Fenségednél nincs vonzóbb

Zsoltár 64. Könyörgés segítségért és oltalomért. (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 64,1 Az éneklőmesternek; [(nácaḥ): karmesternek, karvezetőnek] Dávid zsoltára.

Zsolt. 64,2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, az én [(śíaḥ): beszédemet] mikor panaszkodom. Óvd, Őrizd meg életemet, mert ellenség rettent.*

*Dávid minden nyomorúságában, szorongattatásában kiált az Úrhoz, példát hagyva nekünk: „Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!” (Zsolt. 4,2).

„Uram, figyelmezz szavaimra (figyelj beszédemre); értsd meg (vedd észre) az én sóhajtozásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára (figyelj hangos kiáltozásomra), én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!” (Zsolt. 5,2-3)

Hallgasd meg, Uram, az igazságot (hallgasd meg igaz ügyemet), vedd észre könyörgésemet (figyelj esedezésemre), figyelmezzél (ügyelj) imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. A te orcádtól (a Te színed elől) jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat (Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot)” (Zsolt. 17,1-2)

„Serkenj föl, ébredj ítéletemre (kelj védelmemre, tégy igazságot peremben), oh Uram, Istenem, az én ügyemért (intézd te az ügyem). Ítélj meg engem, oh Uram, Istenem (igazságod szerint, ne engedd, hogy kinevessenek), hogy ne örüljenek rajtam! (Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam)” (Zsolt. 35,23-24).

„Halld meg esedezéseimnek szavát, [(šámaʿ taḥănúnáh taḥănún qól qôl): figyelj, és értsd meg könyörgő szavam, esedező hangomat] mikor [(šávaʿ): segítségért] kiáltok, és [imádkozom] hozzád, és mikor felemelem [kitárom] kezeimet a te szentséged lakhelye [(qóḏeš dəḇir dəḇír): szent templomod] felé” (Zsolt. 28,2).

„Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok” (Zsolt. 5,2-4)

„Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet” (Zsolt. 143,1).

Zsolt. 64,3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől [Héber szerint: Rejts el engem az (ráʿaʿ): ártalmas, rossz szándékúak (sôḏ): társaságától, gyülekezésétől. akiknek minden (páʿal'áven) - tettük, üresség, hiábavalóság hazugság, csalás romlottság.  A gonoszok (riḡəšáh reḡeš): zsibongó sokaságától].*

*Így folytatja Dávid: „Szabadíts (ments) meg engem, Uram, a gonosz emberektől; az erőszakos emberektől védj (oltalmazz) meg engemet! Akik gonoszt gondolnak (rosszat terveznek) szívükben, és minden nap háborúságot szítanak” (Zsolt. 140,2-3).

Zsolt. 64,4 Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát [(ḥereḇ): mint a kardot]; irányozzák nyilukat, [(dáraḵ): meghajlítják, megfeszítik az íjat, és céloznak nyilukkal], keserű [(mar): csípős, ártalmas, bántó, mérgező] beszédükkel.*

*Dávid panasza, és az Úr segítségének kérése: „Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket” (Zsolt. 37,14).

„Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek. [Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igaz, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]” (Zsolt. 11,2).

Zsolt. 64,5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek [Héber szerint: (misətár): rejtekhelyről lövöldöznek a (tám): tökéletes, ártatlan, feddhetetlenre. (piṯə'óm piṯə'ôm): Váratlanul, és hirtelen lőnek rá, nem félnek; Hogy arcátlanul gyorsan leterítsék].

Zsolt. 64,6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; [eltökélték magukat a gonosztettre] megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket [Héber szerint: (ḥázaq): elkötelezetten, szilárdan ragaszkodnak a (raʿ) gonosz, rosszindulatú károkozáshoz, rongáláshoz. (dáḇár): Eldöntötték, hogy (môqéš ṭáman): csapdát rejtenek el. Azt ('ámar): gondolják, és mondják, azzal dicsekednek, hogy ki (rá'áh): látja, ki veszi észre őket]?*

*Mert a gonosz: „Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arcát: nem is látott soha. [Más fordítás: Mert így szól szívében: Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket” (Zsolt. 10,11).

