László Boda

 Bízom benned Uram Jézus, és ezért tudom és hiszem hogy általad áldott vagyok hiszen Benned van minden bizodalmam!!! Ámen.

Gábor Horváth‎

A szeret gyógyít

Jób könyve 11. fejezet: Vádlás, és ítélkezés, mint vigasztalás; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Jób. 11,1 [(ʿún): Megszólalt], és felele a Naamából [jelentése: az istenség gyönyörűség, kedvesség, bűbájosság] való Czófár, [karom, nyers, vakmerő; fütyülő, fecsegő; táncoló, ugráló; csicsergő, versengés fia] és monda:

Jób. 11,2 A sok beszédre ne legyen-e felelet? Avagy a csácsogó [bőbeszédű] embernek [avagy az ajkak emberének] legyen-e igaza [Más fordítás: Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek]?*

*És folytatja Cófár: „Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél, és [(rúaḥ): üres hiábavalóság]?” (Jób. 8,2).

Jób. 11,3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, csúfolódsz is és ne legyen, aki megszégyenítsen? [Héber: (baḏ ḥáraš): Üres beszédeidre hallgassanak-e el az emberek? Maradjanak csendben, és viselkedjenek süketként? Mikor (láʿaḡ kálám): csúfolódsz, gúnyolódsz, megszégyenítsz, és sértegetsz]?

Jób. 11,4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt. [Héber: Azzal ('ámar): büszkélkedsz, hogy: szavaim kifogástalanok, (zaḵ leqaḥ): tanításom, és útmutatásom helyes, és szeplő nélkül állok Előtted; tiszta voltam mindig a szemedben].*

*Jób újra- és újra elmondja Istennek: „Ártatlan [(tám): tökéletesen feddhetetlen] vagyok… Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, aki kezedből kiszabadítson! (Jób. 9,21; 10,7).

Jób. 11,5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened. [('úlám): De (náṯan dáḇar): bárcsak szólalna meg, és beszélne hozzád az Isten, és (páṯaḥ śáp̄áh): nyitná meg ajkait]!

Jób. 11,6 És jelentené meg [(náḡaḏ): jelentené ki, magyarázná meg] néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből [(nášáh ʿáôn): el is feledkezett a te céltévesztésedről].

Jób. 11,7 Az Isten mélységét elérheted-e, [(ḥéqer mácá'): kikutathatod-e? Megtalálhatod-e? Fel tudod tán fogni]? Avagy a Mindenhatónak [(šaddaj): aki önmagában elegendő] tökéletességére [(taḵəlíṯ): teljességére] eljuthatsz-e [(mácá'): elérheted-e]?*

*Pál apostol megvallása: „Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! És Isten szélsőséges és túl nem szárnyalható állapota, és rejtélye. Mely igen kikutathatatlanok, kifürkészhetetlenek, és megfoghatatlanok az Ő szándékai, döntései, s kinyomozhatatlanok, és megvizsgálhatatlanok az ő útjai, és módszerei, tevékenysége! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét, szándékát, elgondolását, elhatározását? Vagy kicsoda volt néki tanácsosa, és tanácsot ki adott neki? (Róm. 11,33-34).

 Ő az: „Aki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csodákat, amiknek száma nincsen” (Jób. 5,9).

Dávid így imádkozik: „Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg” (Zsolt. 92,6-7).

„Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt” (Zsolt. 139,6).

A prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, Jahve az Örökkévaló, aki teremti a föld határait? Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa. 40,28).

Ő az, aki: „Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott” (Préd. 3,11).

Ézsaiáson keresztül így szól a Szent Szellem: „Kicsoda igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?” (Ésa. 40,13-14).

Csak az értheti az Úr szándékát, akaratát, aki Krisztusban van, és telve van a Krisztus beszédével, igéjével: „Érzéki ember, a pusztán emberi, testi, az olyan ember, akinek életét a saját emberi értelme, akarata, érzelmei irányítják, nem foghatja meg, és nem fogja fel, ezért nem fogadja be az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki, mert balgaságnak tartja, oktalanság, ostobaság, képtelenség az számára. Meg sem értheti, mert nem képes, és nem is lehetséges számára, hogy megértse, és megismerje, mivelhogy szellemileg kellene megvizsgálni. Noha a szellemi ember mindent alaposan megvizsgál, de ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik. Mert ki ismerte meg, ki látta át, és érte fel úgy az Úr gondolatát, értelmét, hogy Őt kioktathatná, vagy taníthatná? Bennünk pedig Krisztus értelme, gondolkozásmódja, megértése van. [Más fordítás: Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]”(1 Kor. 2,14-16).

