Bővített Biblia

2017. május 29.

Márkevangélium 7. fejezet: Óvás emberi rendelésektől. (revideált)

Márk. 7,1 És hozzá gyűlnek a farizeusok és némelyek az írástudók, a törvénytanítók közül, akik Jeruzsálemből jöttek vala.

Márk. 7,2 És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, vagyis mosdatlan, azaz nem tiszta kézzel esznek kenyeret, panaszkodnak, és kifogásolják, és szemrehányást tesznek.

Márk. 7,3 Mert a farizeusok és a zsidók, azaz a júdeaiak mind a régiek rendelését követve, ragaszkodnak a vének hagyományaihoz, és nem esznek, hanemha kezüket erősen megmossák egy maréknyi, vagyis tenyérnyi vízzel; [Más fordítás: A farizeusok ugyanis, mint minden zsidó, nem esznek addig, amíg egy adott módon kezet nem mosnak. Ezzel is megtartva tiszteletreméltó őseik tanítását].

Márk. 7,4 És piacról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak. [Más fordítás: Amikor megjönnek a piacról, sohasem esznek addig, amíg meg nem mosnak mindent, amit onnan hoztak]. És sok más dolog is van, aminek megtartását hagyományként átvették, és őriznek, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek vízbemerítése, vagyis leöblítése és nyoszolyáknak, azaz fekhelyek megmosását.

Márk. 7,5 Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók, a törvénymagyarázók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint [Más fordítás: Miért nem viselkednek, és élnek a te tanítványaid a vének, vagyis őseink hagyományainak megfelelően], hanem mosdatlan, piszkos, tisztátalan, megszenteletlen kézzel esznek kenyeret?*

*Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy mi teszi tisztátalanná az embert: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert” (Mát. 15,11).

Péter apostol elmélkedése közben látomást látott, és egyben kijelentést kapott: „És látá, hogy az ég megnyílt és leszálla őhozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. Ekkor hang hallatszott: „Kelj fel Péter, öld és egyél!” Péter azonban így szólt: „Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak” (Csel. 10,11-15)

Pál apostol megvallása: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi, sőt egyetlen egy férfi, nő vagy dolog sem tisztátalan, beszennyezett, közönséges, bemocskolt, szentségtelen önmagában: hanem bármi csak annak a személynek tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. Mert ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz” (Róm. 14,14).

Ezért hangzik a figyelmeztetés, vigyázzatok a hamis tanítókkal és tanításaikkal kapcsolatban: „Meglássátok, és ügyeljetek rá, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet, hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át, a bölcselkedés és üres, céltalan, hiábavaló, semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan csalás által, és megtévesztéssel. Mely emberek rendelése szerint, emberek által továbbadott hagyománya, előírása, tanítása, rendelkezése, és a világ elemi tanításai szerint, a világ alapelvei, és nem a Krisztus szerint való, és nem Krisztushoz igazodik. (Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen, meg ne csaljon benneteket evilági bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson)” (Kol. 2,8).

„Tudván, hogy nem veszendő holmin, nem romlandó, múlandó ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló, és értéktelen, üres életetekből, és életmódból. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen, be nem szennyezett, mocsoktalan bárányén, a Krisztusén” (1Pét 1,18-19).

Márk. 7,6 Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, és találóan prófétált rólatok, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem.

Márk. 7,7 Pedig hiába, és hasztalanul, eredménytelenül, ostobán, tévesen tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. [Más fordítás: Mikor tanítás közben emberi parancsolatokat hirdetnek, isteni tanítás gyanánt].

Márk. 7,8 Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az Isten parancsait nem tartjátok meg, hanem az emberek rendelését tartjátok meg, emberi tanításokhoz, emberek hagyományához ragaszkodtok, korsóknak és poharaknak mosását, és sok egyéb efféléket is cselekesztek.

Márk. 7,9 És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen és nagyon ügyesen félre teszitek, és kijátsszátok, semmibe véve, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait. Hogy a saját hagyományotokat őrizgessétek, és megtartsátok*

*Ézsaiás így prófétált erről: „És így szólt az Úr - JHVH=Jahve, az Örökkévaló -: Mivel e nép csak szájjal közeledik hozzám, és csak ajkaival tisztel és dicsőít engem, szíve, azaz a bensője pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük, azaz Isten tisztelete pedig csupán betanított emberi parancsolat lőn. Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan. (Más fordítás: azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni), és bölcseinek bölcsessége elvész bölcsességüknek vége lesz, és értelmeseinek értelme eltűnik, mert homályos marad” (Ésa. 29,13.14).

