Megvallás.

 „Mint a szarvas kívánkozik, epekedik a folyóvizekre, úgy kívánkozik, vágyakozik  egész lényem hozzád, oh Isten! Szomjúhozik egész lényem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt, hogy lássam Isten arcát?

(Zsolt. 42,2-3)

Az imádság:

tűz, és aki nem gyakorolja, meghidegül. 

Hálaadás.

 Hálát adok Néked Uram, hogy nem kell félnem a veszedelmes időben, sem az éhség napjaiban, mert meg nem szégyenülök és arcom meg nem pirul (Zsolt.37,19) mert Te betöltöd minden szükségemet a Te gazdagságod szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. 

(Fil.4,19)

Higgy az Úr Jézusban:

„És vezérel téged az Úr szüntelen, kopár földön is jól tart téged, és megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” 

(Ésa. 58,11).

BIBLIA

László Boda

Te vagy erőm Uram!

ZsoltÁr 5. REGGELI IMA. (héberrel és kapcsolódóó igékkel / revideált)

Zsolt 5,1 A karmesternek, éneklőmesternek kürtölésre; - Dávid zsoltára végig azért, ki örökséghez jut.

Zsolt. 5.2 Uram Jahve, Örökkévaló, figyelmezz szavaimra, figyelj beszédemre, hallgasd meg szavam; értsd meg az én sóhajtásomat. vedd füleidbe esdeklésemet, kiáltásomat, panaszomat!*

*És Dávid minden helyzetben újra és újra így kiált az Úrhoz: Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat. (Más fordítás: Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat)! Hallgasd meg Uram, az igazságot, az én igaz ügyemet. Vedd észre könyörgésemet, és figyelj esedezésemre, imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat, hallgasd meg panaszomat; figyelmezzél az én könyörgésemre, figyelj imádságomra. Hajtsd hozzám Uram füledet, figyelj rám, és hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!” (Zsolt. 4,2; 17,1; 61,2; 86,1).

Zsolt. 5,3 Ügyelj, méltasd figyelmedre, jusson eléd az én hangos kiáltozásom, imádságom, könyörgésem, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!*

*És így folytatja imádságát Dávid: „Korán hallasd velem kegyelmedet, hadd érezzem jóságodat, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az utat, melyen járjak, mert hozzád emelem egész lényemet! (Más fordítások: Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik egész lényem)” (Zsolt. 143,8).

Ézsaiás is így kiált az Úrhoz: „Uram, könyörülj rajtunk, kegyelmezz nekünk, mert benned reménykedünk! Téged várunk; légy erős karunk, légy segítségünk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak, a nyomorúságnak idején!” „Szívem utánad vágyott éjszaka, az én szellemem is bensőmben Téged keresett...” (Más fordítás: Szellemem hozzád vágyódik, éjjel teljes szívből kereslek téged)” (Ésa. 33,2; 26,9).

Zsolt. 5,4 „Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat! Virradatkor, minden dolgaim előtt, már hajnalban hallod kiáltozásomat. Korán reggel készülök hozzád, eléd állok, eléd tárom kérésemet, és várlak, rád vetem pillantásom, és várom a te segítségedet!*

*Mert azt ígérte az Úr, hogy: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak” (Péld. 8,17).

 Ezért én: „Várom az Urat, várja az én teljes lényem, és bízom az ő ígéretében” (Zsolt. 130,5).  

És: „… én hozzád rimánkodom, hozzád fohászkodom, Uram, és már jó reggel hozzád száll, az én imádságom” „Ébren vagyok virradatkor, és hajnal előtt felkelek, kiáltok és fohászkodom hozzád; a te beszédedben, a Te igédben van reménységem” (Zsolt. 88,14; 119.147).

Hiszen Te vagy az, aki: „... fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok” (Ésa. 50,4).

Én pedig: „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra”(Hab. 2,1).

És: „Várja egész lényem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt” (Zsolt. 130,6).

