2016. április 22.
2 Korintusi levél 9. fejezet: Az adakozás rendje és áldása. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)
2 Kor. 9,1 A
szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek többet írnom.
2 Kor. 9,2
Hiszen ismerem a ti készségeteket, buzgóságotokat, készséges szíveteket,
hajlandóságotokat, jóindulatotokat, és lelkesedéseteket, amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája
felkészült, és készen áll a múlt
esztendő óta; és a ti buzgóságtok* lelkesedésetek
sokakat magával ragadt, és felindította a többieket**
*Buzgóságtok (dzélosz):
igyekezet, buzgalom, lelkesedés.
**A
macedón hívőket úgy fellelkesítette Akhája buzgósága, hogy: „Sok könyörgéssel kérvén igyekeztek meggyőzni minket, és erősen
sürgetve kérték tőlünk azt a kegyelmet, hogy a szentek iránt, a szentek
szükségére való szolgálat, a szentek megsegítésének jótéteményébe, és örömébe
adakozással részt vehessenek, közösséget vállalhassanak” (2 Kor. 8,4)
És így folytatja az apostol, az adakozás Isten
kegyelme, ezért: „A szentek szükségeire
adakozók, vagyonotokat közlők legyetek;
(Más fordítás: A szentekkel vállaljatok
közösséget szükségeikben…” (Róm.
12,13)
És a kihívott gyülekezet ezt meg is cselekedte: „Ez időtájban vagyis ezekben a napokban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába
próféták. Felkelvén pedig előállt egy azok közül, név szerint Agabus,
megjelenté a Szellem által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhínség lesz;
amely meg is lőn, és be is következett császár idejében. A tanítványok pedig
valamennyien elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek közöttük módjában
áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak, testvéreknek:
Amit meg is cselekednek, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által” (Csel. 11, 27-30)
„Mert kedvét, és örömét lelte, és tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei, a
szűkös anyagi helyzetben lévők részére némileg adakozzanak. Jónak, és helyesnek
látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára”
(Róm. 15,26)
Betöltve Isten Igéjét, mely arra int, hogy: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket
illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. Ne késs jót tenni a
rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd” (Péld. 3,27).
2 Kor. 9,3
Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, a testvéreket, nehogy a mi felőletek
való dicsekedésünk ebben a tekintetben, ebben az ügyben, e dologban hiábavaló ne legyen, és alaptalannak
ne bizonyuljon, hogy szégyent ne valljak. Hogy,
amint mondám, készen legyetek.
2 Kor. 9,4
Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak, és megérkeznek, és
titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent ne valljunk mi, hogy ne
mondjam ti, ebben a dologban, ebben a bizodalmunkban. Azaz,
hogy nehogy ti megszégyenüljetek, ha kiderül, hogy mégis hiába bíztam bennetek.
2 Kor. 9,5
Szükségesnek véltem és tartottam azért buzdítani, bátorítani az atyafiakat, és megkérni a
testvéreket, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre
megígért adományotokat. Az áldást, melyet ti előzőleg megígértetek, hogy az úgy legyen készen, mint
adomány, mint hálaáldozat, és nem mint ragadomány, és nem mint kényszeradomány.
2 Kor. 9,6
Azt mondom pedig: Aki szűken, szűkmarkúan vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat, és aki
áldással vet, áldással fog aratni is.*
*Mert:
„Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a
szegényhez, aki könyörül a
nincstelenen; és az ő jótéteményét megfizeti, megtéríti néki” (Péld.
19,17)
És: „Boldog, aki
a nyomorultra gondol, akinek gondja van a nincstelenre; a veszedelem napján, ha
bajba kerül, megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és életben tartja azt;
boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának,(és nem engedi
át ellenségei dühének. Az Úr megerősíti őt, és enyhülést ad az ő betegágyán,
jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében” (Zsolt. 41,2-4)
„Az irgalmas
szemű a jóságos tekintetű ember
megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek, a nincstelennek” (Péld.
22,9)
„És
bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te
barmodnak gyümölcsében állataid ivadékában, és a te földednek
gyümölcsében, termésében…” (5 Móz.
