Zsoltár 25. IMA VESZÉLY IDEJÉN.

Zsolt. 25,1 Végig Dávid zsoltára, dicsőítése. Uram, Jahve Örökkévaló, hozzád emelem fel szívemet.333

Zsolt. 25,2 Istenem! Benned bízom, Benned reménykedem; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hogy meg gyaláztassam, és meg ne piruljak. Ne örüljenek rajtam, ne nevessenek ki, ne ujjongjanak fölöttem ellenségeim, és ne diadalmaskodjanak rajtam.334

Zsolt. 25,3 Senki se szégyenkezzen, és csalódjon várakozásában, reményében, aki Téged vár, és Benned reménykedik. Szégyenkezzen, és csalódjon várakozásában, aki ok nélkül hűtlenkedik, elpártol, áruló módon cselekszik.335

Zsolt. 25,4 Útjaidat Uram, Jahve Örökkévaló ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.336

Zsolt. 25,5 Vezess hűségesen a Te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító, megmentő, üdvözítő Istenem, és gyámolom. Mindennap várlak téged, mindig benned reménykedem, és tebenned bízom szüntelen.337

Zsolt. 25,6 Emlékezzél meg Uram, Jahve Örökkévaló, irgalmasságodról, könyörületedről, kegyelmedről, és szeretetedről, hisz azok időtlen időktől fogva valók.338

Zsolt. 25,7 Ifjúságomnak tévedéseiről, céltévesztéséről, botlásairól, félrelépéséről, az útról való letéréséről, és lázadásomról, elszakadásomról ne emlékezzél meg, ne tartsd emlékezetedbe, és ne tartsd számon, ne idézd fel többé, ne gondolj vissza. Kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam a te jóvoltodért, mert te jóságos vagy Uram, Jahve Örökkévaló!339

Zsolt. 25,8 Jó és: igazságos az Úr, Jahve az Örökkévaló, azért útba igazítja a vétkezőket, a céltévesztőket.340

Zsolt. 25,9 Igazságban vezérli az alázatosokat, és az ő útjára  tanítja meg a szerény, szelíd elnyomottakat.341

Zsolt. 25,10 Az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak minden útja kegyelem, minden ösvénye szeretet, és hűség, szilárdság, stabilitás, állandóság, biztonság azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megőrzik.342

Zsolt. 25,11 A te nevedért, Uram, Jahve Örökkévaló, bocsásd meg bűnömet, hogy elvétettem a célt, mert súlyos az.343

Zsolt. 25,12 Kicsoda az az ember, aki tiszteli az Urat, Jahvét az Örökkévalót? Ő oktatja, hogy melyik utat válassza.344

Zsolt. 25,13 Annak élete boldog, sikeres, áldott, és magzatja, gyermeke birtokba veszi az országot.345

Zsolt. 25,14 Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja nekik.346

Zsolt. 25,15 Szemeim szüntelenül, és állandóan az Úrra néznek, mert Ő húzza ki a tőrből lábamat, Ő szabadít ki a hálóból.347

Zsolt. 25,16 Fordulj felém, és tekints reám! Könyörülj rajtam, légy kegyelmes hozzám, mert árva és magányos és elnyomott, szerencsétlen, nyomorult vagyok.348

Zsolt. 25,17 Igen megsokasodtak szívemnek, bensőmnek szorongásai, nyomorúságai, gyötrelmei. Adj enyhülést szívem gyötrelmének és szabadíts, ments meg, vezess ki bajaimból, szorult helyzetemből, szükségeimből, ínségemből.349

Zsolt. 25,18 Lásd meg szegénységemet, nyomorúságomat, szenvedésemet, szorultságomat, és gyötrődésemet, bajomat, megalázottságomat; bocsásd meg, és vedd el minden bűnömet, minden vétkemet.

Zsolt. 25,19 Lásd meg mekkora elleneim száma és kegyetlen gyűlölettel gyűlölnek engem.350

Zsolt. 25,20 Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem, oltalmat / menedéket Nálad kerestem.351

Zsolt. 25,21 Ártatlanság, feddhetetlenség, igazság védelmezzenek, és óvjanak meg engem, mert téged várlak, és benned reménykedem.

