Zsid. 8,1 Fődolog pedig azokra nézve, amiket mondunk az, hogy
olyan főpapunk van, aki a felséges
Isten trónjának jobbjára üle,127
Zsid. 8,2 Mint a szent helynek és amaz igazi, valódi sátornak a
népért működő szolgája,128 amelyet az Úr és nem
ember épített,129 állított fel.130
Zsid. 8,3 Mert minden főpap ajándékok meg áldozatok bemutatására rendeltetik, amiért
szükséges, hogy legyen valamije ennek is, amit áldozatul mutasson be.131
Zsid. 8,4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna,
lévén olyan papok, akik a törvény szerint ajánlanak fel áldozati ajándékokat,
Zsid. 8,5 Akik a mennyei dolgok ábrázolatának, képmásának, előképének, és árnyékának szolgálnak, amint Isten mondotta, kinyilatkoztatta,
kijelentette Mózesnek, mikor befejezni készült a sátort. Meglásd, és vigyázz
úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, amely a hegyen mutattatott
néked.132
Zsid. 8,6 Most azonban a mi főpapunk annyival kiválóbb
szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb
ígéretek alapján köttetett.
Zsid. 8,7 Mert ha az az első kifogástalan, hibátlan, tökéletes
lett volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak.
Zsid. 8,8 Mert dorgálván hibáztatja őket, amikor így szól: Ímé
napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök.
Zsid. 8,9 Nem azon szövetség szerint amelyet kötöttem az ő
atyáikkal ama napon, mikor felkaroltam, és kézen fogtam őket, hogy kivezessem
Egyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem
gondoltam velük, és nem gondoskodtam róluk mondja az Úr.133
Zsid. 8,10 Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel
házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe,
és az ő szívükbe, az ő bensőjükbe vésem be azokat, és leszek nekik Istenük és
ők lesznek nekem népem.134
Zsid. 8,11 És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő
atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a
kicsinytől nagyig.135
Zsid. 8,12 Mert megkegyelmezek álnokságaiknak,136 irgalmas és kegyelmes leszek
igazságtalanságukkal, Istennélküliségükkel szemben, és az ő bűneikről,137 céltévesztésükről és gonoszságaikról,138 törvénynélküli állapotukról meg nem emlékezem.
Zsid. 8,13 Mikor újról beszél, óvá tette, elavultnak
nyilvánította az elsőt, a korábbit; ami pedig megavul és megvénhedik, az közel
van az enyészethez, és az nemsokára elmúlik, megsemmisül.
127 Az Evangélium
bizonyságtétele: „Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik,
felviteték, felemeltetett a mennybe,
és elfoglalta helyét az Isten jobbján” (Márk.
16,19).
„Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és hatóerőn
és uraságon és minden
néven mely neveztetik,
amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a világkorszakban,
hanem a következendőben, az eljövendő világkorszakban is, ami
még KÖRÜL fog venni. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette
mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, a kihívottak
közösségének fejévé” (Eféz.
1,21-22). Akit tett mindennek
örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő dicsőségének
visszatükröződése, kisugárzása, és az
ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával fenntartja, és
hordozza a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb, és feljebbvalóbb
lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál” (Zsid. 1,2-4). Hát: „Lévén
nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk
megvallásunkhoz” (Zsid.
4,14). Dávid
próféciája az Úr mennybemeneteléről:
„Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te
lábaid alá” (Zsolt. 110,1). István – mielőtt megkövezték – így látta az Urat: „Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a
mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, Jézust, állani az
Istennek jobbja felől, És monda: Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek
Fiát az Isten jobbja felől állani” (Csel. 7,55-56).
