Zsid. 6,1 Ezért abbahagyva, félretéve, mellőzve a kezdeti
Igéket, a Krisztusról szóló elemi tanítást, irányítsunk, és haladjunk, a
teljesség, tökéletesség, érettkorúság, a végcélba jutás, bevégzettség felé. Nehogy leromboljon, és visszavigyen
újra a holt cselekedetekből való megtérés, gondolkodásmód megváltoztatás, és a
hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság bizonyítékának az alapjához.
Zsid. 6,2 A mosakodások,94 a
bemerítések tanításának, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök
ítéletnek.95
Zsid. 6,3 Ugyanis ezt
meg is tesszük, ha az Isten megengedi, ha jóváhagyja.
Zsid. 6,4 Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer
megvilágosíttattak, fényt nyertek, megízlelvén és megtapasztalva a mennyei
ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek,
Zsid. 6,5 És megízlelték, megtapasztalták az Istennek jó
beszédét, Igéjének megnyilatkozását, Isten élő beszédét és a jövendő világnak,
az eljövendő életnek hatalmas erőit,
Zsid. 6,6 De mégis elálltak az igazság mellől, eltértek,
eltántorodtak, hogy ismét újjá legyenek, és megtérve megváltoztassák a
gondolkodásmódjukat, és új felismerésre térjenek, mint akik saját maguknak
szegezik kínoszlopra az Istennek Fiát, és
nyilvánosan megszégyenítik, kipellengérezik.96
Zsid. 6,7 Mert a föld, amely beissza a gyakran reá hulló esőt,
a reá jövő záport és hasznos növényt terem azoknak, akikért műveltetik, áldást
nyer Istentől;97
Zsid.
6,8
De amely töviseket és bogáncsot visz magával, az alkalmatlan, használhatatlan,
megbízhatatlan; Sportban az olyan személy, aki a versenyen nem tartja be a
játékszabályokat, ezért kizárják a versenyből, vagy a győzelmét
érvénytelenítik, mivel alkalmatlan, és közeledik az átokhoz, aminek eredménye
megégés.98
Zsid. 6,9 De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és
üdvösségesebb99 dolgokról vagyunk meggyőződve, - akik engedtétek
magatokat meggyőzni, és hisztek - ha így szólunk is.
Zsid. 6,10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a
ti cselekedeteitekről, a ti fáradozásotokról és a szeretetről, melyet
tanúsítottatok, és megmutattatok az ő nevében, mint akik szolgáltatok és
szolgáltok a szenteknek.100
Zsid. 6,11 Kívánjuk pedig, hogy közületek mindenki ugyanazt az
igyekezetet tanúsítsa mindvégig, hogy
a reménység teljes bizonyosságára eljussatok, amíg a reménység egészen
be nem teljesedik.101
Zsid. 6,12 Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik
hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.
Zsid. 6,13 Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak,
mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.
Zsid. 6,14 Szólván ily módon: „Amilyen igaz, hogy vagyok, olyan
igaz, hogy igen megáldalak, és nagyon megszaporítlak téged.102
Zsid. 6,15 És ekképpen, békességes tűrő lévén, hosszútűréssel
megnyerte az ígéretet.103
Zsid. 6,16 Mivel
az emberek maguknál nagyobbra esküsznek, és így minden ellenvetésnek, vitának véget vet, hogy szavuk megerősítéséül esküt tesznek; és mindent megerősít
az eskü.104
Zsid. 6,17 Miért is az Isten még jobban meg kívánta mutatni az ígéret örököseinek az ő
végzése, elhatározása változhatatlan, és megmásíthatatlan voltát, esküvel erősítette azt meg, esküvel
vállalt kezességet.105
Zsid. 6,18 Hogy két változhatatlan tény,106 megmásíthatatlan
tett által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, és becsapjon,
erős vigasztalásunk, bátorításunk legyen minékünk, mint akik oda menekültünk,
hogy megragadjuk az előttünk levő, és rendelkezésre álló reménységet.107
Zsid. 6,19 Mely életünknek mintegy bátorságos és erős, biztos és szilárd
horgonya, és beljebb hatol a kárpitnál,
Zsid. 6,20 Ahová útnyitóul, előfutárként bement érettünk Jézus, aki
örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.108
95 Mert: „… a
különböző alámerítések - melyek testi rendszabályok – csak a megigazulás
idejéig kötelezők” (Zsid. 9,10).