Zsolt. 25,22 Mentsd ki, szabadítsd ki, ó Uram Isten Izráelt minden bajából, nyomorúságából, minden szorongattatásából.

---

333 És így folytatja Dávid: „Vidámítsd meg a te szolgádat, mert hozzád emelem fel Uram szívemet” (Zsolt. 86,4). „Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódom” (Zsolt. 143,8). Erre buzdít a próféta is: „Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez, aki a mennyekben van” (Siral. 3,41).

334 Dávid újra - és újra így kiált az Úrhoz: „Nézz ide, tekints rám, hallgass meg, és felelj nékem Uram, Jahve Örökkévaló Istenem; világosítsd meg, és ragyogtasd fel szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra. Hogy ne mondja, és ne dicsekedjék ellenségem: legyőztem őt, végeztem vele, hatalmat vettem rajta. Háborgatóim, ellenfeleim, szorongatóim ne örüljenek, ne örvendezzenek, és ne ujjonghassanak, hogy tántorgok” (Zsolt. 13,4-5). Mert: „Te benned bíztam, Hozzád menekülök Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. Ments meg engem irgalmasan. Kezedre bízom életemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten” (Zsolt. 31,2.6). És most is csak: „Te benned bízom, Hozzád menekülök Uram! Ne szégyenüljek meg soha. A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem” (Zsolt. 71,1-2). Már: „Korán hallasd velem kegyelmedet. Hagy halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, mert bízom Benned! Mutasd meg nékem az utat, melyen járjak, mert hozzád vágyódom. Szabadíts meg engem ellenségeimtől Uram; hozzád menekülök, nálad keresek oltalmat!” (Zsolt. 143,8-9).

335 Dávidon keresztül tanít a Szent Szellem harcolni az ellenség ellen: „Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak és tűnjenek el a holtak hazájában. A hazug ajkak némuljanak el, amelyek vakmerően, kihívóan, gőgösen szólnak, és beszélnek kevélységgel és megvetéssel az igaz ellen” (Zsolt. 31,18-19). „Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem!” (Zsolt. 35,4). „Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, akik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, akik bajomat kívánják” (Zsolt. 40,15). Jeremiás próféta is így harcol: „Szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; ők rettegjenek, és ne én rettegjek; hozz reájuk háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket!” (Jer. 17,18). Az Újszövetségben pedig azt is kijelenti az Úr, hogy ki az ellenség, aki ellen harcolt Dávid – aki próféta volt, – és hogyan kell harcolni ellene: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög ...Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben” (1 Pét. 5,8-9). „Mert nem vér és hústest ellen van nékünk tusakodásunk, harcunk, és kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk, birkóznunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet, e létkor sötétségének világbírói, és a világ ura ellen, és a gonoszság rosszindulatú szellemei ellen, azaz: a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek, erők és hatalmak ellen, melyek a magasságban vannak.  Annakokáért vegyétek föl, és hordozzátok az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok, és szembeszállhassatok, harcolhassatok ama gonosz napon - a veszedelmes időben, - és mindeneket elvégezvén megállhassatok a gonosszal szemben.  Álljatok hát elő, körül övezvén csípőtöket igazlelkűséggel, azaz Krisztus valóságával, és felöltözvén a megigazultság mellvasába, és a hit páncéljába, mellvértjébe. És felsaruzván lábaitokat a békesség Evangéliumának, az örömhír hirdetésének készségével. Így legyetek állandóan készenlétben az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét hirdetni.  Mindezekhez fölvéve, és hordozva a hitnek hatalmas pajzsát, amellyel ama gonosznak, annak a veszélyes ellenségnek minden tüzes és izzó nyilát megolthatjátok, elfojthatjátok, és megszüntethetitek. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és ragadjátok meg  a Szellem harci kardját, a hatalom támadó fegyverét, amely az Isten beszéde, az Isten kijelentése. Minden helyzetben imádkozzatok Szent Szellemben. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban” (Eféz. 6,12-18). Mert: „azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül” (Róm. 10,11). És a harcot megvallással folytatja Dávid: „Benned bíztak atyáink, bíztak és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg” (Zsolt. 22,5-6). „Megszégyenülnek, pirulnak, megzavarodnak, és félelem szállja meg majd, és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek, menekülnek, távoznak mind hirtelen” (Zsolt 6,11).Még pedig azok, akik: „Árulók, olyan személyek, akik gondolatban érzéseikben már átadták a másikat ellenségei kezébe. Vakmerők, meggondolatlanok, szenvedélyesek, hevesek, elhamarkodottak, féktelenek, felfuvalkodottak, önteltek, dölyfösen viselkedők, inkább a gyönyörnek, az élvezeteknek szeretői, és hajhászói, mint Istennek szeretői, és keresői” (2 Tim. 3,4).