Zsolt. 5,5 Mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban, hitetlenségben, gonoszságban gyönyörködnél; nem lakhat tenálad, és nem marad meg melletted a gonosz. (Más fordítás: Istenem, te nem leled örömöd, és nem gyönyörködsz a bűnben, a céltévesztésben; nem talál otthonra nálad a gonosz.*

*Mert: „Az Úr a megigazultat megvizsgálja, a gonoszt, az istentelent, az Isten nélkül élőt pedig, aki az erőszakot, a kegyetlenséget, elnyomást szereti, azt megveti, semmibe veszi, irtózik tőle az ő egész lénye. Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük!” (Zsolt. 11,5-6).

Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök, a célt eltévesztők a megigazultak gyülekezetében” (Zsolt. 1,5).

„A gonoszok ...a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból” (Péld. 2,22).

„Az Úr orcája, jelenléte … a gonosztevőkön időzik, hogy kiirtsa emlékezetüket a földről” (Zsolt. 34,17).

Ezért: „Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irigykedjél a gonosztevőkre” (Zsolt. 37,1). 

Mert: „ ...ifjúságukban hal meg az ő egész lényük, és életük a paráznákéhoz hasonló” (Jób 36,14).

Azt mondja az Úr: „Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 3,5).

„És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, jótéteménnyel fizet a szigeteknek, és lakóhelyévé teszi” (Ésa. 59,17).

Zsolt. 5,6 Nem állhatnak meg szemeid, a Te színed előtt a kevélyek, a dicsekvők, elvakultak, hamisak. Gyűlölsz,* irtózol tőle, megvetsz te minden bűnt** törvénytelenséget, törvénysértést, törvényszegést cselekedőt.***

*Gyűlöl (miszeó): irtózik tőle; semmibe sem vesz; megvet.

**Bűn (anomia): törvénytelenség, törvénysértés, törvényszegést.

***Ezért így könyörög Dávid: „Ne sorozz a bűnösökkel, az istentelen, Isten nélkül élő szentségtörőkkel együvé engemet, sem életemet a vérszopókkal együvé. (Más fordítás: Ne ragadj el engemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt)” (Zsolt. 26,9).

Zsolt. 5,7 „Elveszted, elpusztítod, megsemmisíted, akik hazugságot szólnak, a képmutatókat, a hazudozókat; a vérszomjas, véres kezű, vérontó és álnok, ravasz, alattomos, csalárd, csaló embert utálja* irtózatos az Úr szemében.**

*Utál (bdelüsszó): undorodik, borzad, iszonyodik, irtózik.

**És így folytatja Dávid: „Megdorgáltad a pogányokat, a népeket, elvesztetted, és semmivé tetted a gonoszt, istentelen, szentségtörőt: nevüket mindörökre kitörölted” (Zsolt. 9,6)

De: „Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen, az Isten nélkül élő…” (Más fordítás: A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös…)” (Péld. 14,32).

 Mert: „Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak. (Más fordítás: Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek)” (Zsolt. 12,3).

„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (Más fordítás: Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek)” (Zsolt. 59,13).

Zsolt. 5,8 Én pedig a te kegyelmed sokaságából, és bőségéből, - mert te nagyon szeretsz engem - házadba, hajlékodba mehetek; leborulok, és imádkozom szent templomodban, mert tisztellek téged.

Zsolt. 5,9 Te igaz vagy Uram! Vezess, igazgass, vezérelj engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt, ha rám tör ellenségem; egyengesd, s tedd járhatóvá, egyenessé előttem a te útadat, ösvényedet, és utamat színed előtt!*

*Mert az én ellenségeim azok: „Akik gonoszt gondolnak, és rosszat terveznek szívükben, és minden nap háborút kezdenek, háborúságot szítanak. Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge, viperaméreg van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,3-4).

Ezért kérem, hogy: „Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes, és helyes ösvényen, az én üldözőim miatt, mert ellenségeim vannak” (Zsolt. 27,11).

„Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban hűségesen, és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem. Mindennap várlak téged, mindig benned reménykedem” (Zsolt. 25,4-5).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem Isten igazságát: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek...” (Róm. 3,22).

 És az Isten útja pedig: „... Jézus, aki azt mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet...”(Ján. 14,6).