Ezékiel is erről prófétál, ami egyben figyelmeztetés is Krisztus népének: „És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek Rólad a falak mellett, s a házaknak kapuiban. És egyik a másikkal szólva így beszélgetnek egymással, kiki az ő atyjafiával, mondván: Gyertek csak kérlek, és hallgassátok: micsoda beszéd, miféle ige az, amely az Úrtól jő ki? És azután eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni mintha népgyűlésre jönnének, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik, és nem a szerint élnek, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra. Pajzán dallá lesz az a szájukban, az eszük pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs, Csak ennyi vagy nekik: Pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot; csak hallgatják beszédedet, de nem cselekszik azokat, és nem a szerint élnek” (Ezék. 33,30-32).

És újabb figyelmeztetés Krisztus népének: „E bizonyság, ez a vélemény igaz: annakokáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek, hogy egészséges legyen a hitük. Nem ügyelvén zsidó mesékre, ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, mítoszokkal, és az igazságot megvető, és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett, és szennyes azoknak mind elméjük, mind a lelkiismeretük. Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek és engedetlenek, és minden jó cselekedetre méltatlanok, és teljesen alkalmatlanok” (Tit. 1,13-16).

Márk. 7,10 Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, vagy gyalázza, vagy gonoszat, rosszat mond, és becsmérli, ócsárolja, átkozza, meg fog halni.

Márk. 7,11 Ti pedig azt mondjátok, és azt tanítjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán, azaz: templomi, vagyis áldozati, oltári, fogadalmi ajándék az, amivel megsegíthetnélek, ami tőlem neked járna, [Más fordítás: Van ugyan valamim, amivel megsegíthetnélek, de az Istennek van félretéve; Ezzel lehetek csak hasznodra].

Márk. 7,12 Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen [Más fordítás: Akkor ti ezzel teljesen felmentitek a felelősség alól, hogy segítsen apjának vagy anyjának; hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért],

Márk. 7,13 Eltörölvén az Isten beszédét, és így érvénytelenné teszitek, megerőtlenítitek, hatálytalanítjátok, semmibe veszitek, megsemmisítitek az Isten igéjét a ti rendelésetekkel, és hagyományotokkal, amelyet rendeltetek, és amelyet továbbadtatok; és sok effélét, sok más ehhez hasonlót is cselekesztek. [Más fordítás: A tanításokkal, amelyeket kaptatok és továbbadtok az embereknek, teljesen érvénytelenné teszitek Isten Igéjét]*

*És ezt a parancsolatot is megváltoztatták a vallásos zsidók, előképül és figyelmeztetésül a Krisztus népének: „Tiszteld atyádat és anyádat, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy hosszú ideig élj, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked” (2 Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16).

Mert „Aki megveri, vagy szidalmazza, vagy gyalázza, vagy ócsárolja az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon, rajta” (2 Móz. 21,15; 3 Móz. 20,9).

És: „Aki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke, vagy mécsese a legnagyobb sötétségben” (Péld. 20,20).

Mert: „Átkozott, aki kevésre becsüli, és gyalázza az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen” (5 Móz. 27,16).

Hanem: „Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld és meg ne vesd a te anyádat, mikor megvénhedik, ha megöregszik” (Péld. 23,22).

És Pál apostolon keresztül így hangzik a figyelmeztetés Krisztus népének: „Ti gyermekek szót fogadjatok, és engedelmeskedjetek a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz, és ez a helyes. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat, ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: Hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy e földön” (Eféz. 6,1-3).

Mert jön olyan idő, amikor: „… lesznek az emberek magukat szeretők, önzők, pénzsóvárgók, kérkedők, dicsekvők, kevélyek, gőgösek, káromkodók, és istenkáromlók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szentségtelenek” (2 Tim. 3,2).

Márk. 7,14 És ismét odahívta az egész sokaságot, az egész tömeget, és monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:

Márk. 7,15 Nincs semmi az emberen kívül való, ami bemenvén, vagyis bekerülve őbelé, megfertőztethetné, tisztátalanná tehetné, ami megszentségtelenítené, ami beszennyezhetné őt. Mert: Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut be a testébe; hanem amik belőle jőnek ki ami belőle ömlik ki, ami belőle ered, azok fertőztetik meg, és az teszi tisztátalanná az embert.

Márk. 7,16 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg*

*Mert: „Amik… a szájból jőnek ki, a szívből, azaz a szellemi élet középpontjából származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert…” (Mát. 15,18-20).

A vallásos embereknek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak, viperáknak fajzatai, ivadékai, mi módon, és hogyan szólhattok jókat, vagy, hogy is volnátok képesek jót beszélni, holott gonoszak, rossz, káros, semmirekellő, hitványak vagytok? Mert a szívnek teljességéből, azaz bőségéből szól a száj, ugyanis amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj. De mondom néktek: Minden hivalkodó, haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen beszédért, ami lehet mondás, megnyilatkozás, Ige, amit beszélnek, és amit valamikor kimondanak az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből, azaz (logoszodból): amely lehet: szó, beszéd, és annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás, üzenet, utasítás, parancs. Szavaid alapján nyilvánítanak igaznak, vagyis igazulsz meg. És a te beszédidből ismertetel hamisnak, mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet” (Mát. 12,34.36-37).

