Zsoltár 57. Elküldi Isten az Õ kegyelmét; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 57,1 Az éneklőmesternek [a karmesternek] az altashétre; [A „Ne veszíts el; Ne töröld el; Ne semmisíts meg” kezdetű ének dallamára]  Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] miktámja; [arany-költeménye; bizonyságtétele abból az időből] mikor Saul [jelentése: akit kértek, kívántak, a kikövetelt] elől a barlangba menekült.*

*Dávid több imádságot írt a barlangba lételekor: „Dávid tanító költeménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt” (Zsolt. 142,1).

Mert Saul – a testi ember – állandóan üldözte – és üldözi a szellemi embert: „Elméne azért onnan Dávid, és elfutott Adullám (jelentése: a nép igazságossága; visszalépés, menekülés; pihenőhely; lezárt hely) barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza népe, oda menének hozzá. És hozzá gyűlének mindazok, akik nyomorúságban valának, és mindazok, akiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan valának ő vele” (1 Sám. 22,1-2).

„És Dávid elméne onnan, és Engedi (jelentése: vadkecskék forrása, kecskegidák forrása) erősségei közt, (sziklavárában) tartózkodék. Lőn pedig, hogy a mikor visszatért Saul a Filiszteusok (jelentése: idegen, vándor, kivándorolt) üldözéséből, megüzenték néki, mondván: Ímé Dávid az Engedi pusztájában van. Maga mellé vőn azért Saul az egész Izráel közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin” (1 Sám. 24,1-3).

758 Dávid így folytatja tovább könyörgését: „Tarts [(šámar): őrizz, óvj, védj] meg engemet, mint szemed fényét, [mint szemed világát]. Szárnyaid árnyékába rejts el engemet, [nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem]” (Zsolt. 17,8).

Még amikor a világban – a zordon sivatagban, és hústestben –voltunk, már akkor is az Úr őrzött: „Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét; Mint a fészkén felrebbenő sas fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket” (5Móz. 32,9-11)

„Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek” (Zsolt. 36,8)

„Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. Ragaszkodik hozzád lelkem (pszühé = énem; életem; személyem), jobboddal támogatsz engem” (Zsolt. 63,7-9). 

„Hiszen te vagy az én menedékem, s erős tornyom, és (erős bástyám) az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá (szárnyad oltalmába)! Szela” (Zsolt. 61,4-5). Így van, az Úr: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége” (Zsolt. 91,4).

Zsolt. 57,2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízom, és [(ḥásah nep̄eš): hozzád menekülök]. Szárnyaid árnyékába menekülök, [(ḥásah): nálad keresek oltalmat, menedéket] amíg elvonulnak a veszedelmek, amíg [(ʿáḇar havváh): elmúlik a gonoszság, a romlás, pusztulás].*

*Dávid így folytatja tovább könyörgését: „Tarts [(šámar): őrizz, óvj, védj] meg engemet, mint szemed fényét, [mint szemed világát]. Szárnyaid árnyékába rejts el engemet, [nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem]” (Zsolt. 17,8).

Még amikor a világban – a zordon sivatagban, és hústestben –voltunk, már akkor is az Úr őrzött: „Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét; Mint a fészkén felrebbenő sas fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket” (5Móz. 32,9-11)

„Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek” (Zsolt. 36,8)

„Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. Ragaszkodik hozzád lelkem (pszühé = énem; életem; személyem), jobboddal támogatsz engem” (Zsolt. 63,7-9).

 „Hiszen te vagy az én menedékem, s erős tornyom, és (erős bástyám) az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá (szárnyad oltalmába)! Szela” (Zsolt. 61,4-5). Így van, az Úr: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége” (Zsolt. 91,4).

Zsolt. 57,3 A magasságos [a felséges] Istenhez kiáltok; Istenhez, [aki mellém áll], és jót végez felőlem, [(gámar): ki ügyemet jó végre viszi].^*

*És mert az Úr nem változik, Pál apostol is ezt vallja meg: „Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, a jó munkát, elvégezi, és be is fejezi a Krisztus Jézusnak napjáig” (Fil. 1,6).

A Zsoltár szavaival megvallhatjuk, hogy: „Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. Elvégzi értem az Úr, és javamra dönti el ügyemet. Uram, a te kegyelmed örökkévaló, szereteted örökké tart: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!” (Zsolt. 138,7-8).

Zsolt. 57,4 Elküldi a mennyből, és megtart engem: és meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét. [Héber szerint: šálaḥ): lebocsátja a mennyből, és (jášaʿ): segít, támogat, megszabadít, megőriz, győzelmet ad. Csúffá teszi üldözőimet, és gyalázatba taszítja azokat, akik taposnak rajtam. (šálaḥ): lebocsátja a mennyből Isten (ḥeseḏ): kegyelmét  szeretetét irgalmát, és('ĕmeṯ): igazságát].*

*Dávid így folytatja megvallását: „Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt kimentett a vizek mélyéről. (Zsolt. 18,17).

„Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalónak] minden útja kegyelem [minden ('óraḥ): ösvénye (ḥeseḏ): szeretet, jóakarat, jóindulat, jóság] és hűség [('ĕmeṯ): szilárdság, stabilitás, állandóság; biztonság] azoknak, akik szövetségét és bizonyságait [(ʿéḏáh): bizonyítékait] megtartják [megőrzik]” (Zsolt. 25,10).

Mert: „az Úr kegyelme (szeretete) öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain (még az unokákon is); Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék” (Zsolt. 103,17-18).

És az Isten igazságáról így hangzik a bizonyságtétel: „Istennek igazsága pedig Jézus Krisztus...” (Róm. 3,22).

Zsolt. 57,5 Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, akiknek foguk dárda [lándzsa] és nyilak, nyelvük pedig éles szablya. [Héber szerint: (ləḇijjá' láḇí' nep̄eš): Oroszlánok között fekszem, (láhaṭ táveḵ šáḵaḇ' áḏám): lángleheletű emberek között, kiknek fogai, mint az (šén): éles szirt, mint a (ḥăníṯ ḥéc): dárda, és a dárdahegye, és mint a nyilak. (lášón lášôn): nyelvük, és beszédük pedig (ḥăḏáh): élesre köszörült (ḥereḇ): kard].*

*És így folytatja Dávid: „A szádat gonoszságra tátod, [szádból (ráʿ): veszélyes, rosszindulatú beszéd jön ki] és a nyelved csalárdságot [(mirəmáh cámaḏ): csalást, becsapást, félrevezetést tervez] sző” (Zsolt. 50,19).

„Szeretsz minden ártalmas [(belaʿ): romlást, pusztulást hozó] beszédet, [szeretsz bántó szavakat mondani], és az álnok [(mirəmáh): félrevezető] nyelvet” (Zsolt. 52,6).

A hitetlenek között: „Van olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; (akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés)…” (Péld. 12,17).

Mert: „A mihaszna (haszontalan) ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz.” (Péld. 16,27).

Jeremiás prófétán keresztül folyatódik a kijelentés: „Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj, hazugsággal és nem igazsággal hatalmaskodnak az országban! Egyik gonoszságot a másik után követik el, de engem nem ismernek - így szól az ÚR” (Jer. 9,2).

Jakab apostol megerősíti a kijelentést: „A nyelv tűz, a gonoszságnak összessége [(adikia): a jogtalanság, igazságtalanság, istentelenség, gaztett, gonoszság egész világa]. Úgy van a nyelv a mi tagjaink [(melosz): testrészeink] között, hogy megszeplősíti [(szpiloó): beszennyezi] az egész testet, a [(holosz szóma): teljes lényünket] és lángba borítja életünk folyását [(geneszisz trokhosz): természet szerinti életünk - testi származásunk - folyamatát, lefolyását, vagyis egész életünket, és lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti]. Maga is lángba boríttatván a gyehennától [(phlogidzó geenna): lángra gyúlva a gyehenna tüzétől]. A nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg [senki sem képes (damadzó): ellenőrzése alatt tartani, megfékezni]; fékezhetetlen [(akataszkhetosz): nyughatatlan, megbízhatatlan] gonosz [(kakosz): rossz, gonosz, káros, ártalmas] az, halálos [(thanatéphorosz): végzetes, halált okozó] méreggel teljes” (Jak. 3,6.8).

Zsolt. 57,6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged [Más fordítás: Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged]!*

*És folytatja Dávid: „Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön! Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem! (Más fordítás: Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!)” (Zsolt. 108,6-7).

Zsolt. 57,7 Hálót készítettek lábaimnak, és (nep̄eš (káp̄ap̄): megaláztak engem; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.*

*Az ellenség: „Gödröt ás [vermet nyit, és (ḥáp̄ar): csapdát készít] és mélyre vájja azt, de beleesik a verembe, amit csinált, [a maga készített csapdába]” (Zsolt. 7,16).

Mert van egy szellemi törvény, amely így hangzik: „Aki vermet ás másnak, abba belé esik; és aki felhengeríti a követ, arra gurul vissza... Aki vermet ás, beleesik abba, és aki lerontja a kőkerítést, azt megmarja a kígyó” (Péld. 26,27; Préd. 10,8).

Egy történeten keresztül mutatja be a Szent Szellem, a szellemi törvény működését: „És monda Harbona (jelentése: perzsa = a lovak (a testi erő) országából), az udvarmesterek egyike a király előtt: Ímé a fa is, amelyet készített Hámán (jelentése: lázító, lármázó; tomboló) Márdokeusnak (jelentése: tiszta mirtusz), aki a király javára szólott vala, ott áll Hámán házában, ötvenkönyöknyi magas. És monda a király: Akasszátok őt magát reá! Felakasztják azért Hámánt a fára, amelyet készített Márdokeusnak, és megszünék a király haragja” (Eszt. 7,9-10).

