Illustrated beszámolt a drámai eseményekről:

Miközben az orvosi segítség közeledett, Redmond nagy kínlódás árán felállt. „Állati ösztön volt" - vallotta később. Ugrálva újra elindult, és egy őrült kísérletet tett, hogy befejezze a versenyt. Ahogy odaért a célegyeneshez, egy nagydarab, pólóba öltözött férfi lejött a lelátóról, félrelökött egy biztonsági őrt, odarohant Redmondhoz, és átkarolta. Jim Redmond volt az, Derek édesapja. „Nem kell ezt csinálnod," mondta síró fiának. „Dehogynem!" - felelte Derek. „Na, jól van akkor," mondta Jim, „együtt befejezzük."

Úgy is tettek. A biztonsági embereket úgy kellett lerázni, miközben a fiú időnként az apa vállára hajtotta fejét. Derek futósávján maradva végigfutották a pályát a csodálkozó tömeg előtt, mely aztán felállt, üvöltött és sírt.

Derek nem aranyéremmel távozott erről a versenyről, de egy olyan édesapa hihetetlen emlékével, aki fia szenvedését látva felkelt a székéről a lelátón, hogy segítsen fiának befejezni a versenyt.

Isten pontosan ezt teszi értünk. Amikor minket fájdalom ér, és küszködünk, hogy befejezzük a versenyt, bízhatunk abban, hogy van egy szerető Atyánk, aki nem hagy bennünket magunkra. Ő otthagyta a mennyei helyét, hogy mellettünk legyen az Ő Fia, Jézus Krisztus személyében. „Én veletek vagyok minden napon" - mondja Jézus - „a világ végezetéig" (Mt 28,20).

Azért vásároltalak meg, hogy felszabadítsalak

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Az 1800-as években egy angol Kaliforniába utazott aranyat keresni. Miután több hónapig kutatott arany után, nagyon megszedte magát. Hazafelé vezető útján magállt New Orleans-ban.

Nem sokkal odaérkezése után egy csődülethez ért, ahol az emberek mind ugyanabba az irányba néztek. Ahogy közeledett az összesereglett tömeghez, rájött, hogy egy rabszolga-árverésre gyűltek össze. Angliában már több éve betiltották a rabszolgatartást, így a fiatalembert odahajtotta a kíváncsiság, hogy megnézze, hogyan kerül valaki másnak a tulajdonába. Éppen azt hallotta, hogy „eladva!", amikor a tömeghez csatlakozott. Egy középkorú fekete férfit vittek el.

Következőnek egy szép fiatal fekete lányt taszigáltak az emelvényre, és körbe kellett járnia, hogy mindenki láthassa. A bányász durva vicceket hallott, és olyan megjegyzéseket, amelyek a körülötte állók gonosz szándékairól tanúskodtak. Férfiak nevetgéltek, miközben tekintetük továbbra is az új „árucikkre" szegeződött.

Kezdődött a licit.

Egy pillanat alatt meghaladta azt, amit a legtöbb rabszolgatartó fizetett volna egy fekete lányért. Ahogy tovább emelkedett a licit, nyilvánvaló volt, hogy két férfi akarta őt. Az alkudozás közben röhögve beszéltek arról, mit fognak vele csinálni, és miről marad le a másik. A bányász csendesen állt, de belül egyre inkább elöntötte a harag. Végül az egyik férfi akkora árat ajánlott, amit a másik már nem tudott megadni. A lány letekintett. A kikiáltó hangja harsant fel: „Először, másodszor..."

Még mielőtt a végszó elhangzott volna, a bányász pontosan a kétszeresét kiáltotta oda az előbbi ajánlatnak. Olyan összeg volt ez, ami felülmúlta bármelyik ember értékét. A tömeg felröhögött, azt gondolva, hogy a bányász viccel, és csak azért mondta ezt, mert szeretné, ha az övé lehetne a lány. Az árverező intett a bányásznak, hogy lépjen előre, és mutassa meg a pénzét. A bányász kinyitotta az arannyal teli erszényt, amit az útra vitt magával. A kikiáltó hitetlenkedve csóválta a fejét, miközben odaintette a lányt.

