2 Kor. 8,1 Hírt adunk nektek, hogy tudtotokra adjuk,
megismertessük veletek atyámfiai, testvéreim, Istennek azt a kegyelmét, amelyet
Macedónia gyülekezeteivel közlött, amellyel elárasztotta Macedónia kihívott
közösségeit, eklézsiáit]*
*És így folytatja
az apostol, az adakozás Isten kegyelme, ezért: „A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom. Hiszen ismerem a ti készségeteket,
amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a múlt esztendő
óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt. Mindamellett mégis
elküldöttem az atyafiakat, a testvéreket, hogy a mi felőletek való
dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló ne legyen; hogy, amint mondám, készen
legyetek. Hogy aztán, ha a macedónok
velem együtt odajutnak, és titeket készületlenül találnak, valamiképpen
szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban, és
bizodalmunkban. Szükségesnek
tartottam tehát hogy megkérjem a testvéreket, hogy előre menjenek el hozzátok,
és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen
készen, mint adomány, mint hálaáldozat, és nem mint ragadomány, vagyis nem
pedig mint kényszerű adomány” (2 Kor. 9,1-5)
Az adakozásról sok
mondanivalója van az apostolnak: „A
szentek szükségeire, a szűkölködés, és hiányukra adakozók legyetek; [Más fordítás: A
szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben]…” (Róm. 12,13)
És a kihívott gyülekezet ezt
meg is cselekedte: „Ez időtájban, vagyis
ezekben a napokban pedig menének
Jeruzsálemből Antiókhiába próféták. Előállt pedig egy azok közül, név szerint
Agabus, megjelenté, azaz megjövendölte a Szellem által, hogy az egész föld
kerekségén nagy éhínség lesz; amely meg is be is következett Klaudius császár
idejében. A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy a szerint, amint
kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában
lakozó atyafiaknak, testvéreknek: Amit meg is cselekednek, elküldvén a
vénekhez, azaz a gyülekezet elöljáróihoz Barnabás és Saulus, keze által” (Csel. 11, 27-30)
És azt tanácsolja az apostol
a gyűjtésre vonatkozóan: „Ami a szentek
számára való alamizsnát, a rendezett
adománygyűjtést illeti, amiképpen Galácia kihívott gyülekezeteinek,
eklézsiáinak meghagytam, ti is azonképpen cselekedjetek. Ti is úgy járjatok el.
A
hétnek első napján mindenitek tegye
félre, és gyűjtse össze magánál otthon, amit hét közben sikerül összegyűjtenie,
ami tőle telik, ami neki tetszik, hogy ne akkor legyen a gyűjtés, amikor majd
megérkezem. Mikor pedig megérkezem, akiket javasoltok, és alkalmasnak találtok,
akiket kipróbáltaknak fogtok látni leveleitek által, azokat küldöm el
ajánlólevéllel, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti kedves ajándékotokat, a ti
szeretetadományotokat. Ha pedig érdemes lesz a gyűjtés arra, vagyis ha megéri,
hogy én is elmenjek, velem együtt
jönnek” (1 Kor. 16,1-4)
Mert: „Azt mondom, hogy tudjuk pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki
bőven vet, bőven is arat. Kiki amint eltökélte, vagyis mindenki úgy adjon,
ahogyan előre eldöntötte szívében, nem szomorúságból, ne kedvetlenül, vagy
kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig
hatalmas, és van hatalma arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy
mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, azaz hogy mindenütt mindenkor minden
szükségessel rendelkezzetek, és minden jótéteményre bőségben legyetek. Hogy
bőségben éljetek minden jó cselekedetre.
