Higgy!

Érted tettem!

Imádság:

Úr Jézus! Köszönöm, hogy követésedre hívsz. Menj előttem, vezess, mutass helyes irányt! Boldog vagyok, hogy követhetlek. Hívj és vonj magadhoz másokat is! 

Ámen

Márai Sándor: A szeretetről.

Aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára. 

Megvallás.

  Hiszem és vallom, hogy már nem kell félnem az ítélettől, mert Te vetted el Úr Jézus az én ítéletemet, és Te rontattál meg az én vétkeimért, békességemnek büntetését Te viselted. (Ésa.53,5) ezért nincsen már semmi kárhoztató ítéletem, mert kicsoda kárhoztathat engem, hiszen Te meghaltál az én bűneimért, és feltámadtál az én megigazulásomért. Te Úr Jézus Krisztus, Aki most Isten jobbján vagy, és esedezel is érettem (Róm.8,1.34) én pedig dicsőítlek és magasztallak szüntelen.

Hívd bátran az Urat, mert Ő mondja:

 „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van” 

(Ésa 55,6)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Amikor imádkozunk, ugyanazon a talajon állunk, és ugyanazokkal a jogokkal rendelkezünk, mint Pál, János, Jakab vagy akár Péter. A legnagyobb szentekkel vagyunk egy sorban. A nekik szóló ígéret nekünk szóló ígéret is. Ugyanahhoz az Úrhoz imádkoztak, akihez mi is imádkozunk. Ugyanazokkal a kiváltságokkal rendelkezünk, mint ők. Istennek nincsenek kedvencei..., vagyis hogy MINDNYÁJAN kedvencei vagyunk! Nekik ugyanaz a kulcsuk volt az ajtóhoz, mint nekünk - Jézus Krisztus neve. Szabadon jöhetünk a bejárati ajtóhoz és beléphetünk, kopogtatás nélkül, anélkül, hogy a portás bejelentene minket. Nincs szükségünk angyalokra vagy szentekre, hogy bevezessenek minket Isten jelenlétébe. Fiak vagyunk és örökösök - minden jogunk megvan arra, hogy szabadon belépjünk Atyánk házába. Ez igazán nagyszerű ok az imádkozásra! Azért imádkozhatunk, mert ez valakinek, Jézus Krisztusnak nagyon sokba került. „közel kerültetek a Krisztus vére által” (Efézus 2:13). Micsoda ár azért, hogy imádkozhassunk! „Járuljunk azért bátran a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor szükségünk van rá” (Zsidó 4:16). Ez a lényege az imának. „Mivel teljes bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által... Járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel” (Zsidó 10:19-22). Isten áldjon benneteket! 

REINHARD BONNKE

BIBLIA

László Boda

Úr Jézus Te vagy az Élet!

Zsolt 46 Isten védő hatalmának dicsőítése; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt 46,1 Az éneklőmesternek, [(nácaḥ): A karmesternek] a Kóráh [jelentése: kopasz, tarfejű; jégeső, hideg] fiainak éneke, a halamothra. [(ʿălámôṯ): magas hangra;]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Dávid és a sereg fővezérei a szolgálatra kijelölék az Asáf (jelentése: gyűjtő), Hémán (jelentése: hűséges, megbízható, hívő; szerencsét jelentő) és Jédutun (jelentése: dicséret, aki magasztal, magasztaló kórus; bizonyságtevő; dicséretre méltó) fiait, hogy prófétáljanak citerákkal, lantokkal és cimbalmokkal” (1 Krón. 25,1).

Ők ajtónállók voltak, akik az ő beosztásuk szerint szolgáltak: Az ajtónállók (kapuőrök) rendje (beosztása) ez: A Kóriták közül Meselémiás, (jelentése: Isten által helyreállított; akit az Úr barátjának tekint) a Kóré (jelentése: fogolymadár, kiáltó, felszólító) fia, aki az Asáf (jelentése: gyűjtő) fiai közül való volt” (1 Krón. 26,1).

És ők dicsérték folyamatosan az Urat. „A Kéhátiták (jelentése: gyülekezet) fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, (jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót), Izráel Istenét nagy felszóval (egyre hangosabban) dícsérjék” (2 Krón. 20.19).

Zsolt. 46,2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, Ő a [(maḥəseh maḥaseh): menedékünk, védelmünk]! Igen bizonyos [(ʿôz ʿóz): stabil, megbízható] segítség, és [(mə'óḏ mácá'): elegendő erő] a nyomorúságban. [Más fordítás: A mi Istenünk oltalom és erő; a ránk zúdult számos bajban ő a mi segítőnk]*

*És így folytatja megvallását, és próféciáját Dávid: „És lesz az Úr nyomorultak [elnyomottak, szegények, összetörtek] kővára, [biztos menedéke], kővár a szükség [a nyomorúság, szorongatás, és veszedelem] idején, és [alkalmas időben segítője]” (Zsolt. 9,10).

„Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én [Uram], kősziklám, [(selaʿ): kőszálam, szirtem, és erős] kőváram. [(məcúḏáh mácúḏ): erődöm, oltalmam] és [hatalmas] szabadítóm, [megmentőm]. Az én [('él): erős, hatalmas] Istenem, az én kősziklám, [erősségem, segítőm, oltalmam] Őbenne bízom: [(ḥásah): hozzá menekülök, nála keresek oltalmat, és menedéket, Ő véd meg engem, Ő az, aki (pálaṭ): megment, megszabadít, biztonságba helyez]. Az én védőpajzsom, [oltalmazóm] üdvösségem szarva, [üdvösségem záloga, Ő a (jéšaʿ ješa qeren): szabadítás, segítség, szabadulás, biztonság, jólét, erő, hatalom, dicsőség]. Menedékem [akit magasztalok, mentsváram, az én felmagasztaltatásom, fellegváram, pártfogóm, aki fölemel engem, Őbenne van minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken]” (Zsolt. 18,3)

Mert: „Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; Ő az ő erősségük a háborúság idején. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak” (Zsolt. 37,39-40)

Mert: „Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!” (5 Móz. 33,27)

„Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én üdvözítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől” (2 Sám. 22,3-4).

Mert: „Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével!  S az Úr válasza: Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt. 32,7-8)

A hit válasza: „Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!” (Zsolt. 91,2).

Ezért: „Ha tábor fog körül, nem fél szívem [(maḥăneh): ha hadsereg áll is velem szemben,és ha egy egész tábor jön is ellenem, szívem akkor sem remeg, és nem ijed meg]; habár had támad reám [és ha harcra kelnek ellenem, ha háború tör is rám] mégis ő benne bízom én [(báṭaḥ) bizakodom; reménykedem]” (Zsolt. 27,3).

Bizony: „Nem félek [nem ijedek, rémülök, riadok meg] sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem, és (ha ellenségesen körülvesznek, rám törnek, mindenfelől megkörnyékeznek)” (Zsolt 3,7).

„Bizony elrejt [(cáp̄an): megóv, megvéd, megőriz] engem az ő hajlékában [(sóḵ): sátrában] a veszedelem napján, a [(ráʿ jôm): veszélyes, gonosz napon]; eltakar engem sátrának rejtekében, [sátra mélyén] sziklára emel fel [(cur cúr): magas kősziklára helyez] engem” (Zsolt. 27,5).

Zsolt. 46,3 Azért nem félünk, [(járé'): nem aggódunk, nem reszketünk, és nem rémülünk meg] ha elváltoznék [ha megindul, ha megrendül] is a föld, ha hegyek [(môṭ): rázkódnának, reszketnének, remegnének, támolyognának, tántorognának], és omlanának is a tenger közepébe [a tenger mélyébe]*

*És azért nem félünk, mert az Úr így szól az övéihez: „Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad” (Ésa. 54,10).

Dávid próféciája az Úr megjelenéséről: „Megindult, megrendült [(gáʿaš): megingott, reszketett, rengett és rázkódott] a föld, s a hegyek fundamentumai [alapjai] inogtak [megrendültek, megremegtek, megrázkódtak és ingadoztak], és megindultak [(ráḡaz): kimozdultak, rázkódtak, remegtek lángoló haragjától], mert haragra gyúlt” (Zsolt. 18,8).

Bizony az Úr: „Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek” (Zsolt. 104,32)

Mert Ő az: „Aki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában. Aki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek” (Jób. 9,5-6)

„Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és megretten a föld. A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt” (Zsolt. 97,4-5)

Jeremiás megvallása: „Látom a hegyeket: ímé megrendülnek, és reszketnek; és a halmok, mind inognak! (Jer. 4,24).

És az Evangélium bizonyságtétele a prófécia beteljesüléséről: az Úr Jézus haláláról, és Szellemének kibocsátásáról: „Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig... és meghomályosodék a nap... Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá Szellemét. És ímé a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének” (Mát. 27,45.50-51).

Zsolt.46,4 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek [(ráʿaš): remeghetnek, rázkódhatnak], és rendülhetnek meg háborgásától [(ga'ăváh): fennhéjázásától, zajongása, háborgása miatt]; Szela. »Más fordítás: Ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától, viharától megrendülnek a hegyek«*

*És így folytatja Dávid: „A folyóvizek és a (folyamok) Uram, a folyóvizek (hangosan) zúgnak, és (zúgva morajlanak a folyamok) a folyóvizek hullámokat hánynak” (Zsolt. 93,3).