A lány lement az emelvényről a lépcsőkön, egészen addig, míg szemtől szemben nem állt a bányásszal. Akkor szembeköpte, és fogait összeszorítva azt mondta: „Gyűlölöm!" A bányász szó nélkül letörölte az arcát, kifizette az árverezőt, kézen fogta a lányt, és otthagyta a még mindig nevetgélő tömeget.

Úgy tűnt, hogy keres valamit, ahogy egyik utcán felmentek, a másikon meg visszajöttek. Végül megállt valamilyen bolt előtt, bár a rabszolgalány nem tudta, milyen bolt lehetett. Ő kint várakozott, mialatt a piszkos arcú bányász bement, és egy idősebb férfival kezdett beszélgetni. A lány nem tudott rájönni, miről beszélnek. Egyszerre csak felemelték a hangjukat, és a lány hallotta, amint a boltos azt mondja: - De ez a törvény! Ez a törvény!

Ahogy belesett, azt látta, hogy a bányász előhúzza az erszényét, és a maradék aranyat az asztalra önti.

A boltosnak undor látszott az arcán, miközben elvette az aranyat, és bement egy hátsó helyiségbe. Egy darab papírral jött ki onnan, amit ő is, meg a bányász is aláírt.

A fiatal lány másfelé nézett, amikor a bányász kilépett az ajtón. Ő pedig kezét kinyújtva így szólt a lányhoz:

- Itt van a felszabadító leveled. Szabad vagy! A lány fel sem nézett.

A bányász ismét próbálkozott:

- Tessék, ez az irat szabadnak nyilvánít téged. Vedd el!

- Gyűlölöm magát! - válaszolta a lány, még mindig lesütött szemmel. - Miért űz gúnyt belőlem

- Szó sincs róla. Figyelj csak! - kérlelte - Ez itt a felszabadító leveled. Szabad ember vagy.

A lány ránézett a papírra, majd a bányászra, aztán ismét a papírra:

- Hiszen csak most vásárolt meg engem... és most szabadon enged?

Azért vásároltalak meg. Azért vettelek meg, hogy fölszabadítsalak.

A szép fiatal lány térdre esett a bányász előtt, miközben könnyek patakzottak az arcán.

- Azért vásárolt meg, hogy felszabadítson! Azért vásárolt meg, hogy felszabadítson! - mondta újra meg újra.

A bányász nem szólt semmit. A lány megragadta a bányász sáros csizmáját, felnézett rá, és ezt mondta:

- Én semmi mást nem akarok, csak önt szolgálni - mivel azért vásárolt meg engem, hogy felszabadítson!

Krisztus azért jött, hogy megváltson bennünket, hogy fizessen a mi szabadságunkért. Saját vérével vásárolt meg minket, hogy szabadok lehessünk!

Uram, Neked adom szívem - Csiszér László

Idézet

Milyen csodálatos hatalom az, amely soha nem kényszeríti, de mégis irányítja az akaratunkat! Isten nem töri fel a zárat, hanem mesteri módon kinyitja azt. Erre egyedül csak Ő képes.

Charles Haddon Spurgeon

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Meghallgattam az imáidat, amiket olyan dolgokért mondtál, amelyek a te felelősséged területén túl vannak, és Én látom a hitedet, és felelek rá. Csak nézd és csodáld az imádra jövő választ! Magasabbra és messzebbre jutottál, mint amit valaha lehetségesnek tartottál, Én pedig gyönyörködöm abban a vágyadban, hogy magasabbra juss a szellemi megértésben és hogy azon a szinten gyakorolhasd a hitedet. Jól van, szeretett szolgám, mondja az Úr.

Máté 25:23 Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Barabás éneke.

A dolgok közepe.

Imádság:

Úr Jézus! Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Kinyitom életem ajtaját, és elfogadlak téged, mint Megváltómat és Uramat. Köszönöm, hogy megbocsátottad bűneimet és örök életet adtál nekem. Foglald el életem trónját és formálj olyanná, amilyen akarod, hogy legyek. Ámen. (T.M.)

