1
Kor. 4,1 Úgy tekintsen, és úgy
számítson, és értékeljen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit* és
parancsvégrehajtóit, alárendeltjeit.
És Isten szent titkainak sáfárait, gondnokait, intézőit.
*Szolgáit: (hüpéretész): szó szerint: más irányítása ALATT EVEZŐ valaki; katonai jellegű szó. A
harci gálya evezőse volt, megkülönböztetve a fedélzeten harcoló katonáktól.
Nehéz, kemény munkát végző, felettesei parancsára cselekvő személy.
1 Kor. 4,2 Ami pedig egyébiránt a sáfárokban, vagyis
gondnokokban, intézőkben, akiK a megbízó, a tulajdonos javaival felelősen
gazdálkodnak. Akinek megvan a hatalma, arra, hogy a rábízott ügyekben
TÖRVÉNYKEZZEN, pénzügyeit rendezze: gondnoka annak, és számot ad róluk a
tulajdonosnak, megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek, és megbízhatónak
találtassék, és
bizonyuljon*
*A sáfárságról így
tanít az Úr: „...Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket?
Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony,
mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig az a szolga így
szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni
a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak
a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és
kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismerte ura
akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata
szerint, sok verést kap; aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az
kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat
bíztak, attól többet kérnek számon” (Lk.
12,42-48)
Pál apostol ismerve az ő Ura
parancsát, ezt vallja: „Mert ha az
evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik
rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha akaratom
szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal
bízattam meg” (1 Kor. 9,16-17)
1 Kor. 4,3 Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek
ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat.
[Más
fordítás: A magam részéről a
legkevésbé sem törődöm azzal, hogy
vizsgálgattok engem, és hogy ti
mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, emberi szokás szerint, hiszen
önmagam fölött sem ítélkezem].
1 Kor. 4,4 Mert semmit sem tudok magamra vonatkozólag ami
ellenem szólna, de nem ebben vagyok megigazulva. Aki ugyanis engem megítél, és
alaposan megvizsgál, és ezt megállapítja, az Úr az.
[Más
fordítás: Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de ez által még
nem igazulok meg. Ő, vagyis az Úr az, akinek a vizsgálata alá tartozom]*
*Már Mózes ezt a
kijelentést kapja az Úrról: „Aki irgalmas marad, és megtartja szeretetét
ezeríziglen; megbocsátja a bűnt, vagyis a céltévesztést, hitszegést és vétket. De nem hagyja a bűnöst
büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad
és negyedíziglen.
(Az eredeti szöveg szerint:
Aki megtartja szeretetét, és megigazulttá teszi a törvénynélküli állapotban
lévő, Isten nélkül élő, céltévesztetteket, és a vád alá esőket. És a
vádolhatókat ártatlannak nyilvánítja, fölmenti. És a törvényszegő apák
gyermekeit a harmadik és negyedik gemerációhoz / nemzedékhez tartozó unokákat és dédunokákat is” (2
Móz. 34,7).
Dávid ismerve az
Urat azt kéri, hogy Ő ítélje meg, az Ő igazsága szerint: „Serkenj föl,
ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. Ítélj meg engem a te
igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam!” (Zsolt. 35,23-24)
S a Szent Szellem Isten
igazságáról így tesz bizonyságot: „Istennek
igazsága pedig Jézus Krisztus...” (Róm.
3,22).
1 Kor. 4,5 Azért a megfelelő idő előtt semmit se ítéljetek el,
míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világosságra hozza, és megvilágítja, fénybe
borítja a sötétségnek titkait, rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait. Másrészt
megjelenti, nyilvánvalóvá teszi, kinyilatkoztatja, nyilvánosságra hozza, és
láthatókká teszi a szíveknek, vagyis a bensőknek tanácsait, szándékait, terveit, és akaratát. És akkor
mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete, és majd mindenki megkapja az
elismerést és dicséretet az Istentől*
*Az Úr Jézus így
figyelmeztet: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek,
olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek”.
„Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel,
magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!”.
„Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz
az”.„Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is
világosságra hozza” (Mát. 7,1-2; Róm.
2,1; Préd. 12;16; Jób. 12,22).
