Gal. 3,1 Óh balgatag [nem gondolkodó, ostoba; értetlen; esztelen; oktalan; értelmetlen] Galáciabeliek [galaták], kicsoda igézett [babonázott] meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak [(alétheia): valóság = Igének],kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? [amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust]*
*És így folytatja az apostol: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra [örömüzenethez; jó hírhez] hajlotok [(metatithémi): mássá tesz, megváltoztat; elfordul, elpártol valakitől; átáll, eltántorodik]” (Gal. 1,6)
„Most azonban, hogy (miután) megismertétek az Istent, sőt (vagy még inkább) hogy megismert titeket az Isten, miként (hogyan) tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló (szegény) elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok (hogyan akartok szolgájukká lenni)?
Megtartjátok (aggódva figyeltek) a napokat/ra és hónapokat/ra és időket/re (évszakokra), meg az esztendőket/re. (attól) Féltelek titeket, hogy (talán) hiába fáradoztam körültetek (értetek).
Mondjátok meg nékem (ti), akik a törvény (uralma) alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt? Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól (rabszolganőtől), és a másik a szabadostól (a szabadtól).
De a szolgálótól (rabszolganőtől) való (csak) (hús)test szerint született; a szabadostól (a szabadtól) való pedig az ígéret által.
Ezek mást példáznak (ezeket átvitt értelemben kell venni): mert azok az asszonyok a két szövetség (két szövetséget jelentenek), az egyik a Sinai hegyről való (Sínai-hegyi szövetség amely), szolgaságra szülő, ez Hágár, Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos (megfelel) pedig a mostani Jeruzsálemhez/nek, nevezetesen fiaival együtt szolgál (amely szolgaságban van fiaival együtt).
De a magasságos (a mennyei /Szó szerint: felső/) Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja, Mi pedig, atyámfiai (és ti, testvéreim), Izsák szerint (Izsák módjára), ígéretnek gyermekei vagyunk.
De valamint akkor a (hús)test szerint született üldözte a Szellem szerint valót, úgy (van ez) most is.
De mit mond az Írás? Űzd ki (el) a szolgálót (rabszolganőt) és az ő fiát; mert a szolgáló (rabszolganő) fia nem örököl (együtt) a szabad nő (asszony) fiával. Annakokáért, atyámfiai (ezért tehát testvéreim), (mi) nem vagyunk a szolgáló (rabszolganő) fiai, hanem a szabadoséi (a szabad asszony gyermekei vagyunk).
Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított (mert Krisztus szabadságra szabadított meg minket), álljatok meg (tehát szilárdan), és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával (és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni).
Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.
Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből (pedig) kiestetek. Mert mi (ugyanis) a Szellem által, hitből várjuk az igazság (megigazulás) reménységét.
Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér (számít) semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem (csak) a szeretet által munkálkodó hit. (eddig)
Jól futottatok; kicsoda gátolt (akadályozott) meg titeket (abban), hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak (alétheia: valóságnak, Igének)?
Ez a hitetés (félrevezetés) nem attól van, aki titeket hív. Kis (kevés) kovász az egész tésztát megkeleszti.
Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek (egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni); de aki titeket megzavar, elveszi az ítéletet (büntetését), bárki legyen (is az).
Én pedig atyámfiai (engem pedig, testvéreim), ha még (mindig) a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? (hiszen) Akkor eltöröltetett (megszűnik) a kereszt (kínoszlop) botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik titeket bujtogatnak (lázítanak)” (Gal. 4,9-11.21-26.28-5,12
„Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak!” (Luk. 24,25)
De: „[pedig] mi a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust hirdetjük, [prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés, [(szkandalon) tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság; oktalanság, képtelenség]” (1Kor. 1,23)
Az apostol félelmének ad hangot mindazok felé, akik – megmásítják az Evangéliumot annak ellenére, hogy – megkapták Istentől elhívásukat: „Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől.
Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más szellemet fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek” (2 Kor. 11,3-4)
Gal. 3,2 Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Szellemet, avagy a hit hallásából?*
*És így folytatódik a kijelentés: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből [tettei alapján], hanem a Jézus Krisztusban való hit által. [Jézus Krisztus hite által].