Zsolt. 5,10 Mert nincsen az ő szájukban egyenesség. Nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság, a valóság, az Ige. Belsejük, szívük csupa romlottság, merő álnokság, istentelenség, rosszindulat, hiábavalóság, szívükben gonoszat forralnak. Nyitott sír, megnyílt koporsó az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek, mert sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajló; nyelvüket álnokul forgatják.*

*Pál apostolon keresztül így szól a Szent Szellem a hústesti emberről, (akár pogány, akár zsidó), és ez egyben kijelentés a nyomorúságok, csapások, betegségek okáról is: „Mi tehát az igazság? Különbek, feljebb valók, vagy fölényben vagyunk? van-e előnyünk felettük? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, vagyis bizonyítottuk, hogy zsidók, a júdeaiak, és a görögök, a pogányok is mind bűnben, céltévesztésben vannak, és elvétették a célt, ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak. Amint meg van írva: „Nincsen megigazult ember egy sem, nincsen senki, aki értse, aki belássa, és tudja, nincsen senki, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, letértek az útról, eltévedtek valamennyien. Mindannyian egyaránt értéktelenné lettek, megromlottak, elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. Nyitott, tátongó, és megnyílt sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis, vipera kígyóméreg az ajkukon. Szájuk átokkal, átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddel van tele. Lábuk gyors a vérontásra. Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság, nyomorgatás, szerencsétlenség, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik. Isten félelmével nem törődnek, Isten tisztelete nincs szemük előtt” (Róm. 3,9-18).

Dávid is erről prófétál: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt. 14,1-3).

„Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7).

 „Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4).

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33).

„Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját - Krisztust,- eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8)

„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16).

Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6).

 Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét: … békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).

Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27).

És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14).

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, az Isten nélkül élőknek! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

Zsolt. 5,11 Derítsd ki vétküket. Kárhoztasd* válaszd el, különítsd el, ítéld meg őket, oh Isten. Essenek el, csalatkozzanak meg saját tanácsaik által. Bukjanak bele fondorlataikba, csapdájukba. Essenek el szándékaiktól, saját terveikben bukjanak meg. Taszítsd, vesd el, űzd ki őket vétkeik sokasága, számtalan gonoszságuk, hamisságuk, istentelenségük, Isten nélküli életük miatt, mert fellázadtak ellened engedetlenek, bosszantottak, haragra ingereltek téged.

*Kárhoztasd (krínó): alapjelentése: elválaszt, megkülönböztet; (ki)válogat, elkülönít, kiválaszt; kiemel, megkülönböztet; megítél: helyrehozza a helytelent.

Zsolt 5,12 És majd örülnek, és örvendeznek mindnyájan, akik bíznak benned, akik hozzád menekülnek; mindörökké vigadjanak, ujjongjanak, és te megoltalmazod őket, és bennük fogsz lakni, és örvendeznek te benned, dicsekedni fognak, és megdicsőülnek mindnyájan, akik szeretik, és tisztelik a te nevedet.*

*Mert: „Amint, és ahogyan a füst elszéled, eloszlik, ha ráfújnak, úgy széleszted el őket. Amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek, és pusztulnak el, semmisülnek meg a gonoszok, a célt eltévesztők Isten színe előtt. A megigazultak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten színe előtt, és ujjongnak örömmel, és vígan örvendeznek” (Zsolt. 68,3-4).

Hát: „Örvendezzetek, vigadjatok, ujjongjatok, ti megigazultak az Úrban; a hívőkhöz illik a dicséret” (Zsolt. 33,1).

Pál apostol idézi a fenti próféciát: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! Mindenkor örüljetek” (Fil. 4,4; 1 Thess. 5.16).

 Zsolt. 5,13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, a megigazultat, és körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal. [Héber szöveg: Támadó fegyvereddel ruházod fel őket, és megkoszorúzod, győzelmi díjban részesíted, és megkoronázod őket].*

*És így folytatja megvallását Dávid: „… te, oh Uram! Pajzsom vagy nékem, dicsőségem, az, aki felmagasztalja, és fölemeli az én fejemet” (Zsolt. 3,4)

Az Úr szólít.

Az élet vizének forrása.