96
Az Úr Jézus kijelentése: „Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem
gyűjt, tékozol. Aki nem velem dolgozik, ellenem dolgozik;
és aki velem nem gyűjt, széjjelszór, és pazarol. Azt mondom azért néktek: Minden bűn, céltévesztés és káromlás, gyalázkodás, rágalmazás,
becsmérlődés, megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása, gyalázása becsmérlése, a Szellem elleni szitkozódás nem bocsáttatik meg az embereknek. Még
aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik. De aki a Szent Szellem
ellen szól, és Őt leszólja, annak sem ezen - sem ebben a világban, ebben a
létkorban, - sem a más világon, a jövendő létkorban meg nem bocsáttatik” (Mát.
12,30-32). Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn, minden
hiba, tévedés megbocsáttatik az
emberek fiainak, még a káromlások is mind, bármennyi káromlást szólnak. De aki
a Szent Szellem ellen szól káromlást, és ha valaki a Szent Szellemet káromolja és rágalmazza,
gyalázza, becsmérli, és ellene szitkozódik, nem nyer bocsánatot soha, hanem
vétkes marad bűne miatt örökké, a leendő,
eljövendő létkorban is. Mivelhogy
ezt mondják vala, és azt terjesztették: Tisztátalan
szellem van benne” (Márk.
3,28-30). „Mert ha az
Úrnak, a megtartó, üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által a világ
fertelmeit elkerülték, és megszabadultak a világ förtelmeitől, szennyétől,
tisztátalanságától, beszennyezettségétől, fertőjétől, és mételyétől. (Itt a görög szöveg azt mondja: elkerülték a világ
szennyét, fertőző hatását), de ezekbe ismét
belekeveredve elbuknak, és legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá,
rosszabbá, károsabbá, súlyosabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve,
ha meg sem ismerték volna a megigazulás
útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak, és elforduljanak a nekik adott
szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava: Az eb
visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe, és a
megfürdött disznó sárban hempereg” (2
Pét. 2,20-22). És így hangzik a Példabeszéd: „Mint az eb visszatér a maga okádására, úgy a bolond, azaz: az Isten
nélkül élő, a hitetlen megkettőzteti az ő bolondságát, és úgy ismétli meg
bolondságát az ostoba” (Péld.