Mi is Krisztus Jézusban hittünk [elfogadtuk Jézus Krisztus hitét], hogy megigazuljunk [igazzá váljunk] a Krisztusban való hitből [Krisztus hite által] és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem. [a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá]” (Gal. 2,16)
Hiszen: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által (újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által), Melyet (Akit) kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó Jézus Krisztusunk (a mi Üdvözítőnk) által” (Tit. 3,5-6)
„Mert kegyelemből [(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm. Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné] tartattatok meg [részesültetek a megváltásban; üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [nem a magatok érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. [dicsekedhessék]” (Eféz. 2,8-9)
„Hiszen azt tartjuk, (valljuk, állítjuk) hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)
„Hogyan lehetséges akkor (hol marad tehát az ember számára) a dicsekvés (lehetősége, amivel büszkélkedhet)? Lehetetlenné vált (szétfoszlott; kirekesztetett; semmivé lett; kizáratott). Milyen törvény által? A cselekedeteké (a tettek törvénye) által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember (hústest) se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29)
„Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9)
Gal. 3,3 Ennyire esztelenek [értelmetlenek; balgák; nem gondolkodó, ostobák, oktalanok] vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most [hús]testben fejeznétek be?
Gal. 3,4 Annyit szenvedtetek [akkora élményt éltetek át] hiába? Ha ugyan [ha csakugyan] hiába. [Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába]*
*Tehát: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk (amit elértünk), hanem teljes jutalmat nyerjünk” (2 Ján. 1,8)
Gal. 3,5 Annakokáért, aki a Szellemet szolgáltatja (nyújtja) néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek [és hatalmas erőkkel (erő-megnyilvánulásokkal, csodatevő erővel) munkálkodik közöttetek], a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekszi-é?
Gal. 3,6 Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul. [megigazulásul; Isten őt azért igaznak fogadta el]*
*Az Úr ígéretet tesz Ábrámnak, aki erre így válaszol: „És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkül járok (gyermektelen vagyok), és az, akire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer (és házamat a damaszkuszi Eliézer örökli)?
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje (ezért a házamnál született szolga) lesz az én örökösöm.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez (ő) lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból (aki tőled) származik, az (ő) lesz a te örökösöd.
És kivivé (kivezette) őt (az ÚR), és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod (meg tudod számlálni); - és monda néki: Így lészen a te magod.
És hitt (Ábrám) az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul (aki ezért igaznak fogadta el őt)” (1 Móz. 15,2-6)
Pál apostol idézi a kijelentést: „Mit mondjunk tehát, [mivel ez így van, kérdezzük csak] mit ért el [mit nyert volna hústest szerint; mire jutott] Ábrahám (sokaság atyja), a mi (hús)test szerinti ősatyánk a saját erejéből?
Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből [tettei eredményeként] igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, [lenne alapja a dicsekvésre] de nem Isten előtt. [csakhogy nincs erre lehetőség az Istennel szemben]
De mit mond az Írás? „Hitt [pedig] Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be [tulajdonította] neki igazságul. [és ez megigazulására szolgált]” (Róm. 4,1-3)
És miután Isten megigazulttá tesz, ezután jönnek a hit cselekedetei: „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23)
És hogy milyen cselekedetek által igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy miért vitte Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket” (Róm. 4,17)
És tovább folytatódik a kijelentés: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki (induljon el) arra a helyre, amelyet örökölendő vala (amelyet örökségül fog kapni), és kiméne (elindult), nem tudván, hová megy.
Hit által lakott (telepedett le) az ígéret földén, mint idegenben (mint idegen országban), sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon (ugyanannak az) ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró (azt a szilárd alapokon nyugvó) várost, melynek (tervezője) építője és alkotója az Isten.
Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte (kapta). (Készen volt rá, hogy feláldozza egyszülöttét, ő, aki ígéretképpen kapta),
Akinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; Úgy gondolkozván (azt tartotta ugyanis, és biztosra vette), hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen (mintegy előképül) visszanyerte (aki így a feltámadás példájává lett)” (Zsid. 11,8-10)
Gal. 3,7 Értsétek meg [ismerjétek fel] tehát, hogy akik hitből vannak [hitből élnek], azok az Ábrahám fiai*
*Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1Móz. 12,7)
És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)
Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, (akkor) tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)
„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).