Amint meg van írva: Szórt, adott, sőt bőkezűen osztott a szegényeknek;
az ő igazsága örökké megmarad. Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret
eleségül, ád és megadja és megsokasítja a ti vetéseteket, a ti vetőmagotokat és
megnöveli, és megszaporítja a ti megigazulásotok gyümölcsét. Hogy mindenben
meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az
Istennek. Mert e tisztnek szolgálata, ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak
a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten
előtt, mert sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt; Amennyiben e
szolgálatnak próbája által, és eredményességéért dicsőítik majd az Istent a ti
Krisztus evangéliumát valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és
mindenekhez való adakozó jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt
megnyilvánul. Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek
rajtatok való bőséges kegyelme miatt, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok.
Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2 Kor. 9,6-15)
Tehát: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van
annak megcselekedése. (Más fordítás: Ne késs
jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd)” (Péld. 3,27).
2 Kor. 8,2
Hogy a nyomorúság, a nehézségek, bajok sok próbái közt is, sőt a súlyos
megpróbáltatások ellenére is bőséges, és túláradó az ő örömük. És igen nagy, és mélységes szegénységükből is bőséges adakozás fakadt, és jószívűségük gazdagságává növekedett. [Más fordítás: Igen nagy, és nyomasztó szegénységükből megszületett jószívűségük
túláradó gazdagsága].
2 Kor. 8,3
Mert bizonyság vagyok rá, és tanúskodom
arról, hogy képességükhöz mérten, sőt erejük felett, és képességükön felül is önként adakoznak. [Más fordítás: Elmondhatom, hogy annyit adtak, amennyit csak
tudtak. Sőt, talán még annál is többet].
2 Kor. 8,4
Sok könyörgéssel kérve igyekeztek meggyőzni minket, és sok kérleléssel
könyörögve és erősen sürgetve kérték tőlünk azt a kegyelmet, hogy a szentek
szükségére való szolgálat, a
szentek megsegítésének jótéteményébe
és közösségébe fogadjuk be őket,
kérve, hogy adakozásba részt vehessenek, és közösséget vállalhassanak*
* „Mert tetszett, és kedvét, és
örömét lelte Macedónia és
Akhája, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei, a szűkös anyagi helyzetben
lévők részére némileg
adakozzanak. (Más fordítás: Jónak, és
helyesnek látták, hogy közös gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek
szegényei számára)” (Róm. 15,26)
Így töltötték be Isten
Igéjét, amely azt parancsolja: „Ha a te
atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz, és emiatt tönkremegy melletted,
segítsd meg őt…” (3 Móz. 25,35)
És: „ Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden,
abban az országban, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne légy keményszívű és
szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, hanem örömest nyisd meg a te kezedet
néki és légy hozzá bőkezű, és örömest
adj … néki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik, amiben
szükséget szenved” (5 Móz. 15,7-8).
2 Kor. 8,5
És nem amiképpen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is
az Isten akaratából. [Más fordítás: De nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem
még annál is többet: először önmagukat adták, ajándékozták oda az Úrnak, azután nekünk
is, azután adták az ajándékaikat. Ez az, amit Isten akar].
2 Kor. 8,6
Hogy kérnünk, és bátorítani, buzdítani kellett Titust, hogy amiképpen már előbb elkezdette, azonképpen végezze is be nálatok ennek az adománynak
az összegyűjtését, ezt a
jótéteményt, ezt a kegyelmi munkát is. [Más fordítás:
Hiszen ő
volt az, aki ezt elkezdte; úgyhogy kérlelnünk kellett Tituszt, hogy
ahogyan korábban elkezdte, úgy juttassa befejezéshez is a rátok vonatkozólag
adott kegyelmet].
2 Kor. 8,7
Azért, miképpen mindenben bővölködtök, és mindenben kitűntök: hitben, Isten
beszédében, az igében, Istenismeretben, tudományban és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó Isten szerinti szeretetben, úgy e
jótéteményben, ebben az adakozásban,
ebben a kegyelmi munkában is legyetek bőkezűek, és tűnjetek ki. [Más fordítás: Minden dologban meggazdagodtatok: hitben, Isten beszédében, az igében,
tudásban, mindenféle igyekezetben, és a szeretetben, amit tőlünk
tanultatok. Most hát legyetek bőkezűek az adakozásban is].