336 Már Mózes így könyörög az Úrhoz: „Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem, és mutasd meg nékem a te útadat, hogy megismerjelek téged, és kedvet találhassak előtted…” (2 Móz. 33,13). Jób azt kéri: „Amit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, vagy álnokságot követtem el, többet nem teszem!” (Jób. 34,32). Dávid pedig így folytatja könyörgését: „Te igaz vagy Uram! Vezess, igazgass, vezérelj engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt, ha rám tör ellenségem; egyengesd, s tedd járhatóvá, egyenessé előttem a te útadat, ösvényedet, és utamat színed előtt!” (Zsolt. 5,9). „Mert nagy vagy te és csodadolgokat művelsz; csak te vagy Isten egyedül! Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel tiszteljem nevedet” (Zsolt. 86,10-11). „Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó Szellemed vezéreljen engem az egyenes úton” (Zsolt. 143,10). Mert az én ellenségeim azok: „Akik gonoszt gondolnak, és rosszat terveznek szívükben, és minden nap háborúságot szítanak. Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; viperaméreg van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,3-4). Ezért kérem, hogy: „Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezess engem a helyes ösvényen, az én üldözőim miatt, mert ellenségeim vannak” (Zsolt. 27,11). És az Úr válasza: „Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt. 32,8). Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem Isten igazságát: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek...” (Róm. 3,22). És az Isten útja pedig: „... Jézus, aki azt mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet...” (Ján. 14,6).

337 És az Úr válasza: „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” (Ésa. 30,21).

338 És ismét megvallja Dávid: „De az Úr kegyelme, és szeretete öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága még az unokáikon is” (Zsolt. 103,17). Ezért arra buzdít, hogy: „Dicsérjétek az Urat.  Magasztaljátok az Urat, és adjatok hálát az Úrnak mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart szeretete” (Zsolt. 106,1). És: „Mily bőséges a te jóságod, amelyet fenntartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az emberek zendülései, és áskálódása elől; sátorban őrzöd őket a perlekedő nyelvektől” (Zsolt. 31,20-21). Mert Ő: „Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását” (Zsolt. 98,3). Hát: „Magasztaljátok az Urat, és adjatok hálát az Úrnak mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart szeretete” (Zsolt. 107,1). Mert hűséges: „Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok, nemzetek; magasztalják őt mind a népek! Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és nagy az ő szeretete irántunk. És az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 117,1-2). Mert csodákat művel: „Magasztaljátok az Urat, adjatok hálát az Úrnak, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme, örökké tart szeretete. Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme, örökké tart szeretete. Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme, örökké tart szeretete. Aki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme, örökké tart szeretete” (Zsolt. 136,1-4). János apostol pedig látja a feltámadott dicsőség Urát, aki az urak Ura: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19,11.16). Ézsaiás is az Úr kegyelmét hirdeti, azét az Úrét, aki megváltott: „Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr hűségét magasztalom. az Úr tetteit dicsérem: mindazt, amit az Úr tett értünk; az Izráel házához való sok jóságáról, és sok jótéteményéről, amelyet velük cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint. Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó, féltő szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magukat én tőlem! Miért marad távol tőlem? Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, és nem törődik velünk. Te, Uram vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva” (Ésa. 63,7.15-16). És az Úr válasza: „Ezt mondja az Úr: Hallatszani fog még e helyen, amely felől ti ezt mondjátok: Pusztaság ez, emberek nélkül és barom nélkül való, a Júda városaiban és Jeruzsálem utcáiban, amelyek elpusztíttattak és ember nélkül és lakó nélkül és oktalan állat nélkül vannak. Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, örömnek szava és vígasság szava, vőlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dícsérjétek a Seregek Urát, adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökkévaló az ő kegyelme, örökké tart szeretete. Akik hálaadó énekkel jönnek az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annak előtte, azt mondja az Úr” (Jer. 33,10-11). „… és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, ahová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, ahonnan számkivetettelek titeket” (Jer. 29,14). És a Szent Szellem kijelenti, hogy honnan lett kiűzve az ember: „… kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. És miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat” (1 Móz. 3,23). És hogy hova visz vissza az Úr, arról így szól a Szent Szellem: „Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van” (Jel. 2,7).