És folytatódik a kijelentés: „Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai; [nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem az ígéret fiait [gyermekeit] tekinti [nevezi] magul” (Róm. 9,8).
„Mert nem a törvény által [nem a törvény közvetítésével] adatott [szólt] az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának hogy e világnak [kozmosz = világegyetem] örököse [birtokosa] lesz, hanem a hitnek igazsága által. [hit általi megigazulás alapján].
Mert ha a törvény alá rendeltek [a törvényből valók; (a törvény alapján állók)] az örökösök, [birtokosok] akkor a hit hiábavaló [üressé, hasztalanná, hatástalanná lett] az ígéret pedig érdektelen [haszontalan; semmis; eltöröltetett; hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad; nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata].
Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez]. Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]
Azért [adatott kizárólag csak] hitből, hogy [ugyanakkor minden] kegyelemből legyen; hogy erős [bizonyos; szilárd] legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, [akik alá vannak vetve a törvénynek] hanem az Ábrahám hitéből valónak [hitét követőknek] is, aki [Ő] mindnyájunknak atyánk” (Róm. 4,13-16)
Gal. 3,8 Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat [az összes nemzeteket], eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek [az összes nemzetek].
Gal. 3,9 Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal*
*És így folytatódik a kijelentés: „mert egy az Isten, aki megigazítja [megigazulttá nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint aki] a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által. [a hiten keresztül]” (Róm. 3,30)
Mert Ábrahám: „… a körülmetélkedés jelét [ismertetőjelét, jegyét; jelképét] is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül [pecsét (mint védelem vagy megóvás); - a rányomott bélyeg (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként)] kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el.
És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is (menetel, lépést tart) a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait” (Róm. 4,11-12)
„Amire el is hívott minket [ilyen edényekül hívott el minket is] nemcsak a zsidók, hanem a pogányok [nemzetek] közül is. Amint Hóseásnál (Jehova az üdvösség) is mondja: Népemnek nevezem, [hívom] amely nem volt az én népem [azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni] és szeretettnek [kedveltnek] azt, ami nem volt szeretett. [amelyet nem szeretek, (agapé=Isten szerinti) szeretett népemnek;
és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.” (Róm. 9,24-26)
Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22)
Péter apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.
Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10)
És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós. 1,10)
Gal. 3,10 Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak [a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak], átok alatt vannak [átok sújtja]; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban [aki nem tartja meg hűségesen], amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje*
*És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat (és nem a szerint cselekszik)! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)
„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott (az az ember) mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit (aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire).
Amelyet akkor (azon a napon) parancsoltam a ti atyáitoknak (őseiteknek), amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből (vaskohóból), mondván: Halljátok meg az én szómat (és hallgassatok szavamra), és cselekedjétek (teljesítsétek) mindazokat, amiket én parancsolok néktek, és (akkor) népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer. 11,3-4)
„Mostan azért ha figyelmesen (és engedelmesen) hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim (az én tulajdonom); mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma (királysága) és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” (2 Móz. 19,5-6)
Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem a fenti kijelentést: „[mi azonban] Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, [azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve] hogy elnémuljon [bedugassék; betömessék] minden száj, és az egész világot [világegyetemet] Isten ítélje meg” (Róm. 3,19)
„Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [Irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)
Mert: „… az Írás mindent (mindenkit) bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből (Jézus Krisztusban vetett hit alapján) adassék a hívőknek (azoknak, akik hisznek)” (Gal. 3,22)
Ugyanis: „… a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4)
A pogányokhoz (nemzetekből valókhoz pedig így szól az Úr. „Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (tiétek, a hívőké a tisztesség) (számotokra, hívők számára tehát érték). Az engedetleneknek (akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen, hitetlenek) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek), (megtagadtak, elutasítottak), az lett a szegeletnek fejévé (szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (botlás) kövévé s botránkozásnak (botrány) sziklájává.
