Római levél 4. fejezet: Isten kegyelemből igazít meg.(göröggel és kapcsolódó igékkel)

Róm. 4,1 Mit mondjunk tehát, mivel ez így van, kérdezzük csak, mit ért el, és mit nyert volna, és mire jutott volna Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből, vagyis emberi adottságával, azaz hústest szerint?

Róm. 4,2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből, vagyis tettei eredményeként igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, akkor lenne alapja a dicsekvésre, de nem Isten előtt, mert nincs erre lehetőség az Istennel szemben^*

*Azért: „hogy egyetlen ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt. Hogy amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29-31)

Tehát: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)

„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16)

 „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17)

 Emiatt: „Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által” (Róm. 3,27)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

 „És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerezte nékem…!” (5 Móz. 8,17).

 Ezt ismerve vallja meg Pál apostol, hogy: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, azaz kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14).

Róm. 4,3 De mit mond az Írás? „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és bízott Benne, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki igazságul, vagyis ez szolgált megigazulására^*

53 Mert mit mond az Írás: „És Ábrám hitt az Úrnak, és bízott Istenben, és ez tulajdoníttatott őnéki igazságul, vagyis megigazulásul” (1 Móz. 15,6).

 Jakab apostolon keresztül viszont így szól a Szent Szellem:  „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?  Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, vagyis megigazulásul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23)

És hogy milyen cselekedetek által igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul” (Gal. 3,6)

Miért vitte Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”(Róm. 4,17)

Róm. 4,4  Márpedig aki fáradozik, és tetteket visz végbe, munkálkodik, dolgozik annak a bért, a fizetséget nem kegyelemből, vagyis nem ingyen számítják, hanem azért, mert tartoznak vele, vagyis tartozás szerint jár a fizetség, a tartozás kiegyenlítéseként.

Róm. 4,5 Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket, nem munkálkodik, hanem hisz és bízik abban, aki megigazítja, vagyis igazzá, azaz megigazulttá nyilvánítja az istentelent, azaz az Isten nélkül élőt, akiben nincs Isten, annak a hite számít, a hite tulajdoníttatik, és szolgál igazságnak, vagyis megigazulásul, az Isten kegyelmének végzése szerint^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen azt tartjuk és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).

Mert Isten: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, és nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, és üdvözített minket az újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

 Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR, vagyis Jahve az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13).

És azt csak el kell fogadni, hogy: „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,1)

Róm. 4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja, és hirdeti boldognak, és áldottnak, szerencsésnek, akinek az Isten cselekedetek nélkül, vagyis tettektől függetlenül tulajdonít, és számítja be az igazságot, vagyis a megigazulást,  azaz akit Isten igazit meg tettek nélkül.

Róm. 4,7 „Boldogok és áldottak, akiknek megbocsáttattak és elfedeztettek bűneik, hamisságaik, gonoszságaik, vagyis céltévesztésük, azaz a cél ELVÉTÉSE, és törvényszegéseik. És akinek elengedték törvénytiprásait^*

*Dávid így prófétál arról, hogy mi a boldogság: „… Boldog és áldott, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR, azaz Jahve nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2).

Róm. 4,8 Boldog és áldott ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, vagyis az a személy, akinek az Úr vétkeit, azaz céltévesztését nem rója, és nem számítja fel.

Róm. 4,9 Ez a boldogság és áldás tehát a körülmetélteknek szól-e, csak őket illeti meg, vagy a körülmetéletlennek is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hite tulajdoníttaték igazságul, a hitet számították be megigazulásul.

Róm. 4,10 Miképpen tulajdoníttaték tehát? És milyen állapotában fogadta el őt igaznak, azaz megigazultnak Isten? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.

Róm. 4,11 Sőt a körülmetélkedés ismertetőjelét és jegyét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy ez bizonyítsa hitelességét, és eredetiségét, és biztosítsa a bántatlanságot, sérthetetlenséget. Ez a tulajdon vagy az eredetiség jele, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak, vagyis megigazultnak fogadtassanak el^*

*Ábrahámhoz így szólt az Úr, adva neki a szövetség örökkévaló jelét: „Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken” (1 Móz. 17,10-13).

Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy Krisztusban választott népének mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök hústestét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 2,10-11)

 Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, azaz teljes éneddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6)

Róm. 4,12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik, és lépést tartva menetelnek is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokaival^*

*És így folytatja az apostol: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az. Sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen van, és hústesten látható: Hanem az a zsidó, vagyis az számít zsidónak, aki belsőképpen, titkos belsejében az, és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. Istentől jön, és származik. Vagy Isten kizárólag a zsidóké, vagyis a júdeaiaké? Nem a pogányoké, vagyis a nemzeteké is? Bizony, a pogányoké, a nemzeteké is. Mert egy az Isten, aki megigazítja, vagyis megigazulttá nyilvánítja a körülmetéltet hitből éppúgy, mint aki a körülmetéletlent pedig hit által, vagyis a hiten keresztül” (Róm. 2,28-30).

És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9).

„Értsétek meg, ismerjétek fel tehát, hogy akik hitből vannak, hitből élnek, azok az Ábrahám fiai” (Gal. 3,7)

Róm. 4,13 Mert nem a törvény által, nem a törvény közvetítésével adatott, és szólt az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak, a világegyetemnek örököse és birtokosa lesz, hanem a hitnek igazsága által, vagyis a hit általi megigazulás alapján^*

*És ti vagytok: „...örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm. 8,17).

„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által, a Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül. Nincs többé zsidó, sem görög, azaz: pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé lettetek a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,26-29).

 És megismétli a Szent Szellem az apostolon keresztül: „Ti… Krisztusé vagytok Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,23)

És Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).

Krisztus örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr Jézus: „...Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18).

És: „Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta, és elküldötte az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek akaratából örököse is Krisztus által” (Gal. 4,6-7).

Róm 4,14 Mert ha a törvény alá rendeltek, a törvényből valók, vagyis a törvény alapján állók az örökösök, akkor a hit hiábavalóvá, üressé, hasztalanná, hatástalanná lett, az ígéret pedig érdektelen, haszontalan, semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad, nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata.

Róm. 4,15 Mert a törvény a valóságban haragot nemz, haragot eredményez ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet, vagyis törvényszegés sincsen, ott nem lehet áthágni sem a törvényt.

Róm. 4,16 Azért adatott kizárólag csak hitből, hogy ugyanakkor minden kegyelemből legyen; hogy erős bizonyos, szilárd legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem az Ábrahám hitéből valónak, az Ábrahám hitét követőknek is, aki mindnyájunknak atyánk^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten kegyelme” (Gal. 3,18).

 „Nem törlöm el, nem utasítom vissza, és nem érvénytelenítem az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által, és a törvény útján van és valósulna meg az igazság, vagyis a megigazulás, tehát Krisztus ok nélkül és hiába halt meg” (Gal. 2,21).

 Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4).

De a törvénnyel nincs semmi baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22).

 „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3,24).

Ezt tudva: „... Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai” (Gal. 3,7).

Róm. 4,17 Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek és rendeltelek téged, az előtt az Isten színe előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és életre kelti és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja és létre hívja mint meglevőket, hogy létezzenek.

Róm. 4,18 Aki reménység ellenére, túl minden reménységen reménykedve és reménység alapján elvárással hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, amint megmondatott: az ígéret ugyanis így szólt: Így lészen a te magod.

Róm. 4,19 És hitében erős és állhatatos lévén, nem ingadozott a hite, nem gondolt és nem tekintett az ő már elhalt, és életerejét vesztett testére, vagyis emberi erejére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt és elapadt méhére.

Róm 4,20 Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, vagyis hitetlenség által nem vonta kétségbe Isten ígéretét, hanem erőt merített hitéből, és megerősödött a hitben, és hatalmassá lett hite által, és így magasztalta az Istent, dicsőséget adván Neki.