Megvallás.

 „Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet” (Zsolt. 139,1-5)

Így biztonságban vagyok!

Oscar Wilde: Az elkövetett hibákról.

Az emberek tapasztalatnak nevezik az elkövetett hibáikat.

KRISZTUSBAN

Az ördög ellensége vagyok, és Istennek engedelmeskedve ellene állok az ördögnek.

 (1 Pét. 5.8; Jak. 4.7)

Az Úr Jézus kijelentése:

 „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó, örök életre szökellő víznek kútfeje, és forrása lesz őbenne” (Ján. 4,14).

Kérlek Uram, itass meg!

László Boda

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Dicséret, áldás!

Zsoltár 4 Szabadulásért való könyörgés. (héberrel és kapcsolódó igékkel / revideált)

Zsolt 4,1 A karvezetőnek, az éneklőmesternek; végig éneklendő. Húros hangszerre, hegedűre, hárfára- Dávid zsoltára.

Zsolt 4,2 Mikor kiáltok, hallgass meg engem megigazulásomnak Istene. Könyörülj rajtam. A nyomorúságban vidámíts meg engemet; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban tágíts rajtam, és halld meg az én imádságomat! [Más fordítás: Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban szorult helyzetemben, a nyomorúság, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás idején, tág tért adtál nékem]*

*Az Úr Jézus azt tanácsolja, hogy: „Kérjetek és adatik néktek… zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap… és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mát. 7,7-8).

Dávid nem szűnik meg kérni és zörgetni, mintegy példát adva nékünk: „Uram, figyelmezz szavaimra, figyelj beszédemre; vedd észre, és értsd meg az én sóhajtozásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és várlak” (Zsolt. 5,2-4).

Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, vedd észre könyörgésemet, figyelj esedezésemre, imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. A Te orcádtól, a Te színed elől jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. (Más fordítás: Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot)” (Zsolt. 17,1-2).

„Serkenj föl, kelj védelmemre, tégy igazságot peremben, oh Uram, Istenem, intézd te az ügyem. Ítélj meg engem, oh Uram, Istenem igazságod szerint, ne engedd, hogy kinevessenek, hogy ne örüljenek rajtam! (Más fordítás: Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam)” (Zsolt. 35,23-24).

A próféta pedig már örvendezve énekel az Úrnak: „Az Úr Isten az én erősségem, Ő ad nekem erőt, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel, a karmesternek: húros hangszerre” (Hab. 3,19).

Zsolt. 4,3 „Emberek fiai meddig marad kemény a szívetek? Meddig gyalázzátok az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és tartjátok többre az üres, tartalom nélküli beszédet, ami haszontalan? Miért elégedtek meg az ostobasággal, és kerestek hazugságot, és meddig törekedtek még hazugságra, álnokságra? Szela*

*Álnokság / hazugság: Valótlanság szándékos állítása, a valóság elferdítése, kitalálás, az IGAZSÁG (az Ige) ellentéte.

Zsolt. 4,4 „Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok, és csodákat tesz hűséges szentjével!*

*Mert: „Áldott az Úr, aki csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon. Aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban, és csodálatosan megmutatta nekem irgalmát! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől, hogy eltaszítottál magadtól; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor segítségért kiáltottam hozzád” (Zsolt. 31,22-23).

Zsolt. 4,5 Haragudjatok, de ne vétkezzetek. Kerüljétek a bűnt, a céltévesztést. Beszéljetek szívetekkel, a bensőtökkel a ti ágyasházatokban, és csillapodjatok le, békéljetek meg! Szela. [Más fordítás: Nyugovóra térvén teremtsetek csendet és elmélkedjetek. Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, vegyétek ezt jól fontolóra és rejtsétek szívetekbe, bensőtökbe, és amit szívetekben, bensőtökben mondtok, nyughelyeiteken bánjátok meg]*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette…” (Mt. 5,22).

„Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát” (Jak. 1,19-20).

„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, És: … az ördögnek ne adjatok helyet, ne engedjetek teret”(Ef. 4,26-27).

Mert a hazugság ördögi tulajdonság: „…az ördög…  nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn. 8,44).

