2017. április 27.
2017. április 24.
Zsoltár 59. Isten kegyelme a mi erõsségünk.(héberrel és kapcsolódó igékkel)
Zsolt. 59,1 Az éneklőmesternek [a karmesternek; a
karvezetőnek] az altashétre [a „ne
veszíts el; ne töröld el; ne semmisíts meg” kezdetű ének dallamára]. Dávid
[jelentése: szeretett, szerető;
összekötő, egyesítő; főember] miktámja [bizonyságtétele];
abból az időből, amikor Saul [jelentése: akit
kértek, kívántak; a megkérdezett, kikövetelt] embereket küldött, hogy
tartsák szemmel a házát, és öljék meg.*
776
Saul mindenképpen el akarta pusztítani Dávidot, ezért: „követeket
küldött Saul Dávid házához, hogy tartsák szemmel, és öljék meg reggelre. De a
felesége, Míkal (jelentése: ki olyan,
mint Isten? patakocska, tökéletesség) megmondta
Dávidnak: Ha nem tudod megmenteni az életedet ma éjjel, holnap meg kell halnod!
És leeresztette Míkal Dávidot az ablakon át. Ő pedig futásnak eredt, és
elmenekült” (1Sám. 19,11-12).
Zsolt. 59,2 Szabadíts [(nácal): ragadj ki, ments meg, védj]
meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól [(qúm):
akik fölkelnek ellenem] ments meg [(śáḡaḇ): tegyél magas, biztonságos
helyre, helyezz oltalomba] engemet!*
777 Dávid újra és újra megvallja, hogy csak az Úrban bízik – tanítva
bennünket arra, hogy hogyan imádkozzunk –: „Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal
szabadíts meg engem. Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem
erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. Mert hallottam sokak
rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, amint együtt tanácskoztak ellenem, és
tervezték, hogy elrabolják életemet. De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te
vagy Istenem... Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg
engem! Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te
bizonyságaidtól. A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédet féli az
én szívem” (Zsolt. 31,2-3.14-15;
119,86.157.161). „Tarts meg, és [védelmezz, őrizz, óvj
meg] engem [erős] Istenem,
[Uram] mert benned bízom, és [hozzád
menekültem. Mert tebenned van reményem, és menedékem]” (Zsolt. 16,1). „Én Uram, Istenem, benned bízom [te beléd
vetem reménységemet, hozzád menekülök]; oltalmazz
meg [(szódzó): rejts el,
és helyezz biztonságba] engem minden
üldözőmtől [és az én háborgatóimtól], és
szabadíts [és ments] meg engem”
(Zsolt. 7,2). „Szabadíts, ments
meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök, nálad keresek oltalmat!” (Zsolt. 143,9).
Zsolt. 59,3 Szabadíts, [(nácal): ragadj ki, ments] meg
engemet a gonosztevőktől, és a vérontó [(dám): gyilkos] emberek ellen tarts
meg [(jášaʿ): oltalmazz meg] engemet;*
778 És Dávid így könyörög tovább: „Ne támadjon engem a kevélynek lába, és
ne üldözzön engem a gonosznak keze. [Héber szerint: Ne (bô'):
törjön rám, és érjen el a (ga'ăváh): gőgös fennhéjázók, a
dölyfösök (reḡel): lába. (núḏ): Ne kergessen, ne űzzön el a (rášáʿ):
gonoszok (jáḏ): ereje, fegyvere Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen
bujdosóvá a bűnösök keze, ereje]” (Zsolt. 36,12). „Légy
sziklaváram, (erős kősziklám) ahova
menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és
erősségem vagy te. Én Istenem, (ments), és
szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és (erőszakos) kegyetlennek markából!” (Zsolt. 71,3-4). Azoktól:
„Akik gonoszt gondolnak szívükben, és minden nap háborút kezdenek. Ments meg,
oh Uram, a gonosz kezétől, erejétől; (Őrizz meg, a bűnösök hatalmától) a zsarnok férfitól (az erőszakos
emberektől) védj meg engemet! Akik
megejteni szándékoznak lépéseimet” (Zsolt.
140,3.5). „Könyörülj rajtam,
[(ḥánan):
légy kegyelmes hozzám] Istenem [('ĕlóhím)],
mert halandó [('ĕnôš): esendő ember] tátog [(šá'ap̄): bosszút
lihegve] ellenem és mindennap hadakozván
[(láḥam):
harcolva, küzdve] nyomorgat, [(láḥac):
szorongat, és gyötör] engem!”
(Zsolt. 56,2).