 Ezért imádkozik így az apostol a szentekért: „…hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse elrejtve”(Kol. 2,2-3).

Jób. 11,8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb [(ʿámóq): rejtélyesebb, kikutathatatlanabb] az alvilágnál, [(šə'ól šə'ôl): a holtak hazájánál]; hogy ismerheted meg? [(jáḏaʿ): Mit tudhatsz róla]?*

*Mert Ő mindenütt jelenvaló is: „Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba (a holtak hazájába) vetek ágyat (feküdnék le), ott is jelen vagy” (Zsolt. 139,8).

Ezért: „Az alvilág (A holtak hazája leplezetlen), mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa (a pusztulás helye). (Jób. 26,6).

 „A sír (a halálnak) és a pokol (az elmúlásnak helye) az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve” (Péld. 15,11).

Jób. 11,9 Hosszabb annak mértéke [(ráḥáḇ) terjedelme] a földnél, és szélesebb a tengernél.

Jób. 11,10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg? [Ha: (ḥálap̄): áthatol, áthalad ezen a világon, ismét feltámad megváltozva, kicserélve, erőben megújulva, és (sáḡar): körülzár, (qáhal): összegyűjt, és (šúḇ): visszafordít Istenhez, helyreállít, megújít].

Jób. 11,11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra. [Héber: Mert ő [(jáḏaʿ): szemmel tartja] az [(šávə'): üres, hiábavaló] embereket, (rá'áh): észreveszi, látja a [('áven): hazugságot, csalást, romlottságot, gonoszságot, igazságtalanságot], (bín): odafigyel arra]!*

*Dávid így beszél Istenhez: „Te látod ezt [a vészt, nyomorgatást, bajt és a nyomorúságot], mert te megnézed [(náḇaṭ): figyelemmel kíséred (ʿámál): a szenvedést, gyötrődést, vesződést, fájdalmat, kínt s a gyötrelmet]. A hamisságot [(kaʿaś kaʿas): haraggal, felháborodással (náṯan): veszed figyelembe. Érzékeled, és észleled] a fájdalmat [a bánatot], hogy rávessed kezed [hogy kezedbe vedd azt]. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, a [(ḥéləḵáh ḥéləḵá'): boldogtalan, szerencsétlen, nyomorult], az árvának [a megfosztottnak, és vigasztalannak] is te vagy segedelme [segítője]” (Zsolt. 10,14).

Jób. 11,12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is. [Héber: (láḇaḇ): szívet, értelmet, tudatot kaphat ('íš): minden egyes (náḇaḇ): üresfejű ember, és ('áḏám): emberré (jálaḏ): szülheti a (ʿajir): fiatal (pere'): vadszamarat is].

Jób. 11,13 Ha te a te szívedet, a te [(léḇ): bensődet] felkészítenéd, [(kún): hozzá fordítanád] és kezedet felé terjesztenéd [(páraś): felé kinyújtanád];*

*Elifáz és Bildád is így beszél Jóbhoz: „Azért [('úlám): mindazonáltal] én a Mindenhatóhoz, az [('él): erős, hatalmas Istenhez] folyamodnám, és Hozzá járulva tudakozódnék, és az Istenre bíznám [Isten elé (śím śúm): helyezném, terjeszteném] ügyemet, [segítségül híva Őt]” (Jób. 5,8; 8,20).

Ímé az [('él): erős] Isten nem veti meg [nem (má'as): utasítja el] az ártatlant, [(tám ḥázaq): a feddhetetlent, hanem támogatja, segíti, megerősíti]. De a gonoszoknak, a [(ráʿaʿ): számítóknak, az ártalmasoknak, a rosszat, gonoszat cselekvőknek, akik gonoszul élnek] nem ad előmenetelt, és nem ad [(jáḏ): segítséget]. Dávid is így imádkozik: „Feléd terjesztgetem, és (imádkozva nyújtom) kezeimet; mint szomjú föld, úgy epekedek utánad. Szela” (Zsolt. 143,6).

Jób. 11,14 Ha a hamisságot, [('áven): hiábavalóságot, hazugságot] amely a te kezedben van, távol tartanád [(ráḥaq): eltávolítanád] magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban [('óhel): sátradban] gonoszság [(ʿavəláh): igazságtalanság, csalás, jogtalanság, ítélkezés];*

*Mert azt mondja az Úr: „Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel; aki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt” (Zsolt. 101,7).