2 Kor. 8,8
Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága és lelkesedése által az Isten szerinti szeretetetek
valódiságát, tisztaságát, őszinteségét is
kipróbáljam, és megvizsgáljam. [Más fordítás: Nem parancsként mondom, hogy adakozzatok, de szeretném
kipróbálni, hogy igazi szeretet van-e bennetek. Ezért mondtam el nektek, hogy
mások milyen bőségesen adakoznak]*
*És így folytatja az apostol: „Hálát adok szüntelenül
értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, az Isten ama ajándékáért,
amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben,
azaz Őbenne mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben, azaz Igében,
és minden Istenismeretben, és tudományban” (1Kor.
1,4-5)
Meg
van írva, hogy a megigazult ember: „Osztogat,
és bőven adakozik a szegényeknek, a
szűkölködők, nélkülözők, rászorulók, szükségben levők számára. Megigazultsága
megmarad mindvégig, és véget nem érően. az ő szarva, azaz hatalma felemeltetik
dicsőséggel” (Zsolt. 112,9)
„Markát megnyitja, tenyere nyitva van a
szegénynek, a nélkülöző, rászoruló, szükségben lévőnek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek” (Péld. 31,20).
2 Kor. 8,9
Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelmét, hogy gazdag lévén, mégis
teljesen szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által
meggazdagodjatok, ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket*
*És folytatódik a kijelentés: „Aki mikor Istennek formájában vala, nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül
ragaszkodnia kell. Hanem önmagát megüresíté szolgai formát vévén
föl, szolgai alakot öltött,
emberekhez hasonlóvá lévén, és
külsejét tekintve olyan lett, és úgy
jelent meg, mint egy ember, magatartásában
is embernek bizonyulva. (Más fordításban:
Azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött,
üressé tette magát, mindenről önként
lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön
megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga)” (Fil. 2,6-7).
2 Kor. 8,10
Tanácsot is adok e dologban,
mert hasznos az néktek, és javatokra válik, akik nemcsak a cselekvést, hanem
előzőleg az akarást is
elkezdtétek, és őszinte szándékotokat is megmutattátok tavaly óta. [Más fordítás: Hadd adjak nektek tanácsot. Tavaly ti voltatok
az elsők, akik adni akartak - és adtatok is. Most pedig jó lenne, ha
befejeznétek, amit tavaly elkezdtetek. Ne csak a jó szándék legyen bennetek,
hanem tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát gyűjtsétek össze, amit adni
akartok - mindenki annak megfelelően, amennyi pénze van].
2 Kor. 8,11
Most hát a cselekvést is vigyétek végbe, fejezzétek be, és gyakorlatban is
hajtsátok végre; hogy amiképpen az
akarás készsége, azonképpen a végrehajtás, a befejezés is ahhoz képest, és abból legyen, amitek van.
2 Kor. 8,12
Mert ha a készség megvan, az annak mértékében, arányában kedves az Istennek, amije kinek-kinek, vagyis az adakozónak van, és nem a szerint, vagyis nem
annak mértékében, arányában, amije nincs. [Más fordítás: Mert ha valóban
adni akartok, akkor ajándékotok kedves és elfogadható lesz. Mégpedig ahhoz
mérten lesz kedves, amitek van. Hiszen senkitől nem kérnek többet, mint amit
képes adni].
2 Kor. 8,13
Mert ne úgy legyen, hogy míg másoknak
könnyebbségük támad, néktek pedig nyomorúságtok legyen. Hanem egyenlően legyen.