Zsolt. 59,4 Mert ímé életem után
leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek, a [(ʿaz): kegyetlenek]; a
nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! [Más
fordítás: Ólálkodnak körülöttem,
életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó Uram (jəhóváh): Jahve, Örökkévaló]!*
779 És
így folytatja Dávid: „Minden nap elforgatják beszédeimet
[Szüntelenül elferdítik szavaimat]; minden
gondolatuk ellenem van, ártalomra. [Héber:
Minden nap (ʿácaḇ): bánkódom, és elszomorít (dáḇár): szavuk,
beszédük, mert (maḥăšeḇeṯ maḥăšáḇáh): elgondolásuk, tervük, céljuk (ráʿ): gonosz, veszélyes, minden
gondolatuk az elvesztésem]. Egybegyűlnek,
elrejtőznek, [lesben állnak] sarkaimat
[lépéseimet] lesik [figyelik], mert kívánják az én életemet; [mert az
életemre törnek]” (Zsolt. 56,6-7). Igen: „Minden
gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak, [(ráʿ ḥášaḇ): ártó
gondolatokat forgatnak fejükben] ellenem”
(Zsolt. 41,8). És ezt mondják: „Jertek
és tervezzünk terveket ellene… Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne
hallgassunk egy szavára sem!” (Jer.
18,18). „… terveket szőttek ellenem,
mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők
földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,19) Az Úr
Jézusról szólnak a próféták: „a
farizeusok, a Heródes pártiakkal, a
kiemelkedően vallásos emberek, a politikát a vallással egyesítőkkel együtt
mindjárt tanakodni kezdtek, hogy hogyan végezzenek vele; hogyan ölhetnék meg
Jézust, és tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt” (Márk.
3,6). Már Dávid így prófétált erről: „Mert felőlem szólnak elleneim, és akik életemre törnek, együtt
tanácskoznak” (Zsolt.71,10)
„Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon,
mondják: ki látja őket. (Más fordítás:
Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek.
Gondolják: Ki látja őket)? Álnokságokat
koholnak, és terveznek. Titokban
tartják tervüket, és a kikoholt
tervet végrehatják. mindenikük keble és szíve kikutathatatlan, mert
kifürkészhetetlen az ember bensője és szíve” (Zsolt. 64,6-7). Dávid –
mint mindig – az Úrhoz kiált az ellenség miatt: Mert az ellenség: „Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint
az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt,
mihelyt hálójába foghatja azt” (Zsolt.
10,9). Igen: „Hasonlók
az oroszlánhoz, amely zsákmányra [prédára]
szomjaz, [(kásap̄): sóvárog, és vágyakozik] és a rejtekhelyen, a [(misətár): búvóhelyen] ülő [lapuló, és (jášaḇ): lesben álló] oroszlánkölyökhöz. [Más fordás: Tekintetük, mint a prédára kész
oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké]” (Zsolt. 17,12).
Zsolt. 59,5 Bűnöm nélkül egybegyűlnek [vétkem nélkül összefutnak] és készülnek ellenem: [(ʿávôn ʿáôn rúc): futva rontanak, és támadnak
rám] serkenj fel [hogy segítségemre
légy! Ébredj föl, gyere]
előmbe és lásd meg ezeket!*
780 És Dávid
nem hagyja abba a könyörgést: „Kelj fel, [lépj elő] Uram,
[felháborodásodban], és haragodban.
Emelkedjél fel ellenségeim [bősz] dühe,
[az engem nyomorgató, sanyargató, gyötrő ellenség gőgje, kevélysége,
arroganciája] ellen [szállj szembe dühös ellenségeimmel és
magasztaltassál fel az én ellenségeimnek dühössége ellen]. Serkenj [és ébredj]
fel [Uram, én Istenem] mellettem, te, aki
parancsoltál ítéletet [és szolgáltass igazságot nekem]” (Zsolt. 7,7). Kelj fel a mi
segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!” (Zsolt. 44,27). Dávid
imája a nyomorúság idején: „Serkenj föl,
ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. Ítélj meg engem a te
igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam! Ne mondhassák
szívükben: „Éppen így akartuk!” Ne mondhassák: Elnyeltük őt! Szégyenüljenek
meg, piruljanak együttesen, akik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa
be őket, akik felfuvalkodtak ellenem” (Zsolt.
35,23-26). „Nézz ide, [tekints rám, hallgass meg,
és] felelj nékem, Uram [(jəhóváh):
Jahve, Örökkévaló] Istenem; világosítsd
meg, és [ragyogtasd fel] szemeimet,
hogy el ne aludjam a halálra, [nehogy halálba szenderüljek]” (Zsolt.