Akik engedetlenek (nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) lévén, (bele) megütköznek (nekicsapódik, nekirohan), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1Pét 2:7-8)
Gal. 3,11 Hogy pedig a törvény által [a törvény útján] senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló [világos, egyértelmű], mert az igaz ember hitből él*
*Így folytatódik a kijelentés: „Hiszen azt tartjuk, [állítjuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)
„Az igaz (az én igaz emberem) pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem (egész lényem)” (Zsid. 10,38)
Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből [tettei alapján], hanem a Jézus Krisztusban való hit által. [Jézus Krisztus hite által].
Mi is Krisztus Jézusban hittünk [elfogadtuk Jézus Krisztus hitét], hogy megigazuljunk [igazzá váljunk] a Krisztusban való hitből [Krisztus hite által] és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem. [a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá]” (Gal. 2,16)
„Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, (hogy) aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből (pedig) kiestetek.
Mert mi (ugyanis) a Szellem által, hitből várjuk az igazság (megigazulás) reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés (nem számít) nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem (csak) a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,3-6)
Mert: „Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket;(nem munkálkodik)] hanem hisz abban, aki megigazítja [igazzá (megigazulttá) nyilvánítja] az istentelent (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) annak a hite számít [tulajdoníttatik; szolgál] igazságnak. [megigazulásul] (az Isten kegyelmének végzése szerint).
Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22)
Így hangzik a prófécia: „Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke //énje, érzései; személye// (az elbizakodott ember nem őszinte lelkű //énje, érzései; személye//); az igaz (a megigazult ember) pedig az ő hite által él” (Hab. 2,4)
És az apostol folytatja: „Mert (ugyanis) az előbbi (egy korábbi) parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan (használhatatlan,)” (Zsid. 7,18)
„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett].
Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés miatt]. Kárhoztatá a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a (hús)testben levő bűnt (céltévesztést]” (Róm. 8,3)
Gal. 3,12 A törvény pedig nincs hitből [nem a hitből származik; nem a hit alapján követelőzik], hanem amely ember cselekszi [betölti, megteszi] azokat, élni fog azok által*
*Az Úr parancsa így hangzott: „Tartsátok (őrizzétek) meg azért az én rendeleteimet (döntéseimet) és az én végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5)
És az apostol idézi a törvényt: „Mert Mózes a törvényből való [eredő] igazságról [megigazulásról] azt írja, hogy aki azokat cselekszi, [megtartja; betölti; teljesíti; megteszi] él azok által” (Róm. 10,5)
Gal. 3,13 Krisztus váltott meg minket [kivásárolt bennünket; váltságdíj ellenében felszabadított] a törvény átkától [átka alól]* átokká [az átok hordozójává] levén [átok alá került] érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki (száraz)fán függ**
*Mert Isten: „… azt, aki bűnt (hamartia: céltévesztés) nem ismert, bűnné (hamartia: céltévesztés) tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21)
„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)
„hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
„Az Ő (Isten) munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30)
Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)
Pál apostol búcsúzik az efézusi vénektől, s egyben kijelentést nyer, hogy ki a Szabadító, aki népet szerzett magának: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (őrizőkké) tett, az Isten anyaszentegyházának (ekklészia: kihívottak közösségének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28)
Ézsaiás prófétán keresztül ezt már kijelentette Isten: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR (JHVH= Jehova) -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett (alkottatott) Isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok az ÚR (JHVH= Jehova), rajtam kívül nincs szabadító” (Ésa. 43,10-11)
**A törvény kimondja: „Ha valakiben halálos ítéletre való bűn (hamartia: céltévesztés) van (főbenjáró vétket követ el), és megölik (és kivégzik), és felakasztatod azt fára: Ne maradjon éjjel az ő holtteste (szóma: holttest, tetem; a földi élet megjelenési formája) a fán, hanem (okvetlenül) temesd el azt még azon a napon.