E mostani időben a ti bőségetek, a ti fölöslegetek pótolja, és egészítse ki
amazoknak fogyatkozását. [Más fordítás: Nem arról van szó, hogy amiatt, hogy másokon
segítetek, nektek meg hiányotok támadjon; Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti
meg bajba jussatok, hanem egyenlő mérték szerint]*
*A szándékotokat, akarásotokat valósítsátok is
meg: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind
az akarást, mind a cselekvést, és
véghezvitelt jó kedvéből.
(Más fordításban: „Hiszen Isten maga ébreszti
bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően)”
(Fil. 2,13)
Hiszen:
„… ennek a szolgálatnak az ellátása
nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít
az Isten iránt” (2Kor. 9,12)
Timóteust
is így tanítja az apostol: „Azoknak, akik
gazdagok e világon, mondd meg, hogy
ne fuvalkodjanak fel, és ne legyenek
gőgösek, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő
Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra, a mi
megélhetésünkre. Hogy a gazdagok jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó
cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, javaikat másokkal megosztók”
(1 Tim. 6,17-18)
És
a figyelmeztetés így hangzik: „Nem
minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába, királyságába; hanem csak az, aki
cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mát. 7,21)
„Mert mindenki, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem mind
fitestvérem, azaz fivérem, nőtestvérem, azaz nővérem és az én anyám” (Mát. 12,50)
És:
„… boldogok akik hallják az Istennek
beszédét, és megtartják azt” (Luk. 11,28).
2 Kor. 8,14
Hogy máskor amazoknak bősége, és
fölöslege is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, vagyis hiányotokat, hogy így
egyenlőség legyen, s így a javak kiegyenlítődjenek. [Más fordítás: Inkább a kiegyenlítésre törekedjetek. Hiszen
most a ti adományotok fogja kipótolni, ami a testvéreiteknek hiányzik. Máskor
meg éppen fordítva: ők fogják a bőségükből kipótolni a ti hiányotokat. Így lesz
egyenlőség].
2 Kor. 8,15
Amint meg van írva: aki sokat szedett, sokat gyűjtött, nem volt többje, nem
bővelkedett; és aki keveset, nem volt kevesebbje, nem szenvedett hiányt, és nem
szűkölködött.*
*És ez így lett
megírva: Az Úr mannát adott Izráel fiainak, és így szólt Mózes: „Az Úr
parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki amennyit megehetik; fejenként egy
ómert - ami
bő három és fél liter, - a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok
részére, akik az ő sátorában vannak. És akképpen cselekedének az Izráel fiai és
szedének ki többet, ki kevesebbet. Azután megmérik vala ómerrel, és annak, aki
többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem vala
fogyatkozása, azaz hiánya: kiki
annyit szedett, amennyit megehetik vala” (2
Móz. 16,16-18).
2 Kor. 8,16 Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot, lelkesedést, és szeretetet oltotta
és adta irántatok a Titus
szívébe,azaz bensőjében, ami bennünk is van*
*Mert ez is Isten
ajándéka: „Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2 Kor. 9,15)
Mert Ő: „Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és
éveiket boldogságban” (Jób. 36,11)
Így szól az Úr: „Vigadjanak, ujjongjanak, és örüljenek, akik
kívánják az én igazságomat, az Isten által nékem ajándékozott megigazulást.
Beszéljék mindenkor hogy nagy az ÚR, aki
szolgája javát akarja” (Zsolt. 35,27).
2 Kor. 8,17
Mivelhogy kérésünket, és a tőlünk kapott bátorítást, buzdítást ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában
önként, vagyis önszántából ment hozzátok. [Más fordítás: Nem csupán
szívesen fogadta kérésünket, de önként ment el, hogy meglátogasson titeket,
mivel valóban nagyon szeretne segíteni].
2 Kor. 8,18 Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit, azaz azt
a testvért is, akinek az összes
kihívott gyülekezetekben, azaz minden eklézsiában jó
híre van, és dicséretes az Evangéliumért. Vagyis azért
dicsérik, mert az örömhír terjesztését szolgálja.