De: „Aki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót” (Péld. 28,10).

Az Úr Jézus így fejti ki a próféciákat: „Aki pedig megbotránkoztat [bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz csak] egyet [is] e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak [és jobban járnának], hogy malomkövet kössenek a nyakára, és [azzal együtt] a tenger mélységébe vessék. [és a tenger fenekére süllyesszék]”(Mát. 18,6).

Ezért: Besüllyedtek [beestek, bezuhantak] a pogányok [a népek, nemzetek] a verembe [a gödörbe, a veszedelembe], amelyet [maguk] ástak, amit [másoknak készítettek]; a [rejtett] hálóban, [csapdában, vagy tőrben] amelyet elrejtettek, [és titkon vetettek] megakadt [megbotlott, belegabalyodott, és megfogatott] a lábuk. [Más fordítás: A nemzetek beleestek a verembe, amelyet ástak, és csapdájuk saját lábukat fogta meg]. (Zsolt. 9,16).

Bizony: „A maga álnokságai fogják meg az istentelent, (aki Isten nélkül él) és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg” (Péld. 5,22).

Zsolt. 57,8 Kész az én szívem, az én [(léḇ): bensőm], oh Isten, kész az én szívem az én [(léḇ): bensőm]; hadd énekeljek és zengedezzek [(šúr šír zámar): hadd ünnepeljelek  énekléssel, zenélve és táncolva hadd dicsérjelek]!*

*Ismét ezt vallja meg Dávid: „Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek lelkesen” (Zsolt. 108,2).  

„Hadd menjek be, hadd [(bô'): járuljak] Isten oltárához, vigasságos örömömnek erős Istenéhez, [(śiməḥáh gíl): jókedvű örvendezéssel, ujjongással] és hadd dicsérjelek téged citerával, [(kinnôr): hadd magasztaljalak hárfával] Isten, én Istenem!” (Zsolt. 43,4).

„Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és egész valóm is, amelyet megváltottál. Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, akik vesztemre törtek” (Zsolt. 71,23-24).

Zsolt. 57,9 Serkenj fel, [(ʿúr): ébredj], én dicsőségem serkenj fel, [[(ʿúr): ébredj] te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!*

*És újra-és újra arra biztatja Dávid Isten népét, hogy: „Dicsérjétek [dicsőítsétek (jáḏáh): megvallva] az Urat, és [adjatok hálát az Úrnak] citerával; tízhúrú hárfával [lanttal, hegedűvel] zengjetek [(zámar): dalt] néki [zengjétek fölségét]. Énekeljetek néki új éneket, [(šúr šír): énekléssel ünnepeljétek] lantoljatok [(nḡn): húrt pengessetek] lelkesen, [(jáṭaḇ) vidám szívvel, örömkiáltással; nagy örömmel], harsogón [(tərúʿáh): ujjongó csatakiáltással]” (Zsolt. 33,2-3).

Hát: „Énekeljetek néki, zengedezzetek (zsoltárt) néki, beszéljétek el minden ő csodatételét. (Dicsőítsétek szent nevét), dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívük, akik keresik az Urat” (Zsolt. 105,2-3).

„Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és citerán; Dicsérjétek őt dobbal és tánccal (körtáncot járva), dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával; Dicsérjétek őt hangos cimbalommal, (csengő cintányérral) dicsérjétek őt harsogó cimbalommal (zengő cintányérral). Mindenki dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 150,3-6).

„Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását. Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait” (Zsolt. 96,1-3).

És ismét: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett, (mert csodákat tett); megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja (szabadulást szerzett). Tudtul adta az Úr az ő szabadítását, (megmutatta szabadító erejét); a népek előtt megjelentette, és (nyilvánvalóvá tette) az ő igazságát. Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; (Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön)! Harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek (Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek)! Zengedezzetek az Úrnak hárfával, és hangos énekléssel, és (hárfakísérettel zengő éneket)! Trombitákkal (harsonákkal) és kürtzengéssel vigadozzatok, és (ujjongjatok) a király, az Úr előtt!” (Zsolt. 98,1-6).

És ismét: „Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a hívők gyülekezete! Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében: Sionnak fiai örüljenek, és (örvendezzenek) az ő királyukban! Dicsérjék az ő nevét tánccal (körtáncot járva); dobbal és hárfával zengjenek néki. Mert kedveli az Úr az ő népét, és (gyönyörködik népében) a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg (győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat)” (Zsolt. 149,1-4).

 És Dávid válasza: „Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged” (Zsolt. 144,9).

Zsolt. 57,10 Hálát adok néked [(jáḏáh): dicsérlek, és magasztallak], én Uram, [('ăḏónáj)] a népek között, és [zsoltárt] zengedezek néked [rólad] a nemzetek között.

Zsolt. 57,11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed [szereteted], és a felhőkig a te hűséged.*

*És Dávid újra-és újra megvallja: „Uram, az égig ér a te kegyelmed, és [szereteted]; a te hűséged a felhőkig!” (Zsolt. 36,6).