28,11)
És az Úr Jézus ígérete: „Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat,
színig teltet, megtetézett mértékkel
adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek viszonzásul néktek, amellyel ti mértek” (Luk. 6,38).
2 Kor. 9,7
Mindenki amint eltökélte, előre eldöntötte szívében, nem szomorúságból, ne
kedvetlenül, kelletlenül, vagy kénytelenségből, és ne is kényszer alatt tegye;
mert a jókedvű adakozót szereti az Isten*
*És hogy kinek a részére, miért és hogyan
kell adakozni, arról már a Törvény beszél. A törvény parancsa szerint a Szent
Sátor (a Krisztus testének előképe) építéséhez önként kell hozzájárulni: „És szóla az Úr
Mózeshez, mondván: Szólj,és mondd meg az
Izráel fiainak, hogy minden embertől, akit szíve indít arra, szedjenek nékem
ajándékokat, és gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat” (2
Móz. 25,1-2).
Az Úr -
Jahve, az Örökkévaló - parancsát így továbbította Mózes: „És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a
mit az Úr parancsolt, mondván: Szedjetek magatok
közt ajándékot, felajánlást az Úrnak
- Jahvénak, az Örökkévalónak - mind, akinek szíve önként hajlandó arra,
hozzon ajándékot. Vagyis mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást
az Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet” (2 Móz. 35,4-5)
Az Úrnak ad az az ember is, aki a szegény, szűkölködő
testvérén segít: „Bizonyára adj néki, és
meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld
meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire
kezedet veted. (Más fordítás: Adj neki
szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani
Istened, az ÚR minden munkádat és minden szerzeményedet). Mert a szegény, szűkölködő,
nélkülöző, segítségre szoruló nem
fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg
kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának, testvérednek a te földeden, és légy bőkezű az országodban levő
nyomorult és szegény testvéredhez” (5 Móz. 15,10-11)
Ne légy szűkmarkú, mert: „Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki
megtartóztatja, és visszatartja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. (Más fordítás: Van, aki bőven osztogat, mégis
gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut). A mással jól tevő ember megkövéredik. (Más fordítás: Az ajándékozó bővelkedik); és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld. 11,24-25).
2 Kor. 9,8
Az Isten pedig hatalmas*és képes arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy
mindenféle kegyelmet**bőségesen ontson rátok; hogy mindenben, minden
tekintetben, és mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre
bőségben legyetek.
*Hatalmas (dünatosz): erős, képes.
**Kegyelem (kharisz: Isten
jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása.
2 Kor. 9,9
Amint meg van írva: Szórt osztogatott, bőkezűen adakozott a szegényeknek, a szűkölködőknek; az Ő igazsága örökké megmarad.
2 Kor. 9,10
Aki pedig magot ád a magvetőnek, és kenyeret juttat eleségül, megadja és
megsokasítja, megszaporítja,
megsokszorozza a ti vetéseteket a ti vetőmagotokat, és megszaporítja a ti igazságtoknak, azaz
megigazulásotoknak gyümölcsét*
*Az apostol így buzdítja a mindenkori
hívőket: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő
gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19)
Hiszen azt mondja az Úr: „Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura” (Agge. 2,8)
Dávid megvallása pedig így hangzik, aki: „Osztogat, és bőven adakozik a szegényeknek, a nélkülöző, rászoruló, szükségben
levőknek, igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik,
felmagasztaltatik dicsőséggel, hatalma dicsőségesen emelkedik” (Zsolt.
112,9).
Az apostol így dicsőíti az Urat: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, mert hatalma van és képes rá. Feljebb, vagyis azon felül is, amit mi
kérünk vagy megértünk. A mibennünk munkálkodó, a bennünk ható hatalma szerint; Annak légyen dicsőség az
egyházban, a kihívottak közösségeiben,
az eklézsiában, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre, és nemzedékről nemzedékre örökkön
örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21).
2 Kor. 9,11
Hogy így mindenben
meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, bőséges
adakozásra, amely általunk hálaadást szerez, és munkál az Istennek.
