1 Timóteus levél 5. fejezet: A különböző korú hívők útbaigazításának módjáról;

1 Tim. 5,1 Az idősb embert,* elöljárót, vént, presbitert, ne dorgáld meg,** nehogy megfedd, vagy korhold, ne tégy szemrehányást neki, hanem bátorítsd, buzdítsd, mint atyádat; az ifjabbakat, az újakat, mint atyádfiait, mint testvéreket.***

*Idősb ember (preszbüterosz): elöljárók, vének, presbiterek; / a görög szöveg nem tartalmazza az ember szót].

**Ne dorgáld meg (mé epiplésszó): nehogy megfedd, vagy korhold, ne tégy szemrehányást neki.

***És Titusznak arról ír az apostol, hogy a véneket / előljárókat mire kell buzdítani: „Hogy a vének, a presbiterek józanok, higgadtak, megfontoltak, körültekintőek, óvatosak, őrködők, okosak legyenek. Legyenek tisztességesek, megfontoltak, becsületesek, tisztelhetők, és tiszteletreméltók, bölcsek, és úgy kövessék az egészséges tanítást. Legyenek mértékletesek, fegyelmezettek, ép eszűek, egészségesek a hitben, és az Isten szerinti szeretetben, tűrésben, türelemben, kitartásban, állhatatosságban. És legyenek épek, romlatlanok, a tanhoz hű, igaz tanításban” (Tit. 2,2).

És hogy kiket nevez az Írás vénnek / presbiternek arról az apostolok így írnak: „A köztetek, és veletek lévő presbitereket, elöljárókat, véneket kérem és bátorítom, buzdítom én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő, az eljövendő, kijelentésre kerülő, s egyszer majd kinyilvánuló dicsőségnek is részese” (1 Pét 5:1).

Ugyanígy János apostol is presbiternek nevezi magát a leveleiben: „Én, a presbiter, az elöljáró, a vén, a kiválasztott Úrnőnek és az ő gyermekeinek, akiket én a valóságosan, és őszintén, Isten szerinti szeretettel szeretek. És nem csak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot, a valóságot, az Igét. Az igazságért, a valóságért, az Igéért, vagyis az Úr Jézusért, amely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké. [Más fordítás: akiket azért az igazságért, azért a valóságért, azaz: az Úr Jézusért szeretek, aki bennünk van, és velünk lesz örökké]: Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal, valóságban és Isten szerinti szeretetben. (Más fordítás: Kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és gyengéd, szerető irgalma, és békessége, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. Kísérjen minket az Atyában, Istenben, és az Úr Jézus Krisztusban az Atyának Fiában, vagyis a valóságban, és Isten szerinti szeretetben). Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, akik igazságban, a valóságban járnak és élnek, ahogyan az atya parancsát befogadtuk” (2 Ján. 1,1-4).

 „Én, a presbiter, az elöljáró, a vén, a szeretett Gájusnak, akit én igazán, valóságosan, a Krisztusban Isten szerinti szertetettel szeretek” (3 Ján.1,1).

1 Tim. 5,2 Az idősebb asszonyokat* a női elöljárókat, véneket, presbitereket mint anyákat, az ifjabbakat, az újakat, mint nőtestvéreidet, teljes tisztasággal és szentséggel.**

*Idősebb asszonyok (preszbüterosz): női elöljárók, vének, presbiterek.

**És hogy kikről beszél az apostol, azt az Úr jézus kijelentése világítja meg: „Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai, testvérei, de nem tudtak hozzá, vagyis Jézushoz jutni a sokaság miatt. És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai, a te testvéreid künn állnak, téged akarván látni. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai, az én testvéreim ezek, akik az Isten beszédét, az Isten igéjét hallgatják, és megtartják, és megcselekszik azt” (Luk. 8,19-21).

1 Tim. 5,3 Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, és valóban egyedül élnek tiszteld.

1 Tim. 5,4 Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, értsék, és tanulják meg, hogy először saját házukban legyenek Istentisztelők, és tanítsák meg először a saját házukat az Isten tiszteletére, és arra, hogy szüleiknek viszontgondoskodással fizessenek; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt.

1 Tim. 5,5 A valóban özvegy és magára hagyatott, egyedül maradt asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal.

1 Tim. 5,6 A bujálkodó pedig élvén megholt, mert aki felelőtlenül tékozló életet él, bár él, halott.*

*Ahogyan Anna, aki a templomban volt: „És vala ott egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből, - törzséből - való. Ez sok időt élt, és már igen öreg, előrehaladott, élemedett korú volt, miután az ő szüzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, mert csak hét évig élt férjével hajadonkora után. És ez mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala, aki nem távozék el a templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal” (Luk. 2,36-37).

1 Tim. 5,7 És ezeket hirdesd, és ezeket kösd szívükre, hogy feddhetetlenek legyenek. [Görög szerint: És ezt az üzenetet add át azért, hogy ne legyenek támadásnak kitéve, hogy támadhatatlanok legyenek].

1 Tim. 5,8 Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél, a pogánynál. [Görög szöveg szerint: Mert valaki a sajátjairól, elsősorban és különösen a házához tartozókról nem gondoskodik, a hitet megtagadta, és a hitelességét elvesztette. Így aztán rosszabb, károsabb a hitetlennél].*

*És az apostolon keresztül így szól az Úr minden kor hívőihez: „Annakokáért míg időnk, és alkalmunk van, cselekedjünk jót, és jó dolgokat mindenekkel, kiváltképpen, és leginkább pedig a mi hitünknek cselédeivel. [Más fordítás: Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak, a hittestvéreinkkel]” (Gal. 6,10).

„Mert úgy van, és az az Isten akarata, hogy jót cselekedvén, mint a másnak hasznára levők, akik hasznosat téve, elnémítsátok, elhallgattassátok a balgatag, értetlen, esztelen, oktalan, ostoba emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

És mert: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást Isten szerinti szeretettel szeretni, és megbecsülni fogjátok, függetlenül attól, hogy a másik ezt bármivel kiérdemelte volna” (Ján. 13,35).