És ezt gondolják, és mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!” (Zsolt. 94,7).

„És mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? És van-e a Magasságosban értelem?” (Zsolt. 73,11).

Zsolt. 64,7 Álnokságokat koholnak [(ʿavəláh): gonoszságokat, csalást terveznek]; a kikoholt [(ḥáp̄aś): kitalált, kiötölt] tervet végrehatják [(támam): kidolgozzák, véghez viszik, megvalósítják]; mindenikük keble, az [('íš léḇ qereḇ): ember bensője] és szíve kikutathatatlan [(ʿámóq): mély, rejtélyes, kikutathatatlan kifürkészhetetlen; [Más fordítás: Titkos útjainkat ki tekinti át?” Átlátja az, aki ismeri az ember bensőjét, a kifürkészhetetlen szívet].*

*A próféta is így szól róla: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan és gonosz az; kicsoda ismerhetné, ki tudná kiismerni azt?” (Jer. 17,9).

Zsolt. 64,8 De meglövi [(járáh): nyíllal keresztüllövi] őket az Isten; hirtelen [(piṯə'óm piṯə'ôm): váratlanul] nyíl üt rajtok sebet [(ḥéc makkáh): nyíl sebzi meg őket; A Kisdedek nyilai az ő sebesítésük].*

*És folytatódik a kijelentés: „Annakokáért hirtelen, és [(piṯə'óm piṯə'ôm): váratlanul] eljő [(bô') rátör] az ő nyomorúsága, [('êḏ): szerencsétlenség, baj, csapás, romlás]. Gyorsan egy [(peṯaʿ): szempillantás alatt] megrontatik, [(šáḇar): összetörik, elvész, elpusztul] s nem lesz gyógyulása [(marəpé'): és nincs számára gyógymód]. (Más fordítás: Az ilyenre hirtelen rászakad romlása, hirtelen tör rá a veszedelem, és váratlanul összeroppan. egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül; tönkremegy és nincs menekvése)” (Péld. 6,15).

 Ézsaiás erről így ír: „Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el” (Ésa. 40,24).

 Mert az Isten nélkül élők: kapcsolatba, közösségbe kerülnek az átokkal, és az birtokba veszi őket” (5Móz. 28,15).

„Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; A maga gonoszsága miatt bukik el” (Péld. 14,32).

Zsolt. 64,9 És megejtik őket, a nyelvük lesz ellenük; iszonyodik mindenki, aki őket látja [Héber szerint: (kášal lášón lášôn náḏaḏ): saját nyelvük, buktatja el őket. Aki (rá'áh): szemléli, azt látja, hogy a saját beszédük űzi el, kényszeríti menekülésre őket].*

*Hiszen meg van írva: „Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának. (Más fordítás: Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza)” (Péld. 12,13).

Zsolt. 64,10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [Héber szerint: Akkor (járé'): félelemmel való tiszteletre, csodálatra, bámulatra készteti a ('áḏám): a testi embert. (náḡaḏ): megvallják, és hirdetik Isten (póʿal): tettét. És (śáḵal): megszemlélik, megvizsgálják, fontolóra veszik (maʿăśeh) cselekedeteiket, és életmódjuk, következményét].*

*És: „Hallatszik már a Babilóniából futva menekülők hangja, akik hírül viszik Sionnak, hogy bosszút állt Istenünk, az Úr, Jahve az Örökkévaló bosszút állt templomáért!” (Jer. 50,28).

Zsolt. 64,11 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenes szívűek. [Héber szerint: (śámaḥ śáméaḥ): örül, és örvendezik az (caddíq): az igazzá nyilvánított (jahəveh): Jahvéban az Örökkévalóban. Hozzá (ḥásáh): menekül, oltalmat / menedéket keresve. És (hálal jášár léḇ): ragyogva dicsekednek, énekkel, dicsérik, magasztalják az igazszívűek].*

*És Dávid újra -és újra arra buzdítja a hívőket: Örvendezzetek [(ránan): örüljetek, vigadjatok, ujjongjatok, örömkiáltást hallassatok] ti igazak, [(caddíq): igaznak nyilvánítottak] az Úrban; [(jəhóváh): Jahvéban, az Örökkévalóban, mert] a hívőkhöz, az [(jášár): igazakhoz] illik a dicséret” (Zsolt. 33,1).