13,4). „Serkenj fel! Miért alszol
Uram?! [(qúc) ébredj föl] Kelj
fel, ne vess [(zánaḥ): ne taszíts] el
minket örökké [(nécaḥ necaḥ): végképp]! Miért
rejted el orcádat [(páním): személyedet, jelenlétedet],
és [(šáḵéaḥ šáḵaḥ): hagyod
figyelmen kívül], és felejted el
nyomorúságunkat [(ʿŏní): szenvedésünket] és háborúságunkat [és (laḥac):
elnyomásunkat, gyötrésünket]?” (Zsolt. 44,24-25)
Zsolt. 59,6 Te, [vagy] oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene,
serkenj [(qúc): ébredj] fel! Büntesd [fenyítsd]
meg mind e pogányokat, [e népeket; a hűtleneket; és te, Uram, erők Istene, Izrael Istene! Figyelj és látogass meg minden
nemzetet] ne könyörülj senkin, [ne
kíméld őket] aki hamisságot cselekszik [ne
kegyelmezz az alávaló gonoszoknak]. Szela. [Héber
szerint: Te, oh Uram, Seregek
Istene, Izráel Istene, (qúc): ébredj
fel! (páqaḏ): látogasd, és vizsgáld
meg a (gój gôj): nemzeteket,
népeket, és ne (ḥánan): könyörülj,
ne kegyelmezz azoknak, akik a ('áven):
hazugságot, csalást, romlottságot, gonoszságot (bḡḏ): elrejtik, és hűtlenkednek, elpártolnak. (seláh): Csend]!*
781 És
Dávid folytatja: „Gonoszsággal
menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket. [Héber: (pálêṭ):
megszabadulhatnak-e ('áven): hazugságuk, csalásuk,
igazságtalanságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem]! (Zsolt.
56,8).
Zsolt. 59,7 Estenden [(šúḇ): visszatérnek],
és megjelennek, [(hámáh): morognak] ordítnak, mint az eb [(keleḇ): mint a kutyák];
körüljárják a várost [(ʿár ʿír): haraggal, dühvel].
Zsolt. 59,8 Ímé, szájukkal csácsognak, szájuk tajtékzik. ajkaikon
szablyák, és kardok vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg, akitől félnünk kellene? [Héber szerint: A szájukon (nḇʿ): kiáradó (śep̄eṯ
śáp̄áh): szavak, mint a (ḥereḇ): borotva, hisz azt
gondolják, ki (šámaʿ): hallja, figyeli]?*
782
Dávid így panaszkodik az Úrnak: „A
gonosz [hitetlen, céltévesztett] az ő
haragos kevélységében [fölényességében, és elbizakodottságában] senkit sem tudakoz, és [nem keresi az
Urat]. Nincs Isten [egyre csak ezt
forgatja fejében], ez minden gondolata”
(Zsolt. 10,4). Mert: „...Azt
mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot
cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. ...Ezt mondta a balgatag az ő
szívében: Nincs Isten. Megromlottak és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs
aki jót cselekedjék. (Zsolt. 14,1; 53,2)
Sőt: „A bűnös, (a céltévesztett) ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem
számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet
tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni” (Zsolt. 36,2-4) Már igazi hívő sincs: „Segíts
Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltűntek a hívek az emberek fiai közül.
Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak” (Zsolt. 12,2-3) Pál apostolon keresztül megerősíti a Szent Szellem a kijelentést: „Szájuk telve átkozódással és keserűséggel.
Lábaik gyorsak a vérontásra. (Útjaik tekervényesek), és útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem
ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemük előtt” (Róm. 3,14-18). Sőt: „Azt
mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utjaidról! Kicsoda a
Mindenható, hogy tiszteljük őt, (hogy szolgáljuk) és mit nyerünk vele, (és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk), és ha esedezünk előtte? (Jób. 21,14-15).
Zsolt. 59,9 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e
pogány népet [(gój gôj): mind e nemzeteket].*
783 És így folytatja Dávid: „Aki az égben, a
[mennyekben] lakik, az mosolyog
[nevet] rajtuk, kineveti
[megcsúfolja; kigúnyolja] őket az Úr” (Zsolt 2,4). Mert a gonoszokról így
szól az Úr: „Fondorkodik a gonosz az igaz
ellen, és fogait csikorgatja rá: Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő
napja” (Zsolt. 37,12-13) Én … a ti
nyomorúságtokon (bajotokon) nevetek,
megcsúfollak (kigúnyollak), mikor
eljő az, amitől féltek (rettegtek)” (Péld. 1,26)
Zsolt. 59,10 Hatalmával [az ő erejükkel] szemben te reád vigyázok; mert
Isten az én váram. [Héber szerint: (ʿôz
ʿóz): erőd, és hatalmad (šámar):
megőriz, biztonságban tart, (miśəgáḇ):
magas helyen van az én menedékem].*
784 És
monda: [Teljes szívemből]
szeretlek Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], én erősségem [(ḥézeq):
támaszom, te vagy minden erőm forrása, te megmentesz az erőszaktól]! Az Úr [(jəhóváh):
Jahve, az Örökkévaló] az én [Uram], kősziklám, [(selaʿ): kőszálam, szirtem, és erős] kőváram. [(məcúḏáh mácúḏ): erődöm, oltalmam] és [hatalmas] szabadítóm, [megmentőm]. Az én [('él): erős, hatalmas] Istenem, az én
kősziklám, [erősségem, segítőm, oltalmam
és szabadítóm] Őbenne bízom: [(ḥásah): hozzá menekülök, nála keresek oltalmat, és menedéket, Ő véd meg engem, Ő
az, aki (pálaṭ): megment,
megszabadít, biztonságba helyez]. Az én védőpajzsom, [oltalmazóm] üdvösségem szarva, [üdvösségem
záloga, Ő a (jéšaʿ ješa qeren): szabadítás,
segítség, szabadulás, biztonság, jólét, erő, hatalom, dicsőség]. Menedékem
[akit magasztalok, mentsváram, az én
felmagasztaltatásom, fellegváram, pártfogóm, aki fölemel engem, Őbenne van
minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő
a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken]” (Zsolt. 18,2-3). „Az igazak
segedelme pedig az Úrtól van; Ő az ő erősségük a háborúság idején. Megvédi őket
az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti
őket, mert ő benne bíznak” (Zsolt.