Jób. 11,15 Akkor a te arcodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, [(m'úm múm): szeplőtelenül]. Erős [(jácaq): szilárd, stabil] lennél és nem félnél [(járé'): Nem tartanál semmitől].*

*Mert: „Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez, és [(parrészia): bizalommal szólhatunk Isten előtt]” (1 Ján. 3,21).

És: „, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta” (1 Móz. 4,7).

Jób. 11,16 Sőt a nyomorúságról [(ʿámál): bajról, szenvedésről, gyötrődésről] is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, [mint (ʿáḇar): átvonuló áradatról] úgy emlékeznél arról.

Jób. 11,17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is [a homály] olyan lenne, mint a kora reggel [Héber: (qúm): feltámad világosságod, és (ḥeleḏ) fényesebbé lesz életed a déli verőfénynél, mint amikor a (bóqer): hajnal fénye behasít a sötétségbe].*

*Csak: „Tárd fel az Úr előtt a te életedet, sorsodat, bízzál benne, mert ő munkálkodik. Felragyogtatja a te megigazulásodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet” (Zsolt. 37,5-6).

Mert: „A megigazultak életútja, sorsa pedig olyan, mint a hajnal világossága, a felragyogó, fénylő világosság, mely minél tovább halad egyre világosabb lesz, a teljes délig fényessé, ragyogóvá válik, megvilágít, fénybe borít, láthatóvá tesz” (Péld. 4,18).

 Mert egyre jobban megismerik az Ő Urukat, Aki: „...  a világ világossága” „Az igazakra (a becsületesekre) világosság fénylik (és felragyog a világosság) a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz” (Zsolt. 112,4).

 És: „Világosság támad fel, és fényözön árad az igazra (az igaznak, ártatlannak nyilvánítottra), és az egyenes szívűekre (a tiszta szívűekre) öröm” (Zsolt. 97,11).

Azon a sorsdöntő napon, amikor a testté lett Ige, az Úr Jézus megjelent a földön: „A sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!” (Mát. 4,16).

És attól kezdve: „Az igazak (az igaznak, ártatlannak nyilvánítottak) világossága vígassággal ég...” (Péld. 13,9).

Jób. 11,18 Akkor bíznál, mert [(jéš): valóságos] volna reménységed. És ha széttekintenél, [és nyugodtan lefekszel] biztonságban aludnál [Héber: Akkor bíznál, mert (jéš): valóságos volna reménységed. És ha (ḥáp̄ar): csapdát, vermet készítenek, te akkor is (beṭaḥ): biztonságosan, háborítatlanul, (šáḵaḇ): pihennél].*

*Mert: „A megigazultak reménysége örömre fordul; az istenteleneknek, az Isten nélkül élőknek várakozása  pedig semmivé lesz, elvész” (Péld. 10,28).

A megigazultaknak szól a bátorítás: „A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg; nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme az Istennek természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe, a mi szellemi életünk központjába a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5).

Jób. 11,19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hízelegnének néked. [Héber: Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, senki sem riasztana föl, és senki sem (ḥáraḏ): háborítana meg, senki sem zavarna téged, sőt sokan a (raḇ): gazdagok, hatalmasok, tekintélyesek hízelegnének néked].*

*Az Úr ígérete: „Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken” (3 Móz. 26,6).

 Ezért: „Békességben fekszem le és legott megnyugszom, és elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást, hogy biztonságban élhessek” (Zsolt. 4,9).

Igen: „Én lefekszem, nyugovóra térek és elalszom. Mély álomban merültem; de felébredek, és fölkelek ismét, mert az Úr támogat, oltalmaz, megtart, fölkarol engem, mert az Úr a gyámolom. Nem félek, és nem ijedek, nem rémülök, és nem riadok meg sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem, ha ellenségesen körülvesznek, rám törnek, mindenfelől megkörnyékeznek” (Zsolt 3,6-7).

 Dávid megvallása a nyugodt, békés alvás titkáról: „Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.” (Zsolt. 27,3).

„Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” (Zsolt. 118,6).

Minket is így bátorít Isten igéje: „Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától. (Péld. 3,24-26).

Mert az Úr: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal” (Zsolt. 91,4-5).

