Zsidókhoz írott levél 8. fejezet: Jézus Krisztus a mennyei főpapunk;

Zsid. 8,1 Fődolog pedig azokra nézve, amiket mondunk az, hogy olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónjának jobbjára üle,127

Zsid. 8,2 Mint a szent helynek és amaz igazi, valódi sátornak a népért működő szolgája,128 amelyet az Úr és nem ember épített,129 állított fel.130

Zsid. 8,3 Mert minden főpap ajándékok meg áldozatok bemutatására rendeltetik, amiért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, amit áldozatul mutasson be.131

Zsid. 8,4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, akik a törvény szerint ajánlanak fel áldozati ajándékokat,

Zsid. 8,5 Akik a mennyei dolgok ábrázolatának, képmásának, előképének, és árnyékának szolgálnak, amint Isten mondotta, kinyilatkoztatta, kijelentette Mózesnek, mikor befejezni készült a sátort. Meglásd, és vigyázz úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, amely a hegyen mutattatott néked.132

Zsid. 8,6 Most azonban a mi főpapunk annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.

Zsid. 8,7 Mert ha az az első kifogástalan, hibátlan, tökéletes lett volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak.

Zsid. 8,8 Mert dorgálván hibáztatja őket, amikor így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának  házával új szövetséget kötök.

Zsid. 8,9 Nem azon szövetség szerint amelyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor felkaroltam, és kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velük, és nem gondoskodtam róluk mondja az Úr.133

Zsid. 8,10 Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe, az ő bensőjükbe vésem be azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem.134

Zsid. 8,11 És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.135

Zsid. 8,12 Mert megkegyelmezek álnokságaiknak,136 irgalmas és kegyelmes leszek igazságtalanságukkal, Istennélküliségükkel szemben, és az ő bűneikről,137 céltévesztésükről és gonoszságaikról,138 törvénynélküli állapotukról meg nem emlékezem.

Zsid. 8,13 Mikor újról beszél, óvá tette, elavultnak nyilvánította az elsőt, a korábbit; ami pedig megavul és megvénhedik, az közel van az enyészethez, és az nemsokára elmúlik, megsemmisül.

---

127 Az Evangélium bizonyságtétele: „Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték, felemeltetett a mennybe, és elfoglalta helyét az Isten jobbján” (Márk. 16,19).  „Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és hatóerőn és uraságon és minden néven mely neveztetik, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a világkorszakban, hanem a következendőben, az eljövendő világkorszakban is, ami még KÖRÜL fog venni. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, a kihívottak közösségének fejévé” (Eféz. 1,21-22).  Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb, és feljebbvalóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál” (Zsid. 1,2-4). Hát: „Lévén nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk megvallásunkhoz” (Zsid. 4,14). Dávid próféciája az Úr mennybemeneteléről: „Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsolt. 110,1). István – mielőtt megkövezték – így látta az Urat: „Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, Jézust, állani az Istennek jobbja felől, És monda: Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Csel. 7,55-56).

128 Sátornak szolgája (leitúrgosz): sz.sz jelentése: a népért működő szolgája.

129 Épített (pégnümi): állított fel.

130 Az első sátorról így hangzik a kijelentés. Mózeshez szól az Úr: „Az első hónapban, a hónap első napján, állítsd fel a gyülekezet, a kijelentés sátorának hajlékát” (2 Móz. 40,1). János apostol hallja, hogy: „egy hatalmas hang szól a trónus felől, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük” (Jel. 21,3). És ez akkor következett be, amikor: „az Ige hústestté lett és lakozék, sátrat vert, letáborozott mi közöttünk és láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét…” (Ján. 1,14). Azóta: „ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16). „... Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta. Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (1 Kor. 6,19). „Így teljesültek be a próféciák: „És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,26-28). „Hogy az én végzéseimben járjanak, rendelkezéseim szerint éljenek és rendeléseimet, törvényeimet megőrizzék és cselekedjék, megtartsák és teljesítsék, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenük” (Ezék. 11,20). Már Mózesen keresztül kijelentette az Úr: „És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenük leszek” (2 Móz. 29,45).  „És az én hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak meg benneteket.  És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek” (3 Móz. 26,11-12). Zakariáson keresztül megismétli az Úr az ígéretet: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ímé, én megszabadítom az én népemet a napkeltének, a napkelet földéről, és a napnyugtának, a napnyugat földéről. És elhozom őket, és Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek hűséggel és valósággal. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e beszédeket, ezeket az igéket a próféták szájából, akik szóltak, mikor lerakatott a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom” (Zak. 8,7-9). Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem a Seregek Ura házának alapját: „Mert más alapot, más fundamentumot senki sem vethet a meglevőn kívül, a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett, mint ami már megvan, amely a Jézus Krisztus^” (1Kor. 3,11).