37,39-40) „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a
nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának
is a tenger közepébe: Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek
meg háborgásától. Szela” (Zsolt. 46,2-4)
Mert: „Hajlék az örökkévaló
Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt
mondja: Pusztítsd!” (5 Móz. 33,27) „Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s
üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én üdvözítőm, ki megszabadítasz
az erőszakosságtól. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretreméltó; És megszabadulok
ellenségeimtől” (2 Sám. 22,3-4) „Te
vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás
örömével! S az Úr válasza: Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az
útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt. 32,7-8) A hit válasza: „Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom! Mert ő
szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival
fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és páncél az ő hűsége.
Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől,
amely a homályban jár; a döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellőled
ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít. Bizony
szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!... Az Úr megőriz
téged minden gonosztól, megőrzi a te életedet. Megőrzi az Úr a te ki- és
bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!” (Zsolt. 91,2-8; 121,7-8).
Zsolt. 59,11 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi
Isten az én ellenségeim romlását. [ḥeseḏ): szeretetével, kegyelmével jön felém, és segítségemre siet Istenem,
és engedi, hogy ellenfelem fölé kerekedjem].*
785 Mert: „Megkerestem
az Urat és meghallgatott engem, [(ʿánáh): válaszolt nekem] és minden félelmemből [(məḡúráh):
bajomból, szorongásomból, rettegésemből] kimentett
[(nácal)
kiragadott] engem”
(Zsolt. 34,5). „És legeltetem
szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
(Más fordítás: Szemem nyugodtan nézi azokat,
akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a
gonoszok)” (Zsolt. 92,12). „Ímé, Isten [('ĕlóhím)] segítőm nékem, az Úr [('ăḏónáj)] az én életem támogatója [(sámaḵ):
megtartja, oltalmazza életemet]” (Zsolt. 54,6).„Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre”(Zsolt. 118,7). „Mert minden nyomorúságból [(cáráh):
gyötrelemből] megszabadított [(nácal):
kiragadott, kimentett] engem, s
megpihentette szemeimet ellenségeimen”
(Zsolt. 54,9).
Zsolt. 59,12 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék;
bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi pajzsunk. [(háraḡ):
Ne öld meg, ne pusztítsd el, őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de (ḥajil): erőddel, hatalmaddal szórd
szerteszét, hogy (núʿa):
bolyongjanak, és kóvályogjanak. Így (járaḏ):
alázd meg őket,
Uram, én (məḡinnh
máḡén): pajzsom, védelmező Istenem,
oltalmazóm]!*
786
Igen: „Felkél az Isten, (szétszóródnak), elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői. Amint a füst
elszéled, (eloszlik, ha ráfújnak), úgy
széleszted el őket; amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek, és
(pusztulnak) el a gonoszok Isten
(színe) elől” (Zsolt. 68,2-3). És: „Dörgő hangodtól elfutnak a népek, ha
felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek”
(Ézs. 33,3).
Zsolt. 59,13 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, [ajkuk minden szava ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): bűn a szájukban]. fogattassanak meg
kevélységükben, [(gá'ôn): fennhéjázásukban, dölyfösségükben]; mert csak átkot és
hazugságot [(kaḥaš): csalást, félrevezetést] szólnak, és [(sáp̄ar):
beszélnek].*
787 És
így folytatja Dávid: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség
[nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság, a valóság: az Ige], belsejük csupa romlottság [merő
álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben gonoszat
forralnak]; nyitott sír [megnyílt
koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel
hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul
forgatják]” (Zsolt. 5,6-7.10). „Szája telve átkozódással, csalárdsággal és
erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7).