„… az Úr kegyelmével [(ḥeseḏ): irgalmával; jóvoltával, szeretetével] telve a föld” (Zsolt. 33,5).

És ismét. „Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, (szereteted) és a felhőkig ér a te hűséges voltod!” (Zsolt. 108,4-5).

„Az Úrnak kegyelmét (kegyelmes tetteit) hadd énekeljem örökké! Nemzedékről nemzedékre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal! Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván” (Zsolt. 89,2-3).

Mert: „Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme (szeretete) az őt félők iránt” (Zsolt. 103,10-11).

 Hát: „Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok (ti nemzetek); magasztalják (dicsőítsétek) őt mind a népek! Mert nagy az ő kegyelme (szeretete) mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 117,1-2).

Zsolt. 57,12 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged [Más fordítás: Uram, (rúm): emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged]!*

*És így folytatja Dávid: „[Uram] Mi Urunk [Jahve, = örökké létező, Örökkévaló] Istenünk, mily felséges [('addír): hatalmas, fenséges, csodálatos] a te neved az egész földön, [széles e világon, és szerte a világon] aki az egekre helyezted dicsőségedet [(hôḏ): ragyogásodat, pompádat, fenségedet, méltóságodat]. (Más fordítás: Ó, Urunk, Örökkévaló! Az egész Földön nincs nevednél felségesebb, az égnél is magasabbra emelted dicsőségedet. Mert: A te dicsőséged fölmagasztaltatott az egek fölött, és méltóságodról az egeken túl is beszélnek]” (Zsolt. 8,2)

Spurgeon: A szeretet hiányáról.

Amit látni akarunk, azt mindig látni fogjuk. A hibák mindig vastagok ott, ahol vékony a szeretet. A fehér tehenet is feketének látod, ha úgy akarod.

Az Úr Jézus hívó szava

Bátorítsd az embereket!

 Hirdesd a kegyelmet!!

 „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, és szökellni fog, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok erednek a kietlenben, a pusztában”

(Ésa. 35,4-6).

Hirdesd, hogy az Úr Jézus bosszút állt az ellenségeiteken – a sátánon és csapatán, - legyőzve őt a golgotai kínoszlopon.

NE FÉLJ!

Az Úr rendeléseit és a végzéseit megtartani és teljesíteni, mert akkor lesz jó dolgod, ha azokat teljesíted. Akkor leszel bátor és erős, és semmitől sem fogsz félni sem ne rettegni!

(1 Krón. 22,13)

Hát merj szeretni,

 „…mert a szeretettel teljesen betöltöd a törtvényt”

(Róm. 13,10)

Bízhatsz Isten igéjében,

Hiszen: „Tudjuk, hogy az Ige mindig igaz” 

(Ján. 10,35; NIRV fordítás)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Ha mindig ugyanazokba a kövekbe botolva esel hanyatt, és mindig ugyanazokkal a problémákkal kerülsz szembe, akkor bizonyára körbe-körbe jársz. Izráel negyven évig tette ezt. Engedd, hogy Jézus megtörje az ördögi kört, és kivezessen! Ő egyenesen előre vezet, nem körbe-körbe. 

REINHARD BONNKE

Gábor Horváth‎Fényforrás!

László Boda

 

 

Ámen Istenem!!!

Mily nagy vagy Urunk

Zsoltár 56. Az Istenben bízó ember könyörgése az ellenségtől való szabadításért; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 56,1 Az éneklőmesternek, [a karmesternek] a Jónathelem rehokimra [(Jónat elem rehokim): a csöndes galamb távoli helyeken; vagy: a messzi fák galambja” kezdetű ének dallamára]; Dávidnak [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] miktámja [arany-költeménye]; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban (jelentése: (borsajtó, prés, csöbör közhírré tétel). [A héber szerint: A karelnöknek, Jónat elem rehokim): a messzetért néma galambról, Dávid  (miḵətám): arany ékszere].

Zsolt. 56,2 Könyörülj rajtam, [(ḥánan): légy kegyelmes hozzám] Istenem [('ĕlóhím)], mert halandó [('ĕnôš): esendő ember] tátog [(šá'ap̄): bosszút lihegve] ellenem és mindennap hadakozván [(láḥam): harcolva, küzdve] nyomorgat, [(láḥac): szorongat, és gyötör] engem!*

*Dávid így folytatja könyörgését: „Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak [(dikaioszüné): megigazulásomnak] Istene. A nyomorúságban vidámíts meg engemet; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban tágíts rajtam [és halld meg az én imádságomat]! (Zsolt. 32,2-4);

Zsolt. 56,3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: [(šá'ap̄): szüntelenül bosszút lihegnek, folyvást lábukkal taposnak]. Bizony sokan hadakoznak [(láḥam): harcolnak, küzdenek] ellenem. Sokan támadnak rám kevélyen; állíts talpra, oh magasságos Isten!*