26,11). „Mert ha szándékosan, önként,
készségesen, szabad akaratból, vagy elhatározásból, kényszerítés nélkül
vétkezünk, vétjük el a célt, és
hibázunk, az igazság, a
valóság, az Ige megismerésére való eljutás, az igazság teljes
megismerése, és befogadása után. Akkor többé nincs bűnökért, a cél elvétésért
való áldozat. (A görög szöveg azt mondja: már nem marad hátra
áldozat. Mert erre a bűnre már nincsen engesztelő áldozat). Hanem az ítéletnek valami rettenetes, félelmetes, ijesztő, és szörnyű
várása és a tűznek lángja, lobogó, mohó heve, amely megemészti az
ellenszegülőket. Aki megveti vagy elveti a Mózes törvényét, és megszegi, érvényteleníti,
hatálytalanítja, megszünteti, megsemmisíti, két vagy három
tanúbizonyságra, két, vagy három tanú vallomása alapján irgalom és szánalom, részvét, könyörület,
együttérzés, irgalmasság nélkül meghal. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb
büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megveti, és megtapodja, és
a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak, közönségesnek,
szentségtelennek, megfertőzöttnek tartja, és a kegyelemnek Szellemét
bántalmazza, sértegeti, gyalázza, megveti, csúffá teszi, csúfolja, kigúnyolja,
és megcsúfolja?” (Zsid. 10,26-29). Azt tanácsolja az Úr, hogy: „Ha valaki látja, és megtudja, hogy az ő
atyjafia vétkezik, eltéveszti a célpontot, és hibázik, de nem halálos bűnt, de
nem halálos a tévedése, hibája, könyörögjön, és az Isten életet ad annak,
akinek nem halálos a céltévesztése. Van halálos bűn, halálból eredő, és halálra
visszavezető tévedés, hiba; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön. Minden
igazságtalanság, istentelenség, Isten nélküliség bűn, céltévesztés. De van nem
halálos bűn, céltévesztés is, olyan elvétése a célnak, ami nem vezet halálra” (1 Ján. 5,16-17). Pál apostol megvallásával
világítja meg az Úr az előző kijelentéseket, a hitetlen ember nem tudja a
halálos bűnt elkövetni: „Hálát adok a
Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki engem megerősített, hogy engem hívnek
ítélt, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb
istenkáromló, és őt káromló, az övéit üldöző és erőszakoskodó valék, és
erőszakos ember voltam: de könyörült
rajtam, és mégis irgalmat nyertem, mert
tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben. Szerfelett megsokasodott, és
bőségesen kiáradt rám a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és
szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus
azért jött e világra, hogy megtartsa, üdvözítse a bűnösöket, a célt eltévesztőket, akik közül első
vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg
legelőbb a teljes hosszútűrését, és végtelen türelmét, példa gyanánt azoknak,
akik hisznek Őbenne, és így az örök életre jutnak” (1 Tim. 1,12-16). És azért nem tud megtérni, aki már egyszer
megszabadult, mert: „Mikor pedig a tisztátalan,
a gonosz, szentségtelen
szellem kimegy az emberből, víz nélkül való, sivár, száraz helyeken jár, és
bolyong, és vándorol, nyugalmat, és
csillapodást keresve, és nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én
elhagyott házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és feldíszítve találja azt. Akkor nyomban elmegy,
elsiet és vesz maga mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és mind bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek
sorsa pedig rosszabbra fordul, és az ő utolsó, a későbbi
állapota gonoszabb, és rosszabb lesz az elsőnél” (Mát.
12,43-44). Péter apostol
így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Józanok,
Isten Igéje szerint gondolkodók legyetek.
Vigyázzatok, éberek legyetek, és figyeljetek. Mert a ti ellenségetek, az ördög,
a sátán, mint ordító oroszlán szertejár, és kószál mindenütt, keresvén, kit
elnyeljen” (1Pét 5:8). És hogy soha ne maradjon üres a házatok, azért: „Mint
most született csecsemők, a tiszta, csalárdságtól
mentes, szellemi, hamisítatlan megtéveszthetetlen tej, Isten igéje után
vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, amíg majd megmenekültök”
(1Pét 2:2). „Mert az
Istennek beszéde igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony; élő energia. És
élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden
kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek
megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az
elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és
megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat
és a szívnek, a szellemi élet központjának szándékait, gondolatait, nézeteit,
véleményét” (Zsid. 4,12).
97
Dávidon keresztül fejti ki a Szent szellem az ige mondanivalóját: „Meglátogatod a földet, gondoskodsz róla,
megöntözöd, és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van
vizekkel; gabonát szerzel nékik, mert úgy rendelted azt. Megitatod barázdáit,
göröngyeit meglapítod, elegyengeted; záporesővel meglágyítod, porhanyítod azt,
és termését megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te
nyomdokaidon kövérség, és bőség fakad; Csepegnek a puszta legelői és a halmokat
vígság, és ujjongás övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona
borítja; ujjonganak, örvendeznek és énekelnek” (Zsolt.