339 És az Úr válasza: „Búsulásom felbuzdultában elrejtettem orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad. Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek. Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, nem inog meg. Így szól könyörülő Urad” (Ésa. 54,8-10).

340 És így folytatja Dávid, megvallva, hogy: „Jó vagy te és jótevő, taníts meg engem a te rendeléseidre” (Zsolt. 119,68). És az Úr válasza: „Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt. 32,8).

341 Dávid így kéri az Urat: „Te igaz vagy Uram! Vezess, igazgass, vezérelj engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt, ha rám tör ellenségem; egyengesd, s tedd járhatóvá, egyenessé előttem a te útadat, ösvényedet, és utamat színed előtt!” (Zsolt. 5,9). „Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt” (Zsolt. 27,11). És az Isten útja pedig: „... Jézus, aki azt mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet...” (Ján. 14,6). És Dávid folytatja imáját: „Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet” (Zsolt. 31,4). Az apostol megvallása: „… E kőszikla pedig a Krisztus volt” (1 Kor. 10,4). És az Úr válasza az imára: „A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak; ismeretlen ösvényeken viszem őket. Előttük a sötétséget világossággá teszem, és a rögös utat egyenessé, és simává; ezeket cselekszem velük, és őket el nem hagyom” (Ésa. 42,16). És a hívő boldogan vallja meg, hogy: „Az igazságnak útján járok, és a megigazulás ösvényének közepén” (Péld. 8,20). És: „Visszahoz, helyreállít, megújít engem, és a megigazulás útjára visszavezet az Ő nevéért” (Zsolt. 23,3).

342 Mert: „Az Úr irányítja, és szilárdítja meg a megigazult ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, nem marad fekve, mert az Úr támogatja, és kézen fogja” (Zsolt. 37,23-24). Mert: „az Úr kegyelme, és szeretete öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain, az unokákon is; Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék” (Zsolt. 103,17-18).

343 Mert: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!” (Zsolt. 130,3-4). És az Úr válasza: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidről meg nem emlékezem!” (Ésa. 43,25). Dávid megvallása: „Vétkemet bevallottam néked, bűnömet el nem fedeztem, nem takargattam. Azt mondtam: Bevallom hűtlenségemet az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela” (Zsolt. 32,5).

344 Mert az Úr megígérte, hogy: „Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt. 32,8).

345 Dávid megvallása: „Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. Örömöt árasztasz rájuk, mint patakot” (Zsolt. 36,9). Mert így szól az Úr: „Egy kevés idő még és nincs gonosz. Nézed a helyét és nincsen ott. Körülnézel, de nyomát sem találod. A szelídek, a jóságosak, szerények, engedelmesen készségesek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben, mert teljes békességet élveznek” (Zsolt. 37,10-11) Mert: „… aki bennem bízik, és hozzám folyamodik, örökségül bírja a földet, és részt kap szent hegyemen” (Ésa. 57,13) És a Felkenthez: „Így szól, és ezt mondja az Úr: Jókedvem, azaz a kegyelem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartalak, és megőrizlek, és nép szövetségévé teszlek, és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy megépítsd, és hogy te állítsd helyre a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket” (Ésa. 49,8). „És az ő szolgáinak maradékai, az Ő utódai öröklik azt, és abban laknak majd, akik szeretik az ő nevét” (Zsolt. 69,37). „És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” (Ésa. 54,13). „És én ő velük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim, igéim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak, és nem fogynak ki szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!” (Ésa. 59,21). „És nagy örömük lesz a szenvedőknek, mert újra örömüket lelik az engedelmesen készségesek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,19). A testté lett Ige ígérete: „Boldogok a szelídek, jóságosak, szerények, engedelmesen készségesek: mert ők veszik birtokba a földet, és örökségül bírják” (Mát. 5,5)

346 Mert „a rossz úton járóktól, csúfolóktól, elvetemültektől iszonyodik az Úr, ez utálatosság Előtte. Az igazakkal, a megigazultakkal meg közösségben van, barátságára méltatja őket, velük van az ő együttléte, bizalmas beszélgetése, és tanácsa” (Péld. 3,32).