*És Dávidnak menekülni kellet a filiszteusok elől, és Saul, Izráel királya elől is: „És mondának Ákhis (jelentése: haragudni, kígyó-varázsló) szolgái (udvari emberei) néki: Vajon nem ez-é Dávid, annak az országnak királya? Vajon nem erről énekelték-é a körtáncban, mondván: Saul megverte az ő ezerét, Dávid is az ő tízezerét? És mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Ákhistól, Gáthnak (jelentése: borsajtó, prés, csöbör közhírré tétel) királyától. És megváltoztatá magaviseletét (És félkegyelműnek tettette magát) ő előttük, és őrjönge kezeik között. (Eszelősként viselkedett) és irkál vala a kapuknak ajtain, nyálát pedig szakállán folyatja alá. És monda Ákhis az ő szolgáinak (az udvari embereknek): Ímé látjátok, hogy ez az ember megőrült, miért hoztátok őt hozzám? Szűkölködöm-e őrültekben, hogy ide hoztátok ezt, hogy bolondoskodjék előttem? Ez jöjjön-e be házamba? (1 Sám. 21,11-14).

„Lőn pedig, hogy a mikor visszatért Saul (jelentése: akit kértek, kívántak, a kikövetelt) a Filiszteusok (jelentése: idegen, vándor, kivándorolt) üldözéséből, megüzenték néki, mondván: Ímé Dávid az Engedi (jelentése: vadkecskék forrása, kecskegidák forrása) pusztájában van. Maga mellé vőn azért Saul az egész Izráel közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin” (1 Sám. 24,2-3).

Zsolt. 56,4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.*

*Mert: „Velem van az Úr (jəhóváh): Jahve az Örökkévaló) segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre. Jobb az Úrban (Jahvéban az Örökkévalóban) bízni, (és Nála keresni oltalmat) mint emberekben reménykedni. Jobb az Úrban, (jəhóváh): Jahvéban az Örökkévalóban) bízni, (és Nála keresni oltalmat) mint (előkelő) főemberekben reménykedni” (Zsolt. 118,7-9).

Zsolt. 56,5 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bízom, nem félek, [(báṭaḥ): Benne nincs félnivalóm, biztonságban vagyok]. Ember, a [(báśár): hústesti halandó ember] mit árthatna nékem? [Istenben, akinek igéjét dicsérem, és dicsőítem, Istenben remélek, nem félek].*

*Uram: „Ha szavaidat hallattad, ha eljutott hozzám igéd, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene!” (Jer. 15,16).

Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált” (Zsolt. 119,162).

 És mindenki, aki csak él, és hisz, ezt vallja meg: „Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én világosságom [('ôr): fényem, ragyogásom] és üdvösségem [(jéšaʿ ješaʿ): szabadításom, segítségem, biztonságom, jólétem, az üdvösségem]: kitől féljek [(járé'): kitől tartsak, féljek, remegjek, reszkessek]? Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én [(ḥaj): virágzó, sikeres, prosperáló] életemnek erőssége [(máʿôz): védelme, menedéke, ereje, oltalmazója]: kitől remegjek, [kitől rettegnék]?” (Zsolt. 27,1).

 „Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek, nem rettegek; mert erőm és énekem az Úr, (jəhóváh): Jahve az Örökkévaló), az Úr, (jəhóváh): Jahve az Örökkévaló), és lőn nékem szabadítóm!” (Ésa. 12,2).

„Erőm az Úr, (jəhóváh): Jahve az Örökkévaló) és énekem, szabadítómmá lőn nekem; Ő az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom” (2 Móz. 15,2).

„Velem van az Úr, (jəhóváh): Jahve az Örökkévaló) nem félek; ember mit árthat nekem? Velem van az Úr, (jəhóváh): Jahve az Örökkévaló) segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre. Jobb az Úrban (jəhóváh): Jahvéban az Örökkévalóban) bízni, mint emberekben reménykedni. Jobb az Úrnál (jəhóváh): Jahvénél, az Örökkévalónál) keresni oltalmat, mint emberben bízni. Jobb az Úrban, (jəhóváh): Jahvéban az Örökkévalóban) bízni, mint főemberekben reménykedni. Jobb az Úrnál, (jəhóváh): Jahvénál az Örökkévalónál) keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni. Erősségem és énekem az Úr, (jəhóváh): Jahve az Örökkévaló), és megszabadított engem” (Zsolt. 118,6-9.14).  

„… mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled; Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?” (Zsid. 13,5-6).

Zsolt. 56,6 Minden nap elforgatják beszédeimet [Szüntelenül elferdítik szavaimat]; minden gondolatuk ellenem van, ártalomra. [Héber: Minden nap (ʿácaḇ): bánkódom, és elszomorít (dáḇár): szavuk, beszédük, mert (maḥăšeḇeṯ maḥăšáḇáh): elgondolásuk, tervük, céljuk (ráʿ): gonosz, veszélyes, minden gondolatuk az elvesztésem].*

*Igen: „Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak, [(ráʿ ḥášaḇ): ártó gondolatokat forgatnak fejükben] ellenem” (Zsolt. 41,8).