130 Az első sátorról így hangzik a kijelentés. Mózeshez szól az Úr: „Az első
hónapban, a hónap első napján, állítsd fel a gyülekezet, a kijelentés sátorának
hajlékát” (2 Móz. 40,1). János apostol hallja, hogy: „egy hatalmas hang szól a trónus felől, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van,
és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő
Istenük” (Jel. 21,3). És ez akkor következett be, amikor: „az Ige hústestté lett és lakozék, sátrat
vert, letáborozott mi közöttünk
és láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét…” (Ján. 1,14). Azóta: „ti az
élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és
közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2
Kor. 6,16). „... Mert mi az
élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta. Közöttük fogok lakni és
járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (1 Kor. 6,19). „Így teljesültek be a próféciák: „És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez
velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet
közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők
nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem
Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,26-28). „Hogy az én végzéseimben járjanak, rendelkezéseim szerint éljenek és
rendeléseimet, törvényeimet megőrizzék és cselekedjék, megtartsák és teljesítsék,
és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenük” (Ezék. 11,20). Már Mózesen
keresztül kijelentette az Úr: „És az
Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenük leszek” (2 Móz. 29,45). „És az én hajlékomat közétek helyezem, és nem
utállak meg benneteket. És közöttetek
járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek” (3 Móz. 26,11-12). Zakariáson
keresztül megismétli az Úr az ígéretet: „Ezt
mondja a Seregeknek Ura: Ímé, én megszabadítom az én népemet a napkeltének, a
napkelet földéről, és a napnyugtának, a napnyugat földéről. És elhozom őket, és
Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek hűséggel
és valósággal. Ezt mondja a
Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e
beszédeket, ezeket az igéket a próféták szájából, akik szóltak, mikor lerakatott a
Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom” (Zak.
8,7-9). Pál apostolon keresztül
jelenti ki a Szent Szellem a Seregek Ura házának alapját: „Mert más alapot, más fundamentumot senki sem vethet a meglevőn kívül,
a lerakott alapon kívül, amely
egyszer vettetett, mint ami már megvan, amely
a Jézus Krisztus” (1Kor. 3,11).
131 „Mert minden főpap emberek közül választatván,
emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, Isten szolgálatára,
hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen, és mutasson be a bűnökért” (Zsid.
5,1). A mi Főpapunk: „Krisztus Önmagát adta miérettünk ajándékul
és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul” (Eféz.
5,2). „Mert az Isten őt eleve elrendelte, és
oda adta engesztelő véres áldozatul…”
(Róm. 3,25). És Ő: „önmagát adta értünk…” (Róm.
4,25). És ismét: „Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, céltévesztésünkért… Az Istennek és
a mi Atyánknak akarata, rendelése, és elhatározása szerint” (Gal. 1,4).
132 Az Úr
így rendelkezett: „És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam.
Mindenestől úgy csináljátok, amint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és
annak minden edényeinek formáját. Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a
hegyen mutattatott néked” (2
Móz. 25,8-9.40). És mert rendkívül
fontos a kijelentés, újra –és újra megismétli az Úr: „A hajlékot pedig azon a módon, és
pontosan úgy állítsd fel, amint néked a hegyen mutattatott” (2 Móz. 26,30). Izráel fiai pedig: „Így végezteték el a gyülekezet sátrának, a kijelentés sátrának egész
munkája; és az Izráel fiai egészen úgy csinálták, amint az Úr parancsolta vala
Mózesnek, úgy csinálták. Amint parancsolta vala az Úr Mózesnek, egészen úgy
csinálnak az Izráel fiai minden munkát. És megtekint Mózes minden munkát, és
ímé elkészítik azt, úgy készítik el, amint az Úr parancsolta vala, és megáldja
őket Mózes” (2
Móz. 39,32.42-43). István vértanú bizonyságtétele az első
sátorról: „A bizonyságnak, a
szövetségnek, Isten jelenlétének sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, amint
parancsolta, és elrendelte az, aki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára,
és formára csinálja, melyet látott vala. Melyet a mi atyáink átvévén, be is
hoztak Józsuéval, mikor meghódították, és birodalmukba vették a pogányok, a
nemzetek földjét; kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, és
birtokukban volt e sátor egészen Dávid napjaiig” (Csel.
7,44-45). De ezek: „…csak árnyékai a következendő, a jövendő
dolgoknak, de teljes lényetek a
Krisztusban van” (Kol. 2,17). „Minthogy a törvényben az
eljövendő javaknak csak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, nem a mennyei
dolgok valóságos alakját tartalmazza, ennél fogva azokkal az áldozatokkal,
amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, és rendszeresen bemutatnak,
sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1).