Róm. 4,21 és teljesen bizonyos volt, mert mindenestől fogva elhitte, sőt meg volt győződve afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni, mert elég hatalmas ígéretének teljesítésére.

Róm. 4,22 Ezért Isten ezt a hitét be is számította, és ezt tulajdonította neki igazságul, vagyis megigazulására^*

*És folytatódik a kijelentés: „Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan” (Zsid. 11,11-12).

Róm. 4,23 De az, hogy beszámította neki igazságul, hogy a hite tulajdoníttatott megigazulás gyanánt nem egyedül őérte, és nemcsak róla van megírva,

Róm 4,24 hanem miattunk, és mi érettünk is. Nekünk is üdvösségünkre van, azoknak tudniillik, akiknek majd szintúgy beszámítja igazságul, ha hiszünk Abban, aki a halottak közül, vagyis a halálból feltámasztotta, és életre keltette Urunkat, Jézust,

Róm. 4,25 aki halálra adatott, és halált szenvedett, mert ki lett szolgáltatva bűneinkért, vétkeinkért, azaz:  félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért, és feltámasztatott, vagyis feltámadt megigazulásunkért, felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért^*

*És azért kellett Neki szenvedni és meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24).

 „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).

„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21).

„és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,15).

Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „... Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (1Kor. 15,20).

Mi a mai világ baja?

Cseri Kálmán: a sürgős és a fontos dolgokról.

Néha fontos dolgok maradnak ki, a sürgős dolgok miatt.

És minden sürgőssé válik sokszor éppen az, ami Istentől talán elsodor minket. Pedig egyáltalán nem fontos.

John Eldredge: Isten a teremtett világon keresztül is árasztja ránk szeretetét

A boldogság kulcsa ebben rejlik: Isten a szeretet, amire vágysz.

Egy szerelmi történetben élünk. Isten románcra teremtett minket és megelégíthetetlen étvágyunk van a romantikára.

Isten ilyen szívet adott nekünk; ez volt az egyik első ajándéka számunkra. Azután, adta nekünk ezt a csodálatos világot, ami lélegzetelállítóan szép. „Az Úr szeretetével tele van a föld” (Zsoltárok 33:5), és ezt különféle módokon láthatod és tapasztalhatod meg. Például ott van a fű, amit pont olyan keménynek teremtett, hogy egyenesen álljon, mint a szőnyeg szálai, de ugyanakkor puha is, és nem sérti fel a lábadat, amikor mezítláb sétálsz rajta. Na és a hó. Pont elég keménynek alkotta ahhoz, hogy hógolyózni lehessen vele, vagy szánkózni lehessen rajta, viszont lágyan hull, nem keményen, nehogy fájdalmat okozzon. Azután madarakat is teremtett, amiknek a dalolása elragadó, és természetesen füllel ajándékozott meg bennünket, hogy élvezhessük. Látod Isten szeretetét, kedvességét és gyöngédségét a teremtett világban?

A teremtett világban minden Isten szeretetéről beszél, amivel udvarol nekünk. Mindenki máshol találja meg ezt a szeretetet. Van, aki a tengerparton. Vannak, akik a folyón vagy a völgyekben. Vannak, akik könyvekben. Minden, ami valaha is felkavarta a szívedet, jóleső érzéssel töltött el, mindaz, ami gyönyörködtetett, Isten volt, amint éppen udvarolt neked. Ahogy a Biblia is mondja: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá” (Jakab 1:17).

„csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt” (Zsoltárok 139:14)

John Eldredge

                                                                    Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/john-eldredge/625-isten-a-teremtett-vilagon-keresztul-is-arasztja-rank-szeretetet.html

A keresztény és a világ.

Ha egy keresztény érvényesülhet a világban, nem kis oka van a félelemre, hogy nem Krisztussal jár életközösségben.