131  „Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen, és mutasson be a bűnökért” (Zsid. 5,1). A mi Főpapunk: „Krisztus Önmagát adta miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul” (Eféz. 5,2). „Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul…” (Róm. 3,25). És Ő: „önmagát adta értünk…” (Róm. 4,25). És ismét: „Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, céltévesztésünkért… Az Istennek és a mi Atyánknak akarata, rendelése, és elhatározása szerint” (Gal. 1,4).

132 Az Úr így rendelkezett: „És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam. Mindenestől úgy csináljátok, amint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját. Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked” (2 Móz. 25,8-9.40). És mert rendkívül fontos a kijelentés, újra –és újra megismétli az Úr: „A hajlékot pedig azon a módon, és pontosan úgy állítsd fel, amint néked a hegyen mutattatott” (2 Móz. 26,30). Izráel fiai pedig: „Így végezteték el a gyülekezet sátrának, a kijelentés sátrának egész munkája; és az Izráel fiai egészen úgy csinálták, amint az Úr parancsolta vala Mózesnek, úgy csinálták. Amint parancsolta vala az Úr Mózesnek, egészen úgy csinálnak az Izráel fiai minden munkát. És megtekint Mózes minden munkát, és ímé elkészítik azt, úgy készítik el, amint az Úr parancsolta vala, és megáldja őket Mózes” (2 Móz. 39,32.42-43).  István vértanú bizonyságtétele az első sátorról: „A bizonyságnak, a szövetségnek, Isten jelenlétének sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta, és elrendelte az, aki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára, és formára csinálja, melyet látott vala. Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor meghódították, és birodalmukba vették a pogányok, a nemzetek földjét; kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, és birtokukban volt e sátor egészen Dávid napjaiig” (Csel. 7,44-45). De ezek: „…csak árnyékai a következendő, a jövendő dolgoknak, de teljes lényetek a Krisztusban van” (Kol. 2,17). „Minthogy a törvényben az eljövendő javaknak csak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ennél fogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, és rendszeresen bemutatnak, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1).

133 Pedig az Úr szólt: „Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; bár enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” (Móz. 19,5-6). De már akkor, amikor Mózes az Úr jelenlétében tartózkodott:  „Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj, menj alá; mert megromlott a te néped, amelyet kihoztál Égyiptom földéből. Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek maguknak, azt tiszteli, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, akik téged kihoztak Egyiptom földéből” (2 Móz. 32,7-8). Amikor prófétákat küldött az Úr, akkor így válaszoltak az üzenetre: „Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene, mondván: Ti és a ti feleségeitek szóltatok a ti szájatokkal, és végbevittétek a ti kezeitekkel, mondván: Bizonyára teljesítjük a mi fogadásainkat, amelyeket fogadtunk az ég királynőjének, hogy tömjénezzünk, és füstölve áldozzunk, és néki italáldozatot vigyünk. Megerősítvén megerősítettétek a ti fogadásaitokat, és megcselekedvén megcselekedtétek a ti fogadásaitokat. Azért halljátok meg az Úr, Jahve az Örökkévaló szavát, igéjét mind, ti Júdabeliek, akik Égyiptom földében lakoztok: Ímé, én az én nagy nevemre megesküdtem, azt mondja az Úr, hogy egyetlen Júdabeli férfiú szája sem fogja az én nevemet kiejteni, mondván: Él az Úr Isten, - és hogy: Az én Uramra, az élő Úrra mondom,- egész Égyiptom földén!” (Jer. 44,25-26).