133 Pedig
az Úr szólt: „Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és
megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az
enyéim; bár enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent
nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” (Móz. 19,5-6). De már akkor,
amikor Mózes az Úr jelenlétében tartózkodott:
„Szóla pedig az Úr Mózesnek:
Eredj, menj alá; mert megromlott a te néped, amelyet kihoztál Égyiptom
földéből. Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nékik, borjúképet
öntöttek maguknak, azt tiszteli, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, akik téged
kihoztak Egyiptom földéből” (2
Móz. 32,7-8). Amikor prófétákat küldött
az Úr, akkor így válaszoltak az üzenetre: „Ezt
mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene, mondván: Ti és a ti feleségeitek
szóltatok a ti szájatokkal, és végbevittétek a ti kezeitekkel, mondván:
Bizonyára teljesítjük a mi fogadásainkat, amelyeket fogadtunk az ég
királynőjének, hogy tömjénezzünk, és
füstölve áldozzunk, és néki italáldozatot vigyünk. Megerősítvén
megerősítettétek a ti fogadásaitokat, és megcselekedvén megcselekedtétek a ti
fogadásaitokat. Azért halljátok meg az Úr, Jahve az Örökkévaló szavát, igéjét
mind, ti Júdabeliek, akik Égyiptom földében lakoztok: Ímé, én az én nagy
nevemre megesküdtem, azt mondja az Úr, hogy egyetlen Júdabeli férfiú szája sem
fogja az én nevemet kiejteni, mondván: Él az Úr Isten, - és hogy: Az én Uramra,
az élő Úrra mondom,- egész Égyiptom földén!” (Jer. 44,25-26).
134 És
megismétli az Úr, kijelentve az Új szövetség eredményét is: „Ez az a
szövetség, melyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr: Adom az én
törvényemet az ő szíveikbe, az ő
bensőjükbe, és az ő elméjükbe vésem be azokat. Azután így szól: És az ő
bűneikről és gonoszságaikról, és álnokságaikról többé meg nem emlékezem” (Zsid. 10,16-17). Jeremiáson keresztül már hangzott az ígéret: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és
új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség
szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket,
hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották, megszegték, megtörték az én szövetségemet, de
én Uruk maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet ha eljön
az ideje, az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő
belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe, bensőjükbe írom be, és Istenükké leszek,
ők pedig népemmé lesznek” (Jer.
31,31-34). És Ezékiel is erről prófétál: „Én
megemlékezem frigyemről, szövetségemről, amelyet veled ifjúságod napjaiban
kötöttem, és örök frigyet vetek, örök szövetségre lépek veled. És te
megemlékezel útjaidról és megszégyelled magadat, mikor hozzád veszed
nőtestvéreidet, akik nagyobbak, számosabbak, hatalmasabbak, erősebbek nálad,
együtt azokkal, akik kisebbek, fiatalabbak, s adom őket néked leányaidul, de
nem a te frigyedből, nem a veled kötött szövetségből. És én szövetségre lépek
veled, és megismered, hogy én, Jahve az Örökkévaló vagyok az Úr. Hogy
megemlékezzél és pirulj, és szégyenkezz, és gyalázatod miatt meg ne nyissad
többé szádat, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, és megbocsátom
mindazt, amit elkövettél, azt mondja az Úr Isten, az én Uram, az Úr, Jahve az
Örökkévaló” (Ezék. 16,60-63). „És őket
szemmel tartom az ő javukra, és visszahozom e földre, és megépítem, és el nem rontom, le
nem rombolom és beplántálom, és ki nem szaggatom, ki nem gyomlálom őket. És
olyan szívet adok nékik, hogy megismerjenek engemet, hogy én, Jahve az
Örökkévaló vagyok az Úr, és ők én
népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek, mert teljes szívükből megtérnek
hozzám” (Jer.
24,6-7). „És adok nékik egy szívet, és új szellemet adok belétek, és
eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik hússzívet; Hogy az én
végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és
legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenük” (Ezék.
11,19-20).