A nap gondolata:

A nyelvvel éppen úgy gyilkolhatunk, mint a kézzel. (Spurgeon)

A beszéd

Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. (Jakab 3,2)

 Jakab apostol a nyelv bűneiről ír ebben a részben. Nyelvünkkel vétkezünk a legtöbbet. A nyelv nagyon kicsi szerv, de sok mindenre képes. Olyan, mint a gyufa lángja, amely egy egész erdőt felgyújthat. Beszédünkkel tudunk áldani és átkozni is, megbotránkoztathatunk embereket, megörvendeztethetjük a körülöttünk élőket. Nagyon fontos, hogy kinek mit mondunk, ha képesek vagyunk beszédben nem vétkezni: akkor az apostol szerint az tökéletes ember, az egész testére zabolát tud tenni. Erre lenne szükség.

Mily sok probléma származik a helytelen beszédből, a sértegetésekből, a rosszindulatú pletykákból. Mire használjuk a nyelvünket? Építünk vagy rombolunk vele? Hagyjuk, hogy elszabaduljon és fékezetlenül rontson a másik emberen? Nem jól van ez így. Bizony sokszor elszabadul a beszédünk és sok szomorúságot okozunk társunknak. Ha már tudjuk, milyen kárt okozunk a másik embernek meggondolatlan beszédünkkel, akkor miért nem vesszük magunkat takarékra? Ebből a hiábavalóságból is meg kell térni.

Csak az újjászületett ember képes visszafogni magát, sőt természetessé válik számára a helyes beszéd, az építő gondolatok közlése, így eleveníti meg társát beszédével. (Horváth Csaba)

Áldásod áldásod jöjjön el hozzánk

Hófehérek lesztek

Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja a z Úr. Ha vétkeitek skarlát pirosak is, hófehérré válhattok. (Ésa. 1,18)

Térjetek meg!

 Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek. (csel. 3,19)

Idézet

 "A szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá." (Böjte Csaba)

Idézetek

A feltámadott Krisztus az életet végnélküli ünneppé teszi. (Athanasius)

Katonai életbiztosítás

Volt egy alhadnagy a második világháborúban, aki a Harvardon szerzett diplomát, és utána csatlakozott a hadsereghez. Mivel részt vett az R.O.T.C. (Tartalékos Tisztek Kiképző Testülete) programban, nagyon büszke volt alma materére és új alhadnagyi pozíciójára. Első feladata az volt, hogy az Oklahomai hegyekből származó újoncok egy csoportját győzze meg arról, hogy kössék meg az amerikai kormány által ajánlott katonai életbiztosítást, ami azt jelentette, hogy a kormány 10.000 dollárt fizet a családjuknak, ha szolgálat közben vesztik életüket. Bemasírozott élére vasalt egyenruhájában, csillogó rézgombjaival, és szerette volna nagyon jól végezni első feladatát, mint az amerikai hadsereg alhadnagya.

Remek szónoki képességgel, fennkölt stílusban hivatkozott ezeknek az embereknek a kötelességérzetére, családjuk iránt érzett szeretetükre és a haza iránti hűségükre. Előadása végéhez érve feltette a kérdést „Hányan akarnak katonai életbiztosítást kötni, mielőtt a tengerentúlra küldik önöket?" Senki nem felelt.

Úgy tűnt, kudarcot vall, de keménykötésű fickó volt, aki nem adja fel egykönnyen. Úgyhogy megkettőzte erőfeszítéseit, és még ragyogóbb kifejezőkészséggel tartott egy újabb lényegre törő, világos, meggyőző előadást arról, miért kellene a katonai életbiztosítást választaniuk, még mielőtt elutaznának. Megint csak a végére ért, és senki nem reagált.

Ezen a ponton kicsúszott lába alól a talaj, és olyan gondolatait kezdte megosztani velük, amiket inkább nem kellett volna felfedni. A helyzet gyorsan romlott, amikor előlépett egy bölcs idős főtörzsőrmester, az alhadnagy vállára tette a kezét, és így szólt:

Uram, hadd szóljak én a fiúkhoz. Azt hiszem, nem sikerült meggyőznie őket arról, hogy szükségük van erre a biztosításra.