Jób. 11,20 De a gonoszok szemei elepednek, [(káláh): elsorvadnak], menedékük eltűnik előlük, [elvész] és reménységük: az élet kilehelése. [Héber: Közben a bűnösöknek megtörik a szemük, menedékhelyüket is elveszítik, (tiqəváh): reményük csak az, hogy kilehelik életük]!*

*Így folytatódik a kijelentés: „('óraḥ): ilyen a sorsa mindazoknak, akik az ('él): erős, hatalmas Istenről elfeledkeznek, akik Őt (šáḵéaḥ šáḵaḥ): figyelmen kívül hagyják. És a képmutatónak, az (ḥánép̄): Isten nélkül élő hitetlennek reménysége, és (tiqəváh): várakozása is elvész, ('áḇaḏ): semmivé lesz. Mivel szertefoszlik bizakodása, (kesel): megcsalja az ő reménysége és (miḇəṭáḥ): biztonsága olyan lesz, mint a pókháló. [Más fordítás: Úszó ökörnyál a reménysége, póknak hálója minden birodalma]” (Jób. 8,13-14).

Igen: „… a gonoszok [hitetlenek, istentelenek, az Isten nélkül élők] útja pusztulásba [semmibe] visz” (Zsolt. 1,6);

„Mert a gonoszok megsemmisülnek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el” (Zsolt. 37,20).

És: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisülnek mind, akik hűtlenül elhagynak” „A lázadók és a gonoszok elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Zsolt 73,27;  Ésa. 1,28).

 Mert: „… az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek) várakozása elvész (semmivé lesz)” (Péld. 10,28).

És: „Mikor meghal az istentelen (az Isten nélkül élő) ember, elvész az ő reménysége; és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is” (Péld. 11,7).

Mert: „a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzüknek szikrája. A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette. Eltűnik sátorából az ő bátorsága, el kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak, a hirtelen pusztulás királya elé, és a félelmek királyához folyamodik ő” (Jób. 18,5-6.14)

Úr Jézus!

Te vagy az én Uram, akié

 „a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a dicsőség, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, minden fejedelmek felett!”

 (1Krón. 29,11)

Kik ezek?

NE FÉLJETEK!

„és ne rettegjetek!

Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!”

(Ésa. 44,8)

És én veletek vagyok, el nem hagylak benneteket!

Imádság:

 Köszönöm Istenem, hogy tőled kapok erőt mindennapjaimhoz. S ha erőtlen vagyok, a te erőd akkor sem lesz kevesebb, sőt, olykor annál is hatalmasabban felragyog. Engedd ezt értenem és elfogadnom! Ámen

Az Úr Jézust

„Az Urat Áldjátok az Úrnak angyalai, dicsérjétek, és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!” 

(Dán 3.23)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

 A Biblia a „hit mértékéről” beszél (Róma 12:6), amely mindig annyi, amennyire az adott helyzetben szükségünk van, vagyis az előttünk álló feladattal arányos. Ha futunk, több levegőre van szükségünk, amire a szervezet gyakoribb lélegzetvétellel reagál. A kihívás mérete elveszíti a jelentőségét, ha hittel válaszolunk rá. A repülő madárnak teljesen mindegy, hogy egy domb, egy ház vagy egy vakondtúrás fölött repül el. Hit által mi is „szárnyra kelünk, mint a sasmadarak”. Szárnyra kelünk, nem vánszorgunk. Tárd ki a hited szárnyait, és repülj! Légy áldott!

REINHARD BONNKE

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

László Boda

 

 

Ámen Úram!!!

dicsérem Neved

Anna Győző

épp most · 

https://vimeo.com/218807235

Dicsérem Neved

Az Úr Jézus Nevének dicséretet

VIMEO.COM

Megvallás

Jel. 8 A hetedik pecsét felnyitása, feltörése, A hét angyal trombitája, A szentek könyörgése;

Jel. 8,1 És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, [(anoigó): átv. ért: szellemi meglátásba részesített], lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig.*

*Zakariás így ír erről: „(Csendben legyen minden (báśár: hús)test Úr (jəhóváh: Jahve az Örökkévaló) előtt mert felkelt, (ʿúr: feltámadt, elindult) Ő, a szent, (nephelé): felhő által«” (Zak. 2,13).