Pál apostol vallástétele: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi, azaz egyetlen egy férfi, nő vagy dolog sem tisztátalan, beszennyezett, közönséges, bemocskolt, szentségtelen önmagában: hanem bármi csak annak a személynek tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. Csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz” (Róm. 14,14).

Mert: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett, és szennyes azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15).

„Mert Istennek minden teremtett állata, és minden teremtménye jó, és semmi sem meg / vagy el / vetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1 Tim. 4,4-5).

Ezért az apostol így figyelmezteti a hívőket, hiszen: „Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk” (1Kor. 8,8).

Márk. 7,17 És mikor házba, vagyis otthonába ment vala be a sokaság, vagyis a tömeg] közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől.

Márk. 7,18 És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok, értetlenek, vagytok-e? Nem értitek-é, hogy ami kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt, az nem teheti tisztátalanná, nem szennyezheti be az embert?

Márk. 7,19 Mert nem a szívébe, nem a bensőjébe, azaz nem a szellemi életének központjába megy be, hanem a gyomrába, és a hasába. És az árnyékszékbe kerül, oda távozik, amely minden eledelt megtisztít. Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt.

Márk. 7,20 Monda továbbá: Ami az emberből jő és ömlik ki, az fertőzteti meg, az teszi tisztátalanná az embert.

Márk. 7,21 Mert onnan belülről, az emberek szívéből, bensőjéből, a szellemi életének központjából származnak, és törnek elő, ömlenek ki a gonosz, romlott, züllött, káros, ártalmas gondolatok, az okoskodások, meggondolások, vitatkozások, kételyek, aggodalmaskodások, a gonosz megfontolások, és minden gonosz számítgatás, és gonosz terv. A házasságtörések, paráznaságok, fajtalankodás, paráználkodás, bálványimádás, gyilkosságok,

Márk. 7,22 Lopások, telhetetlenségek kapzsiság, mohóság, fösvénység, telhetetlenség, önzés, gonoszságok, vagyis rosszindulat, romlottság, ellenségeskedés. Álnokság, ravaszság, csalás. Szemérmetlenség, szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás, féktelenség, bujaság, gonosz szem. Irigység, rosszindulatú tekintet, káromlás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás, istenkáromlás, gonosz beszéd mások ellen, kevélység, büszkeség, gőg, fennhéjázás, felfuvalkodottság, bolondság, meggondolatlanság, léhaság, és a józanész hiánya:

Márk. 7,23 Mind ezek a gonoszságok, és gonosz dolgok belülről jőnek ki, az ember belsejéből származnak, és ezek fertőztetik meg, és szennyezik be, teszik tisztátalanná és szentségtelenné az embert*

*Már a vízözön előtt így szólt az Úr: „És látá az Úr, hogy megsokasodott, és elhatalmasodott az ember, azaz az emberi faj gonoszsága a földön, és hogy szíve, azaz bensője: a szellemi életének központja, és gondolatának minden alkotása, minden elgondolása, elképzelése, terve, célja, és kivitelezése szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).

Noé a megtisztított, és megújult földön áldozatot mutat be az Úrnak: „És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, azaz az emberi faj miatt. Mert az ember szívének gondolata, elképzelése, terve és szándéka gonosz az ő ifjúságától fogva. És többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem” (1 Móz. 8,21).

Hiszen: „Álnokság, romlott, torz, fonákság van az ő szívében, azaz bensőjében, a szellemi életének központjában. Gonoszt forral minden időben, rosszat, eszel ki mindenkor, háborúságot, vitát, veszekedést, perlekedést indít, és viszálykodást szít” (Péld. 6,14).

Mert: „Csalárdabb, és csalfább, és álnokabb a szív, vagyis az ember bensője, a szellemi életének központja mindennél, és gonosz, beteg, gyógyíthatatlan, szenvedést okozó és javíthatatlan az. Kicsoda ismerhetné, ki tudná kiismerni azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem, vizsgálom és megítélem, és a veséket vizsgálom…” (Jer. 17,9-10).

Márk. 7,24 És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba. És házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát, nem tud észrevétlen maradni.

Márk. 7,25 Mert hallván felőle egy asszony, akinek leányában tisztátalan, szennyes, feslett, gonosz szellem, azaz démon vala, eljőve és lábaihoz a földre borula.

Márk. 7,26 Ez az asszony pedig pogány nő vala, síro-fenicziai származású. És mégis kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt, a gonosz szellemet, azaz a démont.

Márk. 7,27 Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg, és lakjanak jól. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

Márk. 7,28 Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.

Márk. 7,29 Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög, azaz a gonosz szellem, a démon már kiment a te leányodból.