Isten ezt az ítéletet az Úr
Jézus Krisztus által mondja ki: „Azért
rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség
fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott
mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból” (Csel. 17,31).
Aki: „... megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek
méltányosan. És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején” (Zsolt. 9,9-10)
„Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi
van a sötétségben, és nála lakik a világosság” (Dán. 2,22).
1 Kor. 4,6 Ezeket a dolgokat pedig atyámfiai, testvéreim,
példában, vagyis példaképpen szabtam, és alkalmaztam magamra és Apollósra ti
érettetek, hogy rajtunk, azaz a mi példánkon tanuljátok meg a szabályt, hogy
annakfelette ami írva van, nem szabad az eszeteket feljebb járatni. Nem kell
bölcselkedni, hogy
senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen, vagyis nehogy bármelyikőtök
felfuvalkodva kérkedjék az egyik tanítóval a másik rovására]*
*Felfuvalkodás (phüszioó): a görög szöveg szerint: ne töltsön el szellemi gőg
benneteket, az Írásoktól eltérő, idegen – vagyis: a nem a kijelentésen alapuló
ismeretet közlő – tanítások /vagy tanítók/ miatt. Ne legyetek ellenséges
magatartással az egyik miatt a másikkal szemben.
Isten véleménye
azokról, akik a világi tudományokban való jártasságuk miatt azt hiszik
magukról, hogy ők bölcsek: „Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint;
féld az Urat, és távozzál el a gonosztól” (Péld.
3,7)
„Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs?
A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!” (Péld. 26,12)
Ezért: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják
okosnak” (Ézs. 5,21)
Így inti a Krisztus népét is
az apostol: „A nekem adatott kegyelem
által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra
igyekezzék mindenki, hogy józanul, vagyis az Ige szerint gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke
szerint” (Róm. 12,3)
És: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél
magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16)
„Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy
bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen. Mert e világ
bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva:...Ismeri az Úr a
bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók” (1
Kor. 3,18.20)
„Mert meg van írva: Elvesztem a bölcsek
bölcsességét, és az értelmesek
értelmét elvetem” (1Kor. 1,19)
Az igazi bölcsességet a Szent
Szellem adja: „De mindezt egy és ugyanaz
a Szellem munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja” (1Kor. 12,11).
Mert Ő a: „bölcseségnek és értelemnek Szelleme” (Ésa.
11,2).
1 Kor. 4,7 Mert kicsoda különböztet meg téged, vagy ki ítélhet
téged különbnek másoknál? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha
pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, és kérkedsz, mintha nem kaptad volna?*
*Mert: „....Semmit sem
szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki” (Ján. 3,27)
Ezért: „...mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb
ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon,vagyis Isten
Igéje szerint bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint
szolgálunk is...” (Róm. 12,3.6)
Hiszen: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a
világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak
váltakozása” (Jak. 1,17).
Már Dávid így imádkozik: „A gazdagság és a dicsőség mind te tőled
vannak, és te uralkodol mindeneken. A te kezedben van mind az erő, és a
hatalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése,
és a te kezed tehet bárkit naggyá és
erőssé. Most azért, oh mi Istenünk,
vallást teszünk előtted, és hálát
adunk neked, és dícsérjük a te
dicsőséges, fenséges nevedet. Mert micsoda vagyok én, és micsoda
az én népem, hogy erőnk lehetne…? Mert tőled van minden…” (1 Krón. 29,12-14).
1 Kor. 4,8 Immár beteltetek, és jóllaktatok, immár
meggazdagodtatok, nálunk nélkül is uralkodásra, azaz
királyi uralomra jutottatok. Vajha csakugyan uralkodásra, azaz királyi uralomra
jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk, azaz királyi uralmat
gyakorolhatnánk*
*Akik azt hiszik,
hogy már meggazdagodtak, azoknak ezt mondja a Szent Szellem: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és
nincs szükségem semmire. De nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és
a szegény, a vak és a mezítelen. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy
gazdaggá légy; és fehér ruhákat,
hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és
szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss” (Jel. 3,17)
A tűzben megpróbált arany nem
más, mint a Jézus hite: „hogy a ti
megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált
aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre,
dicsőségre és tisztességre” (1Pt. 1,7)
A fehér ruha pedig az Úr
Jézus vérében megmosott „ruha”. A mennyei trón előtt álló sokaságról így vall
Isten Igéje: „...Ezek azok, akik jöttek a
nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a
Bárány vérében” (Jel. 7,14).