Jel. 8,2 És látám azt a hét angyalt, [(aggelosz): hírnököt, követet] aki az Isten [(enópion): színe] előtt álla; és adaték nékik hét trombita, [(szalpigx): hét kürt].*

*Az Evangélium híradása: „És elküldi [és szétküldi] az ő angyalait [az Ő hírnökeit, és követeit] nagy [és hangos] trombitaszóval [és kürtszóval az egész földre]. És egybegyűjtik [és összegyűjtik ugyanarra a helyre] az ő választottait a négy szelek, [a szélrózsa minden irányából, a négy égtáj] felől, az ég egyik végétől a másik végéig [Más fordítás: És szétküldi az Ő követeit a föld minden részére, hogy Őhozzá gyűjtsék kiválogatottait. Amikor ezek elkezdődnek, nézzetek föl, és emeljétek föl a fejeteket, mert közel van a megváltásotok]. (Mát. 24,31).

Pál apostol a szentek egybegyűjtéséről így ír: „Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával (igéjével), hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal (főangyal) szózatával és isteni harsonával leszáll (alászáll) az égből (a mennyből): és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen (és így) mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel (ezekkel az igékkel)” (1 Thess. 4,15-18) .

Jel. 8,3 És jöve egy másik angyal, és megálla az [(thüsziasztérion): áldozati]oltárnál, arany tömjénezőt [aranyfüstölőt] tartva; és adaték annak sok tömjén, [(thümiama): sok illatos füstölőszer] hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez [(proszeukhé): imádságaihoz] az arany [(thüsziasztérion): áldozati]oltárra, amely a királyiszék [(thronosz): a trón] előtt vala.*

*Dávid kérése: „Mint jó illatú füst (mint illatáldozat) jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése (imára emelt kezem) estvéli áldozat legyen” (Zsolt. 141,2).

Jel. 8,4 És felméne [(anabainó): felszállt] a tömjén [(thümiama): a jó illatok] füstje a szentek könyörgéseivel [(proszeukhé): imádságaival] az angyal kezéből az Isten [(enópion): színe] elé.

Jel. 8,5 Azután vevé az angyal a tömjénezőt; és megtölté azt az [(thüsziasztérion): áldozati]oltárnak tüzével, [az oltár parazsával] és leveté [ledobta, leszórta] a földre; és lőnek mennydörgések [égzengés] és szózatok [és  (phóné): kiáltás] és villámlások és földindulás [és (szeiszmosz): földrengés támadt].*

*Amik a trónból támadtak: „A királyiszékből [a trónból] pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek vala ki…” (Jel. 4,5).

Jel. 8,6 És a hét angyal, akinél a hét trombita [(szalpigx): a hét kürt, a hét harsona] vala, (hetoimadzó): felkészült arra, hogy a (szalpidzó): kürtöket, a trombitákat megfújja.

Jel. 8,7 Az első angyal [(aggelosz): hírnök, követ] azért trombitála, [(szalpidzó): kürtölt] és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy, [(mignümi): vérrel keverve], és vetteték a földre [és a földre [(balló): záporozott, a szárazföldre hullott]. És a földnek [a szárazföldnek] harmadrésze megége, és az élőfáknak harmadrésze megége, [(katakaió): felperzselődött] és minden zöldelő fű megége, [mind elhamvadt].*

*Így folytatódik a kijelentés: „És megharagudtak a pogányok, (a népek) de eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják. És megnyilatkozik az Isten temploma a mennyben, és megláttatik az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső” (Jel. 11,18-19).

Erről már Mózes így prófétált: „Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét (a botját) az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesőt, és (villámok csaptak a földre), és tűz szálla le a földre, és jégesőt bocsáta (jégesőt zúdított) az Úr (Jahve az örökkévaló) Égyiptom földére. És esett a jégeső, és a (a villámlás), a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, amelyhez hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja. És elveré a jégeső egész Égyiptom földén mindazt, ami a mezőn vala, embertől baromig (az állatig); a mező minden füvét is elveré a jégeső és a mező minden fáját is összetördelte. Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégeső” (2 Móz. 9,23-26).