Márk. 7,30 És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög, vagyis a gonosz szellem, a démon valóban kiment, a leány pedig az ágyon feküvék*

*Máté is ír a történetről, további részleteket is közölve: „És továbbment onnét, és visszavonult Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére. És ímé ekkor egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, vagyis arról a környékről, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj, és segíts rajtam! Az én leányom az ördögtől, azaz egy a gonosz szellemtől, démontól gonoszul, és kegyetlenül gyötörtetik. Ő pedig egy szót, egy (logoszt): Igét sem felele néki, és Ő szóra sem méltatta. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, teljesítsd kérését, mert folyton utánunk jön, és mögöttünk hangosan kiált. Ő pedig felelvén így válaszolt, és monda: Nem küldettem máshoz, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte és úgy kérte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Nem helyes, ha elvesszük a gyermekektől a kenyeret, hogy odadobjuk a kutyáknak. Az pedig monda: Úgy van. Igazad van Uram; de hiszen az ebek, azaz a kutyák is esznek a morzsalékokból, a maradékból, amik az ő gazdájuknak asztaláról aláhullnak. Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked, és történjék veled a te akaratod szerint. Legyen úgy, amint kívánod. És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva” (Mát. 15,21-28).

Márk. 7,31 Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros, azaz Dekapolisz határain át.

Márk. 7,32 És hoznak néki egy nehezen szóló süketet, vagyis egy süketnémát, és kérik vala őt, hogy tegye reá kezét.

Márk. 7,33 Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az ujjait annak fülébe bocsátá, és ujjára köpvén illeté, azaz megérintette annak nyelvét,

Márk. 7,34 És föltekintvén az égre, fohászkodék, és felsóhajtott, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.

Márk. 7,35 És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele nyelvének bilincse is azonnal megoldódék, és helyesen, hibátlanul, és értelmesen beszél vala.

Márk. 7,36 És szigorúan megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelik.

Márk. 7,37 És szerfelett álmélkodnak vala, éss minden mértéket felülmúló döbbenettel szóltak, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a süketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké*

*Az Úr Jézus – mielőtt visszatért a mennybe – felhatalmazott minden korban élő hívőt, akik Őt hittel hirdetik, ezt mondva: „Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek kísérik: az én nevemben ördögöket űznek ki; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl, és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak. Az Úr Jézus azért, minekutána szólott vala, és ezeket mondta nékik, felviteték, felemeltetett a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenvén, elmentek, és prédikálnak, hirdetik az igét mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az igét, a nyomában járó jelek által, amelyek kísérik vala. Ámen!” (Márk. 16,17-20).

Pál apostolon – és minden hittel és Szent Szellemmel teljes hívőn – keresztül mutatja be a Szent Szellem, hogy aki hirdeti a Krisztust, annál hogyan teljesedik be az Úr ígérete: És nem közönséges, vagyis nem mindennapi csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által. Annyira, hogy a betegekhez is elvivék az ő testéről a keszkenőket, azaz a kendőket, vagy kötényeket, és eltávoznak azoktól a betegségek, és a gonosz szellemek, a démonok pedig kimenének belőlük” (Csel. 19,11-12).

Így teljesedett – és teljesedik – be a prófécia, és egyben kijelentést nyerünk, hogy ki ellen jő bosszúra az Úr, hiszen a gonosz szellemeket kiűzi, az embereket pedig megszabadítja: „Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok, tegyétek erőssé a tántorgó, a roskadozó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, és bosszút áll, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, és szökellni fog, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben” (Ésa. 35,3-6).

Ragyogjon fényed!

NE FÉLJ!

Vigyázz és légy nyugodt; ne félj!

És meg ne lágyuljon szíved a ördög felgerjedett haragja miatt! (Ésa. 7,4)

„mert az Úr, a ti Istenetek, maga hadakozik ti érettetek!

(5Móz. 3,22)

Az Úr Jézus kijelentése:

„Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma”

(Én. 2,1)

Imádság:

Uram!

A Te oltalmazó, védő, óvó karjaid biztonságot jelentenek számomra. Védettséget adsz, mely semmihez sem fogható. Áldott légy érte! Ámen

Tölts időt Istennel,

Mert: az IstenRŐL szóló idő sohasem helyettesíti az IstenNEL töltött időt.

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Áradjon az élő víznek folyama belőled, és légy áldássá!

REINHARD BONNKE

László Boda

2017. május 22.

Szent vagy Uram!

Márk evangélium 6. fejezet: Egy próféta sem kedves az ő hazájában. (revideált)

Márk. 6,1 És kiméne és eltávozott onnét, és méne az ő hazájába, a saját szülővárosába, és követék őt az ő tanítványai.

Márk. 6,2 És amint eljött vala a szombat, a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás, a nyugalom napja, tanítani kezde a zsinagógában, a gyülekezőhelyen; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodnak vala, és megdöbbenve szóltak, és feldúltan mondogatták: Honnét milyen forrásból vannak ennél ezek? Honnan tanulta mindezeket; Honnan kapta ez ezeket az adományokat. És mely bölcsesség az, ami néki adatott? Miként kaphatott ekkora bölcsességet, hogy ily csodadolgok is történnek általa.