2 Kor. 8,19
Nemcsak ennyi történt. Mert ezen felül még a kihívott gyülekezetek útitársunknak is
megválaszták. És kísérőnkül is rendelték,
ebben a jó ügyben, ebben az adománygyűjtésben, azaz ennek a kegyelemnek
szolgálatában, amelyet mi szolgálunk, magának az Úrnak dicsőségére és a ti
készségetekre,vagyis hajlandóságotokra, jóindulatotokra, lelkesedésetekre. És a mi készségünk és elszántságunk megmutatására, és a mi buzgóságunk
kimutatására végzünk, hogy megmutassuk, hogy valóban
segíteni akarunk a testvéreinknek*
*Ezt kérte az
apostol a gyülekezettől: „Mikor pedig megérkezem, akiket javasoltok,
akiket alkalmasnak találtok, akiket kipróbáltaknak fogtok látni leveleitek
által, azokat küldöm el ajánlólevéllel, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti kedves
ajándékotokat, szeretetadományotokat. Ha pedig méltó, és érdemes lesz a gyűjtés
arra, vagyis ha megéri, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek” (1 Kor. 16,3-4).
2 Kor. 8,20
Óvakodván, hogy szolgálatunknak ezért az érett gyümölcséért senki se ócsárolhasson, rágalmazzon,
gyalázhasson minket, a mi
szolgálatunk által való bőséges jótétemény gazdag eredménye miatt. [Más fordítás: Ezzel akarjuk
biztosítani, hogy senki se bírálhasson bennünket a bőséges adomány
miatt, amely gondunkra van bízva].
2 Kor. 8,21 Mert gondunk van a tisztességre, arra hogy jó hírünk legyen. A becsületre ugyanis
vigyázunk, nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek
előtt is*
*Újra
és újra figyelmeztet az apostol: „… A
tisztességre, becsületességre, a
Krisztusi magatartásnak megfelelően gondotok legyen minden ember előtt úgy, hogy azt minden ember lássa.
„Mert aki így szolgál a Krisztusnak, az kedves és az okoz örömöt Istennek, és
az emberek előtt megpróbált, vagyis megbízható, hiteles” (Róm. 12,17;14,18)
Mert meg van írva, hogy: „Így találsz kedvességre és jóindulatra
Istennél és embereknél” (Péld.
3,4)
2 Kor. 8,22
Sőt elküldöttük velük a mi atyánkfiát, vagyis azt a testvért is, akinek buzgó voltát, és
alkalmasságát sok dologban, sok mindenben, és sokszor kipróbáltuk,
és megvizsgáltuk. Most pedig még
sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva. [Más fordítás: Elküldtük velük együtt még azt a testvérünket is, aki
mindig készséges volt, hogy segítsen. Ő már többször is bebizonyította, hogy
megbízható segítőtárs. Most még sokkal lelkesebb, mert nagyon bízik bennetek].
2 Kor. 8,23
Akár Titusról van szó, ő az én társam, vele közösségben élek, és ti köztetek, és ti felétek pedig munkatársam, és segítségem; akár a mi
atyánkfiai felől, testvéreinkről van szó, ők a gyülekezetek követei, az
eklézsiák, a kihívott gyülekezetek apostolai, küldöttei, Krisztus dicsősége: [Más
fordítás: Titusz
az én munkatársam a közöttetek végzett munkámban. A többi testvérek pedig, akik
vele utaznak, a gyülekezetek küldöttei. Mindannyian Krisztus dicsőségére végzik
a munkájukat].
2 Kor. 8,24
Adjátok azért Isten szerinti szereteteteknek
és felőletek való dicsekvésünknek, bizonyságát, és tanúsítsatok szeretetet irántuk a kihívott gyülekezetek, azaz
eklézsiák előtt is. [Más fordítás:
Fogadjátok
hát őket szeretettel! Mutassátok meg nekik, hogy nem hiába dicsekszünk veletek
a többi gyülekezetek előtt].