De: „Az ő nyavalyájába ejti magát az
istentelen…” (A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös…)” (Péld.
14,32) Mert: „Hamisságot szól
egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak (Más fordítás: Hazug módon beszélnek egymással, sima
szájjal, kétszínűen beszélnek)” (Zsolt. 12,3).
Zsolt. 59,14 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy
ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek
határáig. [Héber szerint: (káláh): elpusztulnak,
elenyésznek (ḥémáh):
felgerjedésedben, búsulásodban, és (jḏʿ)
megtudják, megértik, hogy Isten
uralkodik a Jákób fölött, mind a ('erec):
föld ('ep̄es): végéig. Szela].*
788 Mert: „Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh
Isten, a népeket. [Héber: (pálêṭ): megszabadulhatnak-e ('áven):
hazugságuk, csalásuk, igazságtalanságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e
népséget, Istenem]! (Zsolt. 56,8). „Töltsd
el, borítsd el orcájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, hogy
megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész
földön” (Zsolt. 83,17-19)
Zsolt. 59,15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb,
körüljárják a várost, [csatangolnak
kószálnak a városban]. [Héber: (ʿereḇ):
esténként (šúḇ)í. visszatérnek, (hámáh): morognak; (keleḇ): ugatnak, csaholnak, mint a
kutyák. (sáḇaḇ): körbejárják (ʿár ʿír): haraggal a várost].
Zsolt. 59,16 Étel után barangolnak, ennivaló után
kóborolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak. [Héber:
('áḵal): étel, táplálék után (núʿa):
bolyonganak, és ha nem (śáḇéʿa śáḇaʿ):
lakik jól, (lín lún): betér valahová
éjszakára, és zúgolódik, panaszkodik].*
788 Mert: „Kenyér után futkos, kenyér után bolyong, hogy hol találna?” (Jób. 15,23).
Zsolt. 59,17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenként
zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom
napján [Héber: Én pedig (šúr šír):
énekléssel ünneplem a Te (ʿôz ʿóz):
erődet, hatalmadat. Már (bóqer):
hajnalban (ránan): ujjongva kiáltok,
és örvendezek (ḥeseḏ):
szeretetednek, kegyelmednek, mert (miśəgáḇ mánôs): magas helyen lévő menedékem lettél a (cár car jôm): szorongattatás, nyomorúság napján].*
789
Dávid így folytatja: „Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te
nevednek, oh Felséges! Hirdetni jó reggel a te szeretetedet, kegyelmedet, és
éjjelente a te hűséges voltodat” (Zsolt.
92.2) „Kegyelmedről és szeretetedről énekelek; te néked zengek éneket, Uram!” (Zsolt. 101,1).
Zsolt. 59,18 Én erősségem! Te néked [(zámar) hangszeren játszom,
táncolok], és éneklek, mert Isten az én váram, (miśəgáḇ) magas helyen lévő
menedékem: ő az én (ḥeseḏ): szerető], kegyelmes Istenem!*
790 És
így folytatja Dávid: „Az én pajzsom a [védelmező] Istennél van, aki megszabadítja
[megmenti, biztonságban megőrzi, üdvözíti] az
igazszívűeket [a tiszta, egyenes, őszinte szívűeket]. (Más fordítás: Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja
a tiszta szívűeket)” (Zsolt. 7,11)
NE FÉLJ!
Szolgálatra hívott el ez Úr?
„Légy bátor és erős, és
kezdj hozzá, semmit ne félj, és ne rettegj; mert az Úr, az én Istenem veled
lesz, téged el nem hagy, tőled el sem távozik, míglen elvégzed az Úr háza
szolgálatának minden művét”
(1 Krón. 28:20)
Joel Osteen: Isteni késleltetés
Hallottam egy
történetet egy fiatal párról, akik költözködés közben az ágymatracukkal együtt
a liftben ragadtak. Egy órát kellett a liftben várakozniuk, mire jött a
segítség.
Már a költöztető
teherautó felé igyekeztek az ágymatraccal, amikor zajt hallottak az épület
felsőbb részéről. Felnéztek, és megpillantottak egy három év körüli kisfiút,
aki a harmadik emeleti erkélyrácson játszott. Próbálták meggyőzni, hogy másszon
vissza, de nem figyelt rájuk. Nagyon megijedtek, és az ágymatraccal a kisfiú
erkélye alá szaladtak. Néhány másodperc múlva a kisgyerek kiesett a harmadik
emeletről, éppen a matracukra. Semmi baja nem lett. Később kiderült, hogy
autista és ezért nem figyelt rájuk.
Azt mondja a Biblia,
hogy „… a verébnek párja egy
fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül” (Máté 10:29). Akkor mennyivel
inkább törődik veled és a családoddal, a legdrágább kincseivel?