1 Tim. 5,9 Özvegyként hatvan évesnél fiatalabb ki ne jelöltessék, ki ne választassék. Egy férfié legyen.

1 Tim. 5,10 Akinek jó cselekedetekről bizonysága van; ha gyermeket nevelt, ha vendéglátó volt, ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon, szorongatottakon, bajba jutottakon segített, ha minden jó cselekedetben buzgólkodott. (Görög szöveg: Aki bátor, becsületes, hasznos, minden várakozást kielégítő, tökéletes. Akinek teljesítménye, alkotása, eredménye magán hordozza bizonyságtétele hitelességének jelét. Ha gyermeket nevelt / táplált, gondját viselte. Ha vendégszerető, és idegeneket vendégszeretően fogadó, vendégül látó volt. Ha az Isten számára lefoglalt, a világ szennyétől elkülönült szentek lábait megtisztította. Ha a szorongatottaknak, zaklatottaknak segítségére sietett, tehermentesítette őket. Ha minden hasznos tevékenység, feladat, cselekedet a nyomában jár, nyomon követi őt).*

*És erre buzdítja is a szenteket az apostol:  „A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. [Más fordítás: A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben. Legyetek a vendégszeretetre alkalmat keresők, és nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe]” (Róm. 12,13).

Cselekedjetek úgy, ahogyan Ábrahám is, aki a sátra bejáratánál ülve: „felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjük siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, amint szólál. És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát. A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni. És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjük tevé: és ő mellettük áll vala a fa alatt, azok pedig evének” (1 Móz. 18,2-8).

1 Tim. 5,11 A fiatalabb özvegyasszonyokat pedig mellőzd; mert ha gerjedeznek, és túlteng bennük az indulat Krisztus ellenére, férjhez akarnak menni. [Görög szöveg: Az új, friss, fiatal, tapasztalatlan özvegyeket, akiknek a férje meghalt: mellőzd, ugyanis valahányszor Krisztus ellenére kívánságra gerjednek, házasodni akarnak].*

*És így folytatja az apostol: „Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, akik egyszer fényt nyertek, megtapasztalva a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek. És megízlelték, és megtapasztalták az Istennek jó beszédét, Igéjének megnyilatkozását, Isten élő beszédét, és a jövendő világ, az eljövendő élet hatalmas  erőit. És elestek, akik mégis elálltak az igazság mellől ismét megújuljanak a megtérésre, és új felismerésre, gondolkozásmód megváltozásra térjenek, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt. [Görög szöveg: de mégis eltértek, eltántorodtak, hogy ismét újjá legyenek, és megtérve megváltoztassák a gondolkodásmódjukat, mint akik saját maguk szegezik kínoszlopra az Istennek Fiát, és nyilvánosan megszégyenítik, kipellengérezik]” (Zsid. 6,4-6).

1 Tim. 5,12 Ezeknek ítélete megvan,* döntésüket, választásukat viselik, mivelhogy az első, a kezdeti hitet megvetették, és megtagadták.

*Ítélete megvan (krima ekhó): döntésüket, választásukat viselik.

1 Tim. 5,13 Egyszersmind pedig dologkerülők lévén, megtanulják a házról-házra való járogatást; sőt nemcsak dologkerülők, hanem fecsegők is, és más dolgába avatkozók, olyanokat szólván, amiket nem kellene. [Görög szöveg: Ugyanakkor viszont lusta, tétlen, henyélő, hasznavehetetlen, haszontalan, eredménytelenek lévén, megtanulják, és hozzászoknak arra, hogy házról házra járjanak. Mégpedig egyedül csak azért, hogy hivalkodó, tétlen, kárba veszett, haszontalan pletykákat, ostoba, hiábavaló dolgokat beszéljenek. Ugyanis ezek fontoskodó, tolakodó, minden lében kanál, kíváncsi, más dolgába avatkozók, kik azt beszélik, amit nem kellene].*

*Erről ír az apostol a tessalonikai gyülekezetnek is: „Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, és felelőtlen életmódot folytatnak közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem kerülik a munkát, mások dolgába avatkoznak, haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük, és sürgetjük őket az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek, hogy csendesen munkálkodva, a maguk kenyerét egyék” (2 Thess. 3,11-12).

1 Tim. 5,14 Akarom tehát, és azt tanácsolom, hogy az újjak, a fiatalabbak férjhez menjenek. és kössenek házasságot. Gyermekeket szüljenek, egy házat vezessenek, és semmiféle alkalmat, okot, ürügyet ne adjanak az ellenségnek, az ellenszegülőknek, ellenfeleinknek a szidalmazásra, gyalázkodásra, becsmérlésre, a rossz véleményre.*

*Pál apostol ezt tanácsolja Titusznak, akit egy város házainak – kihívott közösségeinek – elöljárójává kentek fel az apostolok: „Egészséges, józan, romlatlan, feddhetetlen beszédet, feddhetetlen, kifogástalan, el nem ítélhető, megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan Igéket mondj. Azért hogy az ellenfél, az ellenséges ellenkező megszégyenüljön, és magába szálljon, elgondolkozzon, megforduljon, / megtérjen / megfutamodjon, semmi gonoszt, semmi rosszat sem tudván rólatok mondani, mert semmi rossz nem marad neki, amit mondhatna rólatok” (Tit. 2,8).