347 És így folytatja Dávid: „Grádicsok éneke, zarándokének.  Hozzád emelem szemeimet, aki a mennyben laksz! Ímé, mint a szolgák szemei uruknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!” (Zsolt. 123,1-2).

348 Hát: „Hallgass meg engem, Uram, jóságos szeretettel, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám, és fordulj hozzám. Ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon és nagy bajban vagyok: siess, hallgass meg engem” (Zsolt. 69,17-18). „Fordulj felém, és tekints reám! Könyörülj rajtam, amiképpen szoktál a te nevednek kedvelőin ” (Zsolt. 119,132). És addig nem hagyja abba Dávid a könyörgést, amíg az Úr nem válaszol, aki így szól hozzá – és hozzád: „Búsulásom felbuzdultában elrejtettem orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad. Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek. Mert a hegyek eltávoznak, és megszűnhetnek, és a halmok megrendülnek és meginoghatnak; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és hozzád való hűségem nem szűnik meg, békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad” (Ésa. 54,8-10).

349 Dávid így kiált az Úrhoz, megprófétálva a Messiás szenvedését: „Könyörülj rajtam és kegyelmezz Uram, mert ellankadtam, elcsüggedtem, és bágyadt, gyönge, és erőtlen vagyok. Gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak, remegnek, és kiszáradtak csontjaim, és reszket minden tagom. Egész személyem, egész lényem is igen megháborodott. Csupa reszketés, és mélyen megrendült, teljesen összezavarodott, és te, oh Uram, Jahve Örökkévaló, meddig késlekedsz még?” (Zsolt. 6,3-4).„Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; könyörülj rajtam a nyomorúságban, vidámíts meg engemet; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban tágíts rajtam, és halld meg az én imádságomat!” (Zsolt. 32,2-4). „Nézz ide, tekints rám, hallgass meg, és felelj nékem, Uram, Jahve Örökkévaló Istenem; világosítsd meg, és ragyogtasd fel szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra” (Zsolt. 13,4). Én: „Te benned bíztam ezért Hozzád menekülök, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. Hajtsd hozzám és fordítsd felém füledet, siess, és hamar szabadíts meg engem; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem” (Zsolt. 31,2-3). Hát: „Hallgass meg engem, Uram, jóságos szeretettel, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám, és nagy irgalmaddal fordulj hozzám. És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon, és nagy bajban vagyok: siess, hallgass meg engem” (Zsolt. 69,17-18). És: „A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem. Fordítsd felém, és hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem” (Zsolt. 71,2). „Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok hozzád, éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra, és figyelj esedezésemre! Mert betelt az életem nyomorúságokkal, tele vagyok bajokkal, és közel került a holtak hazájához” (Zsolt. 88,2-4). „Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! Ne rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem, fordítsd felém és, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok. siess, és hamar hallgass meg engem” (Zsolt. 102,2-3). „Fordulj felém, tekints reám és könyörülj rajtam, amiképpen szoktál a te nevednek kedvelőin” (Zsolt. 119,132).

350 Így folytatja Dávid: „Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem, és sok hazug ellenségem akar elnémítani. Hatalmasok a vesztemre törők, akik ellenségeim alap nélkül…” (Zsolt. 69,5). De Uram: „Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek” (Zsolt. 35,19). Mert: „Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem” (Zsolt. 109,3). És: „Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül” (Siral. 3,52).

351 És így folytatja Dávid: „Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából” (Zsolt. 22,21). „Kelj fel, oh Uram! Előzd meg, Te támad meg, ronts rá és térdeltesd le, hódoltasd meg őt, és szabadítsd, mentsd meg, és ragadd ki életemet. Helyezz biztonságba a gonosztól, a hitetlen céltévesztettektől, az Isten nélkül élőktől kardoddal” (Zsolt. 17,13). „Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet kivetett, essék belé a veszedelembe” (Zsolt. 35,8). És az Úr válasza: „Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek” (5 Móz. 32,41).