De: „Te uralkodol a (dühöngő) tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, (ha hullámai tornyosulnak) te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89.10).

És így szólsz: „És (megrettennek), és megremegnek előttem a tenger halai és az ég madarai és a mező vadai és a földön csúszó-mászó mindenféle állatok és minden ember a föld színén; és (leomlanak) leszakadnak a hegyek, és leesnek (lezuhannak) a meredek kősziklák, és minden fal a földre hull” (Ezék. 38,20).

Ezért így Dicséri az Urat Dávid: „Oh Isten, milyen drága a te kegyelmed [(ḥeseḏ): a te szereteted]; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek [és menedéket  (cél ḥásah): védelmet találnak szárnyad árnyékában]” (Zsolt. 36,8).

 

Zsolt. 46,5 Forrásainak árja [(náhár peleḡ): folyójának vízfolyása] megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait*

*És ez a víz a trón alól árad ki, és: „… a keleti tájékra folyik ki, és a lapácra megyen alá, (a pusztán folyik keresztül) és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz” (Ezék. 47,8).

Bizony: „Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa! Szela” (Zsolt. 87,3).

„meghajolva (járulnak eléd), és mennek hozzád a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megutálóid, (mind, akik megvetettek) és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának” (Ésa. 60,14).

És így folytatja Dávid: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét (láthassam, milyen jóságos az ÚR) és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt (megóv) engem az ő hajlékába (az ő sátrában) a veszedelem napján; eltakar (elrejt) engem sátrának rejtekében, (sátra mélyén) sziklára emel fel engem (magas kősziklára helyez engem)” (Zsolt. 27,4-5).

„Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozom én hozzád, oh Isten! Szomjúhozom Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zsolt. 42,2-3).

„Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Kívánkozik, (sóvárog) sőt emésztődik (eleped) lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela” (Zsolt. 84,2-5).

„Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. Ékesség és fenség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén (erő és ékesség van szentélyében). Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet (Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát)! (Zsolt. 96,5-7).

Zsolt. 46,6 Az Isten ő közepette van, nem [(môṭ): támolyog, tántorog], és nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor [Más fordítás: Isten van benne, nem inog meg. Már hajnalban is védelmezi].

Zsolt. 46,7 Nemzetek zajongnak [(hámáh): nyughatatlankodnak], országok [(maməláḵáh): birodalmak, hatalmak] mozognak [(môṭ): rázkódnak, tántorognak]; kiereszti hangját, megszeppen  a föld. [Más fordítás: Népek háborognak, országok inognak, birodalmak megrendülnek, ha az ÚR mennydörög; megolvad, megretten, megrendül a föld]*

*De: „Miért háborognak [dühösködnek; tombolnak; agyarkodnak; dühöngnek; zúgolódnak; morognak; miért fennhéjázók] a nemzetek [pogányok]? A népek miért kovácsolnak [gondolnak; terveznek] hiú [céltalan; sikertelen; üres; hiábavaló; semmit érő; haszontalan] terveket?” (Zsolt 2,1).

„Aki az égben [mennyekben] lakik, az mosolyog [nevet] rajtuk, kineveti [megcsúfolja; kigúnyolja] őket az Úr. De egyszer majd [izzó] haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk. [Más fordítás: „Majd szól nékik és megrettenti (megrémíti; megháborítja; szétzavarja) őket gerjedelmében; (búsulásában; bosszúságában)]” (Zsolt 2,4-5).

És: „Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait” (Zsolt. 33,10)

És: „Oda lesz Egyiptom (jelentése: kettős teher, dupla nehézség) bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat. És adom az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,3-4).

Zsolt. 46,8 A Seregek Ura [az erők Ura, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] velünk van, Jákób Istene a mi várunk [(miśəgáḇ): menedékünk, oltalmazónk]. Szela*

*És Dávid így folytatja megvallását: „Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én [Uram], kősziklám, [(selaʿ): kőszálam, szirtem, és erős] kőváram. [(məcúḏáh mácúḏ): erődöm, oltalmam] és [hatalmas] szabadítóm, [megmentőm]. Az én [('él): erős, hatalmas] Istenem, az én kősziklám, [erősségem, segítőm] Őbenne bízom: [(ḥásah): hozzá menekülök, nála keresek oltalmat, és menedéket, Ő véd meg engem, Ő az, aki (pálaṭ): megment, megszabadít, biztonságba helyez]. Az én védőpajzsom, [oltalmazóm] üdvösségem szarva, [üdvösségem záloga, Ő a (jéšaʿ ješa qeren): szabadítás, segítség, szabadulás, biztonság, jólét, erő, hatalom, dicsőség]. Menedékem [akit magasztalok, mentsváram, az én felmagasztaltatásom, fellegváram, pártfogóm, aki fölemel engem, Őbenne van minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken]” (Zsolt. 18,3).