Ami fontos minden Krisztusban hívő számára:

Hogy erősen ragaszkodjunk a MEGHALLOTT IGÉHEZ, hogy el ne sodródjunk el.

(Zsid 2,1)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Sokan a valódi életet keresve gabalyodnak bele a pusztulás hálójába - gyakran a legközönségesebb és legnyilvánvalóbb csapdákba, mint például az alkoholizmus vagy a kábítószer-élvezet. Ezek a függőségek soha egyetlen problémát nem oldottak meg - viszont millió másikat hoztak létre. Akik nem tudnak ital vagy kábítószer nélkül élni, azok élni sem tudnak velük. Hatásuk csak egy múló kémiai bódulat, délibáb egy víztelen sivatagban... Mások vásárlásfüggőkké válnak, kényszeresen vásárolják a felesleges holmikat. Drága ékszerek, márkás cuccok, meseautó - mégsem lepi meg őket a boldogság. Mint a hegymászók, emberek milliói hoznak óriási áldozatokat, és adnak bele szó szerint mindent azért, hogy a csúcsra feljussanak, mégis mikor felértek, csak ürességet veszi körül őket. Nagyobb a baj, minthogy egy olcsó megoldás, vagy egy gyorsjavítás segítene rajtunk. Istennel való békességre van szükségünk. Mint a tékozló fiúnak, aki messze került az apjától, nekünk is arra van szükségünk, hogy hazatérjünk az atyai házba, átmelegítsen minket az Atya ölelése, elfogadjuk a megbocsátását és elkezdjünk vele egy új szeretetkapcsolatot, amire Ő mindig is vágyott velünk. Egyedül Jézus a Megváltó! Áldjon az Úr benneteket! 

REINHARD BONNKE

László Boda

Eljött hozzám a szeretet.

Római levél 3. fejezet: céltévesztett Minden ember. (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Róm. 3,1 Mi akkor a zsidó előnye? Mi tekintetben különb, vagy felsőbbrendű hát a júdeai a nemzetbelinél? Vagy mi a körülmetélés haszna, vagy előnye?

Róm. 3,2 Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten először rájuk bízta igéit, beszédét, ígéretét, kijelentését.

Róm. 3,3 De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége, és engedetlensége nem teszi-e hiábavalóvá, vagyis hatálytalanná, teljesen működésképtelenné, és erőtlenné az Istennek hűségét?^*

*Isten ígérete mindenképpen megvalósul, mert: „Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a hústestnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul” (Róm. 9,6-8)

„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)

„Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása” (Róm. 11,29)

„Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13).

Róm. 3,4 Távol legyen! Szó sincs róla! Sőt, azt kell mondanunk: igaz, és igazmondó, őszinte az Isten, az emberek pedig legyenek bár valamennyien hazugok, amint meg van írva: „Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, hogy igaznak találtassál logoszaidban, Igéidben és győznöd kell, amikor perelnek, és perlekednek veled”^*

*Ez pedig így van megírva: Dávid is így vall Istennek: „… igaz légy beszédedben, és igazmondónak bizonyulj rémáidban, kijelentéseidben” (Zsolt. 51,6)

Róm. 3,5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk, és igazságtalanságunk, istentelenségünk teszi nyilvánvalóvá, mutatja és erősíti meg; hozza napfényre Isten igazságát, szentségét, tisztaságát, és igazságosságát, akkor mit mondjunk? Emberi módon, emberi okoskodással szólok: igazságtalan, vagy hamis, és hűtlen az Isten, hogy kiönti haragját?^*

*Jób barátai így szólnak Istenről: Vajon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője, és Alkotója előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát” (Jób. 4,17-21)

Ezért: „Ki mondhatja: megtisztítottam, és tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem, és nem tévesztettem el a célt” (Péld. 20,9).

Dávid értette az Urat, ezért így vall Istennek: „Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben” (Zsolt. 51,6).