Péter apostol minden krisztusi embert így figyelmeztet, és buzdít: „Magatokat a pogányok, a nemzetek közt jól, tisztességesen, becsületesen viselvén annak érdekében, hogy amiben rágalmaznak titeket, és ellenetek beszélve rosszat mondanak rólatok, mint ártalmas, kárt okozó személyeket, mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, ha életmódotokat, magatartásotokat, viselkedéseteket megfigyelik, vizsgálják, szemlélik, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Mert úgy van, és az az Isten akarata, hogy jót, másnak a hasznára levőt cselekedvén, elnémítsátok, elhallgattassátok a balgatag, értetlen, esztelen, oktalan, ostoba emberek tudatlanságát. Jó lelkiismeretetek - szellemi együttészlelésetek - lévén; hogy amiben rágalmaznak, és hamisan vádolnak, sértegetnek titeket, mint gonosztevőket, mint ártalmas, kárt okozókat, megszégyenüljenek, akik gyalázzák, becsmérlik a ti Krisztusban való jó életeteket” (1Pét 2:12.15; 3,16).

1 Tim. 5,15 Mert némelyek már elhajlottak a Sátánhoz.  [Más fordítás: Némelyek ugyanis letértek már az útról, és visszaszegődtek a sátánhoz, követve őt].

1 Tim. 5,16 Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek. [Görög szöveg: Ha egy hívőnek hatalmában van, hogy segítségére legyen, és támogasson egy özvegyet, ő segítse és támogassa azt, hogy ne terhelje a kihívottak közösségét, hogy segítségére lehessen, támogathassa azokat, akik valóban, özvegyek].*

*Az özvegyekről így tanít a Szent Szellem: „Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodtak, és nőtt a tanítványok száma, támada a görög zsidók közt panaszkodás, zúgolódás a héberek, az arám nyelvet beszélő, és az atyák hagyományaihoz szilárdan ragaszkodó zsidók ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek, és elhanyagolják őket a mindennapi szolgálatban. Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén, magához hívta a tanítványok sokaságát, és mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk, és Isten üzenetének tanítását, prédikálását, és üzenetének szolgálatát elhanyagoljuk, és az asztalok körül szolgáljunk. Szemeljetek ki, és válasszatok azért, atyámfiai, testvéreim magatok közül hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel, Istentől kapott bölcsességgel teljesek, kiket erre a szolgálatra, ennek a szükségnek a pótlására beállítsunk. Mi pedig to­vábbra is kitartóan, állhatatosan, folyamatosan és állandóan foglalatosok maradunk a könyörgésben, és az igehirdetés és tanítás szolgálatában. [Más fordítás: Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, és Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük]” (Csel. 6,1-4).

1 Tim. 5,17 A jól,* helyesen, megfelelően forgolódók, akik szolgálatukat jól betöltő, a vezetésben bevált, vagyis azok az elöljárók, vének, presbiterek, akik élenjárnak, mint követendő példakép, kettős tisztességre méltattassanak, kétszeres megbecsülésre legyenek méltók. Főképpen, akik mind a beszédben, az igehirdetésben, mind a tanításban fáradoznak.**

*Jó (kalósz): helyes, megfelelő.

**Pál apostol Epafróditust hazaküldi, és arra buzdítja a gyülekezetet, hogy: „Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel, sőt ujjongással, és az ilyeneket megbecsüljétek, mert az ilyen ember megérdemli, hogy tiszteljétek” (Fil. 2,29).

Mert az Úr Jézus ilyen szolgáit pedig:  „És az ő munkájukért megbecsüljétek őket …” (1 Thess. 5,13).

Pál apostol Derbében szolgál, bemutatva a presbiterek feladatát: „És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérnek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába. Erősítve a tanítványokat, és bátorítva őket, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok nyomorúságon, és háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk. Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, elöljárókat, imádkozván böjtölésekkel egybe, ajánlják őket az Úrnak, kiben hittek vala” (Csel. 14,21-23).

A véneket pedig arra buzdítja, hogy: „… Az elöljáró, - aki élen jár, mint követendő példa, - aki vezet, irányít, gondoskodik valakiről, szorgalmatossággal, igyekezettel, buzgósággal, serénységgel tegye…” (Róm. 12,8).

1 Tim. 5,18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját, ne hallgattasd el; és: Méltó a munkás a maga jutalmára, megérdemli a maga bérét.*

*És a korintusbeli hívőknek is így ír az apostol: „Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára. Avagy talán az ökrökre van-e az Istennek gondja? Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten?” (1 Kor. 9,9)

És ismét: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).

Az Úr Jézus parancsa a minden korban élő tanítványaihoz: „Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot, vagy pálcát: mert méltó a munkás a kenyerére, a táplálékára” (Mt. 10,9-10).

És: „Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára, az ő bérére…” (Luk. 10,7).

Aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, megelégedik eledellel, de aki hiábavalóságokat hajszol, és követ, az esztelen, és bolond” (Péld. 12,10)

Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja, és műveli az ő földjét, megelégedik étellel, és annak elég kenyér jut; aki pedig hiábavalóságok után futkos, és hiábavalóságokat hajhász, megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19).

1 Tim. 5,19 Presbiter, elöljáró, vén ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúvallomásra, két vagy három tanú szavára.*

*Már a törvény kimondta, hogy: „Nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem, bármilyen vétket követett is el. Két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy” (5 Móz. 19,15).

De ha igaz a vád, akkor: „Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon” (5 Móz. 17,6).

1 Tim. 5,20 A vétkeseket, akik hibáznak és eltérnek a helyes iránytól, mindenki szeme előtt fedd meg,* kérdezd ki, és ha rábizonyul a hiba, utasítsd rendre azért, hogy a többiek is elrettenjenek, és hogy a többiekben is félelem támadjon.**

*Fedd meg (elegkhó:) kérdezd ki, és ha rábizonyul a hiba, utasítsd rendre.