És ezt mondják: „Jertek és tervezzünk terveket ellene… Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!” (Jer. 18,18).

 „… terveket szőttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,19)

Az Úr Jézusról szólnak a próféták: „a farizeusok, a Heródes pártiakkal, a kiemelkedően vallásos emberek, a politikát a vallással egyesítőkkel együtt mindjárt tanakodni kezdtek, hogy hogyan végezzenek vele; hogyan ölhetnék meg Jézust, és tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt” (Márk. 3,6).

Már Dávid így prófétált erről: „Mert felőlem szólnak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10)

„Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket. (Más fordítás: Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket)? Álnokságokat koholnak, és terveznek. Titokban tartják tervüket, és a kikoholt tervet végrehatják. mindenikük keble és szíve kikutathatatlan, mert kifürkészhetetlen az ember bensője és szíve” (Zsolt. 64,6-7).

Zsolt. 56,7 Egybegyűlnek, elrejtőznek, [lesben állnak] sarkaimat [lépéseimet] lesik [figyelik], mert kívánják az én az én életemet; [mert az életemre törnek].*

*Dávid – mint mindig – az Úrhoz kiált az ellenség miatt: Mert az ellenség: „Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt” (Zsolt. 10,9).

Igen: „Hasonlók az oroszlánhoz, amely zsákmányra [prédára] szomjaz, [(kásap̄): sóvárog, és vágyakozik] és a rejtekhelyen, a [(misətár): búvóhelyen] ülő [lapuló, és (jášaḇ): lesben álló] oroszlánkölyökhöz. [Más fordás: Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké]” (Zsolt. 17,12)

„Mert ímé életem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok anélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!” (Zsolt. 59,4).

Zsolt. 56,8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket. [Héber: (pálêṭ): megszabadulhatnak-e ('áven): hazugságuk, csalásuk, igazságtalanságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem]!*

*Az Úr válasza: „Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim elé hullnak. [Héber szerint: (mḥc): megrázom őket (jáḵôl jáḵól) míg nem lesznek képesek (qúm): felállni, és szilárdan állva maradni. (reḡel): nyomukban leszek, és követem őket, (náp̄al): míg meg nem hajtják, és földre nem vetik magukat]” (Zsolt. 18,39).

Zsolt. 56,9 Bujdosásomnak számát jól tudod. Szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-e azoknak számát? Nincsenek-e számon tartva könyvedben? [Héber: Te  (sáp̄ar): számon tartod (nóḏ nôḏ): vándorlásomat, bolyongásomat. Feljegyezted Uram szenvedésem útját. gyűjtsd tömlődbe könnyeimet (śím śúm): legyenek benne (sip̄əráh sép̄er): könyvtekercsedben]:*

*János apostol így látja ezt a könyvtekercset:  „És [(eidó oida): észrevettem], és láték annak jobb kezében, aki a királyiszékben [(thronosz): a trónon] üle, egy könyvet [(biblion): könyvtekercset] amely be volt írva belül és hátul, [(graphó): kívül-belül teleírt] és le volt pecsételve hét pecséttel. (Jel. 5,1).

Ezékiel a kapott látomásban azt is látja, hogy  mi volt a könyvtekercsbe írva: : „És látám, és ímé egy kéz nyúlt felém, és ímé benne egy könyv türete (egy irattekercs) vala. És kiterjeszté azt előttem, és ímé be vala írva elől és hátul, és írva valának reá (siratóénekek), és gyászénekek és (sóhajok) és nyögések és jajszók” (Ezék. 2,9-10).

Zsolt. 56,10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor [hozzád] kiáltok így tudom meg, hogy velem van az Isten]. [Más fordítás: Ellenségeim visszarettennek, amikor téged szólítalak, és (qárá') segítségül hívlak, és (jḏʿ): megtapasztalom, hogy valóban velem van az Isten];*

*Mert: „az én ellenségeim meghátráltak, [visszafordultak], és elbuktak, [elgyengültek, meginogtak, megbotlottak és elestek] és elvesztek [eltűntek, semmivé lettek, elpusztultak] a Te orcád előtt [a Te színed előtt]. (Más fordítás: Miattad hátat fordítanak ellenségeim, elfutnak előled, földre esnek, megsemmisülnek egészen)” (Zsolt. 9,4).

„Azért te benned [(báṭaḥ): hisznek, és] bíznak, akik ismerik a te nevedet, [akik igazán ismernek Téged], mert nem hagytad el [soha] Uram, akik keresnek téged, [akik hozzád fordultak segítségért]” (Zsolt. 9,11).