 „Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti (a szétszóródott) Izráelnek elűzötteit; Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsolt. 147,13).

„Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel, (ujjongjunk előtte énekszóval). Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül” (Zsolt. 95,1-3).

 Mert: „Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és (szeretetedet) és éjjelente a te hűséges voltodat. Tízhúrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem, és (ujjongok)” (Zsolt. 92,2-5).

„Örüljetek az Úrban, vigadozzatok, és ujjongjatok ti igazak, ti, akik megigazultatok, akiket igaznak nyilvánítottak! Örvendezzetek mindnyájan ti igaz szívűek” (Zsolt. 32,11).

És ő is arra buzdít, hogy: „Dicsőítsétek velem az Urat! Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, és magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsolt. 34,4).

Az apostol is arra buzdítja a hívőket, hogy: „Örüljetek és örvendezzetek az Úrban mindenkor, és minden időben szüntelenül. Újra csak azt mondom, örüljetek és örvendjetek!” (Fil. 4,4).

 És a Szent Szellem újra- és újra arra buzdít az apostolon keresztül, hogy: „… atyámfiai, testvéreim, örüljetek, és örvendezzetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, nekem nincs terhemre, és engem nem fáraszt, tinéktek pedig bátorságos, sőt szükséges, mert biztonságot jelent, és titeket megerősít” (Fil. 3,1).

És azért örüljenek, mert: „… a Szellem gyümölcse: öröm…” (Gal. 5,22).

Már Dávid így prófétál róluk: „Az igazak, a megigazultak… örvendeznek és vígadnak az Isten színe előtt, és ujjongnak örömmel, és vígan örvendeznek” (Zsolt. 68,4).

 Hát: „Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek, örvendezzetek együtt velem” (Fil. 2,18).

 És ismét: „Mindenkor örüljetek” (1 Thess. 5,16).

 Mert: „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked” (Sof. 3,17).

Ezért: „Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének! (Más fordítás: Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt)!” (Zsolt. 81,2).

 Mert: „Világosság támad fel, és fényözön árad az igazra, és a tiszta szívűekre öröm. Örüljetek ti igazak az Úrban, és magasztaljátok az ő szentséges emlékezetét, és szent nevét!” (Zsolt. 97,11).

Habakuk is az Úrban való örömről, és annak okáról prófétál: „Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, és porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim és reszkető léptekkel járok: hogy nyugtom legyen a nyomorúság napján, amely feljön a bennünket fosztogató népre, mely megsanyargatja azt. Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben a szőlőtőkéken nem lészen gyümölcs, megcsal, és hiányozni fog az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni, és vigadozni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben” (Hab. 3,16-18).

Ézsaiás is erről prófétál, és arról, hogy mit tett az Úr velünk: „Örvendezvén örvendezek, és ujjongva ugrálok örömömben, mert nagy örömöm telik az Úrban, örüljön egész lényem az én Istenemben, mert víg örömre indít Istenem. Mert az üdvnek, a szabadulásnak, megmentésnek, biztonságnak, és jólétnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság, a megigazulás palástjával vett engemet körül. A megigazulás palástját terítette rám, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, aki fölteszi fejdíszét, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit, és ékszereit. Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot, a megigazulást s a dicsőséget minden nép előtt, és öröméneket ad minden nép hallatára” (Ésa. 61,10-11).

Uram!

Nélküled semmi vagyok, kezedben hasznos edény lehetek. Tölts meg engem önmagaddal! Ámen

Spurgeon: A lelkiismeretről.

Nincsen nyugtalanabb vendége a háznak, mint a lelkiismeret, ha furdalni kezd.

Jó Veled élni Uram!