**Ennek megvalósítására maga Pál apostol mutat példát: „Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, és nyíltan szembeszálltam vele, mert okot adott rá, és méltó volt a feddésre, mivel panasz volt rá. Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, mindig a pogányokkal, vagyis a nemzetekből valókkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult, visszahúzódott és elkülönítette magát, különvált tőlük, félvén a körülmetélkedésből valóktól. És vele képmutatóskodtak, kétszínűsködtek a többi zsidók is, úgyhogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésük által. De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához, valóságához képest, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mondék Péternek, azaz Kéfásnak mindnyájuk előtt. Ha te zsidó létedre pogány, - nemzetbeli - módra élsz és nem zsidó módra, nem zsidó szokás szerint, miként kényszeríted a pogányokat, a nemzetbelieket, hogy zsidó módra éljenek, és zsidó szokásokat kövessenek” (Gal. 2,11-14).

1 Tim. 5,21 Kérve kérlek az Istenre, Krisztus Jézusra és a kiválasztott angyalokra, hogy ezeket tartsd meg előítélet és kedvezés nélkül, semmit sem cselekedvén részrehajlásból. [Görög szöveg: Esküvel kérlek, és nyomatékosan figyelmeztetlek Isten, azaz Jézus az Úr színe előtt, és a kiválasztott hírnökök, követek előtt azért, hogy ezeket megőrizd, megtartsd előítélet, és elfogultság nélkül, semmit nem téve részrehajlás, és alaptalan kedvezés, vagy előnybe részesítésből].

1 Tim. 5,22 A kézrátevést el ne hirtelenkedd,* ne hamarkodd el senkinél, se ne légy részes a más bűneiben,** ne vállalj közösséget az idegen céltévesztésével; tenmagadat tisztán tartsd,*** érintetlenül, szentül őrizd meg.****

*Ne hirtelenkedd el (médeisz takheósz): ne hamarkodd el senkinél.

**Ne légy részes a más bűneiben (méde koinóneó allotriosz hamartia): ne vállalj közösséget az idegen céltévesztésével.

***Önmagadat tisztán tartsd (szeautú hagnosz): érintetlenül, szentül őrizd meg.

****A szolgálatra való felkenést ne hirtelenkedd el: „Szemeljetek ki, és válasszatok atyámfiai, testvéreim magatok közül hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel, Istentől kapott bölcsességgel teljesek, kiket erre a szolgálatra, ennek a szükségnek a pótlására beállítsunk. Mi pedig to­vábbra is kitartóan, állhatatosan, folyamatosan és állandóan foglalatosok maradunk a könyörgésben, és az igehirdetés és tanítás szolgálatában. [Más fordítás: Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, és Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük]. És tetszék e beszéd, ez az ige, és ez a javaslat az egész gyülekezetnek: és kiválasztják Istvánt, ki hittel és Szent Szellemmel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust ki Antiókhiából való prozelitus vala, aki felvette a zsidó vallást; Kiket állatának az apostolok, a kiküldöttek, a követek elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájuk tették” (Csel. 6,3-6).

És ezután, Samariában Filep hirdeti a Krisztust, és egész Szamária megtért, Ezután jött Péter és János apostol, és: „Akkor kezeiket reájuk tették, és vőnek Szent Szellemet, részesültek a Szent Szellem ajándékában” (Csel. 8,17).

Így lett a szolgálatra felkenve Pál apostol, s Barnabás is: „Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Szellem: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket. Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Szellemtől, lemenének Szeleuciába; és onnét elevezének Cziprusba” (Csel. 13,2-4).

1 Tim. 5,23 Ne légy tovább vízivó, ne csak vizet igyál, hanem élj egy kevés borral,* gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel. [Görög szöveg: ezután ne csak vizet igyál, hanem élj egy kevés borral a te bensőd gyakori szellemi erőtlensége miatt].

*Hiszen azért adja az Úr a bort, mert: „a bor megvidámítja az embernek szívét, a bensőjét, fényesebbé, és ragyogóbbá teszi az orcát az olajnál…” (Zsolt. 104,15).

1 Tim. 5,24 Némely embereknek a bűnei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is.[Görög szöveg: Van, akinek céltévesztése mindenki számára világos már a döntés előtt is, és van, akinél csak azután, a döntést követően derül ki].

1 Tim. 5,25 Hasonlóképen a jó cselekedetek is nyilvánvalók; és amelyek másképpen vannak, azok sem titkolhatók el. [Görög szöveg: Éppen így a megfelelő, hasznos cselekedet is mindenki számára világos, nyilvánvaló, de ha hiába, alaptalanul  történik, azt sem lehet eltitkolni].*

*És az apostol így mutatja be a jó, és ami attól különbözik, mert egyiket sem lehet eltitkolni: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, kedvencei. Szentek, Istennek szenteltek, és a világtól Isten számára elkülönítettek és szeretettek - mert Isten teljesen összekötötte magát veletek, hogy eggyé legyetek vele - könyörületes, a nyomorúságban, bajban lévőkkel együttérző szívet, jóságosságot, kedvességet, gyengédséget, alázatosságot, szerénységet, szelídséget, jóindulatot, higgadtságot, türelmet, hosszútűrést” (Kol. 3,12).

„… biztatunk, bátorítunk, buzdítunk benneteket, hogy hiába ne vettétek légyen, és ne váljék hiábavalóvá, üressé, haszontalanná az, hogy elfogadtátok az Isten kegyelmét, Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását” (2 Kor. 6,1).

„Eszetekbe juttatom és figyelmetekbe ajánlom továbbá atyámfiai, testvérek, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek. Azt az örömüzenetet, jó hírt, amelyet én néktek vittem, melyet be is vettetek, el is fogadtatok, melyben állotok is, és szilárdan kitartotok benne; amelyben meg is maradtatok; melyet követtek, amely által üdvözültök is, amelyen át meg is menekültök, ha megtartjátok, megőrzitek úgy, aminemű beszéddel, igével hirdettem néktek. Hacsak nem hiába és nem elhamarkodottan nem látszatra lettetek hívőkké” (1 Kor. 15,1-2).

Imádság:

Úr Jézus! Töltsd meg szívemet önmagaddal, hogy a Te teljességedből szólalhassak, meg Rád mutatva.

Ámen

Isten elhívása.