Jel. 8,8 A második angyal is trombitált, [megfújta a (szalpidzó): kürtöt] és mint egy tűzzel égő nagy [(megasz): hatalmas] hegy vetteték [(balló): zuhant] a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lőn;

Jel. 8,9 És meghala a tengerben lévő teremtett állatoknak, harmadrésze, amelyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze. [Görög szerint: (apothnészkó): elpusztult a (thalassza ktiszma): tenger –szellemi érttelemben: Nemzetek, amelyek nem ismerik az igaz Istent - teremtményeinek harmadrésze, amelyekben élet vala; és a hajóknak / bárkáknak harmadrésze (diaphtheiró): tönkrement, megsemmisült].*

*Az evilágot ért csapások előképét így mutatja be a Szent Szellem: „Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta vala. És felemelé a vesszőt és megsujtá a vizet, amely a folyóban vala a Fáraó előtt és az ő szolgái előtt, és mind vérré változik a víz, amely a folyóban vala. A hal pedig, amely a folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödik a folyóvíz, és nem ihatnak az Egyiptombeliek a folyónak vizéből; és vér vala az egész Égyiptom földén” (2 Móz. 7,20-21)

Jel. 8,10 A harmadik angyal is trombitált, [(szalpidzó): megfújta a kürtöt] és leesék [(piptó): lehullik] az égről egy nagy [(megasz asztér): egy hatalmas, fényt sugárzó] csillag, [(kaió): lobogó lánggal] égve, mint egy fáklya, [mint egy  (lampasz): ragyogás] és esék [(piptó): rázuhan] a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira.*

*Az Úr Jézus megnevezi ezt a lehulló csillagot: „Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. Amint villámként zuhant, és bukott le a mennyből” (Luk. 10,18).

Ézsiás is prófétál erről, ezt kérdezve: „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál, és lehullottál a földre, aki népeken tapostál, népek legyőzője! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, trónomat, és odaülök az istenek hegyére, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és fölmegyek a felhők csúcsára, és hasonló leszek a Magasságoshoz, a Felségeshez” (Ésa. 14,12-14).

János apostolon keresztül jön a felelet: „Ezután háború támadt és lőn viaskodás a mennyben. Mihály és az ő angyalai harcra keltek, és viaskodnak vala a sárkánnyal; és a sárkány is harcra kelt, és viaskodik vala és az ő angyalai; De nem vehetnek diadalmat, nem tudtak felülkerekedni, és nem volt maradásuk többé, és az ő helyük sem találtaték a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti és megtéveszti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot a mennyben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak, a mi testvéreinknek vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk színe előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért, a bizonyságtételük igéjével; és az ő életüket nem kímélték mind halálig” (Jel. 12,7-11).

Magával rántva az angyalok egyharmadát is: „És az ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza” (Jel. 6,13).

És beteljesült Isten ígérete, amelyet az ember bukásakor jelentett ki az Édenben: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom, minden állat, és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést támasztok közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).

Jel. 8,11 A csillagnak neve pedig üröm: változik azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek.*

*Így folytatódik a kijelentés: „Mert istentelenek, Isten nélkül élő hitetlenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, orvul leselkednek, mint a madarászok; tőrt hánynak, embereket fogdosnak. Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az ő házaik álnoksággal, alattomossággal: ezért lettek nagyokká, és hatalmasokká és gazdagokká! Meghíztak, kövérek, megfényesedtek; nem ismernek határt a gonosz beszédben; az árvának ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldoguljanak; sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot. Ne toroljam meg ezeket - így szól az ÚR - és ne álljak bosszút az ilyen népen?! Szörnyű és rettenetes dolgok történnek e földön: A próféták hazugságot prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára, ha itt lesz a vég?!” (Jer. 5,26-31).

Ők azok: „Akik ürömmé (méreggé) változtatják az ítéletet, és (a törvényt) és az igazságot földre tiporják” (Ámós. 5,7).

„De ímé, parancsol az Úr és megveri a nagy házat repedezésekkel, és a kicsiny házat hasadozásokkal. (Más fordítás: Mert ha az ÚR parancsol, darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké). Vajon futhatnak-e a lovak a sziklán? felszánthatja-e azt valaki ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé” (Ámós. 6,11-12).

Ezért parancsolja az Úr az ő népéből valóknak:  „Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék. [Más fordítás: Maradj megfontolt, légy óvatos, őrizd meg az oktatást, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon]. Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]” (Péld. 5,2-4).

És hogy mindez meddig tart? Arról Dánielen keresztül jön a kijelentés: „Azután hallottam, hogy egy szent beszélni kezdett. Egy másik szent pedig válaszolt annak, aki ezt kérdezte: Meddig tart az, amit a mindennapi áldozatról és a szörnyű bűnről láttál? Meddig lesz kiszolgáltatva a szentély, és meddig tiporja azt a sereg? Ezt válaszolta neki: Kétezer-háromszáz este és reggel; azután a szentély visszanyeri igazi rendeltetését” (Dán. 8,13-14).