134 És megismétli az Úr, kijelentve az Új szövetség eredményét is: „Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, az ő bensőjükbe, és az ő elméjükbe vésem be azokat. Azután így szól: És az ő bűneikről és gonoszságaikról, és álnokságaikról többé meg nem emlékezem” (Zsid. 10,16-17). Jeremiáson keresztül már hangzott az ígéret: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották,  megszegték, megtörték az én szövetségemet, de én Uruk maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet ha eljön az ideje, az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe, bensőjükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek” (Jer. 31,31-34). És Ezékiel is erről prófétál: „Én megemlékezem frigyemről, szövetségemről, amelyet veled ifjúságod napjaiban kötöttem, és örök frigyet vetek, örök szövetségre lépek veled. És te megemlékezel útjaidról és megszégyelled magadat, mikor hozzád veszed nőtestvéreidet, akik nagyobbak, számosabbak, hatalmasabbak, erősebbek nálad, együtt azokkal, akik kisebbek, fiatalabbak, s adom őket néked leányaidul, de nem a te frigyedből, nem a veled kötött szövetségből. És én szövetségre lépek veled, és megismered, hogy én, Jahve az Örökkévaló vagyok az Úr. Hogy megemlékezzél és pirulj, és szégyenkezz, és gyalázatod miatt meg ne nyissad többé szádat, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, és megbocsátom mindazt, amit elkövettél, azt mondja az Úr Isten, az én Uram, az Úr, Jahve az Örökkévaló” (Ezék. 16,60-63). „És őket szemmel tartom az ő javukra, és visszahozom e földre, és megépítem, és el nem rontom, le nem rombolom és beplántálom, és ki nem szaggatom, ki nem gyomlálom őket. És olyan szívet adok nékik, hogy megismerjenek engemet, hogy én, Jahve az Örökkévaló vagyok az Úr, és ők én népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek, mert teljes szívükből megtérnek hozzám” (Jer. 24,6-7). „És adok nékik egy szívet, és új szellemet adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik hússzívet; Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenük” (Ezék. 11,19-20).

135 És az Úr gyermekeihez így szól az Úr: „És ti a kenet birtokosai vagytok a Szenttől, és ez által szellemi hatalom birtokosaivá váltatok, és ezt tudjátok, és tisztába is vagytok vele mindnyájan. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az, és az valóság, és nem hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás. És amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1 Ján. 2,20.27). És így folytatódik a kijelentés: „Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért valóban az Atyától hallott és tanult, és megértette amit tanult, én hozzám jő” (Ján. 6,45). És ezután már: „… nem tanítja többé senki az ő felebarátját, sem egyik ember a másikat és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer. 31,34). Ezután: „És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” (Ésa. 54,13). És Ő, aki tanít, nem más, mint: „Ama Vigasztaló, Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló pedig a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya. Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,26). Akit így ígért meg az Úr Jézus: „És ímé én kibocsátom, és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel, amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra” (Luk. 24,49). Mert akkor: „… vesztek erőt és hatalmat, minekutána a Szent Szellem eljő, és leszáll reátok: és lesztek nékem tanúim, bizonyságtevőim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8). Mert Ő a: „… bölcsességnek, szakértelemnek és ügyességnek, értelemnek,  ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek Szelleme. Tanácsnak és hatalomnak Szelleme. Erőnek, vitézségnek, bátorságnak Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2) És: „…eljő Ő, az igazságnak, a valóságnak Szelleme, elvezérel, utat mutat, kísérni fog az úton, irányítani, tanítani fog titeket minden igazságra, és bevezet titeket a teljes valóságba. Mert nem Őmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti és az eljövendő dolgokat is tudatja veletek. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, az enyémből merít, mert engem foglal magába, és megjelenti néktek” (Ján. 16,13-14). „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, a Pártfogó, Bátorító, Szószóló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok” (Ján. 15,26-27). „én az igazat, a valóságot mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló, Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló: ha pedig elmegyek, elküldöm Őt ti hozzátok. És Ő, mikor eljő, napvilágra hozza, rábizonyítja, felfedi, föltárja, leleplezi a látható világ, evilág céltévesztését. Az igazzá válás, igaznak bizonyulás, megigazulás és döntés, megkülönböztetés, különbségtétel tekintetében. Bűn tekintetében, hogy a céltévesztés az, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett” (Ján. 16,7-11). Az Úr Anániást azért küldte Saulhoz – aki Pál lett – hogy vegye a Szent Szellemet: „Elméne azért Anániás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda. Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel, a Szent Szellem teljességével.” Csak ezután értette meg az Írásokat, és hirdette a Krisztust: „És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, bemerítkezett; És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia” (Csel. 9,17.18.20). Így teljesedett be – és ma is így teljesedik be minden hívő életében – az Úr Jézus szava: „...ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem... Mert a Szent Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Márk. 13,11; Luk. 12,12). És az Úr Jézus, az Isten az: „Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít, megszilárdít, és felken a Szent Szellem erejével és hatalmával, a küldetés külső jegyével és pecsétjével, az” (2 Kor. 1,21). Így válunk eggyé a Krisztusban: „Mert hiszen egy Szellemben mi mindnyájan egy testté, egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, pogányok; akár szolgák, akár szabadok; és valamennyiünket egy Szellem itatott át” (1Kor. 12,13).