Úr Jézus, én Uram!

Az egészség kulcsa

„A vidám szív jót tesz az egészségnek; a szomorú bánatos, megtört szellem pedig megszárasztja a csontokat”

(Péld. 17,22).

Bízzál megváltó Istenedben!

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, teljes szívedből, a te bensődből; a magad értelmére, eszére, okosságára, ítélőképességére, megértésére, belátására pedig ne támaszkodjál, és ne hagyatkozzál”

(Péld. 3,5).

Ígéret a megigazultak számára

 „A megigazultakra világosság fénylik, és ragyog a sötétben: Attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz”

(Zsolt. 112,4).

Az újjászületettek egyetlen parancsolata:

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást”

 (Ján. 13,34-35).

Köszönöm Istenem,

Hogy nem csak megerősítesz a Krisztusban, hanem meg is kensz engem; Te Uram, Aki el is pecsételtél engem, és adtad a Szellemnek zálogát az én szívembe.

Hit Ereje

BIBLIA

Mikor a napfény feljön

Zsoltár 24. A megigazultak dicsõséges Királya;

Zsolt. 24,1 Dávid zsoltára, dicsőítése a szombat első napján. Az Úré, Jahvéé az Örökkévalóé a föld és minden gazdagsága; a termékeny föld és a rajta lakók.325

Zsolt. 24,2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken, és a folyókon megerősítette, és rögzítette.326

Zsolt. 24,3 Kicsoda megy fel, ki emelkedik fel az Úr, Jahve az Örökkévaló hegyére? És kicsoda áll meg szilárdan az ő szent lakóhelyén?327

Zsolt. 24,4 Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem vágyik, és sóvárog hiábavalóságra, gonoszságra és nem esküszik meg csalárdságra. Akinek az esze nem csaláson, becsapáson, félrevezetésen jár, és nem esküszik hamisan.328

Zsolt. 24,5 Áldást nyer az Úrtól, - megajándékozza, körbeveszi Jahve az Örökkévaló jóléttel - és megigazulást az üdvösség Istenétől, a megmentő, szabadító Istentől.

Zsolt. 24,6 Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób nemzetsége, az a nemzedék, amely hozzá folyamodik. Akik az ő orcáját, az ő jelenlétét keresik. Szela.329

Zsolt. 24,7 Ti eredeti kapuk emelkedjetek fel, emelkedjetek fel, örökkévalóság kapui, hadd jöjjön be, és vezesse be a népet a dicsőség fenséges királya.330

Zsolt. 24,8 Kicsoda ez a dicsőség királya? Jahve az Örökkévaló, az az Úr, aki hatalmas, verhetetlen a harcban.331

Zsolt. 24,9 Ti eredeti kapuk, emelkedjetek fel! Emelkedjetek fel örökkévalóság kapui, hadd jöjjön be, és vezesse be a népet a dicsőség fenséges királya.

Zsolt. 24,10 Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela.332

---

325 És így folytatódik a kijelentés: „Mert nagy Isten az Úr, Jahve az Örökkévaló, és nagy király minden isten fölött.  Akinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. Akié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták” (Zsolt. 95,3-5). És Pál apostol bizonyságtétele: „Mert az Úré a föld és annak teljessége, és minden gazdagsága, és minden, ami azt betölti” (1 Kor. 10,26). Az Úr kijelentése: „Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene” (Zsolt. 50,12) És Dávid válasza: „Tieid az egek, a föld is a Tied: e világot minden benne valóval te fundáltad, Te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti” (Zsolt. 89,12).