Róm. 3,6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg, vagyis hogyan hozza helyre, vagy különbözteti meg a helytelent, és hogyan választja ki Isten a világot, a teremtett világot, alátható világot, vagyis evilágvilágot?^*

*Ábrahám így könyörög Szodoma lakosaiért: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” (1 Móz. 18,25).  

Elihu válasza: „Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság” (Jób. 34,10)

Róm. 3,7 Mert ha Isten igazsága, vagyis Igéje, ami a valóság, az én hazugságom, vagyis az én hazug állításom vagy magatartásom által lett naggyá, kiemelkedővé, és növekedett, fokozódott az ő dicsőségére, és az Ő dicsőítésére, akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös, vagyis mint a célt eltévesztő?

Róm. 3,8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak, és amivel hamisan vádolnak is minket, és amit állítanak, és hangoztatnak némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, a káros, ártalmas, értéktelen, és hitvány dolgokat, vagyis a gonoszt hogy a jó következzék, és származzék belőle. Mert némelyek állítása szerint mondjuk is ezt! Az ilyeneket méltán sújtja, és igazságosan éri az ítélet, és jogos az elmarasztalásuk^*

*Sőt az apostol azt hirdeti, hogy: „… ti szabadságra hívattatok atyámfiai, testvéreim. Csakhogy a szabadság ürügy, kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés ne legyen a hústestnek. Sőt Isten szerinti szeretettel szolgáljatok egymásnak”

[Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a szabadságot a bűnös természetetek kívánságaira. Ne olyan szabadságra használjátok, mely ugródeszka a húsnak (Gal. 5,13).

És folytatódik a figyelmeztetés: „De meglássátok, és arra azonban ügyeljetek, és vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságtok, ez a kiváltságotok, feljogosult voltotok valamiképpen botránkozásukra ne legyen, és botláskővé ne váljon az erőtleneknek, a gyengéknek” (1 Kor. 8,9).

Hanem: „Mint szabadok, és nem, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, vagyis nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának, és használják, hanem mint Istennek rabszolgái” (1Pét 2:16).

Mert: „… ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek a bűn csábításától” (Ján. 8,36).

Róm. 3,9 Mi tehát az igazság? Különbek, feljebb valók, vagy fölényben vagyunk? van-e előnyünk felettük? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, vagyis bizonyítottuk, hogy zsidók, vagyis a júdeaiak, és a görögök, vagyis pogányok is mind bűnben, azaz: céltévesztésben vannak. vagyis elvétették a célt, és ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak^*

*És folytatják az apostolok, mert: „… az Írás mindent és mindenkit bűn, vagyis a céltévesztés alá rekesztett, és összezárt, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből vagyis Jézus Krisztus hite által adassék a hívőknek” (Gal. 3,22).

 És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten mindeneket, minden embert engedetlenség, hitetlenség, csökönyös és lázadó makacsság alá rekesztett, és mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, vagyis mindenkin, és mindnyájukon könyörüljön, és irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32).

 Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik, vagyis az nem jut ítéletre. aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, már ítélet alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)

„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme, a sátán megítéltetett” (Ján. 16,11).

Mert:  „Most van e világ kárhoztatása megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31)

Róm. 3,10 amint meg van írva: „Nincsen igaz, és igazságos, vagy megigazult ember egy sem,

Róm. 3,11 nincsen senki, aki értse, aki belássa, és tudja, nincsen senki, aki keresse Istent.

Róm. 3,12 Mind elhajlottak, letértek az útról, eltévedtek valamennyien. mindannyian egyaránt értéktelenné lettek, megromlottak, elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem^*

*Ez pedig így lett megírva: „Ezt gondolja, és mondja is a balgatag, a bolond az ő szívében, az ő bensőjében: Nincs Isten. Megromlottak és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék. Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak, és elpártoltak tőle, és valamennyien egyaránt megromlottak, nincsen, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is, vagyis egyetlen ember sincs” (Zsolt. 53,2-4)

Róm. 3,13 Nyitott, tátongó, és megnyílt sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis, vagyis vipera kígyóméreg az ajkukon.