136 Megkegyelmezek álnokságaiknak (hileósz adikia): irgalmas és kegyelmes leszek igazságtalanságukkal, Istennélküliségükkel szemben.

137 Bűn (hamartia): céltévesztés.

138 Gonoszság (anomia): törvénynélküli állapot.

A testvéri szeretetről.

„Egymás súlyos, nyomasztó terhét, amelynek hordozásához testvéri segítség kell, hordozzátok, és úgy töltsétek be, úgy teljesítsétek be a Krisztus törvényét, útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki”

(Gal. 6,2)

Imádság:

Urunk, segíts kifejeznünk szeretetedet és gondoskodásodat mindazok felé, akikkel találkozunk. Ámen.

                                                   Isten útja.

 „Az erős, hatalmas Istennek útja tökéletes, romlatlan, támadhatatlan, hibátlan. Az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak beszéde, kijelentése, kinyilatkoztatása tiszta, színigaz, megbízható. Pajzsuk, oltalmazójuk ő mindazoknak, akik bíznak benne, és hozzá menekülnek, akik nála keresnek menedéket

(Zsolt. 18,31)

Bízzál hát az Úr Jézusban, aki maga mondta:

        ÉN VAGYOK AZ ÚT!

Spurgeon: Krisztusról.

Krisztus olyan, mint a virág, 

de nem hervad el, olyan, mint a folyó, 

de nem apad ki soha, 

olyan, mint a nap, de nem mutat fogyatkozást. 

Ő minden mindenekben, - sőt a mindennél is valamivel több.

A Szent Szellem

Ki Ő?

Ő az, „Aki elvezérel, utat mutat, kísérni fog az úton, irányítani, tanítani fog titeket minden igazságra, és bevezet titeket a teljes valóságba; és a bekövetkezendőket megjelenti és az eljövendő dolgokat is tudatja veletek”

(Ján. 16,13)

                                  „…A kinek sebeivel gyógyultatok meg.”

                                                      (1 Pét. 2.24)

Drága Úr Jézus!

Magasztallak, amiért: Te, aki a mindenség Ura vagy, hagytad, hogy kezeidet és lábaidat átlyukasszák, és összeroncsolják benne csontjaidat. Engedted, hogy durva kezek verjenek hatalmas szegeket kezeidbe és lábaidba, és a Te szent tested függjön ég és föld között azért, hogy az én lábaimat tágas térre állítsad, és kiszélesítsed lépésemet alattam, s olyanná tetted lábamat, mint a szarvasé.

(Zsolt 22,17; J.siralm 3,4; Zsolt 31,9; Zsolt 18,34.37)

László Boda

Ámen!!!

László Boda

 Ámen!!!

Jézus Nevére minden térd meghajoljon!

Zsidókhoz írott levél 7. fejezet: Reménységünk, közbenjárónk az Isten esküjével főpapunkká rendelt örök Fiú.