326 És így folytatja megvallását Dávid: „Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, amelyet fundáltál nékik. Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására” (Zsolt. 104,5-7). Ő: „Aki teremtette az egeket bölcsességgel; mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart szeretete. Aki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart szeretete” (Zsolt. 136,5-6). Jeremiás bizonyságtétele: „Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta, és szilárdította meg a világot az ő bölcsességével, és ő feszítette ki az egeket az ő értelmével” (Jer. 10,12). És ismét: „Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget” (Jer. 51,15). Nehémiás megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6). Ézsaiáson keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló,

megváltód és alkotód, aki az anyaméhben formált. Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem. Én, az Úr, Jahve az Örökkévaló alkottam mindent. Egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet” (Ésa. 44,24). És az Újszövetség kijelentése a Teremtőről: „Kezdetben már vala az Ige, és az Ige vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Eredetileg Ő az Isten. A mindenség Őáltala lett, Ő általa teremtetett, rajta keresztül támadt, és általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett, ami lett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle” (Ján. 1,1-3). És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” (1 Móz. 1,1). De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde megnyilatkozása, kijelentése által teremtetett, hogy a világokat Isten szava alkotta, hogy ami látható, a láthatatlanból és nem a jelenségek világából állott elő” (Zsid. 11,3). Mert: „Az Úr igéje alkotta az eget,és  egész seregét szájának lehelete. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9). Pál apostol bizonyságtétele: „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek trónusok, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17). A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „…: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság,  a teremtett világ eredete” (Jel. 3,14).

327 És Dávid újra azt kérdezi az Úrtól: „… Uram, Jahve Örökkévaló,

ki lehet sátradnak vendége? Kicsoda tartózkodhat, időzhet és lakozhat jövevényként sátorodban, a te hajlékodban? Kicsoda nyugszik meg, és ki élhet veled szent hegyeden?” (Zsolt. 15,1). És így prófétál az Úr lakóhelyéről: „Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem” (Zsolt. 132,13-14). És így könyörög az Úrhoz, megvallva könyörgése okát is: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá!” Mert: „Boldogok, akik lakoznak a te házadban, és dicsérhetnek téged szüntelen!” (Zsolt. 27,4-5; 61,4; 84,5). És buzdít arra, hogy: „Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!” (Zsolt. 99,9). [Dávid hol a templom, hol pedig a sátor oltalmáról prófétál, azt mondva, hogy: a templom, a sátor (vagyis a Krisztus teste) - menedékhely, ahol a hívő ember az Úr uralma alatt és egyúttal az Úr oltalma alatt áll]

328 A Szent Szellem figyelmeztetése: „Minden féltett dolognál jobban őrizd, és óvd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát, és tartsd távol szádtól a csalárdságot, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól” (Péld. 4,23-24). „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, Istenkáromlások” (Mát. 15,19). Ezért kéri Dávid, hogy:  „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12). Bizony: „Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban, ki lehet sátradnak vendége, kicsoda lakozhat, és tartózkodhat szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, aki feddhetetlenül él, igazságot cselekszik, és törekszik az igazságra, és igazat szól az ő szívében” (Zsolt. 15,1-2). „És senkit sem nyomorgat, nem kegyetlenkedik senkivel, zálogot nem vesz, nem rabol el semmit, kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi; A szegényre nem veti rá kezét, tartózkodik az álnokságtól, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár …” (Ezék. 18,16-17). „Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség, és jóindulattal beszél: annak barátja a király” (Péld. 22,11). „És látják majd az ő orcáját, és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4). Az Úr Jézus megerősíti a kijelentést: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, érintetlen, vegyítetlen, őszinte, akik tisztaszívűek. Akiknek szívében nincs idegen anyag, mert ők az Istent meglátják, mert Isten megjelenik, megmutatkozik nekik” (Mát. 5,8).

329 Dávid megvallása: „Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat, az én jelenlétemet keressétek! A te orcádat, a Te jelenlétedet keresem, oh Uram!” (Zsolt. 2,8). Dávid tanácsa: „Kívánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orcáját, az Ő jelenlétét szüntelen” (Zsolt. 105,4).

330 Ő jelent meg Ábrahámnak: „…A dicsőségnek, a fénynek, és ragyogásnak Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott” (Csel. 7,2). Aki nem más, mint: „… a dicsőség Ura a mi Jézus Krisztusunk…” (Jak. 2,1). A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be vele együtt: 1. csak a megigazultak mehetnek be: „Nyissátok meg nékem az igazságnak, a megigazulásnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat, és hálát adjak! Ez az Úr kapuja: megigazultak mehetnek be rajta” (Zsolt. 118,19-20). 2. Az Ige megőrzői: „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon, hadd jöjjön be az igaz, a megigazult nép, a hűség, a valóság = Ige megőrzője, mert csak az maradhat hűséges” (Ésa. 26,2).