[Más fordítás: Micsoda tudomány az, melyet kapott, hogy az isteni hatalomnak ekkora megnyilvánulásai támadnak kezétől, és mik azok az erő-megnyilvánulások, amelyek a keze nyomán végbemennek]?

Márk. 6,3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak, megütköznek vala Őbenne, mert kelepce fogta meg őket, ezért nem tudták elfogadni őt.

Márk. 6,4 Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül, és nem vetik meg a prófétát másutt, és nincs becsülete a prófétának csak a maga hazájában, a szülővárosában, és a rokonai között és a maga házában.

Márk. 6,5 Nem is tehet vala, mert nem is tudott tenni ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyít meg, rájuk vetvén kezeit.

[Más fordítás: Nem is mutathatta meg ott egy csodában sem hatalmát, csak kevés betegre vetette rá kezét, hogy meggyógyítsa őket].

Márk. 6,6 És csodálkozik vala, és megdöbbent azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a környező falvakat, tanítván*

*Máté is leírja a történetet, a következő módon: „És hazájába érve visszatért a saját városába, és tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, a gyülekezés helyén, annyira, hogy álmélkodnak és megdöbbenve, meglepődve, elámulva magukon kívül voltak a megdöbbenéstől, és szörnyülködtek, és feldúltan ezt mondják vala. Honnét van Őbenne ez a bölcsesség és az erők? Honnét van csodatevő ereje? Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e? Honnét vannak tehát ennél mindezek. Honnan kapta mind e hatalmat? És megbotránkoznak vala ő benne, és nem tudták őt elfogadni, és belebotolva tőrbe, és csapdába estek. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül és megbecsülés híján, és nem vetik meg a prófétát, hanem csak az ő hazájában, a saját szülővárosában, és házában. Nem is tőn ott sok csodát, és nem is mutatta ott meg hatalmának egy jelét sem, az ő hitetlenségük miatt” (Mát. 13,54-58).

Lukács a felháborodás, és megütközés okáról is bizonyságot tesz: „És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felállt olvasni. És odanyújtották, és adák néki az Ézsaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, és megkeresve azt a helyet, és arra a helyre nyita, ahol ez vala írva. Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, és a megkínzottakat. Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. És összegöngyölítve a könyvtekercset, átadá a szolgának, és leült. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve. Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és egyetértettek vele, és elálmélkodnak kedves beszédein, amelyek szájából származtak, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez? És monda nékik: Bizonyára azt a közmondást mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában” (Luk. 4,16-24)

És bármikor az Úr kijelenti magát, a zsidók reakciója: „És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? Mi módon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?” (Ján. 6,42)

Mert aki azt hiszi, hogy ismeri Őt, az így nyilatkozik: „De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, róla senki sem tudja, honnan való” (Ján. 7,27)

Pedig már Mózesen keresztül előre figyelmezteti népét az Úr: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok!” (5 Móz. 18,15)

És így figyelmezteti Krisztus népét a Szent Szellem: „Mert nékünk is hirdettetett az evangélium, miképpen azoknak is: de nem használt nékik a hallott beszéd, a hirdetett ige, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották” (Zsid. 4,2)

Márk. 6,7 Majd magához szólítá, magához hívta a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, vagyis kettesével, és ada nékik felhatalmazást, hatalmat, és teljhatalmat a tisztátalan, gonosz szellemek felett.

Márk. 6,8 És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálcán, illetve egy vándorboton kívül; se táskát vagy tarisznyát, se kenyeret, se pénzt az övükben;

Márk. 6,9 Hanem húzzanak sarut, de két ruhát, vagy két köntöst ne öltsenek.

Márk. 6,10 És monda nékik: Ahol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, amíg tovább mentek onnét, amíg el nem hagyjátok a várost.

Márk. 6,11 Akik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenük. Ez figyelmeztetés lesz számukra. Bizony mondom néktek: Szodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak*