Ha Isten hatalmas feladatra hív, ő fog ellátni minden szükségessel a teljesítéséhez - beleértve ebbe benned munkálkodó Szent Szellemét. Ezért összpontosíts az ő erejére, ne a sajátodra! Ne arra gondolj, mennyire alkalmatlan vagy a feladatra! Emlékezz, Isten nagyobb bárminél, amivel szembenézel, bármilyen hatalmasnak tűnik is az.

A hit nagy titka

NE FÉLJETEK!

Amikor a gonosz démonok támadó seregével felveszitek a harcot azt mondja megváltó Urad: 

 „Halljad, Ti ma megütköztök ellenségeitekkel: meg ne ijedjen szívetek, ne féljetek, ne csüggedjetek, ne rettegjetek tőlük”

(5 Móz. 20,3)

Egyedüllét.

Szükséged van egyedül töltött időre. Jézus is gyakran visszavonult a sokaságtól, mikor szüksége volt, hogy érzelmileg feltöltődön. Ebben az esetben akkora tolongás, nyüzsgés volt körülötte, hogy Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy: 

„Gyertek félre egy kicsit” (Márk 6:31 – KJV fordítás). 

Vagy félrevonulsz, vagy „szétesel”. 

Szükséged van egyedüllétre.

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Jézus története nem ér véget a keresztre feszítéssel. Ha véget ért volna, akkor a keresztre, mint a lesújtó vereség és kétségbeesés szimbólumára tekintenénk. A jó hír az, hogy Jézus nemcsak a bűn erejét zúzta szét a kereszten, hanem a halál erejét is. Három nappal később élve tért vissza, győztesként a sötétség, a halál és a Sátán fölött. Jézus, a Názáreti Ács a kereszt fájából életre nyíló ajtót készített. Az evangélium ezt üzeni: a keresztnek ereje van átformálni az életünket. A kereszten lett a mínuszból plusz, a negatívból pozitív, a sötétségből világosság, a halálból élet, a gyűlöletből szeretet, a kétségbeesésből öröm, az összetörtségből helyreállás, és a pokol tüzéből a menny dicsősége. 

REINHARD BONNKE

László Boda

László Boda

Jézus Uram nem hagylak el soha

1 Timóteus levél 4. Óvás a törvénykezőktől, és A hamis tanítókRól.

1 Tim. 4,1 A Szellem pedig nyilván,* világosan, egyértelműen mondja, hogy az utolsó időben,** az elkövetkező legutolsó korszakban némelyek elszakadnak,*** elpártolnak, eltávolodnak, és külön útra térnek a hittől, hitető,**** megtévesztő, félrevezető, eltévelyítő szellemekre és démoni, gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén, és ördögi, sátáni tanításokat hallgatva.*****

* Nyilván (rétósz): határozottan, világosan, egyértelműen.

**Utolsó időben (hüszterosz kairosz): az elkövetkező legutolsó korszakban.

***Elszakadnak (aphisztémi): elpártolnak, eltávolodnak, elkülönülnek, elhatárolják magukat, és külön útra térnek.

****Hitető (planosz): megtévesztő, csaló, félrevezető, eltévelyítő.

*****És ez azért történik meg, mert: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket, romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat fognak közétek becsempészni, és az Urat, aki megváltotta, aki megvásárolta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet, pusztulást hoznak” (2 Pét. 2,1).

Pál apostol így figyelmeztet minden Istent szeretőt, kifejtve az utolsó napok jellemzőit: „Azt pedig tudd, és értsd meg, hogy az utolsó napokban, a legvégső időszakban nehéz, és nehezen elviselhető, veszélyes, ártalmas, kegyetlen, keserves, gyötrelmes idők állanak be, durva időszakok következnek. Mert lesznek ez emberek olyanok: „Kiknél megvan, akik megtartják, megőrzik az istenfélelemnek, az Isten tiszteletének, és a hitnek látszatát, külső formáját, hitben folyó életet színlelők ugyan, de megtagadják, elutasítják annak erejét, a lényegét, a csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a csodát, az ilyeneknél a kegyesség ereje csődöt vall.  És ezeket kerüld, fordulj el ezektől, és tartsd távol ezeket magadtól” (2 Tim. 3,1-5).

Péter apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Tudjátok meg először is azt, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, és élnek” (2 Pét. 3,3).

„És sokan fogják követni azoknak romlottságát, akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek, és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket; kiknek ítélete régtől fogva nem szünetel, ellenük már régóta készen van az ítélet, és romlásuk nem szunnyad, nem kerülik el pusztulásukat. Főképpen pedig azok, akik a hústestet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és a hatalmasságot, az Isten felségét megvetik. Vakmerők, elbizakodottak, maguknak kedveskedők, akik a méltóságokat, a dicsőséges hatalmakat káromolni nem rettegnek: Holott még az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. De ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és levágásra, elpusztításra, valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, hozzájuk hasonlóan fognak elpusztulni” (2 Pét. 2,2-3.10-12).

Ők azok: „Akik bár fölismerték sem értették Isten rendelkezését, Isten végzését, igazságát, döntését, hogy aki effélét művel, és cselekszik, méltó a halálra, mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a tetteseknek, akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is, velük egyetértenek, és oltalmazzák azokat” (Róm 1,32).

És bár: „Tudják, és tisztában vannak vele, elismerik, és megvallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, a tetteik ennek ellentmondanak, mivelhogy utálatosak és hitetlenek, és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek, és minden jó cselekedetre méltatlanok, és alkalmatlanok, használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát. (Más fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek” (Tit. 1,16).