331 Mert: „Vitéz harcos az Úr; az ő neve Jehova” (2 Móz. 15,3). Akiről ilyen megvallást tesz Dávid: „A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos” (Zsolt. 89,14). Akivel kapcsolatban így bátorítja Krisztus népét az apostol: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek Isten háborúban győzelmet aratni képes, vitéz, ellenségeit leuralni képes erejében” (Eféz. 6,10). Akit: „e világ fejedelmei és vezetői, és uralkodói közül senki sem ismert fel, egy sem tudta, mert ha felismerték, és ha tudták volna, a dicsőség Urát soha nem feszítették volna meg, nem vonták volna kínoszlopra” (1Kor. 2,8). Aki nem más, mint: a mi Jézus Krisztusunk... Ő a ... dicsőség Ura” (Jak. 2,1).

332 Őhozzá imádkoznak, és neki tesznek fogadást: „És fogadást tőn, mondván: Seregeknek Ura!”…” (1 Sám. 1,11). Ő szól az Ő népéhez: „Így szól a Seregek Ura…”  (1 Sám. 15,2). Őreá esküszik a népe: „…Él a Seregek Ura…” (2 Kir. 3,14). Ő van az Övéivel, és ad felemelkedést: „És folytonosan emelkedik Dávid; mert a Seregek Ura vala ő vele” (1 Krón. 11,9). Ő választja ki népe vezetőit: „Én választottalak téged …” (1 Krón. 17,7). Ő:  „…A Seregek Ura az Izráel Istene…” (1 Krón. 17,24). Ő Jákób Istene, és a mi várunk: „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela” (Zsolt. 46,8). Ő vezeti harcba népét: „…a seregek Ura harci sereget számlál” (Ésa. 13,4). Ő: „száll alá a seregek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyén és halmán!” (Ésa. 31,4). Mert: „az Úr, a Seregek Ura az, aki megérinti a földet…” (Ámós. 9,5). Mikor Ő uralkodik: „elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen” (Ésa. 24,23). Ő a koronánk: „Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának” (Ésa. 28,5). Ő vizsgálja a szíveket: „És oh Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója…” (Jer. 11,20). Ő bátorítja, és erősíti az Ő népét: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e beszédeket a próféták szájából, akik szóltak, mikor megvetteték a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom” (Zak. 8,9). Őróla tesz bizonyságot az apostol: „Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, a sarokkő maga Jézus Krisztus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává a Szellemben” (Eféz. 2,20-22). És megismétli a Szent Szellem által az apostol: „… Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16)

A Szent Szellem

Miért kell Őt kérni először?

Mert a Szent Szellem nélkül: „Kéritek, de nem kapjátok meg, mert nem jól kéritek, mert csupán élvezeteitekre akarjátok eltékozolni” 

(Jak. 4,3). 

Az Úr Jézus az én Pásztorom

Aki: „Magasra növeszti az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal. És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem”

 (Zsolt. 92,11-12).

Ígéret a megigazultak számára

„Világosság ragyog, és fényözön árad a megigazultra, és a tiszta szívűekre öröm”

(Zsolt. 97,11).

A szeretet parancsa

 „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti: buzgó, elszánt, odaadó, kitartó, állhatatos, megállás nélküli, heves, forró Isten szerinti szeretetre; mert a szeretet sok vétket, sok tévedést, hibát elfedez, befed, betakar, elrejt, eltitkol”

(1 Pét. 4,8)

Péter apostol így figyelmeztet:

„Aki szeretne örülni az életnek, és jó, szerencsés, boldog napokat látni, tiltsa meg, fékezze meg, és tartsa vissza nyelvét a gonosztól, a rossz, káros, ártalmas beszédtől, és tartózkodjon a bajokról, szerencsétlenségekről, viszontagságokról, sérelmekről szólni, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot, csalárdságot, az óvja ajkát a hamis szótól”

(1Pét 3,10)”

Megvallás

Úr Jézus Krisztus! Hiszem, hogy Te énbennem élsz, és én Te benned, és meg is maradok Te benned, mert meg van írva, hogy Isten az, Aki megerősít engem a Krisztusban.

László Boda

 

Ámen!!!