65,10-14)
98 A céltévesztett
embert így figyelmezteti az Úr: „… Átkozott a föld te miattad, fáradságos munkával
élsz belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogáncskórót terem tenéked;
s eszed a mezőnek füvét. Orcád verítékével eszed a te kenyeredet,
míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét
porrá leszel” (1
Móz. 3,17-19). Az Úr Jézus kijelentése a tövisről, és a bogáncsról,
megerősítve Isten kijelentését: „… A
tövisek, vagy a szúrós bogáncs: e világnak gondja, és a világ dolgai miatti aggodalom, gondoskodás és törekvés, és a csalóka
gazdagságnak csalárdsága és csábítása...”
(Mát. 13,22).
99
Üdvösségesebb (szótéria ekhó):
üdvösség - szabadulás, megmenekülés, biztonság, oltalom, védelem; épség,
egészség, megtartás.
100 Az apostol minden gyülekezetet – akiket
ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban,
megköszönve az Úrnak, a szeretet által munkálkodó hitet, és szolgálatot: „Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk
előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba
vetett szilárd, állhatatos reményetekre; És a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való
hitetek gyümölcseire” (1 Thess. 1,3). „Mindenkor hálaadással, és szüntelen hálával
tartozunk az Istennek, atyámfiai, testvéreim, ti érettetek, amiképpen méltó is,
mivelhogy felettébb megnövekedék, és nőttön nő a ti hitetek, és mindnyájatokban
gazdagodik, és bővölködik az egymáshoz, és egymás iránt való szeretet. Mivégből
imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk tegyen méltóvá titeket
az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a
hitnek minden erejével” (2 Thess. 1,3.11). „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk
Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, valahányszor tiértetek könyörögvén imádkozunk. Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a
Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4). „Hálát adok az
én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok. Mindenkor minden én
könyörgésemben, imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén. Mivelhogy
közösséget vállaltatok velem, és részt vettetek az evangélium szolgálatában,
hirdetésében az első naptól fogva mind ez ideig” (Fil. 1,3-5). „Hálát adok
mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert
hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt
van benned” (Filem. 1,4-5). „Én tehát, miután
hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt
megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem
rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a
dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét,
hogy megismerjétek Őt” (Eféz. 1,15-17). Mert: „… a hit, ha cselekedetei nincsenek, halott ő magában” (Jak. 2,17)
101 Mert:
„Krisztus…
akinek háza mi vagyunk, ha a bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas
reménykedést mind végig erősen állhatatosan, és szilárdan megtartjuk, és ha mindvégig rendületlenül
kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben” (Zsid. 3,6).
102 Dávid
próféciája: „Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, amelyet
megszabott ezer nemzetségig, az ezer nemzedéknek parancsolt igére; Amelyet
kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről” (Zsolt.
105,8-9). Az Ábrahámnak tett ígéret, és
a neki ajándékozott szövetség: „Mikor
Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki:
Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes, és
feddhetetlen. És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és
megajándékozlak szövetségemmel: és felette igen megsokasítlak téged. És arcára
borul Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: Ami engem illet, ímhol az én
szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszel. És ne neveztessék
ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek
sokaságának atyjává teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és
népekké teszlek, mert népeket támasztok belőled, és királyok is származnak
tőled. És adom tenéked és a te magodnak
te utánad a te bujdosásod földét hol jövevény vagy, Kánaánnak egész földét,
örök birtokul; és Istenük leszek nékik. És megállapítom az én szövetségemet én
közöttem és te közötted, és te utánad a
te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek
tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. Annakfelette monda Isten
Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te
utánad, az ő nemzedékei szerint” (1 Móz. 17,1-9). „És nagy néppé
teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.