2 Kor. 9,12
Mert e tisztnek szolgálata, ez az Úrért végzett szent munka nemcsak a szenteknek szükségét
elégíti ki, és tölti be, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt, vagyis
sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé.
2 Kor. 9,13
Amennyiben e szolgálatnak próbája* illetve bizonysága által dicsőítik az
Istent a ti Krisztus evangéliumát** megvalló engedelmességetekért, és a ti
hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért, és
közösségvállalásotokért***
*Próbája (dokimé): bizonysága.
** Evangélium (euangelion):
jó hír, örömhír; győzelmi hír, a győztes hadvezér érkezésének híre.
***János apostol így figyelmezteti a
mindenkori hívőket, kijelentve, hogy az adakozás is a hit bizonysága: „Akinek pedig
van miből élnie e világon, és világi
javakkal rendelkezik, és elnézi, hogy az ő atyjafia, az ő testvére szükségben
van, és elzárja attól az ő szívét, hogyan lehetne abban az Isten szeretete?
Fiacskáim, gyermekeim, ne szóval szeressünk,
se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,17-18).
Timóteust is így tanítja az
apostol: „Azoknak, akik gazdagok e
világon, mondd meg, hogy ne
fuvalkodjanak fel, ne legyenek
gőgösek, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő
Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra, a mi
megélhetésünkre. Hogy a gazdagok jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó
cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, javaikat másokkal megosztók”
(1 Tim. 6,17-18) .
2 Kor. 9,14
Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rátok
kiárasztott, és rajtatok való bőséges kegyelme miatt. [Más fordítás: És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága
bőven kiáradt rátok; Amikor pedig viszonzásul imádkoznak majd értetek, kívánnak majd látni
titeket, mivel Isten jósága olyan bőségesen kiáradt rátok].
2 Kor. 9,15
Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan, leírhatatlan,
kifejezhetetlen, elmondhatatlan ajándékáért.
[Más fordítás: Istenem, hálásan
köszönöm ajándékodat, amely kimondhatatlanul csodálatos]*
*És az apostol tovább is így dicsőíti az
Urat: „Övé
legyen a dicsőség mindörökkön örökké!
Ámen”
(Gal. 1,5).
IMA
Áldalak
Úr Jézus, hogy egyetlen egy áldozatoddal örökre tökéletessé tettél.
(Zsid.10,14.) és megváltottál a törvény átkától is, mert meg van írva, hogy:
Krisztus váltott meg a törvény átkától, átokká levén érettem. (Gal.3,13.) Ezért
azoknak a betegségeknek sincs már sem joga, sem köze testemhez, amelyek a
törvény könyvében megírattak. El kell távoznia tőlem minden járványos
betegségnek (döghalálnak) szárazbetegségnek, hideglelésnek (láznak), gyullasztó
és izzasztó betegségnek (minden gyulladásnak, testem minden részéből távoznia
kell) a bőrömről minden ragyának; minden fekélynek, varnak, sülynek,
viszketegségnek, /amelyek a világban akár gyógyíthatók, vagy gyógyíthatatlanok/
tébolyodásnak, vakságnak és elme-zavarodásnak. És megőriz az Úr engem minden
gonosz keléstől térdeimen és combjaimon, sőt egész testemet megőrzi ezektől
talpamtól fogva a koponyámig. És eltávolított az Úr tőlem és gyermekeimtől
minden csapást, és minden maradandó gonosz betegséget, és megszabadított a
világban lévő minden betegségtől, azoktól is, amelyek még csak ezután lesznek.
(5Móz. 28.)
2016. április 18.