Jel. 8,12 A negyedik angyal [(aggelosz): hírnök, követ] is trombitált, [(szalpidzó): megfújta a kürtöt]. És megvereték a napnak harmadrésze, és [(plésszó): csapás érte a nap harmadát] és a holdnak harmadrészét, és a csillagoknak harmadrészét; hogy meghomályosodjék [(szkotidzó szkotidzomai): hogy elsötétüljön] azoknak harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, [(phainó): ne ragyogjon, hogy a nappal se legyen világos harmadáig] és az éjszaka hasonlóképen.*

*A próféták mind erről az időtől prófétálnak: „Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt, féktelen, izzó haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról. Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket, sötét lesz a fölkelő nap, és a hold fényét nem tündökölteti” (Ésa. 13,9-10).

„És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal” (Ámós. 8,9-10).

 „A nap elsötétül, sötétséggé válik, a hold pedig vérré, vérvörös lesz minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja” (Jóel. 2,31).

„Tömegek, tömegek! A döntés völgyében! Mert közel van az Úrnak napja a döntés völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják, elvesztik fényüket; Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!” (Jóel. 3,14-16).

„Közel van az Úrnak nagy napja, közel van, és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is. Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. Kürtszó és riadó napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!” (Sof. 1,14-16).  

Előképként így mutatja be az Úr ezt az időszakot: „És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen sötétség Égyiptom földén és pedig tapintható sötétség. És kinyújtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű sötétség egész Égyiptom földén három napig. Nem látták egymást, és senki sem kelt fel, nem tudott kimozdulni az ő helyéből három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében” (2 Móz. 10,21-23).

Az Úr Jézus kijelentése: „Mindjárt pedig [közvetlenül] ama napok nyomorúságai [szorongattatásai; megpróbáltatásai, szorongásai; e gyötrelmes napok] után a nap [hirtelen] elsötétedik [elhomályosul], és a hold nem fénylik [nem világít; nem sugározza fényét], és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei [tartóerői; a világmindséget összetartó erők] megrendülnek [és a mennyei hatalmak meginognak]. És akkor feltetszik [feltűnik; megjelenik; felragyog, fénylik, láthatóvá lesz; (Itt: felragyog, fénylik; felvillan /felvillanása után tartósan árasztja fényét/] az ember Fiának jele [ismertetőjele az égen. És akkor sír [és jajgatásba tör ki; jajveszékel; gyászolni fog, és mellét veri] a föld minden nemzetsége [népe, és törzse], és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben [az ég felhőin] nagy hatalommal [és erővel] és [nagy] dicsőséggel és [erőben és hatalommal]” (Mát. 24,29-30).

Márk így ír erről az időről: „És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok, erősségek, az egek tartóerői, és a hatalmak meginognak, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek, megremegnek, rázkódnak, inognak, megtántorodnak” (Márk. 13,25).

Lukács is bizonyságot tesz: „Mikor az embereknek eláll a lélegzetük, megdermednek, tanácstalanná, tehetetlenné válnak, elvesztik bátorságukat a félelem, rémület, riadalom, és ijedtség miatt, és azoknak a szörnyűségeknek megsejtése miatt, amik a földkerekségre rázúdulnak. Mert az egek összetartó erői megrendülnek,  meginognak, megtántorodnak” (Luk. 21,26).  

Ézsaiás is erről prófétál: „(Széthull), és elporhad az ég minden serege, és az ég, mint írás egybehajtatik, (összecsavarodik, mint egy tekercs) és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb” (Ésa. 34,4).

És a kijelentés folytatódik: „Az ég és a föld [mint látható világ] elmúlnak (de nem a végleges megsemmisülés értelmében, hanem csak továbbhalad, eltűnik). (Más fordításban: megváltoznak, más (jobb) állapotba mennek át)], de az én beszédeim [az én szavaim (logoszaim: Igéim) azonban] semmiképpen el nem múlnak [semmiképp sem veszítik érvényüket]” (Mát. 24,35).

Márk is ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Az ég és a föld elmúlnak…” (Márk. 13,31).

Dávid így prófétál Arról, aki: „Régente fundáltad a földet (és Te vetettél hajdan alapot a földnek), s az egek is a te kezednek munkája (és alkotása). Azok elvesznek (és elpusztulnak)…; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és (ők) elváltoznak….” (Zsolt. 102,26-28).