 Ezek azok a vallásos emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak, viperáknak fajzatai és ivadékai, mi módon, és hogyan szólhattok jókat? Hogy is volnátok képesek jót beszélni, holott gonoszak, rossz, káros, semmirekellő, hitványak vagytok? Mert a szívnek teljességéből, bőségéből szól a száj. [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó, haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen beszédért megnyilatkozásért, és Igéért, amit beszélnek, amit valaha kimondanak az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.  Mert a te beszédedből, kijelentésedből, tanításodból, prédikációdból, ismertetel, a szavaid alapján nyilvánítanak igaznak, és igazulsz meg. És a te beszédedből ismertetel hamisnak, mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet” (Mát. 12,34.36-37).

Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, - az Úr Jézust - de az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1 Ján. 2,4).

Ezek azok, akikben nincs Szent Szellem: „… mert a Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6).

„Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2).

Az Úr Jézus kijelentése: „Tehát az ő gyümölcseikről ismeritek fel, és ismeritek meg őket” (Mát. 7,20).

Hát: „Kérlek, buzdítlak pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, akik háborúságnak okai volnának, és botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget támasztanak a tudomány körül, akik más tudományra tanítanának azon kívül, és az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Kerüljétek őket; Térjetek ki előlük” (Róm. 16,17).

Akik szakadásokat okoznak, azok elől: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba - a gyülekezetbe, amely a házatokban van, - és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

1 Tim. 4,2 Hamis dolgokat állító, hazug beszédűeknek képmutatása színlelése által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben.*

*Ők azok: „Kik eltompultak, és érzéketlenné váltak. Reményvesztettségükben elfásultan, és tehetetlenül, önmagukat arcátlanul és féktelenül kicsapongásra adták, minden tisztátalanságnak, és kapzsiságnak mohó, telhetetlen, kielégíthetetlen művelésére. [Más fordítás: Ezért érzésükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik magukat, annyira elmerültek ezekben]” (Eféz. 4,19).

De: „valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek, és élvezeteknek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek, egymástól gyűlöltek, és egymást gyűlölők valánk” (Tit. 3,3).

Mert: „… ti … mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek. [Más fordítás: Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában, lényegüket tekintve nem is istenek. És veletek született természetetektől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek]” (Gal. 4,8).

„Emlékeztek, és tudjátok, hogy amikor még pogányok voltatok, amikor a nemzetekhez tartoztatok, kényszernek engedve mentetek a néma bálványokhoz. [Más fordítás: Úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett]” (1 Kor. 12,2).

Hogy bálványimádók legyetek, bizony: „Bizony régen ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, megtisztultatok, mert Isten megmosott, de megszenteltettetek, szentek lettetek, de megigazíttattatok, így megigazultatok, Isten igazzá tett benneteket az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).

1 Tim. 4,3 Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot, a valóságot.*

*Vagyis akik megismerték az Urat, hiszen kijelentette, hogy: „Én vagyok… az igazság, a valóság” (Ján. 14,6).

És hiába tisztelik Őt – mondja az Úr -: „hiába, és hasztalanul tisztelnek engem, ha ostobán, tévesen, hamisan tisztelnek, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,9).

Mert a házasságról is kijelentést nyert, hogy: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy…” (Zsid. 13,4).

Az eledelekről pedig így hangzik a kijelenés: „Pedig az eledel nem tesz minket kedvessé Isten előtt.  Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon, mert ha eszünk is, azzal nem nyerünk, nem lesz előnyünk, és akkor sincs érdemünk; ha nem eszünk azzal sem veszítünk, és nem lesz belőle hátrányunk, nem leszünk alacsonyabb rendűek, vagy rosszabbak” (1 Kor. 8,8).

És az Övéihez így szól az Úr: „Ti is értelem nélkül vagytok-é még? Hát még ti sem értitek? És nem gondoltok arra, és nem tudjátok, és nem fogjátok fel, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, azután pedig kiürül onnan, és az árnyékszékbe vettetik?” (Mát. 15,16-17).

Hiszen: „Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett, ugyanis az étel a gyomorért van a gyomor pedig az ételért. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli, és teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi. A test, a ti teljes valótok azonban nem a paráznaságnak, és nem a fajtalankodásnak, házasságtörésnek, kicsapongásnak, vagy bálványimádásnak rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek, egész valótoknak” (1 Kor. 6,13).

Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd az emberek parancsolatai és tanításai szerint? - Pedig mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve. - Ezek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta alázatoskodásban és a test, az egész valótok gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, és valójában semmi értéke és haszna nincs, mivelhogy a hústest hízlalására valók, és csak öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a hústesti vágyakat nem tudja megfékezni” (Kol. 2,20-23).

Hiszen az újjá teremtett emberhez így szólt az Úr: „Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat” (1 Móz. 9,3).

1 Tim. 4,4 Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal.*

*Hiszen: „még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka” (Préd. 3,13).

1 Tim. 4,5 Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés,* az Istennel való találkozás által.**

*Könyörgés (enteuxisz): Istennel való találkozás.

**Mert a logosz, az ige: „az Istennek beszéde,az Istennek igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony, élő energia…” (Zsid. 4,12).

És mert az Úr ígérete így hangzik: „Ha Isteneteket, az Urat, Jahvét, az Örökkévalót szolgáljátok, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom ti közületek a bajokat” (2 Móz. 23,25).

1 Tim. 4,6 Ezeket ha eleikbe adod, ha elé tárod az atyafiaknak, a testvéreknek, Krisztus Jézusnak jó, hasznos, derék szolgája, követe leszel, táplálkozván a hitnek és a jó tudománynak beszédeivel, amelyet követtél. [Más fordítás: Ha ezeket teszed kiindulási alapnak, Krisztus Jézusnak hasznos, és  derék követe leszel,olyan, aki a hitnek  megfelelő igaz tanítás igéivel táplálkozott, és növekedett, és amikről meggyőződött, és megbizonyosodott].

1 Tim. 4,7 A szentségtelen* közönséges, tisztátalan, és vénasszonyos meséket, és hitregéket pedig eltávoztasd, kerüld, és utasítsd el. Ellenben gyakorold magadat a hitben, és az Isten gyermeki tiszteletében.**

*Szentségtelen (bebélosz): közönséges, tisztátalan.