2 Korintusi levél 8. fejezet: Az adakozásról. (göröggel és kapcsolódó igékel / revidiált)
2 Kor. 8,1 Hírt adunk nektek, hogy tudtotokra adjuk,
megismertessük veletek atyámfiai, testvéreim, Istennek azt a kegyelmét, amelyet
Macedónia gyülekezeteivel közlött, amellyel elárasztotta Macedónia kihívott
közösségeit, eklézsiáit]*
*És így folytatja
az apostol, az adakozás Isten kegyelme, ezért: „A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom. Hiszen ismerem a ti készségeteket,
amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a múlt esztendő
óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt. Mindamellett mégis
elküldöttem az atyafiakat, a testvéreket, hogy a mi felőletek való
dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló ne legyen; hogy, amint mondám, készen
legyetek. Hogy aztán, ha a macedónok
velem együtt odajutnak, és titeket készületlenül találnak, valamiképpen
szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban, és
bizodalmunkban. Szükségesnek
tartottam tehát hogy megkérjem a testvéreket, hogy előre menjenek el hozzátok,
és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen
készen, mint adomány, mint hálaáldozat, és nem mint ragadomány, vagyis nem
pedig mint kényszerű adomány” (2 Kor. 9,1-5)
Az adakozásról sok
mondanivalója van az apostolnak: „A
szentek szükségeire, a szűkölködés, és hiányukra adakozók legyetek; [Más fordítás: A
szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben]…” (Róm. 12,13)
És a kihívott gyülekezet ezt
meg is cselekedte: „Ez időtájban, vagyis
ezekben a napokban pedig menének
Jeruzsálemből Antiókhiába próféták. Előállt pedig egy azok közül, név szerint
Agabus, megjelenté, azaz megjövendölte a Szellem által, hogy az egész föld
kerekségén nagy éhínség lesz; amely meg is be is következett Klaudius császár
idejében. A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy a szerint, amint
kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában
lakozó atyafiaknak, testvéreknek: Amit meg is cselekednek, elküldvén a
vénekhez, azaz a gyülekezet elöljáróihoz Barnabás és Saulus, keze által” (Csel. 11, 27-30)
És azt tanácsolja az apostol
a gyűjtésre vonatkozóan: „Ami a szentek
számára való alamizsnát, a rendezett
adománygyűjtést illeti, amiképpen Galácia kihívott gyülekezeteinek,
eklézsiáinak meghagytam, ti is azonképpen cselekedjetek. Ti is úgy járjatok el.
A
hétnek első napján mindenitek tegye
félre, és gyűjtse össze magánál otthon, amit hét közben sikerül összegyűjtenie,
ami tőle telik, ami neki tetszik, hogy ne akkor legyen a gyűjtés, amikor majd
megérkezem. Mikor pedig megérkezem, akiket javasoltok, és alkalmasnak találtok,
akiket kipróbáltaknak fogtok látni leveleitek által, azokat küldöm el
ajánlólevéllel, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti kedves ajándékotokat, a ti
szeretetadományotokat. Ha pedig érdemes lesz a gyűjtés arra, vagyis ha megéri,
hogy én is elmenjek, velem együtt
jönnek” (1 Kor. 16,1-4)
Mert: „Azt mondom, hogy tudjuk pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki
bőven vet, bőven is arat. Kiki amint eltökélte, vagyis mindenki úgy adjon,
ahogyan előre eldöntötte szívében, nem szomorúságból, ne kedvetlenül, vagy
kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig
hatalmas, és van hatalma arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy
mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, azaz hogy mindenütt mindenkor minden
szükségessel rendelkezzetek, és minden jótéteményre bőségben legyetek. Hogy
bőségben éljetek minden jó cselekedetre.
Amint meg van írva: Szórt, adott, sőt bőkezűen osztott a szegényeknek;
az ő igazsága örökké megmarad. Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret
eleségül, ád és megadja és megsokasítja a ti vetéseteket, a ti vetőmagotokat és
megnöveli, és megszaporítja a ti megigazulásotok gyümölcsét. Hogy mindenben
meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az
Istennek. Mert e tisztnek szolgálata, ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak
a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten
előtt, mert sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt; Amennyiben e
szolgálatnak próbája által, és eredményességéért dicsőítik majd az Istent a ti
Krisztus evangéliumát valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és
mindenekhez való adakozó jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt
megnyilvánul. Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek
rajtatok való bőséges kegyelme miatt, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok.
Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2 Kor. 9,6-15)
Tehát: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van
annak megcselekedése. (Más fordítás: Ne késs
jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd)” (Péld. 3,27).