Zsolt. 46,9 Jöjjetek, lássátok, az Úr tetteit, aki pusztaságokat [(šammáh): elhagyatott helyeket] szerez [(śím śúm): állít helyre] a földön;*

*És folytatja a próféciát Dávid: „Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait, (Isten tetteit); csodálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain. A tengert szárazzá változtatta, a folyamon (száraz lábbal) gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne, és (ezért örültünk neki). Aki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, (a népeket) hogy az engedetlenek, a (sárar: makacs, konok, ellenszegülők) fel ne fuvalkodjanak magukban, (hogy a lázadók ne kelhessenek föl). Szela” (Zsolt. 66,5-7).

„Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség (bőség) fakad; Csepegnek a puszta legelői és (legelők sarjadnak a pusztán) és a halmokat vígság (ujjongás) övezi. A legelők megtelnek juhokkal, (nyájak lepik el a legelőket), és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek (ujjonganak) és énekelnek” (Zsolt. 65,12-14).

 Ézsaiás, és Mikeás  is erről az időről prófétál: „Ki ítéletet tesz (šáp̄aṭ:) a pogányok (a nemzetek) között, és bíráskodik, és (jḵḥ: igazságot tesz) sok nép között; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (Ésa. 2,4).

„És sok népek között ítéletet (šáp̄aṭ: igazságot) tesz, és megfedd  (jḵḥ: megvéd) erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának (jəhóváh): Jahvénak, az Örökkévalónak) szája szólott” (Mik. 4,3-4).

Zsolt. 46,10 Hadakat némít el [megálljt parancsol a hadaknak, (miləḥámáh šáḇaṯ): háborúkat szüntet meg] a föld széléig [(qéceh qáceh): a föld határáig]; ívet tör, [(qešeṯ šáḇar): íjat tör össze] kopját ront, [(ḥăníṯ qácac): dárdát szálakra hasít] hadi szekereket éget el tűzben”*

*Mert: „Sálembe (békesség, béke) került a sátra, lakóhelye a Sionra (jelentése: a harcos vagy a diadalmas Egyház). Ott törte össze a kézív villámait, pajzst, szablyát (a kardot, a harci eszközöket) és a hadat. Szela” (Zsolt. 76,3-4).

És: „a vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen. (Más fordítás: Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz” (Ésa. 9,5).

„És fát nem hordanak a mezőről, sem az erdőkről nem vágnak, hanem a fegyverekből tüzelnek, és zsákmányt vetnek zsákmányolóikban, s prédálóikat elprédálják, ezt mondja az Úr Isten” (Ezék. 39,10).

 „És azon a napon frigyet szerzek (szövetséget kötök javukra) a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, (a földön csúszó-mászó állatokkal) és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik (és biztonságban élhetnek)” (Hós. 2,17)

Zsolt. 46,11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön [(rúm): magasztalnak a népek, (rúm): magasztal a föld].

Zsolt. 46,12 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk, a [(miśəgáḇ): menedékünk]! Szela.

A hitetlenségről

gyümölcstermés

A boldogságról

Higgy, és bízz!

„Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolataid véghez mennek” 

(Péld:16:3)

Apostoli figyelmeztetés!

„Eszetekbe juttatom, mint akik egyszer már tisztában voltatok vele, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből, a ptah szellemének házából, evilágból kiszabadította; de másodszor már azokat, akik nem hittek, hagyta, hogy tulajdonából elkerüljenek” 

(Júd. 1,5)

Nem félek: Az éhség napjaitól.

Mert beteljesült életemben szent igéd, amely szerint az oroszlánok szűkölködnek és éheznek, de mert én Téged kereslek életem minden napján, ezért semmi jót sem nélkülözöm, és nincs fogyatkozásom semmiben.

(Zsolt.34,10.11)

Dicsérem az Urat

„Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat, Jahvét, az Örökkévalót a gyülekezetben” 

(Zsolt. 26,12)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A hit az életünk üzemanyaga, hiányában sehova nem jutunk. A kételkedők lenyomott fékpedállal közlekednek, nem csoda, hogy egy helyben toporognak. A hit az előrehaladó, aktív élet titka. A hit ad szabadságot, és kellő önbizalmat. Jézus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság, és az élet” (János 14:7). REINHARD BONNKE

BIBLIA