„Mily drágák nekem szándékaid, terveid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok”

(Zsolt. 139,17-18)

Krisztus szerelme átvisz mindenen.

 „Kicsoda szakaszt vagy kicsoda választ el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság, nyomorgatás, háborúság, nyomás, szorítás, szorult helyzet, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás, vagy szorongattatás? Vagy szükség, keserűség, kín, gyötrelem, ínség, vagy üldözés? Vagy éhség, - éhínség - vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy életveszély, vagy fegyver, kard, háború, erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom?" 

(Róm. 8,35)

Halálból életre

Az egyetlen híd, ami átvezet halálból az életre, boldogtalan életből a boldogságra, csak a Jézus keresztje, kínoszlopa.

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A szelek süvöltése és a hullámok morajlása fölött felhangzik Jézus hangja. Amikor a szavunk is bennakad a rémülettől, halljuk Krisztus szavát: „Jöjj!” Péter egyik lábát a csónak pereme fölé emelte...aztán kételyeit félredobva kilépett a csónakból. A víz olyan szilárd volt lába alatt mint a kő. JÉZUS szavára te is meg tudod tenni ezt a hitlépést, és átéled ugyanezt a megtapasztalást! Jézus ma mindenkinek mondja a Máté 11,28 szavaival: „JÖJJ!” Tedd meg! Az Úr áldjon! 

REINHARD BONNKE

László Boda

Ámen Uram!!!

BIBLIA

Áldott és szent

Anna Győző

épp most · 

https://vimeo.com/219282782

Áldott és szent

Az örökké élő Mindenható dicsőítése.

VIMEO.COM

T

Zsoltár 63. VÁGYAKOZÁS ISTEN UTÁN; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 63,1 Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] zsoltára, [abból az időből] mikor a Júda [jelentése: hálaadás, áldott, magasztalt, dicséret, magasztalás; bizonyságtevő; dicsőítve lesz] pusztájában [(miḏəbár): sivatag, Terméketlen sivár, meg nem munkált és aszályos, víz nélkül való vidék] volt.*

*Dávid – a kihívottak közössége, az eklézsia előképe a világba, a víz, és  élet nélküli helyre helyeztetett: „És Dávid a pusztában tartózkodék az erős helyeken, (sziklavárakban) és a Zif (jelentése: faloromzat, olvasztás helye, előkészítési hely) pusztájában levő hegységen marada. És Saul (jelentése: akit kértek, kívántak, a kikövetelt; a megkérdezett) mindennap keresé, de az Isten nem adá őt kezébe” (1 Sám. 23,14).

És egyik pusztából, megy a másikba, és ennek oka: „Lőn pedig, hogy a mikor visszatért Saul a Filiszteusok (jelentése: idegen, vándor, kivándorolt) üldözéséből, megüzenték néki, mondván: Ímé Dávid az Engedi (jelentése: vadkecskék forrása, kecskegidák forrása) pusztájában van” (1 Sám. 24,2).

És itt: „halál hullámai (örvényei) vettek engem körül, Az istentelenség (pusztító) árjai rettentettek engem” (2 Sám. 22,5).

De: „Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretreméltó;  És megszabadulok ellenségeimtől. Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség (örvényei) árjai (pusztító áradat) rettentettek engem” (2 Sám. 22,4-5).  

Az Egyház helyéről tesz bizonyságot János apostol is: „De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig” (Jel. 12,14).

Zsolt. 63,2 Isten! Én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhozlak, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize; [Héber szerint: ('ĕlóhím)! Én [('él): erős, hatalmas] Istenem! Jó reggel már (šáḥar): Hozzád vágyakozom]; Téged cámé' nep̄ eš): szomjúhozlak, Hozzád [(kámahh báśár): vágyakozik, epekedik] hústestem a [(cijjáh): száraz, aszályos, szomjú, (ʿájép̄): gyenge, kimerült, fáradt, szomjúságtól elgyötört] földön, ahol csak (bəlí): romlás, pusztulás van, mert nincs  (majim): víze].*

*  És így folytatja Dávid: „Feléd terjesztgetem (imádkozva nyújtom) kezeimet; egész lényem, mint szomjú, (kiszikkadt) föld, úgy eped utánad. Szela. (Zsolt. 143,6).