Zsid. 7,1 Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és őt megáldotta.109

Zsid. 7,2 Akik tizedet is ad Ábrahám óta: aki először is, magyarázat szerint a megigazulás királya, ezt követően pedig Sálem királya, azaz békesség110 királya,

Zsid. 7,3 Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.

Zsid. 7,4 Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmány legjavából tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka, az ősatya;111

Zsid. 7,5 És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatuk van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, az ő atyafiaiktól, saját testvéreiktől, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak;112

Zsid. 7,6 De az, akinek származása nem azok közül való, tizedet ad, és az ígéretek birtokosa megáldotta,113

Zsid. 7,7 Pedig minden vitán felül való hogy a nagyobb, a felette álló áldja meg a kisebbet.

Zsid. 7,8 És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, akiről bizonyságunk van, hogy él, és éltet:

Zsid. 7,9 És hogy úgy szóljak, Ábrahámon keresztül tizedet ad / fizet Lévi is, a tizedet elfogadó,

Zsid. 7,10 Mert ő még az atyja ágyékában vala, amikor annak elébe ment Melkisédek.

Zsid. 7,11 Ha tehát a lévitai papság által elérhető volna a tökéletesség a bevégzettség, a végcélba jutás - mert ugyanis a nép ez alatt nyerte a törvényt: - mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint?114

Zsid. 7,12 Mert a papság megváltozásával szükségképpen megváltozik a törvény is.

Zsid. 7,13 Mert akiről ezek mondatnak, akiről ez az ige szól, az más nemzetségből származott, amelyből senki sem szolgált az oltár körül;

Zsid. 7,14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, származott, sarjadt ki, amely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról.115

Zsid. 7,15 És még inkább nyilvánvaló és még világosabbá válik az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elő más pap,

Zsid. 7,16 Aki nem hústesti parancsolatnak törvénye szerint, nem vérségi leszármazás útján, hanem enyészhetetlen, elpusztíthatatlan, kiolthatatlan, halhatatlan, örökéletnek ereje, és hatalma szerint lett.116

Zsid. 7,17 Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.117

Zsid. 7,18 Mert az előbbi parancsolat eltöröltetett, érvénytelennek lett nyilvánítva, megszüntetésre került, hatályát vesztette mivelhogy erőtelen, tehetetlen, haszontalan és hiábavaló.118

Zsid. 7,19 Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet, nem tett bevégzetté, nem vitt végcélba, de beáll a jobb, erősebb reménység, amely által, és amin keresztül közeledünk az Istenhez.119

Zsid. 7,20 És amennyiben nem esküvés nélkül történt, mert amazok esküvés nélkül lettek papokká,

Zsid. 7,21 De ez esküvéssel, azáltal, aki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, és nem gondolja meg magát, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.120

Zsid. 7,22 Annyiban jobb, erősebb, hatalmasabb szövetségnek lett kezesévé és közvetítőjévé Jézus.121

Zsid. 7,23 És amazok jóllehet többen lettek papokká, de nem maradhattak a helyükön, mert ezt a halál megakadályozta:

Zsid. 7,24 Ámde Ő, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága, átruházhatatlanul viseli a papságot.

Zsid. 7,25 Ennek okáért ő tökéletesen és véglegesen üdvözítheti122 is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy közbenjárjon, és esedezzék érettük.123

Zsid. 7,26 Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen tiszta, makulátlan, a bűnösöktől, a céltévesztőktől elválasztott, elkülönített, és aki az egeknél magasságosabb lőn, és aki magasabbra jutott az egeknél.124

Zsid. 7,27 Akinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, maga-magát megáldozván.125

Zsid. 7,28 Mert a törvény gyarló, erőtlen embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde, igéje örök tökéletes Fiút.126

---

109 Erről így ad hírt Isten igéje: „Melkisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort vitt ki eléje; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből” (1 Móz. 14,18-20).

110 Békesség (eiréné): a héber salom (A héb. szótő ’tökéletes, sértetlen’ jelentésű) megfelelőjeként, az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a B úgyszólván sehol nem beszél. A békesség kívánása része az általános köszönési formulának is, de általános jókívánságként is hangzik.