Mert átkozott Isten előtt, aki fán függ (az akasztott ember); és meg ne fertéztessed (ne tedd tisztátalanná; ne szennyezd be, ne mocskold be) azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül” (5 Móz. 21,22-23)
Gal. 3,14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon [szálljon a nemzetekre], hogy a Szellem ígéretét elnyerjük [befogadjuk] hit által. [a hiten keresztül]*
*A tanítványok ugyanolyan hatalommal kerültek felruházásra, mint az Úr Jézus: „… monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött (el) vala az Atya, én is akképpen küldelek (el) titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21)
És az ige bizonyságtétele az Úr Jézusról: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek (az ördög hatalma alatt voltak), mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38)
Így valósult meg az előképben kijelentett prófécia: „És megkeményíté az Úr a Fáraónak, az égyiptomi királynak szívét, hogy űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal (hatalmas kéz segítségével vonultak ki.)” (2 Móz. 14,8)
Gal. 3,15 Atyámfiai [testvéreim]! Ember szerint szólok [emberi szokásra hivatkozom]. Lám az embernek megerősített [jogerős, hitelesített] testámentomát [végrendeletét, szövetségkötését] senki erőtlenné nem teszi [senki sem hatálytalaníthatja, érvénytelenítheti, nem másíthatja meg], sem ahhoz hozzá nem ád [nem toldhat, záradékkal nem láthatja el]*
*Mert még az emberi szokás szerint is: „… ahol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék. Mivel a végrendelet holtak után jogerős (csak halál esetén érvényes), különben pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes” (Zsid. 9,16-17)
Ezért kellett az Úr Jézusnak meghalni: „És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő (Krisztus), hogy meghalván az első szövetségbeli (az első szövetség alatt elkövetett) bűnök váltságáért, a hivatottak (az elhívottak) elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét” (Zsid. 9,15)
Gal. 3,16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak [lettek kijelentve] és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus*
*Az Ábrahámnak tett ígéret így hangzott: „És nagy nemzetté (néppé) teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom (naggyá teszem) a te nevedet, és áldás leszesz.
És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz (gyaláz), megátkozom azt: és megáldatnak te benned (Általad nyer áldást) a föld minden nemzetségei”
„És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad” (1 Móz. 12,2-3; 17,7)
És az Újszövetségben nyer kijelentést, hogy ki az Ábrahám magja: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről.
És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) És a pogányokból (nemzetekből) megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)
Gal. 3,17 Ezt mondom [ezzel azt akarom mondani] pedig, hogy a kötést [szövetséget, végrendeletet], melyet Isten először [előzőleg] megerősített a Krisztusra nézve [hogy az Istentől korábban jogerőre emelt végrendeletet], a négyszázharminc esztendő multán keletkezett [adott] törvény nem teszi erőtlenné [érvénytelenné], hogy megsemmisítse [megszüntesse, megsemmisítse] az ígéretet. [az ígéret tehát nem vesztheti el hatályát]*
*Ez a törvény pedig a Hóreben (jelentése: pusztaság, sivatag; száraz, forró) adott Tóra volt, ahogy erről bizonyságot tesz az Ige: „Az Izráel fiainak lakása pedig, amíg Égyiptomban laknak, négyszáz harminc esztendő vala. És lőn a négyszáz harminc esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Egyiptomnak (jelentése: kettős teher, dupla nehézség) földéről” (2 Móz. 12,40-41)
„És monda az Úr Ábrámnak: „Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön (egy olyan országban), mely nem övé, és szolgálatra szorítják (rabszolgává teszik), és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig” (1 Móz. 15,13)
István is erről tesz bizonyságot a zsidók nagytanácsa előtt: „Akkor kimenvén a Káldeusok (jelentése: férfias, harcias) földéből, lakozék Háránban (jelentése: hegyes vidék, hegyi lakó; szabad; haragos).
És onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, amelyen ti most laktok: És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke.
Szólt pedig az Isten akképpen, hogy az ő magva zsellér (jövevény) lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik (és rabszolgává teszik) azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig” (Csel. 7,4-6)
Pedig az Ábrahámnak tett ígéret így szólt: „És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei” (1 Móz. 28,14)
Ez az ígéret pedig Krisztus és az Ő testére vonatkozott, ahogy erről bizonyságot is tesz az Írás: „… És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)
És Őróla – aki az övéi közzé jött el,– így hangzik a prófécia: „Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön (országban) úgy, mint valami jövevény, és mint valami utas (vándorként), aki éjjeli szállásra tér be?
Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram (JHVH= Jehova), és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket!” (Jer. 14,8-9)
Gal. 3,18 Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten. [kegyelme]*
*És megerősíti a Szent Szellem a kijelentést: „Mert nem a törvény által [közvetítésével] adatott [szólt] az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak [kozmosz = világegyetem] örököse [birtokosa] lesz, hanem a hitnek igazsága által. [hit általi megigazulás alapján]
Mert ha a törvény alá rendeltek [a törvényből valók; (a törvény alapján állók)] az örökösök, [birtokosok] akkor a hit hiábavaló [üressé, hasztalanná, hatástalanná lett] az ígéret pedig érdektelen [haszontalan; semmis; eltöröltetett; hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad; nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata]” (Róm. 4,13-14)
Gal. 3,19 Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott [törvényszegések (áthágások) miatt toldották meg vele az ígéretet], amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében. [Angyalok által lett érvényes (adták parancsba), közvetítő révén (közbenjáró kezén át)]*
*És a kijelentés folytatódik: „A törvény pedig bejött [közbejött; azért csúszott be a kegyelem mellett], hogy a bűn [félre-csúszás, botlás és elhajlás] megnövekedjék. [fokozódjék; bőséges legyen; hogy vele szaporodjék a bukás; hogy megsokasítsa az elesést].
De ahol megnövekedik [elhatalmasodik; megsokasodik] a bűn [céltévesztés] ott [azt messze felülmúlva] a kegyelem sokkal inkább bővölködik [megszaporodott; ott még bőségesebben kiáradt]” (Róm. 5,20)
Hogy ki volt a közbenjáró, és miért, azt Mózes kijelentése tartalmazza: „Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben (akkor), hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét (igéit); mert ti a tűztől féltek vala, és nem menétek fel a hegyre)…” ( 5 Móz. 5,5)
„Ez pedig az áldás, amellyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az ő halála előtt. Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyről (jelentése: SÍNAI-HEGY= Szin [sár, szenny, mocsár; (az ingovány vidéke)] puszta hegye) jött, és Szeirből (jelentése: szőrös, durva, nyers, Edom=Ádám (ember) lakóhelye) támadt fel nékik (ragyogott rájuk).
Párán hegyéről (jelentése: szépség, ékesség) ragyogott elő (tündökölt), tízezer szent közül jelent meg (megérkezett szent seregével), jobbja felől tüzes törvény vala számukra (jobbján lángoló tűzzel)” (5 Móz. 33,1-2)
„Az egész nép pedig látja (szemtanúja) vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle (reszketni kezdett), és hátrább (távolabbra) álla. És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk (rád); de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk” (2 Móz. 20,18-19)
István vértanú bizonyságtétele a szanhedrin előtt: „Ez ama Mózes (jelentése: a vízből kihúzott), ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai (testvéreitek) közül, mint engem (hozzám hasonlót): azt hallgassátok.
Ez az, aki ott volt a gyülekezetben, a pusztában a Sinai hegyen (jelentése: Szin [sár, szenny, mocsár; (az ingovány vidéke)] puszta hegye) a vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal (atyáink és az angyal között aki szólt hozzá a Sínai-hegyen): ki élő igéket vőn, hogy nékünk (át)adja” (Csel. 7,37-38)
De: „A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették (akik megjövendölték) amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek; Akik (bár) a törvényt angyalok rendelésére (közvetítésével) vettétek (kaptátok), és (mégsem) tartottátok meg” (Csel. 7,52-53)
Figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek: „Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk (még jobban kell figyelnünk), hogy valaha (valamiképpen) el ne sodortassunk.
Mert ha az angyaloktól (angyalok által) hirdetett beszéd (ige) erős volt és minden bűn (törvényszegés) és engedetlenség elvette igazságos büntetését:
Mimódon (akkor hogyan) menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? Amelyet, miután kezdetben hirdetett (először) az Úr, azok (pedig), akik hallották, biztosítottak (megerősítették ezt) számunkra” (Zsid. 2,1-3)
Gal. 3,20 A közbenjáró pedig nem egyé, Isten ellenben egy. [Más fordítások szerint: Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy; A közvetítő azonban nem egy személy közvetítője, Isten pedig egy]*
*A közbenjáróról így hangzik a prófécia: „És (amikor) látá, hogy nincsen (ott) senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért (saját) karja segít néki, és (saját) igazsága gyámolítja (támogatta) őt.