*Máté írása további részleteket közöl a kiküldetésről: „És előszólítván magához hívta tizenkét tanítványát, teljhatalmat és képességet, felhatalmazást, jogosultságot ada nékik a tisztátalan gonosz szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenfajta betegséget, bajt, és csapást és minden erőtlenséget, és gyengeséget. Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta megparancsolva nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és a nemzetek életmódja felé vivő úton el ne induljatok, és Szamaritánusok városába ne menjetek, ne térjetek be. Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett, és elveszett juhaihoz. Elmenvén pedig prédikáljatok, és hírnökként ezt hirdessétek nekik, mondván: Elközelített, közel jött a mennyeknek országa, a mennyeknek királysága, az Isten királyi uralma. Betegeket, erőtleneket, és gyengélkedőket gyógyítsatok, poklosokat, vagyis leprásokat tisztítsatok meg. Halottakat támasszatok, és keltsetek életre, ördögöket, azaz gonosz szellemeket, démonokat űzzetek. Ingyen vettétek, ajándékba kaptátok, ingyen, vagyis ajándékba adjátok. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe, a ti övetekbe. Ne vigyetek az útra se tarisznyát], se két felsőruhát illetve köntöst, se sarut, se pálcát. Mert méltó a munkás az ő táplálékára és a munkás megérdemli, hogy gondoskodjanak róla. Amely városba vagy faluba pedig bementek, érdeklődjetek, és tudakozzátok meg, hogy kire számíthattok, kutassátok ki, hogy ki abban méltó; és ott, vagyis annál maradjatok, amíg tovább nem mehettek, és amíg tovább nem indultok. Ha pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét e szavakkal: Békesség e háznak. És ha méltó erre az a ház, illetve az a háznép, szálljon a ti békességetek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességetek rátok térjen vissza. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, sőt meg sem hallgatja szavaitokat, vagyis Igéiteket, távozzatok abból a házból, vagy városból, és mikor kimentek abból a házból, vagy városból, még lábaitok porát is verjétek és rázzátok le lábatokról. Bizony mondom néktek: a válság napján könnyebb, elviselhetőbb, tűrhetőbb, kíméletesebb sorsa, és helyzete volt Szodoma és Gomora földjének, mint annak a városnak” (Mát. 10,1.5-15).

Lukácstól tudjuk meg, hogy milyen parancsokat adott – és ad – az Úr a kiküldés előtt az Övéinek: „Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, vagyis minden démonok, gonosz, tisztátalan szellemek felett, és betegségek gyógyítására. És azután küldé el őket, hogy prédikálják, és hirdessék az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak. És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se botokat, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen. És amikor valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább. És ha valahol valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul, és bizonyítékul ő ellenük” (Luk. 9,1-5).

Megjegyzés: A görög szöveg – sem a eredeti latin Vulgata, sem a német, katolikus, református fordítások – nem tartalmazzák ezt a részt: „Bizony mondom néktek: Szodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. (A Szent István társulat megjegyzésében az szerepel, hogy: Több görög kézirat hozzá teszi: Bizony mondom nektek, tűrhetőbb sorsa lesz Szodomának és Gomorának az ítélet napján, mint annak a városnak).

Márk. 6,12 Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg és változtassák meg gondolkozásmódjukat, és életüket, és hogy más, új felismerésre kell térni.

Márk. 6,13 És sok ördögöt, vagyis gonosz szellemet, démont űznek, és hajtottak vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala*

*Lukács röviden így ad hírt a tanítványok szolgálatáról: „Útra keltek, és kimenvén, bejárták a falukat, hirdetvén az evangéliumot, és gyógyítván mindenütt” (Luk. 9,6).

Jakab apostol a szétszórtságban élő hívőknek így ír, kijelentve a betegség okát, és azt, hogy miért támadhatta meg az ellenség a hívőt: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt és megszabadítja a szenvedőt, és meggyógyítja. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz, azaz a megigazult ember buzgó könyörgésének” (Jak. 5,14-16).

Már Dávid próféciájában kijelentést nyer a betegség oka, és az Úr megbocsátó szeretete: „Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének. Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik. Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!” (Zsolt. 41,3-5).

Márk. 6,14 És meghallá ezeket Heródes király mert nyilvánvalóvá lőn, és mindenfelé ismertté vált az ő neve, és monda: Bemerítő János támadt fel a halálból és azért működnek benne, és hatnak általa ezek a hatalmas csodatevő erők.

Márk. 6,15 Némelyek azt mondják vala, hogy Illés Ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.

Márk. 6,16 Heródes pedig ezeket hallván, monda: Akinek én fejét vétetém, akit lefejeztettem, az a János ez; ő támadt fel a halálból.

Márk. 6,17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe, és bilincseltette meg Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.

Márk. 6,18 Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.

[Más fordítás: nem szabad neked feleségül venned a testvéred feleségét].

Márk. 6,19 Heródiás pedig ólálkodik vala utána, mert gyűlölte Jánost, és ármánykodott, áskálódott ellene, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheti, nem tudta.

Márk. 6,20 Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, oltalmazá őt, és megvédte, és vigyázott rá; és ráhallgatván gyakran zavarba jött, és tanácstalanul állt vele szemben, de sok dologban követi, és örömest és szívesen hallgatja vala őt.

Márk. 6,21 De egy alkalmatos nap, vagyis a kedvező alkalom jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala,

Márk. 6,22 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked.

Márk. 6,23 És megesküvék néki, és esküvel fogadja, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom, a királyságom felét is.

Márk. 6,24 Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Bemerítő János fejét.

Márk. 6,25 És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Bemerítő János fejét egy tálban.