111 Az Úr Jézus kijelentését hallva, így szólnak a Júdabeliek: „Avagy nagyobb vagy-e te a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat? Az Úr Jézus válasza: „Ábrahám a ti atyátok örvendezett, és ujjongott azon, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad. Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én Vagyok” (Ján. 8,53.56-58). Tehát: Ábrahámnak a mindenható Isten jelent meg, és egyben kijelentést nyer, hogy Jézusban a Mindenható jött el: „Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr, Jahve, az Örökkévaló Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes. És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve. És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle. Ekkor Ábrahám arcra borult, de nevetett és gondolá az ő szívében: vajon száz esztendős embernek lesz-e gyermeke? Avagy Sára kilencven esztendős lévén, szülhet-e” (1 Móz. 17,1.15-17).

112 A törvény így szólt a lévitákról: „De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatukért való osztályrész ez, amellyel teljesítik ők a gyülekezet, a kijelentés sátorának szolgálatát. A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségetekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet” (4 Móz. 18,21.26).

113 Erről így ad hírt Isten igéje: „Melkisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort vitt ki eléje; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből” (1 Móz. 14,18-20). Maga Isten szólt Ábrahámhoz így: „Amilyen igaz, hogy VAGYOK, olyan igaz, hogy igen megáldalak, és nagyon megszaporítlak téged” (Zsid. 6,14). „És nagy nemzetté, nagy néppé teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És áldottak lesznek, akik téged áldanak, és aki téged megvet átok alá helyezi magát: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei, minden népei” (1 Móz. 12,2-3).

114 És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret” (Róm. 4,14). Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4). De a törvénnyel nincs semmi baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22). „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3.24).

115 És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2). Prófécia Júdáról: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot a jogar, sem a vezéri pálca, a kormánypálca térdei közül; míg eljő Siló, a nyugalom, biztonság, gond nélküliség helye, és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10). Az Evangélium így ad hírt a prófécia beteljesedéséről: „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében. ímé napkeletről bölcsek jövének, és érkeztek Jeruzsálembe, és érdeklődtek, kérdezősködtek ezt mondván: „Hol van a zsidók újszülött királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk, hódoljunk neki, hogy leboruljunk előtte, és imádjuk Őt” (Mát. 2,1-2). És az Ő győzelméről: „És egy a Vének, a presbiterek közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere Dávid sarja…” (Jel. 5,5).

116 Hanem a Szent Szellem által, mert: „A Szellem az, aki megelevenít, életre kelt, és életet ad, a hústest nem használ semmit…” (Ján. 6,63). Az Evangéliumban kerül kijelentésre hogy az Úr jézus a Szent Szellemtől születik: „És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Monda pedig Mária az angyalnak: Mi módon, hogyan lehetséges ez, holott én férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg, és ragyogó ködbe burkol be árnyékával, és természetfölötti befolyással vesz körül téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának” (Luk. 1,31.34-35). Máté beszámolója erről így hangzik: „A Jézus Krisztus születése, eredete, világrajövetele pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek, és egyesültek volna, viselősnek, vagyis várandósnak találtaték a Szent Szellemtől” (Mát. 1,18).

117 Dávid is prófétál Róla: „Megesküdt az Úr, és nem bánja meg, és nem másítja meg: Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” (Zsolt. 110,4). A Dávid által mondott próféciát idézi az apostol: „Miképpen másutt is kijelenti, kihirdeti: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 5,6). A kárpiton túl: „Ahová útnyitóul, előfutárként bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint. Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és őt megáldotta.

Aki tizedet is ad Ábrahám óta: aki először is, magyarázat szerint a megigazulás királya, ezt követően, pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,

Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké” (Zsid. 6,20-7,1-3.17). „Melkisédek pedig Sálem királya… a Magasságos Istennek papja vala” (1 Móz. 14,18).

118 És így folytatódik a kijelentés: „Mert… a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette…” (Róm. 8,3).