2 Kor. 8,2
Hogy a nyomorúság, a nehézségek, bajok sok próbái közt is, sőt a súlyos
megpróbáltatások ellenére is bőséges, és túláradó az ő örömük. És igen nagy, és mélységes szegénységükből is bőséges adakozás fakadt, és jószívűségük gazdagságává növekedett. [Más fordítás: Igen nagy, és nyomasztó szegénységükből megszületett jószívűségük
túláradó gazdagsága].
2 Kor. 8,3
Mert bizonyság vagyok rá, és tanúskodom
arról, hogy képességükhöz mérten, sőt erejük felett, és képességükön felül is önként adakoznak. [Más fordítás: Elmondhatom, hogy annyit adtak, amennyit csak
tudtak. Sőt, talán még annál is többet].
2 Kor. 8,4
Sok könyörgéssel kérve igyekeztek meggyőzni minket, és sok kérleléssel
könyörögve és erősen sürgetve kérték tőlünk azt a kegyelmet, hogy a szentek
szükségére való szolgálat, a
szentek megsegítésének jótéteményébe
és közösségébe fogadjuk be őket,
kérve, hogy adakozásba részt vehessenek, és közösséget vállalhassanak*
* „Mert tetszett, és kedvét, és
örömét lelte Macedónia és
Akhája, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei, a szűkös anyagi helyzetben
lévők részére némileg
adakozzanak. (Más fordítás: Jónak, és
helyesnek látták, hogy közös gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek
szegényei számára)” (Róm. 15,26)
Így töltötték be Isten
Igéjét, amely azt parancsolja: „Ha a te
atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz, és emiatt tönkremegy melletted,
segítsd meg őt…” (3 Móz. 25,35)
És: „ Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden,
abban az országban, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne légy keményszívű és
szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, hanem örömest nyisd meg a te kezedet
néki és légy hozzá bőkezű, és örömest
adj … néki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik, amiben
szükséget szenved” (5 Móz. 15,7-8).
2 Kor. 8,5
És nem amiképpen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is
az Isten akaratából. [Más fordítás: De nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem
még annál is többet: először önmagukat adták, ajándékozták oda az Úrnak, azután nekünk
is, azután adták az ajándékaikat. Ez az, amit Isten akar].
2 Kor. 8,6
Hogy kérnünk, és bátorítani, buzdítani kellett Titust, hogy amiképpen már előbb elkezdette, azonképpen végezze is be nálatok ennek az adománynak
az összegyűjtését, ezt a
jótéteményt, ezt a kegyelmi munkát is. [Más fordítás:
Hiszen ő
volt az, aki ezt elkezdte; úgyhogy kérlelnünk kellett Tituszt, hogy
ahogyan korábban elkezdte, úgy juttassa befejezéshez is a rátok vonatkozólag
adott kegyelmet].
2 Kor. 8,7
Azért, miképpen mindenben bővölködtök, és mindenben kitűntök: hitben, Isten
beszédében, az igében, Istenismeretben, tudományban és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó Isten szerinti szeretetben, úgy e
jótéteményben, ebben az adakozásban,
ebben a kegyelmi munkában is legyetek bőkezűek, és tűnjetek ki. [Más fordítás: Minden dologban meggazdagodtatok: hitben, Isten beszédében, az igében,
tudásban, mindenféle igyekezetben, és a szeretetben, amit tőlünk
tanultatok. Most hát legyetek bőkezűek az adakozásban is].
2 Kor. 8,8
Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága és lelkesedése által az Isten szerinti szeretetetek
valódiságát, tisztaságát, őszinteségét is
kipróbáljam, és megvizsgáljam. [Más fordítás: Nem parancsként mondom, hogy adakozzatok, de szeretném
kipróbálni, hogy igazi szeretet van-e bennetek. Ezért mondtam el nektek, hogy
mások milyen bőségesen adakoznak]*
*És így folytatja az apostol: „Hálát adok szüntelenül
értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, az Isten ama ajándékáért,
amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben,
azaz Őbenne mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben, azaz Igében,
és minden Istenismeretben, és tudományban” (1Kor.