Róm. 3,14 szájuk átokkal, átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddel van tele^*

*A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek” (Zsolt. 5,10)

De: „Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7)

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)

Róm. 3,15 Lábuk gyors a vérontásra^*

*A próféciák már előre jelzik azt, hogy: „Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját, vagyis Krisztust, eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez, vagyis Krisztushoz” (Ésa. 59,7-8)

„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)

Róm. 3,16 Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság, és nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon.

Róm. 3,17 És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik^*

*Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét:… békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)

Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)

És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, akik Isten nélkül élnek! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

Róm. 3,18 Isten félelmével nem törődnek, Isten tisztelete nincs szemük előtt^*

*A hústesti ember: „A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5).

Róm. 3,19  Mi azonban tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, vagyis azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve, hogy elnémuljon, és elhallgattassék, bedugassék, betömessék minden száj, és az egész világot, az egész teremtett világot Isten ítélje meg, azaz az egész teremtett világ igazságos döntésnek legyen alárendelve^*

*Ugyanis: „… akik a törvény cselekedeteiből vannak, vagyis a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok alatt vannak, és azokat átok sújtja; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, vagyis aki nem tartja meg hűségesen, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10).

És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat, és nem a szerint cselekszik! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)

„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott az az ember, és mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit, és aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire. Amelyet akkor és azon a napon parancsoltam a ti atyáitoknak, a ti őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből, a vaskohóból, mondván: Halljátok meg az én szómat, és hallgassatok szavamra, és cselekedjétek, és teljesítsétek mindazokat, amiket én parancsolok néktek. akkor népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer. 11,3-4).

„Mostan azért ha figyelmesen, és engedelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim, az én tulajdonom. mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma, királysága, és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” (2 Móz. 19,5-6)

„Mert az Isten mindeneket, minden embert engedetlenség, hitetlenség csökönyös és lázadó makacsság alá rekesztett. Mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, és mindenkin, mindnyájukon könyörüljön, irgalmazzon, és irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32)

Mert: „… az Írás mindent, és mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből, a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék a hívőknek, azoknak, akik hitre jutottak” (Gal. 3,22)

Ugyanis: „… a törvény vége, bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése Krisztus minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki hisz” (Róm. 10,4)

Róm. 3,20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, vagyis Isten előtt: mert a bűn, azaz: a céltévesztés ismerete és felismerése a törvény által vagyon^*

*És így folytatódik a kijelentés. „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é, vagyis céltévesztés? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, és a vágyat, a mohó kívánást sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd! De a tiltó parancsolat által a bűn alkalmat vett, ösztönzést, indíttatást, lökést, ugródeszkát, és támaszpontot kapott, és nemzett és fölébresztett; felszított; felkeltett; kimunkált bennem minden gonosz kívánságot, és mohó kívánást és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt, mert ugyanis törvény nélkül holt a bűn” (Róm. 7,7-8).

Mert a kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak. 1,15).

Dávid így imádkozik, megvallva, hogy: „… egy élő, vagyis természeti, a biológiailag élő ember sem igaz előtted!” (Zsolt. 143,2)

Róm. 3,21 Most pedig kijelentetett, hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek]^*

*Ezért: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, vagyis tettei alapján… Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem. Mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá” (Gal. 2,16)

Róm. 3,22 Isten pedig ezt az igazságát, vagyis az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között^*

*És tette ezt Isten: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban a követelményeivel, és rendelkezéseivel ellenünk szóló, és tételekbe foglalt kézírást, az adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és mely vádolt minket. És azt eltette eltávolította, eltolta az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, vagyis a kínoszlopra” (Kol. 2,14).

Ugyanis: „A törvény nincs hitből, nem a hitből származik, hanem amely ember cselekszi, betölti, és megteszi azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket, Ő vásárolt ki bennünket, és váltságdíj ellenében felszabadított a törvény átkától, vagyis a törvény átka alól” (Gal. 3,12-13).