Zsolt. 56,11 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő ígéretéért. [Héber: Istenben (hálal): dicsekedem az Ő Igéjével, az Ő (dáḇár): kijelentésével. Az Úrban [jəhóváh): Jahvéban az Örökkévalóban (hálal)]: dicsekedem az Ő Igéjével, az Ő (dáḇár): kijelentésével].

Zsolt. 56,12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?*

*És így folytatja Dávid: „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” (Zsolt. 118,6).

Hiszen: „Az Úr az én világosságom, és (segítségem) és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége (életemnek ereje, kitől rettegnék): kitől remegjek? (Zsolt. 27,1).

Mert Uram, Te: „Tanácsoddal igazgatsz (és vezetsz) engem, és végül dicsőségedbe fogadsz” (Zsolt. 73,24).

Bizony: „Nem félek [nem ijedek, rémülök, riadok meg] sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem, és (ha ellenségesen körülvesznek, rám törnek, mindenfelől megkörnyékeznek)” (Zsolt 3,7).

Mert: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk….)” (Zsolt. 46,2-3).

„Mivelhogy… az igaz, (a megigazított) semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve; nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire” (Zsolt. 112,6-8).

Zsolt. 56,13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat [Héber: (šálam): kész vagyok teljesíteni (néḏer neḏer): fogadalmamat, (tôḏáh): megvallva hálámat];*

*Így folytatódik a kijelentés: „Tegyetek fogadást (fogadalmat) és adjátok meg (és teljesítsétek) azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, akik ő körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek” (Zsolt. 76,12).

De: „Ha fogadással ígérsz valamit az Úrnak, a te Istenednek: ne halogasd annak megadását; mert bizony megkeresi azt rajtad az Úr, a te Istened, (mert úgyis számon kéri tőled Istened, az ÚR) és bűnül tulajdoníttatik az néked (és vétek fog terhelni). Ha pedig nem teszesz fogadást, (azzal nem vétkezel) bűn sem tulajdoníttatik néked. Ügyelj arra, a mi ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, amit száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszesz fogadást az Úrnak, a te Istenednek. (Más fordítás: Vigyázz azért, hogy megtedd, amit kimondasz, ha önkéntes áldozatot fogadsz Istenednek, az ÚRnak, ahogyan azt megígéred)” (5 Móz. 23,21-23).

A prédikátor is erre figyelmeztet: „Mikor Istennek fogadást (fogadalmat) teszel, ne halogasd annak megadását (teljesítését); mert nem gyönyörködik (nem telik neki kedve) a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd! Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted. Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze hústestedet, (hogy beszéded vétekbe ejtsen téged) és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből esett ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját. (Miért háborodjék föl Isten szavadon, és miért tegye tönkre kezed alkotásait)” (Préd. 5,4-6).

 Dávid példát ad arra, hogy mit jelent a fogadalom: „Felőled lesz [Rólad szól] dicséretem a nagy gyülekezetben [a nagy közösségben]. És teljesítem fogadalmaimat az istenfélők [(járé'): Istent tisztelők] előtt” (Zsolt. 22,26).

Jónás is erről tesz megvallást: „én hálaadó szóval áldozom néked (én hálaéneket zengve áldozok neked); megadom, amit fogadtam. Az Úré (az Úrtól jön) a szabadítás” (Jón. 2,10).

Bizony: „Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem (teljesítem) néked fogadásaimat, Amelyeket ajakim ígértek és szájam kimondott nyomorúságomban (a bajban)” (Zsolt. 66,13-14).

És: „Az Úr iránt való fogadásaimat (teljesítem) megadom az ő egész népe előtt (egész népe jelenlétében). Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged” (Zsolt. 116,14).

És: „Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek” (Zsolt. 35,18).

„Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, (és nem zárom be számat) te (jól) tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; (beszélek hűségedről és szabadításodról) nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat (szeretetedet és hűségedet) a nagy gyülekezetben” (Zsolt. 40,10-11).

„Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon” (Zsolt. 61,9).

És miért is kell még hálaadással áldoznunk? „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Annakokáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét” (Zsid. 13,14)

„Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, (szeretetéért) és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, (az emberekkel tett csodáiért). És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel (beszéljék el ujjongva tetteit)!” (Zsolt. 107,21-22).

Zsolt. 56,14 Mert megszabadítottál engem, és [(nácal nep̄eš) kiragadtad életemet] a halálból, bizony az én lábaimat az eleséstől [(dəḥí): botlástól, bukástól]; hogy járjak [(hálaḵ): éljek] Isten színe előtt [(páním): az Ő jelenlétében] az életnek világosságában [('ôr): fényében, ragyogásában].*

*Dávid így folytatja: „Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és a sír mélyéből is kimentettél” (Zsolt. 86,13).

„Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!” (Zsolt. 108,4-5).

„Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, az ÚR színe előtt járhatok (az Ő jelenlétében élhetek) az élők földjén” (Zsolt. 116,8-9)

Ne féljetek

 „Maradjatok az országban, és szolgáljatok Babilónia királyának, és jó dolgotok lesz” 

(2 Kir. 25,24)

Így biztat a Gonosz.