1,4-5)
Meg
van írva, hogy a megigazult ember: „Osztogat,
és bőven adakozik a szegényeknek, a
szűkölködők, nélkülözők, rászorulók, szükségben levők számára. Megigazultsága
megmarad mindvégig, és véget nem érően. az ő szarva, azaz hatalma felemeltetik
dicsőséggel” (Zsolt. 112,9)
„Markát megnyitja, tenyere nyitva van a
szegénynek, a nélkülöző, rászoruló, szükségben lévőnek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek” (Péld. 31,20).
2 Kor. 8,9
Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelmét, hogy gazdag lévén, mégis
teljesen szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által
meggazdagodjatok, ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket*
*És folytatódik a kijelentés: „Aki mikor Istennek formájában vala, nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül
ragaszkodnia kell. Hanem önmagát megüresíté szolgai formát vévén
föl, szolgai alakot öltött,
emberekhez hasonlóvá lévén, és
külsejét tekintve olyan lett, és úgy
jelent meg, mint egy ember, magatartásában
is embernek bizonyulva. (Más fordításban:
Azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött,
üressé tette magát, mindenről önként
lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön
megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga)” (Fil. 2,6-7).
2 Kor. 8,10
Tanácsot is adok e dologban,
mert hasznos az néktek, és javatokra válik, akik nemcsak a cselekvést, hanem
előzőleg az akarást is
elkezdtétek, és őszinte szándékotokat is megmutattátok tavaly óta. [Más fordítás: Hadd adjak nektek tanácsot. Tavaly ti voltatok
az elsők, akik adni akartak - és adtatok is. Most pedig jó lenne, ha
befejeznétek, amit tavaly elkezdtetek. Ne csak a jó szándék legyen bennetek,
hanem tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát gyűjtsétek össze, amit adni
akartok - mindenki annak megfelelően, amennyi pénze van].
2 Kor. 8,11
Most hát a cselekvést is vigyétek végbe, fejezzétek be, és gyakorlatban is
hajtsátok végre; hogy amiképpen az
akarás készsége, azonképpen a végrehajtás, a befejezés is ahhoz képest, és abból legyen, amitek van.
2 Kor. 8,12
Mert ha a készség megvan, az annak mértékében, arányában kedves az Istennek, amije kinek-kinek, vagyis az adakozónak van, és nem a szerint, vagyis nem
annak mértékében, arányában, amije nincs. [Más fordítás: Mert ha valóban
adni akartok, akkor ajándékotok kedves és elfogadható lesz. Mégpedig ahhoz
mérten lesz kedves, amitek van. Hiszen senkitől nem kérnek többet, mint amit
képes adni].
2 Kor. 8,13
Mert ne úgy legyen, hogy míg másoknak
könnyebbségük támad, néktek pedig nyomorúságtok legyen. Hanem egyenlően legyen.
E mostani időben a ti bőségetek, a ti fölöslegetek pótolja, és egészítse ki
amazoknak fogyatkozását. [Más fordítás: Nem arról van szó, hogy amiatt, hogy másokon
segítetek, nektek meg hiányotok támadjon; Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti
meg bajba jussatok, hanem egyenlő mérték szerint]*
*A szándékotokat, akarásotokat valósítsátok is
meg: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind
az akarást, mind a cselekvést, és
véghezvitelt jó kedvéből.
(Más fordításban: „Hiszen Isten maga ébreszti
bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően)”
(Fil. 2,13)
Hiszen:
„… ennek a szolgálatnak az ellátása
nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít
az Isten iránt” (2Kor. 9,12)
Timóteust
is így tanítja az apostol: „Azoknak, akik
gazdagok e világon, mondd meg, hogy
ne fuvalkodjanak fel, és ne legyenek
gőgösek, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő
Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra, a mi
megélhetésünkre. Hogy a gazdagok jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó
cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, javaikat másokkal megosztók”
(1 Tim. 6,17-18)
És
a figyelmeztetés így hangzik: „Nem
minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába, királyságába; hanem csak az, aki
cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mát. 7,21)
„Mert mindenki, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem mind
fitestvérem, azaz fivérem, nőtestvérem, azaz nővérem és az én anyám” (Mát. 12,50)
És:
„… boldogok akik hallják az Istennek
beszédét, és megtartják azt” (Luk. 11,28).