Ezért: „A körülmetélkedés semmi, hasonlóképpen a körülmetéletlenség is semmi; hanem csak az Isten parancsolatainak, és végzésének megtartása. Csak az fontos, és ér valamit” (1 Kor. 7,19).

Isten parancsa pedig az, hogy „Szükség néktek újonnan születnetek (Ján. 3,7).

Ezért: „… nincs különbség, vagyis megkülönböztetés zsidó meg görög, azaz: pogány között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, vagyis mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják”(Róm. 10,12)

Róm. 3,23 Mindenki vétkezett, vagyis eltévesztette a célpontot, és híjával van, és nélkülözi, szűkölködik, az Isten dicsőségének.

Róm. 3,24 Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket, és reánk bízta, sőt belénk helyezte a békéltetésnek, a kibékítés, a kiengesztelődés igéjét”

[Más fordítás: Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte.

 (2 Kor. 5,19)

„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1) 

„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)

 Ő: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal. 3,13)

„hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)

 „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

 „Az Ő, vagyis Isten munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30)

Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Róm. 3,25 Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul, fedélnek, mint előkép. A frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta,

Róm. 3,26 türelme idején, az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével, hogy e mostani időben, vagyis a mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki igazságát. És kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, vagyis megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való^*

*Mert: „Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon” (Csel. 14,16)

És: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30)

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16)

Róm. 3,27 Hogyan lehetséges akkor, és hol marad az ember számára a dicsekvés lehetősége, amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné vált, szétfoszlott, kirekesztetett, semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye” által.

Róm. 3,28 Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mit mondjunk tehát? Mivel ez így van, kérdezzük csak mit ért el, és mit nyert hústest szerint, és mire jutott Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből?  Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből, vagyis tettei eredményeként igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, és akkor lenne alapja a dicsekvésre, de nem Isten előtt. Mert nincs erre lehetőség az Istennel szemben. De mit mond az Írás? „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki igazságul, ez szolgált megigazulására. Márpedig aki fáradozik, és tetteket visz végbe; és munkálkodik, dolgozik annak a bért, a fizetséget nem kegyelemből, és nem ingyen számítják, hanem azért, mert tartoznak vele, vagyis tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként. Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket, és nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja, aki igazzá, vagyis megigazulttá nyilvánítja az istentelent, vagyis azt, akiben nincs Isten, az Isten nélkül élőt, annak a hite számít, a hite tulajdoníttatik igazságnak, vagyis megigazulásul az Isten kegyelmének végzése szerint. Ahogyan

Dávid is azt az embert mondja, és hirdeti boldognak és áldottnak, szerencsésnek, - ami pedig az Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka - akinek az Isten cselekedetek nélkül, vagyis a tettektől függetlenül tulajdonít, és számítja be az igazságot: vagyis a megigazulást; azaz, akit Isten igazit meg tettek nélkül. „Boldogok, és áldottak akiknek megbocsáttattak bűneik, hamisságaik, gonoszságaik, törvényszegéseik, akiknek törvénytiprásait elengedték, és akiknek elfedeztettek bűneik, gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE. Boldog és áldott ember, vagyis az a személy, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Akinek vétkeit, vagyis céltévesztését nem rója, és nem számítja fel]” (Róm. 4,1-8).

Dávid is így prófétál arról, hogy mi a boldogság: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2).

És teszi ezt Isten azért: „hogy egyetlen ember egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt. Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29.31).

Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)

 „Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).

„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17).

Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, vagyis kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)

És a továbbiakban is így vallja meg az apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem” (Gal. 2,16).

És így folytatja az apostol: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

 Mert Isten: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, és nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, és üdvözített minket az újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által” (Tit. 3,5).

Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13).

 „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19).

Róm. 3,29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké, vagyis a júdeaiaké? Nem a pogányoké, vagyis a nemzeteké is? Bizony, a pogányoké, vagyis a nemzeteké is.