A katonákhoz fordult, és azt mondta: - Uraim, a helyzet a következő. Önök tengerentúlra mennek, és ha nem kötöttek katonai életbiztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak nem kell fizetnie semmit. Ha viszont tengerentúlra mennek, és kötöttek életbiztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak tíz rongyot kell kifizetnie. Ismételjük át megint. Tengerentúlra mennek, és ha nem kötöttek biztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak nem kell fizetnie semmit. Másrész viszont, tengerentúlra mennek, és ha kötöttek biztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak tíz rongyot kell kifizetnie. Most mondják meg nekem, uraim, önök szerint kiket fog a kormány először a frontra küldeni?"

Nos, ezek után sikerült jó pár biztosítást kötnie.

Lehet, hogy azért utasítod el Jézus Krisztust, mert úgy gondolod, hogy nincs rá szükséged. Úgy gondolod, hogy jól elvagy nélküle. De vannak olyan szükségeid, amikről esetleg nem is tudsz. A francia filozófus, Blaise Pascal így fejezte ezt ki egyszer: „Minden emberben van egy Isten-alakú űr, amit csak Isten képes betölteni." Megpróbálhatod ezt az életedben levő űrt betölteni barátokkal, tárgyakkal, szexszel, népszerűséggel, pénzzel, sikerekkel - az űr mégis ott marad az életedben, mert csak egyedül Jézus képes betölteni azt a magányos helyet a szívedben.

Másik alkalmazás: Ahogy a történetből kitűnik, semmit nem lehet eladni senkinek, ha nem tudjuk megmutatni az illetőnek, hogy szüksége van rá. Ugyanígy te sem tudsz sikeresen bizonyságot tenni Krisztusról a barátaidnak, ha nem vagy tisztában a szükségeikkel, és nem segítesz nekik meglátni, hogy Jézus be tudja tölteni azt a szükséget.

„ Isten dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található Ehhez a (dicsőséges) gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van]” (Fil. 4,19)

http://velunkazisten.hu/small_story/Katonai_eletbiztositas

Joyce Meyer: Tartsd a szemed a célon!

12,1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet (dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket – Egyszerű fordítás), és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsidók)

Amikor ez a vers íródott, abban az időben az emberek sokkal jobban megértették az általa ábrázolt párhuzamot, mint manapság. A futók régen is ugyanúgy edzették a testüket a versenyre, mint ma, azonban a verseny idejére levették a ruhájukat, hogy semmi se akadályozza őket, és finom olajokkal kenték meg magukat. Nekünk is ugyanígy szükségünk van a Szent Szellem olajára, azaz kenetére, ha győzni akarunk, és mindent el kell távolítanunk az éltünkből, ami akadályoz abban, hogy megfussuk az előttünk lévő pályát.

Ha túlvállaljuk magunkat, az megakadályoz abban, hogy fejlesszük a potenciálunkat. Ha hagyjuk, hogy mások irányítsanak minket, vagy nem tudunk nem-et mondani, akkor is ugyanez történik. Ha túlságosan elfoglaljuk magunkat mások céljaival és látásával, vagy belebonyolódunk mások problémáiba, ahelyett, hogy a szemünket a célon tartanánk, akkor ezek a dolgok meg fognak akadályozni abban, hogy betöltsük küldetésünket.

Ha azt akarjuk tenni, amire Isten elhívott minket, akkor a célra kell összpontosítanunk, mert a világ mindig kínálni fog valamit, ami elvonja a figyelmünket. Próbálunk Bibliát olvasni, és valaki félbeszakít. Próbálunk imádkozni, és elkezd csörögni a telefon. Egyik figyelem-elterelés jön a másik után. Előbb vagy utóbb meg kell tanulnunk nem-et mondani. Eltökéltnek kell lennünk és nem szabad hagynunk, hogy bármi is megakadályozzon abban, hogy betöltsük Isten tervét és célját az életünkben.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

A menny a hazánk.

A Krisztus nélküli világ

Isten szeretete

Mily drága a Te szereteted Istenem (Zsolt 36,8)