119 És a kijelentés folytatódik: „A törvény pedig azért csúszott be a kegyelem mellett, hogy a bűn, a félre-csúszás, botlás és elhajlás megnövekedjék, és fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, és hogy megsokasítsa az elesést. De ahol megnövekedik, elhatalmasodik, megsokasodik a bűn, a hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás, ott azt messze felülmúlva a kegyelem sokkal inkább bővölködik, és túláradóan kiárad” (Róm. 5,20). „Mit mondunk tehát? A törvény bűn, céltévesztés-e? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, és a vágyat, és a mohó kívánást sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd” (Róm. 7,7). „Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a törvényszegések, a törvény áthágásai miatt toldották meg vele az ígéretet, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében. A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Ellentétben áll az Isten ígéreteivel? Távol legyen. Egyáltalán nem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, és életet adni, ha a törvénynek lett volna éltető ereje, valóban a törvényből volna, és a törvény megtartásából származnék, és fakadna az igazság, a megigazulás” (Gal. 3,19.21). „És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul” (Csel. 13,39). A megigazulásról sokszor beszél az apostol: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Isten előtt: mert a bűn, a céltévesztés ismerete és felismerése a törvény által vagyon. Most pedig kijelentetett, hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek. Isten pedig ezt az igazságát, az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között. Mindenki vétkezett, eltévesztette a célpontot, és nélkülözi, szűkölködik, és híjával van, az Isten dicsőségének. Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk. Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,20-24.28).

120 És: „Miképpen másutt is kijelenti, kihirdeti: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 5,6). Dávid is prófétál Róla: „Megesküdt az Úr, és nem bánja meg, nem másítja meg: Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” (Zsolt. 110,4). És tette ezt azért, mert: „… az Isten, még jobban meg kívánta mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan, és megmásíthatatlan voltát, esküvel erősítette azt meg, esküvel vállalt kezességet” (Zsid. 6,17).

121 És: „Most a mi főpapunk annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. Mert ha az az első kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak” (Zsid. 8,6-7).

122 Üdvözít (szódzó):- 1) megtart, (biztonságban) megőriz 2) megment, kiszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít. 3) betart (ígéretet). 4) megtart. 5) elrejt, titokban tart. 6) életben marad, tovább él. 7) megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül. 8) elmenekül, szerencsésen eljut valahová; egészségessé tesz; életben tart; megment, megszabadít.

123 Folytatódik a kijelentés: „Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24). „Csak egyetlen Isten van, és egyetlen híd Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus” (1 Tim. 2,5). „Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek, ne tévesszétek el a célt. És ha valaki vétkezik, eltéveszti a célpontot, van Szószólónk, Közbenjárónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1 Ján. 2,1). És most már: „Kicsoda az, aki elítél? Talán Krisztus Jézus? Az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki életre is kelt, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is és közbenjár érettünk” (Róm. 8,34). Ő, aki így szól, bátorítva az Övéit: „… Én, aki igazságban szólok, van erőm a szabadításhoz, és elégséges vagyok a megtartásra” (Ésa. 63,1).

124 Mert: „nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, erőtlenségeinken, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt, a céltévesztést” (Zsid. 4,15). Mert Isten: „azt, aki bűnt, céltévesztést nem ismert, bűnné, céltévesztetté tette értünk, azért, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Hogy általa megigazultak legyünk Istenben” (2 Kor. 5,21).

125 Mert: „minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen, és mutasson be a bűnökért, Aki képes együtt érezni a tudatlanokkal, aki elnéző tud lenni az értelmetlenekkel és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal, és erőtlenséggel. És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozatot bemutatni a bűnökért” (Zsid. 5,1-3). Így szólt a törvény: „Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te bűnért való áldozatodat és egészen égőáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést érettük is, amint megparancsolta az Úr” (3 Móz. 9,7). „És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Áron pedig úgy áldozza meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé” (3 Móz. 16,6.11). Ezért: „minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára; Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,11-12.14).

126 Azt: „Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot teremtette, és a világkorszakokat is létrehozta” (Zsid. 1,2).

Imádság:

Uram!

Megnyugtat jelenléted még a viharban is. Köszönöm, hogy soha nem vagy távol tőlem. 

Ámen

Ígéret a megigazultak számára:

 „A megigazultaknak várakozása öröm, vígság, örvendezés, boldogság. Az Isten nélkül élőknek reménysége pedig elvész”

 (Péld. 10,28)