Zsolt. 4.6 Igazságnak áldozatával áldozzatok és bízzatok az Úrban.

[Más fordítás: Hozzatok méltó, igaz áldozatot, és bizalmatokat vessétek az Úrba, és reménységgel várjatok az Úrra]*

*Dávid imája, és próféciája: „Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait. Akkor kedvesek lesznek előtted az a megigazultak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal” (Zsolt. 51,20-21).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy milyen áldozatokról prófétál Dávid: „… amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]” (Róm. 15,16) .

Zsolt. 4,7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Ki fordul még jóval felénk? Bár jó napokat látnánk! Hozd fel, és ragyogtasd reánk arcodnak világosságát, oh Uram! [Más fordítás: Ránk van jegyezve, Uram, orcád világossága; Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét]*

*Az Úr orcájának világossága: „Fordítsd felénk orcád világosságát!” (Héber más magánhangzókkal: eltávozott tőlünk orcád világossága). Dávid folyamatosan imádkozik ezért, hogy: „Világosítsd meg orcádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. (Más fordítás: Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen)” (Zsolt. 31,17).

„A te orcádat világosítsd meg a te szolgádon, ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts meg a te rendeléseidre!” (Zsolt. 119,135).

És mert az Úr meghallgatta, így énekel az Úrnak. „Mert én a te kegyelmedben, és hűségedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek, és szívből ujjongva hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!” (Zsolt. 13,6).

Bizony: „Világosság támad fel, és fényözön árad az igazra, és az egyenes, a tiszta szívűekre öröm” (Zsolt. 97,11).

És hogy miért kéri ezt Dávid: „Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orcáját rajtunk. Szela. Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat” (Zsolt. 67,2-3).

„Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd  a te orcádat, hogy megszabaduljunk. Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk! Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt. 80,4.7-8.19-20).

„Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben. Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted. Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket. Te vagy királyom, ó Isten! Parancsodra megszabadul Jákób.” (Zsolt. 44,2-5).

 „Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted. Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram! Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket, mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, mert az Úrtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunktól” (Zsolt. 89,15-19).

Pál apostolon keresztül mutatja meg a Szent Szellem, hogy mit kért valójában Dávid Istentől: „Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben, a bensőnkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2 Kor. 4,6).

Mert:  „… Krisztus, … az Isten képe” (2 Kor. 4,4).

Mert: „Ő a láthatatlan Isten képe … ” (Kol. 1,15).

„Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, az Ő - Isten - dicsőségének a kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával hordozza, és fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3).

Zsolt. 4,8 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint amikor sok az ő búzájuk és boruk. [Más fordítás: Te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább mintha bőven teremne bor és búza. Olajuk gyümölcsével lettek ők gazdagok]*

*És hogy mi adja ezt a nagy örömöt, arról így tesz megvallást Dávid az Úr előtt: „Úgy örülök beszédednek, kijelentésednek, kinyilatkoztatásodnak, mint aki nagy zsákmányra talál” (Zsolt. 119,162).

A kijelentés pedig így hangzik: „Te megsokasítod, megszaporítod e népet, nagy örömöt szerzel néki, és örvendeznek színed előtt az aratók örömével, és ahogyan vigadoznak, mint mikor zsákmányt osztanak” (Ésa. 9,3).

„Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Akkor így szóltak a pogányok, a népek: Hatalmasan cselekedet, hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr! Hatalmasan cselekedett, hatalmas dolgot tett velünk az Úr, azért örvendezünk” (Zsolt. 126,2-3)

Zsolt. 4,9 Békességben fekszem le és legott megnyugszom, és elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. hogy biztonságban élhessek*

*Dávid megvallása a nyugodt, békés alvás titkáról: „Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.” (Zsolt. 3,6).

„Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.” (Zsolt. 27,3).

„Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” (Zsolt. 118,6).

Minket is így bátorít Isten igéje: „Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától. (Péld. 3,24-26).

„Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel. Ha heversz, senki sem riaszt föl…” (Jób. 11,13.18-19).

Mert az Úr: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal” (Zsolt. 91,4-5)

És én látom....

Áldott vagyok