És áldottak lesznek, akik téged áldanak, és aki téged megvet, átkozott lesz,
átok alá helyezi magát: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei”
(1 Móz. 12,2-3). Az Úr újra-és újra megerősíti ígéretét: „Az Isten pedig monda: Kétség nélkül a te
feleséged Sára szül néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele
örökkévaló szövetségül az ő magvának ő utána” (1
Móz. 17,19). Ábrahám hitének próbája
után esküvel erősíti meg Isten az ígéretet:
„És monda: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot
cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak és nem tagadtad meg tőlem a fiad, a te egyetlenegyedet. Hogy megáldván
megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég
csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség
szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a
földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1
Móz. 22,16-18). És Isten megemlékezett
az Ő ígéretéről: „Hogy irgalmasságot
cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, Arról
az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi ősatyánknak, hogy ő megadja
nékünk” (Luk. 1,69-73). Az ígéreteknek és próféciáknak, azok teljesülésének
valóságos tartalmát pedig az Újszövetség fejti ki: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak
adattak és az ő magvának. Nem
mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal.
3.16).
103 Mert az Úr mindig betartja ígéretét: „Ábrahám pedig száz esztendős vala,
mikor születik néki az ő fia Izsák” (1 Móz. 21,5).
tett eskü döntsön két ember között, hogy nem
nyújtotta-e ki kezét embertársának a tulajdonáért. Ezt fogadja el az állat
gazdája, és nem kell kártérítést fizetni”
(2 Móz. 22,11).
105 Már a prófécia is így szól az Úrról: „Izráel
fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy
megbánjon valamit” (1Sám. 15,29). Mert: „Nem ember az
Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék, vagy hogy bármit megbánna. Mond-e
ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19). „Mert megbánhatatlanok és visszavonhatatlanok
az Istennek ajándékai: Isten kegyelme és a Szellem megnyilvánulása és az ő
elhívása” (Róm. 11,29). Ezért: Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről,
és az ő beszédéről, amelyet parancsolt, ezer nemzetségig; Amelyet szerzett
Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről. Mert Ő örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára, amit
Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött” (1Krón.
16,15-16).
107 Az apostolok továbbra is így bátorítanak: „Annakokáért
felövezvén elmétek derekait, mint józanok, mint megfontoltak, a végcél felé tartva, bevégzettekhez illően. Tökéletesen és teljes bizonyossággal, megingathatatlanul reménykedjetek és bízzatok abban a kegyelemben, amelyet
a Krisztus Jézus kinyilatkoztatása,
kijelentése, lelepleződése fog hozni nektek” (1 Pét. 1,13). „Aki megváltott, megszabadított,
megtartott, és szent életre, tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti
életre hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink, vagy erőfeszítéseink szerint, hanem az ő saját végzése,
elhatározása, szándéka, és
kegyelme szerint, amellyel megajándékozott Krisztus Jézusban örök időknek
előtte, az idők kezdete előtt” (2 Tim. 1,9).
108 És folytatódik a
kijelentés: „Lévén annakokáért nagy főpapunk,
aki áthatolt az egeken, Jézus, az
Istennek Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz” (Zsid. 4,14). „Annakokáért szent atyafiak, szent testvéreim, mennyei elhívásnak
részesei, figyelmezzetek, a mi megvallásunk apostolára, követére és főpapjára, Krisztus Jézusra, és értsétek
meg Őt, mint apostolt, és mint főpapot” (Zsid. 3,1). „… aki örökké
való főpap lett Melkisédek rendje szerint”. „Miképpen másutt is kijelenti, kihirdeti: Te örökké való pap vagy, rendje
szerint. Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak.
Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek
lettetek a hallásra, eltompult a hallásotok” (Zsid.
5,6.10-11). Mert ez a
Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből
visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta. Akinek tizedet is adott
Ábrahám mindenből: aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután
pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkül, anya nélkül,
nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de
hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje
szerint” (Zsid. 7,1-3.17). „Melkisédek
pedig Sálem királya, … a Magasságos Istennek papja vala” (1 Móz. 14,18). Dávid is erről tesz megvallást: „Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkisédek
rendje szerint” (Zsolt.
110,4).