Mit mond rólad Isten

Igen jó vagy

 „Ő alkotta veséidet, Ő formált…” ())
És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó” 

(1 Móz. 1,31; Zsolt 139,13)

Az élet terhei

mélyén ott vannak a lelki terhek, a bűnnek a terhei. Minden teher innen származik. A bűnnel együtt alákerülünk a bűn és halál törvényének. De Ha újjászülettél egy másik törvény alá kerülsz: Isten szeretetének a törvénye alá.

Ezt hozta le Jézus a földre.

Spurgeon: Isten ígéreteiről.

Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein.

Imádság:

Uram! Az a célom, hogy jó társa lehessek házastársamnak, olyan, aki mellett boldogságot talál. Kérlek segíts, hogy ezt megvalósíthassam. Ámen

Max Lucado: Belépett a világodba

Amikor a félelmeiket sorolják a gazdasággal, vagy a gyermekeikkel kapcsolatban. Elmondom nekik, hogy Isten besározta a lábát a mi világunkban; a pelenkák, a halál, a hasfájás és a betegségek világában. Elmondom nekik, hogy János azt mondta Neki, hogy maradjon a folyóparton, de Jézus nem hallgatott rá. És hogy azért jött el a földre, hogy egy legyen közülünk.

Amikor elmosolyodnak, megkérdem: „Ha ilyen messzire eljött, hogy elérjen minket, akkor nem vihetnénk Hozzá a félelmeinket? 

„Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett. Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben” (Zsidók 4:15-16, EF).

Számít ez a csoda? Igen számít, ha ágyhoz kötött vagy. Igen számít, ha betegséggel küszködsz. Számít, ha a krónikus fájdalom az életed része. Az, Aki hallgatja az imádat, megérti a fájdalmadat. Neki is emberi teste volt.

Számít ez a csoda? Ha valaha is kétségeid vannak afelől, hogy Isten megért-e, akkor igen. Ha azon tűnődsz, vajon meghallgat-e, akkor igen. Ha azon tűnődsz, vajon a Teremtő, megértheti-e egy teherautósofőr, egy háziasszony, egy idegen országban élő ember életét, akkor gondolkozz el mélyen a megtestesülésen. Isten azt mondja: „Megértelek és mindig is meg foglak érteni.”

Nyugtalan a lelked? Az Övé is az volt. (János 12:27)

Aggódsz a halál miatt? Ő is átélte ezt. (Máté 26:38)

Elborít a fájdalom? Ő is megtapasztalta ezt. (János 11:35)

Imádkoztál már könnyek között és hangos kiáltással? Ő is. (Zsidók 5:7)

Néhányan Jézus bűntelenségét hozzák fel bizonyítékként arra, hogy nem érthet meg teljesen minket. Azzal érvelnek, hogy ha soha nem vétkezett, akkor hogyan tudná megérteni a bűn teljes erejét? Nagyon egyszerű. Ő még jobban átérezte azt, mint mi. Mi feladjuk, Ő sohasem tette. És legnagyobb cselekedeteként önként vállalta, hogy átérezze a bűn következményét: „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2 Korinthus 5:21).

A legnagyobb fájdalom a kereszten a bűn fájdalma volt. Jézus nem érdemelte meg a szégyent, mégis megtapasztalta azt. Nem érdemelte meg a megaláztatást, mégis elszenvedte. Soha nem vétkezett, de bűnösként bántak Vele. Bűnné lett. Megérti a bűntudatot, a lelkiismeretfurdalást és a szégyenkezést.

Mivel Jézus ember, megért téged. Mivel Isten, tud segíteni rajtad. De ha nem mész Hozzá, egyiket sem teszi. Ő nem tartott távolságot; akkor mi miért tennénk?

Legyen ez az a nap, amikor közel húzódsz Hozzá. Jézus belépett a világodba, hogy beléphess az Övébe.

Max Lucado

                                                                                             Magyar fordítás: ahitatok.hu

https://www.ahitatok.hu/max-lucado/641-belepett-a-vilagodba.html

László Boda

Ámen!!!

Istvan Nyari

 

Akik, és amilyenek vagyunk, olyanná válik a környezetünk. Ezért mindennél nagyobb hangsúlyt helyezzünk és minden másnál több figyelmet fordítsunk a szívünkre, lelkünkre, jellemünkre, szemléletünkre, mert ez határozza meg, hogy milyen lesz az életünk és közérzetünk mindabban, ami körbe vesz bennünket. (NyI lp)

„MIÉRT CSÜGGEDSZ EL, LELKEM, MIÉRT NYUGTALANKODSZ BENNEM? BÍZZÁL ISTENBEN, MERT MÉG HÁLÁT ADOK NEKI AZ Ő SZABADÍTÁSÁÉRT!” (Zsolt 42,6)

Csendesítsd le szívemet