Azt tanítja nekünk a
Biblia, hogy az Úr előttünk jár. Ő tudja, hogyan vezessen el a megfelelő helyre
a megfelelő időben. Néha ez azt jelenti, hogy le kell lassítania minket. Az,
hogy a lift nem működött rendesen, tulajdonképpen isteni késleltetés volt. Ő
helyezte ezt a fiatal párt a megfelelő helyre a megfelelő időben.
Biztos lehetsz benne, hogy
Isten vigyáz rád. És akkor is ott lesz, ha hibázol, vagy ha elbuksz. Nem azt
mondja, hogy „Előtted megyek és megóvlak, ha tökéletesen viselkedsz.” Nem,
Isten feltétel nélkül szeret. Tudja, hogy követünk el hibákat. De nagy az Ő
irgalma, és ott lesz, hogy felsegítsen, és visszaállítson a helyes útra. Még ha
nem is érted Őt, akkor is bízz benne, hogy Ő vezet. Amikor nem úgy történnek a
dolgok, ahogy azt elképzelted, csak mondd: „Köszönöm, Atyám, hogy ez isteni
késleltetés!”
„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint
egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok…” (2 Péter 3:9)
https://www.ahitatok.hu/joel-osteen/645-isteni-kesleltetes.html
Az Úr Jézus kijelentése:
„Azok az igék, amiket
mondtam nektek, telve vannak élettel és a Szent Szellemmel”
(Ján.
6,63) / NIV).
Victor János: Jézussal utazni.
Jézussal egy hajóban
utazni nem jelent okvetlenül sima és nyugodtabb utazást.
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Olvasd a Bibliát! Ha nem
is értesz belőle részeket, kérlek, ne add fel! Gondolkodj erről: Jézus elment
egy menyegzőre, ahol elfogyott a boruk. Az Úr azt mondta a szolgáknak, hogy
töltsék fel az edényeket vízzel - nem volt ez könnyű feladat. Aztán
észrevették, hogy a víz borrá változik. Folyamatosan töltsd magadba az ISTEN
IGÉJÉT, mert ami beléd kerül, az átváltozik áldásokká, éppen amikor szükséged
lesz rájuk! Éld át így Isten áldását!
Üdvözlettel: REINHARD BONNKE
IMA
Áldalak Úr Jézus, hogy egyetlen egy áldozatoddal örökre tökéletessé tettél. (Zsid.10,14.) és megváltottál a törvény átkától is, mert meg van írva, hogy: Krisztus váltott meg a törvény átkától, átokká levén érettem. (Gal.3,13.) Ezért azoknak a betegségeknek sincs már sem joga, sem köze testemhez, amelyek a törvény könyvében megírattak. El kell távoznia tőlem minden járványos betegségnek (döghalálnak) szárazbetegségnek, hideglelésnek (láznak), gyullasztó és izzasztó betegségnek (minden gyulladásnak, testem minden részéből távoznia kell) a bőrömről minden ragyának; minden fekélynek, varnak, sülynek, viszketegségnek, /amelyek a világban akár gyógyíthatók, vagy gyógyíthatatlanok/ tébolyodásnak, vakságnak és elme-zavarodásnak. És megőriz az Úr engem minden gonosz keléstől térdeimen és combjaimon, sőt egész testemet megőrzi ezektől talpamtól fogva a koponyámig. És eltávolított az Úr tőlem és gyermekeimtől minden csapást, és minden maradandó gonosz betegséget, és megszabadított a világban lévő minden betegségtől, azoktól is, amelyek még csak ezután lesznek. (5Móz. 28.)
2017. április 17.
Zsoltár 58. Bizony, Isten igazságot tesz e földön; (héberrel és kapcsolódó igékkel)
Zsolt. 58,1 Az éneklőmesternek [a karvezetőnek] az altashétre; [a
ne veszíts el; Ne töröld el; Ne semmisíts
meg; kezdetű ének dallamára] Dávid miktámja, [bizonyságtétele].
Zsolt. 58,2 Avagy valóban a néma igazságot
szólaltatjátok-e meg [oh gyülekezet]?
Avagy igazán ítéltek-e ti embernek fiai? [Valóban
igazat beszéltek, ti hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött]?*
*És
folytatódik a kérdés: „Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok
személyét? Szela” (Zsolt. 82,2).
„Mert amilyen
ítélettel ítéltek és amilyen
elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok, olyannal ítéltettek és olyannal
fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni” (Mát. 7,2)
Zsolt. 58,3 Sőt inkább hamisságot forgattok a ti
szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön. [Más fordítás: Hiszen
álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal
érvényesüljetek]. »A héber szerint: (ʿavəláh ʿável ʿevel): gonoszságot,
csalást, jogtalanságot (páʿal): tesztek (léḇ): bensőtökbe. (jáḏ): Kezetek (ḥámás): erőszakot, kárt, sérelmet, kegyetlenséget, elnyomást (pálas): mér ki az ('erec): országban«.*
*És tovább folytatódik a kérdés: Meddig
támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint
meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen? És miért akarjátok mindnyájan megölni?