1 Kor. 4,9 Mert úgy vélem, és úgy gondolom, hogy az Isten
minket, az apostolokat, vagyis a kiküldötteket, az evangélium nagyköveteit
utolsókul állított,
vagyis hogy Isten minket utolsókként mutatott be, vagy állított elő, mintegy halálra szántakul, vagyis
halálra kijelöltnek: mert színházi látványossága és csodája lettünk a világnak,
úgy angyaloknak, mint embereknek*
*Dávid próféciája,
és Pál apostol imája: „Miattad gyilkolnak minket naponta,
vágójuhoknak tekintenek. Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne
taszíts el végképp! Miért rejted el orcádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Bizony porba hanyatlik életünk, a földhöz tapad testünk. Kelj fel a mi
segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!” Mert: „Te voltál támaszom, születésem óta, te
hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. Mintegy csudává lettem
sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam”
(Zsolt. 44,23-27; 71,6-7)
„Hiszen meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap, mint nap,
annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az
által, aki szeret minket” (Róm. 8,36-37).
És bár: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de
nem esünk kétségbe; üldözöttek
vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Mert életünk
folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete, azaz
örökélete is láthatóvá legyen halandó hústestünkben” (2Kor. 4,8-11).
De ez nemcsak az apostolokra
vonatkozik, hanem minden Krisztusban hívőre, akiket így bátorít a Szent
Szellem: „De emlékezzetek a korábbi
napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet
állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan
megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez
történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is
örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb
vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma
van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok
az ígéret” (Zsid. 10,32-39)
És azt a gyülekezetet is,
amely teljesíti Isten akaratát – azaz: hirdeti a Krisztusról szóló jó hírt –
azokat üldözik: „És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az igét sokféle
szorongattatás között, Szent Szellem örömével. Példává is lettetek minden hívő
számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek
terjedt tovább az Úr beszéde. De nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem
mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről
bármit mondanunk” (1 Thess. 1,6-8).
1 Kor. 4,10 Mi bolondok, oktalanok, ostobák, balgák, esztelenek a
Krisztusért, ti pedig bölcsek, okosak, értelmesek, eszesek a Krisztusban. Mi
szellemileg erőtlenek, gyöngék, tehetetlenek, ti pedig erősek, szilárdak,
erőteljesek, energikusak. Ti
dicsőségesek, megbecsültek, jó hírben állók, dicsőségesek, tisztaságban
ragyogóak, mi pedig gyalázatosak, megvetettek,
lebecsültek]*
*És mi ezért: „... örvendünk,
ha mi erőtlenek vagyunk, ti meg erősek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti
tökéletesedésetekért” (2 Kor. 13,9)
Mert az apostol mindenütt a
Krisztus feltámadását és az Őbenne való hitet hirdette, ezért azt mondták,
hogy: „... Bolond vagy te, Pál! A sok
tudomány téged őrültségbe visz” (Csel.
26,24)
„Mert a keresztről, vagyis a kínoszlopról való beszéd
bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik üdvözülünk, Istennek
ereje” (1 Kor. 1,18).
1 Kor. 4,11 Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is,
mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, verést szenvedünk, arcul veretünk,
bujdosunk is bizonytalan
helyeken otthontalanul, hajléktalanok, és hazátlanok vagyunk]*
*Aki a Krisztust
hirdeti, annak fel kell készülnie, hogy üldözéseket is el kell szenvednie a
Krisztus nevéért: „Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján. Háromszor
megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot
a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben
rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között,
veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek
között. Fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és
szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” És bár: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem
szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem
elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk”
(2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9).
1 Kor. 4,12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván.
Kezünk munkájával keressük kenyerünket, és keményen dolgozva el is fáradunk* Ha szidalommal illettetünk,
átkoznak, gyaláznak, becsmérelnek, ócsárolnak jót kívánunk, és áldást mondunk,
és Isten kegyelmébe ajánljuk őket. Ha háborúságot szenvedünk, vagyis ha üldöznek,
zaklatnak, vagy bíróság előtt vádolnak, békességgel tűrjük, és türelemmel
elhordozzuk; bátran vállaljuk, kibírjuk, és szilárdan helytállunk**
*Az apostol minden
gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent Szellem: „Mert magatok
is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk
közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és
vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk
közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy
önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz. 3,7-9).