Róm. 3,30 mert egy az Isten, aki megigazítja, vagyis megigazulttá nyilvánítja a körülmetéltet hitből, éppúgy, mint aki a körülmetéletlent pedig hit által, vagyis a hiten keresztül^*

*Hiszen Ábrahám: „… a körülmetélkedés jelét, jegyét, és jelképét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül, a tulajdon vagy az eredetiség jeleként kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el. És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait” (Róm. 4,11-12).

És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9)

Már Ézsaiáson keresztül: „Így szól az Úr az Úr Jézushoz, és a minden korban élő krisztusi emberhez: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,6).

Hiszen: „Csak egyetlen Úr, egyetlen hit, és egyetlen bemeritkezés van; Egyetlen az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van, aki uralkodik minden felett, mindenek által és mindenen keresztül, és mindnyájatokban munkálkodik, cselekszik, és mindent átjár, és mindenhol jelen van” (Eféz. 4,5-6).

Róm. 3,31 Érvénytelenné, hatálytalanná tesszük, és mellőzzük, érvénytelenítjük, megszüntetjük, vagy eltöröljük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek, és érvényre emeljük a hiten át^*

*Az Úr Jézus kijelenti, hogy a törvényt Ő fogja beteljesíteni, és teljessé tenni: „Ne gondoljátok, és ne véljétek, hogy jöttem a törvénynek, azaz Az Úr útmutatásának, tanításának, Isten kijelentett akaratának, az IGÉ-nek vagy a prófétáknak eltörlésére vagy megszüntetésére, fölbontására, visszavonására. Nem jöttem, hogy eltöröljem, megszüntessem, érvénytelenné tegyem, visszavonjam, hanem inkább, hogy betöltsem, beteljesítsem teljessé, tökéletessé tegyem, vagyis tartalmat adni jöttem” (Mát. 5,17).

 Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Mert a törvény vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése befejeződése Krisztus minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki hisz” (Róm. 10,4).

 Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, és nevelőnk volt Krisztusig, hogy hitből, azaz: hit által igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal. 3,22-27)

„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván és elküldve bűn, vagyis a céltévesztés hústestének hasonlatosságában, és hasonmásában és a bűnért, azaz a céltévesztés miatt. És kárhoztatá, azaz elítélte a bűnt a céltévesztést a hústestben. Hogy a törvénynek igazsága, az igazzá-tétel eredménye beteljesüljön bennünk és rajtunk, kik nem hústest szerint járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem (Róm. 8,3-4)

„Most pedig megszabadultunk, felszabadultunk, mentesültünk, feloldoztattunk a törvénytől, a törvény hatálya alól minekutána meghaltunk arra nézve, és annak a számára, amely által lekötve tartattunk, ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában újszerűségében, új voltában és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,6)

„Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és amely minket vádolt, és azt eltette eltávolította az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, vagyis a kínoszlopra” (Kol. 2,14)

Mert így szól az Úr Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé ez az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel, akiben gyönyörködöm. Szellememet adtam Őbelé, törvényt beszél és hirdet a népeknek” És: „… a törvényt igazán jelenti és hirdeti meg (Ésa. 42,1.3)

Ez a törvény pedig: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)

 Mégpedig: „… a szeretet által munkálkodó hité” (Gal. 5,6)

 „… mert aki szereti a felebarátját, az embertársát, a különböző, a „másféle” más fajtából való, vagyis az Ádámi idegent, a törvényt, vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki betöltötte, beteljesítette, véghezvitte, megvalósította, tartalmat adott neki. „… tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8.10)

 „Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14).

Akik emberekbe bíznak:

Öröm a mennyben

Amikor befogadtad az Urat, attól kezdve:

 a Király: „… Jézus Krisztus benned él” 

(2 Kor. 13,5).

Meg van írva:

A király ellenségeinek szívében. 

(Zsolt. 45,6)