**És figyelmeztesd a hívőket, hogy: „…mesékkel és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel, és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra, amelyek inkább versengéseket támasztanak, és vitákra vezetnek, mint Istenben való épülést,  mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását a hit által”  (1 Tim. 1,4)

„Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket, Istent tanúul híva, és az Úr színe előtt, az Ő jelenlétében, hogy ne vitatkozzanak ne vívjanak szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak haszontalanul a hallgatóknak romlására, felforgatására, rombolására, aminek eredménye: aposztázia, hitehagyás. A szentségtelen, közönséges, üres lármákat, a mindenki számára megközelíthető, profán, közönséges, avatatlan, tisztátalan, szentségtelen, üres fecsegést, szószátyárkodást pedig kerüld, térj ki előle, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek, egyre előrébb jutnak az istentelenségben. [Más fordítás: A közönséges, üres locsogások elől térj ki, és az üres szócséplést kerüld, mert előbbre sodornak az istentelenségben]. És az ő beszédük, az ő szavuk mint a rákfekély, mint a rákos daganat, mint az üszkösödő seb terjed, elharapózik, és pusztít maga körül” (2 Tim. 2,14.16-17).

„És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez, mondákhoz, mítoszokhoz oda fordulnak” (2 Tim. 4,4).

 „A balgatag, és ostoba vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, és a civakodást, viszálykodásokat, és a törvény felől való, és a törvényeskedő harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).

„Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, akik fecsegők és ámítók, kiváltképpen a körülmetélkedésből valók. Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).

Óh Timóteus, őrizd meg, ami rád van bízva, a rád bízott kincset, elfordulván a  hazug módon ismeretnek nevezett, szentségtelen üres beszédektől, és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6, 20-21).

De: „A botor meggondolatlan, ostoba, éretlen, buta, és gyermekes, értelmetlen, nevelésre alkalmatlan vitatkozásokat, vitás kérdéseket, kérdezgetéseket pedig kerüld, utasítsd el, hárítsd el, és az ilyen vitatkozások elől térj ki. Tudván, hogy azok háborúságokat, harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést szülnek, és hoznak létre, teremtenek” (2 Tim. 2,23).

De te: „… azokat szóljad, és azt hirdesd, amik az egészséges tudományhoz illenek, és ami egyezik az egészséges tanítással” (Tit. 2,1).

1 Tim. 4,8 Mert ugyanis a test gyakorlásának* edzésének kevés haszna** jelentéktelen előnye van. De az istenfélelem, az Isten iránti gyermeki tisztelet mindenre hasznos, meglévén benne,*** tartalmazza, és magába foglalja a jelenvaló, és a jövő életnek ígéretét.****

*Testgyakorlás (gümnaszia): edzés.

**Kevés haszna (oligosz óphelimosz): jelentéktelen előnye.

***Meglévén benne (ekhó): tartalmazza, magába foglalja.

****És folytatódik a kijelentés: „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, az Isten iránti gyermeki tisztelet, a Benne való hit megelégedéssel” (1 Tim. 6,6).

Hát: „Tiszteljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt tisztelik, nincs fogyatkozásuk, nem szűkölködnek. Az oroszlánok szűkölködnek, és éheznek; de akik az Urat keresik, akik az Úrhoz folyamodnak semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt. 34,10-11).

1 Tim. 4,9 Igaz és megbízható ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen elfogadjuk.*

*És így folytatódik a kijelentés: „Igaz beszéd ez, megbízható, és hiteles az Ige és mindenképp teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa, üdvözítse, megmentse, és megszabadítsa a bűnösöket, a célt eltévesztőket, akik közül első és legnagyobb vagyok én” (1 Tim. 1,15).

Hát: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, Ő munkálkodik, és majd ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. (Más fordítás: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít)” (Zsolt. 37,4-6).

És ez az az igazság: „Mert azt, aki bűnt, céltévesztést nem ismert, bűnné, céltévesztéssé tette értünk, azért, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Hogy általa megigazultak legyünk Istenben” (2 Kor. 5,21).

Mert: „nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót, a javait azoktól, akik ártatlanul, feddhetetlenül élnek. Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned” (Zsolt. 84,12-13).

 
1 Tim. 4,10 Mert azért fáradunk, küzdünk, és szenvedünk szidalmakat, gúnyolódást, gyalázást, mivelhogy reménységünket vetettük az élő Istenben, aki minden embernek megtartója, szabadítója, megmentője, üdvözítője, védője, pártfogója, gyógyítója, de leginkább a hívőknek.*

* „Mert: megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit. 2,11).

„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, megmeneküljön, megszabaduljon, biztonságba kerüljön, meggyógyuljon, egészségessé legyen, életben maradjon, megtartasson, és az igazság, a valóság - Isten Igéjének, és a testté lett Igének, Krisztusnak – ismeretére, megismerésére, felismerésére, megértésére, és elfogadására eljusson” (1 Tim. 2,4).

De ehhez meg kell térni mindenkinek, így szólt az Úr: „Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg, és éljetek” (Ezék. 18,32).

1 Tim. 4,11 Ezeket hirdessed és tanítsad.

1 Tim. 4,12 Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, le ne nézze. Hanem légy példa, mintakép a hívőknek a beszédben, az igében, a magaviseletben* cselekvő forgolódásodban, Isten szerinti szeretetben, szellemben, a hitben, a tisztaságban.**

*Magaviseletben (anasztrophé): cselekvő magatartásodban, forgolódásban.

**És így folytatja az apostol: „Mindenben, minden dologban tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben. A tudományban, a tanításban, a tudásban, ismeretben való részesítésben romlatlanságot, tisztaságot, megvesztegethetetlenséget, méltóságot, komolyságot, szentséget, valódiságot, és őszinteséget mutatván” (Tit. 2,7).