Márk. 6,26 A király pedig, noha igen megszomorodék, esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani, és nem akará esküjét megszegni.

Márk. 6,27 És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.

Márk. 6,28 Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak, vagyis lefejezte őt a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.

Márk. 6,29 A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a holttestét, és sírba tevék, vagyis egy sírboltba helyezték.

Márk. 6,30 És az apostolok összegyülekeznek Jézushoz, és elbeszélnek néki mindent, azt is, amiket cselekedtek, azt is, amiket tanítottak vala.

Márk. 6,31 Ő pedig monda nékik: Jertek el velem csupán ti magatok valamely puszta, lakatlan, csendes, elhagyatott helyre, pihenjetek és nyugodjatok meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, hogy még evésre sem volt alkalmas idejük és lehetőségük.

Márk. 6,32 És elmenének hajón egy puszta, lakatlan, csendes, elhagyatott helyre csupán ő maguk, hogy magukban legyenek.

Márk. 6,33 A sokaság pedig meglátá őket, amint mennek vala, és sokan megismerik őt; és minden városból egybefutnak oda gyalog, és megelőzik őket, és hozzá gyülekeznek.

Márk. 6,34 És kimenvén Jézus nagy sokaságot, nagy tömeget láta, és megszáná, megsajnálta őket, megesett rajtuk a szíve, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra, vagyis sok mindenre tanítani.

Márk. 6,35 Mikor pedig immár nagy idő vala, és amikor az idő már későre járt és beesteledett, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta, lakatlan, elhagyatott ez a hely, és immár nagy idő van, az idő már későre jár:

Márk. 6,36 Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő, vagyis a környező majorokba és településekre és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret; mert nincs mit enniük.

Márk. 6,37 Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniük. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-e kétszáz pénz - kétszáz dénár - árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?

Márk. 6,38 Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt kenyerünk van, és két halunk.

Márk. 6,39 És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.

Márk. 6,40 Letelepednek azért szakaszonként, százával és ötvenével, azaz száz és ötvenfős csoportokban.

Márk. 6,41 Ő pedig kézbe vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén megáldotta, és hálákat adva, megtörte a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájuk között.

Márk. 6,42 Evének azért mindnyájan, és megelégednek, és jól is laktak;

Márk. 6,43 És maradékot is szedének fel, mert összeszedték a kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral, és a halakból is.

Márk. 6,44 Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezren valának csak a férfiak*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus által tett csodáról: „Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélnek néki mindent, amit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonult velük külön, magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére. A sokaság pedig ezt megtudván, és észrevéve követé őt, és utánament: és Ő - Jézus - örömmel fogadván őket, szóla és beszélt nékik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük, akik gyógyulásra szorultak, azokat meggyógyítá. A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló, vagyis a környező településekre és falvakba és majorokba hogy ott megszálljanak, és eledelt találjanak, vagyis hogy élelmet szerezzenek, mert itt puszta és lakatlan helyen vagyunk. Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk, és mi veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak. Mert valának ott mintegy ötezren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével . És akképpen cselekednek és leültették valamennyit. Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre és a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megtörte; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. Evének azért és megelégednek és jóllaktak mindnyájan; és azután felszedik, ami darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral” (Luk. 9,10-17).

János is bizonyságot tesz az Úr Jézus csodatettéről: „Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl. És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala azokat a jeleket, az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken. Felméne pedig Jézus a hegyre, és leült ott a tanítványaival. Közel vala pedig húsvét, a zsidók ünnepe. Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és amikor körültekintett látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga már tudta, mit akar vala cselekedni, és mit fog tenni. Felele néki Filep: Kétszáz dénár vagyis egy napszám áru kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikük kapjon valami keveset. Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülnek, és letelepedtek) azért a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta és kiosztotta) a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen osztott a halakból is, amennyit akarnak, és amennyit kívántak vala. Amint pedig betelének és jóllaktak, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen, és hogy semmi ne menjen kárba. Összeszedik azért, és megtöltenek tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után” (Ján. 6,1-13).

Dávid így prófétál az Úr Jézus tetteiről: „Dicsérjétek az Urat… Nagyok az Úrnak cselekedetei; kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban és kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. Dicsőség és méltóság az ő cselekedete. Az Ő munkája fenséges és ékes, és igazsága megmarad mindvégig, és örökre. Emlékezetet szerzett az ő csodálatos dolgainak, és emlékezetessé tette csodáit; kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,1-5).

„Mindenki szemei tereád vigyáznak, és mindenki várakozva néz rád, és te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőlényt ingyen és kegyelmesen. Igaz az Úr minden ő útjában, mert az Úrnak minden útja igaz, és minden dolgában kegyelmes, és minden tette jóságos” (Zsolt. 145,15-17).