Csak arról tanácskoznak, mi módon vessék őt le méltóságából, hogyan taszítsák
le a magasból. Szeretik a hazugságot, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak.
Szela” (Zsolt. 62,4-5).
„Egybegyülekeznek
az igaznak élete ellen, és elítélik az ártatlannak vérét” (Zsolt. 94,21).
„Nincsen, aki az
igazság mellett szólna, és nincsen, aki igazságosan perelne, haszontalanban
bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szülnek.(Más fordítás: Nincs, aki igaz vádat emelne, nincs, aki
helyesen ítélkeznék. Haszontalanságban bíznak, és hiábavalóságot beszélnek,
nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek)” (Ésa. 59,4).
De:
„Jaj a hamis határozatok határozóinak, és
a jegyzőknek, akik gonoszt jegyeznek. (Más
fordítás: Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik
csak terheket rónak ki)” (Ésa. 10,1).
Zsolt. 58,4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk
óta; tévelygenek a hazugok anyjuk méhétől kezdve. [Héber
szerint: (zúr): elfordult, eltávolodott, elszakadt a (rášáʿ) bűnösök, a céltvesztettek (reḥem): bensője. (táʿáh):
Eltévedtek, tévelyegnek, (kázáḇ): hazugságot, valótlanságot,
becsapást, megtévesztő dolgot (dibbér):
szólnak, beszélnek (beṭen): anyjuk
méhétől kezdve].*
*Ők azok: „Akik gonoszt gondolnak, és rosszat terveznek
szívükben, és minden nap háborúságot szítanak. Nyelvüket élesítik, mint a
kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,3-4).
„Kígyók, mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai
[ivadékai]…” (Mát. 23,33).
Aki: „Végül, mint a kígyó, megmar, és mint a
mérges kígyó, mint a vipera, megszúr, megsebez” (Péld. 23,32).
Zsolt. 58,5 Mérgük olyan, mint a (peṯen):
mérges kígyónak mérge; mint a
süket áspisé, mint a süket viperáé, amely füleit bedugja.
Zsolt. 58,6 Amely nem hallja a bűbájosoknak
szavát, sem a bűvölőét, aki bűbájakban jártas. [Más
fordítás: Hogy ne hallja a (láḥaš):
kígyóbűvölő (qól qôl): hangját,
a (ḥeḇer
ḥáḵam): varázslásban jártas igézőt].
Zsolt. 58,7 Isten, rontsd meg az ő fogaikat az
ő szájukban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram [jəhóváh): Jahve Örökkévaló]! [('ĕlóhím):
Istenem, (háras): törd össze szájukban
a fogakat! Zúzd össze Uram, jəhóváh):
Jahve Örökkévaló az oroszlánok állkapcsát]!
Zsolt. 58,8 Olvadjanak el, folyjanak széjjel,
mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok. [Héber: Legyenek
(má'as): megvetettek, mint a (hálaḵ): kiömlő, kifolyó (majim): víz. Ha (dáraḵ): nyilával céloz, (ḥéc):
nyilai legyenek (múl): eltompultak].*
*Dávid panasza, és az Úr segítségének kérése: „Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat,
ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre
lövöldözzenek. [Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az
íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igaz, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]. (Zsolt. 11,2).
„Fegyvert vonnak
a gonoszok; felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és
leöljék az igazán élőket. ...Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az
igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! Már megint kardját élesíti
a gonosz, íját feszíti, és céloz. ...Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől,
a gonosztevőknek gyülekezetétől. Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát;
irányozzák nyilukat, keserű beszédüket. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant;
nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek” (Zsolt. 37,14; 10,8-10; 64,3-5).
Zsolt. 58,9 Legyenek mint a csiga, amely
szétfolyván, elmúlik [(hálaḵ): elpusztul]. Mint az
asszonynak idétlen szülötte, [(nép̄el nep̄el): elvetélt magzata],
amely nem látta a napot.*
*Jób nyomorúságában így panaszkodik Istennek: „Miért
is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!” (Jób. 10,18).
„Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, [ṭáman): eltemetett] idétlen
gyermek [vagy mint az (nép̄el
nep̄el): elvetélt magzat, vagy holtan született koraszülött]. Mint
a világosságot [('ôr): napvilágot] sem
látott kisdedek [csecsemők,
mint a magzat, amely fényt sose látott]?” (Jób.