És te: „Ezeket szóljad, ezt hirdesd, és tanítsd, és bátoríts, figyelmeztess és győzz meg, és igazítsd helyre őket teljes méltósággal, teljes hatalommal, határozottsággal, tekintéllyel, és teljes nyomatékkal. Senki téged meg ne vessen, senki az eszével túl ne járjon rajtad, és hogy senki ne tudja figyelmen kívül hagyni, amit mondasz” (Tit. 2,15).

És hogy milyennek kell lenni Isten emberének, és miben kell példát mutatnia, azt így folytatja az apostol: „Tisztaságban, feddhetetlenségben. Tudományban, Isten ismeretben, tudásban, értésben. Hosszútűrésben, türelemben, béketűrésben, megértésben. Állhatatosság, és kitartásban. Szívességben, kedvességben, jóságban, szelídségben, becsületességben, jóindulatban. Szent Szellemben, tettetés nélkül való, képmutatás, - színészkedés - nélküli, nem színlelt, hanem őszinte Isten szerinti szeretetben. [Más fordításban: Mi valóban Isten szolgái vagyunk! Ezt bizonyítja, hogy senki sem vádolhat bennünket bűnnel, ezt bizonyítja a tudásunk, a türelmünk, jóságunk, a bennünk élő Szent Szellem. Ezt bizonyítja a képmutatás nélküli szeretetünk]” (2 Kor. 6,6).

1 Tim. 4,13 Amíg oda megyek, és megérkezem, legyen gondod,* és ügyelj, és gondosan figyelj az Írás felolvasására a buzdító, bátorító igehirdetésre, és a tanításra,** az újonnan felvettek oktatására.***

*Gondod legyen (proszekhó): ügyelj, és gondosan figyelj.

**Tanítás (didaskalia): az újonnan felvettek oktatása.

***És így folytatja az apostol: „Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára hozzád megyek; De ha késném, hogy tudd meg, hogyan és mi módon kell, és szükséges forgolódni, - eljárni, viselkedni, és tevékenykedni az Isten házában. Mely az élő Istennek egyháza, a kihívottak közössége, eklézsiája, az igazságnak, a valóságnak oszlopa és tartó pillére és erőssége, és szilárd, és erős alapja” (1 Tim. 3,14-15).

1 Tim. 4,14 Meg ne vesd,* és el ne hanyagold a kegyelemnek benned való ajándékát,** a benned levő kegyelem - a Szent Szellem - megnyilvánulását, aki adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével, a vének kézrátételével.***

*Meg ne vesd (ameleó): el ne hanyagold.

**Kegyelem ajándéka (khariszma): a benned levő kegyelem - a Szent Szellem – megnyilvánulása.

***Előképben mutatja be a Szent Szellem a szolgálatra való felkenést, és kiküldést. Így állították szolgálatba a lévitákat: „Akkor vezesd a lévitákat a gyülekezet, a kijelentés sátora elé, és gyűjtsd egybe Izráel fiainak egész gyülekezetét, egész közösségét. Ezután vezesd a lévitákat az Úr színe elé, és Izráel fiai tegyék kezeiket a lévitákra. Áron pedig lóbálja meg, így mutassa be, és így ajánlja fel a lévitákat, áldozatul az Úr előtt, Izráel fiai részéről, hogy szolgáljanak az Úr szolgálatában. (Más fordítás: Áron mutassa be - Áron szimbolikus kézmozdulattal „bemutatja” - a levitákat ajándékul Izrael fiaitól az Úr színe előtt, hogy szolgáljanak az ő szolgálatában)” (4 Móz. 8,9-11).

Így lett felkenve Józsué: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét, a Nún fiát akiben szellem van, és tedd őreá a te kezedet. És állasd őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet, az egész közösség elé, és adj néki parancsolatokat az ő szemeik előtt, és előttük iktasd be tisztébe. És a te dicsőségedet közöld ővele, hogy hallgassa őt Izráel fiainak egész gyülekezete, egész közössége. Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg őt az Urimnak ítélete felől az Úr előtt, így kérjen döntést az Úrtól, Jahvétól az Örökkévalótól sorsvetés útján. Az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek be, és térjenek haza, ő és Izráel minden fia ővele, és az egész gyülekezettel, az egész közösséggel együtt. Úgy cselekedék azért Mózes, amiképpen parancsolta vala az Úr néki; mert maga mellé vevé Józsuét, és állatá őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet, az egész közösség elé. És tevé az ő kezét őreá, és ada néki parancsolatokat, és beiktatta tisztébe, amiképpen szólott vala az Úr Mózesnek” (4 Móz. 27,18-23).

„Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcsességnek Szellemével; mert Mózes tette vala őreá kezeit; és hallgatnak reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek” (5 Móz. 34,9).

És így lett felkenve Timóteus is: „Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,6-7).

1 Tim. 4,15 Ezekről gondoskodjál,* ezekkel törődj, foglalkozzál, és elmélkedjél, ezeknek szenteld magad, hogy előhaladásod,** fejlődésed, gyarapodásod nyilvánvaló, jól látható, és ismert legyen mindenki előtt.

*Gondoskodjál (meletaó): ezekkel törődj, foglalkozzál, és elmélkedjél.

**Előhaladásod (prokopé): fejlődésed, gyarapodásod.

1 Tim. 4,16 Gondot viselj magadról és a tudományról. ügyelj erre, és fordíts figyelmet magadra, és a tanításra; maradj meg azokban, mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, megmented; üdvösségre segíted, mind a te hallgatóidat.

A nevetésről.

„A vidámság megőrzi az egészséged”

 (Pél17:22; TEV fordítás) 

Tanulmányok bizonyítják, hogy mikor nevetsz, ez megnöveli a T-sejtek számát, melyek megnövelik az ellenálló képességed, ez pedig endorfint termel az agyban. A humornak előnyös hatásai vannak!

Ő a