És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás (védelmező) sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással (felindulással) vevé magát körül, mint egy palásttal” (Ésa. 59,16-17)
„Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim (a megtorlás) esztendeje eljött. Körültekinték és (föltekintettem de) nem vala segítő, s álmélkodám (csodálkoztam) és nem vala gyámolító (mert nem volt támogatóm), és segített nékem (saját) karom, és haragom (felindulásom) gyámolított engem!” (Ésa. 63,4-5)
És az Úr karjáról így beszél Pál apostol: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1 Tim. 2,5)
Gal. 3,21 A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e [ellentétben áll]? Távol legyen [egyáltalán nem]! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni [életet adni, ha a törvénynek lett volna éltető ereje], valóban a törvényből volna [a törvény megtartásából származnék (fakadna)] az igazság [a megigazulás]*
*De az Úr adott egy új lehetőséget minden embernek, aki ezt elfogadja: „Mert a Jézus Krisztusban való élet [A természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől.
Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett].
Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés miatt].
Kárhoztatá a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a (hús)testben levő bűnt, céltévesztést].
Hogy a törvénynek igazsága [igazzá-tétel eredménye] beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem]” (Róm. 8,2-4)
Gal. 3,22 De az Írás mindent bűn [(hamartia): céltévesztés] alá rekesztett [összezárt], hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből [Jézus Krisztus hite által] adassék a hívőknek*
*És folytatják az apostolok: „Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)
Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)
Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)
„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme (a sátán) megítéltetett” (Ján. 16,11)
„Most van e világ kárhoztatása (megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31)
Gal. 3,23 Mielőtt pedig eljött (elérkezett) a hit, törvény alatt őriztettünk [a törvény fogott össze és őrzött meg minket a hitnek], egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig [míg a hit le nem lepleződik].
Gal. 3,24 Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké [Krisztushoz vezető nevelőnkké] lett, hogy hitből [a hit alapján] igazuljunk meg*
*És így folytatódik a kijelentés: „Mert a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4)
„Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez” (Zsid. 7,19)
„Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]” (Róm. 4,15)
„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak (az eljövendő javaknak csak) árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg (de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza), ennél fogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek (rendszeresen bemutatnak), sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1)
„Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,17)
Gal. 3,25 De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő [nevelő] mester alatt. [kikerültünk a nevelő keze alól]
Gal. 3,26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. [A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül]*
*Mert: „Valakik pedig befogadák őt (az Úr Jézust), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek.
Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13)
Gal. 3,27 Mert [mindannyian] akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel [öltöttétek magatokra]*
*És így folytatja az apostol: „Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné, tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]” (Róm. 6,6)
„Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?
Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk” (Róm. 6,3-4)
Ugyanis: A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.
És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [paraptóma: melléesés; melléfogás, hiba; hibás lépés] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13)
„Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...” (Eféz. 4,22-24)
„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2)
Tehát: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12)
Hanem: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15)
„És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz].
Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy]
hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2)
És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23)
És: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)
Hiszen már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt (aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt):
Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetéltség és körülmetéletlenség, idegen (barbár), szkíta, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,10-11)
Gal. 3,28 Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban*
*Azért: „Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [azaz: pogányok] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át].
Ezért: „… nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [azaz: pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják”(1 Kor. 12,13; Róm. 10,12)
Gal. 3,29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök*
*Mert: „Ti… Krisztusé [vagytok] Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,23)
És Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)
Ábrahámnak pedig azt ígérte Isten, hogy: „...e világnak örököse lesz...” (Róm. 4,13)
És ti vagytok: „...örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm. 8,17) Krisztus örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr Jézus: „...Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18)
És Ő: „Felül (van) minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: Mert Isten: az Ő lábai alá vetett mindeneket, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste (szóma: személye), teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel” (Eféz. 1,21-23)
„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: személyében), És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 2,9-10)
És: „Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta (elküldötte) az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek (akaratából) örököse is Krisztus által” (Gal. 4,6-7)