2 Kor. 8,14
Hogy máskor amazoknak bősége, és
fölöslege is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, vagyis hiányotokat, hogy így
egyenlőség legyen, s így a javak kiegyenlítődjenek. [Más fordítás: Inkább a kiegyenlítésre törekedjetek. Hiszen
most a ti adományotok fogja kipótolni, ami a testvéreiteknek hiányzik. Máskor
meg éppen fordítva: ők fogják a bőségükből kipótolni a ti hiányotokat. Így lesz
egyenlőség].
2 Kor. 8,15
Amint meg van írva: aki sokat szedett, sokat gyűjtött, nem volt többje, nem
bővelkedett; és aki keveset, nem volt kevesebbje, nem szenvedett hiányt, és nem
szűkölködött.*
*És ez így lett
megírva: Az Úr mannát adott Izráel fiainak, és így szólt Mózes: „Az Úr
parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki amennyit megehetik; fejenként egy
ómert - ami
bő három és fél liter, - a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok
részére, akik az ő sátorában vannak. És akképpen cselekedének az Izráel fiai és
szedének ki többet, ki kevesebbet. Azután megmérik vala ómerrel, és annak, aki
többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem vala
fogyatkozása, azaz hiánya: kiki
annyit szedett, amennyit megehetik vala” (2
Móz. 16,16-18).
2 Kor. 8,16 Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot, lelkesedést, és szeretetet oltotta
és adta irántatok a Titus
szívébe,azaz bensőjében, ami bennünk is van*
*Mert ez is Isten
ajándéka: „Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2 Kor. 9,15)
Mert Ő: „Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és
éveiket boldogságban” (Jób. 36,11)
Így szól az Úr: „Vigadjanak, ujjongjanak, és örüljenek, akik
kívánják az én igazságomat, az Isten által nékem ajándékozott megigazulást.
Beszéljék mindenkor hogy nagy az ÚR, aki
szolgája javát akarja” (Zsolt. 35,27).
2 Kor. 8,17
Mivelhogy kérésünket, és a tőlünk kapott bátorítást, buzdítást ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában
önként, vagyis önszántából ment hozzátok. [Más fordítás: Nem csupán
szívesen fogadta kérésünket, de önként ment el, hogy meglátogasson titeket,
mivel valóban nagyon szeretne segíteni].
2 Kor. 8,18 Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit, azaz azt
a testvért is, akinek az összes
kihívott gyülekezetekben, azaz minden eklézsiában jó
híre van, és dicséretes az Evangéliumért. Vagyis azért
dicsérik, mert az örömhír terjesztését szolgálja.
2 Kor. 8,19
Nemcsak ennyi történt. Mert ezen felül még a kihívott gyülekezetek útitársunknak is
megválaszták. És kísérőnkül is rendelték,
ebben a jó ügyben, ebben az adománygyűjtésben, azaz ennek a kegyelemnek
szolgálatában, amelyet mi szolgálunk, magának az Úrnak dicsőségére és a ti
készségetekre,vagyis hajlandóságotokra, jóindulatotokra, lelkesedésetekre. És a mi készségünk és elszántságunk megmutatására, és a mi buzgóságunk
kimutatására végzünk, hogy megmutassuk, hogy valóban
segíteni akarunk a testvéreinknek*
*Ezt kérte az
apostol a gyülekezettől: „Mikor pedig megérkezem, akiket javasoltok,
akiket alkalmasnak találtok, akiket kipróbáltaknak fogtok látni leveleitek
által, azokat küldöm el ajánlólevéllel, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti kedves
ajándékotokat, szeretetadományotokat. Ha pedig méltó, és érdemes lesz a gyűjtés
arra, vagyis ha megéri, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek” (1 Kor. 16,3-4).
2 Kor. 8,20
Óvakodván, hogy szolgálatunknak ezért az érett gyümölcséért senki se ócsárolhasson, rágalmazzon,
gyalázhasson minket, a mi
szolgálatunk által való bőséges jótétemény gazdag eredménye miatt. [Más fordítás: Ezzel akarjuk
biztosítani, hogy senki se bírálhasson bennünket a bőséges adomány
miatt, amely gondunkra van bízva].