„Mint a szarvas kívánkozik [(ʿáraḡ): epekedik] a folyóvizekre, úgy kívánkozik [(ʿáraḡ):vágyakozik ] egész lényem hozzád, oh Isten [('ĕlóhím)]! Szomjúhozik egész lényem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt [(rá'áh páním): hogy lássam Isten arcát]?” (Zsolt. 42,2-3).

„Egyet kérek az Úrtól [('eḥáḏ): csak egyetlen vágyam van], azért esedezem, és azért [(šá'él šá'al): könyörgök]: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében. Hogy nézhessem az Úrnak szépségét [(ḥázáh nóʿam): hadd lássam pompáját, ragyogását, és láthassam, milyen jóságos az Úr, és élvezhessem az Úr kedvességét], és gyönyörködhessem az ő templomában” (Zsolt. 27,4).

„Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Kívánkozik, (sóvárog) sőt emésztődik (eleped) lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela” (Zsolt. 84,2-5).

„Ó Isten! Te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog egész lényem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet” (Zsolt. 63,2-3).

„Szívem utánad vágyott éjszaka, az én szellemem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai” (Ésa. 26,9).

Zsolt. 63,3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, [(qóḏeš): a szentélyben] szemlélvén a te [(ʿôz ʿóz): erődet] hatalmadat és dicsőségedet; [Más fordítás: Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet, fenségedet és dicsőségedet megláthassam].

Zsolt. 63,4 Hiszen a te kegyelmed, és [(ḥeseḏ): szereteted] jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.*

*Így folytatja Dávid: „Hallgass meg engem, Uram, (jəhóváh: Jahve Örökkévaló) jóságos szeretettel, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint (fordulj hozzám), és tekints én reám” (Zsolt. 69,17). 

„én Uram, (jəhóváh: Jahve Örökkévaló) Istenem, bánj velem és (tégy jót velem) a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg (jóságos szereteteddel ments meg) engem!” (Zsolt. 109,21).

Zsolt. 63,5 Ezért téged áldalak, magasztallak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.*

*Igen: „Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek, és (zsoltárt zengek) az én Istenemnek, amíg vagyok” (Zsolt. 146,2).

És: „Éneklek az Úrnak egész életemben; zsoltárt zengek az én Istenemnek, amíg vagyok!” (Zsolt. 104,33).

Bizony: „Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela” (Zsolt. 84,5).

 Hát: „Halld meg esedezéseimnek szavát, [(šámaʿ taḥănúnáh taḥănún qól qôl): figyelj, és értsd meg könyörgő szavam, esedező hangomat] mikor [(šávaʿ): segítségért] kiáltok, és [imádkozom] hozzád, és mikor felemelem [kitárom] kezeimet a te szentséged lakhelye [(qóḏeš dəḇir dəḇír): szent templomod] felé” (Zsolt. 28,2).

Zsolt. 63,6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg, mikor víg ajakkal, és [(rənánáh): ujjongó örömkiáltással] dicsérhet téged az én szájam!*

*Igen: „Ujjongva örvendezik az én ajkam, hogy énekelhetek néked, és egész valóm is, amelyet megváltottál” (Zsolt. 71,23).

Zsolt. 63,7 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; [Héber szerint: (jácúʿa): ágyamban rád (záḵar): emlékezem  az ('ašəmúráh 'ašəmóreṯ) éjjeli őrség idején, és Rólad (háḡáh): gondolkodom, emlékezem, felidézlek magamban].*

*Mert: „Szívem utánad vágyott éjszaka, teljes szívből kereslek Téged, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai” (Ésa. 26,9). B

izony: „Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom, és kitárom feléje éjjel lankadatlanul; nem tudok megvigasztalódni. Istenről emlékezem, és csak sóhajtozom; róla gondolkodom, róla elmélkedem és elcsüggedek. Szemeimet nyitva tartom; szótlanul hánykolódom. Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről. Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem: Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?” (Zsolt. 77,3-8).