Az apostol idézi a Dávid által mondott próféciát: „Te Uram kezdetben alapítottad [(themelioó): alapot vetettél, és megalapoztad] a földet [(gé): földet, mint látható világot] és a te kezeidnek művei [és alkotása] az egek [(úranosz): a látható, és láthatatlan eget]. Azok elvesznek [elpusztulnak; megsemmisülnek, azok el fognak tűnni]… és mindazok, mint a ruha megavulnak [(palaioó): hanyatlik, bomlik, romlik, elöregszik, elkopik, tönkremennek]. És palástként összehajtod [összegöngyölíted] azokat és [mint a ruha] elváltoznak [(allasszó): megváltoztatod, másmilyenné teszed, és kicseréled]…” [Más fordítás: Mint egy fátyolt úgy göngyölöd össze őket, vagy mint egy köpenyt, és elváltoznak…]” (Zsid. 1,10-12).

Mert az egész teremtett világ mulandó: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek (és tekintsetek le) a földre ide alá. mert az egek, mint a füst elfogynak (és szétfoszlanak), és a föld, mint a ruha megavul (és szétmállik), és lakosai hasonlókép elvesznek (és úgy elhullnak, mint a legyek). De szabadításom örökre megmarad, és igazságom (az Isten által ajándékozott, és a hit által való megigazulás) meg nem romol (meg nem rendül)” (Ésa. 51,6).

Jel. 8,13 És láték és hallék az égnek közepette [az ég delelőjén] egy angyalt repülni, aki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak, akik a földön  [(katoikeó): tartózkodnak], a három angyal trombitájának [kürtölésének] többi szavai miatt, akik még trombitálni [kürtölni] fognak.

A nevelésről

A Bibliáról.

„El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról, elmélkedjél azon éjjel és nappal, hogy mindent figyelmesen és úgy cselekedjél meg, amint meg van írva abban. Mert így gyarapodóvá teszed az útjaidat, és sikered lesz”

(Józs. 1,8; New King James)

Úr Jézus!

 „Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet” 

(Zsolt. 138,2)

Spurgeon: A Bibliáról

A Biblia egy hatalmas vég vászon, amelyet az igaz­ság szövőszékén szőttek.

Joyce Meyer: Képes vagy elbánni mindazzal, amit az élet hoz

 „Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — ő általa, aki szeretett bennünket.” (Róma 8:37,EF)

Évekig azon tűnődtem, mit jelent az, hogy „több mint győztesek” vagyunk. Biztosan vannak, akik más meglátással bírnak, de én arra a következtetésre jutottam, hogy „több mint győztes” –nek lenni azt jelenti, hogy bármi is adódik az életben, bizonyosságod van afelől, hogy Jézus által képes vagy elbánni vele. Még mielőtt szembekerülnél a problémával, már tudod, hogy győztesen fogsz kikerülni belőle.

Tehát, nem félsz a dolgoktól, nem rettegsz az ismeretlentől, és nem élsz állandó aggódásban amiatt, hogy mi fog történni egy váratlan helyzetben. Nem igazán számít, hogy mi az adott helyzet, tudod, hogy Krisztus által képes vagy kezelni. Számodra a vereség nem opció!

Kezdd el minden nap azt gondolni: „Krisztus által képes vagyok kezelni mindazt, amit az élet elém hoz. Képes vagyok megtenni mindazt, amit meg kell tennem. Mindenre van erőm aKrisztusban, aki engem megerősít.” (Filippi 4:13) Még mielőtt reggel kikelsz az ágyból, hagyd, hogy ezek a gondolatok újra és újra átfussanak az agyadon.

A helyes gondolkodás az első lépés a jobb élethez. A sóhajtozás nem segít. A féltékenység arra, akinek megvan az, amire vágysz, szintén nem tesz jót. Az önsajnálat idő- és energiapocsékolás. A kívánatos új élet kezdete az, hogy elkezdünk úgy gondolkodni, ahogyan Ő.

Bízz Benne: Milyen meghatározott szituációban van szükséged arra, hogy elhidd: több, mint győztes vagy? Bízz benne, hogy Krisztus által mindenre képes vagy.

Joyce Meyer

                                                                 Magyar fordítás: ahitatok.hu

https://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/576-kepes-vagy-elbanni-mindazzal-amit-az-elet-hoz.html