2 Kor. 8,21 Mert gondunk van a tisztességre, arra hogy jó hírünk legyen. A becsületre ugyanis
vigyázunk, nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek
előtt is*
*Újra
és újra figyelmeztet az apostol: „… A
tisztességre, becsületességre, a
Krisztusi magatartásnak megfelelően gondotok legyen minden ember előtt úgy, hogy azt minden ember lássa.
„Mert aki így szolgál a Krisztusnak, az kedves és az okoz örömöt Istennek, és
az emberek előtt megpróbált, vagyis megbízható, hiteles” (Róm. 12,17;14,18)
Mert meg van írva, hogy: „Így találsz kedvességre és jóindulatra
Istennél és embereknél” (Péld.
3,4)
2 Kor. 8,22
Sőt elküldöttük velük a mi atyánkfiát, vagyis azt a testvért is, akinek buzgó voltát, és
alkalmasságát sok dologban, sok mindenben, és sokszor kipróbáltuk,
és megvizsgáltuk. Most pedig még
sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva. [Más fordítás: Elküldtük velük együtt még azt a testvérünket is, aki
mindig készséges volt, hogy segítsen. Ő már többször is bebizonyította, hogy
megbízható segítőtárs. Most még sokkal lelkesebb, mert nagyon bízik bennetek].
2 Kor. 8,23
Akár Titusról van szó, ő az én társam, vele közösségben élek, és ti köztetek, és ti felétek pedig munkatársam, és segítségem; akár a mi
atyánkfiai felől, testvéreinkről van szó, ők a gyülekezetek követei, az
eklézsiák, a kihívott gyülekezetek apostolai, küldöttei, Krisztus dicsősége: [Más
fordítás: Titusz
az én munkatársam a közöttetek végzett munkámban. A többi testvérek pedig, akik
vele utaznak, a gyülekezetek küldöttei. Mindannyian Krisztus dicsőségére végzik
a munkájukat].
2 Kor. 8,24
Adjátok azért Isten szerinti szereteteteknek
és felőletek való dicsekvésünknek, bizonyságát, és tanúsítsatok szeretetet irántuk a kihívott gyülekezetek, azaz
eklézsiák előtt is. [Más fordítás:
Fogadjátok
hát őket szeretettel! Mutassátok meg nekik, hogy nem hiába dicsekszünk veletek
a többi gyülekezetek előtt].
Spurgeon: A halálról.
A halál nem zsákutca, mely az embert a
semmibe vezeti, hanem kaput nyit az öröklét felé.
Nem félek a gyermekeim sorsa miatt.
Áldalak Istenem amiért nem kell félnem gyermekeim
sorsa miatt sem, mert meg van írva, hogy Te ott hallod meg szavukat,
ahol vannak (1Móz.21,17) bármilyen mélyen merültek bele a világba, amely sivár
pusztaság; ahol eleped a lelkük a szomjúságtól, és még csak azt sem tudják,
hogy mire szomjaznak; ahol már csak sírni tudnak, azt sem tudva, hogy Te vagy,
és Te hallod az ő sírásukat; és ha mindenki által elhagyatottak, Te nem hagyod
el őket, mert meg van írva, hogy : a ti gyermekeitek szentek, áldottak, és
megszabadulnak, és ha szentek, akkor szeretettek,
(1Kor.7,14.és Kol.3,12)
Így szól Isten:
Bajban vagy? Gondok és problémák aggasztanak? Akkor:
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én
megszabadítalak, és te dicsőítesz engem” (Zsolt:50:15)
És hogy kinek a nevét kell segítségül hívni, azt Pál
apostolon keresztül jelenti ki az Úr: „Az
Isten gyülekezetének, ...a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott
szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi
Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a
miénken”
(1 Kor. 1,2);
Megvallás.
Úr
Jézus!
A
„dicsőség, a ragyogás és a fenség, az örökkévalóság és méltóság, sőt minden,
valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te
magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett, és magasztos vagy
te mindenek felett! A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, te tőled
erednek, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a
birodalom; A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit
naggyá és erőssé. Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted, és hálát
adunk neked, és dicsérjük a te dicsőséges, fenséges nevedet”
(1 Krón. 29,11-13)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)