„És felemelem kezeimet, és elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és elmélkedem rendelkezéseiden” (Zsolt. 119,48).

„És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, mily drágák nekem szándékaid Istenem! Hatalmas azoknak száma! Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek, s mégis veled vagyok” (Zsolt. 139,17-18).

„Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságos döntéseidért” (Zsolt. 119,62).

„Uram! A te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet” (Zsolt. 119,55).

És én: „Áldom [dicsőítem] az Urat, aki tanácsot, és [értelmet] adott és [kijelentette] nékem, még éjjel is oktatnak [tanítanak, figyelmeztetnek, erre intenek] engem az én veséim, [az én bensőm]” (Zsolt. 16,7).

Zsolt. 63,8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. [Héber szerint: (ʿezəráṯ ʿezəráh ʿezəráṯáh): pártfogóm, támogatóm, segítségem, oltalmazóm voltál. (kánáp̄): Szárnyaid körbezártak, beburkoltak, (cél): védelmükben, biztonságban voltam, és (ránan): örömkiáltást hallatva, ujjongtam, és örvendeztem].*

*Még amikor a világban – a zordon sivatagban, és hústestben –voltunk, már akkor is az Úr őrzött: „Mert az Úrnak része az ő népe; Mint a fészkén felrebbenő sas fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket” (5Móz. 32,9-11)

„Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek” (Zsolt. 36,8).

 Hát továbbra is: „Tarts [(šámar): őrizz, óvj, védj] meg engemet, mint szemed fényét, [mint szemed világát]. Szárnyaid árnyékába rejts el engemet, [nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem]” (Zsolt. 17,8).

Zsolt. 63,9 Ragaszkodom Hozzád; [('aḥar): Azután] a Te jobbod megtámogat [(támaḵ): megragad, és erősen tart] engem.

Zsolt. 63,10 Azok pedig, akik veszedelemre keresik életem, a föld mélységeibe jutnak. [Héber szerint: Akik (šó'áh šô'áh): rombolásomra, pusztulásomra törnek, akik azért (báqaš): keresik, kutatják (nep̄eš): életemet, mert meg akarják rontani, azok lekerülnek a ('erec (taḥətí): földnek mélyébe, és (bô'): beletétetnek a sírba].

Zsolt. 63,11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [Héber szerint: (ḥereḇ): kardnak lesznek (náḡar): átadva, kiszolgáltatva, és elvesznek, elpusztulnak. (šuʿál šúʿál): Rókáknak (mənáṯ): lesznek zsákmányul].^*

*Hát: „Fogjátok meg a rókákat, a kölyök rókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!” (Én. 2,15).

Zsolt. 63,12 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, aki őreá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. [Héber szerint: A (meleḵ): király (śámaḥ śáméaḥ): gyönyörködve örül, és örvendezik ('ĕlóhím): Istenben, és mindaz (hálal): fénylik, ragyog, világít, és énekkel dicséri, magasztalja, Istent és (šáḇaʿ): fogadalmat tesz, mert  (sáḵar): bezárul a (dáḇar peh): leigázó szája].

Az Úr Jézus kijelentése

Az Úr szeretete abban is megnyilvánul, hogy:

,,Akit az Úr szeret, annak pihenést ad” 

(Zsolt. 127:2b, NLT fordítás) 

Ragyogjatok!

NE FÉLJ!

Ha a gonosz egész csapata jön ellened, te

„Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! Mondja az Úr” 

(Jer. 1:8)

Szeressük egymást

 „És most kérlek téged, nem mintha új, ismeretlen, meglepő parancsolatot írnék néked, hanem amelyet kezdettől fogva vettünk, és eredetileg befogadtunk, és birtokoltunk, hogy Isten szerinti szeretettel szeressük egymást! Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy a szerint élhessetek” 

(2 Ján. 1,5-6)

Az Úr Jézus

„sebesíttetett meg bűneinkért, céltévesztésünkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg” 

(Ésa. 53,5)

krisztus.eu

 

Szemben és benned...

Isten Igéje