Egy előképben pedig így hangzik a prófécia az Úr Jézus csodatettéről, Aki több mint egy próféta, és nagyobbak a tettei is: „Egyszer jöve pedig egy férfi Baál Sálisából és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit, vagyis az első termésből készült húsz árpakenyeret, és megzsendült, azaz friss gabonafejeket az ő ruhájában, és a tarisznyájában. De ő - Elizeus - monda: Add oda a népnek, hadd egyenek. Felele az ő szolgája: Minek és hogyan adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add oda a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek, és még marad is. És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt, még hagytak is belőle, az Úrnak beszéde szerint, ahogyan az ÚR megmondta” (2 Kir. 4,42-44).

Márk. 6,45 És azonnal sürgette, és kényszerítette tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, amíg Ő a sokaságot, a tömeget elbocsátja.

Márk. 6,46 Minekutána pedig elbocsátotta őket, felméne a hegyre imádkozni.

Márk. 6,47 És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, Ő pedig egymaga, vagyis egyedül a parton, a szárazföldön.

Márk. 6,48 És látá őket, amint vesződnek, és küszködnek, kínlódnak az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velük, vagyis ellenszelük volt; és az éj negyedik szakában, a negyedik éjszakai őrváltás idején, vagyis hajnali háromkor hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.

Márk. 6,49 Azok pedig látván Őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, kísértetnek gondolták, és felkiáltanak;

Márk. 6,50 Mert mindnyájan látják vala Őt és megrémülének, megrettentek, és nyugtalanság fogta el őket. De Ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.

Márk. 6,51 Ekkor beméne, vagyis beszállt hozzájuk, a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak, és meghökkentek, megdöbbentek, és csodálkoznak vala, úgyhogy egészen magukon kívül voltak, azaz extázisban / önkívületben kerültek*

*Mert Ő az, akiről így hangzik a prófécia: „Ezek látták az Úrnak dolgait, tetteit, és az ő csodáit a mélységben, a mélységes tengeren. Szólott ugyanis és szélvészt támaszt, és szavára forgószél támadt, amely felduzzasztá a habokat és fölemelték őket a hullámok. Az égig emelkednek, a fenékig süllyednek, majd a mélybe, a feneketlen mélységbe zuhantak; egész lényük elolvadt az ínségben, és kétségbeestek a veszedelemben. Szédültek és imbolyogtak, és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességüknek esze vész vala, vagyis bölcsességük egészen odalett. De az Úrhoz kiáltanak az ő szorultságukban, az ő nyomorúságukban, és sanyarúságukból és szorongattatásból, a gyötrelemből kivezeti őket, és kiszabadította őket szorult helyzetükből. Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék és lecsendesítette a vihart, és megcsendesedtek a habok, elcsitultak a hullámok. És örültek amikor azok elsimultak, hogy lecsillapodtak vala, és vezérli őket az ő kívánságuknak partjára, vagyis a kívánt kikötőbe vezette őket” (Zsolt. 107,24-30)

Hiszen Ő az: „Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos és a tenger hullámhegyein lépdel” (Jób. 9,8)

Hát: „Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. Te uralkodol a tengernek kevélységén, a dühöngő tengeren, mikor az ő habjai felemelkednek, és ha hullámai feltornyosulnak, te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,9-10).

Márk. 6,52 Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívük meg vala keményedve.

[Más fordítás: És bár látták, hogy Jézus hogyan sokasította meg a kenyeret, mégsem értették, mit jelent, mert kemény volt, vagyis meg volt kövesedve a szívük, és a bensőjük még érzéketlen volt].

Márk. 6,53 És átkelve, eljutnak a Genezáret földére, és kikötnek.

Márk. 6,54 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerik, vagyis felismerték Őt az emberek.

Márk. 6,55 És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy Ő ott van.

[Más fordítás: Sietve bejárták azt az egész vidéket s elkezdték azokat, akik gonoszul szenvedtek, ide is, oda is hordozni, ahol csak hallották, hogy jelen van, hogy megjelent].

Márk. 6,56 És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba, vagy más településekre, a betegeket letevék a piacokon és a tereken, és kérik vala őt, és könyörögtek Jézusnak, hogy legalább a ruhája, vagyis csak a köntöse szegélyét, vagy szegélyrojtját, vagy köpenyének bojtját illethessék, érinthessék. És valahányan csak illeték, és akik megérintették, meggyógyultak, és megmenekültek bajuktól*

*Lukács bizonyságtétele: „És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni és megérinteni: mert erő származék, erő áradt ki belőle, és mindeneket meggyógyít” (Luk. 6,19).

És az emberek megtapasztalták Isten országának jelenlétét: „Mert sokakat, sok embert meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk, betegségük volt, akiket valamilyen fájdalom gyötört, akiket csak valami ostor vert, megrohanták őt, reá rohanának, körülötte tolongtak, és hozzátódultak, hogy illethessék, hogy megérinthessék őt” (Márk. 3,10)