3,16)
Zsolt. 58,10 Mielőtt megéreznék fazekaitok a
tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél. [Héber: Mielőtt
tüske, (síráh: tövis nőne
cserjéteken, (sír'áṭáḏ):
tüskebokrotokon, ragadja el a forgószél, akár élő, (ḥaj): friss, zöldellő, akár elszáradt, (ḥárón ḥárôn): égő, (śáʿar):
ragadja el, söpörje el a vihar].*
*Így
folytatóik a kijelentés: Amint a forgószél ráfuvall, már oda van az
istentelen. [Más fordítás: Mint a forgószél, a szélvész, az
elvonuló fergeteg, a viharos szél elmúlik, elhalad, úgy tűnik el, és nincs
többé nem áll meg az istentelen, az Isten nélkül élő]” (Péld. 10,25).
„Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva,
amelyet forgószél ragad el” (Jób. 21,18).
Zsolt. 58,11 Örül, és [(śámaḥ): örvendezik] az
igaz, a [(caddíq) megigazult], mikor látja a bosszúállást, az [(náqám):
igazságszolgáltatást]; lábait mossa a gonosznak, az [(aszebész): istentelen,
Isten nélkül élő] vérében.*
*Így folytatódik a kijelentés: „Mint juhok, a Seolra vettetnek,
a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtuk reggel; alakjukat
elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. [Más
fordítás: Mint juhok roskadnak a holtak hazájába; a halál pásztorolja
őket. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük s az igaz
szívűek taposnak sírjaikon]” (Zsolt. 49,15).
Zsolt. 58,12 És azt mondja az ember: Bizonyára
van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön. [Más fordítás: Az
emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki
igazságot tesz a földön]!*
*Hát: „Ügyelj
[(šámar):
figyelj] a feddhetetlenre, a [(tám):
tökéletes, ártatlan becsületesre] nézd
a becsületest [(jášár): az igazzá nyilvánítottat], mert a jövendő a béke emberéé. [Más
fordítás: Nézd az ártatlant, tekints az igazra, a békesség emberének új
nemzedéke támad]. De a bűnösök, akik
[(pášaʿ):
elszakadtak, fellázadtak] mind
elvesznek [(jaḥaḏ šámaḏ): egyszerre, teljesen elpusztulnak,megsemmisülnek];
a gonosznak
[(rášá'aḥăríṯ
ʿ): az Isten nélkül élő sorsának] vége
pusztulás, [a gonoszok hada elenyészik]” (Zsolt. 37,37-38)
„Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen dolga, mert cselekedeteik
gyümölcsével élnek. Jaj a gonosznak,
gonoszul lesz dolga, mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki” (Ésa. 3,11-12).
Mert Isten: „megfizet mindenkinek az ő cselekedetei, az ő
tevékenysége, eredménye, teljesítménye szerint. Azoknak, akik állhatatosan, és
kitartóan jót cselekedve, jótettekkel, jó munkával törekszenek és igyekeznek dicsőségre,
megbecsülésre, tiszteletre, tisztességre és halhatatlanságra,
romolhatatlanságra, és múlhatatlanságra, örök életet ad, természetfeletti
életet, az életnek egy más létezési formáját adja, De fizet majd haraggal és
megtorlással, búsulással; bosszankodással annak, aki haszonleső, viszálykodó,
perlekedő, önérdek keresője, hajszolója s nem hajlik, és nem hisz szándékosan
és önfejűen az igazságnak, nem engedelmeskedik a valóságnak, az Igének,
Krisztusnak. Hanem a gonoszsággal, a hazugsággal, istentelenséggel, Igével
ellentétesen tart, mert engedi magát meggyőzni, és az Igével ellentétesen hisz.
Mindenkit, minden embert, aki gonoszat, rosszat, haszontalan, hibás dolgot
művel, és elkövet, végrehajt, utolér a kín, a nyomorúság,
aggodalom, baj, keserűség, megpróbáltatás, szorongattatás, szükség. És a
gyötrelem, és ínség, szorongató veszedelem, szorongás, szükséghelyzet
elsősorban, és először is a zsidót, azután a pogányt, a görögöt. Ámde dicsőség,
tisztelet, megbecsülés, méltóság, rang, tisztesség és békesség vár, azaz:
épség, jó egészség, jólét, a veszély
érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás jut majd osztályrészül
mindenkinek, aki jót tesz, és
aki a jót folyamatosan munkálja. Kezdetben a júdeaiakra, azután a pogányra,
görögre. Mert ugyanis Isten nem személyválogató, nem részlehajló, Nála nincs
kedvezés, vagy protekció” (Róm.
2,6-11)
Imádság:
Köszönöm Úr Jézus, hogy: „Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad
gyászruhámat, körülöveztél örömmel” (Zsolt. 30:12)
És: Köszönöm, hogy a benned való öröm meglátszik az arcomon, és
másokat és megvidámít. Ámen
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)