**Példaként a
hívőknek, akiknek szintén ezt tanácsolja: „Áldjátok
azokat, akik titeket üldöznek; áldjátok, és ne átkozzátok”„Ne fizessetek a
gonoszért mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.
Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a
gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot” (Róm. 12,14; 1 Pét. 3,9-10)
Betöltve az Úr Jézus
parancsát: „...Szeressétek
ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal,
akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek
titeket” (Mát. 5,44)
És Dávid szavaival így imádkozzatok: „Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg
engem a te kegyelmed szerint! Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy
te cselekedted ezt, Uram! Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak,
megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog. Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el
őket a szégyen, mint egy köpeny!” (Zsolt.
109,26-30)
Tudván, hogy: „...,nem vér és hústest ellen van nékünk
tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság
szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12).
1 Kor. 4,13 Ha gyaláztatunk, becsmérelnek, rágalmaznak. Ha szidalmaznak,
és mialatt mi másokat bátorítunk, rossz hírünket keltve gonoszul beszélnek, mi
jó szóval válaszolunk, és könyörgünk: imádkozunk és megvigasztalódunk szinte
ennek a világegyetemnek szemetjévé, salakjává lettünk. Mindeneknek söpredékévé,
és mocskává egész mostanig vagyis mind a jelen napig*
*Beteljesült a
prófécia: „Söpredékké és utálattá tettél minket a
népek között. Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk” (Siral. 3,45-46)
„Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet
és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?!” (Jer. 20,18)
És az imára az Úr válasza: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket
én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket
is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják
majd” (Ján. 15,20).
1 Kor. 4,14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek
titeket, hanem mint szerelmes, mint Isten szeretetével szeretett gyermekeimet,
mint fiaimat, óva intelek, és emlékeztetlek benneteket, és a szívetekre
helyezem,
1 Kor. 4,15 Mert ha tízezer, vagyis számtalan tanítómesteretek, és
nevelőtök lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok, mert
én nemzettelek titeket a Krisztus Jézusban az Evangélium, vagyis az örömüzenet,
a jó hír által*
*Az apostol
Korinthusban: „...lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten
igéjét” (Csel. 18,11).
És így folytatódik
a kijelentés, hát: „... szelídséggel fogadjátok a beoltott
igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket, vagyis életeteket, egész lényeteket”
(Jak.
1,21).
Ez a beoltott ige pedig az Úr
Jézusról szóló örömhír: Ezért ismét: „Eszetekbe
juttatom, és figyelmetekbe ajánlom,
és meg akarom ismertetni veletek atyámfiai, az evangéliumot. Melyet hirdettem,
vagyis azt az örömüzenetet, amelyet én vittem néktek, melyet be is vettetek, és
el is fogadtatok, melyben állotok is.
Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, és szilárdan kitartotok benne aminémű beszéddel (logosszal): IGÉ-vel hirdettem néktek. Hacsak nem hiába, ha csak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké, és ha ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hivőkké” (1 Kor. 15,1-2).
1 Kor. 4,16 Kérlek, buzdítlak és bátorítlak azért titeket,
legyetek az én követőim, az én utánzóim, akik igyekeznek mindenben
lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én*
*Pál apostol minden
kor keresztényeinek tanácsolja: „Legyetek az én követőim, mint én is a
Krisztusé” (1 Kor. 11,1)
És hogy hogyan kell őt
követni, és az Evangéliumot hirdetni, arról így beszél az Ige: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra
figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek”.
Mert: „...a mi
evangéliomunk ti nálatok nem áll
csak szóban, hanem isteni erőkben
is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is. amiképpen tudjátok, hogy
milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1
Thess. 1,5-9).
És ismét: „Legyetek én követőim, vagyis együtt követőim, együtt utánzóim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy
járnak, és a szerint élnek, amiképpen
mi néktek példátok vagyunk” (Fil. 3,17).