135 És az
Úr gyermekeihez így szól az Úr: „És ti a kenet
birtokosai vagytok a Szenttől, és ez által szellemi hatalom birtokosaivá
váltatok, és ezt tudjátok, és tisztába is vagytok vele mindnyájan. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs
szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít
titeket mindenre, úgy igaz is az, és az
valóság, és nem hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás,
becsapás. És amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1 Ján. 2,20.27). És így folytatódik a kijelentés: „Meg van
írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért
valóban az Atyától hallott és tanult, és megértette amit tanult, én
hozzám jő” (Ján. 6,45). És ezután már: „… nem tanítja többé senki az ő felebarátját, sem
egyik ember a másikat és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek
meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt
mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem
emlékezem” (Jer. 31,34). Ezután: „És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid
békessége” (Ésa. 54,13). És Ő, aki tanít, nem más, mint: „Ama Vigasztaló, Pártfogó, Bátorító,
Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló pedig a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az
Atya. Ő mindenre megtanít majd
titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,26). Akit
így ígért meg az Úr Jézus: „És ímé én kibocsátom, és elküldöm ti
reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában,
mígnem felruháztattok mennyei erővel, amíg a mennyből jövő hatalmat nem
öltöttétek magatokra” (Luk. 24,49). Mert akkor: „… vesztek erőt és hatalmat, minekutána a
Szent Szellem eljő, és
leszáll reátok: és lesztek nékem tanúim, bizonyságtevőim úgy Jeruzsálemben,
mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8). Mert Ő a: „…
bölcsességnek, szakértelemnek és ügyességnek, értelemnek, ítélőképességnek, megkülönböztető
képességnek, felismerésnek, megértésnek Szelleme. Tanácsnak és
hatalomnak Szelleme. Erőnek, vitézségnek, bátorságnak Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének
Szelleme” (Ésa. 11,2) És: „…eljő Ő, az
igazságnak, a valóságnak Szelleme, elvezérel, utat mutat, kísérni fog az úton,
irányítani, tanítani fog titeket minden igazságra, és bevezet titeket a teljes
valóságba. Mert nem Őmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a
bekövetkezendőket megjelenti és az eljövendő dolgokat is tudatja veletek. Ő
engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, az enyémből merít, mert engem
foglal magába, és megjelenti néktek” (Ján. 16,13-14). „Mikor pedig
eljő majd a Vigasztaló, a Pártfogó,
Bátorító, Szószóló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme,
aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is
bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok” (Ján.
15,26-27). „én az igazat, a valóságot mondom néktek:
Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a
Vigasztaló, Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló:
ha pedig elmegyek, elküldöm Őt ti hozzátok. És Ő, mikor eljő, napvilágra hozza,
rábizonyítja, felfedi, föltárja, leleplezi a látható világ, evilág
céltévesztését. Az igazzá válás, igaznak bizonyulás, megigazulás és döntés,
megkülönböztetés, különbségtétel tekintetében. Bűn tekintetében, hogy a
céltévesztés az, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én
az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem. Ítélet tekintetében pedig,
hogy e világnak fejedelme megítéltetett” (Ján.
16,7-11). Az Úr Anániást
azért küldte Saulhoz – aki Pál lett – hogy vegye a Szent Szellemet: „Elméne
azért Anániás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda. Saul atyámfia, az
Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél,
hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel, a Szent Szellem
teljességével.” Csak ezután értette meg az Írásokat, és hirdette a
Krisztust: „És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt
visszanyeré látását; és felkelvén, bemerítkezett; És azonnal prédikálá a
zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia” (Csel. 9,17.18.20). Így teljesedett be – és ma is így teljesedik be minden hívő életében –
az Úr Jézus szava: „...ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok;
mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem... Mert a Szent
Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Márk. 13,11; Luk. 12,12). És az Úr Jézus, az
Isten az: „Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít,
megszilárdít, és felken a Szent Szellem erejével és hatalmával, a
küldetés külső jegyével és pecsétjével, az” (2 Kor. 1,21). Így válunk eggyé a Krisztusban: „Mert hiszen egy Szellemben
mi mindnyájan egy testté, egy személlyé
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, pogányok; akár szolgák, akár
szabadok; és valamennyiünket egy Szellem itatott át” (1Kor. 12,13).
136 Megkegyelmezek álnokságaiknak
(hileósz
adikia): irgalmas és kegyelmes leszek igazságtalanságukkal,
Istennélküliségükkel szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.