És a mindennapi életben való
követésről pedig: „A mi Urunk Jézus
Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat
minden atyafitól, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi
tőlünk kapott. Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen
mi nem tétlenkedtünk közöttetek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre,
hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. Mert akkor
is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar
dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek,
nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig
megparancsoljuk, a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk
kenyerén éljenek” (2 Thess. 3,6-12).
1 Kor. 4,17 Azért küldtem, és azért bocsátottam hozzátok
Timóteust, ki nékem szeretett és hű fiam, aki nagyon kedves, drága megbízható
gyermekem az Úrban. Aki eszetekbe juttatja néktek az én útjaimat, vagyis
emlékeztet titeket tanításomra, életmódomra, életvezetésemre a Krisztusban,
amint mindenütt, minden gyülekezetben, azaz a kihívottak közösségében, az
eklézsiában tanítok, és amit hirdetek.
[Más
fordítás: Aki eszetekbe juttatja
Krisztus Jézussal kapcsolatos módszereimet, emlékeztetni fog titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban].
1 Kor. 4,18 De mintha nem is készülnék, és el se mennék ti
hozzátok, úgy felfuvalkodtak, és elbizakodtak, büszkévé, gőgössé lettek
némelyek*
*Így beteljesedett
ez a prófécia is az apostol életében, hogy:
„így szólt...valamennyi kevély
ember...Hazugságot szólsz te, nem küldött téged az Úr, a mi Istenünk...” (Jer. 43,2).
1 Kor. 4,19
Pedig elmegyek hamarosan, rövidesen hozzátok, ha az Úr akarja; és megismerem a
felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét.
[Más fordítás: Akkor majd meggyőződöm nem a szavairól, hanem csodatévő erejéről, és hatalmáról].
1 Kor. 4,20 Mert nem beszédben áll, és nem szavakon alapszik, nem
szóban nyilatkozik meg az Istennek országa, az Isten királysága, uralma, hanem
csodatevő erőben, és hatalomban*
*Isten országa
akkor nyilatkozik meg, amikor a Szent Szellem erejével hirdetik a Krisztust. Ezért
azt mondja az apostol: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok,
testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével
hirdeti nektek az Isten titkát. És az én beszédem és az én prédikálásom nem
emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem Szellemnek és erőnek
megmutatásában: hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején
nyugodjék” (1 Kor. 2,1.4-5).
1 Kor. 4,21 Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, avagy Isten
szerinti sze és szelídségnek, és jóindulatnak
szellemével?*
*És így folytatja
az apostol: „Szóval, el fogok menni hozzátok. De kérlek benneteket, ne
kényszerítsetek rá, hogy keményen bánjak azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi
csak emberi módon viselkedünk. Felkészültünk arra is, hogy ezekkel a
fegyverekkel minden engedetlenséget számon kérjünk, és megbüntessünk…” (2
Kor. 10,2.6).
Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert
kell használni: „Mert az Istennek beszéde
(logosza) = igéje élő és ható, vagyis aktív, működő hatékony, élő
energia, és élesebb, és
metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, vagy
kardnál. És elhat és áthatol a szívnek, vagyis a személy egész lényének, és szellemének,
az ízeknek, vagyis az ízületeknek és a
velőknek megoszlásáig, szétválasztásáig, vagy szétosztásáig, szétválásáig, és kritikusan
megítéli a szívnek, vagyis
a bensőnek gondolatait, véleményét,
gondolkodását és indulatait,
szándékait” (Zsid.
4,12).
Nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha csak
ijesztgetnélek, vagy fenyegetnélek a
leveleim által. Gondolja meg azt, aki
ilyen, és az ilyen bíráló számoljon
azonban azzal, hogy amilyenek vagyunk
távollétünkben, a levelek által való beszédben, éppen
olyanok leszünk, ha megjelenünk, ottlétünkkor cselekedetben tetteinkben is” (2 Kor. 10,9.11).
Az Úr szolgájának pedig
olyannak kell lennie: „Aki szelíden neveli
az ellenszegülőket; ha talán adna nékik
az Isten megtérést az igazság megismerésére
(Más
fordítás: Hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve
megismerjék az igazságot), És
felocsúdnának az ördög tőréből, az ördög csapdájából, foglyokká
tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára, hogy Isten akaratát teljesítsék” (2 Tim. 2,25-26).
